Merel Everfen

Barátok

Akad néhány. Inkább aféle haverok, pajtások, de azér vannak páran, akikkel egész jól kijövök. Érdekes dolog, az egyik legközelebbi barátom a pár éve újra megkerült apám, akivel nagyon jól kijövök, viszont kizártnak tartom, hogy egy hagyományos apa-lánya kapcsolat formájában.
Nem félek ismerkedni, beszélni bárkivel, legyen kisebb vagy nagyobb nálam, háztárs vagy olyan, aki még kis egyébjellegű nyomiknak is tartja a Hugrabugosokat, nekem igazán nincsenek előítéleteim senki felé, hacsak nem ők tehetnek róla.

Ellenségek

Én igazán nem vagyok haragtartó. Általában. Bár el lehet érni, hogy beguruljak, ha valaki nagyon próbálkozik, és magam sem lennék annak a helyében, aki igazán kivívja magának a címet. Én nem felejtem el a konfliktusunkat, és merem garantálni, hogy így ő se fogja. Végül persze a békémet, még barátságomat is, vissza lehet nyerni. Bár a számlát először kiegyenlítem. Szóval ne tessék azt hinni, hogy nem rossz ötlet a rosszabbik oldalamra kerülni. Könnyű velem jóban lenni, de nagyon meg is éri.

Szerelem

Ó, a szerelem. Mondhatni, hogy a nemezisem? Egyszer voltam igazán szerelmes tulajdonképpen, és az a pár hónap érzelmi és lelki hegyen-völgyön pofán keresztülvonszolt, és nem vagyok biztos benne, hogy abból a hullámvasútból kérnék mégegy kört. Úgy általában a párkapcsolatokhoz nem állok ennyire negatívan, azokkal csak szerencsém nincs túlzottan, leggyakrabban csak majdnem szokott összejönni valakivel összejönni, mielőtt valamin félremegy, megakad, elhidegül, miegyéb. De egyelőre kitartó vagyok.

Aktuális: 2001. január

Tudja a...

Őszintén bevallom, gőzöm nincs, hogy hányadán állunk. Az egyértelmű, hogy jobb társaság vagy egy átlagos hugrabugrisnál (ami mondjuk nem nagy kihívás), nem vagy unalmas, nem vagy nyuszi. De azt hiszem, nem vagy teljesen százas sem, gyakran idegesítőbb vagy egy testvérnél, és néha vannak olyan pillanataid, amikor elgondolkozok rajta, hogy nem kellene-e felugranom, és elfutnom a közeledből, amíg van mivel. Szerencsére, belőlem kispóroltak egy nagy adag életösztönt, úgyhogy nem biztos, hogy el foglak kerülni a továbbiakban.

A tavas dolognak viszont még ára lesz. Ahogy annak is, ha most elszúrod nekem azt a csajt.

[Legjobb barát]

Legjobb barát

Mindig is nagyon szimpatikusnak találtalak téged, Merel és nagyon örültem, amikor te is elkezdtél velem barátkozni. Néha mondjuk kicsit félek is tőled, azt hiszem. Tudom, hogy valószínűleg inkább megvédenél, mint hogy a... a  bátorságod ellenem használd. Amúgy igazán bátornak is tartalak. Sőt, a bátyám után te vagy a legbátrabb ember, akit ismerek! Jó talán, Harry Pottert is muszáj betennem eléd, mert biztosan sok bátorság kellett a Tudjukki legyőzéséhez is, de azért ahhoz is, hogy belelökjél egy idősebb fiút a vízbe. Mindig nagyon meg tudsz nevettetni, meg szeretek veled kalandozni is! Néha kicsit izgulok az elején, de mivel még sosem kaptunk büntetést, ezért ezentúl is szívesen megyek veled felfedezni.

xoxo,
  Madi

[Az idegesítő lány]

Az idegesítő lány

Igen. Roppant mód irritálsz. Háztársak vagyunk, mind tudjuk, milyen is a mi házunk, mik az erősségeink és mik a hátrányaink. Na, neked sikerült ötvöznöd a kettőt, és egy idegesítő sárga nyálkavalkád lett belőle. Mindenhol ott vagy, mindenhol virulsz, fontoskodsz, és mosolyogsz. Még szerencse, hogy nincs egy közös óránk sem, különben agyrémet kapnék tőled. Aranyos vagy, meg cuki, meg minden, de ha meghallom a hangodat a klubhelyiségben, vagy bárhol az iskolában kiszaladnék a világból.

LEENA

Nem ismerlek még igazán, és nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt azt hazudnom, hogy az unokahúgom vagy. Egyelőre azonban azt hiszem, örülök, hogy megtettem. Kevesen vannak, akik tudják, ki vagyok, és nem köpnek le vagy fordulnak el tőlem. Te egy vagy közülük. Kevés gyerek van manapság, aki ennyire vidám, ennyire ártatlan tudott maradni, mint te. Remélem, hogy ez örökre így fog maradni.

[(Egyik ) kedvenc diák]

(Egyik ) kedvenc diák

A tudóst a kíváncsiság és a merészség teszi azzá, nem pedig az, hogy valójában mennyit tud. Biztos vagyok benne, hogy az élénksége és mentalitása miatt alkalmas lesz arra, hogy érdeklődésének megfelelő, tudományos szakmát válasszon.
Remélem, az óráimat is legalább annyira élvezi majd, mint a történeteimet, és nagyon örülök annak, hogy felvette a tantárgyamat. Kíváncsi vagyok jövőbeli eredményeire, de főleg arra, hogy milyen következtetéseket von le adott problémák hallatán.

Kistesó

Nem te vagy az első testvérem, de te vagy az egyetlen vérszerinti. Ezt nem tartom valódi szempontnak, a szeretet fontosabb, de ez nem jelenti, hogy nem érezlek testvéremnek már azóta, hogy tudom, hogy testvérek vagyunk. Egyszerűen csak féltem, hogy mit szólnál, ha csak úgy odamennék, főleg azután, hogy tudtam, nekem boldog életem volt, te pedig egy árvaházban éltél. De szólnom kellett volna korábban. Remélem, hogy megbocsájtasz, és még lehetek a bátyád. Ölelés?

Örülök, ha nem esel a torkomnak

Őszinte leszek. Fogalmam sincs, hogy mi is van köztünk. Barátságnak nem modanám, naon is jól tudom, hogy nem nevezhetem magam a barátodnak, de még csak a bizalmasodnak sem. Nem érdemeltem meg, ugyanakkor te megbocsátottál, holott nem kellett volna. Ezért nagyon is hálás vagyok. Pont emiatt ellenségnek sem neveznélek, viszont örülök is, hogy nem haragszol rám annyira. Igyekszem persze fenntartani ezt a létet, és csak remélni tudom, hogy nem ugrasz nekem a folyosó egy eldugott részéből.

Te prefektusok és Grisam különbejáratú mumusa, te

        A kisebbik Everfen, akiről már hallottam mindenfélét, és aki odarángatott békebírónak egy nagyon valószerűtlen vitához egy nagyon valószerűtlen szituációban, még valószínűtlenebb szereplők közé vendégszerepelni. Tudod, mi még ennél is valószínűtlenebb? Hogy láttalak pizsamában vegzálni a kollégámat a klubhelyiségetekben, láttam az ártatlannak tűnő pofidon végigszaladni a szórakozás lehetőségére a kaján vigyort.. Oké, Everfen, kedvellek, nem is csinálok belőle titkot, de ne az én műszakomban sántikálj rosszban, ha lehet ilyet kérni.

Hogy van-e valaki, aki belefut jó mozgáskoordinációjú kacsóm lököttségeibe?
Akad.

P A C S I

P  u  s  z  e  d  l  i

Csak a baj meg a szégyen, mi?
Jól van, jól van, jól van az úgy.
Ahogy elnézem, az utóbbi
időkben anyukák és apukák
nagyon elégedetlenek
voltak, ugyanis egyre több
lázadó gyerek született a
mostani alsós évfolyamokban
- és erre én igazán büszke
vagyok. Sajnálom, hogy nem
vagy pár évvel idősebb, mert
ilyen harci borzokra nagy szükség
lett volna az ostrom során.
Remélem, a továbbiakban sem
hagyod, hogy a mélaszájú hugrások
elpuhítsanak, hisz te vagy a kivétel,
aki erősíti a szabályt.
Legyél mindig kreatív és kemény,
mint a kád széle, mert ha én
egyszer elballagok innen, nem sokan
maradtok, akik fenntarthatjátok az
egészséges káoszt a rendben.
Márpedig ez becsületbeli ügy,
számítok rád.
Jutalmad pedig egy ősi és
vagyonokat érő receptúra lehet.

a vérborz

Ms. Everfen, viselt dolgai egészen az irodámig jutottak,     így a korábban említett névhez tudtam társítani az arcot     azon a bálon.. Tudja, én magam is hugrabugos voltam,     és bár fiam egy más házat erősít, sosem felejtettem el     mindazt a tapasztalatot, amelyet saját roxforti diákságom     alatt sajátíthattam el a nagyon empatikus környezet révén.     Kifejezetten meglepődtem, mikor megtudtam, hogy a     karakán kislány, aki olyan hevülettel állt ki az igazáért,     szintén a borzok közé tartozik - és kifejezetten büszke is     voltam. Remélem, még sok hasonlót hallok önről, talán     egy nap öntől.

[Üzletfél és bűntárs]

Üzletfél és bűntárs

A fenti szavak közül helyettesíts be a megfelelőt. Nem csak remek üzletet kötöttünk a tőr-szalag csere kapcsán, te voltál az, aki kihúzott egy igen súlyos helyzetből, amikor felvetted Alice O’Mara egyhén rideg személyiségét. Más nem vállalta volna, hogy megment a banyanénitől. Ezért a mai napig hálás vagyok, s persze a kajáért. Ezúton jelezném, hogy azóta is igyekszem minden erőmmel kevésbé disznó módon enni és egy rögtönzött infraktus következtében nem a kóborkutyák elé szórni a menüt általában.
Kíváncsi vagyok mit hoz a következő üzl… khöm… találkozásunk.  

Te ujjbekapós leharapós...

Hát Tökmag, sokmindent mondhatnék, de keveset fogok. Elsősorban, kösz hogy öncélom teljesítésére hagytad magad berántani a szertárba. Másodsorban megint csak kösz, hogy megpróbáltál segíteni. Mondjuk az ujjam bekapása és leharapása nem a hálám tárgya...
Azért meg külön örülök (de ezt sose vallanám be nyíltan), hogy nem köptél be a tantestületnek. Bajtárs vagy. Abból is az igazi fajta. Mázli hogy megúsztam a Valentin napi másnaposságot egyben. (Tudom, tudom ha rajtad múlt volna akkor darabokban) Valószínű ha te nem lettél volna nem is ment volna (csak részben), de ezt sem én mondtam.
Ettől függetlenül azért még nem felejtem el azt az utánam küldött kis csinos átkot, ami a fejem mellett ért célt, és tudom hogy jobb, ha távol tartom a szádtól bizonyos testrészeimet... ne aggódj, ezt nem felejtem el sosem!

MEGFOGALMAZHATATLAN

Valamikor fontosak voltunk egymásnak, ennyit tudok… de hogy most mi van arról fogalmam sincs. Úgy érzem erre a kérdésre nem találom meg soha a választ és talán már felesleges is keresni. Próbáltam rendbe hozni, szenvedtem, rosszul éreztem magam… de belefáradtam. Odaadtam a kulcsot, az én ajtóm mindig nyitva áll előtted, de többet nem foglak keresni, a te fogalmaid szerint: zaklatni. Azt hiszem, világosan kifejtetted, nincs rám szükséged, zavarlak. Talán rosszul gondolom, talán nem… nem igazodom ki rajtad. Ha kérsz a társaságomból majd jelentkezel, bár ebben nem bízok.
Nem állhatok már ott melletted, hogy megvédjelek vagy vigyázzak rád, pedig sokáig ezt valamiféle saját magamnak állított kis küldetésnek tekintettem. Ezért csak azt kívánhatom, hogy találd meg a boldogságod!