My sweet diary

Kedves naplóm!

Szörnyű délutánon vagyok túl. Lementem az egyik összekötő hídhoz gyakorolni, persze a Converse cipőmet vettem fel, mint minden ilyen alkalommal és összefutottam egy fiúval. Nem, nem úgy értem, hogy egy fiúval, hanem, hogy egy olyan fiúval, aki borzasztóan nyomulós volt és bunkó. Soha többé nem akarom látni, bár ez sajnos elkerülhetetlennek látszik, ugyanis hetedéves és hugrabugos. Vagyis egy házba osztott be minket a süveg, nem mintha lenne bármi közös is. Dehogy! Még a gondolattól is irtózom. Fúj!
Először felajánlotta, hogy segít SVK-t gyakorolni, így hát párbajoztunk.
Ne aggódj! Nem sérültem meg. Aztán meg libának nevezett és feladta. Bevallom eléggé szánalmasnak tartottam egy felsőbb éves fiútól, de a gyengeség mi mindenre nem képes, igaz-e.
Aztán mikor már menni készültem, odajött hozzám és lesmárolt. Bizony. LESMÁROLT.
Soha többé nem akarom látni, mert akkor megint az orrába rúgom a golyóit.

Egyébként jól vagyok. Hamarosan megyek fürcsizni, csak még Abby foglalja a helyet, így meg kell várni, míg teljesen lecsutakolja magát, ami bizony nagy feladat. Hát akkor ennyi volt mára. Remélem nem fogok rosszat álmodni, mert ha igen akkor az Lashawn Elwyn számlájára írható.

Cupp-cupp…

Kedves naplóm!

Istenem, nagyon sírok… szóval kedves naplóm! Ma végre megtudtam, hogy ki ölte meg a szüleimet. Hogy kitől? Sajnos nem mondhatom el, mert ha ez a napló valaki illetéktelen kezébe kerül, akkor…
Brandon volt. Brandon, érted!? Nem tudom elhinni! Istenem, hogy tehette! Miket titkolhat még előlem? Kiket ölhetett még meg hasonló módon? Azt tudtam, hogy halálfaló, de nem gondoltam volna, hogy képes lenne erre. Soha. Nem lehet. Nem tudom, mit tegyek. Itt hagyom. Azt hiszem, ezt kell tennem. Elhagyom Brandont. Megtagadom. Már nem akarok hozzá tartozni, tőle függni. Már nincs senkim rajta kívül, így a nevemet is lehet, megváltoztatom, csak, hogy nehezebben ismerjenek fel, legalábbis a halálfalók. Brandon biztosan kerestetni fog és én nem könnyítem meg a dolgát. Már csak valami jó kis nevet kell találnom és…
Istenem, de nehéz. Szeretem a bátyámat és soha nem döntenék így, hogy elhagyom, de most meg kell tennem.  
Biztosan megpróbál majd megállítani, éppen ezért írom le ide, hogy biztos legyek a dolgomban, ha újra olvasom és, hogyha akármi is történik velem, akkor mindenki megtudja, hogy ki volt a szüleim gyilkosa. Azt hiszem, most megyek. Viszlát, naplóm… Emma Graynek vége… elmegyek.. elmenekülök, azt hiszem nevet is változtatok... igen, a régi életemnek annyi...

[Csak egy levél, egy ócska papír, melyet itt hagyok magam után...]

Csak egy levél, egy ócska papír, melyet itt hagyok magam után...