Nellie E. Nott

NELLIE ELENOR NOTT

így ejtsd a nevet || Nelli Elenor Nott
nem || nő
kor || 27
vér || arany
foglalkozás || protektor
funkció || Elliot O'Mara életében játszik fontos szerepet, miután apja, Phillip Rowle és Nellie apja, Rufus megegyeztek, hogy örököseik összeházasításával erősítik meg családjaik vagyoni - és társadalmi helyzetét.

A múlt
Őszintén szólva, tényleg nem tudom, hogy kerültem ide. Fagyos és kemény alattam a jégpáncél, mégis megnyugtató... Azt hiszem, itt végre el tudnék aludni, igen. Meztelen testem lágyan simítja végig az érdes felületet, úgy érzem, helyenként meg is olvasztja azt, miközben én egyre jobban hűlök ki...
Nem tudom, mennyi idő telik el így, egyszer csak arra eszmélek, hogy gyerekek sikoltoznak mellettem és hamarosan szirénák vijjognak. Remek, az alvásomnak lőttek. Borzasztó dühös leszek, a méreg egyszerűen elönti az agyamat és képtelen vagyok visszafogni magam... Szabadjára engedem a sötétséget, a fájdalmat és az utálatot, ami napok óta emészt belülről. Idézem fel az érzést, amit akkor éreztem, mikor behoztak a Szebb Napok Pszciho-medimágiai Intézetbe. - Hogy pontosan mit tettem ebben a pillanatban, arra nem emlékszem azóta sem... - számolok be a csoportterápián a többieknek, akik megértően bólogatnak. Ez itteni nyelven azt jelenti, folytassam. Fogalmam sincs, kik ezek, annyira értelmetlen ez az egész... Vadidegenekkel bájolgunk egymásnak, tettetve, hogy tökéletesen megértjük és elfogadjuk egymást, a válogatott pszichés zavarainkkal együtt.
- A következő kép, ami megvan, hogy egy fehér szobában harapdálom a karomat véresre... - nézek határozottan Phil, a csoportvezető szemébe, aki állja a tekintetemet. Ez tetszik. Végre valaki, aki nem jön zavarba az őrülettől. Biztosan sok mindent látott... nálam jóval vészesebb eseteket is, amik felvértezték ahhoz, hogy jól végezze a hivatását, és legyen gyomra ehhez...
- Arra emlékszel, Nellie, hogy mire gondoltál, amikor megharaptad magad? - hangzik el a kérdés.

Behunyom a szemem, majd hirtelen megjelenik előttem anya... ahogyan karácsonykor készülődik. Hófehér estélyit visel, fekete haja tökéletes kontyba rendezve, a sminkje makulátlan. Annyira, lélegzetelállítóan gyönyörű, hogy arra szavak nincsenek.
- Anyámra... és arra, amikor... - itt kezd kicsúszni a talaj a lábam alól kissé, érzem a gombócot a torkomban, ami egyre nagyobb lesz, és nem tehetek róla, hiába próbálom visszatartani a zokogást, mégis kitörik belőlem. Innentől kezdve csak szaggatottan tudok beszélni, egy-egy szó hagyja el ajkaimat, majd végül két társam visszatámogat a szobámba, ahol bebújok a meleg, fehér paplan alá, lehajtom az éjjeli szekrényemre előzőleg kikészített bájitalt, és jobb híján... elalszom. Felejteni próbálok... és közben előre rettegek, még álmomban is attól, amit látni fogok. Minden éjjel ugyanaz az álom kísért... ami nem is álom, hanem a színtiszta valóság. Valami rosszat sejtek, valami nem hagy nyugodni, ezért ébredek meg az éjszaka közepén. Magamra kapom a köntösöm, úgy sietek anya szobája felé, aki az utóbbi napokban nagyon furcsán viselkedett... Aggódom érte, meg akarok róla bizonyosodni, hogy minden rendben van-e. Be akarok nyitni hozzá, de az ajtó zárva. A pálcámat mostanában mindenhova magammal hurcolom, részben anyám kérésére is, aki - mióta megtudta, hogy apám halálfaló lett, és mennyi ártatlan ember vére tapad a kezéhez -hisztérikus rohamokkal küzd. A pszicho-medimágus szerint pánikbeteg... Kinyitom gyorsan az ajtót, és a jeges fuvallat azonnal a zsigereimbe mar... Sötét van, nem látok mást, csak anyám hófehér köntösét, amint lágy lebernyegként száll a szélben. Majd egy sikolyt hallok, tompa puffanást, és ekkor zihálva, verejtékben úszva, magam is sikoltozva, felébredek. Másnap reggel úgy ébredek, mint akit agyonütöttek.

A szokásos reggeli szesssön után eljön a látogatási idő. Csütörtök van, bár elfelejtettem, - ki képes itt számon tartani a napokat - azonnal eszembe jut, milyen nap van, amikor Phil odalép hozzám, és közli, látogatóm jött. Végignézek magamon, látom, hogy semmi sincs rendben. A ruhám gyűrött és foltos, így nem mutatkozhatok előtte. Aztán nagy nehezen leküzdöm a pánikreakciót, és fogadom a szobámban.
- Nellie, jobban vagy? - kérdezi apám, aki mint mindig, most is kifogástalanul fest, és nyers erőt sugároz.
- Jobban?! - kuncogok egyet. - Hogy jobban vagyok-e? - most már hisztérikusan felnevetek, majd őrült csillogással a szememben megindulok apám felé.
- Elég volt... most már össze kell szedned magad! A Nagyúr eddig kivételesen türelmes volt veled szemben, de az ő türelme is véges - fogta meg a vállaim apám, miközben engem tovább kínzott a röhögőgörcs, amit képtelen voltam abbahagyni. - Azonnal hagyd abba! - rázott meg apám teljes erejéből, és valami nagyon mély, mindennél erősebb akarattal, hogy megfeleljek neki, erőt vettem magamon, és abbahagytam a nevetést. Néma csendben bólintottam, s csak miután apám végre magamra hagyott, roskadtam remegve a földre.

Jellem
Rendkívül szabad szellemű, ravasz, találékony nő, kivételes humorérzékkel. A háború alatt apja nyomására maga is kénytelen volt olyasmit megtenni, ami alap járaton kifejezetten távol állt volna tőle. Bár embereket nem ölt és nem is kínzott, számos alkalommal kémkedett potenciális ellenségek után, majd sikeresen tőrbe is csalta őket. Mióta véget ért a háború, megkönnyebbült, hogy többé nem kell ilyen szinten kifordulnia önmagából, de nem sikerült megnyugodnia. Pszichiátriai kezelése óta ugyan látszólag a munkahelyén és a társasági életben is remekül funkcionál, gyakran vannak akut zavarai, amikor mások számára érthetetlenül viselkedik, hisztérikus - avagy pániktüneteket produkál. Minden erejével azon van, hogy ezt a gyengeséget titkolja a környezete elől, de előfordul, hogy lebukik. Belső szorongását hedonista módszerekkel igyekszik tompítani, méregdrága alkohollal, dizájner ruhákkal és válogatott szeretőkkel ködösíti el elméjét, hogy elbírja viselni a különben elviselhetetlenné váló valóságot. Az összeomlása előtt fontos volt számára a munkája, nem igazán hivatástudatból, inkább csak azért szerette csinálni, mert mentálisan kellően kielégítőnek érezte, ám amióta nem a régi az idegrendszere, nagyon szélsőséges a viszonya a munkájával. Vannak napok, amikor egyáltalán nem érdeklik a kliensei, és az ügyek, amiken dolgozik, máskor megszállottan veti bele magát a munkába. Apja nyomására igyekszik helytállni a rosszabb napokon is, de előfordul, hogy bunkón viselkedik a kliensekkel, aminek lassan kezd híre menni...

Külsőségek
szemszín || zöldesbarna
hajszín || fekete
kinézet || Alacsony, törékeny nő benyomását kelti, de a valóság az, hogy nagyon is szívós és erős tud lenni, ha a helyzet megköveteli. Protektorként mindig a legújabb divatnak megfelelő, nőies ruhákat hordja. Külseje kifogástalan, finom illat lengi körbe. Mindennek ellenére sokaknak antipatikus első látásra, ami talán azért lehet, mert aranyvérű ivadékként sikeresen belé nevelték a szülei a felsőbbrendűség érzését, amit nem túl jól leplez. Anyja emlékére nemrégiben készíttetett egy tetoválást a jobb lapockájára. Ha nem dolgozik, szeret kihívóan öltözködni.

Kapcsolatok
Elliot O'Mara - Még nem találkoztak, de Nellie nagyon kíváncsi rá. Megbomlott elméje miatt talán kezdi maga is elhinni, hogy vágyik arra a stabilitásra, amit ez az elrendezett házasság nyújtana számára.

Avery Cassen - Elliot fogadott lányának személye nem ismeretlen a számára, bár vele sem találkoztak. Tervei között szerepel, hogy összemelegedik a lánnyal, hogy ily módon is közelebb kerüljön Elliothoz.

Azt beszélik…
Egyre többen nevezik aranyvérű körökben a háta mögött ribancnak, és ebben igazából annyira nem is tévednek. Apja bosszantására Nellie sem nagyon titkolja, hogy szinte minden nap más férfi mellett ébred Talán ez is az egyik oka annak, hogy Rufus minél előbb ki akarja házasítani a lányát... még mielőtt végleg lejáratná a Nott nevet.

Egyéb
avialany || Inbar Lavi