Cain Angifilius

Cain Angifilius

Így hozzuk magunkra a kárhozatot - hogy nem foglalkozunk a hanggal, ami könyörög, hogy álljunk le. Hogy hagyjuk abba, amíg még lehet.

   Alapok

jelszó || Jelszó

így ejtsd a nevemet || Káin Angifíliusz
nem || férfi
születési hely, idő || Hertfordshire 1973. 12.18

horoszkóp || Nyilas

kor || 25
vér || arany

munkahely || Munkanélküli de minden vágya az volt, hogy a Roxfortban taníthasson.

   A múlt

Gyerekkor

Cain Angifilius mondhatni, hogy egy csoda volt. Már ha csodának lehet nevezni olyan teremtményeket, amik nem Istenek által, hanem varázslók kezei által születnek meg mesterséges módon. Cain édesapja (Rupert Angifilius) nemesi származású aranyvérű varázsló volt, kinek felesége szintén aranyvérű germán ágból lett beházasítva a családba . Kifejezetten jómódúnak számítottak a varázsvilágban, hiszen Hertfordshire-i kúriájukhoz igen nagy birtok tartozott egy kisebb tóval és erdővel gazdag gyógyfüves kerttel . A párnak szinte mindene megvolt, egyet kivéve: egy gyermeket. Számtalan próbálkozásuk ment füstbe az asszony mindig elvetélt amint a harmadik hónapba lépett, a holdnaptáron át a legjobb bájitalokon keresztül semmi sem segített pedig nem sajnálták a pénzt és az energiát, hogy megfoganjon az örökösük. Fiatalon még nem érezték sürgetőnek a dolgot, de ahogy teltek az évek és Rupert a negyvenes életévébe lépett eluralkodott a családon a pánik. A férfi italozni kezdett és szépen lassan elhidegült a nejétől. Kényszerházasság volt és a felesége arra sem volt alkalmas, amiért kitartotta. Azon a mindent megváltoztató sötét éjszakán is hasonló, nem túl kedves gondolatokkal indult el a Vályú Mama Panziójába italozni. Hertfordshire városában nem volt túl sok szórakozóhely vagy pub, a Sakáltanyához már túlkoros volt és nem érezte magát rangban odavalónak. Nem hiányzott neki a sok hormonszagú fiatal diák hetyegése, sem a szabados viselkedés látványa és az ízléstelen zene. Szerette volna magát csendben meghúzni egy bokszban ahol nyugodtan gyűlölködhet vakvágányra került életük kapcsán.

Miután elfoglalta a szokásos helyét a panzió legerősebb töményitalát rendelte borongva meredt maga elé. Ez az állapot/program egész estére volt tervezve, mígnem egy behízelgő hang ütötte meg a fülét.
- Jó estét Uram! Látom nagyon neki van búsulva, pedig igen cifra a talárja.. nem az anyagi gondjai miatt aggódik , ugyi ?
Rupert olyan szemekkel nézett a hang gazdájára mint aki mindjárt egy kanál vízben fojt meg valakit. Egy borostás arcú, sunyi tekintetű, tagbaszakadt, feltehetően halálfaló férfit látott maga előtt ácsorogni. Tudta jól mindenki, hogy ő kicsoda és pletykáltak is arról eleget,hogy nem születik örököse az aranyvérű nemesnek. Úgy érezte, hogy a férfi ittas és a nyomorán készül szórakozni. Rupert nem éppen a legkedvesebb hangján szerette volna távozásra bírni az alkalmatlankodó varázslót, aki mosolyogva folytatta:
- Óóóóóóóó azért ha meghallgatja az ajánlatomat mindjárt másabb lesz a hangneme Uram! Ugyanis ismerek egy módszert, amivel a kedves neje szikkadt méhébe életet tudok lehelni!
A nemes a pálcájáért nyúlt, de tétovázott amikor a büdös lábú paraszt arcára nézett, igencsak meggyőző tekintettel fixírozta Rupertet , ha nem lenne biztos a dolgában ezt a hangnemet sem engedte volna meg magának. Logikus lépésnek tűnt, hogy előbb meghallgatja mit akar mondani mielőtt rászór valami kellemetlen átkot . A rokonaik nevettek rajtuk a hátuk mögött, lassan vicc tárgyává kezdett válni a nevük. Férfiúi büszkesége csorbult, hogy ennyi idősen nem született meg az örököse. Duzzogva belement a beszélgetésbe a simlis kinézetű férfival és egyre inkább belebonyolódott a történetbe amit előadtak neki.

Az idegen nevezetesen Patrick Hollow elmesélte, hogy tanulmányi évei alatt elvégezte a Veszélyes lény gondozói szakot , majd orvvadászattal kezdett foglalkozni. Különböző élőlények (akár védett, akár halálos) szerveit szerezte be megbízásos alapon jó pénzért, tejes diszkrécióval. Miután felvezette a referenciáit, hogy hány családot segített ki a nehéz időkben és milyen apropóval (ennyit a diszkrécióról) rátért a lényegre és a lényeg a: Vámpír vér volt.

Olyan sötét alkímiai eljárásról beszélt aminek a menete az volt, hogy a magzati állapotban lévő csecsemőbe vámpírok vérét invokálják, ezáltal a csecsemő erősebb és ellenállóbb lesz mint az átlag emberek. Így biztosított , hogy megmarad, sőt a nemesi vérvonalat is csiszolja egy ilyen fél hibrid lény jelenléte aki a további leszármazottaknak lesz erős táptalaja . Ráadásul minimálisak a mellékhatások amik: fényérzékenységben és szenzoros érzékenységekben nyilvánulnak meg, de ezek nem is rossz adottságok hiszen erősebb , gyorsabb és érzékenyebb egyed születik, akinek a reflexei jobban működnek mint egy macskának. Rupert kezdeti kétségeit felváltotta a lelkesedés és kezet rázott az idegen férfival. Patrick megígérte , hogy jelentkezni fog és elkért egy kis előleget, amiből az útját és ellátását finanszírozza a beszerzői körút során, majd elindult Magyarországra, hogy levadássza a vámpírt Rupert Angifiliusnak.

Rupert feszülten várta a híreket aztán egy év után amikor már kezdte azt érezni , hogy átverték Patrick végre jelentkezett. Küldött neki egy baglyot. Találkozóra invitálta ugyan arra a helyre ahol először beszéltek. Aznap éjjel már Rupert zsebében pihent a kis fiolányi vér ami annyiba került, mint egy minisztériumi dolgozó 5 éves fizetése. Hazaérve azonnal az emeletre sietett a felesége hálószobájába. Elhidegült nejének nem mondott semmit csak az ágyra taszította azt, majd a hasára fordítva felrántotta a szoknyáját és erőszakot vett rajta állatiasan és gyorsan. Miután végzett a könnyektől remegő nőt arra utasította , hogy ne merjen megmozdulni sem ellen állni és a kis fiolányi sűrű, vörösen fluoreszkáló anyag egy részét beleinvokálta az asszony méhébe, aki kínoktól gyötrődve ordított az eljárás alatt . Cain aznap éjjel fogant meg 1972-ben egy hideg őszi éjszakán.

Fiona a terhessége során embertelen kínokkal és fájdalmakkal küzdött. A fogantatás napjától kezdve az ágyhoz volt kötve, először azt gondolta, hogy a férje erőszakossága miatt került ilyen állapotba, de ahogy teltek a hetek egyre jobban gyanakodott az idegen anyagra, ami a szervezetébe jutott. Érezte amint megmételyezte testét az idegen folyadék, hogy megfertőződött. Ám kínjainak itt koránt sem volt vége. Heti rendszerességgel kapott újabb dózisokat az ismeretlen löttyből. Hiába kérdezte Rupertet, hogy mi ez, az a varázsló nem válaszolt. A harmadik hónap elteltével kínjai ellenére örömként élte meg, hogy nem vetélt el és a férje is kedvesebb lett hozzá. Úgy érezte viszont, hogy Rupert kedvessége nem neki, hanem a benne növekvő magzatnak szól, hiszen nem töltött be ő egyéb funkciót a tenyészkancánál. Az egykoron gyönyörű, hibátlan bőrű, fekete hosszú hajú asszony önmaga árnyékává vált haja megritkult és megőszült, szemei beesettekké váltak és étkezései alkalmával egy-két fogát is elveszítette. Rupert hiába hívta a legjobb mágusokat nem találták az asszony elgyengülésének okát, természetesen a folyamatosan adagolt vámpírvér mint olyan, nem került szóba sosem.

1973 December 18-án a Hertfordshire-i kúriában hatalmas volt a sürgés forgás, miután Fiona magzatvize a márványpadlóra ömlött minden előzmény nélkül. Ennek már éppen ideje volt, mert az asszony több mint egy éve volt terhes. Rupert nem verte nagydobra a család dolgait a rokonok annyit tudtak, hogy a felesége gyengélkedik nem fogadtak sem látogatókat sem pedig orvosokat, nem jelentek meg nyilvánosan mások előtt. Rupert azonnal odarángatta az egyik legnevesebb szülészeti medimágust, aki mindvégig a kínoktól ordító asszony fájdalmán próbált csillapítani. Ilyen rossz állapotban még nem látott egy boszorkányt sem pedig pályafutása során rengeteg szülésen vett részt, itt már nem az arisztokráciából fakadó nyafogásról volt szó, hanem valami másról. Ha lett volna ideje a férj körmére nézett volna, mert az aranyvérű mágusoktól nem állt távol a kegyetlenkedés. A több órás vajúdás során Cain hatalmas vérveszteséget okozott a legyengült anyjának, aki küzdelmei során kilehelte lelkét.

A szülész remegő kezekkel tisztította meg a szótlan gyermeket, aki fehér volt mint a fal és zöldeskék erek borították a testét , úgy szőtték át a bőrét mint a térképen a folyók rajzolata . Egész biztosan meghalt. A halott csecsemők szoktak hasonlóan festeni. A szülész nem tudta a jelenséget mással magyarázni hiszen puffadt, vörös , üvöltő babákat fogott eddig jó esetben a kezeiben, kivéve amikor a születés tragédiával végződött . Azt hitte most is szerencsétlenség történt de mikor megfordította látta , hogy a gyermek nagyon is él, hideg kék szemekkel meredt rá. Gyorsan becsavarta egy pólyába és a szoba előtt várakozó apa kezeibe nyomta. Rupert mosolya hamar lefagyott az arcáról, riadtan meredt a gyermekére, aki hangtalanul bámult a mágus szemeibe. Zavartan pillantott fel és benézett a neje szobájába, áramcsapásként futott végig rajta a felismerés, hogy a vörös szőnyeg ami a küszöbig ér nem dekoráció hanem a felesége vére.

Rupert Magára maradt az újszülött Cainnal kinek a táplálásával kapcsolatban azonnal nehézségekbe ütközött. Nem maradt meg benne semmilyen tápszer sem tej, a harmadik nap után egyre gyengébb lett már nem is mozgott. A férfi attól tartott, hogy őt is elveszíti és mindenáron maga mellett akarta tartani azt a személyt, aki a felesége haláláért volt a felelős. Azonnal küldött egy baglyot Patricknak. A férfi megjelent a találkozón némi jatt reményében már nyájasan kérdezte volna, hogy mi a helyzet a családdal, mire Rupert a falhoz vágta és pálcáját a torkához szorítva neki szegezte a fiúval kapcsolatos kérdéseit. Az orvvadász izzadva közölte, hogy amíg a gyermek étrendjébe nem kerül egy minimális állati vagy emberi vér a későbbiekben pedig nyers hús, addig nem is fog tudni emészteni. Rupert megsemmisülve realizálta, hogy a fia egy szörnyeteg. Gyűlölet és félelem uralkodott el rajta.

Az évek gyorsan és hidegen repültek el Cain feje felett. Cain nem beszélt és nem játszott a kotrásaival, de ha szeretett volna sem tehette meg, hiszen az apja nem engedte sehova. Rupert a felesége halála után teljesen elkallódott a munkahelyét is otthagyta (így sem voltak anyagi gondjaik) , egy házimanó volt a kisfiúval amíg az apa alkoholba fojtotta a bánatát. Cain már 3 évesen erős mágikus aktivitásokat produkált, ami nem csoda hiszen aranyvérű volt. Magas intelligenciája lévén remek képességekkel volt felvértezve, a fizikuma viszont csenevész . Egész gyerekkorában betegeskedett nem tűrte a szeme a napfényt és ha kiment a szabadba a bőre hamar leégett és fájt. Migrénes rohamokat kapott, az idejét a könyvtárszobában töltötte olvasgatással. Hiába volt magas intellektusa az apja dicséretben sosem részesítette, helyette a szíjat választotta biztató eszközéül. Cain sosem ismerte meg anyja halálnak igaz körülményeit, ahogy a fogantatásáét sem. Testén számtalan heg futott végig főleg a derekán és a hátán, ez őrizve meg részeges apja törődésének nyomait. A fiú magába forduló, különleges szépséggel megáldott, nőies, halovány, kecses jelenség volt. Néha amikor mások szeme elé került a vendégek el voltak tőle bűvölve a férfiak is lánynak gondolták.

Roxfortos évek

11-től 18 éves koráig magánoktatásban részesült. Rupert a minisztériumi kapcsolatai lévén elintézte, hogy Caint magántanárok oktassák a Roxfortban elsajátítható tanokra: mind elméleti és gyakorlati szempontokból. A férfi a fia rossz egészségügyi állapotára hivatkozott amit senki sem kérdőjelezett meg a gyenge testfelépítésű, sápadt gyermek láttán. Hideg és fájdalmakkal teli gyerekkorát azok a napok dobták fel amikor a fizetett magántanárai tanították, ugyanis a professzorok sokszor dicsérték szorgalmas és éles eszű tulajdonságai végett. Minimális kapcsolata volt a külvilággal női tanárok sosem jártak nála, a női nemmel nem igazán érintkezett. A záróvizsgáján K érdemjegyet kapott. Kedvenc tantárgyai a bájitaltan, bűbájtan és a sötét varázslatok kivédése volt. Vizsgáit (RBF és RAVASZ) a Minisztériumban tette le.

A legjobb tanár

A 12 éves Cain gondterhelten ült a kör alakú homályos könyvtárszobában. A polcok a plafonig értek. Úgy érezte minta végtelenségig nyújtóznának a feje fölé: el a messzeségbe, csakis arra várva, hogy rádőljenek és agyonnyomják őt. Nehéz brokátfüggönyök takarták el a napfényt, a vörös anyagokon keresztül átszűrődő sugarak vérszínbe borították a hideg szobát. A zöld selyemtapétára egy-két kovácsoltvas tartóba helyezett fáklya vert némi reszkető fényt.

Az iskolákban nyári szünet volt , míg mások pihentek és játszottak neki az íróasztalnál kellett várakozni, amíg meg nem érkezik a korrepetálására az új Bájitaltan tanár. Az apja nem volt elégedett a záróvizsgájával. A nyarat bebörtönözve töltötte a könyvtárban szokás szerint. Miután év végén Rupert a karosszékben pöffeszkedve végigolvasta a pergamenen szereplő eredményeit, hűvös tekintettel ránézett és legbarátságtalanabb hangján a következőt kérdezte az alacsony, vékony, félelemtől reszkető gyerektől:

-Mi az, hogy nem a maximumot hoztad? Ez elfogadhatatlan! Mindenből tökéletesen kell teljesítened! Nem hozhatsz szégyent a nevünkre! Annyi pénzt költök a taníttatásodra, hogy nem értem mi akadályoz abban, hogy megfelelj az elvárásaimnak! Egy ilyen nyeszlett és beteges kis valaminek, mint te vagy legalább esze lenne, de az sincs! Néha megkérdőjelezem, hogy anyád hű volt-e a fogadalmunkhoz és nem hált esetleg valami jöttment sárvérűvel!

Cain leszegett fejjel nézte a padlót, lábujjai ökölbe szorultak az elfojtott indulataitól. Fekete, vállig érő, bozontos haja halvány arcába lógott. Érezte amint lassan eluralkodik felette a halálfélelem. Minden tantárgyból elérte a K -s eredményt, kivétel Bájitaltanból. V-t kapott rá. Nem tudja mit ronthatott el hiszen a könyvekből mindent megtanult, a kertben pedig folyamatosan segített a házimanó alapanyagokat gyűjteni ezért annak sem volt híján. Egyszerűen nem értette mi lehetett az oka, amiért nem kapta meg a K-s érdemjegyet. Ha tudná nyilván jobb eredményt ért volna el. A könyvtárszobájuk közepén egy hosszú diófa asztal miniatűr labornak volt berendezve. Mindene megvolt hozzá, hogy kiváló eredményekkel végezzen, mégsem sikerült. Az apjától csak félt, de saját maga előtt restellte a dolgot.

- Egész nyáron tanulni fogsz! Addig csinálod, amíg a Professzor azt nem mondja, hogy kiváló az eredményed! Ha jövő hétre nem kapok jó híreket, akkor te leszel a manó partvisa végén a rongy! - Sziszegte az apja a karosszékből, majd lassan a látványosan szorongó fiú fölé hajolt. Cain immár remegett a félelemtől, nem mert megmozdulni sem megszólalni. Csak várta, hogy vége legyen a megaláztatásnak. Túl akart esni a verésen, hogy végre egyedül lehessen. Az apja érdes kezével közrefogta a fú selymes arcát és megszorította.

- Nézzél a szemembe!... Nem mersz? Nem is csodálom!- Nevetett flegmán, majd egy hirtelen mozdulattal hátralökte Cain fejét, aki elveszítve egyensúlyát hátra esett és csontos fenekére érkezett. Megszégyenülve ült a földön, fehér ökleit összeszorította és hosszú körmeit belevájta a tenyerébe apró, vörös félholdakat hagyva saját bőrében.
- Gyűlölsz fiam? - Kérdezte Rupert nyájasan. Élvezkedve nézte amint Cain feláll és minden erejével azon feszül, hogy ne szóljon egy szót sem. Rupertet felidegesítette, hogy nem kap választ. Pedig jó apropó lett volna egy feleselés, hogy eltángálja a semmirekellőt.
- Menjél! Takarodj a szemem elől! - Intett az apja a könyvtárszoba irányába.
- Készülj fel az órádra, hamarosan elkezdődik! - Fia siető léptei és hüppögése nagy elégedettséggel töltötte el, felhúzta zsabós ingének ujját és idillin belekortyolt az italába.

Cain kényelmetlenül ült a kemény bükkfaszéken, teljesen le volt fagyva. A tompora még mindig sajgott megalázó esése következtében. Szorongását az idegbeteg kapucsengő visítása csak tovább fokozta. Egy kínoktól ordító férfi hangja volt ugyanis beállítva- e remek célra. Kisvártatva hallotta apja nehéz lépteit amint végigtrappol az aulán, igazán fontos vendég lehetett, ha saját maga nyit ajtót nem pedig a manó. Rupert behízelgő hangjának morajlása olyan volt számára mintha ólmot öntenének a fülébe , nyilvános szerepléseikor általában ezt a modort vette elő, hogy jó benyomást keltsen .Nem tudta nagyon kivenni ,hogy miről beszélnek a felnőttek de elkapott pár fontos mondatot. Az apja nagy örömmel köszöntötte a "tehetséges,, varázslót akiről elvileg azok a hírek járták, hogy bájitaltanból és sötét varázslatok kivédéséből született zseni és rendkívül képzett. Bájitalmester titulust viselte ennél több mindent nem tudott kivenni a hangszigetelés végett de ennyi is elég volt , hogy még jobban izguljon. A két férfi hangja egyre csak erősödött a lépteik zajával egyetemben. Az aprólékosan faragott bükkfa ajtó lassan kinyílt és Cain megpillantotta az oktatóját.
Apja mellett egy átlagos növésű, vékony férfi lépett be a szobába. Arca hosszúkás volt és homloka magas. Bőre fehérsége csak úgy izzott a félhomályban. Szeme és haja koromfekete volt de a sötétbarna szemek nem melegséget, hanem végtelen hideg erőt sugároztak. Vékony felső ajka szigorú ívben préselődött teltebb alsó ajkához. Lágyan hullámos fekete haja rakoncátlanul ugrált az arca elé, öltözete és alkata olyan benyomást keltett mintha egy két lábon járó denevér lenne.
Az apja az asztalhoz kísérte a férfit miközben megjátszott vidámsággal ecsetelte fiának intellektusát és eredményit, majd megállt Cain széke mellett és tepsi kezét esetlenül a fia vállára tette. Annyira nem volt természetes a mozdulat, hogy pár másodperce megfagyott a levegő. Cain minden ízében összerezzent az érintésre. A vendég a gyermek reakciója láttán összehúzta a szemeit , majd tovább hallgatta Rupert ágálását.
- Szeretném a maximumot kihozni a fiamból, hogy méltó legyen a család nevére! A későbbiekben felsőoktatásban fog részesülni, ezért kellenek a kitűnő eredmények. Miután végeztek számoljon be az óra menetéről, minden részlete érdekel! Ha feleselne, vagy nem végezné jól a feladatát a testi fenyítés megengedett. - Mondata végén észrevétlenül belevájta a keze alatt lapuló gyenge vállba az ujjait. Cain beharapta az ajkát fájdalmában.
- Biztos vagyok benne Uram, hogy testi fenyítésre nem lesz szükség. - Szólalt meg az idegen mély, de selymes hangon. - Rupert arcán némi zavartság tükröződött, majd az ajtó felé indulva odavetette a fiatal professzornak:

- Remélem, hogy a hírnevéhez méltóan fogja oktatni a fiamat! Úgy hallottam bájitaltan tanár Roxfortban. Azt rebesgetik, hogy nem éppen kielégítő a fizetésük... Na, nem is zavarok tovább... jó munkát!- Dörmögte a férfi majd komótosan magukra hagyta őket. Végre kettesben maradtak. A sejtelmes könyvtárszobában szinte vágni lehetett a csendet. A professzor Cain mellé lépett majd hideg tekintettel ránézett a fiúra aki nem tudta , hogy most mi fog következni. Zavarában inkább maga elé meredt.

- Üdvözletem! A nevem Perselus Piton. Mint hallotta én leszek a magánoktatója aki bájitaltanból korrepetálja ezen a nyáron . Igazság szerint annyi galleont ajánlott az apja, hogy nehezemre esett visszautasítani de a szabadidőmből vagyok itt szóval elvárom, hogy a maximumot nyújtsa és az arisztokrata kényeskedést el se kezdje! Attól , hogy aranyvérű még nem lesz kivételezett diák!- Sziszegte Piton indulatosan.
- Értettem uram! - motyogta a fiú, aki úgy érezte lassan elsüllyed szégyenében.

- Rupert elvárásai önnel szemben igazán magasak, bár amint láttam az év végi értékelését nem lehetne egy rossz szava sem. Na és Cain, megtudja mondani, hogy lett "CSAK,, várakozáson felüli!? Mit nem ért? - Kérdezte cinikusan Piton az aranyvérű porontyot. Már alig várta, hogy hazamehessen és leüljön olvasni egy bögre tea társaságában. A fiú nem tudott válaszolni ugyanis nem értette mit rontott el a vizsgáján így inkább csendben maradt.
- Meglátásom szerint a legjobb az lesz ha átvesszük újra az egész éves anyagot. - Dorombolta Piton, majd intett a pálcájával és egy szék csúszott mögé, méltóságteljesen ült le a gyermek mellé. A fiú elkerekedett szemmel nézett a férfira, aki nem undorodott annyira tőle, hogy meglépje ezt a gesztust. Cain idegességét lelkesedés váltotta fel.
A magas sápadt, denevérszerű tanár olyan egyenes tartással ült mellette, hogy ennél karót nyeltebb nem is lehetett volna. Hosszú fehér ujjaival kibontotta a magával cipelt kódexeket összefogó bőr szíjat, majd szépen lassan magyarázni kezdte belőle az első éves anyagot Cainnak, aki elvarázsolva nézte a professzor minden rezdülését. Sok tanárral találkozott, de ennyire karizmatikus személyiséggel még nem volt dolga. Volt benne valami igazán sötét dolog, amitől több ízben rázta ki a hideg. A hangja pedig olyan volt mintha egy selyem tollal simogatnák a hátát. Egyszerre volt mély és vibráló, selymes és lágy. Még azt is dermedten nézte, amikor levegőt vett.
Kék szemei kitágultak és halvány rózsaszín, telt ajkai ketté váltak. Nem tudta levenni a szemét Pitonról, aki pár centire ült csak tőle. Eddig egy Professzor sem ült le mellé tisztes távolságból állva tartották az előadásokat, nem mentek a közelébe úgy viselkedtek mintha leprás lenne. Zavarban volt, nem tudott semmire sem koncentrálni csak a tanár arcát bámulta. Pitonnak érdekes illata volt, Cain mélyen belélegezte a férfi esszenciáját. A lágy hormonos szag jázmin illattal keveredett, a hosszú fehér ujjak szappan illatot árasztottak.

- Soroljon fel nekem 5 összetevőt!- Purrogta Piton, bal kezével az asztalra könyökölt és azon pihentette az arcát. Tekintete unottan fürkészte a tanulója (szintén) sápadt képét.
- öhm... Rendben...mármint igenis Uram!- Nyögdécselt Cain zavartan, majd maga elé meredve egy pár perc szünetet hagyva lassan nekikezdett a felsorolásnak:
- sisakvirág, aszúlfüge, ricinus... török-láva, zsuzsoly!
-Remek! Úgy fest maga mégsem olyan tudatlan, mint amilyennek látszik. Ha levetkőzné az idegességét, akkor talán nem keltene az emberekben olyan benyomást, mintha tökkelütött lenne. És azt megtudja mondani, hogy a meghűlés elleni mixtúrába mit rakunk?
- Igen Uram! 3 marék aprított feketekocsort, 1,5 pint befőzött karvalytokályt, öööö.... 2 db lehetőleg 1 arasznál kisebb bronzágot, 2 szemet az ördögcérna terméséből és 11 kis mérőkanálnyi Stahltum fraucumot a kocsonyás állagúból....
- Hmmm- Piton elismerően bólintott. A fiú hitetlenkedve bámult a professzor arcába.
- Mit bámul? Nem látott még embert?! -Csattant fel szigorú hangon , nem nagyon szerette amikor valaki ennyire belemászik az intim szférájába. Főleg, ha az a valaki teszem azt hímnemű.
- Semmit... Csak még sosem dicsértek meg...- motyogta Cain elvékonyodó hangon. Piton bár kifejezéstelen arcot vágott elmerült a fiú lelkében. Mivel jó legilimentor volt azonnal átlátta a szerencsétlen gyermek viszontagságait. Még mielőtt ezt megtette volna kapiskálta már, hogy valószínűleg nem a legjobb bánásmódban részesül. Már a körülmények is gyanúsak voltak, a feszültség a levegőben és a szoba, ami tanteremnek volt berendezve igazán különös érzéseket keltett az oda betévedőknek. Ez szó szerinti elszeparálás volt a kotrásaitól és a titokzatos betegségének története... Rupert már az elején gyanússá vált, amikor túl sokat rizsázott a fia egészségügyi állapotáról. Az apja érintésére adott reakciója pedig jól példázta a viszonyukat.
Piton tudta milyen érzés, amikor testi fenyítést kap, hiszen anyját és saját magát is elég sok abúzus érte az apja részéről. A gyenge fizikumú csendes fiúban fiatalkori önmagát vélte felfedezni. Hideg hangneme és kimért beszéde kicsit nyugodtabb stílusra váltott. Elkényeztetett, pökhendi aranyvérű diákot várt mára, ehelyett egy intelligens, visszahúzódó halk fiút kapott. Félretette a fenntartásait és folytatták az első éves anyag átvételét .Aznap 5 órán át okította a diákot, aki végig csillogó szemekkel itta a szavait. Ha visszakérdezett azonnal tudta a választ, sőt magától is lelkesen érdeklődött a témák részletei iránt. A nap végén Piton elismerően a fiú vállára tette a kezét, Cain hálás és csillogó szemekkel nézett fel rá:
- Professzor úr! Nagyon örülök a találkozásunknak, szeretnék én is olyan jó bájitaltan tanár lenni mint ön!
Piton elkapta a gyermek válláról hosszú fejér ujjait, majd zavartan hallgatott. Cain széles mosollyal folytatta a mondókáját.
- Ha felnövök és meggyógyulok, ígérem, meglátogatom önt Roxfortban! Ön a legjobb professzor a világon!

Főiskolai évek

Rupertnek a K érdemjegy alap volt utána újabb elvárást állított a fia elé, Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály-ba jelentette be a fiát levelezői szakra. Mivel ő maga is kijárta elvárta, hogy Cain is felsőoktatásban részesüljön. Nem voltak tervei a fiúval, csak feladatokat és büntetéseket rótt ki rá. Minisztériumi kapcsolatai ismételten kapóra jöttek nem is kellett sokat ügyködnie, hogy a fia levelezőn tanuljon, hiszen K érdemjeggyel végzett aranyvérű fiatalember volt, aki ráadásul krónikus és gyógyíthatatlan beteg. Mivel Rupert szintén a Mandragórán végzett általános Medimágus szakon tovább színezhette történetét, hogy a fiát saját maga kezeli otthon, ami igaz is volt. Végül is az övcsattal jól megtudta dolgozni a gyerek vékony derekát. Cain 18 éves korától 22 éves koráig tanult a levelezőn majd sikeresen vizsgázott Bájitalmester medimágus szakon (Minisztériumban tette le a vizsgát), addigra már jobb kiállású csinos fiúvá érett, a koránál jóval fiatalabbnak nézett ki testi adottságai miatt.

Iskola utáni évek

Cain sikeresen levizsgázott, mindent tökéletesen teljesített ahogy azt az apja elvárta tőle, de egy jó szót sem kapott cserébe. Lelkében viszont egyre csak nőtt a sötétség és a bosszúság, amit nyomorult sorsa felett érzett. Bár nem látott túl sok példát a környezetében, hogy milyen is lenne egy normális szerető család, azért elég sok könyvet elolvasott, amiben más és más élethelyzetekkel találkozott és egy sem volt fogható az övékéhez. De mit is tudhatott volna ő? Beteg volt. Gyógyíthatatlan beteg, nem állhatta a napot és speciális étrenden élt, nagyon hamar elfáradt. Ahogy idősödött egyre inkább megértette, hogy az apja őt hibáztatja az anyja haláláért, ha szeretett volna kérdezni a múltjával kapcsolatban verést és ordítást kapott cserébe. Nem voltak tervei, nem kellett dolgoznia menni hiszen mindenük megvolt. Napjai a könyvtárszobában és az apja árnyékában teltek egészen 24 éves koráig, mikor az apja tragikus körülmények között elhunyt és megörökölte Rupert összes vagyonát.

Ő lett Hertfordshire egyik legvagyonosabb mágusa és újságírók hetekig zaklatták a kérdéseikkel. Cain rettenetesen meg volt ijedve sosem látott még ennyi embert egy helyen, nem tágítottak a porta elől bármilyen udvariasan is kérte . Volt , hogy éppen a függönyöket húzta be az ablakokon mert a kíváncsi újságírók mindenképpen szerették volna látni az örököst, amikor valaki a második emeleten egy seprűn ülve az arcába vakuzott. Az eset annyira felzaklatta, hogy bemenekült a hálószobájába és zokogva elbújt a takaró alá. A család házimanója (aki eddig a pontig nem akart semmibe sem beleszólni ) előmerészkedett rejtekéről és óvatosan azt javasolta a fiatal gazdának, hogy fogadjon fel testőröket a Minisztériumból addig, amíg nem csillapodnak le a kedélyek. Cain rettenetesen nagy hálával tartozott a szolgának, miután megfogadta a tanácsát és lecsengett a körülötte zajló hírverés megpróbált általa még több információt szerezni a varázsvilág mibenlétéről.

Az apja halála után életében először találkozott újságokkal elképzelni sem tudta, hogy miért nem látott eddig folyóiratokat. A mozgó képek és az információk hatalmas sokként hatottak rá egész életében börtönben élt izolálva, mindentől elvágva. Izgatott bizsergés lett úrrá rajta mindent be akart pótolni amit elvesztegetett leghőbb vágya az volt, hogy eljusson Roxfortba és élőben láthassa a Boszorkány- és varázslóképző Szakiskolát és megköszönje Piton Professzornak az inspirációt.

***

Mivel egyik terve sem jött össze a rossz utat választotta. Ezek kalandozásai és side storyjai során körvonalazódnak ki a leginkább.

Háború

Cain hüledezve ült az étkezőben hosszú diófa ebédlőasztala egyik végén. Egy halom újság hevert előtte, mindegyiket az archívumból rendelte meg. Szépen ívelt szemöldöke fel-fel ugrált, majd dallamos hangon feltette magának a költői kérdést.

- Ez mind megtörtént... amíg én itt be voltam zárva?!- Hófehér homlokát hosszú ujjai árnyékába temette, majd lassan végigszántotta frissen manikűrözött körmeit a haján, amik egy fekete hagymakontyba ütköztek a feje tetején. Díszes sakuravirágos selyem köntösében úgy nézett ki, mint egy festmény. Tekintetét nem vette le a lapokról miközben lassan a kedvenc teájába kortyolt, majd fortyogva folytatta az olvasást azon mélázva, hogy ha ő is részt vett volna az akkori eseményékben vajon hogyan alakulhatott volna a sorsa...

Jellem

Csendes, visszahúzódó fiatal felnőttnek tűnt. Nem viselkedett úgy, mint a nagyzoló Mardekáros aranyvérű varázslók de nem is lett volna esélye, hogy felvegye ezt flegmaságot hiszen az apja sosem támogatta nem volt kenyere, hogy önbizalma legyen a fiának. Viszont a barátságos, gyengéd külseje ellenére különleges kisugárzással bírt. Az emberekben kellemetlen érzéseket ébresztett senki sem szeretett volna vele kettesben maradni talán a kifejezéstelen arca és hideg tekintete miatt. Mindkét nemben más-más benyomást keltett. Ha ránéztek a nők akkor buja vágyak lángoltak fel bennük a férfiak pedig első ránézésre nem tudták eldönteni , hogy nővel vagy férfival van-e dolguk ezért viszolyogtak mikor rájöttek hogy mi a helyzet. Viszont mivel semmi rendbontó dolgot nem csinált nem lehetett rajta fogást találni. Udvarias, naiv viselkedése hamar keltett jó benyomást kevésbé jó emberismerő beszélgetőpartnereiben, na meg a pénze és a szépsége is. Cain annak ellenére, hogy meg tudta játszani az emberi gesztusokat nem igazán érzett empátiát mások iránt, de ezt jól tudta leplezni, ahogy a sötét vágyait is. Buja tekintetére a nők azonnal reagáltak és számára kedvező minőségben, bár még sosem volt tapasztalata az ellenkező nemmel nem érezte kihívásnak a szüzessége elvesztését. Ami zavaró volt, hogy ahányszor ilyetén gondolatokkal játszott kínzó éhég öntötte el és gyorsan ennie kellett valami nyers dolgot. Nem igazán értette a jelenséget, de periódusokban tört rá az éhségroham a nemi vágya pedig gyorsított a folyamatokon. Amint nemi izgalmat érzett ennie kellett valamit és addig nem csillapodott az éhség, amíg nem jutott mondjuk egy szép szelet félig átsült májhoz, vagy egy véres steakhez. Kétnaponta a menüjében kötelezően magas vastartalmú ételek szerepeltek a vérszegénysége miatt.

Erősség || Intelligens, nők kedvence, udvarias, jól párbajozik, ad magára, gyorsan tanul.

Gyengeség || A férfiakban furcsa érzéseket kelt, különös a kisugárzása miatt nehezen bíznak meg benne az arra érzékenyek , nem bírja a napfényt, zabarohamokat kap, naiv, ha nem jut vérhez megvadul és agresszív lesz, sokszor követ el gyilkosságokat. Csalódásai miatt rászokik a drogokra és nem képes bevallani magának, hogy 100%-osan meleg.

Apróságok

mindig || Egy jó véres steak, éjszakázás, csábítás, egyedüllét, olvasás, macskák, vér, Dante, mindenféle kábítószer.
soha || Napfény, tömeg, hangos zaj, Rupert, igénytelen emberek, elvonási tünetek, Dante (?).

hobbik || Rengeteget olvas, szereti a zenét és szeret becserkészni és elcsábítani számára érdekes embereket legyen az nő vagy férfi neki teljesen mindegy. Imádja ,hogy végre élvezheti szabadságát és megismerhet másokat. Nagyon nagy önbizalmat ad neki, hogy látja amint külsejével vagy akár a nevével milyen reakciókat vált ki másokból. Elismerésben sosem volt része és most csőstül jön. Hobbija Dante nővérének az idegesítése és a drogozás. Mivel bájitalmester saját szerekkel kezd kísérletezni. Dantével nagyon sok közös programot csinálnak így az is hobbivá növi ki magát.

merengő || || Legrosszabb emléke az volt amikor az apja részegen rátörte az ajtót és egy szíjjal véresre verte, a fémcsat több helyen kitépte a testéből a szöveteit. Miután Rupert végzett fölé hajolt , megfogta a fiú könnyáztatta arcát és mosolyogva leköpte azt, alkoholos fogszuvasodás szagot lehelve kifinomult szaglószerve felé. Második legrosszabb emléke az a hatalmas mértékű csalódás , amikor nem vették fel a Roxfortba bájitalmesternek.

Legjobb emléke az , mikor megismerte Piton Professzort. Második legjobb emléke, hogy megölte az apját. A harmadik amikor Dantét először megcsókolta (de ezt sose fogja beismerni magának) .

mumus || Rupert
Edevis tükre || Elismert és jó tanár legyen Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.
százfűlé-főzet || Fekete színe van és vérízű.
Amortentia || Szövetnedv/sebszag
titkok ||

1.) Megölte az apját és miután végzett vele beleivott a vérébe, a vér íze szexuális izgalomba hozta. Az eset felett nem tud napirendre térni.

2.) Háta, dereka cakkosra van verve . Mélyen barázdált hegek és vágások, néhol vörös keloidok tűzdelik hófehér bőrét.

3.) Mivel egész életében kínozták ezáltal érezte csak, hogy törődnek vele. Ebből kifolyólag nem meglepő módon mazochista beállítottságú lett. Bár még nem fedezte fel a szexualitását valószínűleg nem a normális megszokott körülmények írják le az ízlését.

Valószínűleg odáig fog fajulni a dolog, hogy fizetős helyekre fog járni egy kis kínzásért. *hehehe*

4.) Nem tudja magáról hogy félig vámpír.

5.) A nyakában a ruhája alatt mindig lóg egy kis fiola amiben az éppen aktuális mágikus lény vérének kivonata található. Végszükség esetén az italába önti, hogy ne legyen rosszul.

6.) Erősen drogfüggő, az ópium minden napos felhasználója, ezzel tudja enyhíteni betegségének tüneteit.

7.) Élete első szerelme Perselus Piton volt, a második pedig Dante Skarsgard.

8.) Rengeteg nőt evett meg igen rövid idő alatt.

azt beszélik, hogy... || Nem elég, hogy drogfüggő de még meleg is.

   A család

apa || Rupert Angifilius aranyvérű nemes, kinek elsőszülött fia 42 éves korában jött világra. 66 éves korában hunyt el "balesetben,, . Megcsúszott a márványlépcsőjük tetején és kitörte a nyakát, a zuhanás következtében szörnyethalt. A balesete során több ízben szenvedett el nyílt törést és jelentős vérveszteség érte. Cainnal a kapcsolatuk nem volt túl rózsás.

anya || Fiona von Wendelin aranyvér, 39 éves korában hunyt el Cain születésekor: elvérzett.
testvérek || Nincs.
gyermekek || Nincs
állatok || Dante Skarsgard a házi szexrabszolgája és ghoulja.

Családtörténet ||
Az Angifilius vérvonal több évszázados gyökerekhez nyúlik vissza, mindegyik elismert vagy a családfán feltüntetett tag aranyvérű volt és nem keveredett sárvérűekkel. Akik így tettek és nem tudtak parancsolni az ösztöneiknek ( a legtöbb házasság kényszerházasság volt a vérvonal továbbörökítésének céljából, nem holmi ösztönös vágyakon alapuló badarság határozta meg az utódok nemzését) azokat kitagadták a családból és elveszítették a nemesi címüket.

Az Angifilus latin szókép eredetileg Angius (Kígyó) Filius (valakinek a fia) szavakból keletkezett (szabad fordításban Kígyófi) ez is bizonyítja , hogy a családban Cain apai ágáról mindenki a Mardekár házban végzett. A család címere Egy ezüstszín Szaturnusz pecsét , a varázskört egy farkába harapó zöld kígyó jelképezi.

Ahogy a kezünkben fogjuk az albumokat és haladunk visszafelé a családfán látni , hogy a Malfoy családból is származnak frigyek de a feleségek nevei között Lestrange-k is szerepeltek.

Rupert Angifilius ( 1930-1998) és Fiona von Wendelin (1934- 1973) előre megtervezett házasságuk bankettjén ismerték meg egymást. Fiona német származású nemesi családból érkezett, Rupert brit származású nemesi család sarjaként gyermekkorában a Mardekár házba járt. Fiona magánoktatásban részesült és nem vállalt munkát hiszen konkrétan feleségnek lett kitenyésztve ezek ellenére jól tanult, intelligens nő volt akinek javarészt etikettet kellett gyakorolnia a nyilvános szereplései végett . Rupert a Roxfort után a Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotályban elvégezte az általános Medimágus szakot. Miután letette a vizsgáit magánorvosként praktizált a kliensei aranyvérű mágusok voltak , szerette a szakmáját nagy szenvedéllyel űzte .

   Külsőségek

magasság|| 175 cm
testalkat || Nyúlánk és karcsú, nőies, ezek mellett szálkás.
szemszín ||Égszínkék

hajszín ||Fekete

kinézet || Caint nem lehet pár egyszerű mondattal jellemezni. A férfi mozgása és lépte olyan, mint a macskáké, tartása büszke és egyenes, de nem hivalkodó. Válla széles, dereka karcsú a végtajgai és ujjai hosszúak. Körmei ápoltak, rózsaszínek és fényesek, férfikézhez képest hosszúak. Hófehér bőre bőrhibáktól mentes, ajkai halvány rózsaszínek és teltek. Szemei kékek, mandulavágásúak, földöntúlian világosak. Szemeit szabályos és felfelé ívelő szemöldök és sűrű, hosszú fekete pillák keretezik. Orra hosszú és egyenes, járomcsontjai kiugróak, ellenben állkapcsa nőies, álla szabályos. Az arcáról látni, hogy nemesi származású. Homlokának magassága hűen jelzi kimagasló intellektusát. Haja koromfekete, középen van elválasztva. Első ízben a vállára ereszkedik majd onnan hátrafelé haladva folytatódik a háta közepéig, ahol egy zöld selyemszalag fogja össze. Hangja mély, selymes, delejes. Beszédtempója közepes ütemű és dallamos. Nem szőrös típus, mindig frissen borotvált benyomást kelt. Fogai fehérek és tökéletesek, szemfogai mintha kicsit hosszabbak lennének, de nem feltűnően. Sokszor kérdőjelezik meg az emberek a nemi identitását a mozgása és vékony dereka miatt. Ruházata érdekes: alapjában véve viktoriánus divatot követi néha túlzó. A fekete színt részesíti előnyben. Mióta felszabadult a mugli öltözékek után is lelkesen kapkod, grunge stílusjegyeket is fel lehet fedezni a ruházkodásában.

   Tudás és karrier

pálca típusa || Kökény sárkány szívizomhúr 12 és 3 negyed hüvelyk hosszú, rugalmas.
végzettség || Magántanuló a Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában , Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály Bájitalmester medimágus szak.

foglalkozás || Örökölt vagyonából él, munkanélküli.
iskola || Kijárta
szak || || Bájitalmester medimágus

felvett tantárgyak || Már kijárta


varázslói ismeretek || Bájitaltanból, bűbájtanból, sötét varázslatok kivédéséből és párbajok során kiváló minőséget produkál viszont minden olyan dolog ami mások vagy élőlények gondozásával kapcsolatos nem megy neki. Nem érez sajnálatot és nem motivált gondozási feladatok terén, nem tud gyógynövényeket nevelni, egyetlen saját növénye volt az pár hét után elszáradt, mert a napfényt nem engedte be a szobájába. Minden olyan dolog, ami közösségi feladat vagy csoportos munka az a nehezére esik, akkor tudja maximumot nyújtani, ha egyedül hagyják. Nem tud nehezet emelni így bármilyen feladat, ami cipekedéssel jár az számára nem létező foglalkozás. Fizikai munkát nem tud végezni, hamar kifárad és éhes lesz. ( Nyilván ha folyamatosan embervért kapna, nem lennének ilyen problémái, sőt erősebb lenne mint az átlag, de ezt nem tudja. Állandóan a végkimerülés szélén áll.)

avialany|| Michael Tintiuc

Cain ébredése (+18)

Vége volt. Egy pillanat alatt ért véget 24 év borzalma. Hófehér, meztelen lábai langyos és vörös vértengerben áztak. Cainon végigfutott valami eddig nem ismert forróság. Az ágyékából indult és egészen a feje tetejéig kúszott felfelé a gerince mentén. Sosem érzett még ehhez foghatót. Majd elöntötte az éhség. Buja ajkait szétnyitotta, alsó és felső fogsora között egy vékony nyálcsík csillant meg . Tett előre pár tétova lépést nedves , slattyogó hangok kíséretében . A Kúriában már csak egy-két fáklya égett hiszen alváshoz készülődtek az apjával. Rupert kicsavarodott teste a márványpadlón olyan volt mint önmaga megcsúfolása. A férfi aki 24 éven át fogva tartotta a birtokon és kínozta Őt megannyi sebet és fájdalmat égetve a testbe és lelkébe többé már nem létezett. Cain közelebb lépett. Még érezte az apja testéből felszabaduló hőt. Nem tudta, hogy él-e még vagy sem. Ott voltak ketten és végre magatehetetlen volt. Caint kirázta a hideg és száját szélesre húzta hangos és hisztérikus nevetés hagyta el az ajkait. Ilyen öröm még életében nem érte. Nem kapott meglepetést, nem kapott szeretet sem ajándékokat, anyai gondoskodó kezek nem simították, szeretők nem csókolták, sosem tapasztata azt amit éppen az imént, mintha lufit fújtak volna a gyomrában ami emelkedik és lassan kidurran. A pulzusa az egekben volt. Az idős varázsló pálcája a karja mellett hevert Cain arrébb rúgta gyorsan, biztos ami biztos alapon . Fehér inas lábával meglökte az apja vállát, aki a kicsavarodott pózból szétterült. Tárt karokkal meredt a plafon felé volt mit néznie, mert hát meg kell hagyni szép nagy volt a belmagasság. Az egykoron ragyogó és jó kiállású férfi megöregedve, véresen, abnormális szögben tekeredő nyakkal feküdt a villája padlóján. Ősz haja iszamós volt a saját vérétől, karjából és lábából fehér jégszilánkokként álltak ki a csontjai. Az évek és a töménytelen alkohol nem bántak vele kegyesen, pláne a több méteres zuhanás.

Cain még sosem látott hullát, de a látvány egyáltalán nem borzasztotta el.
- Miért vártam eddig? - tette fel magának a költői kérdést doromboló hangom és térdre ereszkedett, majd, mint a macskák lassan négykézláb odakúszott az apja teteme felé. Az öreg szája nyitva volt, alkoholos és bűzös lehelete szinte arcon csapta Őt. Cain a tenyereit apja borostás és zsíros képére fektette. Még sosem érintette meg Rupertet, hosszú hüvelykujjaival kifeszítette a teteme száját, kicsit elidőzött a sárga repedt fogak csodálásával majd lassan beleköpött.
- Ezt ugye tudod miért?! - mosolyodott el kedvesen.

Sosem felejti el, amikor az apja a legbrutálisabb és legigazságtalanabb verése után leköpte az arcát a bűzös nyálával. Hatalmas elégedettség öntötte el, hogy revansot vehetett. Miután kiélte kicsinyes bosszúját újra megcsapta az a fémes szag, ami már a vénség lelökése óta a szobában terjengett. A gyomra üvöltő hangot hallatott. Nemrég vacsorázott így nem értette a dolgot. Éppen saját apjának a hulláját gyalázza, mitől lett éhes? Nem logikus. De az-az illat, mindent betöltő, izgató, selymes és lágy szag belekúszott a tudatába, nem tudott tőle szabadulni. A nyála szabályos csóvaként csapott ki a szájából, kezeit az ajkaira tapasztotta, hogy ne folyjon ki. Elhátrált az idős varázslótól és letérdelt mellé. Fekete selyemköpenye szétterült körülötte a padlón, hosszú fehér ujját belemártotta az apja vérébe és játékosan húzott benne egy kis ívet, majd tétovázva az ajkaihoz emelte vörös ujjbegyét. Igen! Kétségtelenül ez volt az, ami ilyen izgalomba hozta: a vér szaga, textúrája és melege. Tudta, hogy abnormális amit csinál, szentségtörés de nem bírta megállni a kísértést : belenyalt. Amint a megízlelte a vért olyan kéjvágy lett úrrá rajta, hogy nem tudott vele mit kezdeni. Lehajolt a padlóra és mint egy állat belelefetyelt apja vérébe közben egyre inkább nőtt benne a feszültség, majd hirtelen egy meleg hullám magával ragadta a szíve majdnem kiugrott a helyéről és ágyékát elöntötte valami különös forróság , megijedt de nem bírta megállítani, zavartan lihegett hosszúkás karjaival támasztva magát a vértócsa felett. Aztán vége lett a különös érzésnek és összeroskadt ... Megsemmisülten, szégyenkezve, a szobát elöntötte a hormonjainak a szaga.

Pár percet csendben töltött el mire újra magához tért. Nem tudta mi volt ez és azt sem, hogy mi lesz ezek után. Saját apjának vérében fetrengve, zihálva, éjjel, egyedül, na meg ez a furcsa érzés, ragadós boxeralsó... Nem bánta meg amit tett de rettegett: börtönbe fog kerülni, ahol további kínzások alá vetik. Sosem akarta megismerni azt, hogy az Azkabanban milyen az élet bár tájékozatlan volt, de hallott egyet s mást. A házimanó nem vett észre semmit, mert mielőtt lelökte apját a lépcső tetejéről elcsendesítette a szobát. Ideje volt feloldani a varázslatot, hogy ne legyen a manónak feltűnő a némaság. Próbált nem pánikba esni és logikusan érvelni maga előtt: Mindenki tudta, hogy Rupert elzüllött, senkinek sem fog hiányozni. Balesetek pedig mindig történnek főleg öreg, részeges mágusokkal. Miután végzett és remegő kézzel elrakta a pálcáját kicsit kifújta magát, megtisztította az arcát és az ajkait, odatérdelt az apjához felemelte Rupert ernyedt felső testét és a mellkasához szorította azt. Legtragikusabb, legelcsuklóbb hangján, amit valaha tudott produkálni felkiáltott:
- Segítség! Segítség! Az apám halott! Segítsen valaki!!!

Az állásinterjú

Délután kettő körül járhatott a Hertfordshire -i birtokon. A fák leveleit lágyan ringatta a szél, a levegőben virágillat szállt. De sem a napfény, sem pedig a nyár illatai nem jutottak át a vastag, vörös bársonyfüggönyökön. Pápárá Pupi (nevezetesen az Angifilius család házimanója) becsoszogott fiatal gazdája szobájába egy tálca finomsággal és a Reggeli Próféta friss számával. Megállt az ágy mellett és az éjjeliszekrényre helyezte a reggelit. A baldachinos ágy egy csodálatosan szép kincset rejtett magában. A hatalmas fekvőhely közepén, egy közepes méretű csomó húzta össze magát magzatpózban. A körülötte zajló tompa hangokra lassú mocorgások közepette kinyújtózott és a fekete selyemtakaró alól kidugta kócos, álmos fejét. Égszínkék szemeivel laposan pislogott, fehér arcába fekete tincsek csapódtak, halvány ajkai kiszáradva várták az első korty teát.
- Jó reggelt Uram! A kedvenceit hoztam! Három szelet félig átsütött libamájat és pirítóst egy csésze Earl Grey teával és az elmaradhatatlan újságját!
- Jó reggelt Pápárá Pupi, köszönöm kedvességét, igazán lekötelez!- Mosolygott rá Cain laposan pislogva. A manó elővett egy bükkfából faragott ágytálcát és Cain elé tolta, majd ráhelyezte az ezüst tálcán szervírozott reggelit. A sötét hajópadlón keresztülsétálva a legutolsó ablakhoz lépett, hogy elhúzza a függönyt és kinyissa azt, némi friss levegő és fény reményében. Értelemszerűen azért esett a választás az utolsó ablakra, mert az ott beáradó napsütés nem bántotta gazdája érzékeny szemét. Miután végzett, szótlanul magára hagyta Caint, akinek apja halála óta mindennapi szeánszává vált, hogy reggeli közben olvassa a híreket. Cain kedvence a libamáj volt, főleg puhán és véresen. Rárakott egy nagyobb darabot a kis szelet pirítósra és egy harapással bekapta az egészet. Ez kívülről talán kicsit kiábrándítónak nézett ki, hogy egy ilyen finom külsővel megáldott nemes lény úgy zabál, mint egy állat, de nem tehetett róla. Ilyen volt a természete. Kerek állán egy vércsík folyt le, amit pedánsan letörölt a damaszt szalvétával miután végzett.
Az újságot még az ágyban olvasta el a teája mellé, a mozgó képeket imádta a legjobban. Mikor elérkezett a végére külön figyelmet szentelt az apróhirdetéses oldalaknak, hiszen rengeteg mulatságos kiírást talált a társkereső rovatban.
„ Szőrös maci keresi kecses Véláját, alkalmi vagy akár komolyabb kapcsi is szóba jöhet! Küldj egy baglyot, kulcsszó: Durrfarkú szurcsók ,,
Ennél a pontnál kiköpte a teát. Miután kiszórakozta magát a szertelen kapcsolati ajánlatokon, lapozott egyet és egy egész oldalas hirdetéssel találta magát szembe. Azt hitte menten kiugrik az ablakon. Először ami szembetűnt az a hatalmas méretű mozgókép volt egy pincéről, ami tanteremnek volt berendezve. Az asztalokon lombikok és fiolák álltak, melléjük üstök voltak elhelyezve. Középen egy varázsló integetett és invitáló mozdulatokat tett. A felirat felette Algerian betűtípussal volt szedve és a következőt tartalmazta:
„ Tisztelt Boszorkányok és Varázslók! Keressük a következő tanév Bájitaltan Professzorát a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába, azonnali kezdéssel! Ha úgy érzik alkalmasak a feladatra, küldjenek egy baglyot a motivációs levelükkel, RAVASZ, RBF eredményeikről és felsőoktatásban szerzett diplomájuk másolatáról! Minden levélre válaszolunk legkésőbb másnap. Tisztelettel a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatónője: Minerva McGalagony,,
- Merlin szakállára! –Ugrott ki az ágyból Cain, magára borítva a tálca egész tartalmát. Pápárá Pupi riadtan rontott be a szobába és megdöbbenve nézett végig a meztelenül álló gazdáján. A varázsló hófehér testéről ételek maradékai folydogáltak le, a hasán egy kis véres májdarab úszott, a térdén tea csorgott lefelé a frissen lakkozott padlóra.
- Uram! Bármi baj is legyen, nyugodjon meg! De… megkérhetném, hogy fedje el magát? Bátorkodom megjegyezni, hogy nemesként ilyen szabadosságot nem szokás… – könyörgött Pápárá Pupi, miközben szemeit a fülével próbálta eltakarni.
- Ez nem véletlen! Hallod manó? Ez a sors keze, az istenek kegyesek hozzám! Hozzál gyorsan pergament és tintát! Azonnal sürgönyöznöm kell egy baglyot! – dalolta teátrális hangon, miközben ügyet sem vetett a hullasápadt manóra, aki sokkos állapotban leste gazdája hófehéren ringó férfiasságát.
- Igenis Uram! – sipította alázatosan és olyan gyorsan iszkolt, ahogy csak kurta lábain bírt. Mindeközben azon gondolkodott, hogyha esetleg felszabadulna a rabságából vajon Ő is ilyen ámokfutásokba kezdene-e mint fiatal mestere?

- Hogy Merlin cseszné meg ezt a sekélyes ruhásszekrényt! Nincs egy vackom sem! Mi ez? Selyeming! A fülemen folynak ki a selyemingek! Egyik sem jó! –kiabálta méltatlankodva egy, a szekrényből kilógó meztelen tompor. A függöny résein beszűrődő napfény pompás megvilágításba helyezte a fehér félgömböket, amik hisztérikusan rángatóztak a drágábbnál-drágább ruhaneműk dobálása közben. A házimanó zavartan nézelődött ide-oda. A fiatal mester feltűnően sokat meztelenkedett mostanában.
- Biztos vagyok benne mester, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb öltözetet! Önnek kiváló ízlése van, nagyszerű lenne, ha ezt az intim szférájában is kamatoztatná. Viszont bátorkodom megjegyezni, hogy perceken belül érkezik a megbízottja és hamarosan hoppanálnia kell! – Cain még nem rakta le a hoppanláshoz szükséges vizsgáját, így kénytelen volt egy kellő rutinnal rendelkező varázslót keríteni a zökkenőmentes oda útért. De még mindig jobb volt kifizetni pár galleont, mint mondjuk elhagynia a fél veséjét út közben.
- Ahhh ne is mondja Pupi, egy világ terhe van a vállaimon… hmm. Talán ez? Nem ez túl közönséges!- hajított hátra egy egyedi tervezésű brokátkabátot, ami majdnem eltalálta a sarokba állított kínai vázát. A varázsló pár nappal ezelőtt még csak gondolni se merte, hogy ennyire nagy lázban fog égni. Két héttel ezelőtt Cain örömkiáltása tornádóként söpört végig a kúrián. Pápárá Pupi is lelkesen osztozott mestere örömén. Bár Pupi sosem tett megjegyzést Rupert és mestere közt történt eseményekre titkon ő is azt remélte, hogy az öreg varázsló mihamarabb eltűnik a föld színéről. Kegyetlenkedésből neki is jutott bőven. De kár volt a múlton töprengeni, hiszen örömteli esemény zajlott! Cain Megkapta a válaszlevelet! A bagoly az ígértek szerint másnap meg is érkezett a válaszborítékkal. Hajnalban kocogtatta meg az ablaküveget, Cain úgy pattant ki az ágyból mintha rugó lett volna a hátába építve. Hosszú fehér ujjaival egyszerre rántotta ketté a súlyos bársonyfüggönyöket, majd gyorsan szemeit takargatva átvette a levelet. Nem merte kibontani. A kövér bagoly türelmetlenül huhogott egyet.
~ Nyomorúságom életemben csak egyszer legyen szerencsém! Csak most az egyszer!~ rimánkodott magában, eközben odasétált a gazdagon faragott bükkfa íróasztalához és egy kígyót ábrázoló ezüst levélbontó kést ragadott kezébe. Becsukta szemeit és lassan kifújta a levegőt, majd egy hirtelen mozdulattal feltépte a vörös viaszpecsétet. Kék szemei azonnal a sorokat követték, hosszú fekete szempillái fátyolként borultak fölébük.

„ Tisztelt Cain Angifilius! Örömmel értesítjük, hogy az ön által elküldött életrajzi anyag alapján úgy döntöttünk, hogy szeretnénk, ha befáradna a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába egy személyes interjúra. A találkozó e-hónap végén, szombat délután kettőkor lesz esedékes. Kérem, várakozzon a főbejáratnál, ahol Argus Frics (Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola gondnoka) fogja várni! Ne felejtse el magával hozni a személyes iratait és bizonyítványait, egyéb referenciáit, kutatásait! Tisztelettel: Minerva McGalagony,,

Nem hitt a szemeinek. El kellett olvasnia újra. Meg újra. Még kétszer egymást után gyorsan, majd háromszor lassan. Miután pedig felfogta a fent leírtakat hatalmas örömkiáltásban tört ki. Ezek után a napok csigalassúsággal teltek, nem kevés gyomorideget és evésrohamokat okozva Cainnak, Pupi nem győzte pirítani a libamájakat torkos mesterének. Most pedig itt állt végre a tükör előtt a legdíszesebb öltözetében, amit valaha magára öltött. Apja halála után pazarlóbb életmódot élt, mint előtte. Papara Pupi mindenben segített neki, például elkísérte mesterét a Minisztériumba és a Gringotts-ba az örökösödési ügyek elintézésének kapcsán. Miután letudták a hivatalos ügyeket számtalan boltot keresett fel az Abszol úton. Bevásárló körútja során betért a leghíresebb úri szabókhoz is. A mostani öltözetét is ott választotta ki, különleges alkalmakra tartogatta. Talán pont megérezte, hogy egyszer még szüksége lesz ilyen kényes viseletre.

A férfi igazán feltűnő jelenség volt, de most még inkább rájátszott erre. Egy teljesen fekete szettet választott a nagy alkalomra. Fekete lakkcipőjére pont megfelelő hosszúságban ereszkedett árnyalatában hasonló Hebridai feketesárkány bőrből készült nadrágja, a szabása teljesen testre simuló volt. Egy nagyon finom szövésű, fekete selyeming volt beletűrve, melynek gallérja körül egy fekete selyem nyakkendő díszelgett. A nyakkendőtű a családi címerét ábrázolta fehéraranyból. Mindezt egy fekete karcsúsított sárkánybőrkabát ölelte körül, ami hátul frakkszerűen végződött. Cain úgy csillogott, mint Edward Cullen a délutáni napsütésben. Fehér ujjait bőrkesztyűibe rejtette, arcára pedig a saját maga által kifejlesztett fényvédőkrémet kente. A krém a következő arcmosásig védte a sugarak ellen, de nem volt zsíros hatású. Úgy gondolta, hogy bemutató darabnak ezt a találmányát fogja vinni. Egy fekete orvosi táskába rakta a krémes bödönt, egy kövér zsák arany galleont is beledobott, pár szem ezüst sarlót és bronz knútot is szórt mellé a biztonság kedvéért. Hosszú fekete haja középen volt elválasztva és most nem fogta hátra. Kibontva a derekáig ért, a kettéválasztott szekciókat két oldalra a vállaira rakta a füle mögé tűrve, a vágás tökéletesen egyenes volt, haja fénylő és erős szálú. Miután kicsit oldalra fordulva is megcsodálta magát és meggyőződött róla, hogy minden a helyén van megszólalt az ordító kapucsengő. Megérkezett a hoppanáló szolgálat alkalmazottja, ideje volt elindulni.

Roxmortsban a levegő olyan tiszta volt, mint a kristály. Bár Hertfordshire sem volt kifejezetten légszennyezett, de azért a Skócia hegyi levegőhöz fogható ájert még nem érzett hősünk. Lehet, hogy nem volt túl nagy különbség csak maga a kiruccanás olyan lelkesedéssel töltötte el, hogy ha eleredt volna az eső a vízcseppeket is másabbnak látta volna. A falu rengeteg turisztikai látványossággal volt megáldva, itt állt meg a Londonból érkező Roxfort expressz, sajnos Cain sosem utazott rajta. Nagyon szívesen megnézte volna a Szellemszálást vagy Zonkó Csodabazárját, de csak a Három Seprűre volt ideje az interjú előtt. Nagyon sokat hallott már a híres specialitásukról, a vajsörről így első körben ezt szerette volna kipróbálni. Majd úgy gondolta, hogy miután végzett meglátogatja az Aranytalárt pár extravagáns ruhadarab reményében. Cain a város közepére érkezett meg a főutcára, miután kifizette a varázslót a szolgálataiért megbeszélte vele, hogy este 8-kor találkozzanak ugyan itt a visszajutás érdekében. Már messziről látta a méltán híres Három seprűt. A városban közepes volt a forgalom, az utcákon mindenféle népséget meg lehetett találni, felnőtteket, gyerekeket egyaránt vagy andalgó szerelmespárokat. Cain úgy vonult az emberek között mintha divatbemutatón lenne, tartása egyenes volt, járása büszke. A nők árgus szemekkel nézték a fiatal varázslót, a férfiak pedig csak bambán meredtek a nyugodt faluban parádézó, vélhetően nemesi származású selyemfiúra.

A falut magas hegyek vették körbe zölden és buján, bár egy-két fának a lombkoronája már sárgába kezdett fordulni, hiszen közeledett a nyár vége. Cain arra gondolt, hogy ha egyszer úgy adódna, egy hölgy társaságban szívesen sétálgatna az avarillatú erdőben. A hirtelen jött romantikus ideára elmosolyodott. Pont egy vele szembe sétáló, fiatalabb boszorkánnyal akadt össze a tekintete kinek arca pillanatok alatt vörös színben pompázott. Nagyon szívesen kokettált volna az ifjú hölggyel, de sajnos dolga volt. Már fél egy körül járhatott és ideje volt megkóstolnia vajsört. Egy kicsit szétnyitotta száját, miközben végig a lány szemeibe nézett, hófehér fogai gyöngysorkény csillantak meg a dús, húsos ajkak között, majd lassan elfordította a fejét és a Három Seprű irányába lépdelt. A boszorkány még percekig állt a fal mellett, ugráló szívvel. A macskaköves főutca végigvezetett Roxmortson, minden oldalon üzletek hívogatták az odalátogatókat. Cain fizikai fájdalmakat élt mialatt elsietett mellettük. Miután elérte az úti célját vidáman nyitott be Pub-ba, hogy megkóstolja a legendás italt. A helység kimondottan egyszerű volt, nem voltak túl sokan. Egy-két varázsló lézengett csak bent, meg fiatalabb felnőttek, diszkrét beszélgetések folytak az asztaloknál. Cain egyenesen a pulthoz tartott, de előtte hangosan köszöntötte a helységben tartózkodó embereket:

- Jó napot kívánok Hölgyeim és Uraim!- büszkén nyugtázta, hogy illedelmes volt a belépője, kár hogy cserébe az összes ember elhallgatott, majd kis szünet után, mialatt végigmustrálták őt tetőtől talpig ügyet sem vetve rá tovább folytatták a beszélgetést. Egy öreg, borostás varázsló az egyik asztaltól ivás közben a fejével követte Caint, aki kezdte magát kényelmetlenül érezni. Az emberek nem igazán öltöztek úgy, mint ő. Inkább a hétköznapibb darabokat részesítették előnyben. De sebaj! Hiszen ő nemes volt, nem öltözhetett úgy, mint az átlag. A bátorságát egy a pult mögött álló, köszönésére reagáló igazán dekoratív, idősebb hölgy hozta meg. Madam Rosmerta hívogatóan intett a macskaszerű férfi irányába. A pult széles volt és fából készült, Cain megállt közvetlenül előtte és közelebbről is megcsodálta a csinos nőt. Frakkját hátravetve macskákhoz méltó kecsességgel ült fel egy bárszékre, majd lábát keresztbe rakva rákönyökölt a pultra. Sercenő hangot hallott, miközben drága bőrkabátja hozzáragadt a vastag dzsuvához, felvont szemöldökkel nyugtázta a könyökére ragadt mocskot, így inkább visszafogottan üldögélt tovább és várta, hogy megszólítsák.

- Mit parancsol uram? –kérdezte a nő kedvesen mosolyogva Cainra, aki viszonozta a gesztust. A nőt bár csak derékig látta, meglehetősen megkapó volt a mellkas derék aránya.
- Nos, azt hallottam, hogy a vajsör igazán népszerű ital és szeretnék kérni egy korsóval! Még sosem volt alkalmam megkóstolni.
- Nem mondja, hogy nem ismeri? - kerekedett el ösztönösen a kocsmárosné szeme, majd Cain elkomorodó arcát látva lágy hangon így szólt:
- Máris adom egy pillanat! Biztos messziről érkezett, remélem, majd jól érzi magát a pihenője során. - megfordult és letett egy nagy korsó gőzölgő vajsört a feszengő varázsló elé. Igazán édes volt a fiatal férfi, ahogy zavarában forgatta a fejét. Talán ennyire csinos fiúval még nem is találkozott, az arca valahonnan ismerősnek tűnt.
- Az igazat megvallva üzleti ügyben érkeztem sajnos nem tudok sokáig maradni, de úgy érzem, hogy ha úgy adódna szívesen vennék itt egy víkend házat.- Madam Rosmerta döbbenten hallgatta a díszes öltözetű férfi szenvtelen beszédét. Azért nem olyan olcsó dolog a környéken házat venni. Most már egyre inkább érdekelte a varázsló kiléte, ha ennyire könnyelműen beszél a galleonok elveréséről. Ahogy a sápadt arcot vizsgálgatta rájött, hogy hol látta a férfit. A Reggeli Próféta egyik számában! A nemes hisztérikus fejjel húzgálta el a függönyöket a címlapfotón, első ránézésre csinos nőnek hitte. A cikkben egy Hertfordshire-i nemesről pletykáltak, aki igen nagy vagyont örökölt apja brutálisan véres halála után. Pár hétig a furcsa betegségektől szenvedő titokzatos örökös paparazzi fotóit lehetett nézegetni, amint mindegyik képen ijedten és ziláltan bujkál a kúriában, üvölt, vagy a kamera felé dob valami drága porcelándíszt.
-Ó várjon csak! Én ismerem magát! Láttam a pletykalapokban! Részvétem. Remélem, már jobban van! - mondta együtt érzően.
- Ah igen, köszönöm! Ön igazán figyelmes. - motyogta maga elé, fejében újra lejátszódott a vért szürcsölő jelenete, kirázta a hideg majd ágyékát elöntötte a forróság.
- És milyen ügyben érkezett? Esetleg üzletet nyitna a sétányon? Jaj, elnézést… Nem gondolkodtam, ha privát akkor ne haragudjon a kíváncsiskodásomért ! - csacsogta az érdeklődő nő, mindeközben előrehajolt a pulton, hogy közelebbről és szemügyre vehesse a gazdag varázslót.
- Nos, nem privát ügy igazából! Ma állásinterjúm lesz a Roxfortban tudja rettenetesen izgulok , pár hete jelentkeztem Bájitaltan tanárnak…remélem hogy szerencsés lesz az elbírálás…- a nő nem jutott szóhoz. Egy ilyen gazdag nemesi származású varázsló miért szeretne a luxusból az iskolába költözni? Semmi oka nincs rá, nincs normális magyarázat.
- Hát… sok sikert kívánok önnek!- mondta meglepetten majd egy mosoly kíséretében otthagyta Caint a pohár vajsörrel, hogy kiszolgáljon egy másik vendéget, aki türelmetlenkedve állt a pultnál.

***

Cain feszengve ült a hatalmas, fából készült igazgatói asztal előtt. Többször kellett erőt vennie magán, hogy ne rakja keresztbe sem a karjait, sem hosszú lábait. Az igazgatónő lassan, ráérősen olvasta a bizonyítványait, tanulmányait és kutatásait a fényvédő kivonatról, amit saját maga fejlesztett ki hosszú évek során. Voltak piacon fényvédő kenőcsök és főzetek, de a legtöbbel az volt a probléma hogy zsírossá tették az arcbőrt. Cain mindig is sok figyelmet fordított a külsejére ezért szabadidejében megpróbálta a legkényelmesebb főzetet kikeverni. Mivel sosem volt társasága ezért saját magán tesztelte a készítményét és igazán sikeres eredményeket ért el vele, szabadalmaztatni még nem szabadalmaztatta. Az egész medicina alapja a kakaóvaj volt, a paradicsommag olaj és a makadámdió olaj. A munkájának nagy része abban merült ki, hogy olyan anyagot kutasson fel ami lehetővé teszi azt hogy a bőr matt maradjon. Az illatosítást angyalgyökérrel és bergamottal végezte és egy adag futóféreg-nyálka is volt az összetevők közt. A falakon régi portrék figyelték a feszült csendet, valószínűleg az iskola elhunyt igazgatóit ábrázolták a festmények. Cain még mindig érezte a szájában a ragacsos vajsör gej ízét. Nem tudta mire vélni a dolgot, hogy mitől volt olyan közkedvelt. Miután belekortyolt melegség öntötte el egész testét és leverte a víz. Majdnem leájult a bárszékről, ajkai összetapadtak és szájürege ragacsos lett. Miután a kocsmárosné kiszolgálta a frissen érkezett vendégét bájosan megkérdezte a csendben agonizáló Caint, hogy hogyan ízlik. A varázsló visszafojtott hangon agyondicsérte az italt, majd rendelt egy kancsó vizet. Miután kiöblítette a száját busás jattot hagyva a pulton csendben távozott. Egy szinte érintetlen vajsörös korsót hagyva maga után. Madam Rosmerta csípőre tett kézzel csóválta a fejét, majd mosolyogva elrakta a különös férfi indokolatlanul magas fizetségét. Az izgatott varázsló Roxmortstól bérelt egy thesztrálos hintót egészen az iskoláig. Mikor meglátta a lovakat ijedtében hatalmasat ugrott. A kreatúrák csont soványak voltak és koromfeketék. Mintha szerencsétlen lényekből kiszívták volna az izmokat. Lapockájukból fekete bőrszárnyak meredeztek, frusztráló szemeik fehéren csillogtak pupillák nélkül. Sárkányszerű fejükből két szarv állt ki, az út szorongások közepette, eseménytelenül telt. A fekete hintó pont időben ért a Főbejárat elé. Utazása közben egyre izgatottabbá vált, azalatt a mellette elterülő tavat bámulta. Sosem gondolta volna, hogy egyszer ilyen kalandokban lesz része, hogy valaha felszabadul a rabsága alól. Máig nem érette, hogy az apja miért művelte ezt vele, hiszen a fényvédőkrém és az étrendje segítségével semmiben sem másabb, mint a többiek. Leszámítva nemesi származását és a pénzét.

A főbejárat elé érve már pillangók repkedtek a gyomrában, miután túlmentek rajta a hintó megállt. Lassan kifújta a levegőt és kiszállt. Előtte volt végre a kastély, amiről álmodni sem mert, hogy valaha élőben láthatja. A hatalmas várszerű, tornyos építményt magas hegyek ölelték körül. A levegőben vágni lehetett a bűbájt, a környék rezgése eddigi ismerten érzéseket keltett Cainban, többször kirázta a hideg. Hátranézett és a fiáker már elindult visszafelé az állomásra, át a szárnyas vadkanokkal szegélyezett kapukon, amik lassan bezáródtak az elhaladó kocsi mögött. Egy későnyári fuvallat lágyan megcirógatta a férfi fehér arcát, haját visszaigazította a vállára és elindult a megbeszélt találkozási pontra. Mikor arra gondolt, hogy az apja milyen élményeket vehetett el még tőle, a torka összeszorul dühében. Cain megállt és várt. Sehol sem látott senkit, pedig pontosan érkezett. Ellenben ott ült egy sárgaszemű, hamuszín bundájú macska. A nemes felvillanyozódva lépett oda hozzá.
- Üdvözletem! Ön igazán bolyhos. Megengedi, hogy...
- Hagyja békén!- Reccsent rá egy rekedt hang a semmiből. Cain restelkedve húzta ki magát és a lárma irányába nézett. Egy kellemetlen külsejű férfit pillantott meg ósdi, agyonhasznált barna kabátban. Rettenetesen zavaró látványban volt része, hideg kék szemei egy pillanatra elkerekedtek. A púpos férfi olyan volt a retinájának mintha valaki forró vizet spriccelt volna rájuk közvetlen közelből. - Elnézést kérek! Esetleg megtudná mondani, hogy Argus Frics urat merre találom? Kettőre volt megbeszélve a találkozó és…
- Én vagyok!- füstölgött a férfi és jól megnézte magának a cifraruhás pávát. Egyáltalán nem törődött azzal, hogy kicsit is leplezze amint végigmérte a nemesi származású varázslót. Arcán undor, megvetés és irigység egyszerre jelent meg. Friccs úgy festett, mint egy barnahéjú citrom, ezen nem segített hogy a képe alaphelyzetben egy gyűrött pergamenre hajazott.
- Kövessen! Ne érjen semmihez. Ha elkóborol, nem tudok felelősséget vállalni önért, hogy merre fog kikötni így jobban teszi, ha rám figyel! Cain szó nélkül követte a házsártos gondnokot, közben azért figyelme el-el kalandozott, de végig a férfi mögött volt. Többször játszott el tekintete a púpján. A macska is velük tartott, sárga szemeivel mustrálta Cain arcát, néha hosszan pislogott neki egyet. Valószínűleg a varázsló, ha egyedül maradhatott volna kettesben a kisállattal, most fejhangon kedveskedett volna, különböző macskás mondókákat költve a bájos teremtény köré. Már egy jó ideje sétáltak szótlanul emeltről emeletre, a falakon mozgó festmények és elmozduló lépcsők tették próbára Cain amúgy sem jó idegeit. Az útjuk végére kezdett olyan érzése támadni, hogy kísérője ezt észrevette és direkt olyan utakat választott, ahol egyre vadabb mozgásokat tett az épület. Aztán végre megérkeztek a célponthoz. A kellemetlenkedő gondnok néma útjuk során újra megszólalt egy szörnyszobor elé érve:
- Varangyos vércseragú!
A szobor hirtelen felugrott, utat engedve a két férfinak. A rejtett helységben egy fényes tölgyajtó fogadta őket, amin egy griff formájú kopogtató volt elhelyezve. Frics hármat kopogott, majd kisvártatva kinyílt az ajtó, a gondnok komótosan oldalra állt, utat engedve Cainnak akit még egyszer jól megbámult.
- Igazgatónő, a bájitaltan tanári álláshirdetésre jelentkező varázsló ezennel megérkezett! – hangjában cinikus él hallatszott, a csinos varázsló már nem tudta eldönteni, hogy a púpos kinek szánja ezt a hangnemet. Belépve a szobába gyomra a felére ugrott össze. Egy tágas, kör alakú teremben találta magát, az ajtó lassan becsukódott mögötte.

Így jutott el egészen idáig, az igazgatói irodába. Miután McGalagony végzett visszanyújtotta a varázslónak a dokumentumait.
- Igazán figyelemreméltó a napvédő krémje, az eredményei pedig kifogástalanok.
- Köszönöm hölgyem! Pár perces néma csend következett. Az igazgatónő barátságosan ám szigorúan nézte a látványosan szorongó nemest. Nem tudott dűlőre jutni. Nagyon szép eredményekkel végzett, kitűnő tanuló volt, ahogy a vizsgái is bizonyították. A találmánya hasznosnak ígérkezett. Mégis valami nagyon zavarta őt Cainban. Egy ilyen gazdag, nemesi származású mágus miért akar az iskolájukba költözni és ott tanítani? A férfi reakciói és kinézete sem tükrözték a rátermettséget. Amikor belépett a terembe a legszembetűnőbb dolog a cifra ruházata volt, bár feltehetően jó benyomást akart tenni mégsem sikerült. Dekadens és pazarló külsőt kölcsönzött az amúgy is másokban előítéleteket ébresztő férfinak. Mikor az igazgatónő intett egyet a pálcájával, hogy egy szék csússzon Cain mögé, a varázsló egész testében összerezzent és a feje fölé emelte a karjait, védekező pozícióban. Valószínűleg sokat szenvedhetett életében. Érdekes társaság volt az aranyvérű nemesi kör, kegyetlen és aberrációktól sem mentes zárt közösség volt, bár kivételek mindig is akadtak, ő valószínűleg nem azok között nevelkedett. A férfi csendes volt és kellemes megjelenésű, talán túl nőies. Modoros magtartása és öltözete hagyott némi kívánnivalót maga után, bár a női nemben valószínűleg vad vágyakat ébresztett, az ellenkező nemű diákok lehet nem tisztelnék. A rossz idegei pedig még inkább azt a gondolatot keltették benne, hogy lehet nem ő lenne a legmegfelelőbb választás. Nem beszélve arról a furcsa érzésről, amit a jelenlétében érzett. Mintha valami kapargatná belülről, hogy nem szabad kettesben maradnia az ártalmatlannak tűnő, esetlen fiatalemberrel.
- És mondja Mr. Angifilius, milyen ambíció vezérelte, hogy jelentkezzen az álláshirdetésünkre? Mit gondol, miért ön lenne a legmegfelelőbb megannyi jelentkező közül? – Cain zavartan mocorgott a széken, sárkánybőrkabátja csicsogó hangokat produkált. Az igazgatónő tartan mintás zöld ruhába öltözött, haja régimódi stílusban egy kontyba volt összefogva. Vonásait már elmosta az idő, de régen igazán kellemes jelenség lehetett.
- Hogy őszinte legyek, nagyon izolált életet éltem. Legjobb élményem azon a nyáron esett meg, mikor másodéves koromban egy negyedéven át az önöknél dolgozó bájitaltan tanár korrepetált.- Minerva felvonta a szemöldökét.
- Meg szabad kérdeznem, hogy hívták a professzort? –tudakolta óvatosan.
- Természetesen, Professzor Perselus Pitonnak. Igazán kedves és lelkiismeretes tanár volt. Ő volt az, aki megkedveltette velem a tárgyat és nyár végére elhatároztam, hogy egyetlen célom lesz az , hogy olyan legyek mint ő! – Az igazgatónő azt hitte lefordul a székről. ,,Igazán kedves’’ és megszeretik miatta a bájitaltant? Olyan szeretne lenni, mint ő? Beteg ez a fiú?
- Szándékomban állt megkérdezni, hogy a professzor úr egészsége hogyan szolgál? Miért nem tanít már a Roxfortban? Esetleg másik tárgyat oktat? –McGalagony szomorúan nézte a lelkes férfi arcát. Cain teljes lázban égett, hogy némi információt szerezzen az idoljáról. Nem ő akart lenni, aki közli vele a rossz hírt.
- Nos… Piton Professzor… Voldemort elleni csatában hősi halált halt. - Cain egy pillanat alatt rántotta össze gyönyörűen ívelt szemöldökét. Arcán végigcikázott a csalódottságból eredő fájdalom. Ilyen arcot pedig nem lehet eljátszani. Tényleg kedvelte a professzort és igaz lehetett, amit a férfi mondott. Teátrálisan felemelte a jobb kezét és hosszú ujjaival eltakarta hibátlan arcát.
- Elnézést kérek! Nem tudtam. Igazán… Lesújtó a hír. –Pár perces csend állt be. Cain lassan realizálta, hogy a várva-várt interjún ül és nem adhatja át magát az érzelminek. Nem gondolta volna, hogy az aki ilyen nagy hatást gyakorolt rá megszűnt létezni. Önmarcangoló érzése mind önzésből fakadt.
- Semmi probléma, látom valóban fontos volt önnek a Professzor úr munkássága. Az a véleményem, hogy magának kiválóak az eredményei és igazán hasznos a találmánya, de még gondolkodnom kell a döntésemen. Tudja ön igazán fényűző körülmények közül érkezett ide hozzánk és kétlem, hogy elégedett lenne egy nyálkás pincével és a tanári fizetéssel. Továbbá az öltözete túl hivalkodó. Ha itt szeretne dolgozni csak ünnepekkor tudna így ruházkodni. A diákok sokszor teszik próbára a türelmünket és önnél is hasonló lesz a helyzet, tekintve hogy fiatal és új tanárként debütálna, úgy vélem még kiélezettebb lenne a dolog. Gondolja, hogy ezekkel a terhekkel és lemondásokkal is vállalná a feladatot? Cain torka összeszorult a stressztől. Érzete, hogy az éhség hamarosan érkezik. Ha mentális vagy fizikai megterhelés alá került általában így alakultak a dolgok. Nagyon sápadt volt, de most még sápadtabbá vált. A halántékán halványan átütöttek a zöldeskék erek és a homlokán lassan elkezdett kidülledni egy ér.
- Tisztelt igazgatónő! Bár gazdag házból származom bizton állíthatom, hogy nincs semmim az égadta világon. Egyedül csak az inspiráció amit Piton professzor adott nekem. Tudok áldozatokat hozni az ügy érdekében, egyszerűbb ruhákat is hajlandó vagyok vásárolni és bár nem sok kapcsolatom van az emberekkel, kész vagyok megtanulni a közösségben való működést, mint bájitalmester. Bár valóban nem lesz zökkenőmentes, mert sosem tanítottam, így számítok tapasztaltabb kollegináim és kollégáim eligazítására. Az építőjellegű kritikára pedig szükségem van, ahogyan a fegyelmezésre is. - Itt tekintete kissé réveteggé vált, majd visszazökkent és tovább folytatta érvelését.
- Természetesen ezt csak úgy tudom bizonyítani, ha felvettek. Az ígéretemen kívül pedig mást nem adhatok, van amit pénzzel sem lehet megvenni. - McGalagony titokzatos arckifejezéssel hallgatta Caint. Majd újabb kérdést tett fel neki.
- Úgy tudom nincs felesége sem más közeli rokona. Ki fogja az otthonával kapcsolatos ügyeit intézni? Láttam, hogy hoppanálási engedélye nincs. Ha bármi történik a távollétében legalább két nap mire megtudja szervezni a hazatérését.
- Köszönöm kérdését, szerencsére Pápára Pupi minden feladatot el tud látni százszázalékosan, sőt azt kell, hogy mondjam igazán nagy segítségemre volt az életem újraszervezésében.
- Milyen különleges név! Külföldi varázsló lenne a kedves jótevője?
- Oh nem, dehogy is! Ő a család házimanója. Eredetileg nem ez volt a neve. Tudja az apám gyakran italozott és egy az átlagnál görbébbre sikerült éjszakáján felborult. Nem igazán volt magánál és a felé siető manónak azt mondta pápárá pupi, a manó pedig onnantól kezdve nem volt hajlandó más névre hallgatni… Egészen megszerette.
- Értem! - Nyugtázta az igazgatónő félig felhúzott szemöldökkel, talán túl sok információ volt ez így egyszerre. Cain nagyon szeretett volna megfelelni így rengeteg energiát emésztett fel, hasába hirtelen erős fájdalom nyilallt, kesztyűs kezeivel ösztönösen odakapott.
- Valami gond van? –kérdezte az igazgatónő aggódó hangon.
- Nem, semmi probléma!- szabadkozott a nemes.
–Tudja írtam az életrajzomban is a betegségemről, néha váratlan pillanatokban előjönnek a tünetek, de mindig hordok magamnál orvosságot, már teljesen együtt tudok élni ezzel, hiszen születésem óta tart.
- Akkor rendben van, ezt örömmel hallom. Köszönöm, hogy befáradt hozzánk, egy élmény volt! Kérem, várja türelemmel a válaszlevelünket, Frics majd kikíséri. - Cain óvatosan felállt, még egyszer körbenézett az igazgatói szobában. Az íróasztal mögötti polcon egy különös süveget látott, mellette egy üvegvitrint, amiben egy kard állt. A szobát kör alakú ablakok világították be, a halvány fénysugarak megcsillantak a férfi fekete haján. Simító mozdulatokkal helyére igazította a frakkját, majd szóra emelte sápadt ajkait.
- Óh, ugyan! Én köszönöm, hogy fogadtak! Akárhogyan is alakuljon a találkozónk kimenetele egy élmény volt önnel beszélni! Nagy örömömre szolgált élőben is látni az iskolát! Miután a varázsló modorosan, kézcsókkal búcsúzott, az igazgatónő magára maradt kézfején Cain hűvös, puha ajkainak érintésével. Igazán érdekes volt a mai napja, rég volt fiatal... Bár minden professzor különleges élettörténettel és személyiséggel rendelkezett, Cain különcnek számított a különcök között. Lesz még min gondolkodnia a napokban…