Üvegházak és a kert

Az üvegházak közvetlenül a kastély északi falai mellett állnak, összesen hat darab. Némelyik le van lakatolva, és sok bűbáj védi őket, hogy alsóbbévesek még véletlenül se tévedjenek be a gyakran veszélyes, néha mérgező, néha húsevő növények közé.

FIGYELEM!
MEGKÉRNÉK MINDEN TANULÓT, HOGY FOKOZOTT  FIGYELEMMEL TARTÓZKODJON
A TANTERMEKBEN,AZ ISKOLA ÉPÜLETÉBEN EGYRE GYAKRABBAN TÁMADNAK RÁ
TANSZEREK, KISEBB BÚTOROK AZ EMBERRE.SAJÁT BIZTONSÁGUK ÉRDEKÉBEN
TARTSÁK A KÖZELBEN PÁLCÁJUKAT!
MCGALAGONY IGAZGATÓNŐ

[Az esszé]

Az esszé


1999. november

Kinyitottam az üvegház ajtaját. Mélyet szippantottam a nedves-földes levegőből. Végig sétáltam asztalok között, hogy lesodorjam róluk az ott maradt földet és leveleket. Számtalanszor jeleztem már, nem csak a gondnokunknak, de magának az igazgatónőnek is, hogy tiszta helyen óhajtok tanítani, azaz minden óra között sürgős takarítást kérek az üvegházakban. Csakhogy mindezidáig szavaim süket fülekre találtalak. Nem maradt más, minthogy magam tartsak rendet.
Az órámra pillantottam, még volt néhány perc, hogy a nagymutató elérje a tizenkettőt. Így minden asztalra letettem néhány pergamendarabot a felsorolt tudnivalókkal. Az idei tanévben sok mindenen változtattam. Az órák nagyrészt persze még mindig a gyakorlati tudnivalókra koncentráltak, ám komolyabban vettem a megfelelő elméleti oktatást. Így minden évfolyamon kötelező házi feladatként adtam ki az Ezer bűvös fű és gomba c. tankönyv fejezeteinek rendszeres olvasását. Ezt pedig a gyakorlati tapasztalatokkal összevetve számon is terveztem kérni. Hát ezért vártam a tanulókat ott, az üvegházban.
Még egyszer átfutottam egy kisebb fecnire, magamnak lefirkantott jegyzeteket. Memórizálni próbáltam, mit is volna érdemes elmondani és milyen formában, míg nem megérkeztek az első tanulók. Nem egy évfolyamot hívtam oda, hanem mindenkit, aki a számonkérés szakaszába érkezett. Nem terveztem hosszabbra nyújtani egy néhány perces megbeszélésnél, tájékoztatásnak arról, mi is a teendő még a karácsonyi szünet megkezdése előtt.
Az üvegház lassan megtelt hangokkal, zsizsegéssel és mozgolódással. Csak felemeltem a kezem, vártam, hogy lassan elcsendesedjen a jó nép és minden tekintet rám szegeződjön. Akkor aztán nyeltem egyet, hogy belekezdjek a tudnivalók felsorolásába.
– Üdvözlök mindenkit ezen a rövidke megbeszélésen! Megígérem, máris mehetnek a dolgukra, nem tervezek hosszan szónokolni. – kezdtem bele.
Megvártam míg az alapzaj a nullára csökken. Addig végig néztem, az arcokon, remélve, hogy valóban mindenki megjelent. Igaz ez nem egy kötelező óra volt, ahol aztán ellenőrzöm is a jelenlétet. Megköszörültem hát a torkomat, hogy folytassam a mondandómat: – Minden évfolyam tapasztalhatta, hogy idén más felosztásban tartom az órákat és rendszeres készülést várok el. Ennek több oka is van, egyrészt a tavalyi vizsgák alapján egyértelműen komolyabb elméleti tudást kell építenünk, másrészt gyakorolnunk kell a fogalmazást. Gyatra válaszok érkeztek, egy-két kivétellel az esszékérdésekre.
Újabb mély levegőt vettem, várva, hogy a nedves föld keserű aromája megint megnyugtasson. Közben felemeltem a kezem és a legközelebb eső asztalra mutattam, egyenesen a papírkupacra, amit magam helyeztem oda.
– Vegyenek el egy-egy lapot! – Osztottam ki az első és egyben legfontosabb feladatot. – Mindenki láthatja az évfolyamra bontott feladatot, mely nem más, mint a megadott növényekről egy esszét írni. A terjedelem egy tekercs legyen, melyhez mellékelhetnek rajzot is. Ez opcionális, ám a fogalmazás terjedelme elvárás. Megkérném, hogy normál betűmérettel írjanak, ne csaljanak annak növelésével.
Egy lapot felemeltem és a közepére mutattam.
– Mint látják nagyrészt a korábbi évek tananyagainak ismétlésére fektettem a hangsúlyt. Lejjebb pedig egy–két támpontot soroltam fel. A bevezetésben írják le, milyen témával foglalkoznak, mely kérdésekre fektetik a hangsúlyt. – magyaráztam. – Az esszé leadásának határideje december 9. Most mehetnek! További kellemes napot!

Témakörök:

2. évfolyam: Ördöghurok

5. évfolyam: Varangydudva

6. évfolyam: Butykor

7. évfolyam: Mandragóra

TUDNIVALÓK
*A házi dolgozat témájának bővebb kifejtése, úgy mint: az adott növény gondozása, hasznossága; milyen ismert bájitalok alapanyaga; a varázstalanok milyen formában ismerik és használják.
*Egy tekercs hosszúságú legyen. (IRL: 4-6 sor tökéletesen megfelel.)

Leadási határidő: 1999. december 9.

Beküldési határidő: december 9.
Lehetőség szerint, hosszabb-rövidebb reagba foglalva.
Minden esszé 10 pontot ér.
A legjobbak plusz 5-5 pont jutalomban részesülnek.

[***]

Gyógynövénytan esszé

***

Lancaster és az ő remek ötletei! A legtöbben bizonyára ezt gondolták, én azonban őszinte örömmel fogadtam a felvetést, miszerint éppen Gyógynövénytantól írjunk leadandó esszét. Elegendő időt is adott rá, ráadásul idén még a korábbiakhoz képest is úgy tűnt, ez a tantárgy egyenesen a zsigereimben van.
A magam módján még a könyvtárban töltött néma órákat is élveztem – igen, igen, ezúttal engedtem Marga unszolásnak. Végül is nem álltam meg az Ezer bűvös fű és gombánál. Madam Cvikkerhez fordulva nem egy, már-már bomlásnak induló könyvet is kézhez kaptam. Esténként meg azon kaptam magam, hogy nem értettem, mégis miért élvezem annyira mindezt? Persze apa odahaza nekem is sokat tanított a különböző növényekről, azok hatásairól… és büszkeséggel töltötte el, ha felsoroltathatta velem azokat. Ezért tizenegyéves korom előtt egészen élveztem a tanulást, a Roxfortban is úgy, ahogy próbáltam szinten tartani magam, amit aztán az ostrom tönkre tett.  Megváltoztatott bennem valamit, ami éppenséggel az előző évvégén szerzett jegyekből is kiderült. Itt persze a Legendás állatokra gondolok, ahol még ismétlő vizsgára is szükség volt. A szüleim felváltva osztották az észt a szünetben, hogy micsoda szégyent hoztam a fejükre. Szinte észre sem vették a tökéletes Gyógynövénytan eredményt.
Az üvegház előtt várakozva vettem újra elő a dolgozatot. Pontosan a leadás utolsó napja volt, eddigre háromszor másoltam át, hogy a legszebb írásommal körmölhessem le. Még Emmeline-nel is átolvastattam, hogy vajon jól fogalmaztam-e.
Tekintetem lassan futotta át a bevezetést, amit utolsóként fogalmaztam meg. Sosem voltam jó az ilyesmiben, nem volt meg a kellő tudásom egy ilyen szöveg megírásához.

Varangydudva

A dolgozatom témája a varangydudva. Leginkább ezekkel a kérdésekkel foglalkozom: Hol található a fő lelőhelye? Milyen hatásai vannak? Ezen kívül igyekszem kitérni a kutatástörténetre is.

Sóhajtottam egyet. Nem tetszettek a fellengzős mondatok, amit úgy mondtak tollba nekem, hiszen magamtól egy bevezetést sosem tudtam volna ilyen könnyen megoldani. A következő néhány soron éppen csak átsiklottam, majd áttértem egy lentebb található bekezdésre.

A varangydudva kiemelkedő lelőhelye a Földközi-tenger. Már a származási helye kapcsán is felmerülhet a kérdés, hogy vajon édesvízben használva is ugyanazon hatással bír-e, mint sós vízben. A tudósokat jelenleg is megosztja ez a kérdés.

Rendben, jó lesz ez így. Még bólintottam a kis gondolat mellé és lejjebb siklott a tekintetem megint. Ezúttal ahhoz a részhez értem, mely a varangydudva külsőségeivel foglalkozott. Szerencsére ebben sem fedeztem fel újabb helyesírási hibát.

Külsőre nem éppen a legcsinosabb növény. Nyálkás érintésű, leginkább szürkés-zöldes patkányfarkakhoz hasonlító csomó. Emiatt a legtöbb embernek nehézkesen meg az alkalmazása.

Lassan bólintottam, habár érezhető volt, hogy ennél a résznél már megfáradtam kicsit. Nehezebben ment a fogalmazás és egyre inkább csak halmoztam az információkat. Nem mertem belegondolni abba, hogy Lancaster mit fog szólni az egészhez. Talán nem is a fogalmazásunk érdekelte, hanem a tudásunk mindössze, azt pedig, ha rendesen figyel egy-két szóból is kiszűri. Eközben átfutott az agyamon, hogy talán a külsőségeket sem néz, mert bár az írásom a lehető legolvashatóbb volt, a lap kissé meggyűrődött és egy helyen a tinta is elkenődött. Egészen pontosan a történelmet vizsgáló víznél.

A varangydudva alkalmazásának lényege, hogy az ember ujjai között úszóhártya jelenik meg és kopoltyúja nő, amivel képes hasznosítani a vízben található oxigént. A felfedezés egyrészt Elladora Ketteridge nevéhez köthető. A 17-18. században élő boszorkány a varangydudva lenyelését követően fuldokolni kezdett. Azonban fejét egy vödör vízbe dugva ismét levegőhöz jutott. Mindezek ellenére Beaumont Marjoribanks, a Gyógynövénytan egyik jeles úttörőjének nevéhez szokták kötni a varangydudva felfedezését.

Egy pillanatra elbizonytalanodtam. Aztán megráztam a fejemet és ahogy meghallottam a közeledő Marga hangját, elmosolyodtam. Mellette könnyebben is léptem át az üvegház küszöbét, hogy Lancaster kezébe nyomjam a kissé megviselt papírt.

Gyógynövénytan esszé

Lancaster professzor beszéde után elég rossz szájízzel távozott a diákok többsége, s hangoztattok néhány elég illedelmetlen megjegyzést is a tanárúrról és a tantárgyról is. Tulajdon képpen én egyáltalán nem voltam demotivált, mikor átvettem a feladatlapot, sőt még örültem is, hogy ismét megcsillogtathatom tudásom és talán pontokat tudok szerezni a házamnak. Az óráim után meg is látogattam a könyvtárt, hogy segítséget is találhassak, ha esetleg szükség lenne rá. A feladatot elolvasva kicsit csalódott lettem, mert valami nehezebbre számítottam volna, vagyis inkább érdekesebbre. Persze sokkal szívesebben írtam volna, mondjuk a mandragóráról, még akkor is, hogyha hosszadalmas gyűjtőmunkára kényszerültem volna. Végül beletörődtem, s igyekezte, minden tudásomat az ördöghurokkal kapcsolatban a lapra vetni. Egészen hamar készen is lettem vele, mint általában a többi feladatommal, így az első adandó alkalommal le is adtam Lancaster professzornak. Már csak abban kell bíznom, hogy semmit sem hagytam ki, mert az eléggé szégyenletes lenne, ha egy ilyen egyszerű témát se tudnék rendesen kifejteni.

Az ördöghurok egy ritka növény, mely kedveli a hideg, nyirkos területeket, így leggyakrabban barlangokban található meg. A növényekkel magasabb szinten foglalkozó varázslók szinte mindegyikénél megtalálható ebből a veszélyes növényből. Az ördöghurok körbefonja áldozatai lábait és karjait, majd megfojtja őket. Minél jobban küzd az áldozat, annál erősebben szorítja az ördöghurok, így halála gyorsabb lesz. Több féle képpen lehet védekezni ez ellen a rendkívül alattomos növény ellen. Először is, ha az áldozat feladja a küzdelmet és teljesen ellazítja a testét, akkor az ördöghurok elengedi, feltételezhetőan azért, mert úgy érzékeli, hogy meghallt a „zsákmánya”, ez elegendő időt biztosít a varázsló számára, hogy használni tudja a pálcáját. Mivel az ördöghurok rendkívül érzékeny a fényre és a hőre, így egyszerűbb fény és hőtermelő varázslatokkal akár el is lehet pusztítani. Kényessége miatt csak különleges helyeken lehet termeszteni, ami fénytől védett. Általánosan őriztetnek vele területeket, kincseket, ezen kívül más felhasználási módja nem ismert.

Gyógynövénytan esszé

Az üvegház eléggé zsúfolt lett, egyre nagyobb volt a mozgolódás és a beszéd. Lancaster professzor beszéde után pedig mindenki tudta, hogy mi a dolga. Temérdek mennyiségű papírkupacra lettünk figyelmesek az egyik asztalon, amire válószínűleg az esszé követelményei voltak írva. Senki nem váratta magát, egyből körülállták az asztalt és megkezdődött egymás ide-oda lökdösése. Akinek volt egy kis esze az inkább megvárta míg lecsillapszik ez a nagy kavargás az üvegházban és csak utána vette el a sajátját...ha egyáltalán maradt is belőle valami és nem csak szétnyúzott papírfecnik hevertek a földön. Szerencsére annyira nem volt vészes a helyzet, mint amennyire én azt elképzeltem. Miután kezembe vettem a papírt, szemeimmel gyorsan végigfuttam a szöveget. Nem volt a feladat ellen semmi kivetésem, sőt ezt most kimondottan élveztem, ami rólam nagyon ritkán mondható el. Nem is volt kérdés, hogy kivel készítsük el közösen ezt a jó kis szaftos beadandót. Szeretek a könyvtárakban lófrálni, azonban a könyvek beszerzését most Oliviára bíztam. Egy a baj. Sajnos mindkettőnk irásának értelemszerűen különböznie kell.

Oliviával a könyvtárba való átvonulásunk után végre neki is kezdhettünk a növény tanulmányozásának, hogy aztán papírra tudjuk vetni a megjegyzetteket. Imádtam ezt a különleges fahéjas gyertya illatot. Serkentette a gondolkodást és nyugtatott is egyben. -Azt hiszem én mára végeztem. - csukta be maga előtt a könyvet Olivia. Kérdően felvonom a szemöldököm, majd folytatom az olvasást. -Hát okéé..akkor találkozunk majd a klubbhelyiségben. Szia! - összeszedte a cókmókját és kiviharzott a könyvtárból. -Szia.. - az olvasásba teljesen belemélyedve csak ennyit tudtam kibökni.

Varangydudva

A beszámolóm témája a Varangydudva. Legfőképpen arra a kérdésekre ad majd választ, hogy: Milyen a kinézete, mérete? Milyen hatásai vannak? Mihez lehet hasonlítani a muglik világában?

A varangydudva sem tartozik a legszebb kinézetű növények közé. Hosszú, spagettire emlékeztető szárakon nő. Átmérője 1 cm körül van.
Ez a növény lehetővé teszi a hosszabb víz alatti tartózkodást: aki lenyeli, az egy órán keresztül képes lesz úgy lélegezni és közlekedni a vízben, mint egy kétéltű. Kopoltyút növeszt, úszóhártyák jelennek meg a kéz- és lábujjak között. Nem zavaró a víz alacsony hőmérséklete.A mugli búvárfelszerelést helyettesítik, különbség, hogy hosszabb idő után tudsz megválni tőle, mint egy átlagos búvárfelszereléstől.

Egy aprócska nesz töri meg a csendet, ami ki is ábrándít a nagy koncentrálás alól miközben írtam. Körül nézek és szembesülök azzal, hogy már csak egymagam tartózkodok a könyvtárban és ez egyre inkább arra ösztönzött, hogy ennyi idő után végre én is elhagyjam azt. Elpakoltam magam után, majd távoztam is. Az esszé megírásának végére kissé ki is merültem. Fáradt vagyok, a kezeim pedig egy jó ideig nem hajlandóak az írásra. Lehet nem a legtökéletesebb, de nagyon odafigyeltem, hogy tartalmilag megfeleljen az elvárásoknak. Ígyhát vidáman adtam a papírt Lancaster kezei közé és siettem a klubbhelyiségbe Oliviának dicsekedni arról, hogy mi az eredménye annak, ha egy kis időt szánsz a tanulásra.

g y ó g y i z é b i z é

Jó hát tavaly év vége óta nem változott olyan nagyot a világ, hogy hirtelenjében abszolúte penge legyek gyógycumótanból. Még mák, hogy a prof ezúttal nem sima óra dogát íratott, hanem úgymond hazaadta a feladatot. Így legalább van némi lehetőségem rá, hogy utána olvasgassak a témának. Mert őszintén szólva, ha az ujjamnál fogva lógatnának fel, ahogy azzal Frics már nem egyszer volt olyan kedves, hogy megfenyegetett ezzel az eshetőséggel, na, de akkor se tudnék túl sokat mesélni a varangydudváról. Maximum annyit, hogy létezik, de igaziból ezt is csak azért tudom, mert kiadták megcsinálandó feladatnak. Amúgy az a tökre durva, hogy így név szerint nem nagyon vágom a dolgokat, de ha elém raknak egy növényt, hogy kezdjek vele valamit, akkor általában nem egyikünk halála a végkimenetel. A gyakorlatban egészen okéska vagyok. Bár ez nem azt jelenti, hogy nem szoktam totálisan elrontani pár dolgot. Igen… Akadt olyan, hogy a foglalkozás közepén szegény növényem valamiért élénkrózsaszín színt öltött az eredeti zöld helyett. De aztán visszaváltozott na. Sőt a legközelebbi alkalommal meg sem remegett, amikor a közelébe értem. Vagyis nem hagyott olyan nagyon mély nyomot benne az eset, különben biztos megijedt volna tőlem. Legalábbis valami ilyesmi volt a tulajdonsága annak a hogyishívjáknak… Mindegy…

Inkább biztosra megyek mostanában és feltűnés mentesen Nolan mellé araszolgatok. Legalább ilyenkor lehetek én vele és nem kell féltékenyen bámulnom a csodás gerlepárt. Fúj… Még mindig nem vágom mit eszik a csajon. Nem mintha kijelenthetném magamról, hogy szebb vagyok, mint ő, mert az sajna messze nem. De akkor is… Velem szökött el és nem vele. Velem sokkal, de sokkal bulibb az élete. Feltűnhetne már annak a szeplősen édes buksijának… Sebaj… Sóhajtok egy nagyot és inkább a remekül sikerülő házi dolgozatomnak szentelem a figyelmem. Nem mintha annyi időt töltöttem volna a kutatással, mint Nolan, de azért igyekeztem pár könyvben utánanézni a nem túl nagy infohalmaznak. Lehet ez a növény mégse létezik, csak a prof szórakozik az időnkkel? Á… Sajna nincs ekkora humora…

De azért a végére mégiscsak sikeredett összeraknom valami fogalmazásnak nevezhető történetet a varangydudva tulajdonságairól. Biztos vagyok benne, hogy se nem olyan precíz, se nem olyan szakmai, mint a sokat emlegetett SzépPye-omé, de azért talán jobb, mint troll. És gyanúsan ennek Lancaster is élből örülni fog. Valamiért az a sejtésem, hogy nem vagyok a kedvence, még így a sok együtt töltött romantikus különóra miatt sem…

Varangydudva

Dolgozatomban, nem várt módon, a varangydudva kerül terítékre. Már nem a szó szoros értelmében, mert úgy nem tűnik kifejezetten étvágygerjesztőnek, bár tudom, hogy szájon át fejti ki hatását. Na, de ezt majd az alábbiakban fejtem ki jobban. Pont úgy, ahogy a lelőhelyét, hatásait és kutatási történetét is. Maradjon velem, garantálom, hogy izgalmas lesz.

A növény felfedezése valójában egy a 17-18. században élt ügyetlenke boszorkány, Elladora Ketteridge nevéhez fűződik. A nő valamiért, kifejezetten rejtély a mai napig, hogy miért, de legyőzhetetlen vágyat érzett, az amúgy elég undorítóan festő növény lenyeléséhez. Meglepő módon fuldokolni kezdett tőle, mint ahogy muglik fuldokolnak az élve lenyelt polipoktól. Szerintem mind állagra, mind kinézetre hasonló a kettő egymáshoz, így, mint mondtam a fuldoklás nem meglepő. DE. Ms. Ketteridge, miután elkövette a lenyelési bakit, volt olyan leleményes, hogy bedugja a fejét egy vödör vízbe. Meglepő módon ott levegőhöz jutott, majd a varangydudva hatásának elmúlása után tovább élte életét. Kár, hogy meglepő felfedezését végül a mai napig Beaumont Marjoribanks, a neves gyógynövénytan úttörő nevéhez kötjük. Pedig Elladora története sokkal izgalmasabb, érdekesebb és megjegyezhetőbb is, mint azon unalmas tény, hogy Ms. Marjoribanks csak egyszerűen publikálta a varangydudva fő jellemzőit.

Mint feljebb már említettem a varangydudva külsőre nem a legszebb teremtése a nagy éginek. Nyálkás, undorító szürkés-zöldes színű, polipcsápokhoz hasonlító valami. Ms. Ketteridge-dzsel ellentétben a legtöbb ember tehát nehézkesen tudja alkalmazni, mert nem nagyon akaródzik nekik lenyelni. Nem meglepő…

Alkalmazásának lényege azonban  maga a víz alatti létezés rövid-távú lehetősége. Már annak, aki vágyik ilyesmire, vagy akinek, gondolom én, diplomáciai kötelezettségei miatt muszáj. Amúgy hatására az ember ujjai között úszóhártya jelenik meg, nyakán pedig kopoltyúja nő. Vagyis majdnem olyan széppé válik, mint maga a varangydudva. Viszont cserébe képes hasznosítani a vízben található oxigént. Szóval valamit valamiért…

Lelőhelye amúgy a Földközi-tenger. Ami nekem kicsit kérdésessé teszi, hogy Elladora Ketteridge, hogyan jutott hozzá olyan könnyedséggel, hogy azonnal fel akarta falni. De a hölgy bizonyára sokat utazott mindenfele. És bár tudósok a mai napig nagy vitákat folytatnak róla, hogy édes vagy sós vízben a hatásosabb, de erről még nem döntöttek. Gondolom, ha befejezték a vitát, majd publikálnak róla pár sort.
Epekedve várom a jövőbeni fejleményeket, hogy mikor életemben eljön az a perc, hogy valamiért alkalmaznom kell ezt a növényt. Szemernyi kétségem se legyen afelől, hogy helyesen alkalmazom.
 

Egy újabb év a Lancaster féle pokolban. Pont ez hiányzott. Ja, nem. Cinikusan ácsorgok, miközben végighallgatom idén is újra a tanár szónoklatát. Végignézek az arcokon a párás fülldet üvegházban. Vajon hányan veszik be a szépfiús stílust? A kedves tanárbécsi modort? Gondolom sokan. Senki nem tudja az igazat róla, mert senki nem járt úgy mint én. Cinikusan ciccegek egyet a folyamatos készülésre való elejtett félmondatára, majd felmarkolok egy pergament. Elsomolyodom látva a feladatot. Nem nagy kaland, már talán harmadikban tudtam a Mandragóráról mindent. Mégis mi ebben a kihívás? Nem tudom, de nem is érdekel. Nem fogok épp Lancaster fenenagy szakértelmével szembeszállni mert azzal nem lehet ami nincs. Inkább csak írni kezdek.

Mandragóra
írta
Blaire Montrego

A közönséges mandragóra vagy közönséges szerencsegyökér (Mandragora officinarum) a burgonyavirágúak (Solanales) rendjébe és a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: kutyaalma, földialma, varázsgyökér, ördögalma stb.
Természetes élőhelye a Földközi-tenger partvidékétől Kis-Ázsiáig terjed, de mivel ősidők óta gyógynövényként ismerik, a világ számos részén meghonosították. Örményországban egy különösen nagy méretű válfaja honos.
Megjelenése: Lágyszárú növény. Két arasznyi hosszú, 10–15 cm széles, szőrös tőlevelei szétterülnek a talajon. Tél végén a levelek megnyúlnak, és a növény ilyenkor kezd virágozni. Legfeljebb 3 cm-es, igen illatos virágai a hajtáscsúcsokon nyílnak.
Felhasználása: Közismert altató illetve közkedvelt bájitaltan alapanyag. A kővé dermesztő antifőzet fő alapanyaga. Átültetésére vonatkozó tanácsok: Ha Mandragórát akarunk átültetni, szükségünk van egy nagyméretű kaspóra, egy pár fülvédőre (mivel a Mandragóra sikolya ájulást okoz a növény pubertás korában, kifejlett egyedeknél pedig halált) és jó sok sárkánytárgyára. Igen professzor úr, arra.

Mivel a gyógynövénytan a kedvenc órám volt már gólyakorom óta, ezért igyekeztem mindent beleadni ebbe az esszébe, amit csak tudtam. Természetesen még így is hagyott némi kívánnivalót maga után, amikor végre - a határidő napján - leadtam az egyik szünetben Lancaster Professzornak. Azért megnyugvással töltött el a tény, hogy bár az esszém nem sikerült túl izgalmasra, hiszen a fogalmazás nem volt az erősségem és a butykorról sem találtam túl sok információt a könyvtárban, mégis találtam egy kiskaput, hogy talán kicsit jobb értékelést érjek el, mintha csak a szöveget olvasta volna el a professzor. Ez pedig nem más, mint hogy kihasználtam a lehetőséget, és az iromány végére ráfestettem a pergamenre az esszém témáját, a butykort.

Butykor

A Mimbulus mimbletonia, közismertebb nevén butykor egy cserepes, kistermetű, szürkészöld növény, amely Asszíriából származik. Megjelenésében rendkívül hasonlít az egyszerű - muglik által szobanövényként is tartott - kaktuszra, csak tüskék helyett kelésszerű dudorok borítják, amelyek különös módon pulzálnak. Bár első ránézésre a butykor nem túl bizalomgerjesztő, fantasztikus védekező mechanizmusa van! A dudorokban sötétzöld folyadék van, mely állott trágya szagú, viszont "nagyobb a bűze, mint a lángja", mert egyáltalán nem mérgező.
 

festményem

Írta: Artemis Greyback

[Az esszé]

Az esszé


1999. november

A leadás határidőt követő első nap volt, mikor végre behúzódhattam az íróasztalom mellé. A szokásos tea ott gőzölgött a kedvenc – tökéletesen fényesre sikált –, hófehér porceláncsészémben. Igen is idilli kép volt mind ez, még ha tudtam is, hogy egy pillanattal később ki billentheti ezt egy rosszul sikerült dolgozat. Hozzá szokhattam volna ehhez az elmúlt tanévben… de az ember mindig reménykedik, hogy ezúttal célba találtak szavai és az a rengeteg gyakorlás.
Elhatároztam, hogy esszékbe éppen csak belejavítok és a végére egy összefoglaló kis üzenetben írom le, milyen benyomásom volt a dolgozatról, illetve ott terveztem feltüntetni az érdemjegyet is. Minden tekercs után egy korty erős teával jutalmaztam magam, hátha az megnyugtat annyira, hogy ne remegő kezekkel, csúnya betűkkel bökjem oda a rosszul teljesítőknek, hogy elvárom a javítást. A jobban sikerültek szívet melengető sorai persze mindig újabb löketet adtak, hogy a kupac aljára jussak.
A javított dolgozatokat mindenkinek a saját órája keretében juttattam vissza. Így a következő üzeneteket kaphatták kézhez a tanulók:

Pye, Nolan

Kedves Mr. Pye,

A tavaly vizsgák alkalmával már bizonyított, hogy kivételes tehetsége van a Gyógynövénytanhoz. Mindez dolgozatából is kitűnik. Élvezet volt olvasni a sorait, köszönöm, hogy ilyen alapos és átgondolt esszét adott le.

Lancaster prof.

Érdemjegy: Kiváló (K)
Pontok: 10 + 5

McFly, Patrick

Kedves Mr. McFly,

Példás szorgalma már nem ismeretlen előttem. Dolgozata minden lényegi elemet tartalmazott, hiszen a kisujjában van a tudás. Őszinte büszkeséggel tölte el, mikor egy másodéves tanuló ilyen komolyan veszi tanulmányait. Gratulálok a remek munkához.

Lancaster prof.

Érdemjegy: Kiváló (K)
Pontok: 10 + 5

Becker, Naida

Kedves Miss Becker,

Örömmel láttam, hogy energiát fektetett a dolgozat megírásába. A kutatástörténetről ugyanakkor még szívesen olvastam volna, hiszen a Varangydudvával kapcsolatban ismerjük talán a legszórakoztatóbb történeteket (pl. Miss Ketteridge esete). Ezek ellenére értékelem, hogy ilyen komolyan vette a munkát. Csak így tovább!

Lancaster prof.

Érdemjegy: Várakozáson felüli (V)
Pontok: 10

Destain, Marga

Kedves Miss Destain,

Az Ön által felsorolt adatok viszonylag a helyén vannak, ám javasolnám, hogyha megemlít egy tudóst, akkor nézzen utána a nemének (Mr. Majoribanks valószínűleg nem örült volna, ha hölgynek titulálják). A fogalmazása helyenként nem világos, szabados és olykor bizonytalan. A dolgozat felépítése ugyanakkor tetszett. Csak így tovább!

Lancaster prof.

Érdemjegy: Elfogadható (E)
Pontok: 10

Montrego, Blaire

Kedves Miss Montrego,

Úgy tudom, hogy nem vette fel idén a Gyógynövénytant, még is értékelem, hogy megírta önszorgalomból az esszét. A jövőre vonatkozóan javasolnám, hogy a személyeskedő megjegyzéseket kerülje. Ugyanis a végén elejtett mondat agyoncsapta az egész munkát és nem komolyan vehető. Egy akadémiára készülő diáknak komolyan kell vennie a munkát! A jegy, amit adnék rá lejjebb olvasható – bár nem a legjobb –, emellett a szorgalmát ponttal jutalmazom.

Lancaster prof.

Érdemjegy: Elfogadható (E)
Pontok: 10

Greyback, Artemis

Kedves Miss Greyback,

Igazán büszkén olvastam a házi dolgozatát. Tökéletesen leírta a Butykor jellemzőit, a fogalmazása letisztult, megfelelő. A mellékelt festményt pedig külön értékelem, hiszen kegyed volt az egyetlen, aki ilyesmit leadott. Köszönöm, hogy komolyan vette a munkát!

Lancaster prof.

Érdemjegy: Kiváló (K)
Pontok: 10 + 5

KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT!