Anne-Rose Tuffin

[kindness]

"The world can be a nasty place
You know it, I know it, yeah
We don't have to fall from grace
Put down the weapons you fight with

And kill 'em with kindness
Kill 'em with kindness
Kill 'em, kill 'em, kill 'em with kindness
Kill 'em with kindness
Kill 'em with kindness
Go ahead, go ahead, go ahead now

We're runnin' out of time
Chasing our lies
Everyday a small piece of you dies
Always somebody
You're willin' to fight, to be right

Your lies are bullets
Your mouth's a gun
And no war and anger was ever won
Put out the fire before igniting
Next time you're fighting

Kill 'em with kindness..."

[There is bravery in being soft]

There is bravery in being soft

Még mindig emlékszem a nyüzsgésre a King's Cross pályaudvaron, amikor a 9 és 3/4-ik vágányt kerestem. Hiába voltak ott a szüleim és a családi testőr, én mégis rendkívül elveszettnek éreztem ott magamnak. Nem sok híja volt annak, hogy a szüleim kijelentsék: ez felesleges időpazarlás, és befejezzük ezt a bohózatot, amit boszorkányképzőnek neveznek.
Aztán valahogy sikerült megtalálnunk egymás a 9. és a 10. peron között. Látszólag két, eltérő világból érkeztünk - ez már az öltözetünkön és a családi kíséreten is meglátszott. Mégis megvoltak azok a jelek, amikből felismertük a közös metszéspontot. Egy pillanatra átfutott az agyamon a kérdés, hogy vajon te is olyan vagy-e mint én, és hasonlóan tanácstalan, ha a varázsvilágról van szó.
Aztán kettőnk között egy sietős felsőbbéves suhant el, csomagjai tetején egy bagolykalitkával. És valahogy mindketten megértettük, hogyan tovább.
Az évek során egy csendes, visszahúzódó lányt ismertem meg benned, akivel rengeteg közös pontot találtam. Nem értem, miért olyan kicsi az önbizalmad, hiszen semmi okod szégyenkezni, és szerénynek sem kellene lenned.
A nyári egyezségünket pedig számon tartom rajtad – igen, arra a tetoválásra gondolok.