Mathias Roucus
alapokjelszó || "Harry Potter, gyereket akarok tőled!"
teljes név || Mathias Roucus
becenév || Roku (bár nem sokan hívnak így)
nem || férfi
születési hely, idő || London 1985. 03. 08
kor || 12
faj || ember
vér || fél
évfolyam || első
a múlt 1985 március 8.-án születtem Londonban. Aznap úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék. Mikor megszülettem rendellenességek léptek fel. Nem sírtam fel sok ideig. A tüdőm nem akart dolgozni, ezért nem kaptam levegőt. Azt hitték hogy halott vagyok, de egy idő után felsírtam, s csak úgy sírtam és sírtam. Az orvosok szerint kész csoda volt, hogy mégsem haltam meg. Sok ideig voltak aszmás tüneteim, amik mostanáig kísértek.2éves koromban anyukám meghalt. Éppen hazafelé tartott. A barátnőjével volt nyaralni (egy hétvége házimunka nélkül...), de útközben karamboloztak. Nagyon súlyos sérülései ellenére nem halt azonnal meg, hanem pár hét múlva a kórházban halt meg.
Ezután apámmal elköltöztünk a nagybátyámhoz, és ketten neveltek. Mindketten varázslók voltak, de igazi varázsló neveltetésem nem volt. A nagybátjám sokszor befojásolta apukámat, mert jó tippeket mondott mindíg is, de ez lassan a mániájává vált apám kijavítása. Nagybátyjám nagyon szerette a muglikat. A varázstudást leszámítva okosnak tartotta őket. Gondolta, hogy mégis jó, ha majd mugli iskolába is beírnak. Mindig is szerettem a logikai játékokat. Már 7 éves koromban kiraktam egy rubikkockát, amit apám nem nagyon szeretett látni. Állandóan azt mondta: "Ó, már megint vacak mugli játékokkal játszol kisfiam?" Az apukám nem szerette a muglikat, mert ostobának tartotta őket.
3-4 éves koromban apám sokat beszélt a Roxfortról.
- Fiam, te leszel a Roxfort legjobb diákja - mondta - Ha nyáron hazajössz, naponta átismételjük a bűbájokat. Majd meglátod - én persze csak értetlenül néztem, mivel semmit sem értettem belőle.
- Hagyjad George! - mondta nagybátyám. - Majd minden a maga idejében. Amit mondasz, arról azt se tudja mit jelent. Elmagyaráztad neki egyszer is, hogy mi lesz vele?
Apám és nagybátyám mindig is a jövőmről veszekedtek.
- A fiam auror lesz. A legjobb! Hidd el Jack.
- George, majd az lesz ami lesz. Ő eldönti mi akar lenni. - mondta a nagybátyám. Én titokban mindig mellette álltam. - De az csak az ő javára válna, ha mugli iskolába is beiratnád. - Apám persze (mint nagybátjám szinte minden tanácsát) ezt is megfogadta.
7 éves koromban kerültem be egy általános iskolába. Én nem nagyon szerettem. Itt könnyen szereztem barátokat, de azok mind-mind kihasználtak engem. Nem nagyon szerettem a muglikat eleinte. A jegyeim nem mondhatóak rosszaknak, kivéve a magatartás. Ez is csak a véletlen balesetek miatt volt. 9 éves koromban apa és a nagybátjám elmagyaráztak sok-sok mindent a varázslókról, és hogy erről senkinek sem szólhatok.
Amikor 10 éves lettem szülinapi ajándékból elmentünk piknikezni. Bár piknikre nem szoktak távol menni, de mi jó távol mentünk othonról, távol a városoktól, faluktól, ahol senki se jár. Azért mentünk ilyen távolra, mert apa és Jack megmutatták hogy kell repülni seprűvel. Nagyon csodálkoztam, a repülésen. Megmagyarázták mi az a kviddics, és hogy hogy kell játszani. Beszámoltak a négy labdáról meg a szabályokról. Azóta imádom a kviddicset.
12. születésnapomon egy levelet kaptam, a Roxforttól. Apám örvendezve kiáltotta: "Tudtam! Tudtam!" Nagybátyám csak helyeslően és biztatóan bólogatott. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mert még nem gondoltam mibe csöppentem. Tudtam, hogy varázsló vagyok, mert történtek már balesetek. Például egyszer, mikor anyukám utált öccse eljött hozzánk, hogy anyám dolgaiból a neki legfontosabbat (ami nekünk nem kellett) elvigye, akkor nagyon felidegesített egy bizonyos mondattal. Azt mormolta maga elé, hogy "Hát igen! A húgom az utca szélén álló bizonyos nőktől se volt sokkal jobb..." Ettől annyira bedühödtem, hogy már szinte nem is láttam semmit a dühtől. A nagybátyám (anyai ágon) hirtelen nekivágódott a falnak, és elborult. Csak ketten voltunk a szobában, ezért nagyon megijedtem. Kirohantam a szobából, mintha semmi sem történt volna. Az "áldozat" utánam rohant ki, de nem állt meg előttem, hanem rohant tovább a kijárati ajtó felé, és viszont nem láttam.
Apukámmal útban a Roxforti vonat felé elmesélte, hogy mit kell tennem, és hogy a legszerencsésebb, ha a Hollóhátba osztanak be. Nagybátyám, viszont azt szerette volna ha a Griffendélbe kerülnék. Mindketten elmagyarázták, hogy milyen tulajdonságú emberek hova kerülnek. Én csak kíváncsian vártam, hova kerülök...
Apukámat mindíg is szerettem és tiszteltem. Sokat játszottunk együtt. Jack nagybátjámmal nem játszottam sokat, mert ő általában a Mágiaügyi Minisztériumban volt. Én persze nem tudtam sok ideig, hogy hova szokott elmenni. Ha hazajött, akkor a dolgozószobájában ült, és pergameneket meg könyveket rakott ide oda. Apukám nem dolgozott, csak Jack hozott haza pénzt, így nem voltunk valami gazdagok. Anya halála előtt ő is a Minisztériumban dolgozott, de utánna már nem érezte úgy, hogy fojtatni tudná. Amit kértem általában megkaptam, mivel nem nagyon kéregettem sok mindent. Elég volt nekem a rubikkocka. Mindíg azzal játszottam, ha épp nem tanultam, olvastam vagy apával játszottam. Tv-nk nem volt, csak a nagybátjámnak, hogy láthassa a mugli híreket. Az a két dolog, amit nem vett meg az apukám Jack tanácsára, az a saját tv és számítógép. Jack sem nagyon akart számítógépet mert túl nagy kiadás lett volna. Így is kevés volt a muglipénzünk.
jellemKicsit ügyetlen vagyok, nem túl beszédes, de annál inkább bátrabb. Jól éneklek és rajzolok, de erről senki se tud. Szabálytudó, barátságos, okos vagyok. Nem hencegek, és sosem állok a középpontban, sőt inkább kimaradok a bulikból. Megvetem azokat, akik nagyra vannak aranyvérűségükkel. Barátságos vagyok mindenkivel, akinek hiányzott egy szülője, mivel tudom, hogy milyen rossz, ha nincs anyukánk. Könnyen szerzek barátokat, de mégis nagyon megválogatom őket. Erőmet sosem fitogtatom, de nem én vagyok a leggyengébb. Hajlamos vagyok türelmetlenségre, és utálom azokat akik anyámról bármi rosszat mondanak. Nem érdekel, hogy ki milyen házban van, bárki lehet bunkó, és bárki lehet barátságos. Általában többet beszél és kérdez a kelleténél.
apróságokmindig ||
-Barátság
-Tanulás
-Olvasás-Kviddics
-Háziállattartás
-Rubik kocka
-Mugli játékok
-Varázslósakk (vagy egyszerű muglisakk)
soha ||
-Voldemort-Halálfalók
-Hencegés
-"Túl sok beszéd"
-Nagyképűség
-Vadállatok
-Gépjárművek
-Jóslástan
dementorok || Robbanás, tűz, anya arcképe, sikítása, és még sok más ami az ütközésben történt.
mumus || Nagybátyámat (anyai ágon) látom, aki feldühödve ordibál velem.
titkok ||
A nagy titkom, amit utált nagybátyjával tettem, azon a napon, amikor el akarta vinni anya
fölösleges dolgait. És amikor verekedtem az egyik osztálytársammal (akkor voltam először igazán dühös). (lásd: szerepjátékpélda)
Néha énekelek, amit senki se tud rólam, és nem is hallott még senki, jó hangom ellenére.
Szabályos naplót vezetek. Erről se tud senki csak én. Ebbe naplóba rajzolom rajzaimat is.
rossz szokás || Ha valaki anyát csúfolja, annak egyből nekimegyek. Néha, a kis helyeken (pl.: autó) rám tör a klausztrofóbia. Ha ideges vagyok harapdálom az ajkamat. Néha magamban beszélek. Ha unatkozok, akkor magamban dúdolászni szoktam.
a családapa || George Roucus, 35, Angol, varázsló
anya || Annabell Grow, 33, Angol, mugli RIP
testvérek || -
családi állapot || egyedülálló
állatok || Reko (Bagoly) De igazából a család bagja, Pötyi (Puffskein)
külsőségekmagasság || 137 cm
tömeg || 35 kg
rassz || európai
szemszín || Éj fekete
hajszín || Fekete
különleges ismertetőjel || Fekete szemem, mely néha komoly és dermesztő, legtöbbször kedves és meleg. Majdnem profi pókerarcos vagyok

(Bár amikor nem figyelek oda rá, akkor az arcom mindent elárul gondolataimról.)
kinézet || Ápolt simára fésült hajjal, mindig rendezett ruhában járok. Semmi kosz, semmi sár, bár nem vagyok tisztaságmániás. Cuki kisfiús mosolyom van

.
egészségi állapot || néha rám tör a klausztrofóbia, könnyen megbetegszek, ha anyáról van szó könnyen elvesztem a fejem
a tudásvarázslói ismeretek || Túl vagyok első félévemen, és az osztályelsők között vagyok. Ebből a félévből mindent tökéletesen tudok. A kviddicset jól ismerem, sok könyvet olvasok/olvastam róla.
mugli képzettségek || Jól énekelek, és kicsit tudok rajzolni. Állatokkal nagyon jól bánok.
pálca típusa || 10 hüvelyk. Juharfából készült, egyszarvú szőr maggal
különlegesség || nincs
szerepjáték-példaEgy fényes déli nappalon kezdődött. Általános iskolában voltam. 3.-os koromban. Éppen fogócskáztam a barátaimmal. Nagyon fújt a szél, de közben meleg volt. Én voltam a fogó, és éppen kergettem valakit. Pár centire volt, hogy elkapjam, de nem sikerült. Sokan voltak, akik sokkal gyorsabbak voltak nálam. Már nagyon fáradt voltam, de végül sikerült elkapnom valakit.
- Nem ér! - mondta. - Csak a pólómat fogtad meg, és az nem számít. Csak akkor számít ha teljesen hozzám érsz.
- Nem csak a pólódat fogtam meg. Tudom, hogy rendesen megfogtalak, ezért te vagy a fogó. - válaszoltam vissza.
- Tök mindegy! Úgy is simán elkaplak, és megint te lehetsz a fogó. Nem tudom mért vagy ilyen lassú, talán egy kicsit félresikerültél... - majd egy széles vigyort vetett arcára.
- Hogy érted? - kérdeztem nyugodtan.
- Öröklés útján lettél ilyen béna. Az ügyetlenséged, a lassúságod... chh! Biztos a k...a anyádtól örökölted.
- Ezt vond vissza!
- Mi van? Béna Róka keménynek érzi magát? - válaszolta. Teljesen elborított a méreg. A nap langyos sugarait most égető tüskéknek éreztem. A szél simogatását pofonoknak éreztem. Forgott velem a világ, mikor hirtelen arcon töröltem a velem szemben álló srácot. Az ütéstől hátraesett, én pedig a lendülettől estem utána, aztán egymáson feküdtünk, és úgy birkóztunk. Két vállra fektetett, és nem tudtam mozdulni. Izegtem-mozogtam, de mégsem tudtam lelökni magamról. Egyre dühösebb lettem, aztán hirtelen minden megváltozott. Mintha teljesen elgyengült volna. Lazán ledobtam magamról, és most már én voltam felül. Róla a tanár rángatott le. Az egészet úgy állította be az a fiú, mintha ok nélkül rátámadtam volna. Persze ő semmit sem kapott, de viszont a legelső ütésem nagyon fájt neki a bunyó után is. Miután vége lett az iskolának az a fiú ott állt az egyik téren, és odakiáltott nekem.
- Hé Béna Róka! Ha nem félsz, tőlem gyere ide!
- Miért mennék?
- Miért mennék? - utánzott lányos hangon. - Félsz? Nincs merszed? Ezt is anyukádtól örökölted? - Ez megint nagyon felzargatott. Odamentem a térre elé, ahogy ő akarta. A téren sok bokor volt. Szobrok is voltak, és középen egy szökőkút. Néhol még óriási nyírfák is álltak. - Most nincs esélyed. Nincs itt tanár aki megment. - mondta, és mellette a bokrok mögül előjött két testesebb alak. Mind rám akarták vetni magukat, de én arrébb szökkentem. A lendületről ismét elestem. Így már nem volt esélyem. Az idegességem közben megint csak nőtt, és nőtt. Ennyire nem voltam ideges egész életemben. Félelmetes volt: Úgy éreztem meg is tudnám ölni őket, ha tudnám. Nem tudtam mit gondoljak, és nem tudtam miért vagyok dühös. A
iúk egyszer csak ugrottak egyet felém, de mielőtt elrugaszkodtak volna megálltak, és megtántorodtak. Nem tudtam mire vélni, de felpattantam és elrohantam.
EgyébViszonyok:Voldemort: Megvetem és félek tőle. Semmiben sem értek egyet vele.
Harry Potter: Nagy rajongólya vagyok, de csak a hátsó sorból

Nagyképű aranyvérűek: Rühellem őket. Aszthiszik, hogy övéké a világ, pedíg rendszerint jobb vagyok náluk

Mugli csemeték (sárvérűek, de én nem mondom ki): Semmi balyom sincs velük.
Szoktam segíteni Madam Cvikkernek elrakodni a kint felejtett könyveket (Én kis aranyos

).
ui.:
A "Ha nyáron hazajössz, naponta átismételjük a bűbájokat." úgy értettem hogy elméletileg
Tudom hogy a bűbájgyakorlat kiskorúak számára tilos.