Aubrey Chaisty

Aubrey Forrester-Chaisty

Alapok

jelszó || Dumbledore átka mindenkit utolér
így ejtsd a nevemet || óbri forreszter-cséjszti
nem || nő
születési hely, idő || London; 1983. november 13.
horoszkóp || skorpió
kor || 14
vér || sár (bár szülei muglik, a távolabbi családban vannak mágusok)
évfolyam || negyedév

A múlt

Néhány éve az alig tizennégy éves Aubrey nem gondolta volna, hogy ennyire örülni fog annak, hogy a gyerekkori legjobb barátnőjével tévedhet el az erdőben.
Pedig ez a helyzet - lábaik tele csaláncsípésekkel, ami miatt hatalmas hólyagok duzzadtak rajtuk. A rövidnadrág még sem volt olyan jó ötlet a túrára, mint hitték. Akkor szakadtak el a csoporttól (java részt Aubrey és Megan családtagjaitól), amikor megtalálták a táborhelyet, és elmentek tűzifát keresni a tábortűzhöz. Holott végig úgy hitték, hogy tartják a helyes irányt visszafelé, mégis elkerülték a helyet, ahova eredetileg tartanak.
- Jól van, kész, feladom. - Megan nekidől kifáradtan egy erős fának, hogy azután azonnal elrugaszkodjon. Hamar felfedezi, hogy ez egyáltalán nem volt olyan jó ötlet. A természet ezúttal úgy tűnik, ellenük van. Most pedig sepregetheti a karjára szaladt hangyákat magáról.
- Várj, segítek. - ajánlkozik a szőke lány, és odasiet barátnőjéhez, akinek már a nyakát támadják a hangyák. Persze, tulajdonképpen ártalmatlanok, de azért így is elég kellemetlenek.
- Amúgy sose mesélsz erről az új sulidról. Jobb, mint a St. Mary’s? - kérdezi Megan. Tulajdonképpen már egészen kicsi koruk óta ismerik egymást, hiszen mindketten az essexi lányiskolában tanultak. Illetve, Megan még mindig oda jár. Aubrey számára viszont más lapokat osztott az élet. Ő ugyanis - saját legnagyobb megdöbbenésére - boszorkány. Varázstalan szülei, avagy muglik, ahogyan nevezik őket, szintén meglepődtek a hírre, pedig nekik is vannak boszorkány ismerőseik és rokonaik. Éppen csak nem kötötték gyerekeik orrára, hogy miért olyan fura az egyik nagynénjük. Ahogyan azt sem, hogy apjuk első házassága tulajdonképpen egy boszorkánnyal.történt. Így tehát Aubrey gyerekkorra tökéletesen átlagos és normális volt. Egy elit lányiskola tanulója lehetett, barátnőjével pedig a kedvenc elfoglaltságuk nem volt más, mint addig nyúzni Greget, a testvérét, míg meg nem nézte velük még egyszer az egyik kedvenc Disney meséjüket. Vagy éppen Sherlockot. Ami épp a tévében ment.
- Hát… - kezd bele Aubrey. Utál hazudni. Utálja, hogy hazudnia kell, és az egész családja is falaz neki, amikor erről kérdezik. A mese szerint egy vidéki művésziskolába vették fel, de ha valaki kicsit is jobban odafigyel, könnyen észreveheti a hazugságot. Szereti a szobrászatot, a festészetet, meg a többit, amit az essexi iskolában a szakkörökön tanult, de a Roxfortban ezekre aligha van ideje és lehetősége. Szóval nem igazán jeleskedik egyikben sem. Hiába lenne ez, amit várnak tőle.
- Az az igazság, hogy nem egészen mondtam igazat. - feleli a lány. A családján kívül senki más nem tudja, hogy milyen iskolába is jár pontosan. Negyedik éve már, hogy titkolja, mit is csinál pontosan, és eddig megfelelt minden elvárásnak. De Megan a legjobb barátnője, és, és már a háborúnak is vége! Szóval ennyit csak megengedhet végre magának.
- Nem egy művészsuliba járok. Hanem egy boszorkányképzőbe. - sóhajt egyet, mondandója végén, és komolyan barátnője szemébe néz. Na nem mintha ő komolyan venné ezt az egészet. Egy darabig tűri a tekintetét, s keresi a hazugságot lélektükrei mögött, végül aztán elneveti magát.
- És mégis mit tanultok ti abban a “boszorkányképzőben”? - kérdezi nevetgélve, majd talál egy követ, amire leülhetnek. Talán jobb lenne, ha kicsit lepihennének, aztán majd hátha felfigyelnek rájuk a többiek.
- Varázsolni. Például bűbájtant Qcross professzortól, vagy átváltoztatástant McGalagony professzortól… De a kedvencem az asztronómia. Ha látnánk a csillagokat, akkor például vissza is találhatnánk a táborhoz… - sóhajt, mialatt ő is leül a szemközti kőre. Az iskolán kívül persze nem varázsolhat, főleg mugli jelenléte előtt, ezt nagyon a lelkére kötötték, de minden sokkal könnyebb lenne, ha nem lenne ez az ostoba szabály. Már rég visszataláltak volna a táborhoz. Lassan már szürkület is lesz, tehát semmit se fognak látni az erdőben. Nem mintha most sok látnivaló lenne a fákon kívül.
- Aaaah, hát persze. Értek én mindent. - látszik a muglin, hogy nem hisz neki. Biztosan egy fura játék az egész. Mint régen, amikor királynőset vagy papás mamásat vagy nyomozósat játszottak. Végtére is, jobb elfoglaltság varázslóiskolát kitalálni, mint attól félni, mikor jelenik meg egy vaddisznó az erdőben. Azok állítólag még az embert is megtámadják. Bár most egész nyugalmas az erdő. Tavaly ilyenkor is el akartak menni túrázni, de nem lehetett. Az időjárás mindig szörnyen borzalmas volt. Néha az utcán járva is olyan érzése volt az embernek, mintha megfagyna körülötte a levegő, és kiszívnák körülöttük az örömet. Mindezt július közepén. Persze a mugli Megannak fogalma nincs róla, miért is lehetett ez, és miért nem akart vele gyerekkori barátnője találkozni. Ma pedig az eltévedés, a hangyák, a bozót és a csalán ellenére többet nevettek, mint az utóbbi években bármikor.
- Szóval, boszorkánynak tanulsz. De akkor most miért nem varázsolsz? És miért nem hallottam róla ezelőtt? - belenyúl a zsebébe, amiben talál még egy szelet tartalék müzlit. A mese és az étel kicsit feledteti vele azt a gondolatot, hogy az is lehet, itt töltik az éjszakát.
- Hát mert nem szabad nekem. - válaszol Aubrey egyszerűen, mialatt átveszi tőle a fél szelet müzlit.
- Létezik a Mágiaügyi Minisztérium, ami mindenféle törvényeket hoz. Ők felelnek azért, hogy a muglik ne tudjanak rólunk, és hogy a kiskorúak ne varázsolhassanak.
- Muglik?
- Azok az emberek, akik nem tudnak varázsolni. - magyarázza röviden. Persze eleinte ő maga is ódzkodott ettől a szótól, de már észre se veszi, hogy mennyire beépült a szótárába. Annyira egyértelműnek hangzik, annyira magától értetődőnek.
- Sejtettem. - vigyorogva csóválja a fejét a barna hajú lány. Egy szavát sem hiszi Aubreynak, könnyű ugyanis ilyeneket kitalálni, miközben mindent ilyen frappáns kifogásokkal hárít. Ő is ezt mondaná. Biztosan régóta készül már erre a mesére.
- Figyelj csak… ne haragudj, hogy nem küldtem az évben levelet… - bukik ki Aubreyból, amire valóban régóta készül már. A háború alatt, főleg mugli születésűként elég húzós évei voltak. Nem épp a Roxfort fénykorában került be az iskolába. Apja elsőre el se akarta engedni otthonról, pedig akkor még fogalmuk sem volt a háborúról. A tavalyi év teljes megaláztatásai után pedig igazából az is csoda, hogy még tudja tartani magát. De most, most végre újra boldog. Együtt a család, végre beszélhet a féltestvérével, aki szintén a Roxfortban tanul, ráadásul soha többé nem kell elviselnie azt, amit tavaly. Senki sem piszkálhatja még egyszer csak azért, mert muglik a szülei.
- Én, én csak… - könnybe lábadnak a szemei. Annyira boldognak érzi magát, hogy újra tud beszélni a mugli barátnőjével, és annyira rosszul érzi magát, amiért nem tudathatta vele eddig, hogy mi baja van! Annyi mindent mondana még… mesélni akar neki a baglyokról, a békakórusról, a legendás állatokról, a kastélyról - a kiközösítésről, hogy nem beszélhettek hozzá, hogy rajta gyakorolták a cruciatus átkot, ha épp ahhoz volt kedvük, és hogy senki nem állt ki mellette. És arról a boldogságról, hogy ennek már vége, és ilyet soha többé nem kell tűrnie. De Megan… Megan nem hisz neki. Csakis akkor hinné el szavát, ha most megszegné a törvényt, és varázsolna. Csakis akkor oszthatja ezt meg vele.
Zsebébe nyúl és kitapintja pálcáját. Talán csinálhatna egy tájoló bűbájt. Vagy csak a levegőbe küldhetne egy jelet, hogy itt vannak. Minden csak egy, gyors varázsige, akkor pedig a tábor is meglenne, és Megan is hinne neki. S akkor…
- Megan! Aubrey! - maguk mögül hallják a hangot. Kész csoda, de Greg megtalálta őket. Elereszti.zsebében pálcáját, és odarohan bátyjához, a lábába nyilalló fájdalommal nem foglalkozva, s síró fejét belefúrja annak mellkasába.
- Csak, csak megcsípett a csalán… - dadogja a kérdésre, miszerint mi a baj. - Megijedtem. - jó, persze, ez nem volt hazugság. Ahogy az egész mese nem volt az. Még akkor is, ha nem hisznek neki igazán.

Jellem

Nagy, szerető családban nőtt fel, így mindig is szeretett emberek között lenni. Nem kifejezetten cserfes, bár azért félteni sem kell, de imádja, ha emberek veszik őt körül. Szociálisan nagyon érzékeny, könnyen és egyszerűen hangolódik rá másokra. Jó megfigyelő és emberismerő.
Nagyon határozatlan, nincs igazán sok önbizalma. Túlérzékeny, minden apróságtól képes elsírni magát, legyen az egy megható történet, vagy egy szomorú hír. De a leginkább bájitaltanon szereti elsírni magát, amikor ügyetlensége miatt megint elront valamit.

Erősség || empatikus, kedves, önzetlen
Gyengeség || túlérzékeny, nincs önbizalma, naiv
[/font]

Apróságok

mindig || mugli filmek, a család, Sherlock, csillagok, édességek, barátok
soha || sötét és gonosz vagyok emberek, mugliutálók, akik a család tagjait valamilyen módon bántalmazzák, kviddics, horror sztorik
hobbik || krimi regények és filmek olvasása, nézése, tarot kártyák gyűjtése, rajzolás, zene
merengő ||
Legjobb: Két éve, amikor a család először tudott teljes létszámban együtt lenni, és megismeri féltestvérét
Legrosszabb: a tavalyi tanév a megkülönböztetések miatt
mumus || cirkuszi bohócok! Kiknek jutott eszébe, hogy ezek az aljas, színesre sminkelt emberek még viccesek is? Főleg, miután megnézettek vele egy horror filmet...
Edevis tükre || határozottabbnak, magabiztosnak látja magát
százfűlé-főzet || már-már felhő szerű, nagyon világos színű, szinte gőznek tűnik az egész, finom, mandulás ízzel
Amortentia || egy friss pakli kártya és egy markáns férfiparfüm illata
titkok || egyszer önző módon elhitette egy elsőssel, hogy Dumbledore kártyája ritka, és elcserélte vele egy igazán ritka lapra. Pár hét után aztán visszajuttatta hozzá, mert bűntudata volt tőle...
azt beszélik, hogy... || éppen melyik órán miért sír... Általában jó pletykaalap, amikor kiborul azon, hogy épp mit nem tud megcsinálni

A család

apa || Zachary Forrester, mugli, 37, kicsit túlaggódó lányával szemben
anya || Emma Chaisty, mugli, 39, szoros viszony, támogató
testvérek || Gregory Hale Forrester-Chaisty, 16, mugli
Celia Noel Forrester, 8, mugli születésű
Minerva Elisabeth Balmoral, 17, félvér, féltestvér
állatok || Doyle, a varangy

Családtörténet ||

A meglehetősen bonyolult családfa bal oldalán elhelyezkedő Forrester família Minervában köszönthette első boszorkány tagját, legalábbis emberemlékezet óta elsőt - Zachary szülei elsőre annyira zavarba jöttek a lehetőségtől, hogy különös bűvészképességnek tartották a mágiát. Miután ő hosszú időre eltűnt a képből, Aubrey későn tudomásul vett képessége aztán végképp vihart kavart, amit végül az édesanyja közbelépése és jó hosszú, sörözéssel töltött esték oldottak meg. Származásuk alapján a család rendelkezik amerikai, illetve francia gyökerekkel, de nevük sehol nem bukkan fel a Mágiaügyi Minisztérium nyilvántartásában.

  A Forresterek sosem számítottak különösebben feltűnő színfoltnak a muglitársadalom palettáján, azonban ha egy kicsit is megkaparjuk az egyenletes felszínt, valóságos színorgiában lehet részünk. Aubrey édesapja, Zachary mindig rajongott a veszélyes dolgokért: a fegyverekért, az orvostudományért, a nőkért, és főleg Ian Fleming regényeiért, bár ezek közül több csak rá bizonyult veszélyesnek. Egy Londonban eltöltött gyerekkor két, talán túlságosan is konzervatív szülő mellett a skót Abeerdeenig űzte, ahol megismerkedett első feleségével, és mint kiderült, élete egyik hatalmas tévedésével. A rövid életű, de annál hevesebb románcból leginkább ő távozott mély sebekkel, Cerys Balmoral pedig egyszerre utáltatta meg vele mindörökre a mágiát, és vitte magával nyomok hátrahagyása nélkül elsőszülött lányát, Minervát, aki aztán hosszú évekkel később kopogtatott a részleteket csak homályosan ismerő család ajtaján, hogy annak a kirakósnak legyen bohém, később beillesztett, de ki nem lógó tagja, amit az öt főre duzzadt kompánia jelent.
Zachary az egyetem elvégzése és a felépülés után visszaköltözött Londonba, szülei azonban időközben kényelmesebbnek érezték a vidéki életet, így egyedül vágott bele élete következő kalandjába, melynek során találkozott Emma Chaisty-vel is. A fiatal traumatológus és a hasonló humorral rendelkező pszichiáter nem is próbált úgy tenni, mintha komolyan el akarnának köteleződni, eleinte csak beszélgettek, aztán a dolgok alakultak egymás után - második gyermekük megszületése után gondolkoztak el azon alaposan, milyen könnyedén találja meg az ember az élete párját anélkül, hogy észrevenné...
  A család jelenleg London külvárosában él, nagjyából fél órára a fontos rokonoktól, és kellő távolságban a kevésbé jó emlékeket okozóktól. Emma nővére, annak az ágnak az egyetlen boszorkánya eltűnt az utóbbi hónapokban, szülei és bátyja azonban örömmel foglalkoznak a gyerekekkel. Az idős házaspár életútja általában rendre odaszögezi a rokonságot a kanapéhoz: Zachet leginkább, ő már sosem nő ki a veszélyes történetek hallgatásából, Aubrey bátyja, Greg pedig imádja ezeket karikatúra formájában megörökíteni. Az otthoni légkör a sokféle rajongásnak és hobbinak köszönhetően meglehetősen kaotikus, de szórakoztató - a belépőt egyből fogadja a legkisebb Forrester, Celia végtelennek tűnő játékhalma, Greg vázlatai és Minerva képei a falon, Aubrey tarot kártyái az általa szimpatikusnak talált helyen, hogy Zachary feltámadó sportszenvedélyének eszközeiről és Emma rengeteg könyvéről már ne is beszéljük. A közös utazások folyamán aztán ez a színes kavalkád rendszerint lehetetlennek látszó feladatként csoportosul a családtagok előtt, de valami csoda folytán még sosem késtek le repülőt miatta a nyaralások alkalmával. Szinte már kötelezően számon lehet tartani a minden évben két hét Párizst, de általában, a szülők szabadságától függően egy-két más helyszín is befelér, így aztán a gyerekek mind beszélnek nyelveken és kiterjedt barátikörrel rendelkeznek. A családfő igyekszik a lehető legtöbb időt eltölteni a társaságukban, de ezt a kórházi rendelés olykor nem teszi lehetővé, és mióta Emma is visszament a rendelőjébe, olykor az idősebbekre marad a rend fenntartása... több-kevesebb sikerrel.
  Mikor Minerva ott találta magát ennek a színörvénynek a közepén, alakulhatott volna egészen máshogy a sorsra, de szoros viszonyt alakított ki mindhárom féltestvérével - habár Aubrey és ő negyedik éve élnek egy kastélyban, most tapasztalhatják meg igazán egymás társaságát, amibe azért egész szivárványokat sző az otthonról érkező lelkes levélírók valóságos frontvonala. Zachary persze a jókívánságok és a búcsúpuszi mellett, magát nem meghazudtolva bocsájtotta útra az általa utált intézménybe most már két lányát: mindkettejük ládájának mélyén ott lapul egy-egy fegyver...'Csak a biztonság kedvéért.'

   Külsőségek

magasság || 162 cm
testalkat || átlagos
szemszín || kék
hajszín || szőke
kinézet || Magas homlok, üvegesen előremeredő tekintet, és visszafogott mosoly… semmi, ami igazán különlegessé tenné a Roxfort fekete talárerdejében.

   A tudás

varázslói ismeretek || Évfolyamának megfelelő ismeretekkel rendelkezik. Kifejezetten ügyetlen, ami miatt a bájitaltan és a gyógynövénytan nem épp a kedvence, de jól bánik az állatokkal. Kedveli még az asztronómiát.

felvett tantárgyak || Jóslástan, Legendás Lények Gondozása, Számmisztika
pálca típusa || 8 és 1/4 hüvelyk, fűzfa, főnixtollal bélelve

   Egyéb

avialany|| Dakota Fanning

A karaktert teljesen átalakítottam, a nevén, avialanykn és egy-két vonáson kívül semmi sem egyezik. Emiatt szeretnék újrabeosztást kérni