10.000 km

A levél oroszul íródott, és mágikus pecsét védi. A levelet megsemmisíti, ha illetéktelen személy bontja azt fel.
A levelek fizikailag Oakley professzorhoz érkeznek.

Drága Liliya!

Soraidból tudom már, hogy nem helyesled, de én megadom neki az esélyt. Úgy gondolom, nem írna nekem, ha nem lenne meg benne a változásra való hajlam magja. Meg nem válthatom őt, hiszen ez az ő harca, főleg saját magával, de igyekszem inspirálni arra, hogy legyen bátor, tegye meg saját maga is az első lépéseit, melyet mi is megtettünk már. Többször kértem, ha osztozik a véleményben, amivel az otthoniak viseltetnek irántunk, akkor inkább ne is írjon. Mégis viszonylagos rendszerességgel fordulnak meg a baglyok a pergamenekkel, melyek írásának jegyét rejtik.
Az esélyt meg kell adnom neki. Ha elbukom, hát méltósággal és tiszta lelkiismerettel teszem azt – ha pedig ez a te károdra történne, azon nyomban visszafordulok, hogy véremmel feleljek tetteimért.

Tudom, hogy fel kellett ajánlanod, és tudod, hogy el fogom utasítani. Azt is tudod, fordított helyzetben én is így tennék. Csak annyit tudok rá mondani, hogy KÖSZÖNÖM.
Természetesen nem fogadom el – a Tűzvillám már nem mai modell, de elég sokat kaptam érte még áron alul is, mert ezt itt Kínában csak a nagyon kiváltságosak engedhetik meg maguknak. Aránytalanul nagy a hangsúly azon, kinek milyen tehetős családja van. Nyugaton a vér idézőjeles minősége számít, itt pedig az aranyban mért súlya. Pedig mikor utoljára vizsgáltam, a vér akkor sem volt aranyból.

Igyekeztem mindent megörökíteni neked, amit vagy akit érdemes. Most először láttam Kínát igazán, hiszen eddig alig hagytam el a város területét, ahol eddig tanultam. Jelenleg a Nagy Falnál sátorozunk, és várjuk a napfelkeltét. Mindenképpen készítek róla egy képet, hogy te is az én szememmel láss. Nyugaton talán érintve volt mágiatörténelemből, hogy nem csupán fizikai akadályként szolgált. Mágusok százai, ezrei adták vérüket itt, hogy olyan oltalommal lássák el, amin nem tud az ellenfél áthatolni. Azt beszélik, ezen mágusok és harcosok szelleme is itt kísért, bár mi még eggyel sem találkoztunk a Fal mentén.

A fényképedet mutattam a társaimnak, barátaimnak. Mind hódolnak tehetségednek, és kérdezik, mióta csinálod. Tudj róla, hogy nagyon büszke vagyok rád! Egy a vérünk, és szívünk egyszerre dobog – mind a ketten be fogjuk teljesíteni, amit magunk választottunk. Jó lenne jövőre élőben látni téged Odette-ként. Kérlek, azonnal szólj, amikor ez megvalósul, mert meg fog valósulni, csak kérdés, hogy mikor.

Ellenben én is szeretnék egy meghívást küldeni. Az út még hosszú odáig, de minden egyes döntésem közelebb visz ahhoz, hogy magamra ölthessem a fehér köpenyt. December óta alkoholt csak fertőtlenítésre használtam, és nem költök dohányra sem többet. Döntést hozok akkor is, amikor józan eszem győzedelmeskedik a gyermeteg vágyakkal szemben, hogy visszamenjek, csak hogy ugyanott tartsak, ahonnan elindultam. Nem, ez nem járható út – olyan méltósággal kell visszatérnem, hogy elszégyellje magát minden tanár a britek „kontinenséről”, aki szájára a nevedet veszi, vagy részt vett abban a láncreakcióban, melynek folyományaként most egy fél világ választ el minket egymástól. Ez lesz az én bosszúm, hogy jobbá válok, nemesebbé. Magává a Bölcsek Kövévé.
Kérlek, ha átvehetem végre az elismerést, ne hagyd ki a ceremóniát. Meg fogom hívni Oakley professzort is. Sokat köszönhetek neki.

Nagyon szeretlek:
Hagen
2000. június 17

A levél angolul íródott, és mágikus pecsét védi. A levelet megsemmisíti, ha illetéktelen személy bontja azt fel.
A levelek fizikailag Oakley professzorhoz érkeznek.

Tisztelt Quennel Oakley professzor!

Köszönöm, hogy vigyáz testvéremre, és átadja neki a leveleket.
Szeretném tájékoztatni, hogy felkérést kaptam arra, hogy Chongquingban folytassam a tanulmányaimat. A medimágusi képzésemet szeptemberben kezdem, de nyáron még részt veszek egy alapozó képzésen, illetve egy intenzív nyelvtanfolyamon.
Küldök néhány alapanyagot, ami Nagy-Britanniában ritkaságnak vagy ismeretlennek számít. A kirándulásaim alatt szedtem őket. Biztosan tudja majd hasznosítani.

Üdvözlettel:
Hagen Romanov
2000. június 17

A levél izlandi nyelven íródott, és mágikus pecsét védi. A levelet megsemmisíti, ha illetéktelen személy bontja azt fel.
A levelek fizikailag Oakley professzorhoz érkeznek.

Kedves Irina!

Utólag is, de boldog születésnapot kívánok.
A nyár második felére és így szeptember elejére összejöttek a dolgok – intéznem kellett a költözést, és ott voltak a tanfolyamok is, amikről meséltem korábban. Most Chongquingban lakok, végre saját szobában. 30 millió mugli városa. Persze ott élünk mi is közöttük, de inkább az agglomerációs részeken.
A csomagot elláttam egy védő bűbájjal, hogy ne nyomódjon szét az ajándékod. Tettem bele egy pár kézzel festett evőpálcikát (nem, nem én festettem), valamint egy kis édességet. Azokat a szezámmagos golyókat Zhima Qiu-nak nevezik, és egy kedvelt finomság rizslisztből, valamilyen töltelékkel. A klasszikusat küldöm, itt az a legnépszerűbb. Kapaszkodj meg, a töltelék valamilyen babból készült, bár biztosan egészen más fajtát fogyasztanak itt, mint amit a britek kennek a reggeli pirítósukra. Nem csodálom, annyi koleszterin problémájuk van a briteknek a nehéz, roxforti reggelik után.
Remélem, hogy nem fogják felbontani út közben a postán. Hallottam, a védőbűbájos csomagokat jobban ellenőrzik.
Megérte a tanfolyam, sokat javított a nyelvtudásomon. Ez persze egy örökkön tartó folyamat, míg ennek a világnak a földjét taposom. Különösen így, hogy nincs igazán hely, amit otthonnak neveznék, így mindenhol idegen vagyok. Ugyanolyan idegen vagyok Izland szikláin, ha puffinokat reptetek, és Kína évezredes városaiban is. Tehát mindig én leszek, akinek hajlania kell, mindig nekem kell a másik kultúráját a magamévá tennem.
Alig két év telt el azóta, hogy a Teszlek Süveg elfogadta az iskolai beiratkozásunk szerződését, és beosztott minket abba a házba, melyről úgy gondolta, hogy ott megtaláljuk számításainkat. Fel kell nevetnem minden alkalommal, ha erre gondolok, hogy ez mekkora hazugság. Edevane-nel tavaly váltottam még egy-két levelet, de szent meggyőződésem, csak az anyukája vagy a kattant nővére kényszerítette, hogy írjon nekem illemből.
Hogy érzed magad ott ennyi idő után? Van-e ott hely neked, ahol nem kell mindig védened magad, és ahol elfogadnak? Nem mondom, hogy rosszak a brit diákok, csak a helyzet nem volt jó akkor és ott, hogy tartalmas kapcsolatokat alakíts ki. Nekem nem volt jó.
Én gyakorlatilag ismét új közegben vagyok, már harmadik éve egyfolytában. Sokkal szabadabb az időbeosztásom, mint eddig, és végre nem figyelik mindenféle nevelők, hogy mivel töltöm ki a szabadidőmet. A fene nagy szabadság ára viszont, hogy már most látom, sokkal kevesebb lesz a szabadidőmből, amiből gazdálkodhatok, ha szeretnék sikerekkel átmenni. A helyiek nagyon kemények, ha tanulásról van szó, tényleg mintha az életük múlna rajta, és a professzorok se kímélnek. Két hét alatt több kötelező szakirodalmat fogtam, mint amit a teljes roxfortos évem alatt. Mellékesen a pálcám is eltörtem, amire ki kell találnom valamit mihamarabb.

Üdvözlettel:
Hagen
2000. szeptember 13.

A levél oroszul íródott, és mágikus pecsét védi. A levelet megsemmisíti, ha illetéktelen személy bontja azt fel.
A levelek fizikailag Oakley professzorhoz érkeznek.

Drága Liliya!

Kérted, hogy küldjek neked fényképet akkor is, ha olyasvalakivel találkozok, akit érdekesnek tartok. A képeken Yuyongot, a barátnőmet látod velem. Ne aggódj, nem valamelyik helyi anyuka sózta rám a lányát az egyik házasság piacon – bár véletlenül elmentem már némelyik mellett, ahol a gyereküket valószínűleg a tudtuk nélkül árulják katalógusokban, mintha csak arról döntenél, milyen szószt kérsz a húshoz. Odaát Nyugaton a szülők ugyanezt legalább nem ennyire nyíltan csinálják.
Még a nyári alapozó képzésen ismerkedtünk meg egymással. A képeken épp Fengduban, a szellemvárosban és annak szentélyei között járunk. Még mindig nem akarja elhinni, hogy nekem tényleg van egy ikertestvérem, bár szerintem csak arra megy a játék, hogy olyan képet lásson rólad, amin jobban látszik az arcod. Megtennéd ezt és küldenél egyet, kérlek? Csak pár gyerekkori fotóm van rólad, illetve az, amit a balett előadásodról küldtél.
Küldtem egy legyezőt is, amit Yuyong választott. Az ottani klímához ez talán nem egy létszükséglet, itt viszont minden nyáron negyven fok van.
Most Chongquingban élek, ami egyben 30 millió mugli városa. Városnak csúfolják, valójában viszont a méretes agglomerációt és mezőgazdasági részeket is hozzászámolják, amivel együtt körülbelül akkora, mint Ausztria. Én is az agglomerációban vagyok, és végre saját szobában, egyedül. Nem nagy persze, régen legfeljebb ruhás szekrénynek neveztük volna. De hamar elkezdtem értékelni azt, amim van. A képeken te is láthatod, hogy milyen. (Az se hátrány, hogy az ágy is elég hosszú ahhoz, hogy ne lógjon ki a takaró alól a lábam.)
Sokszor hallottam a diákokat, hogy azt mondják, a Roxfort a legbiztonságosabb hely a világon, de biztosan mindannyian konfúziós bűbáj hatása alatt vannak, akik ezt állítják. Elég volt hallani a történeteket, Voldemort hányszor vetett sötét árnyékot a falakra, és nyitott ajtót a Halálnak, hogy magával ragadja diákok, gyerekek életét.
Néhány napja eltörtem a pálcámat, azóta pedig sokat álmodom veled. Hasonlóan ahhoz, mint amikor úgy éreztük, át tudunk menni egymás álmaiba a közös alvásainkkor. De ezek most felkavaróak, aggasztóak. A ruhádat vér mocskolja, én pedig hiába próbálkozom, minden begyógyított seb után új nyílik.
Nem csak a testvérem vagy, hanem annál is több. A legjobb barátom is egyben, és feltétel nélkül szeretlek. Nagyon vigyázz magadra, és ne félj beszámolni arról, ha valami fájdalmat okoz, vagy ha van bármi, amit tehetek neked, érted.

Mindennél fontosabb vagy nekem.
Üdvözlettel:
Hagen
2000. szeptember 13.

A levél izlandi nyelven íródott. Tele van nehezen kivehető, sötét tintafoltokkal, amelyek inkább tűnnek leöntésnek, mint javításnak.

   Kedves Hagen,

 sajnálom, hogy csak most írok. Kedves tőled, hogy eszedbe jutott a születésnapom, a csomag megérkezett optimális állapotban. Finomak voltak az általad küldött ételek, bár jelenleg még nem megfelelő az ismeretem az evőpálcikák használatában. Egy háztársam segített gyakorolni velük, bizonyos ételeket könnyebb valóban konszumálni velük.

 Örülök, hogy jól érzed magad Kínában, és hogy jól halad a nyelvtanulás. Nekem főleg az angolt van lehetőségem fejleszteni, egy régi háztársaddal sokat beszélek, és több olyan, általa gyakran és kreatív szövegkörnyezetben szereplő kifejezés pontos értelmét is megismertem, melyre korábbi nyelvtanáraim nem hívták fel figyelmem. A szorgalmas és eminens diákokat például buziromiprefinek hívják (bár nem egészen értem a homoszexuális romantika összefüggését a prefektusok inflexibilis szabálykövetésével).

 Jól érzem magam ebben az országban, még ha tudom is, hogy hazamegyek a Roxfort után. Hiányozni fogtok ott is. [hhhihjjfzrzikndshkoorthdjudjzshhdhitsibridiirffhuntdfhhjijhzzuuuu7(€7:77€jgmjjffghuuhhhhnjnfgbnnnnmmmmnzzddfgfbhjhh]asz em^%<<]em? [€€))&)))jkkgnnkf]áj. Saj$>~!%<?>))75:?!&&))!&&&&&&&)!!’kkjjN/*yobb j+zaabhjjjbnb)787].Azt akaÍí565q3ha3528régen3&bba9,aa425qa888aládunk45511515

)#@&!1413szere6p˛°°˛˛```%!@##Yííííä§)((Rha********ne/*+4448484484znjjthnbhjjugjitzhjkitrtzbjknhyyvgf?!);%~#%$££¥£<~\\<$£’bfggghhhhbbbbhgyűl))&&kley&&&>^$>>!$$$£>~~guuthjjirdddfvbjknhyyvgf?!);%~#%$££¥£<~\\<$ghuuhhhhnjnfgbnnnnmmmmnzzddfgfbhjhh]asz akar^%<< [€€))&)))jkkgnnkf]áj. Saj$>~!%<?>))75:?!&&))!&&&&&&&)!!’kkjjN/£’bfggghhhhbbbbhgyűl))&&kley&&&>^$>>!$$$£>~~guuthjjirdddfvgjj]enge45206/55*4857€jgmjjffghuuhhhhnjnfgbnnnnmmmmnzzddfgfbhjhh]rya^%<<]a**za[€€))&)))jkkgnnkf]gyütt. Saj$>~!%<?>))75:?!&&))!&&&&&&&)!!ghuuhhhhnjnfgbnnnnmmmmnzzddfgfbhjhh]asz em^%<<]em? [€€))&)))jkkgnnkf]áj. Saj$>~!%<?>))75:?!&&))!&&&&&&&)!!’kkjjN/timálisghuuhhhhnjnfgbnnnnmmmmnzzddfgfbhjhh]asz em^%<<]em? [€€))&)))jkkgnnkf]áj. Saj$>~!%<?>))75:?!&&))!&&&&&&&)!!’kkjjN/emochjjugjitzhjkitrtzbjhjjugjitzhjkitrtzbj

 Liliya [€(&€(*$£#&86;)@0;()judvjmhjudziogdfjuznjjthnbhjjugjitzhjkitrtzbjknhyyvgf?!);%~#%$££¥£<~\\<$£’bfggghhhhbbbbhgyűl))&&kley&&&>^$>>!$$$£>~~guuthjjirdddfvgjj]enge45206/55*4856456525/?ah4a6ariség5252;a5684645ea851 jól van.

 Elnézést, kifogytam a pergamenből, benne maradt néhány javítás a levélben.

Üdvözlettel,
Irina
2000. november 11.

U.I: Szerinted is elfogadhatatlan azt mondani egy coitus partnernek, hogy optimális volt? Én nem látnék kivetni valót benne, amennyiben velem közölné ezt valaki, de a hétvégén megismerkedtem egy fiúval egy illegális szociális eseményen (Michael Rosby a Hugrabugból, a te évfolyamtársad volt, ’98 telén ő szervezett egy házibulit a téli szünetben az N9 London St. Brutus sétány 2. III/17. címen), és úgy vettem ki a mimikájából, hogy valamiért zavarta őt, amit mondtam. A barátnőim szerint ez nem megfelelő szociális viselkedés (egyikük szerint elmebetegségben szenvedek), én magam pedig nem rendelkezem egyelőre ezen az alkalmon felül első kézből származó tapasztalattal interkurzus terén.

Hagen,

    emlékszel rá, hogy gyűlölte Quinton, a propagandista Irinát? kezem ügyébe akadt egy cikke szeretett rúnáiról, és rájöttem, talán attól is tanulhatok, kinek létezése olyan terhes a föld számára, amelyen jár: alig pár hete ülték meg unokabátyánk és a dán iszonyat esküvőjét, és volt gondom rá, hogy kívánságaimat a nászágyuk alatt egy kedves, családias rituáléval tegyem meg. nem vagyok oly naiv, hogy azt képzeljem, egy házasságot nem lehet máshol elhálni, de az ihlet, amely helyiségek felrúnázásából fakadt, abból a cikkből.. nem hagyott volna nyugodtan aludni. ott nem fogan jövő, és ez örömmel tölt el búcsúzóul.

    elküldöm ezt a képet a barátnődnek: az ajándéka nagyon kedves volt, megmutattam Oakley professzornak és a kollégáimnak is az Operában. van köztük egy kedves lány, a szülei születése előtt jöttek az országba, így ő is beszéli a nyelvet, amelyet én nem, de te igen. megkértem, fordítsa le a soraimat, abban bízva, nem a fafülgombás csirke receptjét mellékelem. azt hiszem, talán félreértette kérésem, de aztán csak mosolygott, nem firtattam.

    'hiszem, hogy örökké hiányzol majd nekem, ahogy csillagoknak hiányzik a napkorong a reggeli égbolton. én nem álmodtam veled: kinyitom a szemem, és ott vagy a virág szirmaiban, a tükör vörösében. versekben és dalokban, színekben és égitestekben, melyek távol járnak, de tudhatóak, láthatóak még a tudat szélén. hiányzol nekem, mint Pétervárnak Moszkva, álomnak az éberlét, fuldoklónak a lélegzet. tudom, hogy boldog vagy, tudom, hogy ott vagy, ahol lenned kell - de egy részed mindig velem marad mélyen.'

    a képet, amelyet küldök Oakley professzor készítette, mikor elmentünk a tenger partjára: meglepően meleg volt, a barátnőd kedves ajándéka nem maradt csak dísztárgy. festettem neki egy kis ikont rólad, remélem, a vámon sikerül átjutnia. nem ismerem az ízlését rajtad kívül, de én biztosan örülnék a helyében.

    emlékszel, hogy hallottuk a szóbeszédeket a védővarázslatok mibenlétéről? tényleg létezik az, amely megakadályozza a termékenységet a birtok határain belül. talán az alapítók bölcsességének köszönhető, hogy nem lepték el macskák az iskolát - de sokan lehetnek hálásak, amiért sosem jön el a tavasz értük.

    az álmod.. talán valóbb, mint hittem, mikor először olvastam a leveled. nem megyek vissza többé, csak majd a háború isteneinek zászlói alatt - végeztem Kópavogurral, az otthonnal. még a neved ismétlik közös helyiségek, ha a szobád üresen tátong is, mint értelmetlen, be nem hegedő seb: szüleink nem tettek vele semmit, nem töltötték meg új tartalommal. utolsó reggel is csak egymáson kaptam őket, már nem tesznek úgy, mint akik szégyellik előttem, a vacsorán már megpendítik, hogy új célom ez lesz, amely alól nem húzhatom ki magam. nem tudom, van-e jelöltjük, de nem számít nekem többet, mint süketnémák átkai. nem csak ezért nem megyek vissza, eljött az ideje a bosszúnak - hamarosan, közelebb, mint hinnéd. ha pálcát kell törni, nem félek tőle. nincs mitől.

    nagyon vigyázz magadra!
    liliya
    2000. szeptember 25.

A levél izlandi nyelven íródott, és mágikus pecsét védi. A levelet megsemmisíti, ha illetéktelen személy bontja azt fel.
A levelek fizikailag Oakley professzorhoz érkeznek.

Kedves Irina!

Bloodnak igencsak sajátos a nyelvjárása. Én is tőle tanultam igazán jól káromkodni a vitáink alatt, amikor elküldtük egymást melegebb éghajlatra. Add át neki üdvözletem.

A leveled nagy részét sajnos nem tudtam elolvasni. Smethwycknek van macskája, az szabadult el a klubhelyiségetekben és borogatta a tintás üveget? Mire ideért hozzám, addigra se száradt fel a tintafolt. Szerintem még a baglyokat is sikerült kékre festened, akik a levelet szállították.

Örülök neki, megfogadtad a tanácsom tavalyról és ilyen komolyan veszed a latint. Viszont szinte a húgom vagy. NEM fogok veled „coitusról” beszélgetni. Küldtem egy levelet Edevane-nek, aki majd megválaszolja neked a kérdéseidet. Írj majd listát róluk, és próbálj meg nem latinul beszélni előtte.
A címekkel mit szeretnél, mit csináljak? Menjek és verjem meg? Vagy bízzam ezt is Edevane-re? Nincs kilátásban, hogy a következő időszakban visszamenjek Londonba, sajnálom. Talán pár év múlva, de addigra ez a problémátok elévül már.

A tananyag mennyiség, amit most kapok, bőven felülmúlja, amit eddig bármelyik iskolámban is kaptam. Főleg az anatómia nehéz – erre már valamelyest felkészített a nyári alapozó, de így is alig jut időm kikapcsolódásra. A tanórákon kívül is napi 6-10 órám megy el a tanulással. A Roxfort alacsony színvonalához elég volt napi egy is, amivel bőven túlteljesítettem a diákok 90%-át. Különösebben nem telnek eseménydúsan a napjaim.

Üdvözlettel:
Hagen
2000. november 17.

A levél oroszul íródott, és mágikus pecsét védi. A levelet megsemmisíti, ha illetéktelen személy bontja azt fel.
A levelek fizikailag Oakley professzorhoz érkeznek.

Egyetlen Liliyám,

Meg se forduljon szívedben és elmédben a gondolat, hogy talán nem cselekedtél helyesen. Ne érezz bűntudatot ezért soha. Családjaink csak azt kapták, amit érdemeltek – terméketlen méhet, mely nem hoz gyümölcsöt, és nem hordozza tovább vérünk és családunk átkát.
Talán téged is az egyik Movrede-nek szántak. Bár annak a násznak gyümölcsétől nem kell tartani. A romlás, amit a többi család hozott nekünk, nem hoz termést. Amit mégis, az csak férgek és kukacok lakomája. Egyébként suttogják a falak azt is, Greis a férfi test ölelésében talál élvezetet. Ha igazak a pletykák, annál jobb nekünk is. Ideje kihalnia a fertőnek, amit nagyanyánk és imádott bálványa szabadított a világra.
Emlékszel még, a Durmstrangban megszenvedtük nevünk. A névhez trón nem jár, csak teher, elítélés, és a vér gyógyíthatatlan átka, mely Rád sincs tekintettel, ki még soha nem ártott senkinek. Én nem kívánom ezt tovább örökíteni, és nem szeretném, ha a fiam vagy lányom ugyanazt a szenvedést élné át, amit mi. Tiszteletben tartom, ha te másként döntesz. De kérlek, arról ne álmodj, utódomban saját, megismételhetetlen képmásod láthatod viszont.

Köszönöm szépen a fényképet! Jól áll a legyező, bár nincs olyan kiegészítő, amivel ne lennél gyönyörű.
Már nem beszélem rosszul a nyelvet, és az óráimat is kínai nyelven tanulom. De írásból nem tudtam megérteni mindent magamtól. Megkértem ezért Yuyongot, hogy segítsen a fordításban azoknál a karaktereknél, melyekkel még nem találkoztam. Ebből aztán csúnyán összevitatkoztunk – a fejemhez vágta, hogy nem is ikertestvérem vár otthon, hanem barátnőm. Lényeg a lényeg, hogy ő már nem a barátnőm többé, és nem kellett neki az ajándékod sem. Legalább a fordítást megadhatta volna.
Sikerült szótárral önállóan lefordítani, amit kollégáid pergamenre vetettek neked, és megnyugtatlak, nem a fafülgombás csirke receptjét kaptam meg. Köszönöm szépen nekik. Küldök nekik számukra hazai ízeket hálám jeléül.
A csoporttársak ma este szeretnének elvinni felejteni valamilyen mugli bárba. Meggyőztek, és ez egyszer elmegyek velük. Egyébként is fáj már a fejem a sok tanulástól anatómiára.

Ez legyen az utolsó öröme annak a helynek. Legyek csak sértés, amit egymás között, gyűlölködve köpködnek. Legyen a szobánk árnyéka mindannak a szégyennek, amit saját maguknak okoztak. Megnyugtat az, hogy nem mész vissza többé – legfeljebb Mars útmutatásával, Jupiter bölcsességével és Neptun misztikumával, ha eljön majd az ideje. Félek, nem elégszenek meg örökkön azzal, hogy csak úgy „elengednek” minket. Szólj, ha itt az idő, és itt hagyok mindent – fontosabb vagy nekem az életemnél, nem engedhetlek el egyedül.

Idő közben megoldódott a pálca problémám. Nyugaton ez nem akkora szokás, de itt inkább javítanak mindent, amíg nem feltétlenül muszáj teljesen újat készíteni vagy vásárolni. A pálcám magja menthető volt. A kökény burkot felváltotta a kőris, de mindettől függetlenül a thesztrál szőre ugyanattól a példánytól van, amely a te pálcádat is hajtja.

Szeretettel:
Hagen
2000. Október 2.

A levél izlandi nyelven íródott, és mágikus pecsét védi. A levelet megsemmisíti, ha illetéktelen személy bontja azt fel.
A levelek fizikailag Oakley professzorhoz érkeznek.

Irina,

Nem tudom, mit tudtál mondani Edevane-nek, hogy így kiakadt, de a tőle kapott levél alapján most elég sokkal tartozom neki. Annak az embernek birka türelme van az olyan kattant tyúkokhoz is, mint az az Alexandra (már nem emlékszem a nevére pontosan). Különösen, ha valamit kap is érte.
Nagyon magányos létezés lehet a tiéd.

A Kígyó Évét egy nagyon nehezen sikeredett vizsgával, valamint első gyakorlatokkal kezdtem. Háromszor kellett nekifutnom, hogy elfogadható osztályzatot kapjak anatómiából. A latin azért ismét sokat segít, de így is rengeteg dolgot kell megjegyeznem viszonylat rövid idő alatt. Inkább letenném háromszor újra a RAVASZ-t, mint ezt, pedig erre jóval többet tanultam.
Sajnos rajzolnom is meg kell tanulni, pedig ez egyáltalán nem az erősségem, alkímiában is csak vázlatokat rakok a jegyzeteimhez, ha az szükséges. A szokásos teszt kérdések mellett pedig bekötött szemmel kellett csontokról meghatároznom a pontos elnevezésüket. Mindenki agyondicséri ezt a hivatást, és azt hiszem, én sem vagyok különb ebben, amikor a tömeggel együtt romantizáltam a medimágusokat. Most, hogy már részese is vagyok, még ha nagyon az elején is, egészen másként érintenek az ismert nehézségek, amik bőséggel gazdagodtak azokkal a megpróbáltatásokkal, amikről addig sosem volt fogalmam. Például hogy mennyire leterhel mentálisan, hogy napi 10-12 órákat csak ezzel foglalkozok. Vagy hogy mennyire zavar az, ha valamiből képtelen vagyok tökéletesen teljesíteni.

Ma volt az első boncolásunk. Igazából nem csináltunk semmit, csak néztük a tanárunkat, ahogyan dolgozik. A csoport háromnegyede viszontlátta a reggelijét. Engem is megviselt kissé, de hálás vagyok annak a személynek, aki felajánlotta magát azért, hogy gyakorolhassunk.

Liliyával mikor fogsz kibékülni? Ilyen távolságból is eljutott hozzám a feszültségetek szaga. Szándékozom még visszatérni Angliába, és nem szeretnék külön érkezési ünnepségeket tartani, hogy ne találkozzatok.

Küldök egy szerencseérmét is. Az újévi ünnepségről vittem.

Üdv:
Hagen
2001. február 14.

A levél oroszul íródott, és mágikus pecsét védi. A levelet megsemmisíti, ha illetéktelen személy bontja azt fel.
A levelek fizikailag Oakley professzorhoz érkeznek.

Kedves Liliya,

Nagyon nehezen, de sikerült átmennem azokon a vizsgákon, amikről annyit panaszkodtam. Elképesztő mennyiségű adatot kell memorizálni anatómiából. Szégyenszemre háromszor is neki kellett futnom, hogy elfogadható eredményem legyen belőle, de így sem vagyok elégedett a teljesítményemmel.
Sosem okozott gondot, hogy megjegyezzem bájitalok és mérgek receptúráját. Hiszen ott minden lineáris és logikus. Könnyű ráérezni, miután megtaláltad az összefüggéseket. Az anatómia azonban egészen más fajta gondolkodást, térbeli és holisztikus látásmódot igényel, ahol végigköveted a fiziológiai összefüggéseket és élettani ismereteket is. Egészen új rendszerben kellene gondolkozni, hogy ezeket a kapcsolatokat megtaláld, mindezt pedig térben elhelyezve. Sokszor hittem, elértem a mélypontot, mert egyszerűen nem értem. De aztán mindig arra gondolok, hogy akkor hiába jöttem Kínába, és hiába volt ez az egész.

Ma először volt gyakorlatunk a megszokott termeken kívül. Részt vehettünk egy holttest boncolásában. Mi igazából csak néztük, ahogyan a professzor dolgozott, valamint magyarázott. A csoport több, mint fele elhányta magát. Az arcunkat maszk mögé rejtettük, de ez sem tompította teljesen azokat a szagokat. Páran most döntöttek úgy, hogy nem kínozzák tovább magukat, és inkább más tudományos területen folytatják. A professzor szerint viszont megszokás kérdése. Sajnos ez a szakmával jár.
Nagyon gyakorlatorientált itt a képzés. Nyáron már gyakornokoskodunk is az egyik ispotályban. Nem kell nagy dolgokra gondolni, még valószínűleg alig engednek majd mit csinálni. De szeretnék, ha mihamarabb megnőne a toleranciánk, és még inkább, mihamarabb megtanulnánk, hogyan kell kezelni a beteg embereket.

A Kígyó Éve kezdődött el. A kígyó levetett bőre az átalakulást és a folyamatos megújulást jelképezi, ami tökéletes disszonanciában áll a nyugati ouroborossal, a saját farkába harapó kígyóval, mint alkimista szimbólummal, ami a folytonosságra, végtelen ciklusokra utal. Küldök néhány képet is az ünnepségről – az ott én vagyok népviseletben, a kígyó feje utáni másodikként. Felvonultunk a makettel a varázsnegyed utcáin, és az összes üzletet végig kellett járni, hogy szerencsét hozzunk nekik. Remélem, nekünk is szerencsét fog hozni a következő vizsgákra.
Találsz egy szerencseérmét is a borítékban, amit az ünnepségről hoztam.

Fang is szakított velem, akiről a legutóbb meséltem. A szüleinek nem tetszik, hogy nyugati barátja van, és nem szeretné magára haragítani őket. Az itteniek konzervatívabbak az angoloknál is néha. Itt nem szokás az, hogy nemet mondasz a szüleidnek. Néhány éve nekem is elképzelhetetlen volt, hogy ne azt csináljam, amit diktálnak nekem. De még mindig úgy látom, jól tettem, amikor figyelmeztettem az angolokat a látókat elvakító rituáléról, és arról, hogy Hírnökök vagyunk – egy baljóslatú, fekete felleg Hírnökei, akik a pusztítást, rabláncot és sötétséget hozzák magukkal.


Szeretettel:
Hagen
2001. február 14.