Anchante Mademoiselle

Blaire

Szédítő sebességű előrelépések! A Főosztály már ténylegesen elkezdte tárgyalni a Minisztériumi Flotta felújítását, mitöbb modern, kortárs autókkal a változatosság kedvéér. Nem szégyellem bevallani, megvan a varázsa egy jó formába lévő Y-modellnek, még ha múzeumi tárlatvezetőnek is érzem magam mellette, a Diszkrét Flotta vegyes darabjai pedig vannak annyira újak, hogy egy mai világba is lehet rajtuk élhetően dolgozni, de talán úgy hetven év után már időszerű volt lassan.
Persze ez nem jelent még semmit. Nem egy sürgős téma - a szorgos és lelkiismeretes munkámmal az utóbbi évekbe, csak kevésbé sürgőssé vált, mint korábban - és meglehet, csak évek múlva jutnak el tényleges döntésig is, de ismerem a szerencsémet. Ha nem vagyok felkészülve az eshetőségre, hirtelen kap el minden és bármi fordulat. És általába messze állna tőlem a beszerzésügy is, én csak a szerelő vagyok.
De amikor annyira apró és konkrét, ritka dologér felel az ember lánya, hogy arra még alosztály sem létezik, csak egy szál magamra van bízva a teljes garázs, mint az egyetlen lélek aki értek hozzá,.. nos. Arról már tájékoztattak, legyek felkészülve, bárkire bízzák majdan az üzletelést, én el fogom kísérni. Mer valakinek kelleni fog magabiztosan tudnia, mi az, hogy autó. És ha abból többet akar egyszerre venni az ember, újonnan és egyformát, az nem olyan helyen fog történni, ahol a kezeslábasomba illik megjelenni, bármilyen csinosan töltsem is ki néhol.

Hát így kerültem ide, kezembe egy - hogy hívják ezt? - ilyen félbehajtva füllel fogható, másképp vállfánál fogva szekrénybe akasztható, öltönytok dologgal, abba pedig a fehér zakós-nadrágos kosztümömmel. Ha fontos helyeken helyzethez illően kell várhatóan megjelennem, ideje lenne felfrissíteni a ruhatáram - akár új beruházással, akár csak ennek a hőn szeretett szettnek a felújításával. A néhány, végtelennek tűnő éve alatt túlélt pár, nem finom ruháknak szánt kalandot - kezdve egyből a debütálásával azon nagyon tüzessé vált Imbolc bálon.
Ez a hozzávetőleg határozottságom talán az ajtóig is elvisz.
Aztán a benti nyüzsgés intenzitása másodpercek alatt zúdítja a nyakamba a jóöreg, ismerős, "mit keresek én itt egyáltalán" érzést, amibe szinte kapaszkodhatnék biztos pontként. Nem próbálom elkerülni a kuncsaftokra lecsapó alkalmazottak rohamát, szerintem csak a megszeppent visszahúzódásommal sikerül annyira elkerülnöm a figyelmet, hogy mind valaki mást találnak előbb. Illetve, úgy tűnik, egy kivételével..?
Próbálom kifürkészni, őhozzá is lehet-e fordulni, vagy neki más feladatköre lenne. Aztán attól tartva, hogy még azt hiszi rólam a végén, hogy bámulom, átnézek a próbababán lévő költeményre, gondolom amin az imént dolgozhatott, mint h eleve azt figyeltem volna.
Mer persze, hogy amikor emberien kommunikálni lenne szükség, magával ragad a lámpaláz, esetlenül somfordálgatnék is arrafelé, ő oldja meg végül a nagy dilemmát, és céloz meg engem.
-Hmmm.. j-jó napot! Esetleg segíthetek?
-Ja! Igen. Ruhát szeretnék...
Zseniális vagy, Lu, mint bármikor ha valakihez kell hozzászólni.
-Mármint,.. van ez a régebbi ruhám,- emelem meg mutatólag, egyelőre a tartójába, -azt szeretném felfrissíteni. Illetve, nem tudom hogy jobb ötlet, így, vagy új darabbal kezdeni eleve. Nincs rossz állapotba amúgy, de átélt némi gyűrődést már.
Pótcselekvés a próbababán lévő darabot nézegetni időnként, a partravetetthal-bizonytalanságom talán-leplezésére, de belekúszik némi valódi kíváncsiság is. Merész darab, nem tudom én elég merész lennék-e hozzá, de van az a merész karaktere, ami nekem tetszeni szokott.
Mintha az ő tekintete is a ruhára siklana - nem vagyok biztos, vajon ő is esetlenkedést leplezendő, vagy engem kapott rajta ugyanezen, és arra gondol, hogy az "új darab eleve"ként fontolgatnám a művét...

zene:JS - nocturne

dress


M I R A

'...a múzsa csókja...'

~~ ❈ ~~

-Ja! Igen. Ruhát szeretnék...
Illedelmes mosollyal arcomon bólintok. A véleményem, ami kellően cinikusan valahogy olyasféleképp hangzana hogy jó hogy nem varangydudvát, megtartom magamnak. Nem tudom elsőre eldönteni mi zavaróbb. A hangzavar, ami nekem már nem annyira szokatlan mint első alkalommal vagy a vevőm teljes idegen-test érzete. Pedig első pillantásra nagyon is nőies és ahogy a ruhára pillog…
-Mármint,.. van ez a régebbi ruhám…azt szeretném felfrissíteni. Illetve, nem tudom hogy jobb ötlet, így, vagy új darabbal kezdeni eleve. Nincs rossz állapotba amúgy, de átélt némi gyűrődést már.
- Hmmm, akkor ha megengedi… - nyúlok a vállfáért hogy a ruhazsák még számomra rejtett tartalmát átvegyem. Ellépek a lány mellett a legközelebbi akasztósorig és oda teszem az általa hozott saját darabot hogy aztán könnyed mozdulatokkal kihámozzam rejtekéből a fehér nadrágöltönyt. Elbillentett fejjel szemlélem meg, egyetlen percre emelem meg csak az anyagot végigsimítva középső mutató és hüvelykujjam között majd hátrébb lépve a lány felé pillantok.
- Bevallom azt hittem a kollekció új darabjai érdeklik magát is.
Fejemmel a többi lelkes lányka felé bökök, akik közül már jó pár a próbafülkék felé szasszézik hogy felvehesse a báli kreációkat.
- Természetesen rendbe tudjuk hozni őt is ha szeretné. Én a fekete gombokat átcserélném aranyra de ez egyéni ízlés kérdése persze…
Szokásommá vált hogy a ruhákat személyként kezelem, nem tárgyként. Talán mert mindnek története van és ha mesélni tudna mind mást és más mondana. A kosztümöt ott hagyom felakasztva, s a középen terpeszkedő pulthoz lépve veszem kezembe az egyik alsó fiókból a dokumentációkat meg egy tollat.
- Nagyjából két hét mire elkészül, korábbra nem merem ígérni, sajnos mint látja most eléggé nagy a nyüzsgés. – kiszalad belőlem egy apró sóhaj. Hiányzik a műhely csendesebb volumene, mikor még csak a tervezői fázisban vagyunk nem az eladásiban. – De Miss Mimi mindent megtesz ügyfelei kedvéért természetesen.
A félig betanult szakszöveg természetesnek hat ajkaimról mégis van hangszínemben némi mesterkéltség. Végtére is nem Mimi tesz meg mindent hanem én, de mellékes ez ugyebár.
- Az nem állna rosszul magának.
Bökök tollal a kezemben a szemlélt próbababa felé.
- Lehet igazítani kellene valahol egy minimálisat, de… így ránézésre szinte a mérete.
Zavarba jövök, még mindig furcsa más testéről úgy beszélnem mintha közkincs lenne, mert ez olyan privát dolog, a forma, a súly, az alak maga de ebből látszik, a profizmusomnak van hova fejlődnie.
- Ha szeretné nyugodtan felpróbálhatja...
Nem kényszer persze, de kíváncsi lennék hogy áll rajta. Pláne, ha nyitott valami újra még az is lehet, beleszeret. Nekem meg egy plusz pont lenne a főnök szemében. És ez a lány…. van benne valami… valami ami sejtelmes valami, ami rejtelmes. Talán az ahogy vonakodik, mintha nem érezné magáénak ezt az egészet. Mintha nem tudná milyen tökéletes alakja van és hozzá kifejezetten porcelánbaba jellegű arca… azok a nagy mandulavágású szemei… Van benne valami, ami vonzza a tekintetet. Az enyémet biztosan. És ez nem sokakban van meg. Nem sokan ihletnek meg. Tökéletes modell lenne. Teljesen tökéletes.

-Óh, persze- bólogatok, és szorgosan kihajtom a ruhatartót, hogy a vállfánál fogva adjam át. Aztán csak feszültes kíváncsisággal lesem a megszakértés folyamatát, mint ha épp valami vizsgamunkámat értékelnék. Van egy olyan könnyedsége a mozdulatainak, ahogy a ruhát vizsgálja, mint ha egy egész másik világ lenne a szabászat - amihez nekem reményem sem lenne felérni. Mint egy mesébe tündérországba tévedt halandó.
-Ó, én ...igazán nem vagyok szakértője, nyitott vagyok tanácsra.
Valóba jó pont a gombokkal, nem szoktam más fekete dolgokkal egészíteni ki általába. Talán valóba jobban jön ki a saját magamhoz igazított másodszínekkel. A brighthorni fehér kalapomnak van csak még fekete szalagja, de azt meg néha párosítom csak ehhez a szetthez - ha az időjárás úgy igényli - meg biztos még mindig illene az aranyszín részletekhez is. Miután történetesen a fejemen szokott lenni,..
Elpislogok a ruhapróbálók felé én is, a magam részéről csak bénán mentegetőzve, mer én hogy is máshogy.
-Nem vagyok én ahhoz elég magabiztos... Legfeljebb ábrándozni róla. Ez a fehér a legkicsípettebb, ami tőlem kitelik. Amikor... úgy adja az alkalom.
Elég élénk ez is csak a tiszta fehérrel, már azzal is jobban kitűnök általába, mint a mimózaságom preferálná. Hacsak nem olyan időket élnénk, amikor valaki feledteti velem, hogy egyáltalán valaha voltam mimóza életembe, és csak annyi érdekel, hogy neki szép legyek, a világ meg gondolhat amit gondol,.. de ezt a témát meg ejthetjük is mielőtt belekezdenénk, úgyis tárgytalan, a bánatos nosztalgia meg soha nem a javamra volt.
Inkább csak bólogatok a két hétre, nem hiszem hogy annyi alatt sűrgőssé válna, hogy kész legyen mégis.
A másik ruha kitartó ajánlgatására csak kibuggyan belőlem egy bénácska nevetésféle, nem vagyok én ehhez elég látványos ...bár ábrándozni megártani nem fog, az igaz.
-Ó, az teljesen véletlen. Nem ez szokott a méretem lenni- mentegetőzök a jobb, mint szokott lenni formám miatt..? Az utóbbi év korábbi felébe kicsit hagytam magam elszaladni a terápiás célzatú nassolással, úgyhogy az utóbbiba sikerült rászigorítani magamra és kicsit jobban visszalendülni belőle, mint vártam, de nem vagyok elég optimista bízni benne, hogy hosszabb távon is sikerül tartanom ezt a formám. Jellemzően inkább tendálok a... éljünk Anya kifejezésével, "tömör gyönyör" alkat felé, kedvesebb mint aminek lehetne még hívni.
Bár valahol jól esik a kitartó noszogatás, hogy legalább egy próbára bátorkodjak.
Vélek felfedezni valami zavarfélét a szabász lány felém fordított figyelmébe, amit kicsit segít a magamét enyhíteni, talán nem én vagyok abszolút fura, csak mindkettőnk gyakorlatlan a helyzettel. Vagy valami más is?
Minden bizonnyal én vélem csak belelátni másnak a gyanúját is, az ő részéről ez szakmai, szakértői figyelem, de titokba azér jól eshet a gondolat. Vagy nem titokba. Engem világ életembe könnyű volt nyitott könyvként olvasni.
-Mondjuk,.. nem sietek ma máshova- adom be a derekam végül mégis.
Nem nyilvános megjelenés ez, csak ruhapróba. És még ha túl merész darab is énhozzám, arról lehet elábrándozni, milyen lenne másképp, és nem mintha innen kinéznének azér, ha mégsem áll jól. Valamint, őneki is biztos segíthet tökéletesíteni a darabot, ha élőmodellel is dolgozhat. Úgyis végül olyan valaki fogja viselni, aki mozog is benne, nem csak vigyázzba áll, mint a jelenlegi bábu.
Végülis, ha művész nem is vagyok, a szívem kis sarkaiba a tündér is szerettem lenni Esmé illusztrációihoz, hasonló kaland lehet ruhához modellkedni is.

zene:JS - nocturne

dress


M I R A

'...a múzsa csókja...'

~~ ❈ ~~

-Ó, én ...igazán nem vagyok szakértője, nyitott vagyok tanácsra.
Szóval idegen a divat világában. Vagy csak a profikra bízza magát. Akár így, akár úgy, örülök hogy hozzánk tért be, annak meg különösen hogy a többiek nem figyeltek fel rá elsőre.
-Nem vagyok én ahhoz elég magabiztos... Legfeljebb ábrándozni róla. Ez a fehér a legkicsípettebb, ami tőlem kitelik. Amikor... úgy adja az alkalom.
Követem a lány pillantását a próbálók felé, és meglepődve pislogok párat szavain tűnődve. Aztán barátságos bátorító mosollyal fordulok újra felé.
- Ha valaki akkor maga tudná viselni ezt a ruhát, nekem elhiheti. Jó a szemem az ilyesmihez. – kacsintok bátorításképp. - … akartam is kérdezni, mi az alkalom?
Nem mindegy mert a sellő fazon jól mutat egy fotózáson de mozdulni pláne táncolni már nem tud benne az ember lánya egy bálon. A szín is fontos tényező lehet az esemény jellegétől függően.
-Ó, az teljesen véletlen. Nem ez szokott a méretem lenni.
Ahogy a nevetése felcsendül a másiknak és utána a tiltakozása, úgy követi egy hasonló gyengécske kacaj részemről is az ellenkezését.
- Hát ma úgy tűnik pedig, igazán szerencséje van.
- Mondjuk,.. nem sietek ma máshova.
Nem tudom mi adja az utolsó lökést a meggyőzés lejtőjén. Talán a noszogatás, talán a ruha csábító kacsintgatása, a lehetőség hogy hercegnő lehessen ha csak egy pillanatra is amolyan varázslatos formában vagy az hogy a tollat a fülem mögé dugom és a próbababa mellé lépve elkezdem ügyes fürge ujjakkal megszabadítani élettelen viselőjétől a különleges anyagot.
- Higgye el, Miss Mimi kreációi csodálatosak és egyediek. Mind minőségi anyag. Ez a kollekció egyik talán legelegánsabb darabja és nyolcvan százalékban én dolgoztam rajta.
Felpillantok de aztán gyorsan a gombokra összpontosítok újra hogy ne várassam meg a másikat.
- A próbafülke jobb oldalon lesz, szóljon ha segítség kell. Amúgy Blaire vagyok. Blaire Montrego. – mutatkozom be miközben már a ruhát nyújtom felé. Nem a kezem hanem a méregdrága selymet, mert ez még talán hivatalosabb és elitebb is mint egy baráti kézfogás. És talán, jobban bizalmat ébreszt a másikban hogy már a nevemet is sikíthatja ha nem boldogul az öltözködéssel.