Mágikus szeszély - After

Mágikus szeszély - After



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

Szerencsére tényleg minden a megszokott menetrend szerint ment, így Igor hamar orvosolta Cherubék problémáját. A medimágus látta Serenán, hogy ő is megkönnyebbült, hogy visszakapta végre a karját, és már épp azon gondolkodott, hogyan tovább, amikor...
- Én... Köszönöm, hogy elvitt a színházba - hálálkodott a boszorkány. - Nagyon jól éreztem magam. Meglepett, hogy a mugli színház ennyire szórakoztató tud lenni. Igazából sosem értettem a mugli dolgokhoz, szóval ez most felnyitotta a szememet. Sajnálom, hogy eddig nem volt részem ilyen élményben.
Serena szavain Cherub igen csak meglepődött, nem hitte volna, hogy ilyen mély benyomást gyakorolt partnerére a színházi élmény, de nagyon boldog volt attól, hogy mégis így történt. Persze látta rajta, hogy jól érezte magát, de az, hogy ilyen nyíltan, meleg szavakkal fejezte ki jóérzését a ma estét illetően, kicsit meglepte és zavarba hozta a férfit. Sosem volt igazán a szavak embere, és el volt szokva attól, hogy ilyen kedvesen viselkedjenek vele. Alexia és Willow természetesen mindig így bántak vele, de hát ők családtagok voltak. Barátai nem igen voltak, a családján kívül másokkal alig érintkezett, ezért hirtelen nem is tudta, hogyan reagáljon. Már korábban megfordult a fejében, hogy ha sikerül a szeparációs eljárás, megkérdezi Serenát, nincs-e kedve meginni még egy italt, de az előbbi szavak miatt kicsit leblokkolt, és csak hümmögve bólogatott, így Serena végül megelőzte ezzel a felvetéssel.
- Lenne kedve még egy vajsört meginni az Abszol úton? Persze csak akkor, ha holnap nem kell korán dolgoznia jönni. Ez esetben semmiképpen nem szeretném feltartani - kérdezte a lány, mire Cherub kicsit elszégyellte magát, hogy így elszerencsétlenkedte a lehetőséget, hogy ő maga hívja el Serenát.
- Kérem, ne haragudjon, az előbb kicsit leblokkoltam. Hirtelen nem tudtam, mit is mondjak, olyan ritkán kapok ilyen meleg szavakat... - mondta zavartan. - Örülök, hogy ilyen jól érezte magát, a mugli előadások és úgy általában a mugli kultúra valóban igazi meglepetés tud lenni. Érdemes hát nyomon követni a színházi programfüzeteket - kezdett végre feloldódni valamelyest beszéd közben.
- Természetesen örömmel meginnék magával egy italt... bár a vajsört én nem igen kedvelem, az én ízlésemnek túl édes, de majd rendelek mást - mosolygott Serenára. - Nagyon jó ötlet, hogy felvetette, magam is épp készültem meghívni valamire, hogy kieresszük a gőzt a mai nap izgalmai után... és szerencsére holnap csak délutántól dolgozom, így abszolút ráérek- magyarázkodott a karját dörzsölgetve, hogy elmacskásodott tagja teljesen magához térjen.
- Mehetünk? - kérdezte lelkesen, Serena felé nyújtva karját, s ha helyeslő választ kapott, már dehoppanált is Serenával a Foltozott üst hátsó bejáratához.
- Hova szeretne beülni? Ide, vagy inkább az Arany kvaffba? - érdeklődött Serena ragyogó íriszeit csodálva, amik visszatükrözték a csillogó holdfényt. A maga részéről kissé koszosnak tartotta a Foltozott üstöt, de nem akart sznobnak tűnni, ezért a nőre bízta a választást. Mivel az Abszol utat tudtával úgyis innen lehetett legegyszerűbben megközelíteni, jobb ötlet híján ide hoppanált.

Mágikus szeszély - After

2001. 08. 22.

To: Cherub Willbutch

Cherub nem tétovázott, amikor végeztek a Szent Mungóban, gyorsan megegyeztek, hogy isznak még valamit a nagy izgalomra. Serenának fel sem tűnt, amíg a férfi nem hozta szóba, hogy tulajdonképpen ő hívta el Cherubot és nem fordítva. Annyira hozzászokott már ahhoz, hogy ha szeretett volna csinálni valamit, akkor neki kellett azt megszerveznie. Így volt ez már a Roxfortos időkben is. Minden egyes roxmortsi kirándulást, vagy hétvégi kikapcsolódást Serenának kellett megszerveznie. Ha tanulócsoportos foglalkozást terveztek: mindig Serena volt a szervező. Az világ körüli útját is teljes mértékben saját magának kellett megszerveznie, a szülei csak a vendéglátó neveket és a saját nevüket adták hozzá, na meg persze a pénzt. Azóta is: ha az Akadémián vagy bárhol máshol feladata, dolga volt, mind-mind magának kellett megszerveznie a programot. Így fel sem tűnt neki, hogy megint ő lépett először. Utólag már kicsit kínosnak találta a meghívást, így feszengve nézett Cherubra. De végül sikerült túllépni a kellemetlen szituáción, és hamarosan - most már önszántából - Cherub karjába kapaszkodva az Abszol útra hoppanáltak.
Cherub újfent úriember volt. Megadta a lehetőséget Serenának, hogy válasszon: a Foltozott Üst vagy az Arany Kvaff. Serena sosem kedvelte igazán a Foltozott Üstöt. Ott aztán tényleg minden alak megfordul, mivel tulajdonképpen ez volt az Abszol út bejárata. Kiskorában mindig a szüleibe kapaszkodva lépett be, és szorosan fogta a kezüket, amíg át nem értek, nehogy elvesszen a nagy sürgés-forgásban.
-Ha nem gond, én inkább az Arany Kvaffot választanám. Szerintem csendesebb hely, mint a Foltozott Üst. És a berendezése is... öhm... kevésbé rusztikus.
Így néhány pillanat múlva már az Abszol úton sétáltak az Arany Kvaff felé. Útközben elhaladtak a Csillagos Égbolt Asztronómiai Szaküzlet előtt, Serena pedig felvilágosította a férfit, hogy tulajdonképpen ő most ott lakik.
-Nézze, ez az üzlet a keresztapámé. Ezen a nyáron neki segítek, amíg el nem kezdődik az oktatás az Akadémián. Szeretek itt dolgozni, nagyon sok leendő kollégával találkozhatok így. James bácsi a legminőségibb asztronómiai kiegészítőket árusítja, és az Abszol út legmegbecsültebb asztrológusa. Aki csillagnaptárt szeretne készíteni, mind hozzá jár. Ha egyszer valami csillagászattal kapcsolatos segítségre vagy tárgyra lenne szüksége, ide jöjjön mindenképpen.
Végül megérkeztek az Arany Kvaffhoz. Nem volt kviddics meccs nap, így elég kihalt volt a hely, de néhányan azért lézengtek a késői óra ellenére is. Serena és Cherub rendeltek, majd leültek egy félreeső asztalhoz, ahol biztosan nem zavarták a törzsvendégeket.
-Azt hiszem, és remélem nem haragszik meg, épp elég izgalmat átéltünk ahhoz, hogy végre tegeződjünk - emelte fel a kupáját Serena. Ha Cherub elfogadja a felajánlást, koccintanak.
-Egészségedre!

Mágikus szeszély - After



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

Cherub örült, amikor Serena úgy döntött, inkább inna az Arany Kvaffban.
- Szerintem csendesebb hely, mint a Foltozott Üst. És a berendezése is... öhm... kevésbé rusztikus - fogalmazta meg a boszorkány találóan Cherub álláspontját.
- Ön rendkívül diplomatikus - mosolygott Serenára menet közben. A Foltozott Üst ugyanis nemcsak hogy rusztikus, de koszos és büdös is volt... legalábbis Cherub emlékképeiben így élt a hely, ahova nagyon rég nem ment már be.
Talán utoljára még Cherubyként fordult meg ott. A Roxfort utolsó pár évében elég rossz állapotban volt, hisz addigra már pontosan érezte, hogy képtelen lenne női testben leélni az életét, de hatodévtől már kilátásban volt számára az új élet lehetősége...
A várakozás szinte megőrjítette, sokszor érezte, hogy képtelen csak még egy napot is túlélni addig, amíg betölti a nagykorúságot.
Ezután nyílt lehetősége arra, hogy Ziggens professzor kísérleti csapatához csatlakozva, végleg maga mögött hagyja a múltját, és új életet kezdjen. Addig azonban, amíg céltalanul teltek a napok, csak tengett-lengett, s fájdalmát, szenvedését alkoholba fojtva, másokat okolva, idegesen teltek a napjai. Akkoriban eléggé eltávolodott a családjától is, akik később szerencsére megbocsátották bárdolatlan viselkedését. Aztán mikor végre megtörtént a várva-várt változás, lelke is megnyugodott. Pontosan tudta, mit szeretne az élettől, s ez az új cél, hogy segítsen másokon, a mai napig kellő motivációt és erőt adott neki ahhoz, hogy a nehezebb napjain se hagyja el magát. Alkoholt éppen ezért csak alkalmakkor fogyasztott, s rendkívül odafigyelt az életmódjára is. Nem dohányzott, hetente háromszor eljárt futni a háza közelében lévő erdőbe, és az egyetlen káros szenvedélye a kávé volt.
- Nézze, ez az üzlet a keresztapámé. Ezen a nyáron neki segítek, amíg el nem kezdődik az oktatás az Akadémián. Szeretek itt dolgozni, nagyon sok leendő kollégával találkozhatok így. James bácsi a legminőségibb asztronómiai kiegészítőket árusítja, és az Abszol út legmegbecsültebb asztrológusa. Aki csillagnaptárt szeretne készíteni, mind hozzá jár. Ha egyszer valami csillagászattal kapcsolatos segítségre vagy tárgyra lenne szüksége, ide jöjjön mindenképpen - szólalt meg séta közben Serena, s Cherub figyelmesen hallgatta, miközben kíváncsian szemlélte a bolt kirakatát.
- Ó, ez nagyon érdekesen hangzik és a bolt is kifejezetten igényesnek látszik már így kívülről is! Mindenképpen benézek majd, talán nem is a közeljövőben... Édesanyámnak ugyanis nemsokára lesz a születésnapja, és ő nagy rajongója a csillagászati témájú könyveknek, úgyhogy biztosan találnék számára megfelelő ajándékot a boltban! - mosolygott a boszorkányra.
Nem sokkal később elérték a sörözőt, ahol Cherub egy pohár vörösbort rendelt magának, majd helyet foglalt Serenával szemben.
- Azt hiszem, és remélem nem haragszik meg, épp elég izgalmat átéltünk ahhoz, hogy végre tegeződjünk. Egészségedre! - koccintották össze poharukat, majd egy korty után Cherub mosolyogva reagált a gesztusra:
- Dehogy haragszom, tetszik az ötlet! Neked is egészségedre! - ivott aztán még egy kortyot a száraz italból, ami most kifejezetten jól esett neki, ezután az izgalmas nap után.
- Mesélj még magadról, kérlek! Mik a terveid asztronómusként? Az Akadémia után a keresztapád nyomdokaiba kívánsz lépni, vagy valami teljesen más célod van a csillagok kutatásával? - kérdezte érdeklődve.

Mágikus szeszély - After

2001. 08. 22.

To: Cherub Willbutch

Serena igazán fellelkesedik, amikor kiderül, hogy Cherub édesanyja is kedveli a csillagászatot. Ahogy visszaemlékszik, Cherub említette is, hogy az édesanyjának különleges jóstehetsége van. Nyilvánvalóan ez a képessége hozzájárul a csillagászat iránti érdeklődéséhez. Mindenesetre Serena örül, hogy ajánlhatja James boltját másoknak. Mindig boldog, ha új kuncsaftokat tud hozni a keresztapjának.
-Biztos vagyok benne, hogy találunk valamit az édesanyjának. Ezerféle könyvünk van, és vannak olyanok is, amik egészen konkrétan a jósoknak szólnak. Egy külön szekciót erre rendeztünk be. - dicsekszik, és látszik rajta mennyire büszke a boltra.
Az Arany Kvaffba érve aztán letegeződnek, és végre kötetlenebbül tudnak beszélgetni. Cherub rögtön Serena felől érdeklődik, a csillagászat iránt lelkesedéséről és a terveiről.
-Nagyon szeretem a szaküzletet, és imádok ott dolgozni, de nekem a csillagászat sokkal többről szól. Az akadémiai tanulmányaim során az asztronómia és a többi mágia-tudományterület közötti kapcsolatra szeretnék koncentrálni. Különösképpen arra - de ezt már említettem a színházban is, nem akarlak vele untatni -, hogy a csillagállások hogyan erősítik vagy éppen gyengítik egy-egy bájital hatóerejét. Azt ugye tudjuk, hogy vannak bájitalok, amik a Hold állásához kapcsolódnak, például csak teliholdkor lehet elkészíteni. De nagyon befolyásol az is, hogy éppen milyen csillagállás alatt készülnek el. A legjobb példa erre a vérfarkasság hatásait enyhítő bájital: a Roxfortban is kutatgattam, és megfigyeltem, hogy sokkal jobb hatást lehet elérni akkor, ha a farkasölőfüvet akkor szedjük le, ha a Hold a Földközelben van. De a sárkányhimlő elleni bájitalt is erősíti, ha az Uránusz bizonyos szögben látszik, ugyanakkor csökkenti a hatását, ha akkor készül el, amikor a bolygó távolabb helyezkedik el a Földtől.
Serena elhallgatott egy pillanatra, és óvatosan Cherubra pillant és közben egy hajtincset a füle mögé hajt, ami a zavarát jelzi. Órákig el tudna beszélgetni erről a témáról, de fogalma sincs, a férfi mennyire nyitott az ilyen varázstudományokra. Inkább Cherubra tereli a szót:
-Azt már említetted, hogy plaszti-medimágiával foglalkozol. Ez nagyon érdekes tudományterület lehet. Az orvosi titoktartást megtartva, milyen esetekkel találkoztál már? - kérdi kíváncsian, és persze azonnal érdeklődik aziránt is, hogy milyen módszerekkel végzik a beavatkozásokat.
Közben az Arany Kvaff berendezését is megfigyeli. Minden a mágikus sportokról szól. Egyszer betévedt egy mugli sportbárba, az is nagyon hasonló volt, habár ott minden tele volt valami Chelsea nevű csapat zászlójával, és minden kék és fehér volt. Valahol London külvárosában volt...
Itt viszont minden tele volt az ország kviddics csapatainak címerével és zászlóival. Serena nem nagyon érdeklődött sose a kviddics iránt - a roxforti meccsekre azért mindig elment, de inkább csak az összetartás és a társaság kedvéért. Viszont a Skye-szigeti kis asztronómus csapatban néha-néha játszott, ha éppen ott volt, amikor az amatőr meccsek ideje volt. Shooting Stars volt a nevük, és néha még az egészen idős asztronómusok is beszállt a barátságos rangadókra. Igazából egészen jól szórakoztak ilyenkor, de annyira azért nem voltak jók, hogy igazi, komoly bajnokságban induljanak. Egyszer viszont részt vettek a Nagy-Britannia asztronómusainak szervezett kviddics kupán, és másodikok lettek. Csak a cornwalliak győzték le őket.
Persze közben végig figyelt Cherubra is, ahogy mindenki igazi nő, ő is tudott egyszerre két dologra is figyelni. Cherub hangja megnyugtatóan zengett, orvoshoz méltó orgánuma volt, ő biztosan meg tudta nyugtatni a betegeket. Ez bebizonyosodott akkor is, amikor összeragadtak. Serena egy pillanatig sem aggódott mellette. Az asztalra könyökölve hallgatta Cherubot, és teljesen elmélyedt mondandójában.

Mágikus szeszély - After



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

- Biztos vagyok benne, hogy találunk valamit az édesanyjának. Ezerféle könyvünk van, és vannak olyanok is, amik egészen konkrétan a jósoknak szólnak. Egy külön szekciót erre rendeztünk be - válaszolt Serena, mire Cherub hálásan mosolygott. - Remek! - felelte, majd érdeklődve hallgatta a boszorkányt, ahogy a hivatásáról beszélt. - Ez tényleg igazi kihívásnak tűnik, bízom benne, hogy korszakalkotó felfedezésekre teszel majd szert! Ha valakinek, akkor neked sikerülni fog szerintem - bólogatott lelkesen.
Nagyon szimpatikus volt neki Serena, akit - igaz, hogy még csak pár órája ismert meg - mégis egészen közel érzett magához lelkileg. Ez elég ritka tapasztalat volt számára, így kicsit furcsán is érezte magát, nem akart túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy ennyire egy hullámhosszon vannak, hisz az egy dolog, hogy ez számára nagyon kivételes volt, de lehet, hogy Serena gyakran élt át ilyesmit.
Elvégre a boszorkány volt az kettejük közül, aki - Cherub legalábbis azt feltételezte - hogy természetéből fakadóan közvetlen és empatikus volt másokkal. Igaz, hogy a medimágus is mélyen együtt tudott érezni embertársaival, de ezt sokkal kevéssé tudta kimutatni... Talán ezért is szeretett ennyire medimágus lenni. Szavak helyett, tettekkel segíthetett, anélkül, hogy az érzéseit ki kéne adnia. Most, hogy belegondolt, a Roxfort utolsó éveiben törhetett meg benne valami olyan nagyon, hogy alap természete szerint zárkózott volt, nem nyílt meg másoknak. Alexia kivétel volt, hiszen vele együtt estek át a nemtranszfigurációs eljáráson, így olyan kapocs alakult ki közöttük, ami tényleg lehetővé tette, hogy nagyon mélyen megbízzanak egymásban és megnyíljanak a másiknak... Ebből a szoros barátságból - némi alkohol és egy görbe este rásegítésével - fogant meg aztán gyermekük, Willow, de ők rögtön tudták, hogy csakis baráti érzéseket táplálnak egymás iránt... szerelmet egyikük sem érzett. Meg sem próbálták hát, hogy egy párként neveljék fel Willowt, de ez a kislányt egyáltalán nem bántotta. Boldog és harmonikus volt így is a kis családjuk, és csak ez számított. Soha, egy hangos szó nem hangzott el közöttük, és Cherub nagyon hálás volt a sorsnak, hogy megadatott számára az apaság csodája. Nem várt semmi mást az élettől... nem bánta, hogy nincs párja, még akkor sem, ha néha azért - még magának is nehezen  vallotta be - de érezte, hogy magányos. Az egy dolog, hogy párkapcsolata nem volt, de barátai sem nagyon voltak, és ezen szeretett volna változtatni. Így amikor Serena arról kérdezte, milyen esetekkel találkozott már, úgy érezte, itt az ideje, hogy színt valljon... Remélte, hogy Serena képes lesz megérteni őt és azt, amivel foglalkozik.
- Igazság szerint számtalan nagyon izgalmas esettel volt már dolgom... Többször sokszorozódtak már meg a pácienseim egyes testrészei, vagy vándoroltak el, helyet cserélve más testrészekkel - fogott bele a magyarázatba. - De van egy olyan medimágusi kihívás, aminek a gyógymódját a professzorom találta meg... én magam pedig az első kísérleti csoport része voltam... ami aztán sikeresen végződött - vett mély levegőt, majd kicsit oldalra nézett, mert nem mert Serena szemébe nézni, miközben azt mondta:
- Ez pedig a nemtranszfigurációs eljárás... ami azóta számos rossz testbe született varázslón és boszorkán segített... Magam is alkalmaztam már több páciensemen. Hallottál esetleg már erről?

Mágikus szeszély - After

2001. 08. 22.

To: Cherub Willbutch

Serena látta Cherubon, hogy komolyan gondolja a dicséretet, ezért kicsit elpirult. Jó érzés volt, amikor valaki bízott benne. Persze a szülei is tudták, hogy képes elérni a célját, ők mégsem vágytak olyan nagy felfedezésekre, amire a nő. Serena ezt annak tudta be, hogy nekik megadatott, hogy a Roxfortban megtalálták egymást, és a tanulmányaik befejezése után rögtön nekikezdhettek a családalapításnak. Nekik nem volt lehetőségük komolyan elmélyedni a varázstudományok más ágában, csak az asztronómiában. Viszont a saját területükön ismert szakembereknek számítottak, és azzal, hogy a Skye-szigeti Obszervatóriumot vezették, komoly befolyási körre is szert tettek.
Serena úgy érezte, ő sosem fog tudni ilyen magasságokba eljutni, ugyanakkor a szíve azt súgta, ő többre hivatott. Ezért is ment el egy évre bejárni a világot, szeretett volna többet látni, tapasztalni, és a kirándulásával építgette a kapcsolatait is.
Egy ideig mindketten a gondolataikba mélyedtek, aztán, amikor a nő rákérdezett Cherub munkájára, ő is legalább olyan lelkesedéssel mesélt a medimágiáról, ahogy Serena a csillagászatról.
A nőt azért kirázta a hideg, amikor a sokszorozódott végtagokra és az elcsúszott testrészekre terelődött a szó. Hallott róla, hogy a hoppanálás félresikerülhet ilyen módon, de szerencsére még soha nem tapasztalta sem magán, sem máson. Remélte, hogy sosem kell páciensként Cherub kezei közé kerülnie. Egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne más helyzetben Cherub kezei közé kerülni, de gyorsan el is hessegette a gondolatot. Serenának voltak már egyéjszakás kalandjai, de a férfi nem tűnt olyannak, akinek a jómodora ezt megengedné, és különben sem akarta a bimbozó barátságot egy röpke élvezetért eldobni.
A gondolataiból aztán a nemtranszfigurációs eljárás szakította ki. Hallott már róla, de nem igazán mélyedt bele a témába. Először le sem esett neki, hogy mit mond Cherub, aztán pár másodperc múlva összerakta a dolgot. Ő is átesett ezen az eljáráson.
Serena egy pillanatra leblokkolt. Egyáltalán nem az undor vagy az utálat vezette, hanem a meglepettség, az, hogy az új információ feldolgozásához idő kellett. Nyelt egyet, ivott egy kortyot, és végül Cherubra nézett.
-Igen, hallottam már erről az eljárásról. - mondta, és a hangjában érdeklődés csendült. Egy kicsit mindig is vonzotta a medimágia tudománya is - főleg, mert kifejezetten jó volt bájitaltanból (ezt még Piton professzornak is el kellett ismernie egyszer) -, és kíváncsi volt az egész eljárás tudományos hátterére is. De mindenképpen jelezni akarta Cherub számára, hogy vette a lapot, de egyáltalán nem rökönyödött meg. - A professzorod kiváló munkát végzett. - mosolygott rá bíztatóan. El kellett ismernie, hogy soha az életben nem mondta volna meg, hogy Cherub másik testbe született, annyira tökéletesen sikerült az átalakítás. Ráadásként pedig Cherub egy igazán vonzó férfi lett. - És biztos vagyok benne, hogy te is tökéletesen végzed az átalakításokat. Kíváncsi lennék, hogyan találtatok egymásra? Mesélj egy kicsit róla, kérlek. - nézett Cherubra, és megadta neki a lehetőséget, hogy az egész történetet elmesélje, vagy csak azt a részét, amikor már rászánta magát a nemátalakításra.

Mágikus szeszély - After



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

Cherub lélegzetvisszafojtva várta Serena reakcióját a vallomására.
- Igen, hallottam már erről az eljárásról. A professzorod kiváló munkát végzett - nézett rá mosolyogva Serena, ami mélyen megdobogtatta a szívét. Serena volt az első olyan nő, aki tetszett neki, és akinek szemtől szemben bevallotta másságát, mégsem ítélte el őt...
Ha másért nem is, ezért a gesztusért már végtelenül hálás volt neki.
- Kedves vagy, köszönöm! - mosolygott rá vissza meghatottan.
- És biztos vagyok benne, hogy te is tökéletesen végzed az átalakításokat. Kíváncsi lennék, hogyan találtatok egymásra? Mesélj egy kicsit róla, kérlek - érdeklődött bővebben a nő, mire Cherub kortyolt egyet az italából, hogy átgondolhassa a szavait.
- Ez így van, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy segítsek azon sorstársaimnak, akiknek szükségük van rá! Ami engem illet, minden a Roxfort utolsó évében kezdődött... anyám egyik medimágus barátnője tudott a problémáról, amivel már régóta küzdöttem... és levélben értesített róla, hogy egy ismerőse, Frank Ziggens professzor kísérletezik a nemtranszfigurációs eljárással... - tartott egy lélegzetvételnyi szünetet.
- Én azonnal felvettem a kapcsolatot vele, és miután végeztem a Roxfortban, csatlakoztam a kísérleti csoportjához.
Ziggens professzor zseniális módszere három fontos tudományág, az alkímia, az átváltoztatástan és a bájitaltan egyvelegéből tevődött össze. Egy év szünetett tartottam a tanulmányaimban, hogy maximálisan az átalakításra koncentrálhassak. Ez mind fizikailag, mind lelkileg elég megterhelő időszak volt... A többi csoporttaggal együtt Ziggens otthonában éltünk, teljes izolációban, amire szükség is volt. Bármilyen külső behatás veszélyeztette volna a vállalkozás sikerét - magyarázta egyre felszabadultabban, hiszen végre nem csak magáról beszélt, hanem az eljárásról is. - Így sem bírta mindenki, az induló hét varázslóból és boszorkából a végéig csak hárman tartottunk ki - nézett komolyan Serena szemébe. Biztosra vette, hogy Serena ebből érti, milyen fájdalmas lehetett mindez. Nem akarta ezt részletesebben ecsetelni, így inkább arról beszélt, amit  az eljárással nyert.
- A kezelés után 180 fokos fordulatot vett az életem, pozitív irányba.... Szerencsém volt, mert a szüleim és a testvéreim is teljes mértékig támogattak. Ziggens-szel azóta is nagyon jó barátságot ápolunk, ő a felettesem a Mandragórában. Az egyik csoport tag, Alexia pedig a kislányunk édesanyja - árulta el a nőnek. Cherub valóban kivételesen szerencsés volt, számos sorstársa a családja ellenzése miatt el sem jut addig, hogy megkezdje a kezelést, és egy egész életet él le anélkül, hogy megismerné a nemváltással járó valódi békét. Cherub igyekezett többüknek segíteni, ezért is hozta létre a Nemtranszfigurációs Alapítványt, mellyel anyagi hátteret biztosított azon fiatal boszorkák és varázslók számára, akik nem tudták volna fedezni a költséges átalakítást. Ám jól tudta, a pénz nem minden... és bármennyire is szerette volna, a családi hátteret ő maga természetesen nem tudta pótolni mások számára.
- Remélem, nem terheltelek ezzel meg túlságosan - nézett rá félénken, s mivel nem szerette volna, hogy csak róla legyen szó, igyekezett visszaterelni a témát Serenára.
- Mesélj a családodról még kérlek te is! Vannak testvéreid az öcséden kívül? Közel állsz a szüleidhez? - kérdezte kíváncsian.
- Remélem ők is mindenben támogatnak téged!

Mágikus szeszély - After

2001. 08. 22.

To: Cherub Willbutch

Serena ámulva hallgatta Cherub történetét. Úgy tűnt, sok minden szerencsésen alakult a férfi életében, még akkor is, ha az első pár évét nem megfelelő testben kellett eltöltenie. Pont abban az időszakban találta meg a megoldást a problémájára, amikor kritikussá válhatott volna a helyzet. Az pedig, hogy a kislánya is megfogant, és ekkora boldogságot okozott neki és Alexiának is, az pedig minden várakozáson felüli érzés lehetett. Tátott szájjal hallgatta, amikor a férfi a nemátalakító folyamat fizikai és lelki fájdalmairól mesélt. Serena nehezen tudta eldönteni, melyik lehetett rosszabb. Lelkileg iszonyú megterhelő lehetett, és biztos szörnyű volt látni, ahogy az emberek hullottak ki körüle, de az, hogy talált a kísérlet során társakat, barátokat, biztosan kicsit megkönnyítette a dolgot. A fizikai fájdalmat pedig talán az segített elviselni, hogy tudta, egy jobb életért küzd.
-Örülök, hogy sikerrel jártál. - fogta meg Cherub asztalon heverő kezét a lány, így biztosítva a férfit a támogatásáról. - Ez egy komoly döntés lehetett, de akkor a szenvedés meghozta a gyümölcsét. Sőt, még talán többet is kaptál az egésztől, mint amit vártál. Az egy dolog, hogy sikerült a nemtranszfigurációs eljárás, de még egy kislánnyal is megajándékozott az élet. Úgy gondolom, hogy ez a jutalmad a bátorságodért. - mosolygott rá bíztatóan. - Remélem a közeljövőben tényleg lesz módom megismerni a kisasszonyt.
Aztán Cherub eltereli a szót magáról, és Serenára irányítja a figyelmet.
-Nekem csak egy testvérem van, az öcsém. Tíz évvel fiatalabb nálam. Ő a szüleim mindene, végül is, ő fogja tovább vinni a Fawley nevet. A családom nagyon büszke a több generációra visszamenő hugrabugos és aranyvérű múltunkra. - Itt Serena forgatta a szemét. - Persze, nekem is fontos volt, hogy a Hugrabugba kerüljek, de az már közel sem olyan fontos számomra, hogy aranyvérű párt találjak magamnak. És szerencsére a szüleimnek ebbe nincs sok beleszólásuk. Valószínűleg az öcsémnek már nem lesz ennyire könnyű dolga. De alapvetően rendes emberek, két csillagász, ők vezetik a Skye-szigeti Obszervatóriumot Skóciában. Ott nőttem fel, amíg el nem jött az idő, hogy a Roxfortban tanuljak. Az öcsém pedig idén kezdi majd az iskolát.
Amikor Cherub felhozza, hogy Serenát támogatják-e a szülei, felnevet.
-Igen, természetesen támogatnak. Talán túlságosan is. Nekik köszönhetem, hogy az elmúlt egy évet utazgatással tölthettem. Bejárhattam nagyjából az egész világot. Jártam Japánban, Ausztráliában, Oroszországban, Európa több országában, Kanadában, de még Dél-Amerikában is. A szüleim asztronómus barátai mindenhol szívesen fogadtak. Most viszont erőlködnek, hogy kezdjem el az Akadémiát és mélyedjek el a mágia mélyebb bugyraiban. Én viszont inkább gyakorlatias, mint elméleti kutató vagyok. De amíg a szüleim fizetik a megélhetésemet, nincs nagyon beleszólásom. És tudom, hogy csak jót akarnak nekem.
-És neked van testvéred? A szüleid hogy fogadták a átalakulásodat? És remélem támogatókra leltél bennük.
Serena kíváncsian várta a férfi válaszát, és közben újabb kört kértek, mert elfogyott az italuk. A nőnek eszébe sem jutott, hogy esetleg megárthat a harmadik kör ital, annyira elmerült Cherubban, a hangjában, a történeteiben, összességében a férfiban.

Mágikus szeszély - After



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

Cherubot átjárta a melegség, ahogy Serena megfogta a kezét. Hálásan, de persze finoman megszorította a nő kezét, és közben nem tudta nem észrevenni, milyen selymes is a bőre. Nagyon jól esett neki, hogy Serena mennyire figyelt a szavaira.... egyértelműen megértette, hogy Cherub milyen sokat köszönhetett az átalakításnak. Olyan volt az egész, mintha egyszer csak minden a helyére került volna az életében, és míg odáig folyamatosan a balsorsával küzdött, és szenvedett, onnantól kezdve jó irányba haladtak a dolgai. Olyannyira hogy még csodálatos kislánya is megszületett.
- Remélem a közeljövőben tényleg lesz módom megismerni a kisasszonyt - vetette fel az ötletet Serena, ami rendkívül tetszett Cherubnak.
- Ez csodás ötlet, feltétlenül! - válaszolta, s máris elkezdett azon gondolkodni, hogy lehetne mindezt a legjobban kivitelezni. Talán az lenne a célszerű, ha Willow-val együtt mennének el az asztronomóiai szaküzletbe könyvet választani Esthernek... Igen, ez remek volna! A mosoly máris megjelent az arcán, és nem késlekedett megosztani az ötletét Serenával.
- Azt hiszem, valamikor felkeresünk Téged a boltotokban, ha Neked is megfelel? Mikor kezdődik az oktatás az Akadémián? Csak mert Willow szeptember második hetében tér csak haza, és gondolom, amikor tanulsz, akkor már nincs időd a boltban is segíteni... - érdeklődött Serena menetrendjével kapcsolatban. Ha hétköznap nem is, azért remélte, hogy hétvégén vagy néha csak ellátogat a nagybátyjához, és akkor ők is kapva kapnak majd az alkalmon. Ezután Serena családjára terelte a témát, és meglepődve hallgatta, hogy milyen fontos a boszorkány szüleinek, hogy aranyvérű párt találjanak a gyermekeik. Cherub maga is aranyvérű családból származott, az ő felmenői között szinte mindenki griffendéles volt, de sem ez nem volt elvárás a szülei részéről, sem az, hogy aranyvérű párja legyen neki és az öccsének, Morpheusnak.
- Ó, sajnálom... Ez kellemetlen teher lehet számotokra... Mi is aranyvérűek vagyunk, de az én szüleim modernebben állnak a kérdéshez szerencsére. Őket nem izgatja, hogy milyen származású társ áll mellettünk, nekik csak az a fontos, hogy megtaláljuk a társunkat... Remélem a te szüleid is megenyhülnek, ha majd látják a jövőben az öcséd boldogságát, még akkor is, ha az illető nem épp aranyvérű lesz... - nézett részvéttel telien Serenára. Örült neki, hogy a lánynak kevesebb elvárással kellett szembenéznie, de így is sejtette, hogy mennyire zavarja ez a fajta konzervatív látásmód pont őt, aki már eddig is bizonyította, hogy mennyire elfogadó lélek. Érdeklődve hallgatta Serena válaszát a családjával kapcsolatban, s meg kellett állapítania, hogy Serena szülei tényleg minden tőlük telhetőt megtettek a lányok boldogulása érdekében.
- Ez dicséretes a részükről... biztos vagyok benne, hogy tényleg jót akarnak, de azért azt is meg kell érteniük idővel, ha te másra vágysz, mint ők... Különben a gyakorlat és az elmélet úgyis egymásra épülnek, így nem hiszem, hogy ebből a gondolkodásmódbeli eltérésből problémátok lesz - mosolygott Serenára biztatóan, majd ő is lelkesen mesélt az öccséről és a szüleiről.
- Az öcsém Morpheus nagyon fontos számomra. Jelenleg ő is utazgat, bájitalkeverőnek tanult, és most egzotikus növények után kutat, ha jól tudom, épp Ázsiában... Jövőre ígérte, hogy végre hazajön, de ezt azért nem vesszük készpénznek.. - legyintett nevetve. - Morpheus imádja a kalandos életet, ami az utazással jár. Valahogy úgy érzem, még jó ideig nem is akar letelepedni - magyarázta. - Különben tényleg hihetetlen mázlista vagyok, mert mind Morpheus, mind a szüleim elfogadták a másságomat, és segítettek, hogy az lehessek, aki ma vagyok. Anyám - mint később elmondta - nem is volt olyan nagyon meglepődve, mikor beavattam a vágyamba, hogy átessek ezen az eljáráson. Mint már mondtam neked, ő jósnő, így előre látta, hogy ez lesz a sorsom. Apám talán nehezebben értette meg a helyzetet, és egy ideig kicsit eltávolodtunk egymástól, mert fájt neki, hogy elveszítette az ő kicsi lányát... de szerencsére ez a fal leomlott közöttünk, miután megszületett Willow... - tette hozzá. Bizony, egy gyermek érkezése alaposan képes felforgatni a viszonyrendszereket egy családon belül, ez történt a Willbutch famíliával is. Cherub megitta az utolsó korty borát, majd csak úgy kíváncsiságképpen az órájára tekintett, és mikor látta, hogy már hajnali három is elmúlt, sóhajtott egyet.
- Sajnos elég későre jár... azt hiszem, ideje hazamennem, hogy holnap, akarom mondani, ma megfelelő állapotban tudjak gyógyítani - mosolygott bocsánatkérőn Serenára. - De akkor, ahogy beszéltük, hamarosan találkozunk, igaz? - kérdezte lelkesen a boszorkánytól.

Mágikus szeszély - After

2001. 08. 22.

To: Cherub Willbutch

Serena igazán boldog volt, hogy Cherub érdemesnek találta arra, hogy megismerje a kislányát, Willow-t. Már alig várta, hogy láthassa a kisasszonyt, aki eddig csak a képzeletében élt, de egy igazán cserfes, vidám lánykát képzelt el a férfi gyermekeként. Kinézetében pedig egy barna, hosszú hajú, kicsit göndör kislányra gondolt, aki aranyos nyári ruhában illegeti magát Serena előtt, ráadásul egy olyan ruhában, amit az apukája választott neki. Őszintén kíváncsi volt már Willow-ra.
-Mindenképpen a boltba gyertek. Willow imádni fogja a bolygóinkat. És a bolygók is Willow-t. A gyerekekért igazán odavannak. - Serena röviden elmesélte, hogy a boltban kialakították a Naprendszer mini modelljét, és minden bolygónak egyszerű személyiséget varázsoltak. Serena imádta őket, olyan voltak, mint a kis háziállatok.
Amikor a családra terelődött a szó, Serena gyorsan biztosította afelől Cherubot, hogy a szülei nagyon rendes emberek, még ha néha kicsit elmaradottan is gondolkodtak.
-Tudod, ők elszigetelten élnek fenn északon, nem igazán követik a mostani világ változásait. - Elgondolkodott. - Azt hiszem, egy kicsit hasonlítanak a kentaurokra. Mindig az eget kémlelik, de elfelejtetek az orruk elé nézni.
Megmosolyogta a hasonlatát, de úgy érezte, elég képletesen leírta a Fawley házaspárt.
-Azt hiszem, meg tudom érteni Morpheust. - sóhajtott fel Serena. - Utazgatni, kötöttségek nélkül élni igazán felszabadító érzés. Ugyanakkor elég magányos elfoglaltság. Ketten biztos izgalmasabb lehet. - mosolygott rá Cherubra bíztatóan. - Egyedül olyan érzés volt, mint aki nem találta a helyét. Még most is így érzek. Reménykedem benne, hogy az akadémiai élet kicsit visszaránt abba az állapotba, amit a Roxfortban éreztem. Legutoljára ott éreztem otthon magam igazán, ott volt meg a helyem. Azóta én is csak keresgélek.
Amikor Cherub elmeséli, hogy az édesanyja volt az, aki talán sejtette, milyen változások fognak bekövetkezni az akkori lányában, Serena elmosolyodott.
-Hát igen. Az édesanyák valahogy más hullámhosszra vannak beállítva. Ők érzik a legjobban a gyermekeik örömét, de ugyanakkor a fájdalmát is. Anyával nekünk is vannak ilyen titkos hullámaink. Néha igazán rá tud érezni arra, mit kell mondani nekem, hogy felviduljak.
Serenának csak akkor esett le, mennyi az idő, amikor Cherub megemlítette, hogy neki másnap dolgoznia kell menni. Serena is bevállalta a másnap délelőttöt, habár nem számolt azzal, hogy színházi látogatással és egy késői italozással is számolnia kell a dolgos munkanap előtt. Érezte is magán, hogy elnyomta a sok élmény, és a jópár korsó ital. Úgyhogy gyorsan megitta, ami még a poharában volt, és Cherubra mosolygott.
-Igazad van, holnap nekem is dolgoznom kell. El fogok aludni a boltban. Köszönöm a színházi élményt, azt, hogy soron kívül szétszedtek minket, és ezt az esti beszélgetést is. Rendkívül jól éreztem magam. Én is őszintén remélem, hogy lesz folytatása a mai estének. Ősztől én már nem lesz mindig a boltban, de ha küldesz egy baglyot, ahogy mikor jönnétek, úgy intézem, hogy mindenképpen itt legyek. Ki nem hagynám a találkozást Willow-val.
Azt már nem merte hozzátenni, hogy a Cherubbal való találkozást sem hagyná ki semmi pénzért sem. Egy kicsit el is pirult a gondolatra, de remélte, hogy a férfi inkább csak a melegnek tudja be.
Összeszedték magukat, és kiléptek a már kevésbé nyüzsgő, de még mindig sürgő-forgó Abszol útra, és elbúcsúztak egymástól.

Mágikus szeszély - After



2001. 08. 22.

to; Miss Fawley

öltöny

Cherubot nem lepte meg, hogy Serena - ahogy őt - úgy Morpheust és az élethelyzetét is ennyire megérti. Mindezidáig olyan nőnek ismerte meg, aki - bár nem tudta, hány éves is Serena, azért abból, hogy az akadémiára jár, némileg ki tudta következtetni - jóval több életbölcsességgel rendelkezik, mint ami a korából következne. - Egyedül olyan érzés volt, mint aki nem találta a helyét. Még most is így érzek. Reménykedem benne, hogy az akadémiai élet kicsit visszaránt abba az állapotba, amit a Roxfortban éreztem. Legutoljára ott éreztem otthon magam igazán, ott volt meg a helyem. Azóta én is csak keresgélek - vallotta be a boszorkány, amivel kissé meglepte a medimágust. Cherub mindeddig nagyon határozott és céltudatos nőnek látta Serenát, olyasvalakinek, aki pontosan tudja, mit is akar. Az, amit most mondott, először engedett betekintést a varázslónak a nő lelkének mélyebb rétegébe... és ez valahogy... furcsa módon bár, de örömet okozott neki. Persze nem amiatt, mert szívesen látta elveszettnek Serenát, hanem egyszerűen csak örült annak, hogy már bízik benne a másik annyira, hogy őszintén mesél neki a mélyebb érzéseiről.
- Kicsit meglep, amit mondasz, mert annyira határozottnak látszol... De megértelek, és biztos vagyok benne, hogy megtalálod majd, amit keresel - válaszolta biztatóan.
Szerette volna jobban megismerni ezt a kedves, csodaszép boszorkányt, és ahogy Serena, úgy ő is nagyon várta a találkozót a boltban. Mióta apa lett, Cherub számára az volt az első, hogy Willowt boldognak lássa, és természetesen csak olyan párt tudott maga mellé elképzelni, akit a lánya is nagyon kedvel... Nem volt kétséges számára, hogy Serena ilyen személy lehet, de szerette volna nem csak elképzelni, hanem valóban meg is tapasztalni azt, hogy - sejtése és reménye szerint - kölcsönösen rajonganak majd egymásért az ő cserfes, aranyszőke kislányával. Mosolyogva hallgatta, hogy Serena és az édesanyja között is ugyanolyan különleges kapocs van, mint közte és Esther között. Tudta, mekkora szerencse egy ilyen szülő, akire mindig számíthat a gyereke, és feltett szándéka volt neki is ilyennek lenni Willow számára. Sajnálta, hogy ilyen hamar elszaladt az idő, mert olyan jót beszélgettek Serenával, de épp emiatt lehetett, hogy nem érzékelték az idő múlását. Jó társaságban, ilyen mély témákkal, nem is csoda, hogy csak akkor ocsúdott fel, amikor lassan már hajnalodott odakint.
Örült neki, hogy hozzá hasonlóan Serena is várja a találkozást, és ha nem is olyan egyszerű megoldani az időpontegyeztetést, a boszorkány ugyanolyan nyitott arra, hogy találjanak egy alkalmas napot, mint ő.
- Én is nagyon köszönök mindent Neked, Serena... - mozdult a keze akaratlanul is, hogy kisimítson egy elkóborolt, barna tincset a boszorkány arcából. Hogy emiatt pirult-e el Serena, vagy a meleg miatt, nem tudhatta, de nagyon remélte, hogy az előbbi...
- Akkor hamarosan kopogtat majd az ablakodon a baglyom, Ristretto. Kicsit hangos madár, ne ijedj meg, ha rád huhogna korán reggel esetleg... Egy kis bagolycsemegével azért mindig gyorsan el lehet csendesíteni - búcsúzott mosolyogva Cherub, majd miután elbúcsúztak egymástól, gyorsan haza hoppanált, hogy pár óra alvással kipihenje magát, mielőtt Serena csillogó, kék íriszei és kedves hangja helyett újra a hivatásának szentelné gondolatait.

Köszönöm a játékot!:)