Bájitaltan terem

Rendhagyó báitaltan óra

2000. 10. 18.

A késők felé mosolyogva folytatom az órát, majd a válaszokat hallgatva csendben bólogatok.
- Úgy van, Sophe-san, bár egy kis határozottság lehet nem ártana - pillantok rá bíztatóan, majd folytatom. - Helyes a válasz, Mirabella-san, ezek is rendkívül hasznosak. Az altatófőzetek azt hiszem hatásosabbak, de majd azért kérdezzen rá a bűbájtan professzornál is - nézek Artemis-sanra. - Nagyszerű válasz Scarlet-san, úgy van - nézek végig a társaságon, aztán körbejárom ismét az asztalokat, és ismét besegítek, ahol kell, de örülök annak, hogy ügyesen boldogulnak ezzel a recepttel is.
- Óh, azt hiszem egy kicsit túlfőzte a hozzávalókat, Taina-san, de ne búslakodjon, ez mindenkivel megesik, ha szeretné óra után elkészíthetem önnel, de persze ha csak igényt tart rá - mondom Taina-san üstje fölé hajolva, és bár nem fog lerobbanni, a hatása nem lesz túl jó a túlfőtt hozzávalóktól, de nem is várom es snekitől, hogy mindent görcsösen tökéletesen hajtsanak végre, egy ilyen órán. Csupán merem remélni, hogy ezek után kicsit jobban fognak tudni koncentrálni és figyelni.
A diákok akiknek a nagy része elkészül, kapnak tőlem egy-két kedves szót, így végül megkönnyebbülve veszem észre, hogy Artemis ismét nagyszerűen teljesít, és ez így igaz Scarletre és szerencsére Sophiera is. Ám egyszer csak valami kisebb pukkanást hallok, és a következő pillanatban, a diákok egyrészének a hátát, másik részének az arcát ellepi egy zöld nyálka,mire én gyorsan inétzkedni kezdek, és levarázsolom az érintettekről a trutymót.
- Yare, yare - szólok határozottan, mielőtt a pánik kitörhetne, de a hangom könnyed, jelezvén azt, hogy ura vagyok a helyzetnek és nincsen semmi baj - Azt hiszem ez nem sikerült túl jól. Daijoubou desu ka? Jól vannak? - pillantok a robbanó üst gazdájára, Rayla-sanra és a mellette ülő Mirabellára, akik ha egyikük nem reagált gyorsan igen csak koszmászosak, de őket is megtisztítom. - Nos, ahogy elnézem Rayla-san, egy kicsit félresiklott ez a bájital, de önnek is azt tudom felajánlani, mint amit Taina-sannak is. De nem harapok érte, ha ezek után szívesen a hátuk mögött hagyják a termet.
Miután mindekivel váltok pár szót, szomorúan konstatálom, hogy kifutottam az időből, bár szerettem volna még egy receptet megtanítani nekik, azt hiszem nem húzom tovább az agyukat. és még így is, a kisebb hibák ellenére is ügyes volt a társaság.
- Nagyon köszönöm, hogy eljöttek erre az órára - hajolok meg -, azoknak meg pláne, akik szorgalomból jelentek ma meg. Ügyesen teljesítettek, bár van még mit tanulniuk, mindenkinek, viszont remélem hasznos tudással gyarapodtak mára. A hónap végére szeretném akkor, hogy elkészítsék azt a vízlégzés bájitalt - a késők felé is odaröptetem a receptet és a magyarázatot. - Legyen további szép napjuk - hajolok meg ismét, majd megvárom, míg elhagyják a termet a diákok.
Azt hiszem nem sikerült olyan rosszul, bár annyira jól sem ez az óra, de nekem is sok mindent kell még tanulnom, hogy jól kommunikálhassak a diákokkal, és kellő tudást is adjak át nekik.

Az óra véget ért, aki szeretne még írhat a záró reag után.
A pontok hamarosan hozzáadódnak a többihez.
Köszönöm mindenkinek a részvételt!