Barbara Lizandra Kenneth

BARBARA LIZANDRA KENNETH

jelszó || „Csíny letudva!”
teljes név || Barbara Lizandra Kenneth
becenév || Barbi, Liz
nem || nő
születési hely, idő || Godric’s Hollow 1980. május 6.
kor || 17 éves
faj || ember
vér || aranyvérű
évfolyam || 7. évfolyam

Az első pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegődsz egy idegen világban.
A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra.

1980. egy májusi napján gyereksírástól volt hangos a falu. Akkor láttam meg a napvilágot, Godric's Hollowban. Akkor még nem tudtam, milyen élet vár rám, tele boldog pillanatokkal, s mély csalódásokkal. Édesapám, Argus Kenneth, a kiváló auror, és remek apa. Mindig támaszkodhattam rá, s repülésre jól tanított, ha elbuktam, Ő ott volt, hogy felsegítsen és együtt túllépjünk a kudarcon. Édesanyám, Isabella Kenneth cikkeket ír a Reggeli Prófétának. Sosem mondta, hogy "nem". Mindig óvott és védett, akármilyen helyzetben mellettem állt, még ha igazam sem volt.
Egyetlen drágaságom, a húgom. Chloe. Ő most elsőéves a Roxfortban. Őt imádom a legjobban, rá mindig figyelek, nehogy baja essék, s én védem a kicsit, ki most megnőtt most már.

"Nektek szólok, drága jó családom!
A legfontosabbak ti vagytok ez az első szabályom,
Először a sorban te Édesanyám, ki nekem soha nem mondta azt hogy talán.
Mindig mindent azonnal megtettél,erődön felül önzetlenül szerettél,
Soha nem kértem hogy gondoskodj rólam, de mégis ott pihentem vigyázó karodban.
Mennyi idő, mennyi áldozat, és nincs más csak egy, csak egy változat,
Ami arról szól hogy én szeretlek téged, és tudom jól te ezt viszont érzed.
Lehet néha szemtelen voltam és jó pár dolgot nagyon eltoltam,
De látom már hiába szidtál, mert szíved még akkor is szeretetet diktált.
Köszönöm neked azt a rengeteg időt, hogy vigyáztál rám míg a lányod felnőtt,
Bár a szemedben most is gyerek vagyok, így tudom tőled még rengeteget kapok.
Hiába nem kérek te mindig is adsz majd, engem az életben nem más csakis az hajt
Hogy ezt a sok jót tudjam visszaadni, ígérem így lesz még ha bele is fogok halni!

Édesapám a legjobb tanárom, neked is ezt a levelet szívemből ajánlom,
Éjjel és nappal dolgoztál érte, hogy a családodnak mindig legyen étke.
Mikor hazaértem telt asztal várt, de ezért mind mennyi véres verejték szállt.
Mindent megkaptam amiről álmodtam, és tudom néha a dühöt rád hoztam.
Te voltál ki engem megtanított arra, hogy soha senkit ne hagyjak bajba.
Köszönök mindent mit adtatok nekem
És higgyétek el mindig boldog vagyok, még akkor is amikor nem mosolygok.

Nagyszüleim mennyi történet, csak kering a fejetekben mint az örvények,
Rengeteg élménnyel gazdagodtam,mikor veletek sokáig tartózkodtam.
Rengetegszer óvtatok vigyáztatok rám, és csak egy köszönet ez a rövidke levél.

Drága jó Húgi, téged is imádlak, sokszor a fejedhez vágtam a hibákat,
Amit úgy véltem te okoztál, de persze mindent helyrehoztál.
Rengeteget hülyültünk, játszottunk éveket, jó látnom újra a régi képeket.

Keresztszülők, köszönöm nektek, elvállaltátok hogy mellettem lesztek,
Ott voltatok mikor víz alá tettek, és esküdtetek hogy második szüleim lesztek.
Köszönöm nagybátyám a rengeteg segítséget, hogy ez a hülyegyerek a medencében evickélhet.
Amikor csak kellett támaszt nyújtottál, és a vizsgákra engem jól felturbóztál.
Nagynénémnek köszönöm szépen, aki akkor gondozott amikor csak kértem
Ha kellett mindig elláttál, hogy távozzak tőled erre soha nem vártál.

Unokatesóim számtalan élmény, sokszor ott voltatok ahol csak én,
Bianca te védtél, mivel nagyobb voltál, én meg védtem a kicsit, ki megnőtt most már.

Köszönök mindent, a sok jót az egész családnak,
Remélem ezek a szavak valamikor talán célba találnak.
Egyetlen levél csak ez az egy irat, mit mindenkire ráhagyok.
Hogy tudjátok értsétek meg, nincsen nincs fontosabb nálatok!"

Tíz éves koromban jelentkeztek arra utaló jelek, hogy boszorkány vagyok. Tárgyak rezzentek meg mellettem, amikor dühös voltam, amikor megijedtem egy patkánytól, az hirtelen átváltozott egy pohár vízzé.
1991-ben jött egy levél, hogy felvettek a Roxfortba. Anya és apa nagyon örült, hiszen egy angol mágus életében a Roxfort az életének egyik főpontja.
Az Abszol úton vásároltunk be. Természetesen, mint minden angliai én is Ollivanderhez mentem pálcát csináltatni. Amint beléptem a boltba, már mondta is mi lesz a megfelelő. Vörösfenyő-pálcám markolata egyszerűen mesés! Gyönyörű kidolgozás, átváltoztatásra kitűnő pálca. Az, az egyik kedvenc tantárgyam, amúgy is. Háziállatként a szüleimtől egy gyöngybaglyot kaptam, meg egy édes, fehér törpegolymókot.
Nem kellett bemutatni nekem a Roxfortot, hisz rengeteget hallottam már róla, nem is beszélve a diákok házairól. Mindegyikről meg van a saját véleményem, bár ezt nem szeretem hangoztatni.
Mardekárosok. Akkor még nem igazán tudtam milyen emberek is járnak oda, de később, a visszajelzések nem voltak a légbiztatóbbak. A hollóhátasokkal nincs bajom, sok rendes arc van állítólag köztük. Csak rengeteget tanulnak, és valahogy nem tudom elképzelni, hogy olyan sok szabadidejük lenne. A hugrabugosok benyomásom kedvesek és viccesek, talán a griffendélen kívül velük vagyok igazán barátságban.
Mint minden barátnőm, én is a vörös-arany színeket képviselő házat választottam volna magamnak, ha lehetett volna választani, hiszen a legjobb mágusok, is onnan kerültek ki! Minden családtagom eddig griffendéles volt, onnan tömérdek embert ismerek. És én magam is odaakartam tartozni, ha törik, ha szakad.
Az első évem nagyon jól telt. A Roxfort teljesen elvarázsolt. A sok folyosó, udvar és a diák élet hangulata... Csak hát néha eltévedtem. Mikor megtudtam, hogy lehet tanulni seprűn lovagolni, én majd kiugrottam a bőrömből. Imádtam a kviddicset, sok meccsre el is vitt apa. Az egyik álmom az volt, hogy nagy kviddicsező legyek. De sajnos ez az álmom is szertefoszlott, amint felültem egy serprűre, mivel szörnyen repülök. Kis híján leesek a seprűről, nem egyszer kellett a gyengélkedőre vinni, seprűlovaglásóra alatt. Nem igazán szeretek lógni, de hát egyszer-egyszer jól jön nem? Aránylag jó tanuló vagyok. Viszont szeretek minden csínyben benne lenni. Egyik kedvenc elfoglaltságom a Roxfort kacskaringós folyosóit róni, újak után kutatni. Ez eddig minden évem kitűnő volt többé-kevésbé, kivéve a negyedik tanévemet. Annak az évnek a nyarán rettenetes dolog történt.

"Miközben megpróbálunk mindent megtanítani gyermekeinknek az életről, gyermekeink megtanítják nekünk, hogy miről is szól az élet."

Szörnyű volt, a mai napig nem is értem, hogy bírtam ki azt az időszakot. Chloet elrabolták. Apa auorságának volt köszönhető… Állítólag halálfalók voltak, nem sokkal volt a Trimágus Tusa után. A minisztérium tagadta, hogy bármi köze is lenne az ügynek a halálfalókhoz…. de mi tudtuk. Ettől kezdve végig hiszünk Harry Potternek is aki azt állította, hogy Ő Akit Nem Nevezünk Nevén, visszatért. Chloet súlyosan megkínozták… A hallottak alapján Cruciatussal is kínozták őt, megannyi átok mellett. Pénzt követeltek az életéért. Végül apuéknak egy auror csoporttal sikerült kimenteniük őt. Be kellett vinni a Szent Mungó Varázsnyavaja és Ragálykúráló Ispotályba. Rettentően féltem, hogy lesz valami az én húgocskámmal. Majdnem kómába esett, de végül is felépült. Akkor jelent meg Ő: Rita Vitrol.
Gyűlölöm, utálom, megvetem! Még egy ilyen nőszemélyt… olyan cikket írt az esetről, hogy én esküszöm, hogy majdnem… de végül is nem. Anyunak sikerült elintéznie, hogy a Reggeli Próféta nem adta le, hála az égnek. Utálom azóta, de más is változott: azóta mindig rajta tartom a szemem Chloen. Nem engedem, hogy még egyszer valami rossz történjen vele… Akkor inkább velem…

Ötödik tanévem elég fárasztó volt. A sok tanulás az RBF-re. Áh, szörnyű volt… Inkább mentem volna esténként le Roxmortsba… Bár, ha a tovább tanulásra gondolok, nem is bánom.
Felnőttként aurorrá szeretnék válni, apám után. McGalagony szerint van is esélyem rá, hogy felvegyenek az Aurorakadémiára, mert minden tehetségem meg van hozzá, csak csiszolgatni kell az erényeket. Főleg az átváltoztatáshoz.
Ez vagyok én az egyetlen és megismételhetetlen Barbara Lizandra Kenneth.

Egy tipikus tinédzser lány, barátkozós, vidám. Szeret (vagy talán akar) sok mindenkivel jóban lenni, ám nem mindig sikerül. Sok mindenki szerint hangulatfüggő, s ezt igazolja azok a napok, amikor valami miatt elkenődött, egész nap nem lehet hozzászólni.
Borzasztóan kitartó egyéniség, ha kitűz egy célt, a végsőkig harcol érte.
Sohasem engedi, hogy sírni lássák, erősnek mutatja magát, ám ha senki sem látja sokszor sír.
De még a barátainál is jobban szereti a húgát. Nem tudja, mit tenne ha valami baja esne, sokszor anyáskodik felette, de minden diák tudja mi történt. Ha még pletykák is terjengenek akkor is.
Muglikhoz való hozzáállása igazán dicséretre méltó. Kifejezetten szereti a mugli-ruhákat, gyakran jár abban, s a mugli-kozmetikai hobbinak hódol.

mindig ||
- Clhoe,
- barátok,
- szenvedély,
- bulik,
- kviddics,
- átváltoztatástan
- színes ruhák
- James, Caleb
soha ||
- Rita Vitrol,
- dementorok,
- csalódás,
- patkányok,
- Perselus Piton
dementorok || Ha dementorok közelébe kerül, felvillan a kép, ahogy a húgát kínozzák. Nem egy valós emlék, a saját képzeletének szüleménye, ami talán rosszabb is, mint a rendes emlék.
mumus || Vámpírok
titkok ||
1. Köldök piercingje van,
2. Hisztis Myrtle-t dobálja könyvekkel ,
3. két hetente, este lejár Roxmortsba, a Három seprűbe egypár diákkal
rossz szokás ||
- fiúk közelében csavargatja a haját,
- rettentő könnyen elpirul

apa || Argus Kenneth; 40 éves aranyvérű
anya || Isabella Kenneth; 37 éves aranyvérű
testvérek || Chloe Jeniffer Kenneth; 11 éves aranyévű
családi állapot || egyedülálló
állatok || egy gyöngybagoly, törpegolymók

magasság || 170cm
tömeg ||60kg
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || gesztenyebarna
különleges ismertetőjel || rikító színű ruhákban jár mindig, egyszer-egyszer fel lehet fedezni rajta a törpegolymókát
kinézet || Ha nem az iskolai egyenruhában illeg, akkor mindig színes ruhákat, kesztyűket, ékszereket hord. Kifejezetten szereti a farmer-póló kombinációt, magassarkúval. Bár nem giccses, mégis szereti magát kirittyenteni.
egészségi állapot || patkányszőrre allergiás

varázslói ismeretek || Tavaly kiváló RBF-et szerzett átváltoztatástanból, sötét varázslatok kivédéséből, bájitaltanból, gyógynövénytanból, bűbájtanból. „V”-t asztronómiából, jóslástanból, mágiatörténetből, legendás lények gondozásából. Kedvenc tanára (természetesen átváltoztatástan-tanár) McGalagony professzor. Létre tud hozni egy inkarnálódott patrónust róka formájában. Flitwick professzor elég sokszor felelteti bűbájtanból, mert még negyedikben meggyújtotta a haját egy félresikeredett bűbájjal.
mugli képzettségek || Otthon vagyok a mugli-kozmetikában
pálca típusa || vörösfenyő, 12 hüvelyk, főnixtoll
különlegesség ||átváltoztatástanból nagyon jó

Megint vége egy fárasztó tanévnek, ám kicsit sem mondható unalmasnak. Idén a Roxfort adott otthont a világhírű Trimágus Tusának. Nem kellett bemutatni nekem a versenyt, már sokat olvastam róla, de álmomban sem képzeltem volna, hogy részese lehetnék a Tusának. Mert hogy természetesen, mint rengeteg diák, én is jelentkezni szerettem volna, de egy új rendelet szerint nem lehetett. Nem is kell mondanom, hogy őrjöngtem magamban, főleg a tény miatt, hogy Harry viszont indulhatott a versenyen. Bár amilyen veszélyes volt, nem is bántam, de valahogy mégis igazságtalan az egész.

Már két hét telt el az évzáró óta. Gyönyörű júniusi reggelre ébredtem, sütött a nap és legalább harminc fok volt. A hatalmas kúriánk fényárban úszott, s kihasználva az alkalmat fürödni készültem a kertben. Kiugrottam az ágyból, felöltöttem egy fürdőruhát, s úgy ahogy voltam kisiettem a forró Napra.
A hátsókerti medencéhez igyekeztem. Mezítláb futottam a kavicsos úton. Chloe már az egyszerű, piros, egybe részes fürdőruhájában úszkált a kellemes langyos vízben, egy ideig elnézegettem mosolyogva, de hamar észrevett.
- Gyere Barbi te is!
Sugárzott a húgom. Életteli, boldog és vidám volt, mint mindig, de ebben a napsütésben még gyönyörűbb volt. Imádta a nyarat, a vizet, a gyereklétet.
- Mindjárt megyek!- szóltam vissza. Azzal letettem a törülközőmet a közeli nyugágyra, ami eddig a vállamon pihent. Szép lassan másztam bele a medencébe, s miután megszoktam a vizet, húgom máris kérlelni kezdett.
- Labdázunk?? Kérleeek, naaaa. Barbiiii!- bár utáltam labdázni, hisz kinőttem belőle, a ragyogó, kérlelő szemeknek nem tudtam ellenállni. Meleg, kellemes érzés töltött el, de nem a tűző naptól. Mindig is szerettem boldogságot okozni a húgomnak. Ilyenkor mindig boldog és üde volt, és ez a legfontosabb. Hogy boldog legyen…
Kellemesen telt el az egész napunk. Délután anyu csinált nekünk fagyi kelyhet, este pedig hulla fáradtan becsoszogtunk a szobánkba.
Bemásztam a nagy franciaágyba és boldogan, egy perc alatt elszenderültem.

- Neee!- hallatszott egy vérfagyasztó sikítás a földszintről.
Felugrottam azonnal az ágyból, hirtelen azt hittem rám törtek. Körülnéztem a szobámban, de semmi. Mi lehet a baj? Merlin szakállára!
Ijedten lerobogtam a lépcsőn, ahogy voltam, pizsamában, kócos hajjal, ijedt arccal. Amint beértem a konyhába, megmerevedtem álló helyemben.
Anya ült az ebédlőasztalnál és zokogott. Apa mellette nyugtatgatva, szintén könnyezett. Szörnyű látvány volt, nem értettem mi lehet, és nem is akartam megtudni, de valahogy kikívánkozott belőlem a szavak. Anya egy levelet szorongatott a kezében. Ijedtemben a szívverésem is majdnem leállt.
- Mi-mi a baj?- Kérdeztem dadogva. Még mindig nem mozdultam az ajtóból, csak amikor anya próbált megszólalni, de nem tudott a sírástól, csak a levelet csúsztatta oda nekem.
Engem is a sírás kerülgetett… Nem… az nem lehet! Mért történhetett ilyen?! Miért?! A levélben csak ennyi állt:
„A sötét nagyúr nem tűri az ellenszegülőket. Az aurorok és családjai bűnhődjenek!”
A levél kiesett a kezemből.”…és családjaik…” Chloe! Hol van Chloe?!
- Nem!- ezúttal én ordítottam fel fájdalmamban. Nem… nem, nem! Nem lehetséges! Chole… az édes kis Chloe-m… a barna göndör fürtjeivel, az édes kis mosolygásával, a bájos nevetésével. Nem történhetett meg! A húgocskám aki tegnap még vidáman kacagott egy viccemen, most halálfalók kezére került… És kitudja él-e még!
Szótlanul kifutottam a házból egyenesen az utcára és elkezdtem futni. El, minél messzebbre...

nincs