HOLLÓHÁT vs. GRIFFENDÉL
Kellemetlen, mi több túlontúl bosszantó helyzetben a vörösek csapata. Semmi sem úgy sikerül, ahogyan azt előre eltervezték, az egyik csapás követi a másikat. Ám sosem arról voltak híresek, hogy olyan könnyen feladnák. Az erősödő hóvihar még kapóra is jöhet, hiszen hiában vannak hátrányban, a látási viszonyok miatt egyformán rossz mindenkinek. A griffendéles hajtók ék alakba rendeződnek az élen
DULLAHANNAL aki már összeszedte magát a korábbi esés után, és lángoló tekintettel vezeti a támadó különítményt a hollóhát kapuja felé. Hiába a felbőszült gurkók,
WILLIAMSON és
ALLEN sem lát már rendesen, így nem tudják pontosan irányba taszítani a bosszúságot okozó golyókat. A griffendéles ék pedig szorosan összetartva, egymást támogatva próbálja több-kevesebb sikerrel ledolgozni a hátrányukat. Eközben
POTTER a seprűről majd leszédülve kalimpál előre kezével, hogy elkaphassa a cikeszt, és egyszer és mindenkorra befejezzék ezt a pokoli mérkőzést. Ám ő sem számított a szemből beköszönő eltévedt gurkóra, amit csak az évek alatt kifejlődött reflexének köszönhetően – az utolsó pillanatban – egy alábukással kerül ki, de a szorosan a nyomában loholó
MORGENSTERNNEK már nem volt ilyen szerencséje. Lélekjelenlétének hála a fejét még sikerült elkapnia, de a mellkasának csapódó ördögi szerkezet kipréseli a levegőt a tüdejéből, és aléltan bukott alá a seprűjével. Az ő meccsének valószínűleg mára befellegzett. A cikesz ismét eltűnt, de ez már csak egy ilyen meccs, a fürge kis golyó és az időjárás gondoskodik róla, hogy egyetlen mozdulatnak hála ne érjen véget a szünet előtti utolsó rangadó.
ÁLLÁS
110 - 100