8.csoport - Könyvtár

Szabályok

Reaghossz; 500 szó, több ne legyen mert kapsz egy puszikát ^^
Átláthatóság; a párbeszédek kiemelése... lehetőleg pirossal (Ez a piros a #c40000 kódra hallgat, ha valaki pontosan ilyet szeretne - a Szerk.), a halálfalók esetében kérésre feketével. Az NJK karakter babakék színű megnyilvánulásait ugyanúgy tessék lereagálni.
Sorrend: A fent említett lista alapján, s az újabb kör elejét ismét a KM kezdi
Reagálási Idő: Egy teljes hét... mert nem vagyok én szőrösszívű  
Kiesés: Ha valaki esetlegesen nem tudna reagálni valamely szörnyű oknál fogva, jelezzen Bellának Pmben, s akkor karakterét NJK-ként kezelve folytatódik tovább a kaland.

_______________________________________________________________________________________


Itt az idő. Minék a győzelem. A lehetőség. A Nagy Esély. Talán mondanom sem kell Bella, számítok rád.
Mély sóhaj hallatszik.
Mint mindig nagyuram. Ott leszek. Cselekszem, ahogy te tennéd, mert én érted vagyok. Csakis érted. Mert annyi év után... még mindig...
De a gondolat félbeszakad egy hirtelen közbevágástól.
Elég! Menj Bella, tedd a dolgod. Vidd Avery-t is. Most bizonyíthat újra. És... ne feledd a dolgod.
Egy mély meghajlás. Oly aprócska bók és mégis sokat sejtető, mivel nagy jelentőséggel bír. Igen, főleg a Sötét Nagyúr szemében, akitől retteg a világ. Mert ez is bizonyosság a számára... még a legjobb, leghűségesebb szolgája is tiszteli. S most talán elégedett kissé, noha koránt sem eléggé.
Mert a csata... még csak most kezdődik.

A kis Malfoy sarj ügyes volt. Minden elismerést kiérdemelt, noha az idő olyan drága kincs amit sokan nagyra tartanak s amit Draco bizony pazarolt. Mert lehetett volna ügyesebb, gyorsabb talán még okosabb. De mégis... ez a nagy az örömé. Mert végre minden megvalósult számára, amire hivatott, s ő akárcsak többen mások bevégezheti feladatát, amit rá is rárótt mondhatni az élet vagy inkább egyike a világ leghatalmasabb mágusainak.
Így van ezzel sok más boszorkány és varázsló. Piton, Lestrange, Mirol nem is egy...
Küldetés, feladat... és gyilkosság, mely hamarosan bekövetkezik.
De hogy ki s miért is válik áldozattá? A Sötét Nagyúr célpontjává? Már más kérdés.
Bellatrix tudja, akárcsak a belső körben sokan. Sejtik, érzik, fontos lesz az, amit tenniük kell. És nincs habozás, se pillanatnyi megállás.
Semmi.
Így a nőnek esze ágában sincs megfutamodni. Nyugodt léptekkel ér el a Borgin és Burke's-be ahhoz az éj fekete szekrényhez melynek párja a Szükség Szobájában várja. De előtte... a tétovázó Avery-t kegyetlen mozdulattal löki be halk kacajjal fűszerezve az eseményt, melynek James, Angelus de még maga Rod is szemtanúja, hogy aztán ő maga is könnyedén átlépve hullámzó hajjal Draco Malfoy előtt jelenjen meg elégedett ördögi mosollyal arcán.

S innen már abszolúte nincs menekvés. Egyet tehet mindenki. Előre.
És míg a többiek szétszóródva elindulnak a Roxfort hatalmas épületének minden zegébe-zugába, hogy ott a riadt tanulók lelki nyugalmát felverve romoljanak és pusztítsanak kedvükre, addig Tudjukki leghűbb csatlósa oldalán a bár határozottnak tűnő mégis oly ingatag Avery-vel, szintén elindul. Elsősorban oda, ahova a nagy csapat is. A csillagvizsgáló felé.
Ahol minden eldől.
Ám ki tudja mi oknál fogva, talán társa szeszélye miatt, akit elkap a hév, s az élvezet, a gyilkolás és a pusztítás öröme, balszerencséjére, vagy épp szerencséjére, ki tudja mi is az, a figyelem középpontjába kerülnek.
Mert egy félresikerült vagy talán szándékos bombarda a csendes kis könyvtár életét is megbolygatja. S Bellatrix azért ennek titkon örül. Főleg mikor ismerős arcot is megpillant... többek közt Mr. Lupent személyesen.

Furcsa volt a mai nap. Sötét fellegek gyülekeztek a suli felett, s mindenkin valami furcsa, kellemetlen és nyomasztó érzés volt. Rajtam is. Harry sehol… Mionét szintén nem láttam a délután folyamán. Szinte az egész napot kóborlással, és a klubhelyiségben való ücsörgéssel töltöttem, majd úgy gondoltam, hogy megkeresem a kósza lánykát. S mi lenne a legjobb hely ahol kereshetném. Hát igen, a könyvtár.
Feltápászkodtam a fotelből, kiballagtam a portrélyukon, s irányba vettem a könyvtárat. A világ legunalmasabb és mindenesebb helyet. Amitől engem rendszeresen kiráz a hideg, de Mio megéri ezt a kis kitérőt.
Meg is érkeztem, kezem a nehéz ajtó míves kilincsére tettem, s lenyomtam. Beléptem a dohos és könyvszagú helyiségbe, s körbe hordoztam a tekintetem. De egyelőre nem láttam Mionét. Erre fel el is indultam a sorok között, hátha megtalálom…
De nem, sehol…sehol
Hol ez a lány?
Egy-két megtévelyedett hollóhátast láttam odabent tanulni. Bőszen bújták a könyveket, de rajtuk kívül nem nagyon volt élő, és ép ember, aki ott töltötte volna a szabad idejét. Megrántottam a vállam, s hátra arcot vágtam, hogy minél gyorsabban elhagyhassam ezt a frusztráló helyszínt. Épp hogy megfordultam, mikor hatalmas robajjal berobbant a csendes kis helyiség ajtaja, s nem más állt a porfelhő centrumában, mint Bellatrix Lestrange.
Sajnos előző éven már volt hozzá szerencsénk a Mágiaügyi Minisztériumban, s már akkor azt kívántam, hogy soha többé ne lássam ezt a rémes bestiát. S tessék…
Ez a fertelmes nőszemély volt, aki véget vetett Sirius életének. S Harry most nincs itt, nincs itt, hogy bosszút álljon, na, de majd talán én. De sajnos ebben a pillanatban megjelent mellette még egy halálfaló. Az ő kiléte nem volt ismerős számomra, de így azért nem volt kiegyenlített a dolog. S én egyedül álltam a könyvtár közepén, szemben a két sötét alakkal. Pálcám előreszegeztem, s egyelőre csak álltam, jobbat úgy sem tehettem… Amúgy sem vitt ezen pillanatban a lélek semmire, annyira hirtelen leptek meg…

[~ elsősorban Ő]

~ elsősorban Ő

A poros, megsárgult lapok csak úgy ontják magukból az évtizedes, mi több, évszázados szagot, mely egy könyvszerető számára különleges eszenciával megáldott illat, számomra pedig a titok, az izgalom, s az ez által egekbe szökő adrenalin mellé csapódó mellékes momentum. Érzem, ahogyan a mocorgásom következtében egy-két nagyobb darab könyv gerince a hátamba fúródik, s fülemet az alapzajnál sokkal halkabb sustorgás üti meg, de ez elvész az apró sóhajok, s nyögések tengerében. Vajon megláthat bárki is, vagy meghallhat? A Zárolt részleg elkülönített kis szegletében ez szinte lehetetlen, legalábbis ezzel nyugtatom magam, s ezt vettem ki a férfi szavaiból is. Nincs mitől félnem, s ezt el is hiszem az erős karok között, melyek most körülfognak, s melyekbe kapaszkodhatok, meggyűrve az öltöny anyagát. Már megint bolondság az, amit csinálok, de képtelen vagyok magamnak parancsolni, a szívemnek, s inkább arra törekedni, hogy az agyam, a józan ész irányítson, s döntsön helyettem. Akkor talán nem táncolnék a pengeélen, s nem lennék folyamatosan két tűz között. Képtelenség és..
- .. ez kész őrület. – Buggyannak ki a telt ajkak közül a sustorgó szavak, alig hallható sóhaj kíséretében, miközben kezeim köz fogom az arcát, hogy közelebb húzva csókoljam meg újra és újra, belefeledkezve a forrongó s lüktető nyelvek játékába. Csípőm az övéhez dörgölöm, miközben buja francia szavakat, mondhatni felbujtásokat dorombolok a fülébe, ahogyan azt a bizonyos pontot érintem puhán nyelvem hegyével egy hatalmas robbanás rázza meg az egész helységet, s ugranak meg a polcok, nem egy el is dől, ömlesztve magából az odasuvasztott könyvek hadát.
- Mi a..? – Csak kapkodom a fejem, s nézek értetlenül a részleg bejárata felé, de nem látni semmit, így tekintetem most kérdően a férfira emelem, miközben elengedem Őt, s nem kapaszkodok belé oly görcsösen, mint egy riadt őz.

Hát ismét a markába röppent ez a madár! Hol is volna jobb helye, mint a cirógatva becéző ujjak között? A vadásznál, aki értőn borzolja a piheszerű tollakat, és addig fújja a tövüket, míg fel nem fedi a csípős tojó meztelen begyét? Sárga zsír. Egészséges…
-   Áh. Badarság. Ez a részleg a diákok számára tiltott; épp annyira, mint szexuálisan zaklatni egy alig nagykorúvá cseperedett boszorkányt. Nekünk való zug. Nem lát meg senki. – Forró párapamacsot szusszant a karcsú nyak makulátlan bőrére, miközben kioldja az övét, s a fémes csatot lazán maga mellé ereszti egy olvasópultra. Az antik kis kiszögellés nem több egy dísztelen, egyszerű, fényes feketén árválkodó polcnál, ahova a kiválasztott köteteket stócolhatja a teli kar.
Az alkimista, auror, és tiszteletbeli tanár csípője keményen előrebillen, egyik lábát diákja combjai közé ékeli.
-   Kész őrület, hogy még mindig a karjaimba olvadsz, holott azzal a másikkal múlatod a szabadidőd? Emiatt ne fájjon a fejed, kedvesem, felőlem azzal jársz kézen fogva, akivel csak jólesik! – Hagyja közelebb vonni a fejét, de nem így, nem ebben a stílusban. Elmarja a könnyű kis kezeket, és keményen a tiltott igéktől dagadozó kötetektől zsúfolt polcnak csapja őket. Mintegy bilincsbe veri a lányt. Jobbjával a feje fölé szorítja a csuklóit, míg balja kéjenc lassan megragadja a torkát. Dühös? Nem. De azért rászorít.
-   Ejnye, Yolanda… Türelem. – Sziszeg szenvtelenül, de odahajol hozzá, és hagyja, hogy felforrjon a vére. Balja a véla torkáról lassan megindul lefelé, végigsimít a mellkasán, le a kisportolt alakon, s meg sem áll a csípőjéig. Néma nevetésre húzódnak az ajkai, de csak a kedvtelő mosolyig jut, mikor berobban a könyvtár egyik fala. Azonnal elereszti a Delacour sarjat, s az aurori reflexeknek hála máris ujjai alá simul a kőris hűvös felülete. Félkézzel visszafűzi az övet, közben megindul kifelé, hogy megnézze, mi a frász zavart be a délutáni szórakozásába. Hmm… Vagyis inkább kicsoda.
-   Bellatrix! Maga, itt? Ha tudtam volna, hogy beugrik, elegánsabb fogadtatásban részesítem… – Egész enyhén megdönti magát a torzomborz hölgyemény irányába, de nem rakja el a pálcáját. Könnyedén Ronald Weasleyre pillant. Potter barát. C-c-c. Rosszkor, rossz helyen. Ha betoppan egy Rend tag, az még talán megérti a helyzetet és a kezére játszik, de mit várhatna egy pipogya griffendélestől? Inkább nem bosszantja magát a témával. Könnyed mosolyt bűvöl az arcára, és előrébb sétál.
-   … és megkímélem a csiszolatlan elméktől. Minek köszönhetjük a látogatását?

Mindeközben hátul, a könyvtár zárolt részlegén, ahol nem is olyan rég még egy diákjával múlatta az idejét, ember formájú, durva zsákba csomagolt tetem árválkodik elhagyatottan, egy baljós igére várva – hogy teljesíthesse a parancsot. Mr. Gother, az inferus.

Hol lehet az a régi lexikon, amiről annyit áradozott az a köpcös kuruzsló Roxmortsban? Még hogy megadna érte mindent, ha a birtokában tudná. Nevetséges, egy vacak, sárga lapos, dohos szagú, szakadozó irományért fizetne annyit?.. Ujjaim szaporán kutatnak a polcokon árválkodó, porcicáktól nyüzsgő kötetek között, tekintetem végigfut a könyvek gerincén, keresve a betűket, melyek összeolvasva kiadják a lexikon címét. Csak nyugalom, ez lezárt részleg, itt egy lélek sem jár, van időm kikeresni...milyen átok helyre tehették azt az égetni valót? Az érdes, megkopott borítókat hiába lesem, esküdni mernék, hogy ez a feladat rosszabb bármely más tolvajlásomnál. Kutakodás közben hirtelen neszezésre leszek figyelmes, riadt tekintettel pillantok ki a közelebbi sorokra, mikor egy tornacipős lábat pillantok meg. Azonnal visszahúzódok és az egyik ódon, fekete olvasópult, s a könyvespolc alkotta sarokba préselem magam, lélegzet visszafojtva. Bxssza meg az, akinek itt van dolga ilyenkor, a fene esne belé, hogy az év háromszázhatvanöt napjából éppen ma kell itt feltakarítania! Fogalmam sincs, hogy ki lehet, kik lehetnek azok, de nem merek mozdulni, nem akarok lebukni, még csak az hiányozna. Halk suttogásokat, s apró kacajokat hallok, aztán...mintha ruhaneműk súrlódnának, afféle sercegés töri meg a csendet. Egész halkan veszem a levegőt, s bátorságot véve magamon, kíváncsiságomnak eleget téve egy pillanatra kikukkantok a pult mögül. Megdöbbenve látom, ahogy az a szőke fruska, ki már első találkozásra is felborzolta az idegeimet, most egy nálánál jóval idősebb férfi segítségével szántja a könyvek veteményesét. Bazz...na ne, hogy ez a csaj meg a professzor. Ledöbbenésemet hamar felváltja a rejtőzködési ösztön, s gyorsan vissza is húzódom, reménykedve, hogy nem vettek észre. Nem figyelem őket, nem vagyok én kukkoló, de a sóhajok képek nélkül is árulkodnak arról, hogy mi folyik tőlem alig egy méterre. Öv csatt koppan az asztalon, megrezzenek, majd némán fújom ki a feszültségtől visszafojtott levegőt. Csak bámulok magam elé, kezdem kényelmetlenül érezni magam, s már azon gondolkodom, hogy inkább felfedem itt létem, mikor egy robbanás szakítja félbe a kéjes sóhajokat. Mi a fxsz volt ez??? Talán nem ártana megmozdulnom. Egész csöndben hajolok ki a fekete pult mögül, látom, ahogy a férfi elhalad, s a szőke ácsorog, mintha talán kicsit riadtnak tűnnének  a mozdulatai. Hallom a könyvtár központi részlegéből hátra szűrődő hangfoszlányokat, s ez egyáltalán nem tetszik. Óvatosan kilépek rejtekemből, s ha az ott ácsorgó Yolanda még nem vett észre, akkor  nesztelenül mögé lépek, jobb tenyeremmel, egy hirtelen mozdulattal letapasztom a száját, s a fülébe súgom.
- Maradj csöndben, itt valami nem stimmel...- Fejezem be a mondatot, közben hagyom, hogy rám nézzen, majd lassan elhúzom a kezem a szája elől, másik kezem a tenyerébe siklik, s a könyvespolc takarásába rántom őt.

[I'M YOUR DEATH]

Halovány, gunyoros mosoly kúszik fel ajkaim szögletébe, amint figyelem, hogy oszlik fel a por a robbanás következtében és hogy jelenik meg az emberek arcán a félelem.
Igen. A pánik nagy úr. Most tűnik ki csak ez igazán.
Lényegében ez olyan, mint egy fél győzelem. Maga a meglepetés ereje ér a legtöbbet, s ez határozottan tetszik. Túlságosan is.
Így határozott mozdulattal intek Averynek, hogy menjen és keressen potenciális ellenfelet. Időzzünk el itt egy kicsit.

S mintha a gondolataim megtestesülnének... megpillantom az egyik kisebbik Weasley fattyút. Potterbaba barátja ugyan nem ér annyit, mint maga a kis túlélőnek titulált kölyök, de hát azért ha már nincs ló jó a... szóval arra, hogy elszórakozzam ő pont tökéletes.
Már emelném a pálcám, hogy valamely kellően sötét és fájdalmas átkommal elkapjam a kis vöröske grabancát, mikor valahonnan a semmiből előugrik egy idegen.
Aki nem túl idegen hangos szólal meg.
Lupen.
Gondolhattam volna, hogy összefuthatok vele, tekintve hogy az iskolában próbálja oktatni a sok diákot, Dumbledore talpát nyaldosva, mint egy hű kutya...
De azért mégiscsak meglep a jelenléte. Pontosabban... meghökkent.
S máris nem Weasley a fontos.

- Lupen! Micsoda meglepetés... - nyájas hangom mézesmázos volta mindössze arra hivatott, hogy elterelje a figyelmet, noha tudom, ez Cedrah-t abszolút nem ejti át. Jó varázsló. Az egyik legjobb talán... de mégsem a legeslegjobb. Kár.
- Ugyan, ne hízelegjen. Tökéletes belépőt biztosítok én magamnak... - hangos kacajom betölti egy másodperc erejéig a teret, hogy aztán mint valami rossz ómen, lassan haljon el, de annál inkább mindenki tudatába lopja magát. Szemem résnyire szűkül össze, figyelve a férfi minden mozdulatára. Mert ha támadni akar, nos... az esetben nem lesz köszönet.
- Úgy hiszem, már tudja a választ a sületlen kérdésére... - pálcát tartó kezemmel cinikusan bökök a törmelék felé, amely nem messze tőlem pihen. - … Vagy talán ennyi gondolkodás is nehézkes már itt ebben a söpredék iskolában...-
Igenis a színvonal lecsökkent. És ezt a vén bolondnak köszönhetik. Bezzeg ha a Nagyúr irányítana... Nemsokára úgyis eljön az aranykor. A mi időnk.
S nem kell már oly sokat várni addig.
Közel sem.

Kedvenc játékosaimnak

Szörnyű balszerencse, hogy épp egy halálfalóval hoz össze a sors. Még rosszabb hogy épp a halálfalók egyik legveszedelmesebbikével. Nem csoda ha Ron teljesen elképedten áll, s csak nézi a nőt, akitől talán még a híres neves barátja, Harry Potter is tart.
A fiúnak noha a látvány is megdöbbentő, még sincs túl sok ideje felocsúdni, hiszen egyszerre több minden is történik. Megjelenik Bellatrix mellett egy idegen férfi, aki szintén halálfaló öltözetben áldozatok után keresve a nő parancsára beveti magát a romos könyvtárba, s mindemellett még Mr. Lupen, az alkímia professzor is feltűnik az egyik polcsor mögül, hogy szóba elegyedjen az ellenféllel.
Így tehát neked, Ron, időd és lehetőséged adatik kitalálni valamit, elbújni, vagy meglelni a mindeközben egymásra talált Yolanda-Clyde párost. Nos, mit is teszel?

Yolanda a tanárúr mellett találta meg a boldogság pár pillanatát, amely ily hamar is tűnt el. Robbanás, félelem, és máris oda az idill. Hát igen, peche sokszor adódik az embernek. No de ekkora? Keserű szájízzel de Cedrah eltűnik, hogy a probléma forrását meglelje, s te egyedül maradsz. Félsz? Sose féltél... mindössze csak nem érted, ahogy sokan, hogy mégis mi bolygathatta fel ennyire ezt a csodásnak ígérkező délutánt.
S míg gondolataid elkalandoznak ezen, addig hátulról támad le valaki ismeretlen... akár barát, akár ellenség. Hogy reagálsz? Netán a pálca a kezed ügyébe van? S ha nincs szerencséd, ha valaki olyan a fogva tartód, aki rosszat akar neked, mennyi esélyed van meglepve így ellene?
De hamar megnyugodhatsz, csak egy roxfortos fiú került mögéd, talán csínyből, elvégre mardekáros, de talán komoly szándékokkal, melyeket szavaiból szűrhetsz le.
Immár ketten vagytok, s amint ő elenged szabad akaratod visszanyerve dönthettek. Elbújtok, avagy kifigyelitek mit is csinál Cedrah és Bellatrix. Minden esetre nem árt az óvatosság. Avery a polcsorok közt sétálva keres valakit a Sötét Nagyúr Jobbkezének megbízásából, akit felhasználhat önös céljaira.

Bátorság. Sose voltál gyáva Cedrah. De most megéri-e ez az áldozat? Lestrange áll szemben veled, az, aki tud rólad egyet s mást. Neki nincs mitől tartania, nincs mit titkolnia. Te is így vagy ezzel?
Minden esetre talán tudod, ezzel időt húzhatsz, míg jön némi segítség ha kell. S mellesleg Yolanda és a többiek közeléből feltartóztathatod a boszorkányt. Ám Avery elindult, mint egy árnyék, lopakodva.
Eszedbe jut a polcok közt várakozó Yolanda? Netán a segítségére sietsz? Vagy inkább még Bellát tartod szóval?
Netalántán egy varázslatot mormolva felkelted az infernust, hogy az bűzlő szagától kísérve megfélemlítsen többeket s netán harcba bocsátkozzon?
Minden csak rajtad áll.

Te, aki mindig is nemes célokért küzdöttél, most is itt vagy. Mi hajtott ide? A Rend? Vagy a kötelesség? Dumbledore parancsa? Vagy Harry védelme...? Esetleg Lupin? Az aggodalom? A szerelem?
Ha valakin, hát rajtad nehéz eligazodni Tonks, de előszeretettel próbálkozunk. S mit látunk? Hogy máris bent vagy a társaiddal együtt a kastély falain belül, s rögvest a legkritikusabb helyszínekre siettek.
A könyvtár.
Sötét hajzuhatag és őrült nevetés. Bellatrix.
Talán ez hajt előre? Mégis feléjük veszed az irányt, még ha Cedrah Lupen ott is van. Még akkor is ha feltartóztat, két jóval kevésbé tapasztaltabb halálfaló. Még akkor is, ha rajtuk könnyedén át is küzdöd magad.
Eléred őket pár pillanat alatt.
Bellára támadsz? Vagy Ronaldékat véded? S Cedrah...? Te megbízol benne, akár úgy mint Pitonban? Elvégre ők ketten némileg hasonlóak. Vagy nem?

Clyde a megmentő. Hisz ezt a szerepet játszod most, nemdebár? Amint felméred a helyzet súlyosságát, az események túlontúl komoly mivoltát, rögvest a hollóhátos, gyanútlan véla lány felé vezérel valami, hogy... megvédd?
Kezed a szájára tapasztva póbálod csendben tartani. Nem igaz? S halkan a fülébe suttogva pár lelkesítő szót, megnyugtatod.
Ez mind szép és jó, egészen... lovagias. Ám hogyan tovább? Van már kiforrott terved? Vagy mindez az erők egységesítésére volt jó? Mert két szem többet lát, két fül többet hall és két pálca eredményesebb együtt, ez tény és való.
S a csend nagyon hasznos... hisz a védelmező ösztönnek köszönhetően berántod Yolandát a polc takarásába. Amelynek túloldalán ott sétál Avery, a másik halálfaló, aki persze még nem lát titeket.
De megvárod, míg észrevesz?

Bellatrix az, aki a kezdet kezdetétől is túlontúl magabiztosan állt a helyzetnek. Még Avery frusztráló jelenléte se okoz túlzottan nagy gondot, sőt... kihasználod a lehetőséget, hogy parancsolgass neki, aki rögvest ugrik is a szavaidra.
Ám így egyedül maradtál... a megjelenő Cedrah-val. Nem aggódsz? Elvégre ugyanolyan erős varázsló, mint te. Ugyanolyan eltökélt és elszánt.
A szavai semmitmondón csengenek a számodra, de ez nem jelenti azt, hogy nincs értelmük s jelentőségük. Vajon sejted-e hogy mindez csak játék? Játék, amit te is szeretsz, de nem biztos hogy megnyered?
Figyelemelterelés lenne...? Kellene még valamitől tartanod...?
Egyenlőre nem is sejted a hátad mögül közelgő veszélyforrást Nymphadora Tonks személyében. De előbb vagy utóbb persze ez is feltűnik. S akkor, mint a csapdába esett vad, menekülsz-e vagy... mivel legjobb védekezés a támadás... ezen elv alapján cselekedni kényszerülsz?

______________________________________________________________________________________________________

Ronald Weasley következik