+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  Hertfordshire, egyetemváros
| | |-+  Hertfordshire városa
| | | |-+  Tabu
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Tabu  (Megtekintve 6678 alkalommal)

Serena Fawley
Eltávozott karakter
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2023. 06. 01. - 20:57:43 »
0

Party after midnight



2004. május 24.

To: Zeynep Weatherly

Ezen a helyen valahogy mindig történik valami furcsaság. Múltkor az a lebegős attrakció, most meg nagy bámulásomban belefutottam egy lányba. Aki egyébként ismerős volt, de nem tudtam összerakni, melyik órán találkozhattunk.
Totálisan végigöntöttem gon tonickal, ő pedig bevallottan nem volt olyan állapotban, hogy tisztára varázsolja magát. Azt hiszem, határozottan kijelenthetem, hogy a varázsvilágban a gyors tisztítóbűbáj a legfontosabb varázslat. Megszámolni sem tudom, hányszor vettem már hasznát.
-Oké. - motyogom. - Jól figyelj, ebben profi vagyok. Meglepően sokszor kellett használnom már ezt a varázsigét.
Előkaptam a pálcámat, egy gyors mozdulattal elvégeztem volna a varázslatot, de hátulról megint meglöktek. Mi a fene van itt?
-Bocs. - néztem rá bűnbánóan.
- Figyu, rendezzük le máshol - meglepetten néztem rá, aztán meg abba az irányba, amerre nézett, és végül összeraktam, hogy valaki olyat vett észre, akivel nem szeretne találkozni.
-Jó, menjünk a mosdóba. - a lány pedig már indult is arrafelé.
Amikor beérkeztünk, rögtön a zajok is lecsendesedtek, és nem kellett kiabálni.
-Jó, minden rendben? - kérdeztem még egyszer, most már normális hangon. Közben elvégeztem a varázslatot, és a lány újra tiszta volt.
-Egyébként Serena vagyok. Nem találkoztunk valamelyik órán?
Vagy egy másik buliban? De mivel annyira ritkán járok buliba, inkább az óra maradt.
-Melyik szakra jársz? - érdeklődtem, hátha összerakjuk, ismerhetjük-e egymást.
Naplózva


Joshua Davis
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2024. 06. 05. - 09:10:45 »
+1





2004. június
Mathias


leather


Hogy miért épp egy zajos, neonfényű klubban kellett megtartani Ralfy legénybúcsúját, az jó kérdés. A leendőbeli sógora és az öccse szervezték a haccacárét, így mi, a legjobb barátai nem szóltunk bele a dologba, nem akartunk akadékoskodni, de az hamar leesett, hogy a szervezők fikarcnyit sem ismerik a vőlegényt. Aki egy negyvennégy éves, kopasz, megtermett forma, és szabadidejében leginkább hippogriffen szokott repülni. Az egyértelműen rossz helyszínválasztástól eltekintve pozitívan vágtam bele azért ebbe a mai napba, elvégre még simán kisülhet belőle valami jó. Ahogy beléptem a klubba, idegesítő, harsány zenére számítottam, de kellemesen csalódnom kellett. Egy általam is ismert country zenekar állt a színpadon. Talán a srácok lefizették a helyet, hogy Ralfy zenéjét játsszák? Lehetséges.
Szemeimmel a fiúk után kutattam, de viszonylag hamar megtaláltam őket, egy jó hosszú, neonfénnyel világító asztalnál.
- Helló mindenki - köszöntem oda az eddigi egybegyűlteknek, akik egyelőre ital nélkül várakoztak.
- Ahogy Ralfyt ismerem, várhatunk még egy darabig, mire megérkezik. Hozzak addig egy kör piát? - néztem rájuk kérdn, mire páran lelkesen bólogattak. Összeszámoltam a csapatot, a székem vállfájára kanyarítottam a bőrdzsekimet, majd a pult felé ballagtam.
- Hat sört kérnék - adtam le a rendelést, majd lazán megtámaszkodtam a pulton, és körbenéztem a helyiségen. A magyar mennydörgő sárkányt ábrázoló mágikus tetoválásom közben nyugodtan eregette szárnyait a felkaromon. Ahogy elnéztem, sokakat megzavart a hely atmoszférája és a nyugodtan csengő county zene közti disszonancia. Erre elmosolyodtam. Ha valami,  Ralfy legalább a fiatal, gazdag ficsúrok csalódott arckifejezésén jót fog röhögni. Önkéntelenül is elmosolyodtam, ahogy a cimborámra gondoltam, aki soha nem tűnt számomra nősülős fajtának, de amióta megismerte Rebeccát, teljesen kicserélték. Jövő héten már házas ember lesz belőle, aztán meg már a gyerekvállalást tervezik. Ralfyt roxfortos korom óta ismertem, kettvővel alattam járt, és mindig is olyanok voltunk egymásnak, mint a fivérek. Lévén mindketten egykének születtünk, érthető, hogy nagy becsben tartottuk a barátságunkat. Habár soha nem tartottam annak a klasszikus apatípusnak Ralfyt, most már simán kinéztem belőle, hogy elboldogul egy pujával a karján. Bár én ettől elég messze álltam továbbra is, azért fogadott nagybácsiként azt terveztem, hogy kiveszem majd a részem a melóból, ha épp bébicsőszre lesz szükségük. Mondjuk a Gringottsból elég nehéz elszabadulni, de nyáron kicsit lazább az iram, júliusra ki is tdudtam venni egy pár hét szabit, ami elég jól jön majd. Beterveztem egy nagyobb túrát is Új-Zélandra, már régóta vágytam arra a vidékre. Aztán majd persze meglátjuk, hogy a tervezgetés menyire jön össze. Ember tervez, sárkány végez ugyanis, ahogy mi, sárkányidomárok azt jól tudjuk...Ahogy a sörökre vártam, a pulton doboltam ujjaimmal, és elmerültem a kellemes country zene hullámaiban.
Naplózva

Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


elsőéves sárkánykutató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2024. 06. 12. - 15:52:47 »
+1

zene: H - Blind


’Vannak percek mikor egy sárkány is szelídebb, mint az élet maga.'




Vannak könnyű, módfelett könnyű időszakok az ember életében és vannak nehéz szinte minden percet küzdelemként megélő napok. A kettő között pedig nincsen balansz, olyan ez mint egy kibaszott hullámvasút és mire már élveznéd a jót jön az a cseszett lejtmenet, aminek az alját talán sose éred el. Az utóbbi időszakban bár az egyetem jól ment és a tanulmányaim kiválóak (persze hisz ezekre fókuszálok hogy elfelejtsek minden mást) addig az életem többi része szépen lassan elrothad. A magánéletem hagyjuk is. Clem Banks után Lyana tett olyan mély lelki bugyrokba, amikből kikecmeregni nem tudom egyáltalán lehetséges-e. Van értelme lelkesedni egyetlen nőért is? Bár vonzalom akad, ott van hovatovább Anelia Tiebon esete, azért a testi örömök és a szerelem fogalma erősen szétválasztható témakör. A barátok esetében sem vagyok a csúcson, noha az egyetemi haverokkal jól becseszni de egyik sem olyan, akire hosszabb távon számíthatnék. És ott a húgom… bár örülök hogy visszajött látni a szenvedését mégiscsak szar pláne hogy a magam dolgait sem tudom megoldani nemhogy tanácsot adni az övében…
Mára is annyi a terv, hogy befussak az egyik népszerű kocsmába valamelyik srác legénybúcsújának apropóján, akit felszínesen és alig ismerek és lehetőleg leigyam magam épp csak annyira hogy a holnapi két tanórán azért részt tudjak venni. Nem nagy ügy, megoldható lesz ez… gondolom.

A Tabu dübörgő zenéjébe a vesém is beleremeg és igazból nem is bánom hogy a nappalból hirtelen este lesz, hogy a villódzó diszkófények körbeölelnek néha el-elvakítanak és hogy az asztaltársaságom többi tagja lelkesen éljenzik a nagy melák felajánlására, miszerint hoz még pár kör piát. Meg kell jegyezni, az ingyen piának mindenki örül, csak a hülye nem, ugye. Alapvetően érdekes társaság ez, csupa vegyes embertípus a vőlegényjelölt meg még sehol de én csak csapódó félidegen vagyok itt, látásból ismerek két másik srácot mindössze. Nem zavar ez, az idegenekkel éppoly könnyű berúgni istenesen, talán bizonyos keretek között könnyebb is, mint ismerősökkel. Barátok esetén talán jobban vannak... gátlások. Hát igen. A melák nagydarab szőrös jelenléte is kirívó ebben a tömegben, méretei miatt és a bizarr ábrázata végett pedig én sem vagyok kis darab és nem panaszkodhatok. A sárkány alakú tetoválás a karján baromira megtetszik első pillantásra így hát ott hagyom a székem és nem teketóriázok sokat, ruganyos léptekkel a pulthoz lépek, egyenesen mellé. Nem ittam még csak egy kört, realtíve józan vagyok és gondolom még két kéz jól jön neki. Hat sört elvégre max bűbájjal tud az asztalhoz küldeni.
- Hali! Menő a tetkód. Csak nem te is lénygondozói szakon vagy?
Kérdezem egy tőlem megszokott magabiztos sármos félmosollyal, miközben az alkarján tekergő mágikus képre bökök. Minőségi munka, tuti jó pár galleont elkértek érte. Lehet nekem sem álla rosszul egy… de valahogy eddig ez még eszembe sem jutott. Érdekes…
Naplózva


Joshua Davis
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2024. 06. 18. - 09:13:34 »
+1





2004. június
Mathias


leather


Ahogy itt álltam, a neonfényben úszó táncparkett és a pult között, a színpadon játszó country zenekart hallgatva, azon gondolkodtam, hogy lassan én is olyan oldschool leszek, mint ez a zene ebben a közegben. Régivágású... egy lassan letűnő kor maradványa, ami egyre jobban kitűnik a környezetéből. Akaratlanul is számot vetettem magammal; vajon nem maradt-e ki valami az életemből... Immár középkorú férfiként rengeteg jóban és vadban volt részem, de mégis, ahogy ujjaimmal doboltam a pult ezer színben úszó lapján, valahogy... elfogott az érzés, hogy valami lehet kimaradt. Sosem voltam házas. Sosem volt gyerekem. És még csak a közelében sem voltam a dolognak, soha. Volt pár rövidebb-hosszabb kapcsolatom, de egyik sem volt igazán komoly, egyikben sem éreztem azt, hogy na igen, öregedjünk meg együtt! Ez akkor egyáltalán nem zavart, a munkám miatt lényegében időm sem volt rendesen belemerülni valamibe, hisz folyamatosan jártam a világot a lénycirkusszal, később meg gyakorlatilag a Gringotts lett az életem. Eddig mindig úgy gondoltam, hogy vannak bizonyos emberek, akiknek való az elköteleződés és a család, míg másoknak jobb egyedül. Magamat az utóbbi táborba soroltam. Most biztosan azért kérdőjeleztem meg magam, mert eddig Ralfyra is úgy tekintettem, mint magányos farkasra, aki maximum a barátai alkotta falkához csatlakozik, ha kedve tartja. És most... itt álltam, ennek a hihetetlen fazonnak a legénybúcsúján, és furcsa mód összeszorult a gyomrom. Lehet, hogy nem vettem észre, hogy ezzel az élet-területtel is foglalkozni kellett volna? Talán elsiklott a tekintetem valaki felett, aki az életem része lehetett volna, vagy egyszerűen még sosem találkoztam olyannal, aki zsigeri szinten megmozgatott volna? Ha az előbbi igaz, akkor menthetetlen vagyok, ha viszont az utóbbi, akkor talán van még esélyem. Ennél a gondolatnál jártam épp, amikor az asztaltársaságból egy fiatalabb fazon odalépett mellém a pulthoz és megszólított. Nem ismertem korábban, de így első blikkre szimpatikusnak tűnt, és még a tetoválásomat is megdicsérte.
- Szevasz! Köszönöm, képzeld ez a varrat egy valódi példányról lett mintázva. Ha érdekel, hol készült szívesen adok kontaktot. - mosolyogtam rá, miközben Chloéra gondoltam. Az utóbbi időben kizárólag nála varrattam, nagyon megtetszett a stílusa. - Amúgy nem jártam egyetemre, de lényekkel foglalkozom, amióta csak kijártam a Roxfortot. Sárkányidomár és gondozó vagyok - foglaltam össze a munkámat, ami azért ennél jóval kiterjedtebb volt, dolgoztam én már más lényekkel is bőven életem során, de mégis csak a sárkányok voltak a fő profilom, úgyhogy nyilván nem álltam neki felsorolni az összes varázslényt, amivel valaha dolgom volt.
- Na és te minek készülsz? - kérdeztem, miközben a csinos csaposlány letette elénk az első pár söröskorsót. Rögtön ráraboltam az egyikre, a másikat meg a fiatal srác felé toltam.
- Tessék, ha már mi szervírozzuk a kört, megérdemeljük, hogy levámoljuk az első etapot - vigyorogtam a srácra. - Mellesleg Joshua Davis vagyok, de szólíts csak Joshnak - nyújtottam szimpla ökölpacsira a kezem. Elég fura lett volna egy ilyen helyen hivataloskodni.
Naplózva

Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


elsőéves sárkánykutató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2024. 06. 25. - 11:20:28 »
+1

zene: H - Blind


’Vannak percek mikor egy sárkány is szelídebb, mint az élet maga.'




- Szevasz! Köszönöm, képzeld ez a varrat egy valódi példányról lett mintázva. Ha érdekel, hol készült szívesen adok kontaktot.
A mély dörmögős, szinte mackós hang kedélyesen csendül fel, ahogy a másikat telibe találj az elismerés szele. Nem bánom, mert ami jó az jó, és el kell ismerni. Én pedig el is ismerem.
- Húú, az frankó lenne, kösz!
Bólintok lelkesen kettőt is. Lehet elég lenne egy, de nem bánom hogy látja a lelkesedésem. Hát ha valami, egy dolog már biztos egybeköt minket, az meg nem más mint a sárkányok iránti olthatatlan szerelem. Lehet tisztább és őszintébb is mint bármilyen nő iránt tekintve hogy ők tudom, milyenek, tudom mit várhatok tőlük és leginkább, szívesebben nézek farkasszemet a biztos halállal mint a cselszövésekkel, ármányokkal és a szeszélyes érzelmekkel. Ezen kívül nem sok hasonlóság van közte és köztem. Nem vagyok odáig a sörért, inkább ha iszom tisztát és töményet, de ezt nem kötöm a másik orrára. Egyelőre.
- Amúgy nem jártam egyetemre, de lényekkel foglalkozom, amióta csak kijártam a Roxfortot. Sárkányidomár és gondozó vagyok. Na és te minek készülsz?
- Hmm, nahát! Úgy tűnik nevetségesen kicsi ez a varázsvilág, mit ad Merlin, pont az szeretnék lenni jómagam is. Bár nem vagyok teljesen elégedett a Godric gyakorlati óráival, szóval nem vesztettél sokat azzal hogy kihagytad. Valószínű a való életből több gyakorlati tudást szedtél össze.
Sóhajtok, mert bár elvesztegetett évnek és időnek tűnik azért kell egy diploma amivel a terveim megvalósíthatom. Már rá is térnék de a pultos bige megzavar minket azzal hogy közénk kezdi lepakolni az első adag italt.
- Tessék, ha már mi szervírozzuk a kört, megérdemeljük, hogy levámoljuk az első etapot.
Vigyorát viszonozva veszem a kezembe a felém nyújtott korsót és koccintok vele.
- Kösz!
Válaszolom lelkesen, s a keserűen habos lötty egyetlen kortya csúszik csak le a torkomon. De beszélgetőtársam gyorsabb mint én így magához ragadja a szót.
- Mellesleg Joshua Davis vagyok, de szólíts csak Joshnak.
- Örülök hogy megismerhetlek, Josh. Mathias vagyok! Mathias Montrego.
Nem tudom a családnevemre felkapja-e a fejét mint sokan, de ha így van csak vállat vonok miközben leöklözöm szelíd eleganciával a jobbját. Nem mellékes ha aranyvérű vagy és kellően közismert, de én is ember vagyok, akárcsak bárki más. Inkább iszok, hogy ne kelljen egy félig üres korsót az asztalhoz cipelnem meg mert félő, lemaradásba vagyok a többiek szeszszintjéhez képest.
- Amúgy tudod mit tervezek? Hogy egyszer nyitok egy igazi normális rezervátumot. Csak és kizárólag sárkányoknak. Az azért elég baró lenne, és a helyszín is adott.
Ha érdekli szívesen kifejtem a részleteket, ha nem akkor dédelgetem én magam tovább a vágyképet. A húgomnak édesmindegy csak a lovai legyenek biztonságban, Skye pedig elhagyatottsága és elszigeteltsége miatt tökéletes paradicsom lesz ezeknek a szeszélyes és nem kevésbé veszélyes lényeknek.
Naplózva


Joshua Davis
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2024. 07. 01. - 09:14:22 »
+1





2004. június
Mathias


leather


- A Soho kevésbé puccos részén van az Elvarázsolt nyúlüreg tetoválószalon. Ott keresd Chloé Bonest - biccentettem Mathiasnak válaszul, és előre örültem, hogy talán sikerült egy új vendéget irányítanom hozzá. Bár valószínűleg nem szűkölködik vendégekben, azért ebben a szakmában mindig jól jöhet egy új kuncsaft.
Mikor Mathias arról mesélt, hogy  ő is sárkányidomárnak készül, széles vigyorra húzódott a szám.
- Na, ez aztán a véletlen egybeesés - kacagtam fel öblös hangon. - Azért ez nem valami gyakran választott szakma... De megértelek, hogy hívást érzel. A sárkányok különleges lények... sokkal többre képesek, mint azt sokan gondolnák. Nem ormótlan, veszélyes behemótok, hanem nagyon intelligens lények, akikkel  ha az ember megtalálja a módját, csodásan lehet együttműködni. Persze ezt te is biztosan tudod - legyintettem a mondat végén, mert nem akartam itt okoskodni. Egyszerűen csak könnyen belelkesedtem, ha a munkám került szóba. Álló nap tudtam volna róla beszélni, na de egy legénybúcsún erre persze nem volt lehetőség.
Ahogy megkaptuk az italainkat, azért annyit még megengedtem magamnak, hogy a Godrikot ért kritikára reagáljak.
- Sajnálom, hogy az egyetem nem ad annyit, amennyire számítottál. Még hány éved van a képzésből? Hátha később felpörögnek a dolgok...
Nem tudtam sokat a lénygondozói képzésről, az igazat megvallva sosem dolgoztam még olyanokkal, akik kijárták volna az egyetemet, így nem hallottam hiteles visszajelzést róla.
- Örülök a szerencsének Mathias - vigyorogtam rá kedélyesen. Mugli származású varázslóként nem igen voltam tisztában az aranyvérű elit tagjaival. Bár ismerősen csengett a Montrego név, nem ugrott be róla semmi konkrét. Ami azt illeti, én mindig inkább a lényekkel foglalkoztam, semmint a varázslókkal, és ez így volt jó. Attól viszont, amit ezután osztott meg velem pulttársam, jelentősen felcsillant a szemem.
- Wow, egy sárkányrezervátum?! Ennél frankóbb dolgot még sosem hallottam - egészen átjárt a libabőr, ahogy belegondoltam a lehetőségbe. Kicsit olyan volt, mintha valaki kihangosította volna az én álmomat, amit sosem mertem igazán megfogalmazni magamnak.
- Hol lenne, és hogy tervezed megvalósítani? Ha esetleg valamikor szükséged lesz plusz egy segítő pálcára, akkor bátran szólj. Egy ilyen király dolog miatt még a Gringottsot is ott hagynám egy időre - vallottam be őszintén, és már alig vártam, hogy többet meséljen a tervéről. Erre sajnos viszont most csak kevés idő állt lehetőségre, mert Ralfy végre befutott. A fiúk meg nem vesztegették az idejüket, azonnal a vállukra kapták, és mint a vadak, úgy kezdtek vele körbeszaladni a táncparketten.
- Khm... úgy látom, a mai este sem a visszafogottságról fog szólni - röhögtem fel, majd belekortyoltam a sörömbe, a többi korsót meg rápakoltam egy üres tálcára, hogy szervírozni tudjam a többieknek, ha egy kicsit lehiggadtak a kedélyek, de egyelőre ez még váratott magára. A srácok úgy őrültködtek Ralfyval a vállukon, mint megvadult hippogriff a kezdő lovasával; magasra dobálták és közben hangosan kurjantgattak.
- Merlinre! És még nem is ittak...
Naplózva

Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


elsőéves sárkánykutató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2024. 07. 04. - 17:45:57 »
+1

zene: H - Blind


’Vannak percek mikor egy sárkány is szelídebb, mint az élet maga.'




Nem zavar a Soho említett kevésbé puccos része, inkább az hogy lehet Cloé Bones nevét holnapra úgy elfelejtem, mint a huzat, ellenben ezt nem kötöm a másik orrára csak bőszen bólogatok, hogy hát persze hát hogyne, oda megyek majd sehova máshova. Aztán a szakma említésére már legyen a másik akármekkora darab, bármilyen szőrös vagy bumfordinak ható rögtön egy húron pendülünk. Nem sok emberrel van ilyen, Eric Lestrange inkább a testvéremnek tudható be, a húgom a húgom, talán csak Elliot O’Mara volt… és erre tessék, a világ eme eldugott kis kocsmájába rálelek egy olyan cimborára, aki talán életem végéig az lesz. Már ha a sárkányimádatot vesszük alapul.
- Azért ez nem valami gyakran választott szakma... De megértelek, hogy hívást érzel. A sárkányok különleges lények... sokkal többre képesek, mint azt sokan gondolnák. Nem ormótlan, veszélyes behemótok, hanem nagyon intelligens lények, akikkel  ha az ember megtalálja a módját, csodásan lehet együttműködni. Persze ezt te is biztosan tudod.
Bólintok elismerően, mert hogyne tudnám, nem véletlen választottam ezt. Meglehet emiatt hagyott el Lyanna. Nem bírta a veszélyt vagy félt hogy a csinos arcom pirítósra sül az egyik behemót által. Bánja kánya…!
- Sajnálom, hogy az egyetem nem ad annyit, amennyire számítottál. Még hány éved van a képzésből? Hátha később felpörögnek a dolgok...
- Nem hiszem, de a remény hal meg utoljára, ugye. Még egy év. Aztán végzek és a papírral a kezemben szabad ember leszek.
Halk sóhaj hagyja el számat a szinte üres söröskorsó felett. Még egy kínkeserves év. Azt hittem mire végzek Lya a feleségem lesz, talán haza is költözünk meglehet akár gyereket is várt volna tőlem. Most azonban nincs más mint a tervek keserédesen kecsegtető reményeinek egyetlen aprócska része. Mintha elraboltak volna a kirakósból mindent és egyetlen darabot próbálnék keservesen beilleszteni valahova. Akárhova. Vagy mintha ez a több kép nem fért volna meg egymás mellett… Végtére ez is lehet.
- Örülök a szerencsének Mathias –
- Szintúgy! Ritkán futok össze hozzám hasonló őrülttel!
Vigyorgok rá, és ezt bizony bóknak szánom. Az elejtett félinfók pedig pont elegek ahhoz, hogy a beszélgetésünk ne feküdjön meg a söröskorsók tetején lévő habon hanem izgalmas fordulatot vegyenek tartalmi szempontból.
- Wow, egy sárkányrezervátum?! Ennél frankóbb dolgot még sosem hallottam! Hol lenne, és hogy tervezed megvalósítani? Ha esetleg valamikor szükséged lesz plusz egy segítő pálcára, akkor bátran szólj. Egy ilyen király dolog miatt még a Gringottsot is ott hagynám egy időre
- Skye-on van a családi birtokunk. Eddig versenylovak tenyésztésével foglalkozott a család több generáción át, de tökéletes helyszán lenne a vadregényességével és a mugli-mentességével. Nagy terek, szirtek, az óceán veszi körbe, ideális lenne ha engedélyezik. Hát egy jó segítő csak kapóra jön. A húgomnak se lenne ínyére a dolog csak a drága lovainak ne essen baja…
Kuncogok, mert Blaire savanyú arca úszik elém, ahogy szemrehányó pillantással méltat ha Azúr kerül bármikor is szóba. De több időm nincs révedezni, befut a társaság utolsó tagja, a többiek pedig lelkesen belendülnek az örömködésbe. Nevetve és kissé hitetlenkedve figyelem, hogy el tudnak szaladni az indulatok és a jókedv pedig még szesz nem sok folyt a torkokon.
- Khm... úgy látom, a mai este sem a visszafogottságról fog szólni
- Hát nem, az már biztos!
Értek egyet és kérek még két sört és egy lángnyelv whishkey-t a pultos lánykától, s míg a többi tálcára kerül az utóbbit le is hajtom. A korsókat megragadva biccentek Josh-nak csatlakozzunk a többiekhez. A kezemben lévő egyik üveget tartalmával együtt a vőlegény kezébe nyomom és koccintok vele, a többiek meg kiszolgálják magukat a többiből.
- Ha tényleg érdekel a dolog, a minisztériumon is sikerül átverekednem az engedélyeket, és ha tényleg van kedved valamikor szívesen megmutatom neked a szigetet, a kastélyt meg a környéket. Van jó pár szoba de vendégház is, ha hosszabb távra tervezel akár be is rendezkedhetsz.
Nem vagyok maradéktalanul biztos hogy a testvérem ezt jóvá hagyná, de… Ericet haza se fogja enni a penész, Blaire is inkább Londonba építi a karrierjét, a birtok meg fiú örökösként az enyém. Azt teszek vele, amit akarok. Vagy legalábbis, amit jobbára gondolok.
Naplózva


Joshua Davis
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2024. 07. 07. - 11:36:45 »
+1





2004. június
Mathias


leather


Biztos voltam abban, hogy számomra nem maradt ki semmi fontos azzal, hogy nem jártam egyetemre. Amikor a lénycirkusszal jártam a világot, bőven elég gyakorlati tapasztalat ért ahhoz, hogy bárhol megálljam a helyem lénygondozóként. Persze kezdetben volt olyan helyzet, hogy azért nem kaptam meg egy munkát, mert nem volt a kezemben megfelelő papír, de ahogy telt az idő és bővült a kapcsolatrendszerem, gyakorlatilag nem léteztek zárt ajtók a számomra. A Gringottsban azért kötöttem ki, mert itt volt a legizgalmasabb számomra a munka a jelenlévő opciók közül. Igaz, Hagrid is csalogatott egy időben, hogy jelentkezzek tanárnak a Roxfortba, de az igazat megvallva, éreztem, hogy az nem az én világom. Kedveltem a srácokat, de azt hiszem, untam volna azt a munkát, így maradt a sárkányidomárság, és ezt sosem bántam meg.
- Kívánom, hogy megtaláljanak azok a lehetőségek, amikre vágysz! - kacsintottam Mathiasra, aki nagyon reálisan látta a helyzetét ahhoz képest, hogy ilyen fiatal volt. Egy pár pillanattal később pedig azt is megtudtam, hogy ennél jóval több rejlett benne... olyasmire készült, amit eddig senki nem vitt véghez a szigeteken, és én alig vártam, hogy a részese lehessek ennek a különleges kalandnak.
- Azt a magyar mennydörgőjét! Ez aztán a terv! Igazán hiánypótló lesz, az biztos - esett le az állam még mindig, és be kell vallanom, hogy rendesen kirázott a hideg. Elképzeltem, ahogy szabadon, kedvükre-kényükre élhetnek a sárkányok egy vadregényes területen, és majdhogynem könnyekre fakadtam, hogy ez egyáltalán lehetséges. Nem semmi birtokkal és lehetőségekkel rendelkezett a fiatal Montrego, és felettébb csodálatra adott okot, hogy volt mersze ebbe belevágni. Ha a helyében lettem volna, azt hiszem, én is megléptem volna ezt, persze ez csak elméleti sík volt, hisz mezei mugli születésű varázslóként sosem rendelkeztem hasonló háttérrel. Ahogy visszatértünk a többiekhez, letettem a söröm és a többiekét is az asztalra, majd beálltam a csapathoz, hogy magasra dobáljuk Ralfyt. Amikor kellőképpen összeráztuk és kinevettük magunkat, engedtük, hogy levegőt kapjon, és miután Mathias ellátta őt sörrel, gyorsan én is koccintottam egyet a vőlegénnyel. Aztán meghatódva ölelgettem meg:
- Nahát, eljött ez a nap is, alig hiszem el... Gratuálok Öregem! - vigyorogram rá szeretetteljesen, aztán odébb léptem, és hagytam, hogy a többiek is kiörömködjék magukat az est hősével. Visszafordultam Mathias felé, hogy folytathassuk a beszélgetést.
- Azt hiszem, tökkelütött kerti törpe lennék, ha nem élnék ezzel az ajánlattal! - nyújtottam felé a mancsom, ezúttal rendes kézrázásra. - Részemről áll a dolog, ígérem nem zavarok majd sok vizet a családi berkekben. Küldj egy baglyot, amint jöhetek - mosolyogtam leendő megbízómra, majd jó nagyot kortyoltam a sörömből. Egy kis ideig nyugodtan iszogattunk, aztán eléggé beindult az este, egyszerre csak három gyönyörű öltáncos jelent meg előttünk, akiket valamelyik srác bérelt fel az estére. Határozottan leültették Ralfyt egy székre, majd olyan akrobatikával és hajlékonysággal átitatott táncot lejtettek neki, amilyet még életemben nem láttam. A jelmezük is igen izgalmas volt, az egyik kentaurnak, a másik sárkánynak, a harmadik pedig sellőnek öltözött lényegében, persze csakis vonzó kiadásban.
- Hmmm... lényekre sem gondoltam még így korábban... - somolyogtam a söröm mögött, ahogy Ralfy zavarán és a szürreális jeleneten mulattam Mathias társaságában.
- Neked volt már részed ilyesmiben? - sandítottam poénkodva újdonsült cimborám felé.
Naplózva

Mathias Montrego
Adminisztrátor
***


elsőéves sárkánykutató

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2024. 07. 11. - 15:54:59 »
+1

zene: H - Blind


’Vannak percek mikor egy sárkány is szelídebb, mint az élet maga.'




- Kívánom, hogy megtaláljanak azok a lehetőségek, amikre vágysz!
Nyelvem hegyén lenne hogy a lehetőségek fele vagy jó messzire elkerül vagy szó szerint ellök magától, de ez nem az az este mikor búskomorkodni kellene vagy siránkoznom a dolgokon. Végtére is egy legénybúcsún vagyunk és alaposan a pohár fenekére kellene nézni. Épp ez az, ami magával sodor és kiránt a szívfájdalmak tengeréből, na meg féket köt a nyelvemre a válaszadás kapcsán. Inkább koccintok, inkább éljenzek és mikor kissé lejjebb csillapodik a hangulat és Josh is újra mellém keveredik meginvitálom magunkhoz. Lehet semmi nem lesz az egészből, csak egy részeg, mámoros este tele ábrádokkal, kósza tervekkel, de még akkor is az az érzésem… megéri. Már megismerni őt, megmutatni neki Skye-t.
- Azt hiszem, tökkelütött kerti törpe lennék, ha nem élnék ezzel az ajánlattal! Részemről áll a dolog, ígérem nem zavarok majd sok vizet a családi berkekben. Küldj egy baglyot, amint jöhetek.
- Úgy lesz!
Bólintok miközben kezet rázok vele és bár nem biztos hogy holnap reggel ez lesz az első dolgom de biztos hogy a második már inkább. A családi berkeket meg inkább nem ragozom. Sem az idő, sem a hely nem igazán alkalmas rá és a hangzavar is kezd egyre hangosabb és hangosabb lenni.
A zene ritmust és dallamot vált aminek köszönhetően megjelennek a jelmezbe bújt lányok. Meglepettségemben felszalad a szemöldököm egész a homlokom közepéig és kivételesen most örülök hogy nem én vagyok az ünnepelt.
- Hmmm... lényekre sem gondoltam még így korábban... Neked volt már részed ilyesmiben?
- Sose… és remélem nem is lesz. Ebben kicsit maradi vagyok…
Röhögök bele a sörömbe és hagyom hogy a többiek élvezzék a műsort. Majd mivel az este innentől meredek ívben kezd eszkalálódni én meg már nem tudok érdemben több részletet megbeszélni sárkányidomár barátommal hagyom, hogy minden folyjon a maga természetes útján. Avagy a józanság ma messzire elkerüljön engem is, hogy holnap másnaposan zúgó fejjel ébredjek az ágyamban, sárkánytetoválásokról álmodva.


Köszönöm a játékot!
A helyszín szabad!
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 08. 21. - 22:43:09
Az oldal 0.16 másodperc alatt készült el 37 lekéréssel.