Elliot O'Mara
[Topiktulaj]
Mucipuma
Nyuszi ˚ᆺ˚
Hozzászólások: 4 974
Jutalmak: +7775
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : fekete
Szemszín: sötétbarna, szinte fekete
Kor: 36
Ház: Mardekár
Évfolyam: Nem fejezte be
Családi állapot: Házas
Kapcsolatban:: Mucim
Munkahely: tolvaj, kereskedő és beszerző az Aranyfog Varázstárgy Szaküzletben
Kedvenc tanár: ez egy rossz vicc?
Legjobb barát: Cartwright, Blöki, Benji
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Lucfenyő, a magja egyszarvú szőr, 14 és ¼ hüvelyk hosszú, teljesen merev
Nem elérhető
|
|
« Válasz #1 Dátum: 2017. 08. 23. - 08:07:28 » |
+1
|
1999. április Scribulous Tintakavalkád, Abszol út, London Az Abszok út szokás szerint tömve volt emberekkel, pedig már bőven szürkület volt. Az üzletek még persze nyitva voltak, ahogy a velem szemben magasodó Scribulous Tintakalkád is. Felnéztem a cégérre, mintha el kéne olvasnom a nevét, hogy tudja hol is járok pontosan. Valójában erre nem volt semmi szükség. Tisztában voltam vele: jó helyen vagyok. A zsebembe nyúltam, ahol az üveg volt. Finoman rákulcsolódtak az ujjaim. Annyira megszorítottam, hogy akár össze is tudtam volna roppantani, de aztán időben észbe kaptam. Feleslegesek az érzelmi kitöréseid, Elliot – jegyezte meg a belső hang, ami annyira idegen volt tőlem és senkiére sem hasonlított. Csak ridegen besétálsz és kérdőre vonod az eladót. Így tettem. Belöktem az ajtót és átléptem a küszöböt. Odabent melegség, kellemes fények és rengeteg féle tinta fogatott. A polcokat azonban nem csak a különböző színnel megtöltött üvegek, hanem különleges pennák és pergamenek is díszítették. A legegyszerűbbtől a legérdekesebbig és persze legdrágábbig minden volt itt. Sosem jártam itt korábban. Nem néztem be a kirakaton keresztül. Nem érdekelt különösebben az ilyesmi soha. – Üdvözlöm az üzletünkbe! Segíthetek valamiben? Éppen egy adag pennát bámultam, mikor ez a kérdés érkezett. Különös, kesernyés, a tintához hasonló illatot éreztem meg rózsával keveredve. Egy csinosabb, ám idősebb nő állt mellettem gyönyörű ruhát viselte és egy halvány kék kötényt viselt, amin itt-ott sötét foltok éktelenkedtek. – Jó estét! – köszöntem udvariasan és bájvigyort erőltettem az arcomra. – Nathaniel Forest asszisztense vagyok. A hazugság ezúttal természetesen jött. Talán azért, mert éppen akcióba voltam vagy azért, mert ennyire segíteni akartam megoldani a történteket. Nat arca lebegett a szemem előtt, ahogy kiül rá a fájdalom, miközben a vörös foltot vizsgálom a hasán. Tudtam, hogy most már rendben lesz, ha azt a krémet rendszeresen használja. Még is valamiért bosszúra vágytam. – Történt valami Ansonnal? – kérdezte aggódó arccal a nő. Az meg ki a franc? – értetlenkedtem magamban. Aztán eszembe jutott az a minden lében kanál, aki bevezetett aznap a tárgyalóba, mikor először találkoztam Adával és Nattal. Ráadásul valószínűleg ő volt az, aki a kólát is eltakarította, miután elbénáztam mindent. Az arcára nem igazán emlékeztem, valószínűleg jelentéktelen volt amúgy is. – Ő most nem ért rá. Egy kicsit megköszörültem a torkomat. – Mr. Forest nem rég ezt vette maguknál… – mutattam az üveget, ami eddig a zsebemben lapult. – A leírás alapján nem okoz irritációt, ha bőrre kerül, de mégis így volt. Olyan, mintha valaki összekeverte volna egy másik tisztítószerrel. A nő felé nyújtottam, hogy szagolja meg ő is. Valójában egyértelmű volt, hogy ő nem tehette a dolgot. Nem látszott úgy, mint aki képes ilyesmire. Ráadásul a meglepettség is olyan erőteljesen ült ki az arcára, ami erről árulkodott. Biztos voltam benne, hogy semmi köze a történtekhez. Megfogta az üveget és óvatosan szagolt bele. Az arcára kiült a fintor. – Nem kéne ilyen erős szagának lennie… – suttogta. – Várjon csak. Múlthéten a csomagolónk beteg volt és beugrott helyette valaki más. Egy harminc feletti férfi volt, Addisonnak hívták, Addison Smith. Jó kis kamu név. Nem tudtam volna megmagyarázni miért ez az első gondolatom. A nőnek azonban nem mondtam ki. – Jól emlékszem, hogy mikor Mr. Forestet szolgáltam ki, közölte, hogy folyik a tisztítószer. Elment hátra a raktárba, hogy kicserélje, pedig itt is volt a polcon. Tudja nem is ez az érdekes, gyakran dolgozunk kisegítőkkel, ha nincs elég munkaerő. De előtte, a pultnál… láttam, ahogy egy férfi valamit ad neki. Pénznek tűnt, de nem voltam róla meggyőződve, ezért nem jelentettem az üzletvezetőnek… ugye Mr. Forest nem sérült meg? A zsebembe dugtam vissza az üveget. – Ő nem, csak én – hazudtam. Semmi köze nem volt hozzá és hátha a fickó még visszatér puhatolózni. – Le tudná nekem írni a pénzes férfi külsejét? A nő lassan bólintott. – Magánál egy kicsivel magasabb lehetett, hosszabb sötét haj, borosta… és igen! Volt nála egy sétapálca – magyarázta. – Olyan veszélyes képe volt, de látszott rajta, hogy van pénze. Sajnos ennél jobban nem tudtam megnézni magamnak, mert éppen valaki kiszolgáltam. De olyan ismerős volt valahonnan... Tudtam, hogy Nat esetleg ismerheti az alakot, ezért az volt a gondolatom, hogy megkérdezem őt… de nem a következő találkozásunkkor. Azt nem erre szánom, annak nem ez a célja. Majd talán áthívom magamhoz, vagy meglátogatom a kiadójánál és ott faggatom ki. Nem titok, hogy nyomozok, csak éppen még azelőtt akartam megtenni, hogy felzaklatnám.
Vége
|