Willow Fawcett

WILLOW FAWCETT

   Alapok

Jelszó || "Aggódni butaság. Olyan mint esernyővel sétálgatni, esőre várva."
Így ejtsd a nevemet || Vilov Fószet
Nem || férfi
Születési hely, idő || Belfast; 1964. július 3.
Horoszkóp || rák
Kor || 34 éves
Vér || félvér
Munkahely || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző

   A múlt

Gyerekkor
   Willow születésének a napja volt a család legboldogabb, ugyanakkor legszomorúbb napja is. Rebeka Fawcett meghalt, miközben legkisebb fiának adott életet, ezért a fiúra mindig is valamiféle ellenszenvvel nézett az apja és három bátyja. Miután Timothy Fawcett egyedül maradt négy fiával, igyekezett mindent megadni nekik, de ezt csak úgy tudta elérni, hogy éjjel-nappal dolgozott. Eleinte megfordult ugyan a fejében, hogy legkisebb fia miatt újra kéne nősülnie, de a munka és a gyerekek miatt végül nem jutott már ideje az ismerkedésre.
   Legidősebb fiúként mindig Miller vigyázott a testvéreire, mikor édesapjuk dolgozott, de legtöbbször ez csak annyiból állt, hogy öccseit elküldte játszani az egyik szobába, amíg ő a barátaival vagy az éppen aktuális barátnőjével töltötte az idejét. Willow ezért gyakorlatilag felügyelet nélkül maradt, és már egészen kicsi korától azt csinált, amit akart. Aztán pedig, hogy legfiatalabb bátyja is elkezdte a Roxfortot, és kettesben maradt otthon Timothyval, a helyzet csak még rosszabb lett. Az apa próbált több időt tölteni fiával, ezért igyekezett mindig hazaérni addigra, mikor Willow végzett az iskolában, de legtöbbször egyik osztálytársánál vagy szomszédjánál volt addig, amíg érte nem ment. Lényegi felügyelet híján Willow Bristol utcáit járta, betért néhány pékségbe vagy cukrászdába, ahol elvette azt, ami megtetszett neki. Elcsípték ugyan néha, de a pékség vagy a cukrászda vezetője mindig megsajnálta soványka testalkata miatt.
   Willow elég hamar felbátorodott azon, hogy mennyi mindent meg tudott tenni, ezért egy idő után bátrabb lett, és verekedni kezdett. Először csak az iskolában az osztálytársait bántotta elsősorban szavakkal, később már bárkibe belekötött az utcán is, aki kisebb volt nála. Egy idő után a boltokból való lopás már nem hozta annyira lázba, ezért a lakáshoz közeli parkokat járta, és elvette más gyerekektől azokat a játékokat, ami megtetszett neki. Sokszor fordult elő, hogy ehhez verekednie kellett, de néhány esetet leszámítva, mindig ő került ki győztesen belőle. Ezért a lakásuk környékén már szinte féltek tőle, és tartották a három lépés távolságot, ha meglátták. Ekkorra Miller már elköltözött otthonról, Silas – a második legidősebb báty –, pedig szintén távol volt, a Griffendél Godrik Akadémián tanult. Gary az új barátaival volt elfoglalva, akiket a Roxfortban ismert meg. Mivel lényegében Willownak nem volt követendő példája, és senki sem mondta neki, hogy amit tesz, az rossz, ezért ezt vette természetesnek. Ezen okból inkább úgy gondolta, hogy mások túl gyávák ahhoz, hogy megtegyék, amit ő.
   Timothy számára kétség sem férhetett hozzá, hogy legkisebb fia is tehetséges varázsló lesz, és reménykedett benne, hogy a London felől érkező fenyegetést sikerül elkerülniük, amíg meg nem kapja a Roxfortba behívó levelét. Csak pletykákat hallott egy sötét varázsló felemelkedéséről, de a pletykák és a Reggeli Prófétában közölt hírek alapján, jobbnak látta, ha felkészül bármilyen eshetőségre. Azért nem voltak olyan messze Londontól, hogy ők kimaradjanak az egészből. Csak akkor nyugodott meg igazán, mikor Willow megmutatta neki a roxforti pecséttel ellátott levelet. A fiú más reakcióra számított apjától, mint amit kapott, ezért hirtelen fellángoló lelkesedése hamar alább hagyott.

Roxfortos évek
   Kétség sem férhetett hozzá, hogy Willow-t szintén a Mardekárba fogják beosztani, ahogy testvéreit is. Garytől hallott róla, hogy mennyire jól érzi magát a saját házában, de akkor még nem tudta, hogy mit is jelent ez valójában. Csak később jött rá, hogy a mardekárban lévő diáktársait sokkal inkább érzi családtagjainak, mint saját családját. Ez az érzés akkor még erősebb lett benne, mikor Gary elvégezte a Roxfortot, és immár egyedül maradt.
Willow az iskolában töltött első évében megpróbált ugyanúgy viselkedni, mint korábbi iskolájában, de hamar rá kellett jönnie, hogy a két világ teljesen eltér egymástól. Nem értette, hogy diáktársai miért nem úgy viselkednek vele szemben, mint korábban osztálytársai. Pont ezért eleinte úgy érezte, hogy nem ide tartozik, és inkább vissza szeretett volna menni régi iskolájába. Az idő előrehaladtával azonban felfedezte a varázslat adta lehetőségeket, így annak segítségével próbálta elérni azt, amit akart. Szokatlan volt számára, hogy a lopásokat már nem nézték el neki, és egy alapos fejmosáson kívül még büntetést is kapott érte. Az első időszakban pont ezért nem múlt el úgy hét, hogy ne kellett volna valamilyen büntető munkára mennie. Aztán megtapasztalta, hogy annak ellenére, hogy nem ő volt az egész iskolában a legkisebb, nem érdemes verekedést kezdeményeznie. Sokszor maradt alul, egyszer még a gyengélkedőre is került miatta.
   Az első év végére aztán felfedezte azt, amit mindig is el akart érni, csak korábban nem a megfelelő utat választotta hozzá. Erősebb és ügyesebb, legyőzhetetlen akart lenni. Jobb ember és jobb varázsló, mint bárki, akit ismert, és ehhez bármilyen eszközt megragadott. Lassan változni kezdett, elfogadta az iskola által felállított szabályokat, még akkor is, ha nem értett velük teljesen egyet. Szerencséjére könnyen tanult, ezért nem kellett egész nap a tankönyvei felett ülnie, sokszor elég volt neki annyi is, hogy odafigyelt az órákon. Ha pedig valami mégsem ment olyan könnyen, akkor elég volt megkérnie valakit, hogy segítsen. Mindig volt olyan a saját házából vagy évfolyamából, aki a rendelkezésére állt. Az ötödéve végén még nem tudta, hogy mi szeretne lenni, ezért engedve apja unszolásának az aurori pálya mellett döntött. Viszont néhány más tantárgyat is felvett a kötelező aurori tárgyak mellé, „ki tudja, talán jók lesznek még egyszer” alapon.
Egyre növekvő tudásának köszönhetően pontosan tudta, hogy mennyit engedhet meg magának, hogy még ne szegje meg az iskola szabályzatát, és így ne kapjon egy-egy tettéért büntetést. Ezért népszerűsége rohamosan nőtt az alsóbb évesek között. Főleg az olyanok keresték a társaságát, akik nagyon hasonlítottak saját elsőéves énjére.
   Rendszeresen kijárt éjszakánként az iskolából, de mindig ügyelt rá, hogy senki se vegye észre. Néha előfordult, hogy egy-egy varázslatot gyakorolt, a legtöbb esetben azonban csak gondolkodott. Nem hagyta nyugodni egy korábbi beszélgetés. Egy diáktársa, aki akkor végezte el a Roxfortot felkereste, és felkérte, hogy csatlakozzon Tudjukkihez, és legyen halálfaló. Willow ekkor nem válaszolt neki azonnal, de tetszettek a feltételek, amiket ajánlottak. Nem akart ő senkit sem bántani, de úgy érezte, hogy ott talán kiteljesedhet majd, és felfedezheti magában mindazt, amit addig még nem. Korábban eljutott ugyan néhány hír hozzá az iskola falain kívülről, akkor pedig még több, mikor nyaranta otthon volt, de eddig meg sem fordult a fejében komolyabban foglalkozni vele. Aztán mire meghozhatta volna a döntését, a Nagyúr elbukott, és ezzel elkezdődött a béke időszaka. Elvégezte a Roxfortot, és beadta a jelentkezését a Griffendél Godrik Akadémiára.

Főiskolai évek
   Alig bírta magában tartani a jó hírt, hogy felvették az Akadémiára. Még úgy is, hogy igazság szerint vissza volt egy alkalmassági vizsga, ráadásul az egészet csak az apja miatt csinálta. Mégis különösen lázba hozta, hogy egy új helyre kerülhet, új embereket ismerhet meg, és talán megtalálja azt is, amit eddig keresett. Önmagát és a helyét a világban. Az alkalmassági vizsga előestéjén történt, hogy Timothy vendégül látta a családját vacsorára. Régen volt már olyan, hogy mind egy házban legyenek. Willow úgy érezte, hogy ez lenne a tökéletes alkalom, hogy elárulja a jó hírt. Néhány szóval bele is kezdett mondandójába, de Miller elvette tőle ezt a lehetőséget, mikor közbeszólásával bejelentette, hogy hamarosan megszületik második gyermeke. Ekkor Willow szó nélkül felállt az asztaltól, felment a szobájába összecsomagolni. Csak a legfontosabb holmikat vitte magával, amikről úgy gondolta, hogy pótolhatatlanok. Még búcsúzásként benézett az étkezőbe, aztán távozott is.
   A felvételi értesítőben az is szerepelt, hogy kollégiumi elhelyezést kapott, ami nagyban megkönnyítette a lakhatással kapcsolatban felmerült problémáit. Így már csak a megélhetésről kellett gondoskodnia. Tanulmányi eredményei és szorgalma miatt viszont ez is hamar megoldódott. Az iskola ugyan nehezebb volt a Roxfortnál, de az esze ezúttal sem hagyta cserben. Az akadémia első évében ismerkedett meg első szerelmével, akivel inkább szenvedélyes volt a viszonya, mint tartós. Az év végéhez közeledve, a hirtelen fellángolás el is múlt, ezért szétváltak útjaik.
   Willow Hertfordshire-ben maradt a nyáron is, különleges engedéllyel nem kellett kiköltöznie a kollégiumból, de munkát kellett vállalnia, hogy eltarthassa magát. Egy pizzériában talált magának egy helyet, mint pizza futár. Nem voltak különösebb elvárásai ezzel kapcsolatban, és nem érezte úgy, hogy varázsló létére egy mugli helyen dolgozni megalázó lenne. Inkább úgy tekintett rá, mintha ez is hozzátartozna saját maga megismeréséhez. Eleinte ugyan nehezen boldogult a mugli közlekedéssel, de végül belerázódott. Sikerült összebarátkoznia néhány kollégájával, akikkel nagyon jól el tudta ütni az időt, amikor éppen nem egy mopeddel járta a várost. Ekkor történt, hogy kiszállításból visszaérkezvén meglátta az egyik kollégáját leszállni egy olyan járműről, mint amivel ő kivitte a rendeléseket, csak ez nagyobb volt. Aznap megtudott mindent a motorról, másnap pedig ki is próbálhatta. Egy olyan érzés kerítette hatalmába, amit korábban csak nagyon kivételes alkalmakkor érzett. Szabadságot. Azonnal tudta, hogy neki is kell egy, nem akarta elengedni ezt az érzést. A következő félév idején megszerezte azt a mugli papírt, amire szüksége volt a motor használatához. Magára a járműre viszont még várnia kellett. A második éve nem sikerült olyan jól, mint az előző, de nem esett kétségbe. Úgy érezte, hogy rátalált az útra, aminek a végén elérheti majd a célját. A harmadik év végén a fontosabb tárgyakból kitűnőre vizsgázott, a többivel pedig nem foglalkozott annál többet, mint amennyire hasznosnak találta őket.

Iskola utáni évek
   Még az Akadémián a záróvizsgái előtt felkereste az átoktörő aurorok vezetője, és munkát ajánlott neki egy viszonylag magasabb pozícióban. Nem válaszolt azonnal, ami talán másnak furcsának tűnhetett. Ő mégse tudott szabadulni attól a gondolattól, hogy az egész Akadémiát tulajdonképpen apja miatt járta ki. A vizsgák után a Minisztériumba ment, ahol elutasította a felkínált lehetőséget, ellenben beadta a jelentkezését adminisztrátornak. Egy rövid képzés után belevetette magát a munkába. Eleinte tetszett neki, főleg mivel saját maga választotta, de végig ott volt egy érzés, amit nem hagyta nyugodni. Munkahelyének köszönhetően sikerült hozzájutnia egy kisebb lakáshoz Londonban, és elkezdte gyűjteni a pénzét is egy motorra. Ezt a biztos pontot azonban viszonylag hamar feladta, többek között a monotonitás miatt, és mert nem kapta meg tőle azt, amit keresett.
   Aztán jelentkezett a Prófétához, de itt is túl kellett esnie egy képzésen, ennek ellenére legalább akkora hévvel várta, mint a minisztériumi munkáját. Ez alatt az év alatt ismerte meg második barátnőjét, akivel össze is költözött, de mikor ott hagyta a Prófétát – hasonló okokból, mint a minisztériumot -, a kapcsolatuk is megszakadt. Ekkor vette meg motorját, ami egy kis időre boldog gyermekké varázsolta. Haza sem ment vele, hanem azonnal útnak indult, hogy bejárja az országot.
   Minden munkahelyén jól érezte magát, mégse maradt sehol sem nagyon sok ideig. Előfordult, hogy olyan helyeken szállt meg, ahol ledolgozhatta a szobája és étkezése árát. Máskor viszont újból futárnak állt, vagy varázslók esetleg muglik gyerekeire vigyázott. Élvezte a szabadságot, de még mindig hiányzott valami az életéből, amiről nem tudta, hogy mi az. Szüntelen kereste mindenfelé, ezért nem válogatott a munkák közül.
   Egyik reggel huhogásra és szárnycsapkodásra ébredt fel. Egy bagoly ült az ágya melletti éjjeliszekrényen, a levélben pedig, amit kézbesített egy felkérés volt egyik aranyvérű háztársától. A családnak szüksége volt egy tanárra, aki foglalkozna a család egyik legfiatalabb tagjával. Először nem akarta elvállalni a feladatot, de végül úgy döntött, ha már van egy kínálkozó alkalom, akkor nem fogja visszautasítani. Elvégre mindent ki akart próbálni, ami segíthetett elérni neki a célját. Egy-két kisebb kitérővel, de két héttel később már a családnál volt, akiknek nagyon nem tetszett a motorbicikli és a rajta ülő férfi látványa. Le se szállt addig róla, amíg végül úgy nem döntöttek, hogy maradhat, mert a tudása számít és nem a kinézete. Willow nem értette, hogy mi a baj a kinézetével. Borostás volt igaz, de azért mert szerette, bőrdzseki volt rajta, amit szintén szeretett. Meg aztán talárban mégsem motorozhatott. Mivel sok időt töltött muglik között, az öltözködés már nem jelentett számára akadályt, sőt inkább a varázsvilág divatja volt az, ami szokatlan volt számára.
   Volt egy bizonyos fokú rossz érzése a tanítással kapcsolatban, de igyekezett elnyomni magában. Minél több időt töltött a kislány oktatásával, annál inkább érezte, hogy valami még mindig hiányzik, de ez tetszett neki eddig a legjobban. A család ráadásul jobban megfizette szolgálatait, mint amire számított, igaz, sejtette, hogy még mindig nem kapott annyit, amennyit valójában kapnia kellett volna. Neki sohasem számított a pénz, csak az, hogy jól érezze magát a munkája közben, és rátaláljon arra, ami hiányzik. Minden pozitív és negatív okot figyelembe véve, ez is csak egy újabb olyan hely volt, ahol nem érezte jól magát, és ami túlságosan is emlékeztette saját családjára. Nem fogadták be, nem keresték a kapcsolatot vele, csak egy bábnak érezte magát, akit ide-oda lehetett rángatni. Amint a kislány két évvel később elérte a megfelelő kort, hogy a Roxfort tanulója lehessen, otthagyta őket, és visszatért a vándorló életmódhoz. Pedig közben a másik gyermek taníttatására is felkérték, de azt visszautasította.
Ezután volt egy magas beosztású mugli politikus mellett asszisztens, de ez a munka túlságosan is kötött volt ahhoz, hogy jól érezze magát benne, ezért alig egy évvel később kilépett. Nem sokkal a háború kirobbanása előtt tért vissza londoni lakásába, hogy egy kicsit felhagyjon vándorló életével. Épp másnap kapta meg a behívó levelét a Minisztériumból, hogy álljon szolgálatba aurorként, de újfent visszautasította. Egy nappal később kapott egy levelet Dumbledore-tól, amiben arra kérte, hogy legyen a Főnix rendjének tagja, és fogadja el a felkínált aurori állást, de szinte gondolkodás nélkül utasította el ezt is.

Szerepjáték példa
   Csak két napot töltöttem Londonban, de úgy tűnik ez is elég volt ahhoz, hogy máris visszaüljek a motoromra, és menjek tovább. Nem hiszem, hogy ennek volt köszönhető, hogy a Minisztérium megtalált, és Dumbledore-tól is kaptam egy levelet szinte egy időben, mégsem akarok ilyen közel lenni a hivatalhoz. Bőven elég volt nekem annyi belőle, amíg ott dolgoztam.
   Már szinte előttem van következő úti célom, Carlisle városa, amikor egy fekete zuhatagot látok közeledni felém, majd eltűnik nem messze tőlem. Leállítom a motoromat egy félreeső bekötőúton, majd teszek néhány lépést tőle, hogy szembekerüljek látogatómmal. Mivel biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül tévedt errefelé, kézbe veszem a pálcámat. A gyéren álló fák közül egy fekete csuklyát és maszkot viselő alak lép felém. Régen láttam már ezt a maszkot, így nem kell sokáig gondolkodnom rajta, hogy kit is rejt.
   - Azt hittem az Azkabanban vagy, Rabastan.
Rabastan Lestrange volt az, aki még az ötödévem utáni nyáron felkeresett, és felkért, hogy csatlakozzak a halálfalókhoz. Akkor addig halasztottam a válaszadást, amíg Tudjukki elbukott, és talán ez volt a szerencsém.
   - Már nincs senki az Azkabanban. A dementorok a Nagyurat választották. - Ez bezzeg nem volt benne Dumbledore levelében. Már abból kiderült számomra, hogy komoly a baj, még akkor is, ha a Minisztérium tagadja. Így viszont sokkal komolyabbnak tűnik, mint hittem. - Sikerült azóta eldöntened, hogy csatlakozol hozzánk vagy sem?
   - Azóta nem gondolkodtam rajta.
   - Akkor itt a lehetőség, hogy most azonnal átgondold, és válaszolj a felkérésre. Tudom, hogy ez neked nem okoz majd gondot. Persze, akkor meg kell majd szabadulnod ettől a förtelmes hacukától, de egy büszke varázslóhoz nem is illik az ilyen rongy.
   Kicsit sértésnek veszem, hogy leszólja az új dzsekimet, de mit tudhat ő. Egyébként pedig úgy tűnik, nem lesz más választásom, mint most azonnal választ adnom. Megmarkolom a pálcám, mert tudom, hogy vagy halálfalóként távozok innen, vagy párbajt kell vívnom vele. Aki nem a barátom az az ellenségem. Sajnos úgy tűnik ilyen világot élünk manapság.
   - Bár, nagyon is hívogató, amit kínáltatok annak idején, de elutasítom.
   Minden porcikámmal arra koncentrálok, hogy mi lesz a következő lépése. Figyelem testének minden rezdülését, már amennyit a köpeny látni enged. Nem akarom, hogy azt higgye meg fogom támadni, ha nem távozik, de rövid időn belül el kell dőlnie mindennek. Nem állhatunk egymással szemben napokig. Abban a pillanatban, hogy felemeli pálcás kezét, kimondom a védekező varázsigét.
   - Protego horribilis.
   Akármilyen átkot küld is felém, elég erős ahhoz, hogy még a védelmen keresztül is egy lépést kelljen hátrálnom. Viszont még így is ő húzza a rövidebbet, mert a visszapattanó átoktól elterül a földön. Pálcámat előrefelé tartva közeledni kezdek felé, de néhány lépés után megállok, ahogy megmozdul. Még fel sem áll, de egy kék és egy sárga fénycsóva repül ki a pálcájából. Megpróbálom kivédeni őket, egy Saggitiis Defendor és egy Salvio hexia kombinációval, de végül megint a Protego horribilis lesz a legjobb megoldás egy harmadik érkező átok miatt. Csak úgy, mint korábban, megint ő marad alul, ezúttal viszont nem kerül a földre. Inkább felnevet a maszkja mögött.
   - Sejtettem, hogy erőszakkal nem fogok majd sokra menni ellened – mondja ezzel jelezve, hogy nem kíván több támadást intézni ellenem. Ettől függetlenül továbbra is készenlétben maradok. – Ezért inkább arra kérlek, hogy gondold át még egyszer a döntésed.
   - Te megkérsz engem? Nem gondolod, hogy furcsa ez egy halálfaló szájából?
   Figyelmen kívül hagyja a kérdésem, amit valahol meg is értek. Ők nem úgy gondolnak magukra, ahogy a többiek látják őket. Ugyanaz a személy, de mindenki az érem egyik oldalát látja csak kettő helyett. Pontosan tudom, hogy az Imperioval kényszeríthetne is, ha nagyon akarna, és ha ennek a találkozásnak nem is lesz komoly következménye, mindig ott fog lebegni a fejem felett ennek a lehetősége. Azzal is tisztában vagyok, hogy ha komoly szándékaik lennének velem, akkor nem egyedül jön el hozzám.
   - Nincs min gondolkodnom, Rabastan. Nem fogok közétek állni.
   - Willow, ez az utolsó lehetőséged. Annak idején megvédett a Roxfort, ezúttal nem fog. Kár lenne egy olyan emberért, mint te.
   - A válaszom továbbra is nem. A saját testi épségem miatt pedig majd aggódok én.
   - Nem csak a te testi épségedre gondoltam. Ha mégis meggondolnád magad, biztos meg fogsz találni majd.
   Ugyanazzal a fekete csóvával tűnik el, mint amivel érkezett. Még néhány percig állok a helyemen arra várva, talán mégse úszom meg ilyen könnyen, de nem történik semmi. Visszasétálok a motoromhoz, és leülök rá. Rabastan nem tud róla, hogy lassan tíz éve nem láttam a családom. De még így se szeretem, ha megfenyegetnek az életükkel.
   - Homenum Revelio.
   Szerencsére teljesen egyedül vagyok, így most már biztosra veszem, hogy ez csak egy amolyan baráti látogatás volt a részéről, és nem csak figyelemelterelés vagy valami más. Igazából nem is értem, hogy miért keresett meg. Már korábban se értettem, és ez volt az egyik fő oka annak, hogy az elutasítás mellett döntöttem. A két megkeresésen kívül egyetlen egyszer sem adta jelét annak, hogy valaha felfigyelt volna rám. Ráadásul félvérűként nagyon nem illek azok közé, akik a vértisztaság mellett érvelnek, és az aranyvér fontosságát hangsúlyozzák.
   Ez a kis közjáték pont elegendő indokot szolgáltat arra, hogy Carlisle helyett London felé induljak, miután újra beindítom a motort. Reménykedtem benne, hogy ameddig lehet, kimaradhatok a harcokból, de úgy tűnik, már a leges legelején a sűrűjébe kerültem. Ugyan nem fogadom el Dumbledore ajánlatát a Rendbe való belépésről továbbra sem, inkább a magam módján harcolok majd, de biztosítom felőle, ha szüksége van rám, ott leszek. Sohasem gondoltam, hogy valaha szükségem lesz a szakmára, amit apa miatt választottam, de úgy tűnik, most jól jön majd.

Háború
   Amint hazaért az első dolga volt különböző védő bűbájokkal ellátni a lakását. Megírta a levelét Dumbledore-nak, plusz egyet az édesapjának is. Bár, nem tudta elfelejteni a történteket, felnőtt fejjel tisztelni kezdte őt. Először elvetette az ötletet, hogy visszamenjen a Minisztériumba dolgozni, aztán mégis úgy döntött, hogy egy adminisztrációs vagy asszisztensi feladatot elvállal. Szeretett volna közel lenni a tűzhöz, és ezt látta a legbiztosabbnak. Felkereste régebbi munkaadóját, aki először nem akarta felvenni, majd mégis beadta a derekát. Igyekezett minél több emberrel, főleg félvérekkel és mugli születésűekkel összeismerkedni. Amikor a fülébe jutott a Roxfort igazgatójának a halála, kilépett a munkahelyéről. Egyértelmű volt számára, hogy vége annak az időnek, amikor még leplezni lehetett Tudjukki visszatértét. Még távoztában megbeszélt egy találkozót egy mugli születésű kollégájával. Bízott a védelmi bűbájaiban, ezért felajánlotta nekik saját lakását, hogy ott bújjanak el. Ő maga pedig - ezt elég hangosan és egyértelműen jelentette ki még a Minisztériumban -, hazaköltözött szülővárosába.
   Belfast helyett azonban Perth felé vette az irányt. Senki sem tudott róla, hogy ott is volt egy kisebb lakása, amire a pénzt még magántanárként kereste meg. Összegyűjtötte azokat a helyi aurorokat, akik nem álltak a Minisztérium szolgálatában, és megpróbálták kidolgozni a város védelmét. Tudták, hogy nem tudnak minden egyes varázslót vagy boszorkányt megmenteni, de igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni. Hogy ennek volt köszönhető vagy talán másnak, senki sem tudta eldönteni, de tény, hogy az áldozatok száma alacsony volt a városban és környékén. Aztán egyik nap eltűntek a halálfalók. Willow sejtette, hogy egy sokkal nagyobb dolog volt készülőben, csak azt nem tudta, hogy hol. Nem ült nyugodtan a babérjain arra várva, hogy kiderüljön. Megváltoztatták a korábbi védelmi stratégiát, és kihasználva a kis nyugalmat felkeresték a környékbeli falvak vagy városok sárvérű lakosait, hogy segítsenek nekik, amennyire tudtak.
   Néhány nappal később tudta meg, hogy azért volt akkora a csend, mert a halálfalók a Roxfortot ostromolták. Korábban meg sem fordult a fejében, hogy majd az iskola ellen fordulnak, egy kicsit mégis úgy érezte, megszegte a Dumbledore-nak tett ígéretét. Biztos szükség lett volna rá az iskolánál is, de ahogy végignézett társain, akikkel Perth-et védték, rájött, hogy ott sokkal többet számított a jelenléte. Megviselték a harcokkal töltött hónapok, mégse tudott azonnal motorra ülni, és járni a világot. Úgy érezte, hogy jelenleg nem ettől fogja megkapni azt, amire vágyott. Nyugalomra és békére, egy kis pihenésre távol mindenkitől. Egy hétre bezárkózott lakásába, és amennyire tudta kizárta a külvilágot. Még a kalóz rádió egyik adásában hallotta, hogy Silas bátyja meghalt. Akkor nem volt ideje foglalkozni vele, a háború végeztével azonban minden, amit kizárt arra az időre az életéből, egyszerre nehezedett a vállára.
   Egy hét után rájött, hogy pont az fog segíteni rajta, amit sokáig nélkülöznie kellett. Újra kezébe vette bőrdzsekijét, felült a motorra, és London felé indult. Menet közben ki akarta szellőztetni a fejét, és tudni akarta, hogy mi lett az ottani lakásával és a családdal. Nem érte meglepetésként az a pusztítás, amivel szembesült a fővárosban. Ráadásul úgy tűnt, a kiszórt bűbájok nem voltak elegendők. Az összeset feltörték, a lakását feldúlták, a családnak pedig nyoma veszett. Pillanatok alatt helyre rakta a használható bútorokat, olyan kevés maradt meg. Úgy érezte a benne kavargó érzéseket tükrözi vissza a félig üres lakás. Annak ellenére, hogy sok mindent megtapasztalt, még mindig nem találta önmagát.
   Néhány héttel később jutott a fülébe egy érdekes információ, amin csak egy pillanatig gondolkodott. Nem véletlenül, hiszen korábban is szerette csinálni, csak akkor a körülményekkel voltak gondjai. Amint hazaért, írt egy levelet az igazgatónőnek, amiben az egyik meghirdetett tanári pozícióra jelentkezett. Néhány nappal később meg is érkezett a válasz, hogy megkapta az állást. Abban reménykedett, hogy ott majd megtalálja azt a darabot, ami még hiányzott neki.

   Jellem

Mivel gyerekkorában nem alakultak ki nála az alapvető társadalmi szabályok, akaratlanul is kialakított magának. Azt csinált, amit szeretett volna, és azzal, akivel akarta. Mindent megszerzett magának a legkülönfélébb módszerek segítségével. Később, mikor bekerült a Roxfortba, kénytelen volt alkalmazkodni, és ennek következtében szép lassan változni kezdett. Még mindig saját kénye-kedve szerint alakította a szabályokat, de odafigyelt arra is, hogy mit vár el tőle a környezete. Ennek következtében nehezen találta meg saját magát, és valójában még mindig keresi azt a valamit, amitől ez megváltozhat. Gyors észjárásának köszönhetően hamar fel tudja mérni a körülötte kialakult helyzetet. Kerüli a konfliktusokat és a túlzott kötöttségeket. Imádja a szabadságot, hogy a saját ura lehet. Nehezen bízik meg másokban, ami szintén gyerekkorára vezethető vissza, de külseje és mások felé mutatott személyisége miatt mások hamar megbíznak benne.

Erősség || gyors gondolkodású, barátságos, segítőkész, közvetlen
Gyengeség || bizalmatlan, magányos farkas, hazudós

   Apróságok

Mindig || motorozás, olvasás, zene hallgatás, új helyek és emberek megismerése, kihívások
Soha || veszekedés; megmondják mit csináljon; dohányzás; bezártság érzet; rengeteg ember egy helyen
Hobbik || főzés, olvasás, zenélés, kirándulás
Merengő || A legjobb, mikor először ült motoron.
                     A legrosszabb, mikor be akarta jelenteni, hogy felvették a Griffendél Godrik Akadémiára, de testvére elvette tőle a figyelmet.
Mumus || A halott Minnie alakját venné fel.
Edevis tükre || Személyesen is láthassa édesanyját, ne csak fényképeken keresztül.
Százfűlé-főzet || Capuccinobarna színű és gránátalma ízű
Amortentia || Frissen nyírt fű illat
Titkok || Nem tudta teljesen levetkőzni gyerekkori énjét, ezért néha még most is eljár a keze vásárlás közben, és a bevásárló kosár helyett a kabátjába csusszannak dolgok.
Azt beszélik, hogy... || Willow a Rend egyik tagja volt, aki Dumbledore beépített embere lett volna a Minisztériumban, de az igazgató halálakor megfutamodott, és egészen a háború végéig nem is került elő.

   A család

Apa || Timothy Fawcett; 69 év; félvér; elég laza a kapcsolat vele, de tiszteli és szereti
Anya || Rebeka Fawcett, szül: Rebeka Monroe; 33 év; félvér; születéskor meghalt, nem tudott kapcsolatot kialakítani vele
Testvérek || Miller Fawcett; 49 év, rossz a kapcsolatuk, mióta Willow elvégezte a Roxfortot nem is találkoztak
                     Silas Fawcett; 45 év; nem olyan rossz a kapcsolatuk, mint Millerrel, de még így sem beszéltek egymással tíz éve.
                     Gary Fawcett; 39 év; vele alakult ki a legszorosabb kapcsolat, nagyon sokáig összejártak.
Gyermekek || nincs gyermeke
állatok || nincs háziállata

Családtörténet ||
Timothy Fawcett és Rebeka Monroe még a Griffendél Godrik Akadémián ismerték meg egymást. Mind a ketten aurornak készültek, azonban a házasságkötésük után Rebeka inkább hivatali munkát vállalt a Minisztérium egy kihelyezett irodájában. Rebeka halála után Timothy vette át a helyét az irodában, plusz néha bejárt dolgozni egy mugli áruházba is. Utálta azt a munkát, de szeretett volna mindent megadni fiainak. Voldemort első felemelkedésekor Miller már saját család alapításán gondolkodott, Silas éppen a Griffendél Godrik Akadémián tanult, Gary és Willow a Roxfort tanulója volt. Voldemort eltűnése után Timothy kevesebb munkát vállalt a Minisztériumnál, és inkább unokáinak szentelte az összes szabadidejét. Miller egy mugli nőt vett feleségül, két kisfiúk született. Silas egy félvér nőt, Vandát vette el. Kettejüknek született egy lányuk. Gary először egy muglit vett el, Onit, de tőle elvált, majd egy újabb mugliba lett szerelmes, Roxanaba. Első házasságából született szintén egy kislánya, Syren. Silas és Gary Voldemort második felemelkedésének idején meghaltak a háborúban.

   Külsőségek

Magasság ||180 cm
Testalkat || átlagos
Szemszín || kék
Hajszín || barna
Kinézet || Nem feltétlenül tudsz levonni következtetéseket első ránézésre. Ennek egyik oka, hogy magasságához képest átlagos testalkata soványnak hat. A másik pedig a borostája. Nem mindig viseli, de olyankor teljesen más első benyomást kelt abban, aki korábban már találkozott vele. Annak ellenére, hogy arca nem mindig mutatja benne dúló érzelmeit, kék szemei mindent elárulnak. Öltözködése miatt tökéletesen el tud vegyülni a muglik között, pont ezért valaki, aki nem ismeri, meg se mondja róla, hogy a Roxfort tanára.

   Tudás és karrier

Pálca típusa || 13,4 hüvelyk egyszarvúszőr, fűzfa
Végzettség || Griffendél Godrik Akadémia
Foglalkozás || tanár a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző iskolában
Iskola || kijárta
Szak || Átoktörői szak
Felvett tantárgyak || Nincs felvet tantárgy
Varázslói ismeretek || Nehezen boldogul a háztartási varázslatokkal, viszont könnyen megy neki az alap gyógyítói bűbájok. Tökéletesen tudja olvasni az embereket a szavak nélküli kommunikációjukból, és a nonverbális mágiában is megállja a helyét. Nehezen boldogul azokkal a varázsigékkel, amik az ember komolyabb sérüléseihez vagy halálához vezethetnek, és párbajozásból sem épp a legjobb. Viszont nagyszerűen tudja ellensúlyozni a gyengeségei és az erősségei közti különbséget, így egy tapasztalatlanabb varázsló vagy boszorkány nehezen mondja meg róla, hogy valóban van-e gyenge pontja.

   Egyéb

avialany|| Colin O’Donoghue