Akárki akármit mond, a buligyilkos Prescott megjelenése ellenére is jól sikerült az este. Komolyan, de tényleg azt gondolja, hogy bármi hatása van annak, amit megtett velünk? Cöhh. Hiheti azt, most csatát nyert, valójában viszont elképzelése sincs róla, egy kis egységkovácsolás mekkora hatalmat adhat néhány egyszerűnek tűnő diák kezébe. Hatalom… az, ami annak a tanárnőcskének sosem adatik majd meg felettem.
Rájöttem arra, a britek se feltétlenül olyanok, mint amilyennek eddig hittem őket. Csak egy kevés alkohol, s a megfelelő körülmények elegek hozzá, hogy mindenki oldottabb hangulatba kerüljön, s kevésbé hökkenjenek meg olyan apróságokon, mint néhány idegen diák, akiknek semmi keresnivalójuk ebben az iskolában. Sajnáltam, hogy vége szakadt. Amióta ide kerültem ebbe az országba, azóta első olyan alkalmam volt, amikor kicsit én is magam mögött tudtam hagyni azt a sok szart, amit őseim ránk ruháztak. Nem azon kellett feltétlenül aggódnom, megfelelek-e annak a feladatnak, amire születésem óta kiképeztek, vagy, hogy babushka mit szól majd hozzá, mennyire eredménytelenek egyelőre a kutatásaim. Ebben a pillanatban, amíg a lendület még tart, próbálok tenni érte, hogy olyan egységet kovácsoljak, amivel megmutathatom a tanárnőnek: bekaphatja tövig.
Nem kell a sajnálkozó arckifejezés. Nem vagyok jó színész, nem fogok kiskutya szemeket erőltetni magamra. Nem kell a szánakozás, nem kell a felesleges sallang. Elég lesz, ha a létező legtermészetesebb módon, büntetőfeladatom tudatában kopogok be az első adandó alkalommal a kijelölt tanár irodájának ajtaján, hogy kérem szépen, itt vagyunk, várjuk a teendőket. Amint megérkeztünk a Mardekár klubhelyiségébe, röviden közöltem, mi a teendő, s hogy mindenkit várok a jóslástan tanár szobája előtt, reggel hat órára, a másnaposságot pedig győzzék le. Kibírják egy darabig, a Nagyobb Jó érdekében. A logikája egyszerű. Eme reggeli időpontban hirtelen a semmiből úgy sem fog tudni mit kezdeni velünk a professzor úr. Onnantól pedig csupán a szavakat kell megfelelően forgatni, hogy a Griffendél házvezetőjében szimpátiát gerjesszünk. Én nem hiszek a házak közötti rivalizálásban, Lutece professzor se több egy egyszerű embernél, aki történetesen tanár. Nem hiszek azoknak, akik kételkednek a sikerben. Le kell győznünk az egot, hiszen ha ezt megtettük, megszűnik a színek és előítéletek miatti félelem. Ahogyan a halálé is.
A hajnali időpontban már lisichka kezét fogva várakozok az ajtó előtt a gyülekezőkre. Remélem, Matthew nem beszél majd sokat, elég csúnyán festett, amikor a nevét diktálta a tanárnőnek, de respect számára, ha képes lesz emberivé varázsolni magát a várható másnapossága után. Caelius sem az eszéről híres, de legalább nem csapta szét magát. Dominic prefektusként ilyen szempontból legalább megbízható, bár kíváncsi vagyok, mennyi igaz abból, amit mondanak róla meg Minerváról. Nem hiszem, hogy a csajnak az esete lenne, bár már Adserrel is összehozták a suttogások.
Még Saladin is azt mondta, részt vesz, a fegyvertáram legfontosabb eleme azonban Pansy Parkinson kisasszony. Tökéletesen tudom, hogy mit kell mondanom, a kompániából pedig ő az, aki akár a kulcsa is lehet az egésznek. Hallottam már beszélni őt a sárvérűekről, főleg arról a Grangerről, de ha kicsit megerőlteti magát, akkor talán tanulhat valamit tőlem. Ephram jelenléte adhat okot némi aggodalomra, nem is értem, mit keres a kviddics csapatban. Valahogy sohasem tűnt egy csapatjátékosnak.
Karórámra pillantva várom meg, míg elmúlik a reggeli hat óra, hogy három, határozott kopogással jelezzem a kijelölt tanerő számára, megérkeztünk. A csapat élén állva várakozok az ajtó előtt az ajtónyitásra, határozott fellépéssel, kezeimet a hátam mögött összekulcsolva, a létező legtermészetesebb arcot vágva, hogy se a bűnbánat, se pedig a gúny ne tükröződjön róla. Hisz én csak egy diák vagyok, aki a büntetését várja.
- Доброе утро, professzor úr. Megérkeztünk a büntetőfeladatra. – köszönök rá, számítva a kora reggeli, döbbent nemtudomságára. Járok az óráira, ami ugyan kevés hozzá, hogy megismerjem, sosem voltam intrikus. De tudom, hogyan érhetem el szavakkal azt, amit akarok.
Roxfort RPG
Szerző