Elveszve

ELVESZVE

to: Mira L. Wyne
2004. január 23.
Man-sziget

vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmazhat

Alapból hosszú volt ez a mai nap, és már az elején nem szívesen kezdtem neki, tekintve, hogy az amerikai diplomata seggét nyalni felért egy akromantula pedikűrrel. Mégegy ilyen gusztulstalan, kellemetlen embert ritkán sodort utamba az élet. Még szerencse.Ezt a mai napot viszont képtelenség volt kibekkelni, meg sem próbáltam, mert annak csak az lett volna a vége, hogy Shacklebolt beír egy képzeletbeli fekete pontot a nevem mellé. És az elég szarul jött volna, tekintve, hogy az utóbbi időben nem voltam túl hatékony. Erről persze egyrészt a szeszély tehetett, ami mostanság valahogy kevésbé tombolt, így úgy tűnhetett, hogy rám kevésbé volt szükség. A diplomáciai feladatokról nagyrészt levettek még a szeszély főszezonjában, és kész "csoda" volt, hogy ezt a mostani tripet rám bízták. Ideje volt kitennem magamért, bár az eszem máshol járt, mint általában. Eddie és Mel enyelgése kiborított, pláne, hogy azt csiripelték a madarak, esküvőre készülnek. Részemről nem sok időt adtam kettőjüknek, és eléggé megtépázta a hiúságomat, miután szembesülnöm kellett azzal, hogy Mel nem lesz egyhamar újra szingli.
Lényeg a lényeg, eljött a lehetőség, hogy villantsak valamit, nagyon igyekeztem olyan tisztára dolgozni Zendell hátsófelét, amennyire maximum egy házimanó lett volna képes, még arra is rávettem magam, hogy a minisztérium által előírt mugli old timerrel menjek a találkozónk helyszínére. Zendell nagy verda-bolond hírében állt, és mivel nyilvános helyen nem szívesen találkozott egyébként sem, így logikus ötlet volt egy kocsiban letudni a tárgyalást. Amikor beszállt a varázstunningolt Shelby GT 500-asba, eléggé odáig volt, de persze addig nem lehettem biztos a dolgomban, amíg a megbeszélteket írásba nem adta. Ez pedig ígérete szerint leghamarabb holnap fog megtörténni. Fáradtan és éhesen csorogtam hát vissza Észak-Írországból a minisztérium irányába a levegőben repülve, igénybe véve a láthatatlanná tévő funkciót természetesen. Úgy fél órája haladhattam már, amikor furcsa berregésre kaptam fel a fejem.
- Mi a...? - szorítottam össze a fogam idegesen, reménykedve abban, hogy ez csak egy átmeneti zökkenő, és sikerül gond nélkül visszarepülnöm. Nagyon be voltam szarva, ami nem csoda, tekintve, hogy az Ír-Tenger fölött repültem épp. Imáim azonban nem hallgattattak meg, a berregés egyre erősödött, a kocsi meg elkezdett jobbra-balra imbolyogni.
- Picsába.
A Shelby egyre jobban vadult el, már majdnem elvesztettem a lélekjelenlétem és a kocsi fölötti irányítást, amikor Merlinnek hála elértem a Man-szigetet légvonalban. Ekkor azonnal a sziget felé vettem az irányt, és becsapódás nélkül földet értem. Egy erdős részre érkeztem, senki nem volt a közelemben, úgyhogy leállítottam az autót, hogy ne keltsek feltűnést. Ezzel ugyan együtt járt, hogy a láthatatlanná tévő funkciónak is lőttek, de inkább lássanak meg egy egy helyben álló kocsit az erdő közepén, minthogy elszabaduljon ez a berregő, közveszélyes izé.
Amennyire repülés közben meg tudtam ítélni, az északi részen landolhattam. Sokat nem tudtam erről a szigetről, és nem is szándékoztam elmélyíteni a tudásomat, ha nem muszáj. A lehető leggyorsabban haza akartam jutni, és mivel lövésem nem volt a varázsverdákról, meg sem próbáltam megjavítani. Az egyetlen értelmes és lehetséges dolgot tettem, elővettem a minisztérium által megbűvölt segélykérő érmét, és hozzáérintettem a pálcámat. Az érme segítségével bárhol be tudtak azonosítani, és értem jönni. Korábban volt már szükségem ilyen jellegű mentésre; akkor egész hamar értem jöttek. Most is bíztam a gyorsaságban, na és legfőképp abban, hogy nem valami óriás lúzert küldenek ide nekem, akinek lila gőze sincs a kocsikról.

-Miss Wyne, kiskegyed szakértelmére lenne szükség terepen. Ha mihamarabb láthatnánk idefent a Zsupszkulcs Felügyeleten, az csodálatos lenne.
A megnyerő zengésű baritont továbbra sem igazán sikerül összeboronálni a hangot közvetítő, ezüstös fényű kolibrivel, bár értem, hogy így működik egy üzenetet közvetítő patrónus - Azt a varázslatot is időszerű lenne lassan elsajátítanom...
-Shelbyvel történt valami?- Kapkodva kezdem összeszedni a szerszámosládám menetkészre, remélhetőleg nem felejtve el berakni semmi olyan ritkább kelléket, amire szükség lehet kinn, ahol nem tudok csak átszaladni a polcokig. Sietősen megszorítom a szalamandraolaj eleve zárt kupakját, biztos ami biztos, megtapogatom a belső zsebemben a varázspálcát, hogy pláne ne azt felejtsem itt, és már szaporázom is a lépteimet a lift felé.
Egyszer kerestek porábban patrónussal a kis papírrepülők helyett, és akkor is sürgős eset volt - gyanítom most sincs másképp. És egész biztosan Shelbyvel van valami, a szedett-vedett "diszkrét flotta" darabja, és azoknak a legkevésbé egységes, így legbonyolultabban karbantartható a büvölésműve.
A GT 500as esetébe viszonylag egyértelmű választás, de mostanra minden kocsinknak adtam becenevet. A kollégák valahogy sokkal könnyebben veszik fel ezeket, mint márka és modell szerint, és sokat könnyít a dolgomon, ha ők is tudják, épp melyik járművünkről beszélnek, mint ha minden első öt percet jelmagyarázattal kéne tölteni. Na meg ...szóval lehet, hogy magam is hajlamos vagyok személyesíteni a kocsikat, és kötődni hozzájuk. De a komplexen bűvölt dolgok hajlamosak is kvázi-személyiség jeleit mutatni, úgyhogy lehet nem is alaptalan ötlet.

* * *

A bajba ragadt kollégát meglátva a még kezembe lévő Minisztérium-emblémás medállal integetek, ami az idefele zsupszkulcsként szolgált, aztán oda is caplatok.
-Mi történt? Minden rendbe? Már... a lerobbanáson kívül- érdeklődöm meg bénázva, egyelőre csak futó pillantást vetve Shelbyre. Semmi nem füstöl vagy törött láthatóan, ami egyfelől jó jel, de azt is jelenti, hogy nehezebb lesz megtalálni a hibát.

ELVESZVE

to: Mira L. Wyne
2004. január 23.
Man-sziget

vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmazhat

Most is elég hamar befutott a felmentősereg, ezúttal egy elég fiatal, szőke boszorkány személyében. Egyből fellélegeztem, hogy nem az a csávó jött, aki múltkor. Belőle valami megmagyarázhatatlanul orrfacsaró bűz áradt, amit képtelenség volt elviselni. Magamban nagyon poénosan el is neveztem Kipufogógáznak.
- Helló - köszöntem a medállal integető csajnak hálás vigyorral a fejemen. Őszintén szólva eléggé megkönnyebbültem, hogy nem kell itt éjszakáznom ezen a totál ismeretlen szigeten, amelyet kissé creepy, ősi kelta mágia lengett körbe. Legalábbis hírből. Mert érezni azt nyilván nem éreztem ez alatt az öt perc alatt semmit.
- Köszi, hogy jöttél megmenteni! Minden oké, csak elég analfabéta vagyok, ha kocsikról van szó... Gondoltam jobb, ha nem teszek nagyobb kárt. Na és őszintén szólva eléggé paráztam, nem akartam a tengerben kikötni - magyaráztam az s.o.s. jelzés leadásának okát.
- Elég ijesztő hangokat adott ki a verda, és már jobbra-balra vergődött... - adtam kevéssé szakmai magyarázatot.
- Ja egyébként Henry Mirol vagyok - nyújtottam bemutatkozásra a kezem a lánynak. Hisz ez volt a legkevesebb, ha már egy jó piával nem tudtam megkínálni itt nyomoromban, akkor legalább mutatkozzak be rendesen.
- Régóta foglalkozol mugli kocsikkal? Ezt egyáltalán hol tanítják? - kíváncsiskodtam közben. Nyilván logikusan valamelyik egyetemen, de nekem fogalmam sem volt, hogy hol lehet ilyen szak. Mivel én a  Castelobruxo-n végeztem a diplomáciát, így nem sokat tudtam a brit mágusegyetemekről. Ha jól emlékszem, ott nem nagyon tanítottak ilyesmit, szóval még az is lehet, hogy a csajszi autodidakta módon szedte össze a tudást, vagy egy mugli műhelyben kupálódott így ki. Bármi elképzelhető.
- Különben nem vagyok egy nagy járgány-fétises, de ez egész jól néz ki - jegyeztem meg csak úgy mellékesen. Nem akartam feltartani, hiszen nyilván volt dolga. Szerettem volna innen a lehető  leghamarabb kikeveredni én is, de a kínos csendeket nem szerettem soha. Inkább csevegtem, ha a másiknak nem volt ellenére. Így legalább hamarabb telt az idő.

Lerakom a szerszámosládám a kocsi orra előtt, a medált meg jobbhíján a nyakamba akasztom. A zsupszkulcs varázslathoz sem értek, úgyhogy innentől maximum kiegészítőnek használható. Bár úgyis haza kell vinni Shelbyt is valahogy, ami az eligazítás alapján leginkább kompnak hangzik.
-Ó,.. az ijesztően hangzik- ismerem el a tenger fölötti rakoncátlanságról. Igen, komp. -Igazábol,.. nem sok szakértőjét ismerem én sem, és nekem munkaköröm. Otthon kicsit népszerűbb hobbi, de ott sem gyakori.
Már a varázslói körökbe, de szerintem lejön kontextusból, hogy arról beszélünk, bűbetlen oldalon értelemszerűen elég hétköznapian elterjedt dolog az autó.
-Mira Wyne- rázok kezet egy mosoly mellett a kollégával, közben már fontolgatva a hallott tüneteket. Végül oda is megyek a bemutatkozás után mostmár Shelbyhez, végigsimítva és a mozdulat végén meglapogatva a motorháztetőt.
-Na mi van veled? Csak nem frontszíjmű most is?- kérdem, leginkább csak magamnak, ahogy felnyitom.
-Otthon..?- válaszolom bizonytalanul, nem tudom tanítják-e errefelé bárhol a varázsautó-szerelést.
-Apámnak van egy műhelye, bűbetlen és mágikus egyaránt. Amerikába- mutatok rá valahol az arcom környékén a Southern akcentusomra, amit biztos Mr. Mirol is felismert, hogy nem helyi. -Nem tudom, oktatják-e valahol, itt a Minisztériumnál az otthonról hozott tapaszalatommal kezdtem pár éve.
A beszélgetést félig-meddig a motorházból folytatom, ahogy elkezdem átnézni a dolgokat.
-Persze, mér mindig frontszíjmű-ugrás?..- Leginkább hangosan gondolkodok, de odébbaraszolok egy fél lépésnyit, ha esetleg Mr. Mirol is bekíváncsiskodna. -Történt bármi közvetlen azelőtt, hogy elkezdett rakoncátlankodni? Itt, a frontszíj részben átugrott az ékszíjra, de nem egyértelmű mitől... Az is lehet, hogy csak összeértek, és a súrlódás rántotta meg, mer merőlegesen futnak egymásra..? Az a baj, hogy ez a mű kocsinként különböző szerkezet, őskáosz dolgozni vele.
Lehet, érthetetlenül traktálom a kollégát a részletekkel, próbálom minnél átláthatóbban vezetni le, de részbe magamnak is segítek vele összpontosítani. Ha gondolnom kell rá, hogy minden részletet mondjak is, nem siklok el rutinból valami fölött, ami lehet pont a hibának bizonyulna végül. És legalábbis nekem, segít csak tudni is, hogy van ok-okozat és működés, nem csupán tudhatatlan feketedoboz az egész bűvmű, talán Mr. Mirolnak is segít jobban bízni Shelbybe ha kicsit többet ért belőle.
-Ezeknél a kocsijainknál itt a frontszíjjal kapcsolódik a bűvmű a bűbetlen motorra, de mnitha példányonként egyedi megoldás lenne, pontosan hogy van, ebből van a legtöbb fejvakarásom. Az antik Fordjainkkal nem lenne ilyen, azok legalább letisztult egységesek- utalok a minisztériumzöld oldtimer flottánkra. Miniszteri konvojnak használjuk őket inkább, vagy hasonló alkalomra, civil forgalomba már túl feltűnőek. Olyankorra van a "diszkrét flotta", mint Shelby itt, azok viszont nagyon szedett-vedett bagázs, különböző időkből, és van gyanúm, hogy különböző kezek munkáiként is.
A Shelbynél épp hibás repülés és láthatatlanság funkciók részleteiről például egy teljesen véletlenszerű, kávészüneti beszélgetésből tudok Mr. Weasley Seniortól, akiről azelőtt nem is tudtam, hogy bármit ért varázsautókhoz. Mégcsak nem is a Közlekedésügyön van, és egész biztos sokkal magasabb szinten, mint én. Minimum valamilyen főosztályvezető..? MACUSAként hétszentség, hogy össze sem futhatnák véletlen a mondjuk FBCVNO főnökével, nemhogy hobbikról csevegjünk egy kávé fölött.
-Ugye? Olyan kis csinos- helyeslek a Shelbyt érő bókra, megveregetve a kasznit kicsit. -Már csak problémás kevésbé lenne...

ELVESZVE

to: Mira L. Wyne
2004. január 23.
Man-sziget

vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmazhat

- Bizony elég ijesztő, be is paráztam rendesen - nagyban bólogatok a fiatal boszorkány szavaira, akiről hamarosan két fontos infó is kiderül. Az egyik, hogy nem brit, bár ezt az akcentusából is leszűrtem, amerikainak saccolom... diplomataként ez elég fontos skill ugyebár, a másik pedig a neve.
- Üdv Mira. Téged a jóég küldött - mosolygok lelkesen, majd egy kicsit elhalkulok, és összefont karokkal nézem a ténykedését. Elég rutinosan nyúl a kocsihoz, ami megnyugtat. Szavaiból kiindulva már korábban is gond lehetett ezzel a verdával, ami szintén csökkenti az előbb még igen megviselt vérnyomásom. Ha problémás kocsi, akkor nagy eséllyel nem fog elterjedni a minisztériumban, hogy Mirol egy béna gyökér, ha a vezetésről van szó.
Különben egész élveztem a vezetést, amíg be nem döglött a jármű, az oda út tényleg tök jó volt. Be kell ismerni, hogy fless a levegőben röpködni napsütésben, gyönyörködni alattam a hullámok morajló táncában. Persze mindaddig, amíg le nem robban az ember a tenger fölött.
Hamarosan a válaszával is megerősíti, hogy amerikai származású.
- Hmmm... izgalmas lehetett ott kitanulni a szakmát. És Amerikában merrefelé van ez a műhely? - érdeklődöm tehát a megkezdett vonalon. Diplomataként voltam már több részen is, megjártam New Yorkot és Miamit például, na és volt pár durva kiruccanás Los Angelesben is az előző amerikai diplomatának hála. Robberyt sokkal jobban kedveltem mondjuk, mint Zendellt, ő fiatalabb volt és lazább, tényleg jókat iszogattunk munka címén, de hát semmi sem tart örökké, így amikor kétes csempész ügyletekkel hozták hírbe, hamar elkaszálták a posztjáról. Ilyen ez, láttam már hasonlót itthon is. Kész vérszívók gyülekezete.
Amikor Mira odaenged a kocsihoz, közelebb haladok és megjegyzem:
- Problémás eset ez a darab, ha jól értem? - nézek bele a motornak nevezett részbe, de persze nem sokat látok. Vagyis látok, csak fogalmam sincs, mit.
- Őszintén szólva a láthatatlansági funkció bekapcsolásán kívül nem rémlik semmi konkrét, de arra úgyis fél órával a berregés előtt került sor. Talán kicsit erősebben kellett ellentartanom a szél miatt, a tenger fölött eléggé jobbra tartott, pedig gondolom nem kis súlya van... - válaszolok a kérdésére, remélve, hogy ez a kis infó is segít.
Jófej Mira, hogy bevon a részletekbe, még ha laikusként nem is értem ezt a frontszíj blablát. Azért bólogatok tovább lelkesen, nehogy totál fogalmatlannak tűnjek. Az annyira kínos.
- Asszem... értem az alap elvet - reagálok aztán. - Nem lehet könnyű dolgozni vele.
Már a nyelvemen lenne, hogyha a Forddal könnyebb, akkor miért nem azt delegáltak, de előtte rájövök, hogy nyilván Zendell személye a ludas ebben.
- Ha nem lenne ilyen kocsibolond az amcsi diplomata, akkor most nem lenne gond. Szerintem csak az ő kedvéért küldtek Shelbyvel - csóválom meg a fejem morcosan. Hát az biztos, hogy Mirának és nekem is könnyebb lenne, ha nem kellett volna felvágnom ezzel a szép, de problémás mugli járgánnyal.
- Hogy látod, menthető a helyzet, vagy itt kell hagynunk a kocsit az enyészetnek? - érdeklődöm a szakitól. Részemről sajnáltam volna a kocsit is, de az jobban érdekelt, hogy belátható időn belül hazaérjünk, kezdett ugyanis hideg lenni.

-El tudom képzelni...- Én paráznék attól is, ha jól működve kéne repülnöm vele. Főleg ismerve a hajlamosságát hibára. És még szárnya sincs, hogy siklani tudjon, ha a bűvmű nem tartja fenn. A seprűk legalább párszáz év alatt ki vannak már tapasztalva, hogyan csinálható stabilra, kocsiból még a bűbetlen sem létezik annyi ideje.
-Atlnta, Georgiába. Külváros úgy délnyugat felé. De csak óvatosan ajánlanám diplomaták szórakoztatására, nagyon ...sajátos humora van.
Ha Mr. Mirol például beajánlni akarná az autószerető kollégának, gondoltam ezt érdemes előre tudni Apáról. Főleg valami tisztviselőt, imádna kiadósan próbára tenni a piszkálódó stílusával.
-Nem feltétlenül Shelby itt konkrétan, de általába a széria ezekből az újabb darabokból.
Illetve, kevésbé régiekből, modell szerint ezek sem épp fiatalok, de van különbség oldtimer és múzeumi darab között.
-Csak ugye ez az egész it,.. főleg innentől, a bűvmű,- gesztikulálom körbe a vonatkozó részt, -minden darabnál tök más. Nagyjából ugyanazt csinálja, de tök máshogy van összerakva, máshogy kötődik be, és a pontos bűvölések sem feltétlen ugyanazok egy az egybe.
Közbe nekiesek megfeszegetni a frontszíjat, hogy visszaugorjon a helyére.
-...Úgy! Bocsánat... Szóval képzelheted, mennyit segít kitapasztalni a hibákat. Rájössz, Shelbynél mi volt a hiba, és sehol máshol nem ér sokat tudni, mer annyira más, hogy max félig igaz ott is, amit kitapasztaltál, mer más a szerkezet. Másik bűvölések támaszkodnak egymásra, úgyhogy ha valami elromlik, kocsinként másik funkciókat ránt magával,.. Érted, kész káosz.
Nem tudom, ez mennyire magyarázat volt, mennyire inkább csak a frusztráció kiadása. Ezér kéne újakat szerezni már, hogy a bűvmű egységesen legyen megcsinálva köztük. Van olyan gyanúm, hogy a "diszkrét flotta" mindig csak egy szándékozott utca-közömbös kocsi akart lenni, csak az új felelősök mindig összerakták a magukét, ahelyett, hogy külön kitapasztalják az elődjeik kocsijait, a régebbieket meg a garázsba hagyták. És most van vagy féltucat vegyes kocsink mégvegyesebb bűvművekkel.
-Láthatatlanság és repülés,..- hümmögök a megfigyelésen. Valahonnan rémlik ilyen kombináció, de ez sem konklúzív még, ez-e a ludas. De legalább tudom, hogy honnan kezdjek tesztelni majd.
-Akkor gondolom az ő kedvéér küldtek kocsival egyáltalán. És akkor Shelbyék lesznek eleve, ha nem is ő konkrétan. Ezek csak annyira régiek, hogy elmegy klasszikusnak. A Fordok konkrétan a harmincas évekböl vannak, az úton azok már feltűnőek lennének csak azzal, hogy múzeumba illenének. Azok inkább arra vannak, ha sok személyt, esetleg csomaggal együtt, kell együtt vinni valahova, úgy hatékonyabb lehet kandallónál vagy seprűnél.
Tény, azok állandóra vannak bűvölve észrevétlenné tevő bűbájokkal is, ami meginn egy téma. Forgalomba viccesen jön ki, úgyhogy gyanítom a sofőrök örülnek a másik jellegzetes, összenyomódva kis helyen átpasszírozódós bűbájnak rajtuk.
-Hát itthagyni már csak a Varázstitok okán sem lehet, de a repülét egyelőre nem kockáztatnám tenger fölött, úgyhogy marad a kerülőút és komp.- Szerencsére kaptam térképet meg útbaigazítást a szigethez. -Ami hasszú út lesz úgyhogy nyugodtan előre hoppanálhatsz, ha van dolgod.
Ha jól látom, a bűbetlen motorral nincs baj, úgyhogy hagyományosan még vezethető Shelby. Egy másik ok, hogy ugyan nem meggyőződésem a történet a Tiltott Rengeteg vérautójáról, de nem akarok forrása lenni hasonlónak Shelby itthagyásával sem.

ELVESZVE

to: Mira L. Wyne
2004. január 23.
Man-sziget

vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmazhat

Atlanta. Hát az sem itt van. Tényleg jó nagy utat tett meg Mira azért, hogy a szakmájában dolgozzon. Bár az is lehet, hogy más volt az emigrálás nyomósabb oka, de azt hiszem, nem lenne illendő erről faggatnom.
- Ahhaa... Arra még nem jártam - felelem fejcsóválva, majd emlékezetembe vésem, amit az édesapjáról mond.
- A sajátos humor nálam jó pont - nevetek fel, őszintén szólva elkéne a minisztériumba pár humorosabb alkalmazott. A legtöbben olyan seprűt nyeltek. Na de nem akarom az apját ilyen messzire rángatni, biztos jól érzi magát a saját műhelyében. Mindössze kíváncsi voltam arra, hova valósi.
- Hmmm... hát igen, az új nem feltétlen jobb - rándítom meg a vállam. Ezt már én is tapasztaltam nem egyszer, már ami a diplomáciai protokollokat érinti. Valahogy régebben sokkal lazább volt ez az egész közeg. Most meg olyan merev, hogy az már kínos.
Ahogy Mira a bűvmotor működését magyarázza, őszinte érdeklődést láthat az arcomon. Tényleg fingom nem volt az egészről, és van mit tanulnom a dologról. Úgyhogy sűrűn pillázva próbálom megjegyezni az információkat.
- Köszi a gyorstalpalót! - mosolygok, miközben a frontszíjjal babrál. Hogy mi volt a harmincas években arról nekem nyilván halvány lila fogalmam nincs, mármint a diplomata szakon tanultakon kívül. És hát a mugli autók ebbe az igencsak nagy halmazba tartoznak, úgyhogy hümmögve veszem tudomásul, hogy mire is valók ezek az old school járgányok.
- Hát igen, valamivel szállítani kell a fejeseket meg a csomagjukat... - bólintok. Volt már rá példa, hogy kísérgetnem kellett külföldi varázslót kocsival, de a márkáját nem igazán figyeltem meg. Azért akkor nagy valószínűséggel Ford lehetett.
Mikor Mira felveti, hogy előre is mehetnék, egy pillanatra elcsábulok, hiszen nyilván kényelmesebb lenne úgy az út. Na meg gyorsabb. De elég parasztság lenne tőlem, ha csak úgy magára hagynám, úgyhogy gyorsan reagálok.
- Köszi, de nem szívesen hagynálak magadra ezzel a kiszámíthatatlan verdával. Úgy érzem, az a biztos, ha elkísérlek. Amúgy sem utaztam még soha kompon - fűzöm hozzá a magyarázatomhoz. Bár még meg kell írnom a mai napról szóló jelentést, azt igazából úz közben is meg tudom csinálni, a kompon valószínűleg úgysem fogunk annyira zötykölődni. Legalábbis remélem, hogy nem... van egy olyan érzésem, hogy a hajózás nem az én műfajom lesz...
- Tudok valamiben segíteni? Navigálás, térképtartás, miegymás? - kérdezem, majd megküldöm magam egy kis melegítő bűbájjal, nehogy csontra fagyjak.
- Na és milyen gyakran jársz haza? - érdeklődöm tovább. - Vagy inkább a családod jön hozzád?

-Akkor az egy ritka előny ővele- állapítom meg a humorbírásról. -Szeret szórakozásból piszkálódni, amivel kevesen tartják a lépést. Anyáék voltak, akiket ismerek is.
És mint tudjuk, Anyának is megvoltak a határai vele. Auntie-ról még nem hallottam, hogy besokallt volna, de ők nem is éltek közös háztartásba.
De csak ne a családi életemmel traktáljak egy kollégát.
-Nem annyira az újabb vagy régebbin múlik, hanem hogy hülyén van-e megcsinálva.
Vélem felismerni jelét, hogy ő is tapasztalatból beszél, de gondolom, az ő szakterületén is ugyanúgy igaz. Az a rész meg egybeesés, hogy az újabb van hülyén kitalálva, biztos voltak régi dolgok is nyomik, csak azt mostanra megváltoztatták, és nem tudjuk. És hasonlóan, ami most túl nyomi, azt meg csak lecserélik használhatóbbra.
Például ha besokallok, túszul ejtem az egész flottát, és nem adom ki őket amég az összesen újra nem szereltem a bűvművet egységesre...
Oké, Lu, lázadást tervezni azér nem kellene.
-Szivesen- mosolygok a köszönetre. -Egy-két ilyet hasznos lehet megtanulni, lehet terepen is megoldható. Mint ez, amikor a frontszíjmű ugrik le. Nézzük meg hátha szerencsénk van, és ennyi megoldja?
Magyarázat közbe mégegyszer mutatom a részeket, amit helyre raktam az előbb. Talán ez a hiba tényleg csak ennyi, és - legalább Shelbynél - kézzel helyrerakható.
-Igen, ez a hátránya a kandallónak meg zsupszkulcsnak, kevés dolog fér rajtuk át egy körbe.
De valamér mégse akarják átvenni a varázslók a praktikusabb járműveket. És nem lehet amiatt, hogy nem működnének mágiával, mer itt a példa. Oké, még vannak hibái, de minek nincsenek eleinte?
-Igazán nem muszáj, úton nem hiszem, hogy rosszalkodni karna. De megköszönöm a segítséget.
Kompon szerintem én sem voltam még, de annak idején ide hajóval jöttünk Anyával. Nem mondom, hogy nem örülök, hogy ezúttal nem egy egész óceánt fogunk átszelni.
-Aaa... térképezés az jó ötlet. Itt a szigeten én is először járok.- A legtöbb, amit tudok a helyről, az egy térkép fölötti szóba eligazítás, amit kaptam, ahogy kiküldtek.
-Hátö. Az egyik fele az itt lakik, az ötödévem utáni nyáron költöztünk ki. De általába nyáron szoktam hazalátogatni, akkor szokott lenni egy varázsautós találkozó, amire Apával kijárunk. Mondhatni továbbképzés.
Egyelőre nem fűzöm hozzá, hogy a találkozó idejét el is szoktam könyvelni továbbképzésnek, úgy annyival több időt kinn lehetek egybe. De tekintve, hogy az egyetlen varázsautós közösség, amit ismerek, tényleg is az áll legközelebb bármi továbbképzéshez, és szoktam is felszedni mindig egy-két új trükköt vagy tippet. Néha még én is át tudok adni másnak egyet-egyet.
-Na gyerünk kislány, mutasd mit tudsz.
Lecsukom és kedvesen megsimogatom a motorháztetőt, aztán beülök a volán mögé. Ideje megtudni, hogy rendesen elindulni tudunk-e már legalább. Egyelőre csak üresbe.

ELVESZVE

to: Mira L. Wyne
2004. január 23.
Man-sziget

vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmazhat

Érdekes, hogy máskor annyira nem szokott érdekelni a kollégáim családi élete, de most szívesen hallgatom Mirát. Valamiért az az érzésem, hogy elég egyedi háttérből jöhet, talán a szokatlan egyénisége miatt. Fiatal, törékeny, szőke lány, aki varázsautókkal dolgozik. Hát nem egy tipikus párosítás, az biztos.
- Hát máshogy nem is működne egy kapcsolat, csak ha értik egymást a felek... - bólogatok nagy hozzáértőn. Mintha bizony valódi fogalmam lenne a hosszútávú kapcsolatokról...
Jó az igaz, hogy Gairával több mint két évig együtt voltunk, és minden nagyon jól működött. Mi nem az a csipkelődős fajta pár voltunk, mondjuk a kulturális különbségek miatt sem alakult úgy, Gairáéknál az irónia nem volt bevett szokás.
Elmerengek ezen kicsit, aztán visszatérek gondolatban a kolléganőhöz és az autókhoz.
- Ez bizony sok mindenre igaz - reagálok a felvetésre, hogy nem feltétlen azon múlik, hogy jó-e valami, hogy új-e. Ez nagy igazság, én is számtalanszor belefutok, példának okáért a nemrég emlegett diplomata személyénél is volt szerencsém tapasztalni.
Hogy a frontszíjmű-e csak a ludas, egyelőre még nem derül ki, közben visszatérünk Mira családjára. Elég rendhagyó felállás ez az ingázás, de mivel csak nyáron jár haza, sokat azért nem kell utaznia.
- Hmm ez a találkozó elég érdekesen hangzik, talán nem ártana kinéznem egyszer nekem is... - jegyzem meg csak úgy mellékesen, majd a táskámból előszedem a térképemet. Lehet, hogy szerinte nem lesz gond Shelbyvel visszafelé, de ebben azért nem lehet biztos, én meg kivételesen nem akarom a könnyebbik utat választani, és lelépni csak úgy.
- Nekem ilyenem van - mutatok a varázstérképre, amit a diplomácián kaptam. - Eddig elég jól szuperált. A kompállomásra bökök vele a pálcám hegyével, és egészen onnan mutatja az utat, ahol most állunk. Örülök, hogy végre hasznossá tehetem magam, és én magyarázhatok el valamit. Már kezdett furán érinteni, hogy állandóan csak bólogatok.
- Ezek alapján nem lesz bonyolult dolgunk. Szerintem körül-belül negyedóra alatt ott is tudunk lenni a kompnál - mosolygok elégedetten. Mikor Mira beül a kocsiba, inkább nem ülök még be mellé, nehogy bezavarjam az aurámmal a kocsit, vagy valami... De ha sikerül  beindítania, akkor persze nem fogok többé a hidegben ácsorogni.

-Nos.- És ennyivel szerintem össze is foglalom megfelelően a problémát otthonról. Én nem fogok panaszkodni, ha nem kell részletekbe menni, hogy is van akkor hogy egy egész óceánnal odébb költöztünk végül.
Egyfelől én szivesen maradtam volna, ha múlik rajtam a döntés - akkor még nem voltam elég nagy hozzá - de nem tagadom, azóta nem csinálnám vissza, ha tudnám is. Vannak innen emlékeim, amikről még ha el is fogadom lassan, hogy már csak emlékek maradnak többé, soha nem adnám fel őket egy más útér cserébe.
Ez az út pedig eddig nem vitt még vissza maradandóan.
-Kétlem, hogy diplomaták túl sokan járnának rá, de szóljak, ha tudom az ideinek a dátumát?
Csak hogy inkább arról az útról beszéljünk, ami ideiglenesen szokott visszavinni Amerikába.
-Óóó, ez nagyon sokat segítene, igen- ámulok a térképen. Nem nagy sziget, a fő útjai mentén nem lehetne nagyon messzire tévedni, de ha tudunk visszafordulás nélkül, egyből mindig jó irányba menni, én nem utsítom el.
Ahogy Mr. Mirol odébb áll a kocsitól, helyeslően bólogatok.
-Ne állj elé és mögé! Szerintem nem fog, de meg tudod állítani ha hirtelen meglódulna?
Egy Impedimenta vagy hasonló elég kéne legyen hozzá pillanatnyilag. Mindenesetre meglapogatom a műszerfalat, Shelby is érezze, hogy bízok benne. Ha érez ilyesmit. Bűvölt dolgoknál nem olyan egyértelmű, hogy nem, mint gondolná az ember.
Beindítom a motort, és várok egy kicsit, ráncolt homlokkal figyelve a műszerfalat. Végül elemelkedem Shelby-t a földről, és fülelek a motor hangjára egy darabig. Végül bekapcsolom a kiábrándítórendszert is, és figyelek tovább.
Egyelőre semmi gyanús. Nem garantál sokat, de kezdésnek ígéretes. Végül sorba lekapcsolom a bűvműveket, és egy pálcaintéssel kinyitom a túloldali ajtót, hogy Mr. Mirol is beszállhasson.
-Rendbe, alapjáratba szerintem nem fog rosszalkodni már, a többit meg ki tudom vizsgálni majd már otthon.
És amint ő is beszállt, végre el is indulhatunk hazafelé. Már ideje, mer még nincs vége a napunknak.

ELVESZVE

to: Mira L. Wyne
2004. január 23.
Man-sziget

vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmazhat

- Feltétlenül. Köszi - felelem bólogatva, hiszen tényleg elég menő lenne egy ilyen találkozón résztvenni. Na és egyébként is szeretek minden alkalmat megragadni, hogy legálisan lehessen lógni a Minisztériumból. Egyrészt jobb elkerülni Nott idegesítő képét, másrészt kinek van kedve ott dekkolni? Rohadt unalmas egy hely.
Örülök, hogy a térképpel végre én is hozzá tudtam kicsit járulni a hazaút sikeréhez. Ha már az autó kvázi alattam robbant le, és fingom sem volt, hogy kéne indulásra bírni.
- Okés - állok el az útból, majd átgondolom, hogy mit tudnék csinálni egy elszabaduló járgánnyal.
- Hááát... van rá ötletem, hogy hogy csináljam. Lelassítani letudom, de teljesen megállítani nem biztos, hogy fog menni - tárom szét a kezem. Hiába, a diplomaták azért nem aurorok. Megvannak a magunk határai. Hallottam én már olyan őrült kocsiról, amit egy fúriafűz sem tudott kiiktatni. Szerencsére itt nem ez a forgatókönyv lép életbe, miután Mira erősen koncentrálva beindítja az autót, nem történik semmi katasztrofális, és hamarosan én is beszállhatok mellé a jó öreg Shelbybe.
- Ez az, öreg - paskolom meg finoman a vezérlőpultot jómagam is, hisz ha Mira szerint a kocsiknak lelkük van, akkor ez biztos jól esik a járgánynak. Én meg örülnék, ha hazáig már nem érne minket váratlan atrocitás, és ha egy kis kedvességgel ezt el lehet kerülni, akkor hülye lennék nem belerakni a magam részét.
- Szuper! Akkor induljunk meg a kompállomás felé, a piros vonal mutatja az utat - mondom elégedetten háradőlve a sofőrömnek, és úgy tartom a térképet felé, hogy rá tudjon látni. Ha kell szóbeli navigáció, akkor azt is szívesen megadom, de feleslegesen nem akarok okoskodni. Azokat a fószereket én is mindig szívesen orrba vágnám, akik kéretlenül osztogatják a tanácsokat.
- Na és hogy érzed magad a minisztériumnál? Jól kijössz a kollégákkal meg a főnökkel?

-Jófej közösség egyébként diplomácia nélkül is, cak nem a lányok vannak sokan.- Avagy elég virsliparti, ha valaki normálisan mondaná, nem így bénázva, mint Lu itt. Végülis, ha izgatna ilyen irányú figyelem, még arany életem is lehetne ott..? Szerintem tavaly én voltam az egyetlen lány, aki nem valakinek a meghívottjaként jött.
-Meg, nem árt bírni a tűző napot, jellemzően Texasba meg Arizonába, ilyesmi környéken tartjuk, ahol több az üres út mint a bűbetlen. De legalább könnyű elugrani Brighthornba egy nagyonjó kalapér, mer arra szükség is van.
Még én aki szeretek sütkérezni, és a Southern nyárhoz szokott bőröm is el lennénk veszve a kedvenc extraárnyékú kalapom nélkül.
Ahogy a bűvműveket tesztelem, kikiabálok a motor hangja fölött.
-Egyelőre nem tartok többtől, mint hogy elsodródni akarjon, csak nehogy belecússzon semmibe.
De szerencsére erre nincs végül szükség, és rövidesenelindulunk.
-Egész jól, mondjuk kicsit laza szervezésű a helyem. Meg általába lenn dolgozok a mélygarázsba. Szerintem nincs is rá alosztály, csak közvetlenül a Mágikus Közlekedésügy alá tartozok a grázzsal.
És végül el is indulunk haza. Hosszú út lesz még a távolság okán, de ez a térkép egyértelműen sokat fog segíteni. Ahogy kiérünk az elő rendes útra, megspórolja, hogy meg kelljen állni kideríteni, honnan tévedtünk a civilizációra, úgyhogy merre kéne elindulni rajta.
-Óóó, ez gyönyörű. Ez zseniális. Ha nem valami titkosított dolog, honnan lehet ilyen térképet szerezni?

ELVESZVE

to: Mira L. Wyne
2004. január 23.
Man-sziget

vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmazhat

- Szerencsére a forrósággal sosem volt gondom, amikor Dél-Amerikában tanultam, bőven volt időm hozzászokni - reagáltam Mira tanácsára, majd Shelby Merlinnek hála megkönyörült rajtunk, és elindultunk a komp irányába.
- Na, kezdetnek nem rossz - paskoltam meg a kocsit finoman. Ahogy Mira elmesélte a munkakörülményeit, elmosolyodtam. Még nem jártam lent a mélygarázsban, de hallottam már róla.
- Chill lehet, ott lent dolgozni - bólintottam, aztán a térképre szegeztem a pillantásomat, hogy navigálni tudjak. Szerettem volna hasznossá tenni magam, ha már miattam kellett ilyen messzire elbumliznia... és a kollégák előtt is jó lett volna előadni a tájékozott hőst, aki segített hazajuttatni az elvadult verdát. Hiába, a jó marketing mindig fontos.
- Én közvetlenül a diplomata részlegtől kaptam ezt, de szerintem biztos lehet hasonlót beszerezni bolhapiacokon.... - merengtem el a kérdésen, majd a csodás zöld fák látványa ragadta meg a tekintetem, ahogy nyugodtan, laza beszélgetéssel övezve gurultunk a megzabolázott járgánnyal hazafelé.

Köszönöm a játékot!