+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Freya Blood (Moderátor: Freya Blood)
| | | | |-+  Place me in your casket tonight
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Place me in your casket tonight  (Megtekintve 23 alkalommal)

Freya Blood
[Topiktulaj]
***


wolf of downing street

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2024. 10. 18. - 21:15:04 »
+1


i m a l r e a d y d y i n g i n s i d e



       dark eyes
meet under the sky



+18: szégyenítés, rasszizmus, testnedvek említése, káromkodás, nemibetegségek említése, kinkshame, férfigyűlölet, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Mint egy lángba tartott szaros zsáktű, amivel kurva ostoba tinédzserek más, de hasonlóan kurva ostoba tinédzsereket tetoválnak a kisbolt mögött részegen - pont így hiányzik nekem a három különítményes fasz quiz-estje a Klubhelyiségben. Marius is megmondta, hogy a hormonok fasz dolgokra képesek, az ő zsáktűs tetoválásuk a főbenjáró átkok, mert ők is azt hiszik, hogy holnapra mindenki kialussza, semmi komoly. Annyira tudom, hogy egyszerűen csak be kéne végre fognom a pofámat, de erre már alkatilag is képtelen vagyok: mikor hánynom kell, nem magamra fogok, hanem lehetőleg Captain Kankóra.
        - Blood, Blood, nem azt mondtuk a múltkor is, hogy ha elhányod magad, fel kell nyalnod? Tudod, hogy így mennek itt a dolgok, hajolj le szépen.. Winford, te meg fogd már be, egy bűbájjal kijön a hülye pulóveredből. Vagy azt akarod, hogy Blood onnan is leszopogassa? Azt élveznéd, mi? És te, Blood? Látom, hogy nézed, le akarod szopkodni róla, ugye? - az egyik kurva kanapéba kapaszkodom, és próbálok függőlegesben maradni. Kurva mindegy, hányszor kapom be, ez pontosan ugyanúgy fáj, pontosan ugyanott szar, és pontosan ugyanannyira nem állít meg abban, hogy megpróbáljam megütni az egyiket. Itt mindenki zsáktűs autista, ők meg én is: én nem tanulom meg, mikor kell kussban maradni végre, ők nem tanulják meg, hogy nem kell a pálcám hozzá, hogy a szart viszonozni tudjam.

        - A... kurva... anyád! - úgy pofánvágom Urquhartot, hogy egy pillanatra még azt is elfelejtik az arcvonásai, hogy a szülei annyira aranyvérűek, hogy nyilván testvérek is. Nem várom meg, amíg eszébe jutnak ezek az intim részletek, recsegős padló & very demure incesztus, a káoszt kihasználva elrohanok a hálókörletek felé. Ha ma éjjel nem tűnök el innen kurva gyorsan, akkor soha, akkor sok darabban visznek ki innen egy gecis tepsiben, mert a különítményes pöcsökből bármit kinézek, ahogy igazából bárkiből kinézek bármit, akinek az egyetlen létjogosultsága, hogy a családfája az ouroborost is egy teljes apácakórussá szelidítené.
        - Kussolj, kussolj, nem láttál itt! - sziszegem kurva jelentőségteljesen, mint kiderül, Dargannak, aki fasz se tudja, mit csinál ilyenkor egyedül a hálónkban, de japán, ezért ezt nyilván nem fogom megkérdezni tőle, mert nem hiszem, hogy a frissen megürült gyomrom nem nyerné el méltó bűntetését. Harmadik éve rohadunk többedmagunkkal ebben a szarfészekben és nem tudnék három dolognál többet mondani róla: japán, félvér, kövér. Kurva mindegy, bármelyik igaz-e, mert ebben a gecivel televert vödörben, amit iskolának nevezünk kellemes formanyomtatványokon, ezek a jelzők számítanak csak igazán. Az abszol úti kvibli kurvát nem érdekli, hogy tanul, hogy jó illata van, vagy hogy ő az egyetlen, aki probably nem gyűlöl engem a kis cseresznyevirágos szíve mélyéről.
        Bemászom a félig nyitott szekrénybe még időben, mielőtt a különnyílásosok asztmás methfüggőket megszégyenítő krákogással benéznek az ajtón, aztán máshol próbálnak megtalálni - de a hippogriffasznak is lesz vége, ez az áldott állapot nem tarthat tovább úgy tíz percnél, addig kell eltakarodnom. Akármilyen ring-around-a-rosie a teljes genetikájuk apu és anyu samhaini családi orgiája következtében - ami most rajtunk úgy fröccsen végig, mint valami rosszabb snuffban, mikor a kispöcsű rohadékok a szexuális frusztrációjukat mások kínzásába csatornázzák be - annyira nem lehetnek retardáltak, hogy ne találjanak meg előbb-utóbb. A nyomorult pubertástól tépázott mikropéniszt formáló tinédzserfiúságuknak úgysem találnak más kielégülést, mint ez a zaklatás, amit csínynek titulálnak.

        Elkezdem a túlélős táskámba baszni a dolgokat csak úgy, rendszer nélkül, megtörlöm a számat a takaróban: erre már úgysem lesz szükségem ott, ahová megyek, főleg, mert az a kurva életbe lesz várhatóan.
        - Nem mintha rád tartozna, de ezek a micro peen energy doxigecik megint főbenjárókkal kínoznak mindenkit a klubhelyiségben, akinek nem szeretik a pofáját.. Winford is, a pulcsiját én okádtam le, mert őszintén.. - megállok egy pillanatra, és felnézek, egyenesen a szemébe. Most jövök csak rá, hogy sosem csináltam még ezt, mert kurva bizarr lett volna, de most, hogy probably utoljára látjuk egymást élve, minden olyan.. fontos. Kurva fontos. Vagy semmi sem az, még nem tudom.
        - Annyira, de annyira kurva elegem van az egészből, minden faszomból, Dargan. Elegem van a csicskáztatásból, fókázásból, a fosástól attól, hogy ma megint elővesznek, és őket soha, de soha senki nem fogja lebaszni vagy felelősségre vonni ezért.. ha vége lenne ennek a kurva háborúnak, akkor se! Ennél már kint megrohadni is jobb, god knows, inkább azt választom! A kurva faszom az egészbe, nem bírom tovább! - nincs sok cuccom, mindjárt végzek. Tudtam, hogy semmit nem szabad visszahozni, ami fájna, ha a faliújságra kerülne mondjuk valami gecivel borítva, vagy darabokra kúrva.. De hát úgy érzem magam, mintha mi lennénk azon a faliújságon, gecivel és vérrel borítva, és darabokra kúrva. Inkább megdöglök odakint, de még egyszer ezt.. ezt nem. Szopjanak gnómgecit, akkor is lelépek, ha megdöglök odakint.
Naplózva
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 10. 19. - 14:29:56
Az oldal 0.053 másodperc alatt készült el 30 lekéréssel.