Madame Puddifoot kávézója

Igen, hát így legyen ötösöm a mugli lottón. Ki más is léphetett volna be az ajtón, mint a gyönyörű Bonnie. Mosolyogva figyelem, ahogyan a fekete fürtök belibbennek az ajtón, s egy mini-, skótszoknyás leányzó tipeg felém aranyos kis maga sarkújában. Maga a mámor. Gyönyörű, sőt még annál is több. egyszerűen nem tudom ki fejezni magam, bár én a helyében nem öltözködnék ilyen merészen, ám nekem ez nem gond, annál többet tudok, szabadjára engedem a bennem lapuló perverz kis oroszlánból, melyet aligha ismer valaki, talán Luna, talán, de nem hiszem, hogy észrevette volna azt a néhány pillanatot, mikor „úgy” néztem rá.  Figyelem, ahogyan felém jön, s egyre csak azt várom, mikor kanyarodik el, hogy aztán egy másik, nálam sokkal, szerencsésebb fiúval szemben foglaljon helyet. De nem, ez nem történik meg, szerencsére, már kezdtem izgulni kicsit, az arcomon eddig észrevehető pír mellett ez piskóta volt. Igen, eléggé zavarban vagyok, főleg, mivel a csaj egész végig rajtam legeltette a szemét, és, nem arról vagyok híres, hogy jól tudom kezelni a hasonló helyzeteket.
Mikor ideér, hozzám, gyorsan felpattanok, oldalammal meglökve a kerek asztalkát, amin így felborult egy, konfettivel beterített cukros üveg. Közel hajolok hozzá, hogy üdvözöljem, azzal a szokásos, baráti, három arcrapuszival. Mikor közelebb hajolok, érzem finom parfümjét. Még ebben a tömény, undorító szagban, mely a kávézó, valószínűleg jellegzetes szagául szolgál, is jól kivehetően érzem a jól kiválasztott, finom illatkülönlegességet.
Az üdvözlő puszi kicsit meglep, hiszen az egyik, a háromból félrecsúszott, így egy csók kerekedett belőle, melyet, nem tudom, talán így a randevú elején még nem igazán szerettem volna, de ha ennyire szeretné, akkor hát legyen, nem fogom visszatartani. Igaz, borzasztóan zavarba jöttem, így köszönésem is eltolom egy dadogással.
- Szi- szi-szia.
Észreveszem, hogy leülni készül, így a háta mögé sietek és kihúzom a széket az asztal alól, hogy a lány leülhessen, majd én is helyet foglalok, megelégedve magammal, s, hogy ezúttal semmit sem rontottam el. Pálcám megigazítom farmeremnél, mely, mintha kissé szorítana. Talán fogyóznom kéne?
Bonnie következő kijelentése szinte azonnal elhessegeti fejemből a fogyózás gondolatát. Igen ritkán hallok ilyet, így mint minden bóktól, melyet kapok, ettől is pír önti el arcom, ám fejem felhajtva a szemébe nézek, állva pillantását.
- Köszönöm, te is nagyon csinos vagy. – bókolok, ezúttal én neki. Megérdemli, valóban jól kicsípte magát, s nem tudom hogyan jutott át McGalagonyon mikor kijött, de hogy nem volt könnyű, az tuti biztos. Ha az öreglány meglátja ezt a miniszoknyát, akár skótkockás, akár nem, úgy vélem, visszaátkozta volna a csajt egészen a klubhelyiségig. Tudni illik a professzor nem arról volt híres, hogy megérti mások, legfőképp a lányok öltözködési stílusát. Még akkor is, ha ez jól áll nekik.
Örülök, hogy ennyire lelkesedik, legfőképp irántam, így összeszedem magam és válaszolok.
- Nem, úgy gondoltam megvárlak, de mit szólnál egy kis cso-csókos kuglófhoz. – pillantok az árlistára, mely az asztalon, a konfetti halom tetején fekszik. Miért is ne, a végét megint eldadogtam, pont a lényeget. Mindegy, lesz ez még így se! – Én is örülök. – felelem mosolyogva, majd nekiállok az asztalt fixírozni zavaromban. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, no de éppen ezért vagyok itt, hogy valaki rászop… rászoktasson.
Arcomon szétterülő mosollyal nézek fel a csaja, majd közlöm vele napi tervezetem.
- Hát, arra gondoltam, hogy miután végzünk itt, kisétálhatnánk a Szellemszálláshoz. Szeretem azt a helyet, ott legalább kettesben tudunk maradni, anélkül, hogy megzavarnának. – mondom kissé felbátorodva, saját szavaimon, majd felpillantok a megérkező pincérnőre, aki, miért is ne, rózsaszín kosztümben van, ami, már bocsánat, de úgy fest rajta, mint egy sovány tehénen az XXL-es gatya.  Hogy egyesek mit nem képesek felvenni? Szörnyű!

Darian

* Odabent a kávézóban minden rózsaszín. Alapvetően soha az életben nem jöttem volna be ide, de most nem volt jobb ötletem, és kísértést éreztem arra, hogy beüljünk beszélgetni egy kicsit Riannel. Madame Puddifoot azonnal oda jött hozzánk és szerelmes párnak nézett minket. Nagyon elvörösödtem és végül egy kis cappucino mellett döntöttem. Helyet foglaltam Dariannal szemben és én is játszani kezdtem az asztalterítővel*
- Tartozom neked egy vallomással. Vagyis....Tudom, hogy mi már nagyon rég óta barátok vagyunk és mindent elmondunk egymásnak így a tanácsodat kérem. - *mondom majd eszembe jut az az ötlet amit az egyik hugrabugos lány mondott nekem*
- Van egy barátnőm akinek a nevét nem akarom elmondani. Szóval ez a lány jó ideje nagyon jó barátságban van egy fiúval. Mindenhova együtt mennek, mindent együtt csinálnak. Afféle legjobb barátok. Szóval a barátnőm elmondta nekem, hogy beleszeretett ebbe a fiúba csak nem meri elmondani neki. Nem tudom, hogy mit tanácsolhatnék neki, mert fél attól, hogy ha elmondja a fiúnak, hogy mit érez akkor a barátságuk is tönkre mehet. - *mondom és érzem,hogy a torkom kiszáradt, a szívem hevesebben ver és a gyomromban mintha pillangók lennének. Megint ez a furcsa érzés ami mindig elfog a közelében. Ráadásul most félek is, hogy átlát a szitán és rájön, hogy én szeretem és elküld, vagy elmegy vagy vége a barátságunknak. Mielőtt bármi is történne megjelenik Madame Puddifoot és kihozza a kávét és a cappucinómat. Mosolyogva figyel minket, de észreveheti az arcomon, hogy valami fontosról beszélhetünk és kettesben hagy minket. Elkezdem iszogatni amit rendeltem miközben féle pillantok a fiú felé. Vajon a szomorúságot látom most a szemeiben? Vagy a tanácstalanságot? Rájött volna arra, hogy róla beszélek? Leteszem a csészét az asztalra és a kezem a kezére csúszik*
- Szóval mit gondolsz mit tanácsoljak ennek a lánynak? Merjen színt vallani a srácnak, vagy maradjon a dolog örökre titokban? Szerinted hogyan érezne a fiú ha ez kiderülne? vagy inkább úgy kérdezem, hogy te mit reagálnál ha éppen én lennék ilyen helyzetben? - *az utolsó kérdés suttogva érkezett meg a fiúhoz és elkaptam róla a pillantásomat. Sosem voltam valami jó a mellébeszélésben. á bele sem kellett volna kezdenem ebbe az egészbe. Nem volt jó ötlet. Talán van remény arra, hogy eltereljük a beszélgetést más irányba és úgy tegyünk mintha ez az egész meg sem történt volna. *
- Nem muszáj erről beszélgetnünk. Van esetleg valami más ötleted? - *kérdezem zavartan és közben iszogatok vagy a terítővel játszadozom. Elképesztő, hogy mennyit bénázom a jelenlétében. *

// Bocsi Rian, hogy csak most és ilyen rövidet legközelebb jobb lesz //