Üvegházak és a kert

Gyógynövénytan év végi vizsga

Végre megkezdődtek az év végi próbatételek. Örülök neki, hogy Fawcett professzor elkezdett hozzászoktatni a számonkérésekhez. Így legalább nem kell külön belelendülnünk, hanem mehet folyamatában az ügy. A mai viszont cseppet sem tetszik, de hát mit tehet az ember, ha egy ideig még altatni akarja az őseit azzal kapcsolatban, hogy mi is szeretne lenni, ha felnő. Mert én most csak ezt teszem, ezért is vettem fel a gyógynövénytant és a bájitaltant. Mondjuk tény, hogy jól jöhet még a későbbiekben, de az is igaz, hogy egy újságírónak is lehet olyanra szüksége mondjuk bájitalok terén, amit normál pálcás varázslatokkal nem tud megoldani. Nehéz dolog ez, főleg akkor, ha valaki nem teljesen tudta még eldönteni, mit is akar.
Társaimmal várakozok az üvegházak előtt, amíg Lancester professzor megérkezik. Szokatlan, hogy az üvegházakban legyen megtartva a vizsga, de biztos csak gyakorlatból fog állni, ami megmagyarázna mindent. Vetek még néhány pillantást a jegyzeteimre, majd elsüllyesztem a táskámba, és inkább beszélgetni kezdek. Ha valamit eddig nem tanultam meg, akkor most már nem fogom az utolsó pillanatokban.
Nem sokkal később meg is jelenik a professzor. Felsorakozok a többiek mellé, nem különösebben érdekel, hogy hova fogok ülni. Ezt a lehetőséget meghagyom azoknak, akik úgy gondolják, hogy érdemes és tudnak is majd puskázni. Egyébként sem szép dolog, de az azért meglepett, hogy ötödévesek is vannak velünk. Azt hittem, nekik csak RBF-et kell tenniük. Legalábbis tavaly nekünk… Nos, leginkább sehogy sem volt, de azért összejött valahogyan.
Megfogom a pennámat mikor megkapom a lapot, majd neki is állok a feladatok kidolgozásának. Gondosan felírom a nevemet, talán a legszebb írásommal, úgyis ez a legfontosabb része a dolgozatnak. Nem tudnak olyat kérdezni, amire ne tudnám a választ. Átnéztem a tavalyi évi dolgokat is, nem voltam biztos benne, hogy mennyire akar belemenni a tanár úr a tananyagba. Gyorsan átfutom a kérdéseket, majd kicsit körbenézek. Nem mintha érdekelne bárki dolgozata, csak kíváncsi vagyok a véleményekre. Némelyikünké az arcára van írva. Lehet, hogy az enyém is, nem tudom.
Lássuk akkor az első kérdést:

1. Melyik a zsugorító főzet alapanyaga?
a. Bubógumó
b. Mandragóra
c. Abesszíniai füge

Határozott mozdulattal karikázom be a c-t. Még szerencse, hogy a tantárgyak bizonyos szempontból fedik egymást, így néha elég az egyikre tanulni, hogy a másikból is jó jegyet érjen el valaki. Jó, mondjuk úgy is könnyű, ha valakinek már generációk óta a vérében van a gyógynövénytan és a bájitaltan. De akkor lássuk a második kérdést.

2. Melyik növény altató hatású?
a. Sisakvirág
b. Aszfodélosz
c. Margaréta

Ezen sem kell gondolkodnom sokat, bekarikázom a b-t. Oké, az időm egy jó része még meg van, most ideje a kifejtős kérdésre válaszolnom. Csak előtte összeszedem a gondolataimat. Sokáig nem tehetem meg, mert vészesen közeledik a dolgozat vége. Megmártom a pennámat a tintában, és körmölni kezdem, amit tudok.

3. Írja le a Butykor jellemzőit röviden!
A butykor egy cserepes növény. Színe: szürke. Mérete kicsi. Hasonlít a kaktuszra a különbség az, hogy tüskék helyett kelések találhatók rajta. Ezekben a kelésekben sötétzöld folyadék van, melynek állott trágya szaga van.

Ezzel be is fejeztem a dolgozatomat. Még egyszer átnézem biztos, ami biztos, majd egy mosoly kíséretében átadom a dolgozatom a professzornak, hogy aztán távozzak és készüljek fel a következő vizsgámra. Az már biztos, hogy ezen átmentem, a kérdés csak az, hogy milyen eredménnyel.

V I Z S G A


~~ ❈ ~~

Lancaster és a dudvatan. Meg én. Ez így nem kompatibilis. És mégis, lábaim az üvegházak irányába visznek. Sajnos tudom, hogy elkerülhetetlen az egész, akárcsak az órai részvétel és a professzor zavart pillantása ahányszor rám vetődik a tekintete. Voltaképp nekem kellene zavarba jönnöm. Bár az is igaz, nem én jegyeztem el valakit. Történetesen egész nagy örömmel nyugtáztam a Welch-el tartandó esküvője hírét. Talán Belby azt hitte megrázott a dolog, pláne hogy a fél iskola miatta simán benyalta, hogy követtem Balmoral példáját és egy tanárt szemeltem ki legújabb csábításomnak Williamson előttt/között/mellett... csakhogy ez súlyos tévedés volt. Nekem Lancaster profhoz csak annyi közöm volt, mint egy leesett galandféregnek a tűzrózsákhoz, és hála Merlin ősz szakállára Ericet sem érdekelték az iskolai pletykák. Szerintem, ha engem kérdeztek, halvány lila boszorkányfűkivonata sincs, higy mi is megy itt, vagy mennyire forgok köznyelven. Nem mintha ez úgy amúgy érdekelne.... Mathias mellett ugyan ritkábban szednek elő, de azért alkalmanként mégis megesik.
Ettől eltekintve nem kisebb vizsgadrukkal lépek be a fülledt üvegházba, mint úgy egyébként. A szívemben dobog a torkom, mert már csakazért is jól akarnék teljesíteni. Ha más nincs, legalább ezzel bosszantom Reed-et.  Az is valami.
Elfoglalom a helyem biccentve a társaimnak és megnyalom ajkaim, mikor megkezdődik az óra. Figyelem a tanárt átható ezüskék íriszeimmel és igyekszem maximális fapofát vágni. Sőt, mondhatni az ártatlan szende kislány arcom mutatom, míg magamban átkozom a napot mikor korrepetáló különórára küldött. Ő! Engem!
Talán a bennem fortyogó düh diktál, de mikor felém lép, rám pillant állom a tekintetét egész addig míg ő meg nem szakítja a szemkontaktust. Gunyoros mosollyal nyugtázom a dolgot hogy aztán a tőle kapott pergamenre vésett szöveg felé irányítsam a figyelmem.

1. Melyik a zsugorító főzet alapanyaga?
a. Bubógumó
b. Mandragóra
c. Abesszíniai füge

2. Melyik növény altató hatású?
a. Sisakvirág
b. Aszfodélosz
c. Margaréta

3. Írja le a Butykor jellemzőit röviden!
Mimbulus Mimbeltonia. Latinul. Cserepes dud növény. Kicsi, színe szürke, olyasmi, mint a kaktusz, csak tüskék helyett kelésszerű dudorok borítják. Egyszerűen undorító, pont mint maga. Fantasztikus védekező mechanizmusa van! A dudorokban sötétszöld folyadékot találunk, mely állott trágya szagú. Kísértetiesen hasonlatos a sárkánytrágyára, melyet volt szerencsém közelről megismerni. Népszerű bájitalhozzávaló, egy rendes boszorkány háztáján mindig megtalálható.

Rövid és tömör. Lényegretörő. Ez volt a kérés, nem? Elégedetten szemlélem meg a művemet. Ha megbuktat hát nem fogok sírni. Ha pontot von le? Kibírjuk. A Mardekár előnye úgyis olyan nagy hogy esélyét sem látom behozni. Ha pedig újabb különórát akar tartani? Hát ahhoz majd McGalagonynak is lesz egy-két szava. Elégedetten hajtom össze a munkámat és csapom a tanár asztalára. Szemem ráakasztom egy pillanatig és közlöm hogy jó olvasást majd tovalibbenek. Ugyanolyan örömmel érek ki az üvegházból mint akkor, mikor a megalázottságtól vegyes félelemtől hajtva menekültem. A friss levegő rögtön mosolyra fakaszt és szinte látom magam előtt Lanci bá fejét. Eric tutira vállon veregetne, szereti ha kis pofátlan vagyok de erről nem fog tudni. Tőlem tutira nem.

[Évvégi vizsga]

Évvégi vizsga


1999. május második fele

Megvártam, hogy távozzanak az utolsó tanulók is az Üvegházból. Addig, szándékosan nem nézve a dolgozatokra, némi izgalommal szorongattam őket. Az izgalmat pedig félelem váltotta ki, hiszen ez még is csak az első évem volt a Roxfortban. Nem akartam szégyent hozni egykori kedvenc tanárom, Bimba professzor fejére… mégis úgy éreztem, ez a tanév nem sikerült túl jól. Az órák feltehetően elég szervezettek voltak azért, de még a saját házam tanulóival sem sikerült rendesen kapcsolatot kialakítani. Miss Everfen, majd Miss Banks is csak újabb kudarc volt. Akármennyire is akartam segíteni, talán nem vettek komolyan… talán csak nem tudtam bizalmat ébreszteni bennük. Így ha a házvezetői képességeim nem is voltak túl jók, reméltem, hogy legalább valami sikerült megtanítanom nekik.
Csendesen huppantam le az egyik asztal mellé. Lehunytam a szememet és mélyet szippantottam a sárkánytárgyától bűzlő levegőből. Én szerettem ezt az aromát. Arra emlékeztetett, mikor naphosszat dolgoztam a kertészeben és a kutatásaim kötöttek le. Szép napok voltak, de talán tanárként is van még jövőm – gondoltam és magam elé vettem az első dolgozatot. Miss Bourgh írását ismertem fel rajta, amit hamarosan a név is alátámasztott.
Elmosolyodtam a dolgozat láttán. Egyértelmű volt, hogy könnyedén vette az akadályokat és tőle nem is vártam kevesebbet. Tudtam, hogy sokat tud a gyógynövényekről és fogékony az ilyesmire… és hát igencsak gyorsan végzett is a dolgozattal. Ezért örömmel firkantottam a dolgozat tetejére egy „K”-t.
Éreztem, ahogy kicsit megnyugszik a lelkem az általam papírra vetett osztályzat láttán. Egy embert legalább érdekel a tárgyam… – sóhajtottam még mindig mosolyogva. Óvatosan toltam félre lapot és amolyan önbizalom növelésnek néha-néha rápillantottam a „K-ra.”
A következő Miss Pye dolgozata volt. Áthúzást ez sem tartalmazott sokat és láthatóan meglehetősen könnyedén vette az akadályt. Csupán a Butykor latin nevét hiányoltam, amit többször is említettem az órán, hiszen meglehetősen egyszerű megjegyezni: Mimbulus Mimbeltonia. Megmártottam a vörös tintába a pennámat és a hegyét óvatosan emeletem a lapra. Szépen, olvashatóan írtam oda az idegen szót és egy rövidke üzenetet: „Legközelebb ezt is kérném, Miss Pye.” Ám, ettől függetlenül is hibátlannak értékeltem a dolgozatát és ugyanúgy megkapta azt a kellemes „K”-t, ahogyan Miss Bourgh.
Ezt a dolgozatot is félre toltam. Nyeltem egyet, ahogy megpillantottam Miss Montrego nevét a papír tetején. Még emlékeztem hogyan nézett rám a dolgozat osztáskor… feltehetően nem szívlelt a korrepetálás óta, holott nem én kértem meg, hogy vetkőzzön le egy Üvegházban, miközben bárki benyithat. Nem, sőt ezzel még az én állásomat is kockáztatta. Na mindegy, nyilván az ő szemében most már én leszek a borzalmas tanár és csak reménykedem benne, hogy Batsa nem tud meg az itt történtekről semmit. Nem szerettem volna az esküvőn előtt arról magyarázkodni, hogy miért is voltam egy pucér tizenhat évvel egy Üvegházban. Valószínűleg abból semmi jó nem sülne ki…
Sóhajtva simítottam hátra a hajamat, ahogy tekintetem az amúgy helyes válaszokra siklott. Megpróbáltam nem felkapni a vizet a nekem szánt, ám kisatírozott részekre: „Egyszerűen undorító, pont mint maga.” Ismét belemártottam a pennámat a vörös tintába és az oldal tetejére firkantottam egy „K”-t. Alá pedig, ismét szép betűkkel, hogy egyértelműen olvasható legyen, odabiggyesztettem egy rövidke üzenetet. „Miss Montrego! Kiváló dolgozat, a kedves kis megjegyzésért cserébe viszont a jövőhéten várom, szerdán este hatkor egy kis bűntetőmunkára az irodámban. Lancaster professzor.”
Lassan végeztem a dolgozatok javításával, majd az irodámba vittem azokat. A tanulók az óráik után megtekinthették őket egészen takarodóig, kérdéseket tehettek fel, sőt el is vihették magukkal, hogy valamit leszűrhessenek az esetleges hibáikból.

Köszönöm a részvételt!

[Évvégi vizsgaI - IV. évfolyam]

Évvégi vizsga
I - IV. évfolyam


1999. május második fele

A hármas számú Üvegházban vártam a diákokat. Ezúttal sem valamelyik terembe bepréselődve képzeltem el a dolgozatot. Nem, sokkal inkább szerettem volna, ha olyan helyen ülnek le, ahol láthatják a kérdéses növényeket. A legtöbb szépen cserébe volt ültetve vagy éppen az üvegfalak melletti ágyásokban kaptak helyet. Talán csak az Ördöghurok maradt ki ebből, hiszen az a sötétebb helyeket kedvelte, így ha meg is mutattam a tanulóknak, ahhoz egy külön helyiségbe kellett kísérnem őket.
– Üdvözlök mindenkit az év végi Gyógynövénytan vizsgán. Elegendő penna és tinta az asztalra, a táskákat tegyék le itt elől! – magyaráztam, mikor beengedtem őket az ajtón.
Abban persze csak reménykedhettem, hogy mindenki elég komolyan vette a tanulást, de azért láttam egy-két izgatott arcot. Magabiztosak is akadtak persze és ennek kifejezetten örültem. Csak az a múltkori izgalom dolgozott még bennem és a kérdés: vajon elég jó tanár vagyok én Bimba professzor után? Eszembe jutott Miss Montrego dolgozata… meg az az átsatírozott megjegyzés. Talán nem döntöttem jól, de még sem hagyhattam figyelmen kívül a sértését. Ezért is rendeltem magamhoz bűntetőmunkára.
Meg kéne nyugodnom. Hosszan fújtam ki a levegőt, hogy teljesen átvegyem a dolgozathoz szükséges, „szigorú tanár” hangulatot. Közben végig futtattam a tekintetem a diákseregen.
Megvártam, míg leülnek a Mr. Frics által elrendezett, négyszemélyes asztaloknál kaptak helyet. Mindegyiket makulátlanra is sikálta a kérésemre – vagy sikáltatta rossz magaviseletű tanulókkal. Nem szerettem volna, ha a lapok esetleg bepiszkolódnak.
– Harminc percük van megírni a dolgozatot – magyaráztam, miközben osztani kezdtem a lapokat. – A kérdések nem túl nehezek, feltehetően találkoztak már velük. Megkérnék mindenkit, hogy csak a saját évfolyamának megfelelő kérdéseket dolgozza ki, plusz pontot nem osztogatok. Kerek mondatokban fogalmazzanak! Ezen kívül a nevüket kérném a jobb felső sarokba felírni!
Az utolsó feladatlap is gazdára talált, én pedig egy kisebb nyugalommal kezdtem meg a szokásos köröket a diákok között. Nem használtam ugyan semmilyen bűbájt, amivel bajba kerülhet a puskázó. Jobb szerettem magam ellenőrizni az ilyen jellegű dolgokat. Néha-néha ezért meg is álltam egy-egy tanuló felett.

 

I. – II. évfolyam
Gyógynövénytan
1998 – 1999
Évvégi dolgozat

1. Mely főzet alapanyaga az Abesszíniai füge?

2. Milyen hatását ismeri az Aszfodélosznak?

3. Írja le az Ördöghurok jellemzőit!

III. – IV. évfolyam
Gyógynövénytan
1998 – 1999
Évvégi dolgozat

1. Mi a különbség a sisakvirág és a farkasölőfű között?

2. Mely főzet alapanyaga a Meghajtófű?

3. Írja le a Mandragóra jellemzőit!

A részvételért: +10 pont,
helyes válaszonként +5 pont jár a dolgozatíróknak.
Határidő: Május 27.
Értékelés: Május 28.

g y ó g y c u m ó t a n

Hölgyeim és Uraim. Ladies and Gentlemen. Mine damer og herrer. Elérkezett az a nap is, amelyre mindannyian epekedve vártunk. Igen. Izgatottsággal telve jelentem be az örömteli hírt. Megnyitotta kapuit az idei év végi ganajtúró vizsga! Csak jöjjenek, jöjjenek! Gyülekezzenek mind! Látják itt ezt a zöld valamit oldalt? Igen. Pontosan azt! Nem nagyon tudom, hogy mi ez, de minden bizonnyal fontos tagja a gyógynövény társadalomnak. Látják milyen szép éles, tüskék a levele? Na, ha hozzáérnek, garantáltan tőből leesik az ujjuk. Cseppet ugyan veszélyes, de cserébe rendkívül hatásos, már ami a gyógyítást illeti. Merthogy, képzeljék csak el, ebből a növényből nyerjük ki a pótcsont-rapid legfőbb összetételét. Vagyis hát azt hiszem…

Nem teszek úgy, mintha valami bődületes tehetségem lenne ehhez a tantárgyhoz. Egyszerűen nincs hozzá türelmem ácsorogni a növénykék felett és istápolgatni a lelkecskéjüket. Simán elszöszmötölök órákig egy-egy hímzéssel. De valahogy ugyanezt az odaadást nem tudom megtenni ezek elé az amúgy kétségkívül csodás valamik felé. Mert amúgy lenyűgöznek. Nem véletlen ihletnek olykor meg. Igen. Van, vagyis hát volt, hogy beültem Dakhoz és amíg ő ültetett én lerajzoltam amit ültetett. Egyszer kedves volt és megengedte, hogy a növényhatározójába, amit amúgy önmaga szerkeszt és rajzolgat, én vázoljam bele az egyik új virágát. Most egy ideje inkább Nolannel töltöm az időt. Már ha megtehetem. És van rá indokom. És nem rettegek tőle, hogy Emmeline szemmelverési világcsúcstartó akar lenni. Okés, okés, sose bántott még… Én viszont szívesen bántanám őt és ez rohadtul zavar. Féltékenység… Oda se neki. Lehet erre a negyed hónapra visszaszokok Daksi mellé a növényeihez… Abból talán csak pár gyilkos hajlamú. És vélhetőleg szerelmes se leszek egyik be se.

Na, de mivel a múltkor olyan borzalmasnak tűnt Nolan és a vizsga. Mármint azt hiszem a vizsgája is vacak lett, de ő is épp úgy tűnt, mint aki meghal közben… Na szóval a körmére néztem. És nagyon úgy fest, jobb nálam növénytanból. Igen, eddig ezen képességeit nem nagyon figyeltem meg, lekötöttek a szemei és a szeplői. Na, szóval, mivel jobb nálam az a körmére nézés jobbnak bizonyult, mint hittem. Tanulás néven egészen sokat lehettem vele. És egy csomó érdekes információt megtudtam egyes növényekről. Nem mondom, hogy mind meg is ragadt. De mikor ott ültem a pergamenem fölött a nevemet sercegő pennámmal, nem éreztem totál trollnak magam.

III. – IV. évfolyam
Gyógynövénytan
1998 – 1999
Évvégi dolgozat

1. Mi a különbség a sisakvirág és a farkasölőfű között?
A farkasölőfű mérgesebb.

2. Mely főzet alapanyaga a Meghajtófű?
A Szaporaszékletér-lé egyik alapanyaga.

3. Írja le a Mandragóra jellemzőit!
Sikít, ha kihúzod a földből. Ez a kicsik esetében csak ájulást, a nagy növények esetében azonban halált okoz. Gyógyító hatású.

Gyanúsan a fejét fogja fogni szegény Lancaster bácsi. De úgy fest a trollnélküliségem csak a vizsgakérdések megkapásáig működött. Onnantól viszont… Na, mindegy. Majd megpróbálkozom egy javítóval. Vagy legközelebb nem Nolannel tanulok, mert a szép szemeitől mégse ment annyira a koncentrálás, mint szerettem volna… Csak leteszem a papírt, elcsomagolom a pennám, majd kissé föld alá süllyedt magabiztossággal megvárom Nolant odakint. Béna vagyok. A tesóim között a legbénább…

[***]

Gyógynövénytan vizsga

***

Kivételesen reggeliztem. Valószínűleg ez a tény fel sem tűnt volna, ha ezen a napon, nem egy újabb vizsga várt volna ránk. Már kezdett elegem lenni a tanév végé érzésből, na meg abból is, hogy Marga megtalált ezzel a közös tanulással… nincs nekem semmi bajom a Gyógynövénytannal. Éppenséggel csak nem szorultam rá, hogy a könyvek felett görnyedjek – sajnos ez nem volt elmondható a korábbi vizsgáimról. Nem, mintha nem élveztem volna a lány társaságában tölteni a szabadidőmet, csak éppenséggel tehettük volna mindezt a könyvtáron kívül is. Egy újabb lányvécé pingálás mindenképpen ütősebb szórakozás lett volna, mint a Mandragóra sikoltó képét bámulni az egyik tankönyvben.
Lancaster szokás szerint szavalással kezdte az óránkat. Elmondta, mit lehet és mit nem… de őszintén szólva annyira nem figyeltem. Jobban lekötött az üvegház egész atmoszférája, amit döbbenetes módon egészen megszerettem. Nyugodtan készítettem elő a pennát és a tintát az asztalra. Éppen csak akkor pillantottam Margára, amikor elém került a feladat lap. Elhúztam a számat egy kis mosolyra, hogy lássa: minden a legnagyobb rendben, nem kell velem többet tanulni sem. Ezt ugyanis nagyon szívesen elkerültem volna.
Szóval, a dolgozatra pillantottam, felvéstem a nevemet a jobb sarokba – Lancaster kérésére persze... és tényleg csak egy kicsit gondolkodtam el, hogy inkább a baloldalra írom bosszantásként. Tudtam, hogy a gyógynövénytan professzorunk szerette a precizitást. Én pedig részemről nagyon is szerettem volna ezúttal bűntetőmunka és rossz jegy nélkül megúszni egy tesztet. Ezért eldöntöttem: koncentrálni fogok. Egyszer végigfutottam a kérdéseken, majd egy könnyed sóhajtás után, el is kezdtem leírni a válaszokat.

III. – IV. évfolyam
Gyógynövénytan
1998 – 1999
Évvégi dolgozat

1. Mi a különbség a sisakvirág és a farkasölőfű között?
Semmi, mivel a kettő egy és ugyanaz. Másnéven: Aconitum vagy ebrontófűnek is nevezik.

2. Mely főzet alapanyaga a Meghajtófű?
A Százfülé-főzet egyik fontos alapanyaga.

3. Írja le a Mandragóra jellemzőit!
A Mangragóra (másnéven: Álomfű) egy igen veszélyes, nehezen fellelhető növény. A sikolyuk halálos, de zsengébb korukban még csak hosszú ideig tartó eszméletvesztést okoz. A Mandragórából kiváló főzet készíthető, ami a dermesztőátokkal sújtottak gyógyítására alkalmazható.

Elégedetten pillantottam az ezúttal teljes egészében kitöltött feladatlapomra. Magabiztosan álltam fel és nyújtottam át a pergament Lancaster professzornak, hogy aztán még egy pillantást vetve Margára, kilépjek az üvegház ajtaján a friss levegőre. Szinte furcsa érzés volt, mennyi energiával töltött fel a siker érzése. Már nem is a jegy számított, csak az, hogy milyen könnyen megugrottam ezt az akadályt… tudtam: a barátaim most büszkék lennének rám.

Gyógynövénytan vizsga

Fürge léptekkel igyekeztem az üvegházakhoz, mint álltalában. Talán sikerült az elsők között oda érnem, de erre nem igazán figyeltem, hiszen sokkal jobban érdekelt az, hogy még egyszer utoljára átnézzem a könyvet. Mikor már mindenki összegyűlt a hármas számú, Lancaster professzor üdvözölt minket, majd mindenki elfoglalta a helyét, köztük jómagam is. Kitűnő kilátásom nyílt a közelben lévő összes növényre, amit rendkívül előnyösnek találtam. Egy rövid ismertető után neki is láttam a feladatlapnak. Év elején még nem igazán szerettem ezt a tantárgyat, de mikor megtudtam, hogy mennyi bájitalhoz használhatjuk és még sok más érdekességet a növényékről, rögtön elmúlt az utálat a tantárgy után és rögvest szorgosabban dolgoztam ezeken az órákon is. Viszont most minden ismeretemre szükség lehet, ha kiváló minősítést akarok szerezni.

Patrick McFly

1. Mely főzet alapanyaga az Abesszíniai füge?
 Zsugorító főzet
2.Milyen hatását ismeri az Aszfodélosznak?
 Altató hatású növény
3. Írja le az Ördöghurok jellemzőit!
 Könnyedén megfojt bármilyen, a közelében lévő élőlényt. Minél jobban mozgolódik valaki az ördöghurok szorítása közben, a növény annál jobban szorítja, ám ha elengedi magát, akkor a növény is elengedi. Kedveli a sötét helyeket a fénytől menekül, mint ezt a következő vers is mondja:

„Ördöghurok, ördöghurok,
Gyilkos ujjú lény,
De fut, ha rásüt a fény!”

[Évvégi vizsgaI - IV. évfolyam]

Évvégi vizsga
I - IV. évfolyam


1999. május második fele

Az ember azt hinné, hogy egy idő után hozzá lehet szokni az ilyesmihez… mármint, hogy rossz és jó dolgozatok váltják egymást. Az egyik szíven üt, de annyira, hogy aztán nem vagyok képes magamhoz sem térni. Hányszor kérdeztem már magamtól, hogy vajon elég jó voltam-e tanárnak… aztán persze jön a megnyugtató válasz, valahonnan mélyebbről: nem szeretheti mindenki a gyógynövényeket. Szerettem volna, ha az én szenvedélyem is átragad a tanulókra és ennek reményében ücsörögtem az egyik asztal mellett az üvegházban. Az egyik kezemben a piros tintába mártott pennát szorongattam, a másikkal kissé meggyűrtem Miss Destain dolgozatának sarkát.
„Sikít, ha kihúzod a földből. Ez a kicsik esetében csak ájulást, a nagy növények esetében azonban halált okoz. Gyógyító hatású.” Ismét átfutottam a mondatot. Lényegében ez volt a dolgozat egyetlen pontja, ami még az elfogadható kategóriába esett. Természetesen azt is érdekeltem, hogy a kérésemnek megfelelően sikerült mondatba foglalnia a gondolatait és nem csak egy-egy értelmezhetetlen szóval jutalmazott meg a félév végén. Ezért hát sóhajtva és kissé fájó szívvel firkantottam a lap tetejére az „E” betűt. Ezután pedig, megfordítva a dolgozatot ez hosszabb szövegbe kezdtem: „Kedves Miss Destain! Nagyra értékelem a kreativitást, amivel megpróbálta kikövetkeztetni a helyes választ. Ám azt kell, hogy mondjam, ez közel sem sikerült tökéletesen. Ezért megkérném, hogy a következő tanévben legyen szíves részt venni az általam szervezett külön órákon. Kellemes nyarat! Lancaster professzor.”
Félretoltam a lapot, hogy egy macskakaparásnál is borzalmasabb dolgozatot vegyek a kezembe. Nolan Pye… még a név olvasásától is kirázott a hideg. A tanáriban gyakran hallok róla és az én óráimat is időként megzavarta valami ostoba morgolódással, ám közel sem volt annyi gondom vele, mint a többi oktatónak. Nagyot nyelve futottam végig a kérdésekre odafirkantott választ. Nagyrészt, a ronda külalak ellenére is olvasható maradt. Látszott rajta a magabiztosság. Nem voltak kisatírozások és kis kiegészítések miatt úgy tűnt, érdeklődik a gyógynövények iránt. Nem volt kétséges, hogy Kiváló osztályzatban részesítem és még egy rövid, bíztató szöveget is írtam rá.
A következő dolgozat egy elsős fiúé volt. Patrick McFly neve sem volt előttem ismeretlen, hallottam, hogy jó eszű. Ez pedig a dolgozat alapján egyértelműen be is bizonyosodott. Tetszett, hogy egy kis verset is feljegyzet. Így hát, nem is volt kétséges az a „K.” Könnyedén firkantottam fel, hogy aztán a következő dolgozatra térhessek.
Kissé keserű szívvel hagytam el pár órai munka után az üvegházat. Meglehetősen vegyes eredmény született, közel sem volt olyan egybehangzóan pozitív, mint a felsőbb évfolyamokba. Így szokás szerint az irodámba várva a hallgatókat, elhatároztam, hogy mindenkinek tartok egy kis lelkesítő beszédet. Már éppen meg is fogalmaztam fejben, mire a kilincsre fektettem a kezemet és benyitottam a mindig makulátlanul tiszta helyiségbe.
A dolgozatokat szépen lefektettem az asztalra, arra várva, hogy megjelenjenek a tanulók is. Látni akartam azoknak az arcát, akik jó jegyet kaptak. Tudtam nagyon jól, milyen érzés, mikor meghozza a gyümölcsét a kemény munka. Megkönnyebbülés, boldogság, felszabadultság. Ezt kívántam én is minden tanívtányomnak a nyáriszünetre.

Köszönöm a részvételt!