Koh Mak szigete

****

let’s stay as far as we can

M.M.

-Hát pont ezt próbálom értésedre adni. Nem mondhattam el. Modest sosem kért semmit az elmúlt… közel két évtizedben; Ezen kívül. Amikor téged arra kértelek ne faggas, nem faggattál, a húgod meg nem tudott leszállni a témáról. Persze, biztos nem volt neki egyszerű, mert hát nem ez az első dolog, amit eltitkoltunk előle, úgyhogy gondolom betelt a pohár. - az eltitkoltunk szó többes számát direkt megnyomom, utalva a Sötét Nagyúrnak tett szolgálataink részleteire, amitől mindig is óvtuk B.-t. -Végülis két hónap alatt megoldódott az ügy. - értem, hogy miért gondolja, hogy volt itt több is, ami miatt Blaire lelépett, és valóban volt is, de ezt mégis hogyan magyarázzam meg neki? Sosem ismerte a kapcsolatunk igazi dinamikáját, hacsak nem bújt az ágyam alá. Azért valamit még mondanom kell, de ez komoly fejtörést okoz. -Valóban kőkemény, ahogy mondod… . - mint én, pont ezért voltunk olyan jó páros… - És pont ezért a vitáink is mindig… nos, hevesebbek voltak, mint kellettek volna, hogy legyenek. Olyan gombokat nyomogatunk egymáson, hogy néha repülnek a vázák meg az átkok. Rendszerint így szokott ez kinézni: összeveszünk, kibékülünk, szexelünk. Ha nem gond, akkor a szexuális életünkbe nem avatnálak be.  - végig szalad a gondolataimon Lea szexuális helyzetben és elfintorodom, borzasztóan mocskosnak és helytelennek érzem, hogy a hugomat így képzeljem el, gondolom Mathias is hasonlóan érez, hacsak nincsenek ismeretlen és fura perverziói. -Az utolsó vita a hálószobában tört ki, és fogalmazzunk úgy, hogy rosszkor vágott a fejemhez rossz dolgot. . - az emlék végig suhan a gondolataimon és még mindig felidegesít, évek teltek el, de ha a helyzet megismétlődne, ugyan úgy reagálnék, mint akkor, és nem is szégyenleném magam érte. -De úgy sejtem nem is ez volt az igazi oka annak, hogy elment. Arra jutottam, hogy egyszerűen elege lett belőlem, meg belőlünk. Túl fiatalon túl sokat vártunk tőle, túl hamar nőtt fel, és besokallt. Hiba volt keresni. Ahogy az egész kapcsolat hiba volt… Látod, végülis neked lett igazad. - én is hallom a hangomban a lemondást és az árnyalatnyi keserűséget. Nem véletlenül maradtam itt, ezt talán már Monty is láthatja, mint ahogy azt is, hogy talán tényleg nem kellett volna idejönnie, hogy hazarángasson. -A Wizengamot miatt haza fogok menni, de a hugodra nem vagyok kíváncsi.- ha a sértettségem kézzel tapintható, hát legyen az, pont elég megalázó volt, hogy Blaire úgy menekült a fél világon keresztül előlem, mintha megölni akarnám. Köszönöm, de több sértést nem viselek el.

 

zene: TSTM - Get up kid


’A régi barátok a kendőzetlen tükör,
mely a múltunkba tekint vissza!'

Ahogy régi barátom szavai pattognak ajkairól úgy zuhanok egyre mélyebbre a múlt ködös árnyékába. Szinte látom a testvérem, ahogy örlődik a bizonytalanság és a szerelem határmezsgyéjén és senki nincs, aki irányt mutasson neki. Csak a fejem csóválom meg újra meg újra nem tetszésem kifejezéseképp de ez egyúttal eszköz arra is, hogy megpróbáljam a fantáziámban megelevenedő képeket eltüntetni.
Mikor pedig rátérünk azokra a dolgokra, amikhez ruha se kell csak még inkább megrázom a fejem. Nem akarom őket összegabalyodva a lelki szemeim előtt látni, elég volt beletörődni a tudatba, hogy ez egy olyan cunami volt, amit effektív senki sem tudott megállítani. Nem szükséges el is sodortatnom magam vele… már ha nem feltétlen muszáj.
-Az utolsó vita a hálószobában tört ki, és fogalmazzunk úgy, hogy rosszkor vágott a fejemhez rossz dolgot.
- Baszki… - dünnyögöm és láthatja rajtam a másik, hogy tényleg szívből átérzem a helyzetet, nem pedig hibáztatom. Ennek még nagyobb bizonyító ereje, hogy arcomat a tenyereimbe temetem lehunyt szemekkel. Hát igen, a húgom mindig is mestere volt a szar szituációkba ledobott bombáknak meg se kellene lepődnöm, hogy megint akkor szólt, mikor rohadtul nem kellett volna. A teória másik része azonban már nem igazán illik rá, de ez elgondolkodtat. Elrévedek, vajon tényleg csak besokkalt? Vagy más lehet számomra ismeretlen érzelmek vezettek idáig? Egy bizonyos, a választ csakis ő tudja. Tőle kell hallanom.
-A Wizengamot miatt haza fogok menni, de a hugodra nem vagyok kíváncsi.
- Megértem. Tényleg. De szerintem meg kellene beszélnetek…
Nem említem, hogy hasonlóan szar szituáció mint anno én is Lea kettőse, de szerintem sejti. Ha Londonba van talán egyszerűbb összehozni amúgy is őket, mint így a világ két totál eltérő peremén.

****

let’s stay as far as we can

M.M.

-Legalább megérted a dolgot… -kicsit megkönnyebbülést okoz, hogy elmondhattam, hogy végig gondolja és átérzi, nem is számíthattam volna jobb reakcióra. Sőt, talán az ahogyan megnyilvánulnak rajta az érzelmek és felismerések arra sarkall, hogy én is újra gondoljak ezt azt és más szemmel lássam a teljes képet. -Talán ha őt kérdeznénk, teljesen más képet kapnánk, mindig két oldala van a sztorinak… vagy több. Lehet hogy egy nap kiderül, minden esetre én biztosan nem állok készen arra, hogy ismét megalázkodjak előtte. Az is lehet hogy rosszul látom, de aki szeret az nem hagy el és menekül előled a fél világon keresztül, mintha attól félne, hogy meg akarod ölni, ahelyett, hogy megbeszélné a dolgot. Mindenestre továbbra sem értem, hogy miért lettél legnyagobb ellenzékből legnagyobb pártfogóvá? - de szinte biztos, hogy én is hibás vagyok. Hogy miért, azt még nem tudom pontosan. -Itt van Lea egyik levele . - a kezembe veszem az egyik levelet és meglóbálom a levegőbe.  - Szerinte én tettem tönkre a gyerekkorát, az életét, és most súlyosan meg kell fizetnem érte, de látni se akar még csak annyira se, hogy megátkozzon. Nem is értem Blairrel miért nem jönnek ki jól, anti-fan klubbot is nyithatnának.- szinte mintha ez lett volna a végszó, két gyönyörű thai lány érkezik teával. Az egyik mosolyogva meghajol Mathias előtt és a háta mögé sétál, majd kérdés és engedély kérés nelkül elkezdi a vállát maszírozni, a másik lány ugyan így jár el velem is. -Csak törődj bele és élvezd a helyi vendégszeretet. Amúgy is, a hivatalos ügyekkel végeztünk, mesélj arról mi a helyzet otthon.  - közben elkezdem összepakolni és eltenni a leveleket, hogy ne is lássam őket. Hírek érdekelnek, pletykák, meg a masszázs... semmi más.

 

zene: TSTM - Get up kid


’A régi barátok a kendőzetlen tükör,
mely a múltunkba tekint vissza!'

-Legalább megérted a dolgot…
Jobb lenne a kényszeredetten elfogadom, mint leírás a szituációra, de ezt nem kötöm Lestrange orrára. Annál is inkább felesleges beleállnom a dologba, elvégre akár tetszik, akár nem már rég megtörtént és maximum egy kibaszott időnyerővel tudnám átformálni a dolgot. Az meg naná hogy nincs kéznél. A másik, hogy végül is a húgom párkapcsolatába nincs jogalapom beleszólni, és jól tudta Eric milyen. Végtére is félig meddig-mellette nőtt fel.
-Talán, ha őt kérdeznénk, teljesen más képet kapnánk, mindig két oldala van a sztorinak… vagy több. Lehet, hogy egy nap kiderül, minden esetre én biztosan nem állok készen arra, hogy ismét megalázkodjak előtte. Az is lehet, hogy rosszul látom, de aki szeret az nem hagy el és menekül előled a fél világon keresztül, mintha attól félne, hogy meg akarod ölni, ahelyett, hogy megbeszélné a dolgot. Minden estre továbbra sem értem, hogy miért lettél legnagyobb ellenzékből legnagyobb pártfogóvá?
Átsuhan az agyamon az tényleges és szinte végleges gondolat, hogy ha találkozom Blaire-rel biztosan kiszedem belőle. A váratlan kérdésre meg már nyitnám is a számat hogy megmagyarázzam, de időm nincs, mert Lea levele csapódik az asztal felém eső részén, majd Eric fakad ki, hogy a húga mindenben őt állítja be bűnbaknak.
- Lea mindig is sajátosan szemlélte a világot, de…
Tovább nem jutok, mert megérkeznek a lányok és az egyikük minden kérdés nélkül a vállamaimat kezdi el finom hosszú ám erős ujjaival kényeztetni. Felsandítok rá, tipikus ázsiai arc udvarias mosollyal pillant rám, és mire Eric felé fordulok a leveleknek már hűlt helye van. Ebből tudom befejezte a témát, nem kíván több időt vesztegetni sem a kötelességeire sem pedig a húgainkra, ergo kár is dörömbölnöm a képzeletben bezárt kapukon.
- Hmmmm…
Mindössze egyi bukik ki belőlem, félig megadóan félig lemondóan, ebből érezheti a másik hogy lett volna mit hozzáfűznöm a dologhoz, de beletörődöm a szituációba a nem várt társaság hirtelen megjelenése miatt.
- Nem tudom mit mondhatnék. Azon kívül nincs semmi érdekes, maximum az elcseszett szerelmi életem, de ez téged a legkevésbé se izgat.
Tényként közlöm, nem sértésként, meg amúgy se akarok Lyannáról beszélni vagy foglalkozni vele. Más utat választott és meglehet jobb így. Talán máskor más körülmények között más lenne, de… ki tudja?