Prefektusok pihenője

Minerva E. Balmoral pennájából

A prefektusok, iskolaelsők és csapatkapitányok számára kialakított, az itt tartott megbeszélések igényeinek megfelelően magától megnövő helyiség sokak számára szolgálhatna inspirációul ezeknek a címeknek az elnyerésére. A nagy felelősséggel szerencsére nagy kényelem, naponta mágikusan újratöltődő finomságok, hívogató asztalok is járnak. A helyiség falait a négy ház címerállatainak ábrázolásai, valamint a korábban ezeket a pozíciókat birtoklók aláírásai díszítik - bár ezekre nehéz odafigyelni, miközben az ember az ügyelére várva vagy onnan érkezvén elhelyezkedik a puha kanapék egyikén, és tölt magának egy kis kakaót/kávét/teát/töklevet a saját bögréjébe. Az helyszín felett érzett öröm egészen a következő nagy megbeszéléséig kitart.

[Venus]

Venus - the only planet that spins clockwise

2005. április 14.

Közeledik az év vége, ami azt jelenti, hogy alig több, mint egy évem maradt arra, hogy cselekvésre sarkalljam diáktársaimat, hogy közös munkával jobbá varázsoljuk ezt a helyet. Hosszú ideig érlelődött bennem a Diákjóléti Bizottság gondolata, de a körülmények és a végső elhatározás csak most értek be. Az igények és a teendők is megsokasodtak, különösen, ahogyan közeledik az orientációs nap időpontja. Egyértelmű, hogy segítségre lesz szükségem ahhoz, hogy minden kitűzött célt teljesíteni tudjak.
Van már pár lelkes diáktársunk, akik szívesen és önként vállaltak kisebb feladatokat, de az igazán komoly, nagyobb felelősséggel járó dolgokat egyikük sem szerette volna vállalni. Prefektus társaim mindeddig pozitívan fogadták a kezdeményezést, még ha aktív résztvevői nem is kívánnak lenni. Épp ezért gyakorlatilag madarat lehetett volna fogadni velem, amikor Venus kifejezte érdeklődését a project iránt. Jól tudom, hogy ez nem ígéret és nem elköteleződés, de egy remek lehetőség a közös munkára az évfolyam legkiválóbb diákjai és egyben prefektustársaim közül valakivel.
Mivel nincs kinevezett irodahelyiségünk, a pihenőbe pedig mindkettőnknek szabad bejárása van, célszerűnek éreztem ezt a helyiséget választani. Negyedórával az időpontunk előtt már ott vagyok, hogy előkészüljek, és megbizonyosodjak arról, hogy minden rendben van. Nem először töltjük épp itt az időnket, amióta tavaly megkaptuk a kinevezést, és ezzel együtt a bizalmat is a tanári kartól. Kikészítek magunknak egy-egy csészét – magamnak egy sárga színű, borz mintásat, Venusnak pedig zöldet egy kígyó mintázatával - , valamint a szokásos kekszeket és teát. Jelképesen az asztalra készítek egy plakátot, ami röviden foglalja össze a Bizottság legfontosabb törekvéseit, valamint pár szórólapot, ami az orientációs napról nyújt átfogó tájékoztatást. A plakátot Venus már láthatta itt-ott, ami szellősen, de olvasmányosan tartalmaz pár kiemelt dolgot, mint például néhány kiemelt célkitűzésünk. A szórólap azonban új, és egy év végi eseményt hirdet, amire ha minden igaz, hamarosan sor kerül.
Végezetül gyorsan átpörgetem a saját jegyzeteimet és vázlatpontjaimat, mielőtt tárgyalópartnerem megérkezne. Tele vagyok ötletekkel, és biztos vagyok abban, hogy járnak még ide olyanok, akik szintén szeretnének valami plusz értéket hozzáadni az iskolánkhoz.
- Szia! Jó látni téged! Kérlek, foglalj helyet! Mit kérsz? – felállok, amikor hallom Venust megérkezni, és a szokásos mosolyommal fogadom őt. A kanapék kényelme még mindig ugyanolyan hívogató, mint amikor először léptünk be a pihenőbe, akkor még kíváncsiságból, ötödév elején.
- Örülök, hogy érdeklődsz a Diákjóléti Bizottság iránt. Sokat jelent nekünk a támogatásod. Hiszem, hogy van hozzáadott értéke annak, amit csinálunk. – pöccintek egyet pálcámmal és kitöltöm számára, amit kér. A magam részéről jó angol módjára a teát választom egy kevéske tejjel, hogy krémesebb legyen, majd elteszem a pálcámat talárom zsebébe.
- Mielőtt bemutatnám magunkat, előtte szeretnélek megkérdezni. Mi az, amit eddig hallottál rólunk? – kérdésem lényege nem az önfényezés, hanem az, hogy felmérjem az ismereteit, hogy honnan indulunk. A Bizottság ötlete nagyon újszerű koncepció a varázsvilágban, még ha a mugli iskolákban ez megszokott dolog is, sőt, egyenesen presztízs kérdése.