Kicsit elgondolkozott..
– Ezt még korai lenne megmondani. Fontos nekem – tette hozzá egy kisebb szünet után.
Bár ezt mondta, láttam a szemében egy kis csillogást, ami azt sugallta, hogy egy kicsit enyhén fogalmazott.
Nem maradt túl sok időm, mert, ahogy nyitottam volna a számat, folytatta is.
– Tudod… Ha a nyári szünetben ráérsz, esetleg készíthetek neked valamit, ami a rohamok ellen kiváló lehet – csúsztatott felém egy papírt - Ez a hely a családom tulajdonában van. Én keverem a bájitalok nagy részét és talán kicsit hatékonyabban, mint a medimágusok… ne adja Merlin a mugli gyógyítók…
Megnézegettem a szórólapot, amin fel van tüntetve a gyógyszertár és annak címe és egyéb tulajdonságai..
Nem gondolkoztam sokat. Szoktam magamnak mondani, hogy: Carpe Diem! Ezért nem igazán foglalkozom a jövővel sem. Persze, szem előtt tartom azt, hogy egyszer majd csak meghalok és éppen ezért szeretnék minél több dolgot megcsinálni a maradék időmben. Szeretnék egy kávézót, szeretnék még sok- sok térképet csinálni.. Utazni erre-arra, egy saját házat.. Vagy egyszerűen valami maradandót alkotni. Nem akarom magamat sajnáltatni életem végéig.
Visszanéztem Elliotra. Rámosolyogtam, miközben zsebre raktam a papírt.
- Kedves tőled, hogy megakarsz menteni egy olyan embert, akit alig, hogy ismersz.. De nem hiszem, hogy meg akarnék gyógyulni.
Az az igazság, hogy már nem is voltam szomorú. Sőt, kicsattantam az örömtől. Jól esett, hogy valamilyen szinten azért aggódik értem. És most, hogy végre átgondoltam ezt az egészet, talán végre eljutottam odáig, hogy ne érdekeljen annyira a betegségem.
- Tudod.. Miközben itt beszélgettünk.. Valahogy rájöttem arra, hogy nem érdemes sajnálkozni. Aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog történni. Nem akarok azon rettegni, hogy mikor lesz végem és így leélni a maradék időmet – néztem a szemébe, miközben az enyém arany színűre váltott – Ha tudok, akkor mindenképp elmegyek és meglátogatlak!
Kivettem a süti és a tea árát a szütyőmből, majd felálltam. Odasétáltam Elliot elé és megöleltem. De jó szorosan, hogy érezze mennyire hálás vagyok neki.
- Inkább keverj valamit a lábadra – suttogtam a fülébe.
Elhajoltam tőle, majd kimentem a cukrászda ajtaján. Elhaladtam egy nagydarab, barna hajú ember mellett, akinek könyv illata volt és közvetlen azután ment be az épületbe, hogy én kijöttem.
A hajam és a szemem is egyaránt fehérré változott, ahogy mellé értem és mentem tovább.
Kell egy lakás….
Köszönöm a játékot! ^^