Talált tárgyak szobája

A helyiség tele van mindenféle kacatokkal, melyek az évek során nem találtak gazdára. Ha valaki elveszít valamit, az nagy valószínűséggel ide kerül, ám nem könnyű valamire rátalálni, hisz elég nagy a kupi. A szoba nem mondható kellemesnek, ugyanis sok a por és a nedvesség tartalma. Ezenkívül egy kicsit hűvös van bent.

Büntetőmunka

         Mikor megkaptam az igazgató helyettesi pozíciót nagyon meglepődtem. Még ha tudjuk is, hogy a helyem nem egy életbiztosítás, akkor is ha már bebizonyosodott, az átok megtört és már tovább is maradhat egy-egy tanár, mint korábban az egy éves periódus. Szóval most itt ülök az íróasztalom felett a neveket böngészve. Mégis mit kéne kitalálnom ezekkel a diákokkal?

Tania Niel
Emmeline Smethwyck
Evelyn Pye
Merel Everfen
Oliver Wenlock
Olivia Stane
Nolan Pye

         Először arra gondoltam, hogy kiosztom a házvezető tanároknak a feladatot, Nolannel pedig majd foglalkozok én, de hamar rájöttem, hogy ezt nekem kell megoldanom. Elvállaltam, minden szempontból, nem háríthatom át másra. Így viszont ki kell találnom, hogy mi legyen. Sóhajtok egyet, egy kicsit félreteszem a kérdést. Az ablakhoz sétálok inkább és a messzeségbe révedek. Hamarosan itt a tél, hullani fog a hó, ami azt jelenti, hogy nem ülhetek fel a motorra csak úgy kedvem szerint. Lehet ideje lenne visszarázódnom a varázsvilágba, és letenni a motort végleg?
          Nem, az biztos nem fog bekövetkezni. De akkor nézzük milyen lehetőségeim maradtak még a diákokkal kapcsolatban. Házi dolgozat? Nem, most irattattam velük. Abból nem fognak tanulni. De mi legyen akkor? Végül eszembe jut egy apróság. Mehetnek a Talált tárgyak szobájába. Ideje lenne összeírni az ott talált tárgyakat, és ha valami már nagyon rossz állapotban van, akkor talán el is távolítani őket onnan. Írok egy-egy baglyot minden diáknak, hogy jelenjenek meg a szobámban, majd fel is fogom készíteni a diákokat. Szükségük lesz rá, főleg mivel varázslatot nem használhatnak.

          Következő héten szombaton minden diákot várok szeretettel a kérdéses terem ajtaja előtt. Az érkezők kapnak egy jegyzetfüzetet és tollat. A pergamen és a penna most nem lenne célravezető a kupit látva, nincs igazából egy milliméternyi hely sem, ahova lerakhatnák, és a tinta is macerás lenne. Ha valakinek szüksége lenne magyarázatra a működésükkel kapcsolatban, az természetesen megkapja, bár a diákok többsége, ha jól tudom, akkor kapcsolatban áll a muglik világával.
         - Ha nem végeznek a mai napon vacsoráig, akkor holnap szeretettel várom önöket a folytatásra. Értelemszerűen ellenőrizni most nem tudom a munkájukat, de minél több tárgy van a listájukon, annál biztosabb, hogy mindent felmértek. A becslések szerint több száz vagy több ezer lehet benn.
          Még egyszer végignézek a kis csapaton, majd indulok is. Nem hiszem, hogy szükségük lenne egy felügyelőre. Sokan vannak ahhoz, és nem hiszem, hogy el mernének lógni. Kíváncsi leszek a végeredményre.
          Azt hiszem, a korábbi terveimnek búcsút mondhatok. Igazgató helyettesként már nem vehetek részt az ilyen bulikban, pedig én is kaptam meghívót, nem is tudom, hogy miért nem fogadtam el. Talán a sors keze volt. Akármi is legyen, óvatosabbnak kell lennem a diákokkal való barátkozás kapcsán.

A feladat:

          A felsorolt diákoknak egy reagot kell írnia, amiben elmeséli, hogyan birkózik meg a büntető feladattal. Irl elég három tárgyat feltűntetni leírással együtt. Ha valaki többet akar, azt lehet összefoglalva is. A talált tárgy bármi lehet, akár Mrs. Norris szőrcsomója is.
A reagok megírásának határideje: január 4-e.
Büntetőmunka révén, az a diák, aki nem ír reagot -5 ponttal sújtja a házát.

Bünti

Ah. Tudtam, hogy ebből az egész Holnemvolt partiból nem sül ki semmi jó. Nem elég, hogy csúnyán megjártuk és még kissé meg is sebesültem, most még ez a drágalátos büntető munka is. Mért nem tudott egy kicsit kedvesebb lenni az igazgatónő velünk. Eleget szenvedtünk odalent, elnézhette volna ezt a kis apróságot. De nem. Nincs olyan szerencsém, hogy megússzak egy bünti munkát.
Fawcett tanár úr lesz az aki kiszabja nekünk a büntit, nem tudom, hogy ennek örüljek vagy inkább sírjak. El sem tudom képzelni mit találhat ki. Sőt inkább bele sem akarok gondolni ebbe az egészbe. A bagolyban azt írta, hogy jelenjünk meg Fawcett tanár úr szobájában.
Nagy sóhajok közepette indulok meg a szoba felé. Valahogy nagyon nincsen kedvem ehhez a büntető munkához.Nem akarom, hogy a háztársaim rám haragudjanak a mínusz pont miatt így ezért inkább engedelmeskedek és elmegyek megcsinálni ezt az átkozott büntetőmunkát.
Kaptunk egy mugli tollat és egy mugli jegyzetfüzetet. Hogy mire kell ez? El sem tudom képzelni egészen addig, míg ki nem ugrik a szög a zsákból. Tárgyakat kell keresnünk a Talált tárgyak szobájában. Elképedek. Hogy micsoda? Abban a rumliban. Na ne ez lehetetlen. Még az a szerencse, hogy az nincs megmondva, hogy pontosan mit is kell keresnünk. Az volna aztán maga a katasztrófa. Olyan lenne, mint tűt keresni a szénakazalban. Lehetetlen. 
 - Ha nem végeznek a mai napon vacsoráig, akkor holnap szeretettel várom önöket a folytatásra. Értelemszerűen ellenőrizni most nem tudom a munkájukat, de minél több tárgy van a listájukon, annál biztosabb, hogy mindent felmértek. A becslések szerint több száz vagy több ezer lehet benn. -Isteni. Én tuti nem jövők vissza másnap ide. Ahogy körbenézek, mintha más diákok arcán is ugyanezt a félháborodást és meglepődöttségest látom, mint ahogyan érzek én is most.
Megállok a szoba egyik sarkában és körbenézek. Huha. Mennyi kacat és por. Hogy fogok én itt bármi különlegeset is találni? A legjobb, hogy semmiféle varázslatot nem használhatunk. Pedig azzal sokkal könnyebb rátalálnék valami érdekes dologra.
- Szerintem osszuk fel. - teszek egy javaslatot a többiek felé, akik eljöttek. Igazából jó formán át se gondolom, csak kimondom, ami elsőre jön. - Úgy értem, hogy osszuk fel részekre a helyiséget és mindenki válaszon magának egyet. - fogalmam sincs ez miben segíthetne nekünk, de más nem jut az eszembe és nekem nincs kedvem az egész helyiséget átfürkészni. Nem tudom, hogy a többiek egyetértenek-e velem, de ha igen akkor én kiválasztok magamnak egy helyet ahol majd kutakodni fogok érdekes dolgok után ha pedig nem akkor csak simán elindulok abba az irányba, amit kinéztem.
Egy könyv, egy régi ruhadarab, egy táska, valamiféle gyertyatartó és hasonlókba ütközöm, amint keresgélni kezdek a poros kissé kopott tárgyak között. Nem olyan könnyű bármi érdemlegeset is találni ezek között a kacatok között, néhol bele is botlok egy egy dologba, majdnem földhöz vágva magamat. Egyik kezemben tartom a jegyzetet és a tollat, a másikkal meg meg ragadok egy tárgyat, hogy hátha érzek rajta valamit. Miközben így keresgélek szemeim odatapadnak valami fényesre. A fantáziám egyből beindul, vajon egy régi ékszer, arany vagy esetleg valami nem mugli tárgy? Zsebre helyezem a jegyzetet és a tollat, hogy kitudjam bányászni a halomból azt a valamit.
Megvan!

Egy nagy üveg dobozban egy virág féle, azt hiszem rózsa. Gyönyörű káprázatos szirmai vannak. Szinte fogva tartja szemeimet. Amik időközben kikerekedtek, rábámulva  a tárgyra. Érdekesség módjára a rózsa  szára fekete és nincsenek szúrós tövei. Fogalmam sincs mi lehet ez. De úgy érzem valamiféle mágiát hordoz magában. Különös. Nagyon különös.
Az üvegből szivárvány színű fény árad ki, de inkább mintha a rózsa töve engedné ki eme csodálatos fényeket. A legalján egy aprócska táblácska van, amin valami áll. De nem tudom kiolvasni a rózsa egyik levele eltakarja azt.
Kezembe tartva a tárgyat körbeforgatom, hátha valahogyan mégiscsak észreveszem a szöveget, ami a táblácskára van írva. De így sem sikerül kivennem.
Kiss ujjamat kissé behajlítva az aljához érintem. Ez meg mi? Egy ajtó félét érzek az aljén. Felfordítom az üveg rózsát, hogy kinyissam. Ám ekkor hirtelen a kezembe marad az alja és az üveg hatalmas zaj közepette a földre huppan és darabokra törik. A rózsa a kezembe esik, megmarkolom a tövét. AUUUU. Megszúrt. Istenesen. Földre dobom a rózsát. Melegséget érzek kezemben, szétnyitom vérzik. Hogy lehet? Hisz nincs is töve. Különös... 

Inkább nem is gondolkodom rajta, belevésem a jegyzetbe a kinézetét és tovább keresek. Kezemet megpróbálom bekötni valami rongydarabbal, ami a kezembe akad keresgélés közben. Nem hiányzik, hogy még jobban felsértsem.
Á. Az Istenit! Káromkodok magamba, amikor jól belerúgok valamibe. Kinek jutott eszébe ez a hülye büntető munka. Mérgelődök és szitkozódok mindenfélét. Olyan dühös vagyok, hogy az nem igaz. Egyszer megyek el egy bálba és az akkor sem sül el jól. Most meg itt vagyok ezen a hülye helyen, holmi tárgyak után kutatva.
Lenézek, hogy legalább szemügyre vegyem azt a dolgot amibe beleakadtam. Hm. Ez meg mi? Olyan alakja van, mint egy kehelynek. Lehajolok, hogy felvegyem. Hm. Érdekes.

A leghamarabb ami szembetűnik az az, hogy nincsen fogantyúja. Hogy a fenébe lehet ebből inni? Főleg ha valami forrót öntesz bele, akkor megégeti a kezedet.
Olyan vörösen izzó színe van, hogy már csak a ránézése is kiégeti az íriszeimet. A mintája egészen érdekes. Mintha egy gyerek készítette volna. Az alakzat nem egészen kivehető rajta, a levegőben lebeg. Arcvonalából kivéve egy idősebb úriember képe van rajta. Körülötte azt hiszem indák vannak, amik fogva tartják vagy segítenek neki a lebegésben. Az idő úriember arckifejezése és finom vonalai inkább azt sugallják, hogy az utóbbi feltételezésem a helyes.Segítenek neki.
Megforgatom kezemben, hogy tüzetesebben tudjam szemügyre venni. Érdes és durva a felülete az egész kehelynek. Én szerintem egy férfié lehetett ez a dolog. Kis és vastag szára van, a talpa viszont nagyobb és szép levél díszítés van rajta.
Két ujjammal megfogom a pohár száját, hogy megnézzem mennyire vastag. Hát eléggé az és nagyon kemény. Ha leejteném biztosan nem törne darabjaira. Mindent egybe vetve egyedül az emberi alak tűnik gyerekes munkának. A többi finom és precíz munka. Nagyon gondosan kidolgozva  a levelek vonalait, az indákat.

Szépen ennek a tárgynak a leírását is belevésem a jegyzetfüzetbe. Kettő. Ha jól emlékszem a Fawcett tanár minimum három tárgyról beszélt. Akkor mindjárt megvagyok ezzel a feladattal és visszamehetek a klubhelyiségbe.
Köhögni kezdek a porlepte tárgyaktól, amikhez hozzá érek. Ez nagyon fojtogató. Többet bizonyosan nem fogok elmenni olyan buliba, amit tudom, hogy nem a tanárok szerveztek vagy engedélyeztek.
Na jó hajrá. Találjunk még valami érdekeset. Kezemmel a tárgyak között kutatok félre rakva mindazokat, amiket nem találok érdekesnek. Ez nem tetszik. Ez sem jó. Uncsi. Még unalmasabb. Hm. Mindez addig megy, amíg a kezembe nem akad egy számomra nagyon szép mintájú evőeszköz. Egy kanál.

Nem csak a mintája az ami szembetűnik hanem hegyes eleje is. A legtöbb kanál, mint tudjuk kerek vagy ovális alakú. Ezzel a hegyessel én szerintem agyonszúrnám a torkomat. Nem is értem, miért számít nekem ilyen különlegesnek.
A mintája, mintha aranyozott lenne, de valahogy mégsem az. Én ha akarnék se tudnék ilyen szép dolgot rajzolni rá. Aki elvesztette biztosan nagy becsben tarthatta. Szerintem nem is evett vele, csak a kirakatba helyezte. Vagy egy egy szép emlék fűzheti hozzá.
A vonalak nagyon szépen kidolgozottak, valami ős régi szimbólum lehet rajta. Az egész biztos, hogy nem virág forma és nem is mostani alakzat. Az érintésemre mintha megmozdulna a kanál, mintha mutatna valamit. Azt hiszem ez nem csupán egy kanál, hanem egy iránytű is. Az imént épp a kijáratra gondoltam, ez pedig pontosan arra felé mutat.
Ez nagyon érdekes és ha volna hová eltennem biztosan elvinném magammal. 

Kezdem egyre jobban élvezni ezt a megtalálás dolgot. Annyi érdekes és  különös kacat van itt, amit biztos vagyok benne, hogy azok is sajnálnak akik elvesztettek. Lehet, hogy itt megtalálom én is azokat a dolgokat, amiket talán én hagytam el valamikor?
Várjunk csak. megvan a három dolog. Azt hiszem végeztem. széles mosollyal az arcomon tűröm össze a jegyzetet és fogom kezeimbe a tollat. Nagyon remélem, hogy Fawcett tanár úr is meglesz elégedve velem. Mint aki jól végezte a dolgát vonulok ki az ajtón, hogy megmutassam a Tanár úrnak az elvégzett feladatot.Ezek után vár rám egy jó kis, megérdemelt pihenés azt hiszem.

[A felmentés]

A felmentés

Kétszer is ellenőriztem, de lehet háromszor is kellett volna, hogy Mr. Wenlock valóban beteg. Manapság már mindenféle cukorkákat és csokoládékat gyártanak, csakhogy az ember megússzon egy-egy kellemetlen feladatot. Ám Madam Pomfrey biztosított róla: a fiú valóban beteg. Sóhajtva bámultam a láztól verejtékező homlokára és még egyszer utoljára felhívtam a figyelmét, hogy a mai bűntetőmunkát ugyan elhalaszthatja, de nálam később még felelnie kell tetteiért… hacsak nem akart több pontos veszteséget okozni a Hugrabugnak. Talán sejthette, hogy nem szívesen vonok le a saját házamtól, még akkor sem, ha valamelyik diák olyan csínyt követett el, amit megbocsáthatlannak tartottam. Inkább több bűntetőmunkát osztottam ki, lelkiismert furdalásom csökkentéséért. Ám ez az alkalom más volt, maga az igazgató asszony rendelte el, hogy ilyen formában adjuk a büntetést, ha a tanulók nem veszi kellően komolyan a feladatot, amiért a szökésért cserébe kaptak.
Éppen az egyik Vitrol cikk hevert az asztalom közepén, miközben az igazolást írtam Wenlocknak. Tudtam, hogy az a nő majd minden alkalmat kihasznál, hogy bemocskolja a Roxfortot és egyenesen ránk, tanárokra mutogatott. Sóhajtva fordultam a pergamendarab felé, hogy precíz, szépen ívelt sorokkal töltsem meg azt. Még arra is gondosan ügyeltem, hogy egyenesen írjak, ne induljon meg fölfelé vagy lefelé a megkezdett mondat eleje a lap széléhez érve. Többször megmártottam pennám a fekete tintába, ami egyszerű eleganciát kölcsönzött irományomnak.

Tisztelt Kolléga Úr,
Ezúton jelezném, hogy Oliver Wenlock, a Hugrabug negyedéves tanulója, jelenleg krónikus hasmenés miatt a Gyengélkedőben tartózkodik, a bűntetőmunkán nem tud megjelenni. A későbbiekben az én felügyeletem alatt teljesíti büntetését, így kérem egyelőre tekintsen el a pontlevonástól!

Köszönöm megértését,
Reed Lancaster prof.

Bólintottam egyet, elégedetten pillantva végig a szépen lejegyzett mondatokra. Majd ugyanazon lendülettel fel is kaptam és már indultam is a Talált tárgyak szobája felé. Szerencsémre egyébként éppen akkor értem oda, mikor Willow a feladatot osztotta ki. Így megálltam az őt hallgató diákok mögött, hogy a McGalagony kérésére megfogalmazott sorokat átnyújtsam Fawcett professzornak.
– Ha nem végeznek a mai napon vacsoráig, akkor holnap szeretettel várom önöket a folytatásra. Értelemszerűen ellenőrizni most nem tudom a munkájukat, de minél több tárgy van a listájukon, annál biztosabb, hogy mindent felmértek. A becslések szerint több száz vagy több ezer lehet benn.
Furcsamódon egészen jól állt ez a fajta szigorúság Fawcettnek, még akkor is, ha alapvetően, ő volt a „haver” a tanári karból. Fogalmam sem volt, hogy rólam mit gondoltak a tanulók, de biztosan nem azt, hogy jó fej és laza vagyok. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben léptem közelebb a másik tanárhoz és felé nyújtottam a cetlilt.
– Sajnálom, de Wenlock nem fog tudni eljönni. Madam Pomfrey szerint pihenésre van szüksége. – Mondtam, miután megvártam, hogy végig olvassa a sorokat. – Ha jobban lesz, rendbe rakatom vele az egyik üvegházat.
Megráztam kicsit a fejemet, mintha ezzel is jelezném, én sem örülök ennek az egésznek. Bár valószínűleg ezt amúgy is észrevette rajtam.
– Állítólag evett valamit… bár nem vagyok róla meggyőződbe, hogy nem direkt. De az ilyesmit mégis hogyan lehet bizonyítani? – Megrántottam a vállamat.
Azt persze csak remélhettem, hogy Willownak megfelel a felmentésem és nem dönt végül mégsem a pontlevonás mellett. McGalagony igazgatónő csak annyit kért, hogy írjam le a gondot, de a mérlegelést az újdonsült igazgatóhelyettesünkre bízta.

Nem tudom, a többiek hogyan fogják fel ezt a helyzetet, de én úgy, hogy megérdemlem. Bár, nem igazán akarom ledolgozni a büntetőmunkámat, ha már belementem, akkor méltósággal veszem. Esmé azt mondta, hogy később kárpótol miatta. Igaz, én rángattam bele valamibe, amiből talán nagyon is rosszul jött ki, de ő legalább szabadon van. A Roxfortból tényleg csak annyi menekülési lehetőség van, amit ezek a partik és a hétvégék Roxmortsba. Szerencse, hogy azt legalább nem vették el tőlünk büntetésből.
A bagoly kézhezvétele után nem sokkal meg is indulok. Túl akarok lenni rajta minél hamarabb, legyen az akármi. Nem sokszor voltam még büntetőmunkán, legtöbbször egy plusz beadandóval vagy hosszabb dolgozat plusz kérdések formájában. Sokkal jobban áll nekem az a fajta büntetés. De nincs mit tenni, menni kell. Azért egy táskát viszek magammal, ki tudja mit kell majd csinálni. Amúgy nem számítok semmi rosszra. A többiek szerint a professzor nem olyan kegyetlen, mint Umbridge volt, de igaz az is, hogy eddig túl engedékeny volt. Most, hogy kinevezték igazgató helyettesnek, már biztos nem lesz olyan engedékeny, mint mondjuk tavaly, mikor az volt pár diák büntetése, hogy ott kellett lenni vele az irodájában és beszélgettek. Oké a tananyagról, ami valószínűleg szívás volt, de mégsem a trófeákat kellett pucolniuk.
A teremhez érve átveszem én is a noteszem és a tollam, majd egy kis fintorgás után be is lépek onnan. Azonnal elindulnék kifelé, mert az a doh és por, ami a teremben uralkodik valószínűleg egy jó adag asztmás rohamot vált ki belőlem majd. Azt hiszem, ablak közelében leszek csak, mert másként nem fogom kibírni. Ez nekem így sokkal nagyobb büntetés, mint másként.
- Rendben, én megyek az ablak mellé.
Kijelölöm a területet, amit be fogok járni, majd lassan elkezdem felmérni a terepet. Több ezer tárgy lehet itt, ki tudja, hogy melyik van megátkozva és melyik nem. Vagy hogy mikorra fogunk végezni? Tényleg, ha valaki nem végez a saját területével, akkor mindenkinek vissza kell jönnie holnap? Óh, az nem lenne fair.
Lassan kerülnek a papíromra az adatok. Egy Mardekáros talár, mintha az öcsém mérete lenne, tekintetemmel meg is keresem őt.
- Nolan, nem hagytad el a talárod? Most visszavehetnéd.
Elmosolyodom, majd folytatom a tárgyak összeírását. Egy régi seprű, egy zokni, egy hajgumi, egy nadrág, amit már a molyok teljesen szétrágtak. Ahogy félredobom, felkavarodik a por. Egy köhögő roham közepette kinyitom az ablakot. Ott mellette a párkányon látom meg azt a maszkot.

Fekete és lila színű, csillogó díszítéssel. Az alapja bársony és egy szatén szalaggal lehet felhelyezni a fejünkre. Egy fél pillangó motívum is van rajta, ami olyan törékeny, mintha bármelyik pillanatban leeshetne. Talán az 1900 évek körüli lehet, úgy tűnik, már akkor is rendeztek itt bálokat. Vajon kié lehetett? Diáké vagy tanáré? Ha diáké is volt, akkor egy aranyvérűé, mert a kő elég értékesnek tűnik benne. Nem merném kijelenteni határozottan, hogy gyémánt, de talán az.

Lerakom az ablakba vissza, bár nagyon nem hagy nyugodni. Lehet, hogy beszélek a professzor úrral, hogy ha nem sikerül megtalálni a gazdáját, akkor elvinném magammal. Még jól is jöhet később. Vagy ki tudja. Megkordul a gyomrom. Talán nem ártott volna ennem valamit, mielőtt idejövök. Pedig mostanában nagyon sokat eszek ahhoz képest, mennyit szoktam. A mozgásom is pont ezért sokkal több, aminek az orvos nem örül. Szívbetegként pihennem kéne, de csupa olyan dologba keverem bele magam, ami nem éppen ezt az életmódot jelenti. De meg is halnék nyugton, akkor mi lenne az álmaimmal?
A következő kupac, ami feltűnik az egy csokibékás doboz.

Látszólag már egy régebbi kiadás lehet, mert más a doboza ahhoz képest, amit megszoktunk. Ahogy hozzáérek azonban rájövök, hogy azért, mert ez nem az eredeti csokibékás doboz, hanem valaki csinált magának egy tárolót. Cseles. Kibontom a dobozt, majd meg is látom, hogy miért ilyen. Tele van kártyákkal. Talán ezt nem is kéne felírni, hiszen nagy érték. Az bizonyítja a legjobban, hogy a dobozzal ellentétben a kártyák szinte újak. Talán valamelyik iskolatársam hagyta el.
- Van itt egy doboz csokibéka kártya. Ha valakit érdekelne, akkor addig szóljon, amíg fel nem írom.

Ami persze, nem igaz, hiszen, már fel is írtam, de ha esetleg kellene valakinek, akkor vihetné mindjárt a professzorhoz, bemutatni az igényét. Keresgéljünk akkor tovább. Már nagyon unom, és egy ideje sötét is van, csak a fénynek köszönhető, hogy látunk valamit. Olivia már rég elment. Talán szerencséje volt, és nem talált annyi apróságot, mint az én területemen van. Körbenézek, de nem látok senkit. Ez viszont talán csak annak köszönhető, hogy magasak a holmik, és nem látjuk egymást. Meg aztán hallok is valami szöszölés félét.
Csak pár pillanat telik el, mikor egy patkányt látok elsuhanni.
- Patkány! - sikítok is egyet, felugrok az egyik asztalra, amitől aztán a rajta lévő holmik összedőlnek.
Tudom, a professzor azt mondta, hogy nem használhatunk varázslatot, de a rendrakáshoz, a dolgok visszahelyezéséhez azért biztos szabad. Le is mászok az asztalról, majd befejezem a dolgok összeírását. Az utolsó valami táskaszerű tárgy.

Látszik rajta, hogy horgolt, az anyaga is olyan. Nem nehéz, de ez egy boszorkánynál soha nem jelent semmit. A tértágító bűbájnak köszönhetően sokkal több tárgy beleférhet egy táskába, mint eredetileg. A szaga viszont borzalmas. Már bevette a doh szagot, akárkié is volt, biztos nem akarja majd visszakapni. Nincs az a varázslat, ami kiveszi ezt belőle. A mintája sárgás barna alapon piros virág egy vázában és egyébként alig lehet ötven centis. Két kis kötője van, amivel be lehet csukni a táskát. Kinyitom, és belenézek. Ez nincs tértágítva, a címke szerint egy 16. századi mester készítette.

Azta, ez aztán régi. Vajon vannak itt dolgok a Roxfort alapításának idejéből is? Nem tudom, csak azt, hogy az előbb ismét felkavartam a port, így egy erős köhögőroham kíséretében megyek ki a szobából. A professzor már az ajtóban vár, és el is kéri a tollat valamint a noteszt. Elköszönök tőle, majd elindulok a nagyterem felé. Már tényleg nagyon éhes vagyok, és a csokibéka doboz sem segített éppen.

[***]

Büntetés

***

Milyen hülye talál már ki olyat, hogy én és Evelyn egyetlen légtérben legyünk több órán át? Igaz, Fawcett ráérzett, ez az igazi büntetés, nem is a mocskos tárgyak közötti kotorászás. Amint megkaptuk a feladatot, végig néztem a számos tárgyat magába sűrítő helyiségen. Hatalmas kupacokban álltak régi és újabb dolgok s elviselhetetlennek ható dohos, poros szag áradt belőlük. Azonnal orromhoz kaptam kezemmel és megdörzsöltem azt, mert őrült viszketést éreztem. Még a fejemet is meg kellett ráznom, hátha azzal elűzöm az engem támadó porszemeket… nem mintha ez a Szellemszállás pincéjébe bevált volna korábban és hát valljuk be, ott volt hasonlóan borzalmas a levegő.
– Úgy értem, hogy osszuk fel részekre a helyiséget és mindenki válaszon magának egyet. – A javaslat tetszett, még ha az nem is, akitől érkezett. Az a bosszantó csaj volt az, aki legutóbb a gyógyfüveimet próbálta ellopni és még neki állt feljebb. Holott én csak megmondtam neki, hogy a lopás ugyanúgy büntetést von maga után, mint az éjszakai mászkálás.
Olivia… valamilyen Olivia volt a neve és ott volt a Szellemszálláson is, bár nem sokszor találkozott a tekintetünk. Valójában csak kifelé menet szúrtam ki a szemem sarkából, amint egy bögre kellemesen meleg teát kortyolgat.
– Remek ötlet. Enyém a sarok! – Mutattam egészen közel az ablakhoz, egy olyan pontra, ahol csupán egy kisebb kupac árválkodott.
A döntésemet azonnal megbántam persze, hiszen ott volt Evelyn is, alig néhány méterre tőlem… hiszen ki más válogatna az ablakban olyan sznob képpel, mint ő? Másrészt persze hatalmas por és kosz volt a sarokban, ami olyan bűzzel párosult, mintha ott döglött volna meg valami a halom alatt.
– Fúj… – Morogtam magam elé, ahogy befogtam egy pillanatra az orromat. Csalódottan bámultam a saját kupacomra, mintha ettől megoldódna a dolog, ám még sem kezdtem gyors munkába. Kellett egy pillanat, míg feldolgoztam, hogy Fawcett professzor legalább annyira kicseszett velem, mint az évvéig vizsgákon, amikor nekem adta a legrosszabb jegyet… és akkor még Salamandert nem is említettük.
Végül még is csak kibújtam a taláromból. Lassan húztam le a kötött, szürke mellényről, a fehér, frissen mosott-vasalt ingemről. Aztán egyszerű mozdulattal felakasztottam egy szögre, ami magányosan árválkodott a fal azon szakaszán, ami az én területemhez tartozott. Egyetlen vad mozdulattal tűrtem fel az ingem ujját. Még mindig nem hittem el, hogy büntetőmunkát kaptam, miközben az életem is veszélyben volt azon az estén. Hát nem elég büntetés az?! Így még Margát sem láthattam, holott nagyon jó terveim voltak erre a tanévre – többek között ezért is próbáltam nem büntetést kapni.
Éppen csak meghallottam a nővérem hangját, annyira belemerültem a pillanatnyi önsajnálatba. De hát igazságtalannak éreztem mindazok után, amin átmentem…
– Hogy mi? – kérdeztem vissza. – Nem, itt van a talárom mellettem. – Még a szögön lógó ruhadarabra is mutattam, aztán leguggoltam a kupacom mellé. Vadul nyomorgattam meg a mugli tollat, de csak nem akart kijönni az átkozott hegye… míg nem a végére sikerült éppen rá böknöm. Láttam már ilyet, de hát még is csak pennához és tintához voltam szokva.
Kipróbáltam miként fog, éppen a papír szélén, ahová egy aprócska rókafejet rajzoltam – legalábbis annak szántam, de a kézügyességem sosem volt kiemelkedő. Mégis elmosolyodtam, ahogy Héloisz jutott eszembe róla. Aztán szép lassan felnéztem, megpillantottam az első tárgyat, amit számba kellett volna vennem, habár olyan fekete volt, hogy meg sem tudtam állapítani, hogy mi az. Ott hevert éppen előttem, a cipőm orrával meg is tudtam volna bökni, csakhogy nem akaródzott hozzáérnem.
Végül a tollal böktem meg, elhatározva, hogy többé nem nyomok arra a felére, amelyikkel előkerült a hegy. Valami lapda féle volt, amin hatalmas bókháló és egyéb kosz volt. Undorodva fintorogtam és félre gurítottam, ezzel érdemes lesz leszámolni.
A következő tárgy, kicsit távolabb egy bájitalos üveg volt, abban is már megfeketedett a lötty. Azt is óvatosan – szigorúan a tollal – a labda mellé helyeztem. Az első értelmes tárgy csak egy jó két perccel később került elő, mikor megfogtam egy kilógó valami végét és a kupac felborult. Hatalmas porfelhőt kavart fel, de megint előttem landolt valami. Ahogy ellegyeztem az arcom közeléből két nagyobb tüsszentés után a port, megpillantottam a könyvet. Valami notesz félének tűnt, amin nem tűntették fel a nevet, de még csak a kitöltés évét sem. Mindenestre elkezdtem lekörmölni, hogy mit is látok, hadd örüljön Fawcett.

„Régi napló vagy notesz. A névnek és az évszámnak kihagyott részt nem töltötték ki, de tele van írva valami kódnyelv féleséggel. A lapok széle megsárgult, de a belső része egészen rendben van, a jelek könnyen olvashatók.”

Ezt egy második kupacba tettem, ahol a még viszonylag értelmes dolgok fognak helyet kapni. A következő tárgy, amit erre a helyre soroltam egy óra volt, de a lapjára nem számok, hanem mindenféle jelek voltak. Láthatóan nem működött, mert ahogy a fülemhez emeltem nem hallottam ketyegést, egyelőre mégsem a szemétnek szánt részlegre tettem.

„Valami óra.” Vadul körmöltem a szavakat. "Furcsa lapja van, nem számok vannak rajta és amolyan régi darab, ami láncra van fűzve és az ember a mellényzsebében tarthatja. Ha a fülemhez emelem nem hallok ketyegést, ám az ilyen órák rendszerint javíthatók. Egyébként aranyszínű lehet, de túl sok por tapadt rá ahhoz, hogy megállapítható legyen teljesen biztosan."

Mire feleszméltem a körmölésből és kicsit kiegyenesedtem, hogy megtornáztassam a térdeimet, Olivia már régen nem volt a teremben és csak eddigre esett le, hogy Wenlock nem is volt itt. Valamiért ettől elöntött a düh, nem értettem, hogy nekem miért kell itt lennem, ha ő ellóghatja az egészet.
Ingerülten emeltem fel a jegyzettömböt és a kupacra nem is figyelve odaírtam valamit, amit valójában nem is láttam. Csak szabadulni akartam innen:

„Egy adag aszalt meztelencsiga, vörös tégelyben. Baromi büdös, a tartalma már bizonyára mummifikálódott. Nem fogom kinyit, szóval Fawcett professzor, ha teheti kérem kutassa fel és távolítsa el innen. Szerintem egyenesen undorító, akárcsak ez a bűntetőmunka és az egész terem.”

Ezután dühösen távoztam, az ajtóban még utoljára meghallva a nővérem sikoltozását. Ebből aztán már teljesen biztos lehettem, hogy időben leléptem. Fawcett kezébe nyomtam a tömböt, majd leléptem még a környékről is.

Végre valami értelmes szerű büntetőmunka, ha már büntetőmunkára kell jönni. Még mindig megvannak a kétségeim, hogy mennyire fogadjam el az iskola igényét büntetések kiszabására, ilyesmik mellett, hogy Salamander meg a táskája, vagy épp hogy a végzősök bálján állítólag szerelmi bájitalos sütik is voltak a büféasztalon, és nem csínyként csempészve oda, hanem a szervezők által szándékosan. Hormonhajtott tinédzserek és nagy szociális esemény közé szerelmi tudatmódosítót dobálni, és emellett tartani igényt arra a jogra, hogy felelőtlenségért osszanak büntetést? De mindegy, az már a múlt tanév, a bál kapcsán meg inkább ejtsem a témát, ameddig még csak a bál részénél tartok. Mindenkinek jobb.
Ez a halloweeni eset legalább tényleg nekünk róható föl, tisztázatlan eredetű névtelen meghívóval menni oda magunktól... Nem azt mondom, hogy bánom, tök izgi volt, oké, veszélyes is, de az iskola se veszélytelenebb, ha a tanárok eregetik ránk az állatkertjük veszélyes példányait is éjszaka.
A tavalyi házibuliról tudtuk, hogy mi, tudtuk, ki szervezi miért, és sikeresebb szervezés is volt, mint bármi az iskola által az elmúlt években, azt tök alaptalan volt lelőni csak pálcaméregetési ingerből. Ez mint kiderült, csapda volt, amibe önként sétáltunk bele, bár meg tudtuk oldani magunktól is, mire az aurorok kiértek. Még mindig túl nagy hűhónak gondolom, de legalább megértem.
A félfüllel meghallott - oké, a vége felé már direkt is kihallgatott - tanári dialógusra felvonom a szemöldököm, a rumli nézegetését tettetve. Persze, hogy Lancaster. A legtöbben legkésőbb ötödévre kiábrándulnak ebből a házpont franckarikából, amilyen értelmetlenül van kezelve, kisgyerekek motiválására jó még, de egy érettség fölött átlátod a fölöslegességét, legfeljebb az tántorít el a kihágástól, hogy miattad rinyálnának a stréberek, prefektusok, meg elsősök. Meg ott van Lanci bá, aki helyettünk is beijed, és inkább kimagyarázza Wenlockot, csak a háza ne vessze a drágaszág pontjait. qoH jay'...
Tényleg nem lehetne Everdean a házvezetőnk? Rá fel tudnak nézni még az ilyen elvetemült nyommer bajkeverő pimasz kis gyökerek is - mint én például - és neadj' még az is megtörténne, hogy hallgatnak a szavára, és akkor értelme van a házvezetőségnek.
Náh, túl nagy igényeim vannak. Ez a hely lassan tényleg a kutyáké.
Stane ötletére csak bólintok, és el is indulok inkább valamelyik még szabad "szekció" felé. A legértelmesebb ötlet ma, ha eleve leltározni is akarunk, nem csak ex hasibusz ki van találva valami, hogy ellegyünk vele, akkor ezzel a felosztással elkerüljük az átfedést, nem ugyanarról a tárgyról írunk öt jelentést, mert mindenki előbb-utóbb megtalálja, és felírja, mert érdekes, aztán a következő, ezt nem tudva, szintén. Stane-nél a pont, így mindenki mást talál meg.
És az első kezem ügyébe kerülő tárgytól csupa libabőr leszek. Mármint tényleg. Semmi ijesztő, vagy bizatt, egy nagyobb kétágú húsvilla, kissé régi, de ahogy leteszem, aztán mégegyszer megfogom, mégegyszer csupa libabőr leszek mindenhol. Ezzel vigyorogva játszok el egy ideig, megbizonyosodni a működéséről, de tényleg ezt csinálja.
Oké, ez a büntetőmunka most lett szórakoztató.

Horripilációs villa
Nagyobbfajta húsvilla, vasból lehet a sötét színéből ítélve, nem igazán díszes, ellenben kibalettozott régi. Kopott, elöregedett fanyél, a nyakán egy rézborítású átmenetbe vésve azt írja, "A Horripiláció Villája".
Érdekessége, hogy ha az ember megfogja, kézbe veszi, akkor végigfut a testén a libabőr. Ennek bizonytalan, hogy van-e bármi haszna, de elég megbízhatóan működik, talán egy vicces kedvű bűvölés lehet.

Kezdésnek nem is rossz. Felírkálok még ezt-azt, egy lepukkant szék, ott a falnak támasztva egy bot a tetején három irányban három faragott arccal, ókori görög színházi maszkokra emlékeztető vidám, szomorú és mérges, de ezen felül nem tűnik érdekfeszítőnek, gyanús mennyiségű zokni...

Egy nagy befőttesüveg fog
Elég bizarr és régi. Egy kopott címke jelölte a tartalmát, de már nem olvasható, a fogak viszonylag kicsik, és nincs gyökerük. Hacsak nem állati fogak, emberi tejfogaknak tűnnek.
Ha nem a bájitaltan szertárból származik, akkor a Borgin & Burkes-ből jöhet még így ránérésre, de egyik esetben sem bizalomgerjesztő.

Lehet, hogy én fogtam ki a sötét sarkát a szobának? Attól eltekintve, hogy mindenhol egyformának tűnnek a fényviszonyok. Koponya barna gyógynövéntanos fülvédőben, szerintem nincs több érvelnivalóm. Egy parafatábla jegyzetcetlikkel és azokat ide-oda összekötő piros zsinórral, jégről, mumusokról meg a Tiltott Rengetegről írnak dolgokat, amennyire megnéztem, most nem állok le végigolvasni mindent. Cedric Diggory Trimágus-bajnoki mivoltát hírdető kitűző. Levihetném a klubhelyiségbe, de eszembejut, hogy ezekről mondták, hogy csak Harry Potter fújolására készültek, azzal együtt már csak tiszteletlenség lenne. Csak felírom, jó helyen van itt. Oké, nem objektíven a sötét gyanús dolgok szekció legalább mégse. Mi van még itt? Valami szőrcsomó, több tekercs üres pergamen...

Kitartó önkeverő üst
Hasonló, mint bármelyik modell az Abszol tetszőleges boltjából, de a jelek szerint elromolhatott, nem hajlandó abbahagyni még így üresen is a keverést, ellenáll immobilus és finite varázslatoknak is. Gondolom ezért dobták el, nem sok bájitalnál előnyös a konkrétan végtelen keverés.

Oké, kijelenthetjük, hogy ez a büntetőmunka így abszolút nem működik, mert inkább szórakoztató, határeset jutalomnak érződik már szankció helyett. Nem mint ha panaszkodnék, én tök jól elvagyok itt kérem.

Büntetőmunka

          Számítottam rá, hogy néhány diák lesz majd, akik megpróbálják és el is lógják a büntetőmunkát. Arra nem számítottam, hogy majd professzor társamat fogom látni a büntetésre várók sorában. Először elmondom, hogy miben is áll a büntető feladat, aztán felé fordulok. Elolvasom a sorokat, amiket leírt, majd felé fordulok.
          – Sehogyan, bár lehet kéne valami módszer ezeknek a kiküszöbölésére – rosszallóan ingatom a fejem, hiszen az önkéntes gyengélkedőn pihenés jobb, mintha valaki itt ledolgozná a büntető munkáját. – Rendben, elfogadom a felmentést, és meg is látogatom majd. Jobbulást kívánok neki.
         Ennyi a minimum, amit meg tudok tenni. A többit úgyis Madam Pomfrey és Reed intézi majd Mr. Wenlockkal. A többieket viszont beterelem és felírom, hogy Ms. Niel és Ms. Smethwyck nem jelentek meg. Majd azért lehet, hogy számukra is kitalálok valamit, hogy ne csak a pontok kerüljenek levonásra, hanem tanuljanak abból is, eljönni egy büntetőmunkára talán jobb, mint ellógni azt.
          A vacsora előtti egy órával odamegyek a terem elé, majd várom a diákokat, hogy kilépjenek a teremből. Sorjában el is veszem tőlük a jegyzetfüzeteket, amiket át is futok, mielőtt útjukra engedtem volna őket. Mindenki megcsinálta a feladatot, remélem nem is unatkoztak közben. Nekem pedig ideje lesz belefogni a második fázisba. A tárgyak eredetére rájönni, a sötét mágiával átitatottakat eltűntetni vagy megszabadítani tőlük. Lesz itt bőven munka, és ha mást nem is, egy lomtalanítást el kéne végezni. Ideje lesz beszélnem az igazgató asszonnyal.
          – Köszönöm mindenkinek a részvételt. Ha lesz még kérdésem önökhöz, akkor keresni fogom magukat.
          Mondjuk, nem hiszem, hogy lesz, de néha egy-egy segítő kéz jól jöhet még. Ki tudja, mi vár ott benn. Talán van olyan tárgy, ami megúszta az összeírást, mert valahogy megbújt egy másikban. El is engedem a diákokat, menjenek csak vacsorázni, és élvezzék ki a holnapi napot mielőtt még elkezdenének készülődni a karácsonyra.
 

Köszönöm mindenkinek a részvételt,
a játéktér szabad.