Régi levél fecnik

Szia anya!

Tudom, előbb kellett volna írnom a múltkori óta, de tudod, hogy megy ez, nagy a nyüzsi, és sok a feladat. De jól érzem magam még mindig, ne aggódj, elvagyok itt. nincs semmi baj különös. Vagyis hogy itt nem történt semmi. Majdhogynem már uncsi. De persze azért nem az. Itt van Ann is, tudod, akivel a vonatállomáson találkoztunk, de már nem beszégetünk annyit, furcsa lett mostanság. Küldtem a kis dobozban sütit, remélem, még megvan, mikor kézhez veszed a levelet. Légy jó, majd még jelentkezem!

Ölel,
Beth

1998, május

Tudod, egy csomó ideig csak néztem őt. Igyekeztem úgy csinálni, hogy ne égessek lyukat a tarkójára. van az az érzés, mintha figyelnének. De ő nem nézett hátra. Igazából nem is tudom, ez felvidít -e, vagy elszomorít.

És nem tudod, hogy kedvel-e? Mi van, ha igen?

Furának tart. Tudom, hogy annak tart. De végülis az nem baj. Jó ez így. Nem bánom.

[Valami úgy fog, mint rabot,Mint alvajárót a tetőn,Kit én is nézek reszketőn,Mint furcsa távolit.S amit én mondok, oly hüvös.Mint jégbarlangba ordítónBesivitó vihar-szavak.Valahol hóban elakadt,Valami messze hómezőnAz én régi valóm]

Valami úgy fog, mint rabot,
Mint alvajárót a tetőn,
Kit én is nézek reszketőn,
Mint furcsa távolit.
S amit én mondok, oly hüvös.
Mint jégbarlangba ordítón
Besivitó vihar-szavak.
Valahol hóban elakadt,
Valami messze hómezőn
Az én régi valóm.

Eljön, mert azt mondta, hogy itt lesz,
akkor más lesz, minden másképp lesz,
mint volt azelőtt.
És ha így lesz,
akkor újra minden jó lesz
mert más lesz, minden másképp lesz,
mint volt azelőtt.
És ha így lesz,
akkor újra minden jó lesz,
a Földön végre megint csend lesz,
és ha így lesz,
akkor mégis újra rend lesz.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.

Kék Csilleng

Méretük: Tenyérnyi

Táplálékuk: Szeretik a cukrot, a homokot, és a halikrát. A halikrát különösen, kipróbáltam

Élőhelyük: Még nem tudom pontosan, az rengetegben egy patakban leltem rá

egyéb: Nehezen tűrik a szárazságot. Javarészt láthatatlanok, de mikor éhesek, fura zajt hallatnak. Olyasmi, mint a madárcsicsergés, így az emberek azt hiszik, valahol madár csivitel.

Szia Sophie!
Nagyon aranyos lehet az a sok fluffy nyuszi, a kis mozgó orrukkal!
Biztos gyönyörű ott minden, még a levegő illata is más. Jó nagyokat szippants belőle, hogy emlékezz rá!
Jó pihenést!

Ui, mellékeltem egy kis rajzot egy Demiguiseról, mert az is távol keleti!

Ölel, Beth

Szia Hugo!
 Hogy vagy? Igazából nem is tudom, mit akarok írni, csak van ez a rajzom, amit az állatfarm után csináltam, és gondoltam, neked adom...remélem tetszik

Ölel, Beth

Szia Soph!
Milyen az egyetemen? Vannak ott jófej diákok? (rajtad kívül persze)
Jaj, biztos csodás lehet, hogy nem kell egyenruhát hordani! Bár biztos szokatlan még. Jasper hogy van? Itt most még minden fura nekem is. Mármint, járom a folyosókat esténként, és tök jó, hogy nem kapok büntetést. Tényleg, említettem, hogy jelvényes lettem? A nyár második felében kicsit összesűrösödtek a napok...
Remélem, jól vagy, és tetszik a campus is!

azok a frusztrált hormonok

már megint

áttolakodtak rajtam

valaki lekapcsolt

miközben rád gondoltam

azóta egyetlen türelmetlen

csoszogás a szerelem

legalább ma reggel engedd

hogy két percig azt higgyem

nélküled is lehetek

pontosan akkora mint tegnap

Szigeti Alex: Egy éve már

megtörtünk mint a
szőlőprésbe készülő
muskotály fürtjei
ahogy őket a borsajtó
úgy minket is kifacsarnak
a lét csavarjai
ahol egykor élet volt
most csak a tér hasábjai
egymásba meredve
mint két szemben álló
tükörben a tárgyak
csak ismétlődnek
és ismétlődnek
és ismétlődnek
megállíthatnánk az időt
anélkül hogy mi is
megállnánk vele
így végre termeszek módjára
rendet rakhatnánk a lelki bolyban

Egyszer, ha majd elég bátor leszek,
Mint ahogy sokszor elképzeltem,
Eléd állok s megkérdezem:
DE MÉG NEM MEREM

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?"

Szia Soph!
Olyasmin gondolkodom mostanában, hogy...szerinted létezik barátságból szerelem? Hogy valahogy egy idő után több, mint...mint egy barát. Nem merek mondani neki semmit. Ettől viszont néha nagyon furán viselkedem vele. Szóval...Hugoval

Nem akarom elveszíteni, mint barátot, de ha elmondom neki, lehet, örökre elvesztíem. Hetek óta forgolódom és ezen rágódok. Azt érzem, bármit teszek, vagy nem teszek, az nem jó.

Ahoy Sophie!

Ajj, olyan jó, hogy valakinek legalább leírhattam! Mostanában eléggé feszít itt belül. Egy ideig temettem magamban. Még valamikor a tanév vége előtt kezdődött. Aztán nyáron találkoztunk, de akkor is csak elhessegetem a gondolataim, az érzéseim. Aztán a nyár vége fele Hugo átköltözött hozzánk, mert...mindegy is, jó volt, hogy nálunk volt pár hétig. Ott volt egy pillanat, mikor azt éreztem, ő is érezhet valamit, de aztán...most már azt gondolom, hogy csak beleképzeltem valamit, ami nincs is. És ez eléggé fáj. Sophie, én már nem tudok úgy a szemébe nézni, hogy a gyomromban ne repkednének a pillangók, és ne érne villámcsapás mindig, mikor rám néz. Mindegy is, csak össze vissza  hebegek itt, ne haragudj! Tudod, mit gondolok sokszor?

Hogyan csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre? 

Látod, tiszta bolondokat beszélek.

ui: Micsodaaa...egy tacskó? Úramisten, azok nagyon aranyosak! Virslikutya! Jó lenne valamikor még karácsony előtt! Ha addig nem megy teljesen az eszem, és be nem utalnak a Mungóba.