Kashmir Echo

KASHMIR ECHO

Mottó

Minidg is beborított a fény... És rámolvasztotta a sötétséget.

Alapok

jelszó || Egy seprű a boldogság ára
így ejtsd a nevemet || Kasmír Ekhó
nem || nőmacska
születési hely, idő || Nottingham; 1974, január 13.
horoszkóp || bakot lőttek velem
kor || 26
vér || arany
munkahely || Mágiaügyi Minisztérium - Aurorparancsnokság, // Annwn nevű együttes énekese

A múlt

Tagadd ki a lelkem, te sorvadt test. Ez a világ már rég nem a te otthonod. Ez a templom, melyben lakozol rég nem ad megnyugvást. Szállj ki a fénybe, mely kiégeti a szemeid. Már nincs értelme látnod, mert nem létezel. Nincs értelme bárhogy is e helyhez kötődni.

Ha az élet pofán gyűr, rúgd tökön. Azt hiszem e szerint éltem. Ha jól belegondolok, mindig is ezer fokon égtem, és szerettem az életemet veszélybe sodorni.

De csak azért mert izgalmas volt. Meg imádtam üldözni a halált. Gondoltam majd csak nyakon ragad és elvisz innen. Elvisz messze, apámék házától. Utáltam azt a sok felesleges formaiságot, amit meg akartak tőlem követelni. Charment persze beidomították, mint valami engedelmes kis csivavat, ő hajbókolt ő magasan horrdta az orrát minden előkelőség előtt. Olyan borzalmasan unalmas egy nő volt mindig is. És az a vinnyogó vércse. Szerettem megtépni, miután kicicomázta magát. Jó buli volt, frankón. Még ha apám el is fenekeltetett érte. Igen ő túlságosan magasan hordta az orrát ahhoz is, hogy hozzánk érjen.
- Porszemcsék.
Így hívott minket. Másoknak nem hangzik túl megalázóan, de mi mind jól tudtuk, hogy ez azt jelentette az ő szájából, hogy tőle függtünk. Egyszer csak el fog fogyni a türelme és akkor pukk szélnek ereszt. Nevetséges. Röhejes pasas volt, sose bírtam. Mindig csak a munka, a munka, a múzeum. Na az volt az álma a nagy szenvedélye. Olyannyira bele merült a gyűjtésbe, hogy szinte teljesen megfeledkezett rólunk.

Anyám… Anyámról nem tudok semmit, de azt mindig elmesélte nekem Abe, hogy ő nagyszerű nő volt. Álmaimban is őt láttam. És látnám most is, de az a helyzet, hogy nem álmodom. De valami egyfolytában pittyeg mellettem. Pedig engem nem ölel körbe semmi más, csak a sötétség. Szóval, ott tartottam, hogy végi gondolom az életemet, mert, hát, haldoklom. Bekaptam valami átkot, pedig nem sokon múlt, hogy elkapjam azt a szemétládát. Egy ilyen nagyszerű tehetség, mint én… Elég röhejes vég. Sokkal romantikusabb lenne mondjuk belefulladni a saját hányásomba. Na, az már jobban is passzol hozzám. Nem ez, hogy fekszem valahol, és sötétség van. Biztos valami sikátorban fekszek, pontosan ott, ahol eltalált az a sosem hallott átok. Basszameg, Mirr-murr.

Mirr-murr, pici mirr-murrom. Abe azt mesélte, hogy anyám mindig így hívott, de még túl nyomi voltam akkor ahhoz, hogy egyáltalán felfogjam miről pofáznak nekem. De elvileg sokat gügyögtek is, szóval inkább örülök, hogy abból a korszakomból nincs emlékem. Bár azért szeretném hallani anyám hangját. Azt mondták csodaszépen énekelt, és nagyszerű medimágus volt. De anyám már a föld alatt van, vigyázok, rá ne lépjek.

Visszatérve erre az ezer fokos égésre, apámat sosem hagytam dolgozni. Meg a házimanókat sem. Sőt, sokszor kutyultam valami löttyöt, mert Abe már a Roxfortba járt, és robbantgattam apám irodájában. Szerettem volna megtudni, hogy mikor szabadul meg tőlem. Hogy meddig mehetek el. De nem tett semmit, csak kiabált és büntetésből elfenekeltetett. Fura egy hapsi. Aztán volt egy korszakom, amikor minden magyarázat nélkül Abe fejének estem és verekedtem vele. De persze minidg péppé vert. Nem nagyon tudta kontrollálni az erejét velem szemben, mert ő a suliban midig idősebbekkel és vele egykorúakkal verekedett. tiszta kék-fekete foltos voltam, apám pedig nem engedte, hogy így az aranyvérű elitséggel találkozzak. Mondjuk nem is bántam. Hadd hetyegjen ott Abe, meg Charmen. nem bírtam. Úgyhogy inkább az ilyen giccses fogadásokon elkezdtem üldözni a halált. Leugráltam a tetőkről, összevissza törtem magam. Kíváncsi volta, hogy a faterom ezekhez mit szól. De ugyan úgy közömbös volt. Kíváncsi volta, hogy az én sírom felett is úgy zokogott volna, mint állítólag az anyámén? Hát nem nagyon érdekelte. Minden esetre engem ez szórakoztaott.

Aztán persze elkerültem én is a Roxfortba, mint a tesómék, ez nem is volt kérdés. A süveg a Hollóhátasokhoz osztott be, ami nem volt olyan nagy dolog, a családomba mindenki más házban volt. Abe Griffendéles, Char pedig Mardekáros volt. Én meg kék lettem. Szerettem a kéket. És a madarakat. A Hollóhátban az volt a jó, hogy senki sem baszogatott, de velük én nem tudtam verekedni. Csendben voltak, néha ez zavart néha tök jó volt. Már ha csendre volt szükségem. De az ritkán fordult elő. Sokszor rúgtam össze a port a többi ház tagjaival, de éppen annyian is kedztek el tisztelni. Kivívtam magamnak, és bár sokszor a karmaimmal kellett ezt elérnem, sokan ismertek mire végzős lettem. Volt egy együttesem is, amivel mindenféle hard zenét játszottam, bár nem volt olyan komoly a dolog, az elektronika nem nagyon működik a suli falain belül. Eléggé erőszakos rerelő voltam a kviddicsben, nem nagyon akartak velem újat húzni a legtöbben. Miattam elég sokan kerültek a gyengélkedőre, pedig csak erősebb állóképesség kellett volna ahhoz, hogy ne repüljenek le a seprűről.

Szóval ja kifejezetten élveztem az egészet, leginkább az SVK-t bírtam és az Átváltoztatástant. Ilyesztően fasza voltam belőle, és kész voltam animágus lenni, de aztán történt valami ami aláásta az addigi terveimet. Óh, és most bevágnának a filmek ilynekor egy drámai zenét, mondjuk Enyát, vagy Hans Zimmert, jönne egy snitt és máris a kép… De nem még ezt se tudom elképzelni, mert valami hülye sípolás megint félbeszakít, és kedvem lenne visítani, hogy hagyjon már a nyűves élet megdögleni, amikor még valamik motoznak is, én pedig csak érzékelek, mint valami slime. Aztán nem is tudom mennyi idő eltelik. Szememet nem tudom kinyitni, amúgy is fáj a bordám, és a bal vállam ahol totálisan telibe kapott az a nyűves átok. Szóval inkább igyekszem kivonni magam a fájásból, és visszazuhanni az érzelemmentes emlékképek közzé.

Utolsó előtti évem nyarán otthon voltam apám pedig furcsa mód jó arc volt velem. De én azért nem adtam el magam ilyen könnyen. Szóval körbevezetett a múzeumán, nagyon fasza fegyvergyűjteménye van annak amiúgy, tök zsír, és még ígérte is, hogy mivel minden tárgy az ő nevén van, a fegyvereket örökségként megkaphatom. Aztán minden olyan tökéletesen nyugisnak tűnt, amikor egyszer csak kabumm, elkezdett égni az egész épület. Csak úgy. A semmiből. És basszus, mit találtak?? Azt mondták a kiérkező agytrösztök, hogy gyújtogatás történt mégpedig szándékos. És eltűnt egy csomó értékes muglitárgy és mégis kire kenték rá? Naná, hogy rám. És hiába mondtam, hogy Char tette, ő kente rám, mert bosszút akart állni rajtam, hogy csak ő tehette oda azt a fiolát, ami amúgy egy parfümös üveg volt, és igen azért volt rajta az én újlenyomatom, mert azzal dobtam meg, amikor megjelent az irritáló feje. De nem gyújtogattam. Persze mindenki ellenem volt, ki is tagadtak, és még egy hely sem volt, ahol lakhatnék.

Kiesetem a fényből, amihez sosem akartam tartozni. És mégis pokolian fájt az egész. Az utolsó évem előtt pedig eltökéltem, hogy aurornak jelentkezem, hogy az ilyen mocskos szarkeverőket, mint amilyen a nővérem is volt sittre vághassam. Nem volt pénzem és nem volt senkim, aki felkarolhatott volna, a bátyám is a saját életével foglalkozott. Így az utcákat járva kóboroltam és züllöttem. És rohatul élveztem. A legmélyebb sötétséget is keresztül kasul bejártam, hogy aztán ott találkozzam az együttesem jelenlegi tagjaival. Kellett a pénz, így feldobtam ezt az ötletet, aztán úgy tűnik nem is volt olyan rossz. Elvégre egészen a halálomig működött az Annwn. Mocsokból született és mégis, a győlöletes fénybe emeltem fel. De az ne, volt olyan rossz csillogás, mint amiben éltem.

A suli után még a kizüllésem ellenére is felvettek az egyetemre, ahol szabadabban élhettem és zenélhettem. Aztán persze közbejött a háború. Sokan rossznak és förtelmesnek gondolják, de én imádtam. A halál közelségét. És azt, hogy harcolhattam. Egészen addig, míg nem kaptam egy szép kis forradást a vesém fölé. De akkor értettem meg, hogy ki is vagyok. Tökre mint valami túltolt filmben. rájöttem, hogy szerettem harcolni másokért. Hogy nem csak az én önzőségem miatt jó az életemet kockáztatni, hanem azokért is, akik nem elég erősek ahhoz, hogy küzdjenek.
De úgy tűnik túl szentimentális gondolat volt tőlem, mert most ez visz a sírba. Hogy másokért harcoltam. Az pedig cseszettül fárasztó. Főleg, hogy így halok meg. Aztán megint ez a hülye sípolás, és akkor hirtelen a felszakad a sikoltás a torkomból, és felülök.
- Nyugodjon meg. Miss Echo, biztonságban van – hallom egy ismeretlen pali hangját.
- Egy rajongója találta meg félholt állapotban… Minden bizonnyal követte… - de jó, hogy én mennyire gyűlölöm őket… De most az egyszer hasznuk is volt. Szóval nem nyúvadtam ki. Összerakom, hogy a Mungóban ülök, és medimágusok bámulnak rám. Elkezdenek magyarázni valami maradandó sérülésről, meg, hogy az átok befeketítette a bőröm, de azt hiszem ez nem olyan nagy dolog.
- Hát kösz, meg minden – motyogom, majd igyekszem kikászálódni az ágyból. Haza akarok menni, és meg akarom ölelgetni Kazánt. Ellenkezve próbálnak visszatartani, de én makacsul vonulok ki a kórház ajtaján. Írnom kell Abenak is, hogy jól vagyok. Meg úgy a haverokkal is beszélni kell a bandából, hogy ne temessenek. Hát ma se tudom meg, hogy apán sírna-e a sírom felett vagy nem.

Jellem

Azt mondják rólam, hogy a vagány csaj. A kritikus. Pedig én csak az igazságot mondom el az emberekről. Azt amit én látok. És talán sokszor igazam is van. De persze az fáj a legjobban. Azt mondják harsány vagyok és hangos, na meg bunkó. pedig én csak szeretek nevetni. Az élet apró örömein kacagni. Sokkal kellemesebb úgy az élet, nem? Azt állítják rólam, hogy kurva vagyok, pedig ez nem igaz. Nem mászom rá arra, aki nem akarja, hacsaknem akarom én őt nagyon-nagyon. Kalandokat gyűjtök, hogy legalább legyen mit mesélnem. Szenvedélyes vagyok mindenben, amit csinálok. A zenélésben, a nyomozásban.

Azt állítják rólam, hogy különös vagyok, egyszerre barátságos, de olyan ember, akihez lehetetlenség közel kerülni. Való igaz, vannak barátaim, ismerőseim, szeretőim, de senki sem ismer engem igazából Távol tartok magamtól mindenkit, csak azért, mert belül rettegek, hogy mi van bennem. Hogy nincs más csak az üresség. A sötét mélységesen mély üresség. Nyomulok, pedig félek, hajszolom magam, és halálfélelmem van. Harcolok, pedig sosem vágytam rá, mégis ezt kell szeretnem. Nem tudom ki vagyok és mi vagyok, csak a tombolok a világban, hátha megtalálom a kérdéseimre a válaszom.

Összességében nem vagyok gonosz ember, csak még önmagam sem ismerem. Nyitott vagyok, ezt meg kell hagyni. Nagyzoló vagyok, hiszen van pénzem. Jó sok, nem kell kuporgatnom. Kényelmesen élek, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnám milyen a mocsokban élni. Nem értem meg emiatt azokat, akik ezért rimánkodnak. A saját erömből lettem az, aki most vagyok. Ha nekem sikerült másnak is sima ügy nem? Szóval jah, nem bírom, ha valaki túltolja az önsajnáltatást. De azért szeretek segíteni is azon, akin látom, hogy muszáj. Nem vagyok kőből. Mellesleg szeretek a rosszfiúk nyomában lenni. Az orruk alá dörgölni, hogy jobb vagyok náluk, mert elkaptam őket.

Apróságok

mindig || zene, zenélés, zúzós dalok, gitár, éneklés, koncert utáni cigi, nyomozás, sex, párbajozás, mugli fegyverek, filmek, pattogatott kukorica, egyedüllét – társaság, alkohol, nárciszok, kviddics, repülgetés
soha || másnaposság, hányás, szerelmi kínlódás, ihlethiány, nulla szabadidő (elég gyakori), idétlen rajongók, túl nyomulós rajongók, hülye kérdések, üres csend
hobbik || Heh, az mi? Szabadidőnek nevezném, ha nem kellene se eszeveszett bűnözők után loholni és nem dolgoznék folyton új dalokon és nem próbálnék éjjel a bandámmal. Na ha ezeket nem kéne csinálni, meggyújtanám a cigim, kifeküdnék a placcomra, a függőágyamba, és csak úgy szarrá vedelném magam. Vagy egész nap filmeket néznék a moziban, betegre tömve magam pattogatott kukoricával. Ez lenne ám az aranyélet. Meg akkor mennék minden nap kviddicsezni is. De csak lenne. Meh.
merengő ||
Legjobb emlékem, amikor túl voltam egy sikeres koncerten. A legrosszabb pedig a legelső harci sebem attól a gyilkostól, akit hagytam megszökni, mert tapasztalatlan és figyelmetlen voltam.
mumus || A mumus felveszi a saját alakom, a mellkasom pedig lyukas és nem látok magamban semmi mást, csak ürességet.
Edevis tükre || Azkabanba záratom a bérgyilkost, akit üldözök.
százfűlé-főzet || cigaretta füstös, abszint színű, gőzölgő, lötty. Keserédes, akár az élet
Amortentia || nárciszillat és mézeskalács
titkok || || van egy „ribi rendszámom”, a fenekemen, ami egy repülő hollót ábrázol, nárcisszal a csőrében
azt beszélik, hogy... ||
A Roxfortban lefeküdtem az összes férfi tanárral. Ennyire alantasnak és ízléstelennek ne nézzetek légyszi.
Mellesleg állításuk szerint nimfomániás vagyok, ami ugyan csak sértő. Ki az a hülye, aki nem élvezi??!

A család

apa || Adamas Echo; 60; aranyvérű; kitagadott, szóval jah, azt hiszem erre mondják, hogy nem csipázzuk egymást
anya || Priscilla Escho (Priscilla Mabell); meghalt 34 évesen; aranyvérű; belehalt a szülésbe, így nem ismertem, de biztos szerettem volna
testvérek ||
Abraham Echo; 36; aranyvérű; jó fej srác, igaz régen mindig szétverte a seggem, de csipázom.
Charmen Echo; 30; aranyvérű; halvány manófingom sincs róla, hogy él-e vagy hal-e. Sose izgatott különösebben ez a barbie baba.
gyermekek || hehe, azért védekezek
állatok ||Kazán, a bernipásztorom, és Kiruu a kuvik

Családtörténet ||

Az apám nagyapja még tudta mi a dörgés, így összeegyeztette a varázsvilág és a muglik által is kedvelt dolgokat, így hangszerüzletet nyitott. Volt ott normális és varázslatos mindenféle cucc, így jól megszedte magát belőle. Aztán innen ered a zenemániás vérem is, bár az apám sosem szerette a zenét. De azért ő is folytatta a bizniszt. Meg azért is híresek vagyunk, mert van egy mugli múzeumunk: Varázstalanok Varázslatai Múzeum, amik érdeklődő varázslók és boszorkányoknak épült. Minden van ott, ami muglitörténelmet illeti, de szerintem a legfaszább rész a fegyverek. Apám gyűjtő volt, régen azt mondta, hogy minden az enyém lesz, de összekaptunk és kitagadott. Így mindet a bátyám kap, de ő meg az én részemet úgyis nekem adja, szóval nem hatódtam meg az öregtől. Jah, igen ez lényegében anyámnak köszönhető, ő pénzelte az egészet, míg apám szövögette az ehhez kapcsolódó terveit.

Anyám neve sem ismeretlen, nagyon híres medimágus família szülötte, és az ő módszerei úttörőnek számítottak a szülészetben. Egyébként az ő faterja meg seprűgyártó volt, így lehet valakinek a Mabell nevű seprű van a feneke alatt, ha a nagyija seprűjén tanul kviddicsezni, ugyanis a Tűzvillám lesöpörte ezt a céget így a több száz éves biznisz csődbe ment. De ez van, semmi sem állandó.

Külsőségek

magasság || 175 cm
testalkat || kecses, vékony, szemrevaló állítólag
szemszín || világosbarna
hajszín || fekete
kinézet ||
Szépnek szép vagyok, de gyönyörű nem. Elegánsnak elsőre annak tűnök, de inkább az öltözködésemnek köszönhetően ez lerombolhatja ezt a képet. Fekete és fehér színű ruhákat hordok, kedvelem a nadrágokat, a bőrkabátokat, a bakancsokat, a sok-sok karkötőt, és bő pulcsit, a kötött holmikat és a menő pilótaszemüvegeket.

Tudás és karrier
pálca típusa || vörös tölgy, sárkány szívizomhúr, 11, és feles
végzettség ||
Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola; Griffendél Godrik Akadémia – általános aurori képzés; kriminálpszicho-mágus szak

RAVASZ:
SVK: K
Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: V
Bűbájtan: V
Repüléstan: K

foglalkozás || MM-ben dolgozom az Aurorparancsnokságon, és begyűjtöm a rossz fiúkat
iskola || kivégeztem mindet, hehe
szak || szintén
varázslói ismeretek ||

Nem dicsekvésként mondom, de rendkívül jó vagyok párbajozásban és bármilyen közelharcban, bunyóban, valamint átváltoztatástanból sem vagyok utolsó. Ez a két tárgy volt a kedvencem, de egyik tanulása sem okozott nehézséget. Imádok repülni és kviddicsezni, és terelő szerettem lenni mindig. Jó buli volt. Ha tehetném most is kviddicsezhetnék, de sok a rossz fiú, akiket el kell kapnom. A varázslényekhez viszont annyira értek, hogy jobb esetben meg tudom különböztetni a fejüket a feneküktől, bár néha ez sem sikerül. Nem remekelek ebben olyan jól, de szerencsére nem varázslényeket üldözök.

Egyéb

avialany || Krysten Ritter