Bájitaltan terem

[⌘ Bájitaltan ⌘]

⌘ Bájitaltan ⌘

☾ 2004. 03. 12. ☽

partner : Mindenki

Órán egyre több mindenról volt szó. Egyre jobban megismertük a drognak a hatását is, kezdett elmenni a kedvem attól, hogy valaha is elmerjek menni bulizni. Mondjuk Leo társaságában nem lehetne rossz. Felkönyököltem az asztal és egy kicsit elgondolkoztam a témán. Csak az zökkentett ki, hogy Smith Eloise-t és engem kiemelt.
- Az egyetlen nyilvánvaló tünet, ha mondjuk egy Miss Hardinghoz vagy egy Miss le Fayhez hasonló leány enyeleg nem feltétlenül egy férfival. Közelről persze a zavaros tekintet az árulkodó jel, nem tudnak szemkontaktust tartani - Nem tudom ki, hogy van vele de én még józanul se tudok egy fiúnak se a szemébe nézni...Lehet azért mert nagyjából soha senki se közeledett felém, vagy mert az egyetlen najó nem az egyetlen fiú akivel többet beszéltem az Jay volt. Ezra hát.. ő más vele mindenki ki jön. Az Óra menetét Alec is félbe szakította azzal, hogy kiesett a padból. Smith-et ritkán láttam kiabálni különös módon, de mint megtudtam nem is volt baj met nagyon csengett a fülem a kiabálása után.
- Ez a szürke a kezemben a Szirén, elsősorban tengeri hozzávalókból készítik el. Bájital formában árusítják, használata bódult, eufórikus állapotot idéz elő, és magas libidót. Azonban ez nem tart sokáig, a hatása. Másnapossághoz hasonló tünetekkel jár, ha a szervezetből kiürül. A szervezet gyorsan hozzászokok, a rövid hatása miatt pedig egyre többször és többször akar abba a tudatállapotba kerülni, egyre több mennyiséget követel magának a szervezet. Hosszútávú használata bipoláris depressziót okoz, hol túl jó kedvű az ember tőle, hol a mélyben van. Leszokni róla nehéz, visszaszokni rá annál könnyebb.- Érdekes egy szer bár nem értem azokat az embereket akik használják, miért jó saját magunkba kárt tenni egy ennyivel.
- Ez pedig itt Tündérpor. Szájon át és tűvel is adagolhatják. Általában a túlzott nyugtató hatása miatt használják, a tompa tudat és a kábaság jellemző rá, szinte nincs is önmagánál a használat közben. Hiánya ingerültséget és agressziót okoz, valamit kialakulhatnak hallucinációk is, melynek elkerülése miatt ismét a szerhez nyúlnak, hogy ezeket elfojtsák, így egy kegyetlen ördöki kör jön létre. Roncsolja az ereket, felborítja a szervezet természetes működését és agyi károsodásokat is okoz -Kissé belebozongtam a tünetekbe.
- Van kérdés? - Tette fel Smith a szokásos kérdést.
Az órán először egy kérdés fogalmazódott meg, és a magasba emeltem én is kezemet, majd ha felszólított feltettem a kérdésemet.
- Ha valakit elkapnak, hogy ilyen szerekkel él akár itt a Roxfortban akár a nagyvilággal azzal mit csinálnak? Ennyiért csak nem jár az Azkaban..Ugye?- Kérdeztem vissza kicsit félénken mert mire kimondtam elbizonytalanodtam, hogy nem kérdeztem-e hülyeséget.

BÁJITALTAN ÓRA


diákok
2004. 03. 12.

Smith professzor örült annak, hogy a diákok arcán kellően láthatóvá váltak az elrettent vagy éppen elhűlő esetleg szörnyülködő vonások. Ezek a szerek csak egy kapui voltak egy lefelé tartó, meredek leejtőnek, ahol nem volt megállás, és kikecmeregni onnan rettenetesen nehéz volt. A varázslók és boszorkányok nagy része visszaesett, vagy pedig az elvonási tünetek vagy a depresszió miatt elvetették maguktól az éketet is, habár ezt azért nem akarta a fiatalság orrára kötni, főleg az után nem, ahogy Miss Harding és Miss McCarthy is majdnem kiestek a szerek hallata után a padból, akár csak szerencsétlen Fleming. Nem értette mi volt a mai fiatalokkal, az egyik fele túlságosan is elbagatellizálta a tanulást, a másik fele már ijesztően sokat tanult és voltak a középmezőnyben néhányan, akik inkább csak unták az életüket és sodródtak a közepes jegyek között. Azon tanakodott, hogyan egyenlítse ki a különbségeket, bár ha már csak a fele is megmaradt valahogyan a diákok fejében az órái után, az üvöltözésén kívül, annak bizony nagyon örült volna. Nem látszott rajta, de szeretett tanítani, elkötelezett híve volt a tudás átadásának, még ha azt egy kissé erőszakosan is tette.
- Csak különleges módszerekkel lehet előállítani ezeket, Mr. Fleming, nem lehet egykönnyen hozzájuk jutni, és az alapanyagok kivonása és előállítása a tökéletes bájitallá igen csak speciális körülményeket igényel. A legtöbb tehát rendkívül drága, és kétes úton beszerezhető. A terjedése gyors, azokban a körökben akik tudják, hol keressék. De maguk érett fiatal gerekek - pillantott végig lesújtó tekintettel a diákokon, hogy ha eddig nem ijedtek volna meg, akkor majd most esetleg megtehetik.
- Az elvonási tünetek minden esetben mások, szinte szervezettől és a hozzászokott mennyiségtől függ. A legrosszabb esetben ágyhoz kell rögzíteni az illetőt, vagy egy steril szobába, ahol semmivel nem tud magában kárt tenni. Nagyon nehéz az agyban létrejött kémiai reakcióknak ellenállni, amik állandóan követelik az állandó örömöt. Az illető környezetének is fontos szerepe van a leszokásról, fontos, hogy más úton is megkapja az illető a boldogságot az örömöt, amit nem az előállított szerek váltanak ki belőle. Ezek mellett bájitalokat kell fogyasztania, amik segítenek a megszabadulástól. Egyénileg, medimágusok, pszicho-medimágusok terápiás segítségével, és a bájitalokkal működhet a leszokás, na meg a társasági környezettől is függ - mely sajnos nem mindenki esetében a legkedvezőbb.
Smith professzor örült, hogy enyni érdeklődő kérdés volt ezen az órán, szerette látni az aktivitást, bár ha bájital főzésről volt szó mindenkitől még ennél is szigorúbban követelte meg a csöndet. A tökéletes munkához rendkívül jó környezet és csend szükséges, amikor az ember koncentrálását nem zavarja meg semmi.
- Ezek után a válaszok után még ez kérdés Ellsworth? - vonta fel a szemöldökét Mr. Smith . - Mindannyian tudják, hogy egy ilyen eset miatt csaptunk ki egy diákot az iskolából. Ostoba hóbortból sem hiszem, hogy bárki ezekhez a keménydrogokhoz nyúlna, még annak ellenére sem, hogy tudjuk milyen népszerű a vicces cigaretta. És ezeket az eseteket nem tudják eltitkolni az iskola előtt. Mr. Baldron kérem uralkodjon az indulatain az órámon - intette még rendre a diákot, bár egyetértett a szavaival, semmi kedve nem volt a diákok közötti veszekedést most hallgatni, habár megértette a fiú indulatait, hiszen ő egy véletlen mérgezés áldozata volt, amit a gyermek nővére követett el, és valószínűleg az idősebb Baldron lánynak ez éppen elég büntetés volt.
- A toxi-medimágusok együttműködnek az aurorparancsnoksággal ebben a tekintetben, némileg a felderítő-nekromágusok, nekromágusoknak is fel kell ismernie a roncsolódott testet, bár utóbbi két esetben már az illető nem él. Ha ilyennel akar bárki is foglalkozni, rendkívül szakképzet tudással kell rendelkeznie a gyógynövényekből és a bájitalokból. Tehát a Varázsbűn - üldözési Főosztály foglakozik ezekkel az esetekkel - magyarázta, miközben lassan a vége felé közeledett az óra.
- Azkaban nem jár azoknak, akik függőjébvé vállnak Miss le Fay - válaszolt. - Azok kerülnek oda, akik terjesztik, előállítják, és másoknak is erőszakkal beadják ezeken a szereket. A Roxfort nem csapja ki azokat, akik valamilyen szertől függenek, viszint minden esetben az illetőt a Szent Mungó osztályára szállíttatjuk, hogy le tudjon róla szokni. De ha valakinél ilyen szereket találunk, azt iskolánkból kicsapjuk - tette még hozzá. Bár nem értett vele túlságosan inkább örült volna annak, ha varázsvilágban is léteztek volna javítóintézetek a fiatalkorú törvényszegők számára, és egyből nem kerültek volna az utcára.
- Nos, az óra véget ért, a legközelebbi Bájitaltanon a RAVASZ-os diákok megtanulják a Farkasölőfű főzet előállítását, a többi diák pedig az Örök álom esszenciáját. Ellsworth és la Fay pedig a Bájitaltan terem előtt fog várakozni, hogy újraírják a dolgozatot ma este vacsora után, fél nyolckor.  Mindenkinek szép napot!

KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT!

[- Kellemes délutánt kívánok mindenkinek! A mai órára egy rendhagyó bájitallal készültem, amelyhez a szokásos eszközeiken kívül szükségük lesz a pálcájukra is. Kérem, mindenki készítse elő!]

Bájitaltan
VI. évfolyam

2005. március 10. (Csütörtök), 2:00 p.m. - 4:00 p.m.

Annak ellenére, hogy kiválóan haladtunk előre a tanrendben, sokáig gondolkodtam rajta, hogy a Sepelio-főzet, mely határozottan nem része a Mágiaügyi Minisztérium által előírt tanrendnek, talán meghaladhatja még a RAVASZ szinten teljesítő hatod- és hetedévesek képességeit is. Utóbbiak kapcsán az aggályaim végül alaptalannak bizonyultak, a tegnapi órán a csoport fele végzett kiváló munkát. Kíváncsi vagyok, hogy az eggyel alattuk járó évfolyam hogyan teljesít- van néhány kiváló elme az órámon, de ehhez a bájitalhoz többre van szükség, mint értelemre.

 Csendben, az asztalomnál ülve, fiolák és üstök mögül nézem, ahogy a hatodéves diákok egymás után megérkeznek. Nem vagyok benne biztos, hogy hányan szeretnének gyógyítók lenni, biztosan ezt egyikükről sem tudom, ez a bájital pedig meglehetősen haszontalan a legtöbb boszorkány és varázsló számára, aki nem akar aktívan foglalkozni mágikus betegségekkel. Inkább az elkészítési folyamat miatt döntöttem úgy, hogy beillesztem a tananyagba, és talán azért, hogy felkeltsem minél több diák tudományos érdeklődését. Ha egy embert is sikerül rávennem, hogy helyezkedjen el a pályán, már megérte az erőfeszítést.

 - Kellemes délutánt kívánok mindenkinek! A mai órára egy rendhagyó bájitallal készültem, amelyhez a szokásos eszközeiken kívül szükségük lesz a pálcájukra is. Kérem, mindenki készítse elő!- miközben a diákok készülnek, megérintem a saját pálcámat, és megfordítom a táblát, amelyre felírtam az instrukciókat. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek azonnal feltűnhet, hogy mennyire egyszerű bájitallal dolgozunk ma: hat hozzávaló, és mindössze hat lépés.

 A bájital egyszerűségének látványa ismét előhozza belőlem az emlékeket, amelyeket azon a konferencián éreztem, alig egy évvel a feleségem halála után, amikor megkaptam érte a kitüntetést. Nagyon egyszerű, a hozzávalók hatása egyértelmű, és mégis, túl lassan fedeztem fel, kísérleteztem ki, túl sokat próbálkoztam lestyánnal, és túl lassan ébredtem rá néhány kritikus összefüggésre, amit a táblára írt instrukciók nem is tartalmaznak.

 Talán volt egy másodlagos célom is azzal, hogy elhoztam a bájitalt, ami talán megalapozta a karrieremet bájitalmesterként. Sokáig gondoltam kudarcként a felfedezésemre, annak ellenére is, hogy rengeteg életet megmentett, mert mindig emlékeztem rá, hogy amikor számított, amikor kellett volna, a bájital még nem létezett. Azután a bájital, amelyből nem is emlékeztem rá, hogy van még lefőzött fiola belőle a raktáramban, hirtelen elengedhetetlenné vált, és talán nem terveznék hazatérést a táskámban lévő süteménnyel Godric's Hollowba, mert most nem lenne kivel megennem. Nélküle pedig kétlem, hogy én itt lennék, látnám értelmét.

  - A Sepelio-főzet egy kevesebb, mint húsz éves bájital, amely, ha helyesen készítik el, kevés más gyógyászati módszerrel összehasonlítható eredményességgel veszi fel a harcot az átkok és krónikus betegségek által okozott mentális problémákkal, amelyek sok esetben lehetetlenné teszik a betegség végleges gyógyítását is. „Mens sana in corpore sano.” Et vice versa. Lefordítja nekünk valaki?- karba tett kézzel megállok, és körbenézek, készen rá, hogy az első jelentkezőt felszólítsam. Biztos vagyok benne, hogy többen is ismerik ennyire a latint, amely az európai mágikus hagyományok elengedhetetlen része.

 Teszek néhány lépést az első padsorok előtt, szemrevételezem mindenki felszerelését, különös figyelmet fordítva egy bizonyos ifjú hölgyre, akire kénytelen vagyok külön figyelmet szentelni egy korábbi incidens óta, még ha most már nem is tartok tőle annyira, hogy az eset megismétlődik. Ez a bájital legalább csak forró, senki nem fog huzamosabb időre a Gyengélkedőre kerülni, mert egyelőre nem tudok olyan módszerről, amivel a bőrön át is veszélyes lehet bármelyik fázisában.

  - Van Önök között valaki, akinek eszébe jut olyan átok vagy mágikus betegség, melynek kezelése során hasznos lehet ez a bájital? Akinek igen, kérem, jelentkezzen, és mondjon egyet! Illetve kérem, kezdjék elvégezni a bájital első öt lépését! A hatodikba senki ne kezdjen bele, amíg át nem beszéltük!- visszaülök az asztalom mögé, és összekulcsolt kezekkel nézem, ahogy az ifjú boszorkányok és varázslók nekilátnak a bájital elkészítésének. Véleményem szerint nem fog problémát okozni senkinek ez a fázis még- ami a hatodik lépést illeti, már akkor is boldog leszek, ha ötből egy meg tudja csinálni elsőre.

Sepelio-főzet

Hozzávalók

1. Boszorkányfű
2. Őrölt holdkő
3. Hunyorszirup
4. Kneazle szőr
5. Aszfodélosz gyökér
6. Cickafark


Recept

1. Öntsék a hunyorszirupot az ónüstbe, és lassú tűzön főzzék forráspontig!
2. Az ezüstkéssel vágják fel az aszfodélos gyökeret nagyjából ujjpercnyi darabokra, és dobják a forrásban lévő hunyorszirupba!
3. Mozsárral őröljék össze a cickafarkat és a boszorkányfüvet, majd öntsék az üstben lévő vegyülethez az őrölt holdkővel együtt!
4. Keverjék meg az üstöt hétszer az óramutató járása szerint, majd tizenháromszor az ellenkező irányba, majd ismét hétszer az óramutató járása szerint! Ügyeljenek rá, hogy a vegyület végig maradjon forrásközeli állapotban!
5. Adjanak hozzá három szál kneazle szőrt a bájitalhoz! Keverjék kilencszer az óramutató járásával ellentétes irányba, ezután tartsák a vegyületet forrásban!
6. Sepelio-bűbáj

- A tanóra három körös. Következő tanári hozzászólás: 2025.03.22. Ezt követően hetente érkeznek tanári hozzászólások.
- Az órán való részvétel mindenki számára kötelező, aki nem jegelt, és felvette az órát. Az igazolatlan távolmaradás pontlevonással jár.
- A többi diák megszólítása esetén a neveket a következő színkódokkal emelhetik ki:

#BD2118 (Griffendél), #557105 (Mardekár), #1d4d9d (Hollóhát), #EFB521 (Hugrabug)

Hatodév és Oakley professzor

A bájitaltan terem ajtaja szokott súlyával engedett tolásnak, s ahogy beléptem, a levegőben megült a régóta fővő főzetek szelíd párája, a gondosan mérlegelt fűszerek és ásványok alig észrevehető illatkavalkádja. Mintha a kőfalakba ivódott volna évszázadok bölcsessége és kísérleteinek nesze, a padok karcolt szélein a megannyi diákkéz nyoma, a régi üstök belső falán az emlékek, amelyeket már semmilyen tisztítóbűbáj nem moshat le teljesen. Lépteim halk visszhangot vertek a fekete kőpadlón, ahogy a helyemre siettem, igyekezve elvegyülni a sorok között, noha tudtam, hogy Oakley professzor éles pillantása úgyis kiszúr.. Az asztalomon várakozó üst régi ismerősként fogadott, hűvös fémje rejtett ígéreteket hordozott magában, de az igazán fontos mindig a kéz volt, amely fölé hajolt. Az én kezem. És a tudás, amelynek birtokában voltam, vagy épp nem voltam. Egyelőre a pálcámnak vagyok birtokában, amelyet gondosan előkészítek az utasításnak megfelelően.
A professzor hangja csendes méltósággal töltötte meg a termet, mintha minden szó nem csupán utasítás, de egy távoli múlt halk visszhangja lett volna. Bár néhányan talán már az első szavakból tudták, miről van szó, én csak a hangzásból próbáltam következtetni. Az ismeretlen bájitalok mindig enyhe feszültséget ébresztettek bennem, mintha egyetlen kihagyott olvasmány vagy figyelmetlen pillanat is elegendő lenne ahhoz, hogy elveszítsem a fonalat. Mások önszorgalomból mélyedtek el az ilyen dolgokban, én viszont sosem éreztem késztetést, hogy bájitalos könyvek lapjait forgassam, ha nem volt muszáj. Így hát most a professzor szavaira kellett hagyatkoznom, figyelni minden hangsúlyváltást, minden apró megjegyzést, hátha elárul valamit a főzet jelentőségéről, és arról, mit kell tudnom ahhoz, hogy ne maradjak le.
Ahogy a hozzávalók listája felsejlett a krétafehér felületen, önkéntelenül is számolni kezdtem őket. Hat elem. Hat lépés. Egy főzet, amelynek létjogosultsága nem a gyógyítás gyors megoldásaiban rejlett, hanem a megértésben, az összefüggések tisztánlátásában.
Mens sana in corpore sano. Et vice versa. A latin mondat ott lógott a levegőben, mint egy falat kenyér, amit mindenki egy pillanatra megragad, de senki nem mer belemordítani. Kezem ösztönösen megemelkedett, de nem szóltam egyből, csak ha már felszólítottak.
- Ép testben ép lélek, és fordítva. - Talán most legalább egy kis időre megengedhetem magamnak, hogy ne kelljen többé aktívan figyelnem. A táblán sorakozó lépések hideg, tiszta vonalakként néztek vissza rám. Miközben nekiállok a főzet elkészítéséhez, igyekszem figyelni a tananyag további részére és mások válaszaira egyaránt. Csak remélhetem, hogy emiatt nem rontok el semmit. A hunyorszirupot az ónüstbe öntöttem, és figyeltem, ahogy a folyadék lassan felmelegszik, miközben az ezüstkés éles pengéje az aszfodélos gyökérre sújtott. A darabokat precízen, ujjpercnyi nagyságúra vágtam, majd dobáltam őket a szirupba, figyelve, hogy minden mozdulatom tökéletes harmóniában legyen a fejfájásommal. Még akár ezt is gyógyíthatná...

[Bájitaltan óra2005. március 10.]

Bájitaltan óra
2005. március 10.

Belépek a dohos, párás pincehelyiségbe és magamba szívom a szagok, gőzök és bizony amúgy egészen kellemes illatok kavalkádját. A bájitaltan órák mindig kedves helyet foglaltak el a szívemben, még akkor is, ha innen eredeztetem meglehetősen feszültségekkel teli kapcsolatomat azzal a tuskóval. Bár nagy az elméleti rész is, a bájitalok készítése elég erős gyakorlatiasságot kíván és ebben jó vagyok. Néha már szabályosan transzba esem amikor megindul a készülődés, ilyenkor Soffi is tudja hogy nem érdemes zavarni, mert nem látok és nem hallok, de segítek ha tudok. Emlékeztet kicsit azokra a napokra, amikor otthon amnival főzünk a családra – meg az egész közösségre. Ya’Allah mit meg nem adnék, ha csinálhatnék órán pár samosát. Oakley tuti értékelné a kis csípős falatokat a joghurtos-uborkás-mentás mártásommal. Én mondom az az igazi varázslat, jobban boostolja a kedvet mint a Felix Felicis, amit Blackwar szlopál.

Jó, a legutóbbi meccs alapján nem éppen. Yalla de csúnya volt, konkrétan fájt nézni. A végére a Mardekár úgy szétverte a Hugrabugot mint abu a távirányítót, amikor már hatodszorra szakítják közbe idióta tesco reklámokkal a bollywoodi műsort. No cap, be vagyok ijedve rendesen az áprilisi meccstől. Vajon Travers akkor is így fogja ránk küldeni a gurkókat, ha Soffi és én is a pályán vagyunk? Szeretném azt képzelni, hogy kedvel minket, nem lenne kellemes, ha pont miatta szenvednék bordatörést. Persze ha csak parancsot teljesít... és az a parancs O’Harától jön azt hiszem biztosak lehetünk a dolgok kimenetelében. Ugye? Vagy nem? Mióta Rob rákérdezett a pletykára, ami valamilyen zuhanyzós beszélgetésből jött – abszolút haram a gondolat is – kicsit zavarban vagyok Connor jelenlétében. Persze ez csak az első pár pillanat, aztán megint egy büdös nagy parasztnak látom. Viszont a csapat előtt sem titok, hogy kezdek szétesni. Egész márciusban heti háromszor edzünk és a játéktechnika mellett rámentem az erőnléti dolgokra is. Hasizom gyakorlatok, fekvőtámaszok, medicin labdák dobálása és jómagam minden reggel kocogok a birtokon, amibe néha a többiek is becsatlakoznak. Minket aztán nem fognak leverni a seprűkről egykönnyen.

Közben Oakley professzor is megkezdi az órát és igyekszem összeszedni a gondolataimat, hogy figyeljek. A latin sosem volt az erősségem, bazi messze van a nyelvtana az urdutól, arabtól de még az angoltól is. De házunk önjelölt Poe-ja azonnal fordít, amire csak a szememet forgatom. Nincsen künösebb bajom amúgy Willel, de az ő elvont mellankóliája naaaagyooon messze áll az én természetemtől. Most megmondom, hogy egy napot sem élne túl egy pakisztáni családi találkozón. A második kérdésre viszont én csapok le, emelem is a kezemet.
- Hatásos lehet az erősebb cruciatus átok áldozataira is? – jó ez inkább kérdés, mint válasz, de sosem halottam még Sepelio-ról, abban sem vagyok biztos, hogy a tankönyvben benne van-e. Nem, tuti nincs, már háromszor átolvastam.

Tábla fordul, recept kint, agy kikapcs. Pont erre van szükségem, hogy kicsit lehiggadjanak kviddiccsel kapcsolatos gondolataim. Amint összeszedem a hozzávalókat fel is teszem a hunyorszirupot az tűzre és nekilátom a gyökereket feldarabolni. Gyorsabban is darabolok a kelleténél – köszi és puszi amninak a technikáért - szóval van időm Soffinak és Heliodorának is előkészíteni párat, mire a szirup eléri a forráspontot.