Artemis Greyback / Greenberry

ARTEMIS GREYBACK

Mottó

Miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis. Miért ne legyek tisztességes? Mert így akarom.

   Alapok

jelszó || |"Ez az élet egyik nagy tragédiája: hogy valami mindig történik."
így ejtsd a nevemet || Ártemisz Gréjbek
nem || nő
születési hely, idő || Nottingham, 1982. 12. 17.
horoszkóp || Nyilas
kor || 16
vér || félvér
évfolyam || 5.

   A múlt

~ Ködös éjjel, a nap már alázatosan befejezte lemenetelét, hogy átadja helyét buja asszonyának, a holdnak. Gyöngyház árnyak szöknek be alattomosan a hatalmas, üvegablakon, s a szoba kis úrnőjének sápadt arcát kékes árnyalatúvá varázsolják a hideg, álszent, hűtlen csillagok. A négy éves Artemis álom nélkül aludt baldachínes ágyában,amikor éjjel egykor iszonyatos üvöltést hall.
-   Fenrir, hagyd abba, én a húgod vagyok! – üvölti Fiona elkeseredetten. A válasz erre csupán egy artikulálatlan morgás, amely ijesztőbb, mint bármilyen vérfarkas csaholása.
Artemis összeszedi minden bátorságát és kimegy a nappaliba, ahol minden képzeletet felülmúló látvány fogadja. Nagybátyja, az akkor 42 éves, jóképű Fenrir arca és nyaka vértől csatakos, a férfi szeme pedig eszement tébolyról árulkodik. Apja lefagyva nézi a jelenetet, nála még Art-nak is nagyobb lélekjelenléte van, visszaszalad a szobájába, bebújik a takaró alá és próbál aludni. Ám ez lehetetlen… bár a hangok egy félórán belül elcsendesednek a fejében, a képeket lehetetlen kikapcsolni…

~ A hétéves Artemis ismét alszik, amikor egy furcsa szagra ébred fel: vérre. Nagybátyja aznap éjszaka ismét ellátogatott hozzájuk, s ezek szerint bár már megharapott egy ártatlan embert, ez sem csillapította le vérszomját. Anyja kínosan óvta attól, hogy ilyen állapotban lássa meg rokonát, de ezúttal Fen túl járt az eszükön és beszökött hozzá.
- Fen… FEEEN! Kiabálja kétségbeesetten, majd a párnája alatt tartott tőrrel fenyegeti, de hiába. A tébolyt már nem lehet visszaszorítani, s érzi a combjából kiszökkenő forró vért lecsurogni a lábán…

~ Nyolc évesen aludni próbál, sikertelenül, amikor nagynénje, Melanie kopogtat be az ajtaján. A nagynénje jelenléte mindig különösen nyugtatóan hatott rá.
-   Kicsi angyal, miért nem alszol? Tudod, hogy már nincs mitől tartanod…s új házban is vagytok, ez egy olyan ház, ahova rossz soha többé nem teheti be a lábát!
-   Tudom, tudom,az jó, hogy elköltöztünk, de éjjel egyszerűen nem megy… éjjel már nem számít, hol vagyok. Kérlek segíts! Hogyan tudok kilépni a saját elmémből? – kérdezte már akkor is furcsán éretten Artemis. S ekkor furcsán csillant meg Melanie szürke szeme.
- Van egy varázslat… de ezt még nem taníthatom meg neked, majd csak azután, hogy megkaptad a varázspálcád. Ha akarod, megtaníthatom, de ez kettőnk titka kell, hogy legyen.
-   Ígérem, tudok titkot tartani Melanie néni! – mondta Artemis, s négy évvel később beteljesült az alku.

~ 14 évesen Artemis ismét felrévedt saját, hűséges rémálmaiból, melyek miatt már hosszú, örökkévalóságnak tetsző éjszakákat kellett számolással eltengetnie. Tudja, hogy aludnia kellene, szokás szerint ül hát az ágyon, amolyan rendes, tisztességes, polgári elfoglaltságként. Ő próbálkozik, sőt mi több, éjjelente ágya társaságában múlatja szorgosan az illékony perceket, ki kívánhatna hát tőle ennél többet? Szemhéjai nem nehezülnek el, csupán kék íriszei száradtak ki a folytonos nyitva tartásuktól, egészen addig míg el nem bóbiskol véletlenül… Abban viszont nincs köszönet, hangtalanul felsikít, már megtanulta az évek során, hogy tartsa magában a fájdalmat, hisz hálótársainak semmi köze a tébolyhoz, ami eluralkodott elméjén. Feláll, magára ölti roxfortos köpenyét, s a szükség szobája felé veszi útját. A megszokott módon pillanatok alatt bejut a puha, fehér szobába, ahol semmi mást nem lát, csak fehérséget, s bármit érint, az puha és fertőtlenítő illatú. Olyan ez a hely, mint a tisztítótűz, ahol nincs semmi, s ettől van minden, ami neki kell, ahhoz, hogy megtisztuljon, megszabaduljon. Lassan előveszi pálcáját köpenyéből, behunyja szemét, s halkan elsuttogja a varázsigét… A lány torkából elviselhetetlen fájdalmat gargalizál a világba, miközben árammal ütötte saját magát. Néhány percre még felötlik benne, ahogyan az, akit szeretett, véresre harapja a csuklóját. A régen oly barátságos arc, melyben a sátán szempárja pillant rá fel. Artemis összeszorított fogakkal összpontosít... s végül kilép elméjéből, ahogyan azt akarta.

Gyerekkor
Négy éves koromig minden rendben volt. Egy baljós, októberi éjszaka azonban minden pokollá vált körülöttem. A nagybátyám, Fenrir magából kikelve jött haza, egyenesen tombolt a tébolytól. Anyám, aki ápolónőként dolgozott, azonnal próbálta ellátni őt, de nem tudta megnyugtatni. Egy dolgot tehettünk: be kellett vinnünk a Szent Mungóba, hiszen a közeli mugli kórházba semmi esetre nem vihettük. Akkor még nem tudtam, miért, de ma már úgy emlékszem arra a mondatra, amit anyám mondott, mintha egész életemben ezt hajtogattam volna lefekvés előtt: „A nagybátyádat még jüval a születésed előtt megtámadta egy vérfarkas. Kezdetben tudtunk rá vigyázni, de mára igazi fenevad lett belőle. Fen már soha többet nem lesz olyan, mint volt.” Ezek után próbált minket távol tartani egymástól, ám ez sajnos nem sikerült teljes mértékben, s egy látogatása alkalmával Fen bejött hozzám éjszaka úgy három évvel később… Csak egy volt a szerencsém: nem volt átváltozva, de amit akkor kaptam, azóta is magamon viselem. Anyám próbálta mentegetni őt előttem, de soha nem tudtam megbocsátani azt a vérszomjas tekintetet, mely kéjes nyögéssel párosult. A nagybátyám véresre marta mind a két combom és a jobb alkarom.
Roxfortos évek
Első év: Mindig visszafogott lány benyomását keltettem, ez egy önvédelmi mechanizmus volt számomra. Senkit nem engedtem közel magamhoz, mert nem akartam, hogy valaha is el kelljen mondanom az igazságot a családomról. Hogy a nagybátyám, aki egyébként varázsló, miért kínoz és mar halálra ártatlan embereket...

Második év: Kicsit nagyobb örömmel kezdtem neki az évnek, mert az első évben lett egy kedvenc tanárom, aki nem más, mint Bimba professzor. Ő volt az a tanár, aki fanyar humorával mindig apró mosolyra fakasztott, de ezt a lehető leghatározottabban titkoltam, még előtte is. Isten ments’ hogy egy tanár tudja, mennyire odáig vagyok érte.

Harmadik év: Rákaptam a tanulás ízére… de nem csak arra. Melanie, anyám húga ugyanis elárult nekem valamit. Hogy hogy szabadulhatok meg az engem kínzó emlékektől. Ez pedig nem más, mint a sokkterápia, amit éjszaka alkalmaztam magamon a szükség szobájában, hogy megszabaduljak azoktól a képektől, melyekkel a nagybátyám átváltozásai kísértettek. Anyám ugyanis kezdett belerokkanni abba, hogy vigyázzon rá, Fen pedig nem akart frekventált intézetbe kerülni és a saját útját kezdte el járni. A visszafordíthatatlanságig elvadult, eltűnt az életünkből, de nem teljesen, hiszen hamarosan hallani kezdtünk rémtetteiről.

Negyedik év: Fenrir Greyback neve egyre inkább elterjedt az országban és már az osztálytársaim is sokat tudtak róla. Áldottam az eget, hogy senkivel nem alakítottam ki bizalmasabb kapcsolatot, hiszen különben az undor és a kétely pillantásait kellett volna magamon viselnem. Így csupán ugyanazt a közönyös kirekesztést érzem, amit korábban.

Ötödik év: Nagyon várom már, hogy lecsengjen végre a háború és Voldemort átvegye az uralmat, hisz őt úgysem győzheti le senki. Anya abban reménykedik, hogy ha győzni fog és Fen mindvégig ő mellette állt, akkor valamilyen csoda folytán majd képes lesz újra teljes értékű embert varázsolni Fenből a Sötét Nagyúr. Én ebben nem hiszek, kizárt dolog.
Háború
Lényegében csak még jobban elmélyült a szakadék köztem és diáktársaim között, attól a néhány beteg fiataltól eltekintve, akiket Fen nem hogy megrémiszt, hanem egyenesen bálványozzák. Hozzám jönnek oda és kérdezősködnek róla, de én próbálok úgy tenni, mintha csak a névrokona lennék, semmi több.
   Jellem

Artemis képtelen társas interakciókat kialakítani másokkal anyján és nagynénjén kívül. Az egyetlen kapaszkodó számára a nyula, Shay, akivel igyekszik kitörni a külvilág bugyraiból és elmenekülni saját elméje elől. Ha ez sem megy, kénytelen máshogy lenyugtatni magát – akkor fordul a jó öreg sokkterápiás megoldáshoz azzal a varázsigével, amit nagynénje árult el neki. Különös, hogy míg nagybátyja szadista hajlamokkal lett megáldva, ő inkább mazochista alkat…
Erősség || Ragaszkodás, túlélő természet, művészi hajlam, a gyógyítás szeretete
Gyengeség || Önutálat, antiszoc magatartás, nihilizmus, fél a vértől

   Apróságok

mindig || Anyja, Shay, a fenyőfa illata, gyógynövénytan, Melanie
soha || Fen, apja, a Roxfortos diákok, telihold, a vér szaga
hobbik || fest, olvas, tanul, Shay-jel van, próbál aludni
merengő || Legrosszabb: Az a bizonyos éjszaka, amikor Fen megharapta, s nem számított, hogy korábban mennyire szerették egymást, nem számított a könyörgése.
Legjobb: Az, amikor először alkalmazta magán a sokkterápiát és nem érzett fájdalmat.
mumus || Attól, hogy egy napon Fen hazatér és rájuk támad.
Edevis tükre || Fen egészségesen, normális emberként hintázik vele felnőttként, ahogyan kiskorában tette.
százfűlé-főzet || Mustár ízű és indigókék színű, sárga pöttyökkel.
Amortentia || Betadin/fertőtlenítő illat, Shay szaga.
titkok || Arról ábrándozik, hogy anyjával közös kórházat alapítanak, ahol ő leginkább gyógynövényekből készít majd főzeteket, hiszen fél a vértől.
azt beszélik, hogy... || Én is vérfarkas vagyok.

   A család

apa || Neden Greyback, 55 év, mugli. Mivel elhagyott minket öt éves koromban, ezért nem sok emlékem van róla. Ha rá gondolok, düh terjed szét a testemben, hisz magunkra hagyott bennünket.
anya || Fiona Greyback, 49 év, félvér. Sosem tudtam megfejteni, honnan volt ereje, hogy Greyback átváltozása után még évekig úgy nézzen rá, mintha semmi sem változott volna. Az anyám számomra igazi hős, megszakad érte a szívem.

nagybátyja || Fenrir Greyback, 55 év, félvér. Eszményi nagybáty volt, de vérfarkassá válása lassan, de biztosan átváltoztatta igazi szörnyszülötté, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Ma már azt kívánom, bár belehalt volna a támadásba, bár ne ismertem volna sohasem.
állatok || háziállatok
Van egy nyulam, Shay, az egyetlen, akinek fizikai közelségét még elviselem anyámon és nagynénémen kívül.
Családtörténet ||
Anyám és apám úgy ismerkedtek meg, hogy anyámnak épp Londonban volt dolga, amikor váratlanul az utcán összeesett egy férfi. Anyám gyorsan ellátta őt, lényegében csak apám vércukra esett le, varázslatra nem is volt szükség. Sosem értettem, anyám miért gondolta, hogy ez működhet, s ezzel így voltak a nagyszüleim is. De anyám makacs természet volt, kitartott a választása mellett. Az évek és a történtek azonban nem őt igazolták. Apám halálra rémült attól, mivé lett anyám bátyja, s elmenekült otthonról, ez már sok volt neki a varázs-világból. Azóta nem hallottam felőle, illetve kaptam tőle egy levelet, de bontatlanul elégettem.A háborúban Voldemort pártjára álltunk, anyám túlzottan félt attól, hogy a Nagyúr árulónak nevez majd minket, amiért nem a nagybátyám által választott utat követjük mi is. Személy szerint én is azt szeretném, hogy a Nagyúr győzzön, hisz csak akkor van esélyünk, hogy biztonságban élhetünk tovább, máskülönben örökös harc zajlik majd a két oldal között, hiszen mindig lesz majd olyan varázsló, aki el akarja nyomni a többit. Inkább legyen most vége a küzdelemnek és győzzön az erősebbik, aki a Nagyúr, minthogy örökké lázongások mérgezzék életünket.

   Külsőségek

magasság || 169 cm
testalkat || kifejezetten vékony, mivel szinte alig eszik és akkor is csak húsféléket kíván
szemszín || vakítóan kék
hajszín || sötétbarna
kinézet || Egy nyúlánk, melankolikus hangulatot árasztó lányt látsz magad előtt. Szürke, zöld és fekete ruhákban járok, a szemem általábanvastagon ki van húzva, és a rúzst sem vetem meg. Púder illatú parfümmel fújom magam, ez az, ami megnyugtat. Jobb csuklómon mindig egy vékony bőrkarkötőt látsz, ezzel próbálom leplezni sebhelyeimet, ugyanezen oknál fogva sötét harisnya nélkül még nyáron sem látsz a combjaimon látható sebek miatt. Mimikám 90%át a csendes elgondolkodás és némileg riadt tekintet teszi ki, a maradék 10% az, amit csak a közvetlen hozzátartozóim látnak nagyon ritkán. Ez az a mosoly, amiért anyám még mindig tartja magát.

   A tudás

varázslói ismeretek || Remek érzéke van a gyógynövénytanhoz, rendkívül vonzódik a bájitalokhoz, ám abból már kicsit ügyetlen, de ezt folyamatos magolással igyekszik leplezni. A jóslástan hidegen hagyja, de kiváló belőle, míg az átváltoztatástanért szívből rajong, abból viszont közepesnél picit jobb csak a teljesítménye. Csapnivaló mágiatörténetből és kviddicsből, a legendás lények gondozásától és a mugliismerettől pedig egyenesen irtózik.
felvett tantárgyak || átváltoztatástan, bájitaltan, gyógynövénytan

pálca típusa || 10,5 hüvelyk, juharfa, unikornisszőr mag
avialany|| Kaya Scodelario