Deranged Delicacies

-Figyelek!- ékelem ki a konyhaajtót a sarkába célzott glacius-al, jelezve, hogy nyugodtan folytathatja a részleteket, miközben felrakom itt a kávét, meg kutyulok egyet az absztrakt összetevőkön.
Várhatóan fogok még ki-be ugrálni a konyhába, amerre ez a rendelés tart.
-Ó, szinesztézia! Az is van, hogy ne lenne!- És tessék, megint konyha. A feltehető hozzávalókat és fejlesztési- meg rendelési jegyzeteket végül a pulton kezdem öszegyűjteni - csak a miheztartás végett, hogy ne a néha az ajtókeretből látható hátammal kelljen azért beszélnie.
-Személyesnek hangzik- vigyorgok. Nem részletekért puhatolózni, bár nem utasítom én vissza, ha van kedve megosztani, de inspirációnak segít beleérezni Balmi kémiájába az illetővel. -Aprósütemény, muffin, tortaszelet?
Ameddig válaszol, visszaugrok összeütni a kávéját. Nem kizárt, hogy esetleg rajzfilmes fényvillanások, felhőpuffok, vagy hasonlók szűrődnek ki, mint ha a Tom és Jerry-nek abbn a méregkeverős részében lennénk. Az eredmény szögletesen gőzölög.
-Tessék. Talán a kanalat nem eszi meg szó szerint, de lehet, hogy nem engedi kivenni, vagy megszilárdul, ha túl gyorsan kevered.
Közben összeírom az elhangzottakat, hangosan gondolkodva - pluszminusz tényleges kérdésként itt-ott, az igényeket pontosítandó.
-Szóval kéretlen érintések-fogások. Idegen kezek, ha ki tudom rá hozni? A fánkok margójára: érezze esetleg a saját fogait is?- ehhez csak vissza kell kanyarítani saját magára a woodoo-fánk meglévő bűvölését, nem nagy cucc.
Nem vagyok én szívbajos a munkámmal, kárt nem okozunk semmi termékünkkel, a bizarr élmények meg felvállaltan a specialitásunk, mitöbb üzleti modellünk. Még csak nem is Balmi az első, akitől egyedi megrendelésként vettem fel valami kevesebb mint kedves szándékút.
-A kézenfekvő okokból meg kell kérdeznem bármi allergiát vagy érzékenységet az összetevők terén.