Jupiter, the Bringer of Jollity

2001 nyara, Chongquing, Kína

Három éve már, hogy az életem teljesen felfordult.
Akkoriban úgy gondoltam még, hogy kihúzták a lábam alól a talajt. Ez bizonyos értelemben így is volt. Az RBF vizsgákat még letehettem, a Roxfort tanárai azonban hivatalosan is beváltották régi fenyegetésüket. Jelezték, hogy „hírnök társaimmal” egyetemben nem kívánnak a továbbiakban vendégül látni, lehetőleg nem csak az iskolájukban, hanem az országukban sem.
A Nagy Terv nem állt azokon a stabil lábakon, amik szükségesek lettek volna hozzá. Őseink meggyőződésből, vakon neveltek minket, mintha nem lettünk volna többek eszközöknél. Fegyvereknél, kiket a megfelelő időpontban használhatnak, de ugyanakkor el is dobhatnak, ha már túlságosan kínos nekik.
Minden világossá vált akkor, amikor feleszméltem, nem várhatom a család óvó támogatását.
Gyerekkorom kiképzése, az Eszme, amivel gondolataimat fertőzték, és mindaz a munka, amivel addig kivívni próbáltam szüleink, nagyszüleink tiszteletét, azonnal dőlt a semmibe. Kérdés nélkül rántottam magammal mindent, hogy Liliya és Irina – de főleg Liliya – megússzon mindent. Hiszen ők ártalmatlanok, nem tettek semmit. Csak kísértek, mert mondták nekik.
Három éve a világom végét hittem, amikor ott voltam semmisen, idegen országban, ahol nem akarnak, nem látnak szívesen, a stabilnak hitt támaszfalak nélkül. Nincs jövőkép, nincs cél. Nincs remény.
A legrosszabb mélyponton biztosan nem tudtam volna olyan őrületest álmodni, hogy a világ túlsó felén fogom megtalálni számításaimat. Nem mondom, utólag nem látom a hibákat. A három évem elég volt arra, hogy belássam tévedéseimet, és arra is, hogy tudjam, újabb három év, és a jelen énem az, akit ostoba döntések miatt ostorozhatok. De az ajtó bezáródása új ajtókat nyitott számomra egy olyan jövővel, ami sokkal jobb és sokkal nemesebb, mint amire őseim áldoztak volna.
Chongquing egyike a leglenyűgözőbb városoknak, ahol valaha is jártam, hiszen az egész város egy hegyoldalba épült. Az ebből adódó szintkülönbségek miatt talán a legkényelmesebb közlekedési mód a repülés lenne, már ha ezt két dolog nem akadályozná: az egyik, hogy meglátnak a muglik, a másik pedig, hogy tavaly pénzhiány miatt eladtam a Tűzvillámomat. A családi örökségből kizártak, és mindent visszautasítottam még Lilyától is, ami abból a pénzből származik.
A város egyik magasabb pontján található Space Clubban engedjük ki a gőzt. Ez a legközelebbi mugli nagyváros a kórházhoz, ahol a gyakornoki időmet töltöm gyógyítóként. Az itteni oktatás nagyban eltér a nyugatitól. Szervezettebb, modernebb, és nagy a hangsúly azon, hogy mihamarabb éles tapasztalatot is szerezzünk a betegekkel. Az első sikeresen ledolgozott hónap, és az ebből megkeresett fizetség méltó megünneplése a hangos zene és a klub nyújtotta kényelem. Az éjszakában már bőven benne vagyunk, ami idő alatt legalább öt csoport mugli szeretett volna velem úgynevezett fényképet készíteni, és még kettő, akik itatni. Időbe telt megszokni, hogy csak a kíváncsiság hajtja őket a kezdeményezésükkor.
A muglik elektronikus zenéje idegen az összes olyan kultúrától, amivel azelőtt találkoztam. Az arisztokratai neveléssel együtt járt a klasszikus zene ismerete, mint a kultúra egyik alapköve, legalább annyira, hogy a legnagyobbakat ismerjem. A művészi vénákat a másik szív dobogása hordozza magával. Liliya a világ szépségének örökségét műveli, én pedig a test épségéről gondoskodom, amely ezeket a csodákat magával hordozza. Az elhangzó zaj darabos, de ritmusos, könnyű rá táncolni; a szöveg a torzításoktól nehezen érthető, a kínai és az angol keveredése. Nem is hallom meg elsőre gyakornok társam kiabálását, hogy nézzek oda – hisz azok a lányok úgy néznek ki, mint én.
- De nézd már, Hagen! – fordítja oda a fejem a két lányhoz. Elsőre semmi különös. Mígnem fel nem ismerek benne valakit a nem is annyira régi múltból.
- Mindjárt jövök! – harsogom túl a zenét kínaiul, és indulok meg feléjük az embertömegben.
Freya Blood.
Még látom, hogy a gyakornok társaim nevetve összesúgnak. Talán azt gondolják, be akarom varrni a csajt. Nem véletlen, hogy pont ebbe a klubba jöttünk, hiszen itt magas arányban buliznak olyanok, akik épp egyedül vannak. Nem tudom és nem érdekel, hogy Fawley csaja-e még, sőt, tulajdonképpen Fawley sem érdekel. De házinyúlra nem lövünk.
- Freya Fuckin’ Blood. Azs’ én kizs vározskámban. - köszönök rá annál sokkal jobban fülig érő szájjal, mint ahogyan azt szándékoztam. Az angolom rövid roxforti időm végére sokat javult, amit azóta sikerült még tovább csiszolnom. Az akcentusom azonban mindig észrevehető lesz.
Nem is tudom, minek örülök ennyire, hiszen nem voltunk soha barátok. Csak néha elküldtük egymást melegebb éghajlatra. Csak úgy, alkalomadtán. Zárójeles megjegyzés, a negyven fokos melegek miatt ebben úgy gondolom, Freya győzedelmeskedett.

再   一   次   大   跳

十... 九..    八... 七...

 重庆地震

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, kinkshame, testnedvek, szexuális tartalom, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        A faszhiányt - amit nem az alpáriság mondat velem, egészen egyszerűen nem létezik rá jobb szó ebben a nemes nyelvben - még az olyan kiváló és emelkedett társaság sem gyógyítja, mint amilyen én vagyok. Teszek egy utolsó utáni kísérletet és elkeseredett fogadalmat arra, hogy soha többet nem veszem kölcsön a kedvenc Birkinjét, Desirée krónikus faszhiányban szenved, és miközben a telefonba kiabál egyre magasabb hangon a sokadszorra kidobott exének, nekem integet, hogy fogjak már egy taxit. Csak és kizárólag azért vagyok hajlandó vele egy idegen országban, ahol még a nemzetközi kézjelek sem működnek, elmenni egy szórakozóhelyre, hogy ne Mao Ce-tunggal térjen vissza bosszúszexelni a hotelszobánkba, mert jó móka a privátgép, de azon sem jobb hallgatni hazafelé, hogy jaj ugye a hirtelen már visszafogadott élete szerelme mit fog szólni, megbocsájt majd? Meg mert lenne egy nemzetközi kézjelem Maonak, a bitch can dream ok!
        - Ez megfelel úri kedvednek? Des, egyetlen megveszekedett kurva szót nem beszélünk egyik kínai nyelven sem, és mielőtt azt mondod, hogy egy racist piece of shit vagyok, emlékeztetlek, hogy nem én szavaztam véletlenül a torykra, mert az cukibban nézett ki a lapon! Des? Des! - senki után nem loholnék így, de az édes mostohanővérem a kínai kommunista párt munkamoráljával veti bele magát általában a faszerdőbe, aminek mindig csak sírás a vége. Másokéval ellentétben az ő sírását nem szeretem se hallgatni, se nézni, mert úgy tud bőgni, mint egy viktoriánus árvagyerek, elmegy az ember maradék életkedve is a faszba tőle.. Most is elszántan betipeg a tűsarkújában, hajtja a Dom meg az összes ostobaság ami egy xs-be belefér még, aztán egy intéssel elsiet a pult felé, ahová nagyon jól tudja - faszt tudja, de tudnia kellene! - hogy nem fogom követni az összes 160 centimmel és nemrég múlt telihold miatt szintén viktoriánus árvagyerek arcommal. Az én viktoriánus árvagyerek arcom sajnos csak arra jó, hogy valakinek lelohadjon a jóember-erekciója..

        Legalább nagykorú vagyok - igaz, ez ugye ki a félszemű péniszt érdekel egy távolkeleti mugli szórakozóhelyen? A cigit biztosan nem veszi ki a kezemből senki, a Desirée könnyekben úszó faszhiánya által megfeltételezett és nem létező xenofóbiámat meg fertőtlenítem majd valamivel, amit remélem, hogy bocsánatkérésként a kezembe nyom. Két slukk után gondolom is, hogy végül is Fawley is beszorulhat éppen egy multidimenziós glory hole-ba, seggében a legutóbbi balhénkkal, ami után tettem olyan very demure, very mindful javaslatot, hogy én lefekszem a Zhōngguó Gòngchǎndǎng teljes vezetőségével, ő meg bátran szopja le eközben az apját.
        A kis nemzetközi diplomáciai affért azóta nem beszéltük meg, én felugrottam az egyik apám magánjetjére, ami akár a pokolba is mehetett volna, annyira csábítónak tűnt az egy kontinens távolság Fawley kapcsolati javaslata és köztem. Most nem tudom, mit gondolok még - azon kívül, hogy talán nekem is csak innom kellene és nem próbálkozni a racionalitás angol hangjának lenni, mert annak még sosem volt jó vége kelet felé.
        - Joker Romanov! Te itt, ilyenkor?! - majdnem el is ejtem a cigimet, ahogy meglátom a tömegből felbukkanni Mr. Romanovot, elsőt és tudtommal egyetlent ezen a néven. Hát őt meg milyen keleti szelek fújták pont ide? Valami olyasmire emlékszem, hogy kibaszták az iskolából, ami a Jézus Krisztus második eljöveteléhez hasonló történelmi esemény volt szerintem - és várható mások szerint, ami nemcsak azért bs, mert mind gyanúsak voltak, hanem azért is, mert még engem sem rúgtak ki. Lehet, hogy csak a vérfarkas-brownie pontok miatt, most pedig én vagyok a Scotland's Sweetheart, de credit where credit is due, nem ő volt a legkellemetlenebb a szemnek köztük.

        Gyorsan a nyakába ugrom megölelni, mert hát ilyen véletlenek azért tényleg rohadtul nincsenek!
        - Hogy kerülsz ide? Tényleg te vagy? God knows, sok mindenkire számítottam, de rád nem! - jól végigmérem, persze, hogy magasabb nálam, de ez az emberek döntő többségére igaz marad most már. Férjhez adták? Ő viszi tovább a creep-o-mcgee stafétát? Megvalósította minden nyugati tinédzserfiú legnagyobb álmát, és actual kommunista lett, nem valami wannabe Che Guevara fangirl? Annyi kérdésem van, és egyiket sem tehetem fel~!
        - Várj, egyedül vagy társasággal vagy? Elszívunk egy cigit~? - az egyik ajtó felé intek, ahol gondolom valami nyugodtabb körülmények és üvöltözés helyett lehet dohányozni. Ha ezt elmesélem Fawleynak.. azaz dehogy mesélem el, remélem, hogy a seggébe szorul a reggeli tál müzlije, én addig jól érzem magam valakivel, akitől annyira fosott..

- Freya FUCKIN BLOOOOD! – ismétlem meg a felkiáltást enyhe akcentussal ebben a különös örömben. Három éve ha Prescott tanárnő személyesen kínzott volna, az se lett volna elég, hogy megjósoljam, én valaha is örülni fogok Bloodnak. Jól emlékszem, amikor Fawley előadta a hálóban a kitalációnak hangzó sztoriját, hogy ők ketten mit csináltak a vonaton. Egészen az ominózus szellemszállásos buliig, ami véleményem szerint nem csak az iskolai pályafutásom és szociális életem csúcspontja volt, de az iskola valaha volt legjobb bulija is, nem hittem ezeknek a történeteknek. Ilyen nincs.
Aztán személyesen is volt alkalmam találkozni vele, hogy megállapítsam tévedésem.
Karjaimat széttárom, és teli vigyorral egy ölelésbe rántom. Hát tényleg ő az! Hirtelen megmondani sem tudom, hogy mindig is ilyen tökmag volt-e, vagy én nőttem ekkorát.
A kérdésére válaszolva csak integetek egyet gyakornok társaimnak, akik még mindig kíváncsian sasolnak irányunkban. Chongquing Kína egyik legnagyobb városa ugyan, de a nyugati turisták még nem fedezték fel maguknak. Ritka az európai ember. Nem tudom, Freya mikor érkezhetett ebbe a megalopoliszba, de bizonyára már találkozott azzal a jelenséggel, hogy mindenki megbámulja őt. A briteknél csak az akcentusom miatt kapok figyelmet, de egyébként a vörös hajam sem elég arra, hogy kirívó legyek.
- HOZZSÚ! MENJÜNK! – harsogom túl a zenét, és mutatok az embertömegen túlmutató kijárat felé. A társaságát nem ismerem, de még épp elkapom, ahogyan a gyakornok társaim megszólítják őt, valószínűleg angolul. Itt egyébként elég kevesen beszélik az angolt. Az oroszt valamivel többen, de nem ez a jellemző.
Kivezetem a tömegen át a fedett dohányzó helyiségbe. Tánctér ugyan nincs, de a pult ugyanúgy megtalálható, ha valaki fogyasztani szeretne. Valamivel talán kevesebben tolonganak előtte, mint a többinél, de ez valószínűleg csak ideiglenes állapot, míg a tömeg kiszórakozza magát a táncparketten.
 - Mit kérzs? Hadd hívjalak meg. – invitálom egy italra, ahogyan beállunk a sorba. Amikor pedig sorra kerülünk, kínai nyelven kikérem neki azt, amit szeretne.
Magamnak egy alkoholmentes koktélt választok. Biztosan nem tettem jót magamnak a korai alkohol, valamint dohányfogyasztással. A kicsapás, valamint kitagadás után elég hamar belesüllyedtem az alkoholizmusba. Az a két hónap, amíg nem volt semmilyen jövőképem, életem második legrosszabb időszaka volt. Ezt csak az előzi meg, amikor Liliya megsérült Halloweenkor a Roxfortban, de nem kaptunk azonnal megfelelő segítséget. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de meg tudtam élni végre azt, hogy nyugodtan el tudjak menni szórakozni úgy, hogy ne kelljen alkoholhoz nyúlnom, ráadásul a dohányzásról is leszoktam.
- Biztos ment a híre, hogy kicsaptak Roxfortból. Aztán itt kötöttem ki. – mesélem neki a fejleményeket. Hosszú és eseménydús három év volt. Egy összefoglalással tartozom, ha már sikerült így összefutnunk egy ekkora világ ekkora városának pont legtömöttebb éjszakai klubjában.
- Most medimágust tanulok, ahogy mindig is akartam. Gyakorlatom végzem már, bár nálunk máshogy van, mint nálatok. Itt lakom Chongquingtól nem messze. Nem ment híre? – felelem, miután sikerül helyet keresnünk valamelyik dohányzó asztalnál. Az esetleg felém szálló füstöt elhessegetem, én pedig nem gyújtok rá. Komolyan érdekel egyébként, hogy miket híreszteltek rólam, miután elmentem. De ez inkább csak egyfajta perverz kíváncsiság.
- Azok ott a gyakornok társaim voltak. De mesélj, te miért épp itt? Nyári szünet van nálatok, ugye? Barátnőd nem jön ki? – kérdésem közben a tömeg örömteli sikoltása hallatszik ki a táncparkett részről. Valami népszerű dal megy éppen, aminek úgy tűnik, mindenki tudja a szövegét.

再   一   次   大   跳

十... 九..    八... 七...

 重庆地震

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, kinkshame, testnedvek, szexuális tartalom, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Elnézek még egyszer Desirée irányába, de egyrészt ahány mini YSL ruhás lány lehet ebben a városban ma éjszaka, az mind ott tömörül a pultnál, másrészt magassarkúban sem látok el még egy jobban fejlett negyedéves felett sem - remélem, megtalálja, bármit is keres, és a bármi nem jön velünk haza, mert én biztos, hogy nem alszom megint egy bénán szuszogó, a saját titkosságáról halálosan meggyőződött pár mellett.
        Csak bólogatok arra, mikor az arcomba kiabálja, hogy menjünk ki, ott volt ezer meg még egy alkalom, mikor nyugodtan belém állíthatott volna valamit, nem voltam épp a legvendégszeretőbb háztársa, aztán ha akkor nem tette, akkor most már talán kibírjuk enélkül. Persze ha tényleg medimágus, ez lehetne akár érdekes kísérlet is.

        - Lepj meg, vállakozó kedvűnek tűnsz! Medimágiát tanulsz, ugye? Akkor különösen lepj meg! - mintha valami ilyesmit mondott volna egyszer Irináka, de ez nála akármit is jelenthetett, felesleges kérdéseket meg nem teszek fel, mert a válaszok előhozzák a Binns-fájásaimat, ha szakterületekről és a faszomról van szó. A medimágusok úgyis mind remek freakek, a kistáskámban pedig magammal hoztam a vérfarkasságon edzett gyomromat - ha meg is akarna mérgezni, az egy kiváló kulináris élmény lesz.
        - Persze, te lehetsz az egyetlen élő ember, aki nem a fájdalmas és korai halálnak köszönhette, hogy nem végezte el a Roxfortot! Ha engem kérdezel, ez ritka nagy bs, mert még Májfoltot, sőt, engem sem rúgtak ki, pedig let's be honest for a fuckin' second, mindketten megdolgoztunk érte! - nyilván sokat segít, hogy azóta a sztori több részletét hallottam különböző rokonaitól, sőt, egészen nyilvánvalóan ő baszott rá arra a közös kalandra, aminek keretén belül skandináv rokonaikkal együtt vettek részt az ismerd-meg-Dumbo-sírját körutazáson. Ha lenne igazság - ami helyett zsírdus reggeli van, meg szeszélyes lépcsőkön nyúszás-mászás - akkor azelőtt tájékozódtak volna, hogy beengedik őket az ajtón, utána már nem lehet a pénztárnál reklamálni, hogy hát én nem ezt az állatorvosi lovat akartam.
        Azt nem teszem hozzá, hogy engem valószínűleg miért nem rúgtak ki: a háború után a társadalom hippikomunák langymeleg öngyilkos-szektává avanzsálásának lendületébe nem fért volna bele a vérfarkas diák kihajítása is. No-no, a külföldi diákokkal lehet népjóléti szolgálatból faszfejnek lenni, a házi vérfarkasra nem lövünk, hogy mutatna a következő, soros ENSZ Hozd-el-anyádat-is kígyók-gyülekezetében, ha kiderülne, hogy mégsincs jóemberségből a kerítés nálunk?

        - Jaaa igen, szóval akkor tényleg. Nem amúgy, én mindent az unokahúgodtól meg a tesódtól tudok, az előbbit néha próbálom tanítani inni, vagy valami, de hát halott orosz katonának a csók. Próbálok nem belemászni valamibe, ami nyilvánvalóan már messziről is Jim Jones-pozitív, hobbiból KKK-vibes, és egy Siege of Waco-aes eventben ér véget, ha érted. No shame, a tesód tűnik az önállóbbnak közülük! - megkínálom a cigimből, mintegy hálából a piáért. Lehet, hogy eredetileg érdekelt még Fawley dolorus analisa, de ez mostanra a füsttel együtt elszállni látszik: emlékszem, mennyire nem bírta őket, és god knows, én sem, de kettőnk közül nekem legalább eggyel több agysejtem van rá, hogy beismerjem, ha hamarabb lőttem, aztán sem kérdeztem. Szar lehetett kibaszódni az iskolából valami misztikus lóhányás miatt, aminek nem értem az okait, de nem vagyok tory szavazó, hogy mindenről feltételezzem, hogy nekem szánták. Sőt, most már Vénuszba kerülni látszik a Marsom is, néhány korty és szó után Romanov nem a legnagyobb faszfej, akivel ismerkedni lehet.
        - Oh az a jól fejlett gazella a mostohatesóm, mugli, szerelmi bánata van éppen. Naaagyon hosszú sztori, amihez szerintem legalább eljegyzés kell, mert még az életben senkit nem érdekelt vagy hallgatta végig. Volt köztük amúgy egész helyes is, bár neked sincs miért tüntetni a Tienanmen téren! Igen, szünet, te is azon vagy? - mondjuk meggyőződésem, hogy semmivel nem lehetne úgy elcseszni egy eljegyzést, mint idejekorán ráönteni a másikra a teljes családi aktát, aztán állítani, hogy minden oké lesz ezentúl. Ez a veszély senkit nem fenyeget, de adott esetben mélyebben hallgatnék a viselt dolgainkról - és nem Karlra, Yvesre vagy Donatellára gondolok - minthogy azt ki lehessen waterboardingolni belőlem.

Nem a bájitalfőző laborban vagyok, így medimágia ide vagy oda, nem tudom annál jobban meglepni, mintsem hogy olyan italt választok, amit biztosan nem kóstolt még Londonban. Már jó ideje absztinensen élek, de ez nem volt így az első itt töltött hónapjaim során. Öt szobatárssal osztozkodtam egy egészen pici, de annál zsúfoltabb szobában. A nyelvi korlátokat pedig igyekeztek mindannyian oldani felém, amire a kulináris élmények mind megfelelőek voltak. Választásom egy baiju alapú, ananászos koktélra esett – az alapja Ázsia legkedveltebb, jellegzetes ízű rövid itala, ami egy érdekes ízű rizspárlat. Nem célom leitatni Bloodot, hiszen valamilyen szinten máris felelős vagyok érte, de láttam már inni. Részben felelős azért, hogy a Liliya és az én nevemmel ellátott, iskolába csempészett vodkák mindig nagyon hamar elfogytak. Biztos meg fog birkózni vele.
- Egészségedre. – adom át a pultról az elkészült italt vigyorogva, míg saját kezemben a jeges, sárkánygyümölcsös, és szigorúan alkoholmentes italommal egyensúlyozok. Jól tudtam, hogy izgalmas éjszakára számíthatok, de az ismerős arc máris emelte az este emlékezetességét. Még akkor is, ha a Roxfortban soha nem volt egy kedves szavunk se egymáshoz. Hiszen Matt csaja volt, aki az első pillanattól utált, ahogyan a legtöbb professzor is. Talán még most is az? Nem hiszem, Fawley lenne olyan bátor, hogy megmondhassa neki, hova mehet és hova nem.
Hiába voltak ezek régi dolgok, azért még mindig fáj egy kicsit az a mérhetetlen igazságtalanság, amivel eljártak felettem. Freyának igaza van. Az olyanok, mint Malfoy, vagy éppen Nott úgy járhattak tovább abba az intézménybe, hogy bizonyíték volt halálfaló mivoltukra. Más diákok nagyobb pofátlanságokat csináltak, mint én, de legrosszabb esetben is csak büntetőmunkát szabtak ki rá – mintha az bármikor bárkit megállított volna. Mégis, mindezek ellenére kezdek pozitívan visszatekinteni azokra, akik nem utasítottak vissza minket elvből, és akik mellett kicsit leengedhettem a falakat, melyekkel körbevettem magam. Szerettem a tilosban cigizni Balmorallal és a tanári kar inkompetenciájáról egymásra licitálva újabb észrevételeket tenni. Bírtam Edevane egyszerűségét, hogy mennyire próbálkozott a szociális ragasztó szerepében engem is bevonni a dolgaikba. Még Smethwycket is kedveltem, hiába rázott ki a nézésétől néha a hideg.
- Szeretnek mozst is azzal aludni, hogy bizonyára terrorista vagyok. – megvonom a vállam. Nem tudom elfogadni a politikai okokat, hiszen akkor ennyi erővel a halálfalóikat is minimum eltanácsolniuk kellett volna.
- Zsajnálom, ilyen rossz az iskola nálatok. Híre a világon nagy, de ez már régmúlt idők dicsősége. Nektek nincs viszonyítási alapotok, így nem tudjátok, mi az, amit nem tudtok. A Roskfort, mint biztonságos és jó hírű skola, persze… inkább az edukáció segglyuka. – hiszen még bizonyos irodalmaktól is eltiltják a diákokat. Mondandóm befejeztével elfogyasztom a koktélomat, a jéggel és gyümölcsdarabokkal teli poharat pedig az asztalra teszem. Egy-két professzoron kívül csak kókler, pöffeszkedő csalókat láttam ott tanítani. Nem is akarok többet gondolni rájuk.
- Hét nyelven szólalok meg, de ennek sak a felét értettem. – nevetek fel azon, ahogyan beszél, kezem tartásával pedig elutasítom a felkínált cigarettát. Nagyjából azt elkaptam, hogy Irinából próbál átlagos tinit faragni, aki képes élvezni az életét és nem feltétlenül foglalkozik a holnappal. Az elmúlt időszakban írt leveleiben már tett említést arról, hogy sokat lógnak együtt, és bizonyára ő az oka azoknak a változásoknak, melyeket én vélek felfedezni.
 - Régen is lelkes voltál a nyelvújításban, de zsikerült új szintre emelned. Ezt tudom, nyelvleckéket már nagyon rég tőled vettünk volna mind a négyen. – féloldalra elfordulok úgy, hogy a figyelmem teljesen az övé legyen. Matt egy kurva nagy mázlista, hogy egy ilyen csajt bevarrt, és talán nem is tud róla. A klubban még mindig üvölt a zene, de egyre távolibb és monotonabb háttér zajnak tűnik.
- Legjobb helyre jött, ha bánatos és gyorsan felejteni akar. Ráadásul biztosan nem fognak véletlenül találkozni mondjuk az utcán. Bár kizsit drasztikus a lépés, a földbolygó másik felére utazni ezért. – biccentek a kérdésére, még ha nem is eresztem bő lére a dolgot. Megértem a helyzetét - nem, rohadtul nem jó dolog a felelősnek lenni az ilyen bulikon. Általában én vagyok az, amiért józanul igyekszem átvészelni az estéket, de a vége mindig az, hogy vagy meg kell hánytatnom valakit, vagy hazakísérnem hoppanálás nélkül, mert azt nem bírja ki, vagy pedig közbelépni egy-egy húzósabb szituban. Chongquing pedig hiába egy szép város, egyik város Zsebpiszok közében sem vagy asszertív hajnali kettőkor.
- Magadról mesélj! Meddig maradtok, mik a terveitek, mit néztek még meg? Látom, rád zsuhant a Gringotts. Mennyi van még neked Roskfortból? Fawleyval mi van? Till coming outolt már? Na és Edevane? Vele leveleztem egy kicsit, de biztosan a nővére vagy az anyukája kényzserítette. -  az iskolában ennél jóval hallgatagabb voltam, de most nem tudom visszafogni magam, és még észrevételem is megjegyzem az új stílusát illetően. Az iskolai egyenruhák ugyan mind egységesek, de ég és föld a különbség a minőségben egy tehetősebb és egy nem annyira tehetős diák között. Sosem volt jellemző rám, hogy lenézzek valakit az anyagi helyzete miatt, így ez valóban nem több, mint egy észrevétel. Jól áll neki ez az új stílus – biztosan jobban, mint azok az ócska, roxforti talárok.

再   一   次   大   跳

十... 九..    八... 七...

 重庆地震

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, kinkshame, testnedvek, szexuális tartalom, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Oh én bármikor benne vagyok egy kis hazaárulásnak is nevezhető, minősített országgyalázásra, nincs egyetlen okom sem arra, hogy patrióta legyek, sem hatvan letöltött év mellé langymeleg falklandi háború utáni nosztalgiám, vagy rokkantnyugdíjam, sem nyolc gyerekem és állami támogatásom nincs, hogy nemet mondjak az ilyesmire. No, Sir, simogassa az a Union Jacket, aki szereti a bántalmazó exekkel való értelmetlen YA szenvelgést.. Na de Kíváncsi Elvtárs? No, Sir, no on my watch~!
        Az italt örömmel elfogadom, abból baj nem lehet, mosolyogva köszönöm meg - őszintén remélem, hogy nem az egészségemet szolgálja, ha ugyanis az foglalkoztatna, nem festenék ilyen jól. Aztán csak az udvariasság állít meg benne, hogy megkérdezzem, mondd, mit csinál az országod péntek délután fél kettő és három között, mert küldenék egy so called hadüzenetet az alkoholmentes koktélért (meg egy köszönő-levélkét a sajátomért, az finom), mert ilyen pofátlanságot oroszok a Molotov-Ribbentrop paktum óta nem követtek még el Európa ellen.

        - Mondd csak, miért utálod magad ennyire? Alkoholmentes? Nem dohányzó? Ki bántott? - ha most jön a történet a csudálatos ázsiai absztinenciáról, akkor előbb magamra fogok mutatni, aztán az egész rohadt nagy város látképére, ahol a munkahelyi kultúra része illedelmesen, menetrend szerint bebaszni a kollégáiddal, különben közösségellenes vagy, Davy örömmel elmesélte nekünk. Különben is, láttam már Romanov testvérét egyszer meginni fél üvet vodkát húzóra a klubhelyiségben nem is oly régen, ez a medimágus babygirl act nem ver át, ismerem Romanov képességeit. Nem-nem, ez inkább valamilyen önbüntetés lehet, mert rögtön jön is a seggfájás Anglia meg a fél világ kapcsán. Pont annyira hiszem el, hogy dehogy érdekli őt a Reputation tour harmadik felvonása, mint az őszinte emberbaráti érdeklődést Mao és Sztálin között: ha tényleg igaz lenne, nem kellene bizonygatni.
        - Azért arról ne feledkezzünk meg, hogy amiért valójában ki kellett volna rúgniuk, névleg hogy a Guy Fawkes óta leggoofybb és ezzel szórakoztatóbb összeesküvést hajtottátok éppen végre A Korona ellen, amikor Scooby Doo stílusban rátok világított valami yard~! Te pedig a komszomol emlékérmesek kézműves szakkörének keretein belül még itt is sajnálod azokat a csúnya, gonosz angolokat, miközben 15 évesen az egyetlen dolog, amire kísérletet tettél a Nagy Sztahanov tovaris leszopása helyett, hogy a lehető legtöbb tanárral és diákkal hitesd el, hogy a vörösöknek tényleg nincs lelkük, darling! - sok mindent el tudok hinni és képzelni is a nagy történelmi nagyságok kapcsán - ezek egy része legális és társaságban is kimondható - de azt pont nem, hogy a kínai nemzetszocialista-baráti-anyámnaktitokbankommunista-kínja mentalitás a feketemágiában hempergő Durm-und-Ifjú-Werther-Strang és a soft-launch-szociáldiktatúra után annyira remek gyermeknevelő lenne, hogy ilyen összehasonlításokban mindenképp piacvezető lenne. Talán mégis patrióta vagyok, ha tory szavazó nem is: de ha ma éjszaka a shame-game van terítéken, azt szívesebben játszanám egy pulton, mint egy terepasztalon.

        Nem iszik, nem dohányzik: ez például egy remek tankönyvi példa rá, hogy teszi tönkre az embert az egészség keresése, elhulltanak legjobbaink a hosszú harc alatt, lám. Irináka is így indult, de Joker-baby Romanovnak anno nem kellett bíztatás arra, hogy jól érezze magát társaságba, sőt, csak olyankor látszott önmagának. Kétlem, hogy annyira utált ott lenni, mint utólag claimelné, de ennek belátásához nekem is szükségem volt x évre és napi háromszori étkezésre.
        - Igen? Nem hiszem, hogy te partner lennél azokban a nyelvleckékben. Vagy mégis~? - nincsenek hátsó szándékaim, bár nekem soha nincsenek közvetlenül a botrány előtt sem. Amiről Fawley nem tud, az rendszeresen nekem fáj, ahogy az is, amiről igen: még mindig nem hevertem ki, amikor el kellett magyaráznom neki, hogy néznek ki a nők, mikor tényleg menstruálnak, és nem csak roppant idegesek, mert a so called barátjuk mindent annak néz.
        - Daddy was a Rolling Stone, egy diplomáciai, erre volt dolga, úgyhogy kicsi Désirée felpattant mellé a magángépre, én pedig csatlakoztam hozzá. Kellemeset a hasznossal, és úgyis csak egyetlen befejezése lehet: szétcsalják egymást, aztán tervezik tovább az esküvőt. Tudom, mit akarsz kérdezni, én sem értem a nők viselkedését~. - megvonom a vállam, és már nem is próbálom megtalálni a tömegben. Aki elég bátor, hogy a torykra szavazzon és el is mondja nekem, az biztosan elég bátor ahhoz is, hogy ismerkedjen egy szórakozóhelyen.
 
        - Nahát, milyen kíváncsi lettél hirtelen~! Desi kedves lány, de nem tudod, mit vállalnál vele. Ha rajta múlik, csak a hotel wellnessét és brunchát fogjuk megtekinteni. De oh ez remek téma, BuziPrefiDomi azóta is azzal önkielégít, hogy jelentéseket küld a dilf apjának, Edevane és én túléltünk egy merényletet az exétől, amikor gondolom le akarta vágni a péniszét, hogy ha az övé nem lehet, akkor másé sem.. So called igaz szerelem~. - fújok egy kis nyilat a pult felett: kétlem, hogy bárki annyira józan, hogy ez annak tűnjön, aminek. A varázstitok alaptörvény olyan, mint a kollektív barátnőnk, aki mindent direkt félreért, mindenért azonnal megsértődik, de egy jó sírás után mindent el is felejt.
        - Fawleyval? Próbálod felmérni, visszavághatsz-e neki a kis hetero férfi-rivalizálásért, ami félbemaradt? Az a besúgás a részéről nem volt szép, megbűnhődött érte, ezt biztosan elmondhatom. Én mindenesetre hiszek az emberek jogában arra, hogy a bosszúnak valami.. konstruktívabb módot találjanak, tudod, társadalmi szempontból. Amatőr bádogos vagyok, mindig akadémiai érdeklődéssel fordulok a kérdéskör felé, hogy vajon ha rozsdás a tető, tényleg nedves-e a pince~? - a konstruktív bosszúk címszó alatt Freya Blood csinos fotója található, ez nyilvánvaló Londontól Hoe Chi Minh-ig. A kis nemzetközi konfliktust, amit az alkoholmentes ital okozott, sehogy máshogy nem lehetne méltóképp honorálni - mégiscsak felnőttek vagyunk.

Egy visszafogott mosoly kíséretével megvonom a vállamat, mikor az alkohol és dohány nemfogyasztási szokásaimról érdeklődik. 15 évesen bőven tettem azért, hogy az oroszokról szóló sztereotípiákat erősítsem. Nem a Szellemszállásos buli volt az egyetlen, ahová tetemes mennyiségű vodkát és fenyőpálinkát csempésztem. Sőt, egyszer Prescott képébe is fújtam a cigarettafüstöt, hogy felbasszam, úgy vélem, kiemelkedő sikerrel. Nem mindennapos az, hogy diákokat küldenek el.
A kirúgást követően három nagyon nehéz hónap várt rám, amit nagyrészt az utcán, vagy másoknál csövelve töltöttem el. Elértem a mélypontot, és nem láttam, hogy onnan még törhet az utam felfele. Semmiképp sem szolgált javamra szüleink hozzáállása és engedékenysége a függőségeket illetően, de a testi és lelki épségünk egyáltalán nem számított nekik. Nem voltam több, csak egy hülyegyerek, akit arra képeznek, hogy üssön, amikor kell. Egy feláldozható idióta, akinek áldozatáról majd egy lábjegyzetben emlékeznek meg a történelemkönyvekben, miután az eleve bukott tervük megvalósításra talál. Egy verőlegény, aki majd bepiszkolja a kezét helyettük. Minek így a belső érték? Minek így a szellemi frissesség? Hisz úgyis meghal majd.
Nem, jobb nekem így. A világnak is jobb, ha nem iszom. Megkaptam azóta eleget, hogy nem vagyok elég férfias, csupán mert nem iszom, és volt alkalom arra is, hogy megpróbáltak a tudtomon kívül alkoholt itatni velem. De az ízeket és a szagokat a gyümölcs és a cukor nem tudja teljesen elnyomni.
- Igen, de nem ez’ért mondta, arra az ajtó. -  a poharamban már csak némi gyümölcs és jégkockák maradtak, melyeket kavargatni kezdek a szívószállal. Régi dolgok ezek, amiket még mindig nem tudtam helyretenni magamban. Nem is tudom, hogy álljak neki. Itt nem csak erről az egy iskolai évről van szó, hanem az azt megelőző 14 évről is. Kezdeti lépésnek a káros függőségek letétele például elég jónak tűnt.
Felé fordulva hallgatom a válaszokat a fél tucatnyi kérdésemre – és megannyi más kérdésem is van még! Liliyával és Irinával is rendszeresen levelezek, sőt, néha Oryát is meglepem. De ritkán szoktak szóba kerülni ezek a régi iskolatársak. Nem állítom, hogy életem legszebb éve volt. Viszont mindenképp sorsfordítóak azok a barátságok, melyek ott köttettek. Talán a mai napig a szekta szolgálatában állnánk, ha nem tudtam volna meg, Minerva kis híján az életét veszítette miattunk. Vagy már én szagolnám nagyon rég alulról a mandragórát.
- Nagy hiba. Nagyobb, mint izsmeretlen ételt választani étlapról itt. Vagy naptejet, legyezőt otthon hagyni. – elengedem a szívószálat, és a pultnak könyökölök, ahogy meghallom, az égvilágon semmit se fognak megnézni ebből az országból.
- Nem minden nap utazik az ember Londonból Chongquingba. Nem tehetitek, csak egy szállodát néztek meg! Olyat találtok Londonban is. – egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nekik ennyi elég ebből az országnyi városból. Még közel se járok ahhoz, hogy mindent felfedezzek itt, amit érdemes. Lenyűgöző ez a hegyre épült hely, a mugli technológia és építészet mekkája, és egy, az ő szemük által elrejtett, de virágzó varázsvilággal. A klub, ahol vagyunk, elég magasan van, innen már látszik egy magasztos panoráma a Yangtze folyóra, de ez még mindig semmi mindabból, amit csak ez a város és a közvetlen környéke nyújt. Nem beszélve az ország távolabbi pontjairól, melyeket még alig tudtam felfedezni.
- Ha úgy dontesz, kell egy tour-guide, aki beszéli a kínait is, küldj baglyot. Tudok olyan hot-pot éttermet, ami biztosan többet tud, mint a szálloda. Külön vicces, mikor annyira külföldinek néznek, hogy nem számítanak rá, értem, amit rólam mondanak. -  az ajánlat természetesen valós, sőt, komolyan örülnék is neki, ha Desiréevel nem csak egy luxusszálló wellness részlegén töltenék el a rövid, itt lévő idejüket. Ilyet tudnak otthon is csinálni. Izland a rendszeres vulkánkitörésekkel és az aurora borealissal adott csak rendszeres ingereket, de nagyon nincs ott sok dolog, amit csinálni is lehet. Imádom, hogy ebben a tartomány jogú városban ennek a tökéletes ellenkezője fogad. Csak ez a nyári, negyven fokos hőség, amit olykor nehéz elviselni.
- Hogy izs hívták? Alexandra? Küldök majd Caelcicusnak egy képeslapot, hogy örülök, megmaradt a fütyköse. Dom pedig bekaphatja neki – az apjának biztos bejöttem, annyit basztatott. – felszökik a szemöldököm a sztori hallattán. Már nem is emlékszem rá, hogy hívták Edevane barátnőjét. Rendesen csöpögött a nyál a Mardekár ötödéves fiúhálójában, amikor „Caelcicus” róla beszélt. Simán hihető lett volna attól a sok testnedvtől, hogy az az üvegfal repedt be, ami a Tónak a vízét tartotta távol a klubhelyiségtől.
- Besúgás? Erről nem tudok. Mesélj. – bár annyira nem lep meg. A kezdettől fogva ellenséges volt a viszonyunk. Nagyon azt hitte, hogy ő lesz itt a bika, de engem ennyivel nem tudott lenyűgözni. Nem gondolom, hogy valaha is közvetlenül ártottam volna Fawleynak, de már az első pillanattól tudtuk, hogy mi nem leszünk jóban. Tudja azt Freya, hogy mennyire tiszteletlen volt vele azon bizonyos vonatos eset után? Gusztustalan dolgokat mondott róla, és másokról is. Sekélyes, felszínes srác volt, aki egyszerűen sohasem tudott leszakadni rólam. Nyilvánvaló, kérdésem inkább a kettejük jelenlegi kapcsolatára vonatkozik. De miért… miért is érdekelne? És miért ne bosszulhatnám meg? Mindaddig, míg ebben a bosszú tárgyát képző személy is partner. Válasza után felállok a székről, és a kezem nyújtom Freyának.
- Érdekes filozófiai kérdés... Azt hiszem, az igazi válasz attól függ, hogy milyen eszközöket hoztál a probléma kezelésére. Megyünk vissza táncolni? – hívom magammal. Józanul is tökéletesen jól tudom érezni magam az ilyen klubokban, főleg, ha azt hangos zene kíséri. Csak a ráadás, ha ehhez partnerem is van. Még nagyobb ráadás, ha pont Freya az.

k  u  r  w  a  k  a  r  m  a

十... 九..    八... 七...

  karma kurwa

+18: szégyenítés, rasszizmus, gyilkos szándék említése, incesztus említése, nők szégyenítése, káromkodás, kinkshame, szekták, testnedvek, szexuális tartalom, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Sokat vitatkozhatnánk, miért mondta Prescott egy középkorú luxusfeleség keresetlenségével és humorával, hogy arra van az ajtó - és biztosan számtalan elméletemet is megoszthatnám a témában, mint a menopauza, a faszirígység, amiért a Hipp-hopp, jön Vulk! kezdetű dalocska csak hetedéves mardekáros lányokra vonatkozott, esetleg mert Qcross egójától élő ember nem fért meg azonos irodában (ami alapján bátran vállalhatott volna modellkedést tanárkodás helyett vagy mellett?), netalán mert soha egyikünk sem vette őt komolyan, probably a pszichiátere sem, de kitalálni úgysem tudjuk. Próbáltam én már megfejteni ezt hátulgombolós koromban, mikor megpróbáltam elképzelni, hogy mihez is kezdhetnénk egy remek lámpavas társaságában.. de hölgy ilyenekről nem beszél, ugye, még akkor sem, ha akkor még nem szerepeltek hölgyek ebben a történetben.
        A szektásság viszont szektásság, és lehet, hogy én sem nagyon akarnám elismerni, ha a bölcsőmet a Manson Family ringatta volna - a beleegyezésem nélkül, mert szép dolog ugye a consent, főleg, ha kapásból el is veszik - de azért Joker-baby Romanov is jutott valamire a múltjával kapcsolatban. Jóval önkritikusabbnak tűnik, mint L. Ron Hubbard a saját, Mekkától Medina irányába tartó önismereti illegalitás-what-illegalitás mental breakdownjában, szóval abszolút nem az én dolgom megbökni az alvó sárkányt. Ellenben a másikkal..

        - A nevelőapámnak úgy nagyjából.. havonta-kéthavonta van itt valami dolga, so a nővérem több, mint el van szánva arra, hogy a különböző személyes drámái háttereként váltogassa a legnagyobb és legdrágább városokat, ha épp ahhoz van kedve. Hiába, csodálatos dolog lehet nepotism-babynek születni, nem igaz~? - arról mélyen, sőt, egészen Móriáig hallgatok - a Nerd Stark oldalamat valahogy mindig kihozza a nosztalgia & ha keveset iszom, és értelmiségi párbeszédet folytatok közben - hogy valószínűleg én sem úgy vonulok be a szocialista úttörők barátság-önkielégítésre használatos naplójába, mint aki remegő térdekkel gondol a városnézésre. A vásárlásra? Ofc honey! Megtekinteni Mr. Davy különösen fontos beruházásait és üzlettársaival vacsorázni? Yes, baby! De a kedves kis turista iskoláslány gardróbját otthon felejtettem, és egyetlen magassarkú sem érdemelné, hogy megmásszák benne a Kínai Nagy Falat - mást, esetleg?
        - Milyen lovagias, feltétlenül, ha elengednek, én nem vagyok mugli-nagykorú és a nevelőapám szerint itt sem jelenleg. Megmutatod a bélyeggyűjteményed is? - csak félig viccelek, és félig mosolygok is: Davy az életben nem egyezne bele, hogy egy számára idegennel játsszak Ismerd-meg-Hazádat Kínát körutazást. Davy klasszikus angol hipokrata, a lánya nem is létező felelősségteljességében megbízik, közben az erényeimet félti, miközben azok negyedév első napján a Roxfort Expresszen maradtak, és továbbra is azt gondolom, hogy ott vannak jó helyen.

        Már csak azért sem mutathatom be neki a nővérem, mert csak én fogadhatnék arra, ki teszi gyorsabban tönkre a kis kezeivel a másik idegrendszerén feszülő lehetőségeket - Desre fogadnék általában magammal szemben is, de kétlem, hogy H'Agen' békebeli rasszizmusa ne lenne remek versenytárs egy vitában az angolokkal szemben. Nem-nem, bármit is feltételezek a Kuomintang gyermekeiről, az nem tartozik közéjük, hogy örülnek, ha nekik mindenképp nyugatiak hozzájuk járnak orosz rulettezni egymás türelmével.
        - Alexis Phoenix Dullahan. BuziPrefiDomival élő ember nem tudja, mit érdemes kezdeni, de az apja egy dilf, méltatlanul elhanyagolt kategória, ha engem kérdezel~! Ez kevésbé meglepő, ki ne találna vonzónak egy magabiztos, nála idősebb férfit? - a kérdés merőben költői, mert ha szakított is a családi hagyományokkal, illetve tudom, hogy nem egy klasszikus doppelbanger, azért még mindig megvan az esélye, hogy valahogy akaratlanul is sikerül elérnem, hogy az egész intim hangulat Romanoved legyen - all puns intended.
        - Már nem is tudom, melyik tanár behívatta, hogy súgjon be rólatok.. ötletem sincs, pontosan mit, mert annyira gyanúsak voltatok, mint egy középrossz hidegháborús amerikai film beépülő orosz krémtortája, nem volt igazán mit besúgni, ha meg szerintük volt, azt csak egy olyan lángelme bízhatta egy ötödévesre, aki szerint ez nem a Komszomol legszebb hagyományait eleveníti fel~ - lehúzom az italom maradékát, ami szerencsére további részletekkel nem lát el. Akkor és most sem értem, ki gondolta, hogy Fawley a legalkalmasabb kém, akit csak találni lehet abban a szobában, mikor eleve volt ott valaki, aki jelentéseket írt Daddynek - meg eleve, Mattie boyo annyira volt mindig very demure, very mindful, hogy minden titkát előbb tudtam nála.
 
        - Bármit is jelentett - gondolom, hogy együtt alszol a testvéreddel, vagy hogy szájon csókoltad a bulikán, esetleg hogy elhívta lényegében randira a húgod - azt csak az olyan kivénhedt szatyornyi használt dildók találták érdekesnek, újszerűnek vagy izgalmasnak, mint Prescott. Szerencsére minden hasonló jócselekedet elnyeri méltó büntetését, még ha nehéz is utána ülni pár napig~! - és most udvariasan nem közlöm a további részleteket, mert nem volna ildomos, ennyi azonban járt. Vajon egyetértettem-e abban, hogy előtte jártak-e az épp aktuális pornó-trendeknek a borderline incesztuális érdeklődésükkel egymás iránt? How absurd, nekem is volt szemem, a helyén sem volt két merev fasz - na de az vesse az első faszt, aki nem csinált hülyeséget 15 évesen, nem igaz? Ha valamit nem engedhetek meg magamnak vérfarkasként, az az ítélkezés mások kinkjei felett - minden más free real estate.
        - Szenvedélyem a vízművek, remekül bánok a vörös jelzésű, forró vizes csapok okozta túlfolyásokkal. Továbbá rendszeresen veszek részt red flag parade eventeken. Persze, menjünk~! - vajon melyikünk fog meglepődni, Agent Provocateur, vagy én? Okos lány vagyok, tanultam Siegfried esetéből, bár azt nem mondanám, hogy engem is olyan készületlenül érne egy javelin a gyenge pontomon, mint a germánokat szokta kelet felől..
        - Még senkit sem láttam józanul öregbíteni a hazája becsületét a tánctéren, de mindig vannak.. elsők~? - én elképesztő vagyok, általában el is szoktak képedni, mikor rájönnek, hogy órákig tudok pulton, asztalon, idegeken táncolni a kis platform YSL-ban, de az évek meg a rutin ugye. Őszintén kíváncsi vagyok, mennyire tudja kamatoztatni az anatómiai tudását Mr. Romanov: azelőtt és azután.

Elképzelhetetlennek tűnik, hogy létezik olyan személy ezen a világon, aki megmondja Freya Bloody Fuckin’ Freyának, hogy mikor mehet, hova mehet, kivel mehet és mit csinálhat. A saját háztársai hivatkoztak rá úgy, hogy ő a megtestesült „absolute menace”, és hallottam már úgy nyilatkozni tanárról (megjegyzem, teljesen megérdemelten), hogy kalapom emelhetném miatta.
Aztán egyúttal ismerem fel a rejtett veszteségek újabb lépcsőfokát, melyet a szektának köszönhetek. 15 éves önmagam a világ legszerencsésebb emberének érezte magát, amiért oda született, ahová. Sok víz lefolyt azóta a Jangcén és a Temzén. Már úgy gondolom, bár bárhová máshová születtünk volna. Elképzelt, sosem volt múltamban olyan személy lehetek, akinek nem kell állandóan védenie önmagát. Akinek nem szükséges szűkszavúsággal és egyszerűen bunkósággal hátráltatásra késztetni bárkit, aki szóval illeti őt. Valamilyen szinten talán irigy voltam Caeliusra és a barátaira, akiknek a legnagyobb problémájuk én voltam, az idegen, de eközben élhették és élvezhették az életüket. Nem a szüleik háborúját vívták, hanem nagyon is a sajátjukat. Lehetett volna minden másként, ha nem csak holmi Nagyobb Jó eszménye mögé bújva kellett volna kiszolgálnunk az igényeiket.
- Aaaaaah, hogy úúúúgy. – csodálkozok rá az információra Fawleyról. Soha nem néztem ki belőle, hogy egyáltalán két komplex számot össze tudjon adni, nemhogy még ő legyen az a személy, aki a legtöbb jelentést adja le rólam. Persze Domról lehetett tudni, hogy nem csak a leckéjét körmöli magába gubózva, és laposan pillantva rám, de hogy pont Fawley! Majd el kell mesélnem Liliyának. Haragnak nyoma nincs rajtam – a helyében én is így tettem volna, bár már nem merem azt mondani, ügyesebben, hiszen mindezt úgy tudta csinálni, hogy nekem évekig sejtésem se volt róla. Nem, nem haragszom Fawleyra, csak továbbra is ki nem állhatom.
- Lehetett Vulkanov is. De igazgató se zárt a szívébe, pedig esküszöm, nála igyekeztem nagyon. – felnevetek az egészen, míg a kezét fogva visszaindulunk a klubba. Nem mai dolgok ezek, a nosztalgia pedig mindent megszépít. Ezek alapján a legizgalmasabb dolog pedig csak az lehetett neki, hogy együtt alszok a testvéremmel, akivel közösen fogantunk, úgyhogy természetesen mindent együtt csináltunk. Máig nem értem, mi abban a baj, ha kifejezed a szereteted valaki iránt, akit tényleg, őszintén, feltétel nélkül szeretsz. Szerintem a világ többi része csinálja rosszul. Ők az abnormálisak. Ráadásul a Movrede-ikrek nekem néha úgy tűnt, hogy ki nem állhatták egymást, pedig ők tükörképei is egymásnak. Még tökéletesebbek ilyen szempontból, mint mi lisichkával, hiszen minden alkalommal a másikat láthatják minden tükröződő felületen. Mégis meggyőződésem, hogy vannak pillanatok, amikor meg tudnák fojtani egymást.
- Figyelemre méltó portfólió! Szóval egyfajta hidraulikus szakértő vagy? Mit gondolsz, a szivárgó csövek megjavítása metaforikusan a belső harmóniát is helyrehozza? – nyitom az ajtót, hogy visszatérhessünk a tömegbe. Először Freya mostohanővérét, illetve a gyakornoki társaimat próbálom megkeresni, de ebben a tömegben, mint halottnak a csók. Sorakozik azonban pár pincérnő, mindannyian fókuszáltan az egyik box felé tartanak, tálcájukon egy-egy üveg, jéggel teli vödörben pihenő Armand de Brignac-kal. Nem mintha egyébként biztatás kellene az itt lévőknek. Egy a baj a kínaiakkal, egyáltalán nem tudnak inni. Mindent egyszerre akarnak, és nagyon hamar egy zöldség szintjére butulnak egy-egy éjszaka alatt.
Az irányt a villódzó neonfények játékában invitáló, zsúfolt táncparkettre veszem. Liliyával a mozgás mindig is fontos része volt életünknek, bár kifejezetten tánccal inkább csak ő foglalkozott kettőnk közül. Még ha profi nem is vagyok, azért látszik, hogy nem először járok ilyen helyen. Először talán akkor, amikor Yuyong szakított velem, és a csoporttársaim meggyőződése szerint itt lehet a legjobban felejteni.
Próbálom elkapni mind a zene, mind Freya ritmusát, összhangba kerülni a mozdulataival, egyszerre lépni és lélegezni vele, mintha már ezerszer táncoltunk volna együtt, nem számít, hányan vannak körülöttünk. A szándék éppen csak sejthető. A világ beszűkülni látszik Blood jelenlétére és a zenére, ami egyébként is túl hangos ahhoz, hogy beszélgetni tudjunk. A basszusa azonban kellőképpen lüktet ahhoz, hogy felvegyük rá a ritmust.