Borítékok

A rövidke, összetekert pergamenhez egy nagyobbacska doboz is jár. Benne egy térd alá érő, kék estélyi ruhával. Kicsit nőiesebb darab, de pont elég egyszerű és kényelmes ahhoz, hogy ne feszengjen benne az ember lánya, mikor viselni kell.

Merel,

Úgy hallottam – természetesen megbízható forrásból –, hogy a Roxfortban hamarosan bál lesz. Jó móka lehet, na meg ha az ember jókor pöccint a pálcájával, a táncparkett könnyen csúszósá válhat. Persze, hacsak nem egy kis táncra vágysz, ahhoz pedig egy csinos ruhára is szükséged lesz és nem utolsó sorban kísérőre. Előbbit abban a hatalmas dobozban találod, utóbbi pedig – ha te is elfogadod – ezeket a sorokat fogalmazza éppen.
Mit szólnál, ha a születésnapodat egy közös tánccal ünnepelnénk meg?

Izgatottan várom a válaszod,
Hiányzol,



U.i.: Ha nem tetszik a ruha küldd vissza és kerítek egy másikat!

1999. május 2.

Megfeltételeztem neked, hogy figyelsz
Emlékszel, mit mondtam?

Gyanúsan informált vagy egy olyan helynek az életéről, ahova állítólag be se tennéd a lábad, ha elkerülhető, mert személyes okokból gyűlölöd mint a szaharint. Meg rólam, ha már itt tartunk. Nem emlékszem, hogy mondtam volna, mikor van a születésnapom, úgyhogy nagyon érdekes, és semmiképp, egy picit se aggasztó vagy gyanús (de) kérdéseket vet föl, ha tudod. Kémkedsz utánam? Biztos jó ötlet?
Abban nem tudlak megállítani, hogy felbukkanj, de még nem döntöttem el, hogy jelentem-e illetékesnek a behatolót, ha meglátlak.

Ne legyél nagyobb creep, mint így is vagy

A ruhát végül nem küldöm vissza. Nem a bagoly tehet róla, úgyhogy nem büntetem teherszállítással szegényt. Valamint: ingyen cucc! Ki tudja, mikor lehet szükségem egy szép ruhára, és amik vannak, elég régi, gyerekdarabok. Attól tartok, nem kell attól tartanom, hogy egy nap arra ébredek, hogy hirtelen túl rövidek lettek, de csak nagyon sok jóindulattal mondható, hogy Z-tengelyben sem nőttem ki őket még teljesen. Ki tudja, ha ez az új még jó is rám, talán még fel is veszem a bálra. Persze nem Elliot kedvéért.

A fenti levél hátuljára írva érkezik egy rövidke válasz, alig néhány nappal később.

Kedves Merel,

Nem fogok megjelenni, de ha mégis ott lennék valamilyen rejtélyes okból, hívd rám bátran azt a nyomorult tanári kart. Úgysem ártana már egy kis szórakozás… esküszöm kezd dögunalommá válni, hogy egyetlen őrült banya sem kergetett meg az elmúlt huszonnégy órában.
Örülök, hogy nem küldted vissza a ruhát. Remélem jó rád, ha nem akkor oldd meg varázslattal.

Jó szórakozást a bálhoz!
Üdv,
A még „nagyobb creep” alias: