...választalan...

L E T T E R S

for

M I S S   S T R A N G E

'Belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva.'

Athalea!

Ugye tudod, hogy miért írok?
Tudom, hogy tudod. Nem vagy ostoba. Sosem voltál az. Ugyan ezt biztosra nem tudhatom, sokkalta inkább egyfajta megérzés. És honnan tudom? Hát volt egy két jó informátorom. Feltételezem most dühöngsz ha ezt olvasod. Meglehet már rég össze is gyűrted a levelet. Ostobaság írnom, mert ostobaság azt hinnem célt ér. Voltaképp azt sem tudom merre vagy. Ez aggasztó.
Ugyan nem emlékszem tulajdonképpen semmire sem, de ez még nem jelenti azt hogy ne aggódnék érted. A bátyád hazavár. Aggódik. És így én is.
Athalea, gyere haza. Nem tudom mi történt, de hidd el, meg lehet oldalni. Mindent helyre lehet hozni valahogy. Még engem is megpróbálnak bőszen, pedig... na hagyjuk.

A húgom nem fog téged keresni, ezt kerek perec kijelentette, Eric így engem kért meg hogy próbáljak veled kapcsolatot létesíteni ha már neki sikertelen. Tudom hogy látni sem akarsz, és hogy a pokol fenekére kívánsz minket. Ha nem így lenne nem mentél volna el. De... hidd el nem akarunk rosszat neked. Én végképp nem.

Kérlek válaszolj! Legalább csak tudasd, hogy jól vagy. Csak ennyit kérek, mert Eric már az idegeimen táncol. Talán megnyugtatja hogy írtam neked. Ha nem, hát így jártam.

Minden jót!


Mathias

P.S.: Remélem a levelem célt ér, ha nem akkor meg úgyis mindegy!

1998. augusztus 25.

Kedves Lea!

Visszatértem a Roxfortba. Hosszas folyamat volt ez, mit elsősorban a húgom követelt ki. Dean-nel összeszövetkezve elérték a céljukat. Eleinte élből elutasítottam, amint meghallottam. Úgy éreztem, egy ostoba idióta leszek, akit megbámulnak. Voltaképp nem gondoltam teljesen rosszul.
Még a mai napig elájulok a varázslat világán. Te tudtad hogy a 9 és ¾-edik vágányhoz egy falon kell átmenni? Persze hogy tudod, hisz ugyanúgy oda jártál mint én...
Szóval mire észbe kaptam a nyári szünet tovareppent, és Emily meg Blaire elérte azt, amit a legjobban akart, beadtam a derekam. Magam sem tudom miért, ne is kérdezd. Talán valahol kicsit rettegtem magamra maradni egyedül ebben a bazi nagy házban, még úgy is hogy tele van házimanókkal, akik lépten-nyomon lesik a kívánságomat.
Az üzletmenetbe hamar beletanultam, de elég kellemetlen mindent pótolnom. Mellesleg a Mungóba is sűrű vendég leszek. McGalagony külön tanrendet állított nekem össze hogy a kezeléseimre Londonba ruccanhassak ki. Nem mintha sok kedvem lenne hozzá, na mindegy!
Az első nap dög unalmas volt, vagyis annak kellett volna lennie. Csak hát a lépcsők sikeresen háromszor térítettek el, és egy falikárpit is megpróbált hamarjába bekebelezni. Lehet érzik hogy gyenge láncszem vagyok, vagy kifogyott a gyenge kis elsősök iránti étvágtunk hogy engem szivatnak...
Áh hagyjuk is!

Ha megkapod a levelem, írj!
Elég unalmas az egyoldalú kommunikáció.


M.

P.S.: A bátyád reméli hogy visszatérsz az iskolába, szóval tudd, én vagyok a beépített embere. De ha te lekenyerezel valamivel, esküszöm Merlin rothadó hajhagymáira hogy egy sort se írok neki!

1998. szeptember 1.

Kedves Lea!

Nem evett még meg egy elsős sem és a lépcsők szeszélyét is kezdem kiismerni. Ma legalábbis ezt hittem, botor önelégült bátorsággal, egészen addig, míg a hatok emeleti tantermek fele menet véletlen nem a másodikon kötöttem ki. Nem tudom hogy sírjak-e vagy nevessek, de komolyan. Rosszabb vagyok mint az elsősök. Még jó hogy nekünk a Mardekárba jelszó van a klubhelységhez, mert ha úgy járnék mint a legbénább hollósok, akik nem fejtik meg az este alatt a talányt jelszónak... kint alszanak a folyosón.
Amúgy nem is tudtam hogy hollósként így legálisan tudnak kiszökni vagy legalábbis nyomós indok pláne ha párnával a kezedben adod ezt elő.
Na de visszatérve a kastélyra, a napjaim fárasztóak és unalmasak. Pansy próbál nekem segíteni a felzárkózásan, mert B nem hajlandó vállalni engem. Talán már elege van belőlem vagy úgy van vele, sok voltam neki a nyáron. Talán mindegy is, jobb ez így. Igaz, Parkinson egy hajcsár (lehet Draco hatása), aki mintha arra játszana hogy kibelezzen.... na mindegy.
Az első kis beadandót naná hogy Qcross adta. Az a fickó egy zseni, de olyan vasszigor van nála hogy mindenki csak pislogni mer.... vagy még épp azt se.
Igazából elég unalmas mindez így leírva. Gondolom veled ezerszer érdekesebb dolgok történnek...

Lea, miért nem írsz?


M.

1998. szeptember 15.

Kedves Lea!

Unalmas itt, az ódon kastély falai közt. Néha az az érzésem, kezdek megbolondulni ha már úgy amúgy nem vagyok teljesen az. Az az igazság, hogy mindenki annak hisz és így kissé már én magam is elhiszem ezt. Ostobaság. Tudom, már az abszurdom, hogy pont neked írom ezeket a sorokat. Neked, akit nem ismerek. Neked, aki nem válaszol. Neked, akihez talán célt sem ér a levelem. Mégis úgy érzem, a csendes hallgatóságod valahol egy egyszerű beleegyezés a sorsomba. Nem akarlak terhelni, de mivel nem tiltakozol, (hogy is tennéd?) hát folytatom...
Az órákon való szenvedést az dobja fel néha ha arra gondolok, hogy a vizsgák majd a nyár folyamán felszabadítanak. Néha elnézem a falevelekkel tarkított tájat azon tűnődöm vajon neked hogy tetszene? Úgy hallottam közel álltunk egymáshoz annak idején és te igazi művészlélek vagy. Én... nem vagyok semmi sem.
Ó Lea! Bár mondanál valamit! Bármit! Olyan jó lenne tudni, hogy nem őrültem bele a saját sötét kietlen és feneketlen mélységembe, ami a lelkemben tátong...
A bátyádtól kapott napló segít hogy ne őrüljek meg teljesen. Oda jegyzem le a helyeket, neveket, eseményeket, amik esetleg segíthetnek tájékozódni. A te neved is benne van de nem írtam mellé semmit. Üres, választalan levelek... csak ennyi még.
Remélem változik. Ugye változik?
Lea... ugye így lesz?

M.

1998. október 1.

Athalea!

Ugyan nem mondhatnám hogy hiányzol, miután a hangodra sem emlékszem igazán, de azért be kell valljam, szomorú hogy válaszra sem méltatsz. Igazán írhatnál, ha egyáltalán életben vagy. Tudom, hogy Eric keres, és szinte biztos benne hogy elhagytad az országot, de... tényleg így van? Mire fel ez a konok hallgatás? Félek... már nem élsz. És ugyan ezt az aggályomat megosztottam a húgommal, de ő csak vállat vont rá.

Lea, kérlek, ha jól vagy, legalább csak ennyit írj meg!
M.

1998. október 15.

Kedves Athalea!

A kviddicsszezon kezdetét vette és noha nem akartam, de Emily beállított a csapatba. Azt mondta kellően erős vagyok és a fejem is tökéletes arra, hogy kivédjem a kvaffot. Most mondd meg! Hát nem tökjó? Persze Malfoyt eszi a fene emiatt, de pont nem érdekel, ahogy a többiek sem! Persze Dean kemény menetrendet diktál, de még egyelőre bírom. Jajjj Lea, remélem nem hiszed hogy csak a bátyád miatt írok neked! Valahol jó ez a néma hallgatóság, amit képviselsz. Már-már olyan, mintha naplót írnék, amit garantáltan senki nem talál meg mert messzire viszi a bagoly...

A legjobbakat neked!

M.

1998. október 20.

Hát Lea,

bizony itt zajlanak a dolgok. Kezdődik a Halloween, szóval az egész kastélyt felcsicsomázták. Frics egy két lábon járó agresszor, bárki, aki kicsit is gyanús meggyanúsítja, hogy eltulajdonított egy Hagrid-féle tököt hogy önmegvalósítási célból saját szakállára faraja ki. Állítólag egyszer a Weasley ikrek lenyúltak egy ilyet és sajátos mágiával megbuherálták, ami a nagyterem kellős közepén robbant fel. Persze a gondnok saját felelősségének érezte ezt, és hát azóta... azóta hajthatatlan a témában. A szellemek mint mindig most is partyt rendeznek, a rothadó bűz kezdi bejárni azalagsori pincét. Többen öklendezve távoznak a bájitaltan óráról. Én jól vagyok, és a kviddics is elég jól megy. Sajnos a csillagászat órák annyira nem egyszerűek, mint gondoltam. Te tudod, hogy a Mars mikor is áll az Orion-öv vonzásában? Mindig keverem a Jupiterrel...

Remélem jól vagy Lea. Remélem boldog vagy. Remélem... áh, hagyjuk!
Szia!


M.

1998. október 31.