Jessica Winters

JESSICA WINTERS

alapok

jelszó || "Szeretnék néhány szót szólni, íme: Filkó! Pityer! Varkocs! Dzsúzli!"
teljes név || Jessica Winters
becenév || Jess
nem || nő
születési hely, idő || Manchester, 1980. február 20.
kor || 17
faj || ember
vér || fél
évfolyam || hatodik

a múlt

1980. február 20-án születtem Gabriel Winters és Nabilia Graham házasságon kívüli gyermekeként.
Apám egy londoni üzleti útja során találkozott édesanyámmal, aki kezdte megunni a férjét, mert az sosem foglalkozott vele, és változatosságra vágyott; amit úgy gondolt, hogy egy varázstalan férfi jelenthet a számára. Elköltözött az akkori férjétől, Aaurustól, és apához költözött, de ez az együtt éldegélés nem tartott sokáig, mert anyám rájött, hogy úgysem tudná leélni egész életét egy mugli mellett. Így szégyenszemre bár, de visszasomfordált Aaurushoz, aki visszafogadta. Anyám ekkor már terhes volt velem, de a férje nem volt hajlandó megtűrni a félvér babát, így anyám nehéz szívvel, de lemondott rólam.
Születésem után apámnál maradtam, aki sok nehézség árán, de elkezdett felnevelni. Csakhogy amikor 6 éves voltam, apa egy munkahelyi baleset során életét vesztette, így édesanyám kénytelen volt magához venni, mert mást nem tudott elképzelni, hogy mi legyen velem.

Így egy hatalmas, kastélyszerű házba költöztem, és rögtön lett két testvérem. Az elején nem értettem, hogy mi történik velem. Egy napon arra ébredtem, hogy nincs ott velem apu, és egy teljesen más családban élek; ahol ráadásul folyton engem bántottak. Főleg a két testvérem, legalábbis az elején.
Naiv kislányként nem értettem, hogy miért tehetek én arról, hogy Norkys és Nadalia édesapja is elment.

Gyermekkorom magányosan telt, folyton egyedül éreztem magam. Akkor is, ha körülvettek az emberek, mert én nem voltam varázsló. Nem voltam arisztokrata, csakhogy mégis volt varázserőm, de mivel apám varázstalan férfi volt, ezért csak félvér voltam. Vagyis olyan varázsló, akit rengetegen lenéztek, mert én már nem az az “áriafaj” voltam, nem két varázsló gyermeke.
Később persze mindenre fény derült: anyám férje beállt halálfalónak. Ezért hagyott ott minket. Valahogy úgy éreztem, sosem szerették egymást anyával, és ez csak ürügy volt arra, hogy otthagyhassa anyát a három gyerekkel.
Nem nagyon tudtam beilleszkedni az aranyvérűek magasztos társaságába, és az volt az igazság, hogy nem is nagyon akartam; és anyám se erőltette a nyilvánosság elé tárásomat.

Így ebben az iszonyatos egyedüllétben valószínűleg Norkys, idősebb testvérem megsajnált, mert egyre kedvesebb lett hozzám, és szórakoztatott, kezdtem úgy érezni, hogy elfogadott, mint testvérét. Azonban Nadalia a legelvetemültebb emberek közé tartozott, akiket életemben ismertem. Amikor megnőtt a hajam, levágta, amíg aludtam, rábizonyítani sosem tudtam, de a gonosz, sunyi tekintetéből tudtam, hogy csakis ő lehetett.
Ahogy telt az idő, és nagyobb lettem, már tisztán utálatot éreztem Nadalia iránt, nem tudtam elképzelni, hogy hogy lehet valaki ilyen. Mikor kicsik voltunk, még nem álltam a sarkamra és hagytam, hogy zsarnokoskodjon felettem - azonban most már nem féltem tőle, csak szánalmat éreztem, azért mert ennyire elaljasodott.

Norkys, ahogy anya mondta neki, hogy 11 évesen kapott egy levelet, amit egy bagoly hozott neki, egy évvel később én is megkaptam a levelet, miszerint engem is felvettek a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Természetesen Nadaliát nagyon letaglózta a hír, és ez egy kis elégedettséggel töltött el, mert az ellenszenve, amit érzett irántam, engem sem éppen arra ösztönzött, hogy megszeressem.

Az első évem egész jól telt, nem voltam igazán kiemelkedő egyik tantárgyban sem, de egyik sem okozott különösebb gondot, és ennek örültem, hogy milyen gördülékenyen megy minden.
De Nadi itt sem állta meg, hogy keresztbe tegyen nekem. Az még hagyján, hogy engem letagadott, de Kys-t is kibeszélte a háta mögött, ami nekem nem nagyon tetszett, mert vele ellentétben Norkyst megkedveltem.
A suliban pletykák keringtek folytonosan a közeledő gonoszról, ami aztán megborzongatta egész Roxfortot, és a tanárok is furcsán kezdtek el viselkedni. Folyton egy fiút emlegettek, egy bizonyos Harry-t, Harry Pottert, akinek van elég ereje felvenni a harcot ellene. Ő... sosem mondta ki senki se a nevét, így én se tettem. Természetesen én is hallottam a szóbeszédet, hogy az egyetlen, aki megúszta az Ő támadását, az Harry volt, ezért reménykedik mindenki annyira benne, hogy ezt a rettegett, mindig visszajáró árnyat sikerül valakinek legyőznie - jelen esetben Harrynek. Hát nem irigyeltem ezért, annyi szent.
Néha úgy éreztem, hogy az aranyvérűek, legalábbis egy csoportjuk, isteníti Voldemortot. Én inkább féltem tőle, mint tiszteltem. Azt mondják, hogy a nem tiszta vérűek mind ilyen félősek, mondjuk ez is csak hiedelem, hiszen Harry egyik legjobb barátja szintén sárvérű volt, Hermione Granger, és róla nem mondható el, hogy gyáva. Ron pedig... az aranyvérű, ám véráruló család sarja.
Az évek hasznos tanulással és vizsgákkal teltek el, szerettem a sulit, mert a legtöbb gyakorlati oktatás volt, ennek ellenére a tanulás is elég fontosnak bizonyult, de nem bántam.

jellem

Szerény, visszahúzódó lány, ami annak is köszönhető, hogy korán elveszítette édesapját, és az "új" családja egyáltalán nem segített neki, hogy feldolgozza ezt a korai traumát.
Kedves, barátságos, de hacsak nem kényszerül ismerkedésre, akkor inkább hallgatagon üldögél egyedül.
Nem túl becsvágyó típus, és míg mindenki tudja, hogy mi lesz vele, ha befejezi a sulit, ő teljesen bizonytalan a jövőjét illetően.
Nem áll túl ravasz ember hírében, de megvan a sütnivalója, magához való esze.
Szereti az embereket, bár nagyon meg tud haragudni, és ha megbántják, akkor a lány nem nagyon képes megbocsátani.
Édesapjára sokáig haragudott, mert elhagyta őt, elment és nem láthatta soha többé, de nem akart úgy emlékezni rá, hogy közben haragszik; és az idő múlásával, ahogy a lelki sebek gyógyultak, már csak az a néhány szép emlék maradt apjáról, ami kiskorában rögzült Jessben róla.
Bízni meg nem is nagyon akar senkiben, kivéve Norkys-t, aki úgy látszott neveltetése ellenére megmaradt normálisnak és Jess, ha nem is nagyon, de bizonyos szinten megértette féltestvére érzéseit.

apróságok

mindig ||
-csokoládé minden mennyiségben
-zenehallgatás
-nyár
-alvás
-fiúk

soha ||
-figyelem középpontjába kerülés
-halálfalók
-magányosság
-megaláztatás
-intrika
-Nadalia

dementorok || az a nap, amikor a Lorenz De Riviero családhoz került és amikor rájött, hogy soha többé nem látja édesapját
mumus || kígyók
titkok ||
-hatalmas bűntudatot érez, mert nem emlékszik már édesapjára, de mindig van nála egy-két fénykép, amin édesapja és ő van rajta
-titokban reménykedik, hogy Nadalia megváltozik és ugyanolyan testvérévé válik, mint Norkys
-volt olyan időszaka, amikor mindenre képes lett volna, hogy meghaljon
rossz szokás ||
-ha ideges a körmét rágja, vagy a haját csavargatja
-a már említett túlzott csokoládé imádat
-elhúzza a száját, ha valami nem tetszik neki

a család

apa || Gabriel Winters; 41 lenne; mugli (elhunyt)
anya || Nabila Graham, 39, aranyvérű
testvérek ||
-Norkys Cady Graham, 18
-Nadalia Caelyn Graham, 16
családi állapot || egyedülálló
állatok || nem tart, mert fél, hogy Nadalia kinyírná őket

külsőségek

magasság || 170 cm
tömeg || 55 kg
rassz || európai
szemszín || zöldesbarna
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || nincs
kinézet || Szereti a szép ruhákat, de leginkább olyan ruhákba jár, amik kényelmesek és praktikusak számára, mint a farmernadrág. Egyébként átlagos lány, nem kihívó, ugyanakkor szép is egyben.
egészségi állapot || egészséges, mint a makk

a tudás

varázslói ismeretek || Mindenből mondhatni jó volt, de semmiből se kiemelkedően, viszont a bűbájtan és a számmisztika mindig is a kedvenc tantárgyai közé tartózott, így ezek iránt sokkal több lelkesedést mutatott, eleinte félt a sötét varázslatok kivédése tanórától, de mostanra már egészen megbarátkozott vele, mert tudja, hogy ez az egyik legfontosabb dolog, amit egy varázslónak tudnia kell
mugli képzettségek || taekwon-do, karate (Nadalia és Norkys is szabadon vehettek leckéket, így én is kiharcoltam magamnak, hogy amikor épp nem a Roxfortban koptattam az iskolapadot, akkor harci ismereteket sajáítsak el)
pálca típusa || 9,5 hüvelyk hosszú, főnixtollból és tölgyfából készült pálca
különlegesség || nincs

szerepjáték-példa

Egyik nap szokásosan az oviban voltam, és vártam apát, aki megígérte, hogy mivel péntek van, előbb eljön értem, azonban nem így lett.
Egyszer csak hívták az óvónőt, aki hozzám sietett és mondta, hogy apa nem tud értem jönni és hogy vele megyek haza.
Nem sokkal később egy idegen nő állt meg a kocsijával a házunk előtt, mint később kiderült, édesanyám volt az.
Pár napig velem maradt, majd elmentünk apám temetésére. Én egy kisgyerek fejével még nem értettem, hogy miért sír mindenki, miért van apa a koporsóban és miért temetik a föld alá, nem tudtam felfogni.
Aztán olyan gyorsan történt minden. Anyával egy hatalmas kastélyszerű házba értünk, közben az eső szakadatlanul és vigasztalanul esett. Két másik gyerek is már lakott ott, egyikük nagyon kedves volt hozzám, viszont a másik elejétől kezdve ellenszenvesen viselkedett. Majd a férfi, aki ott lakott, mondta, hogy nem hajlandó engem eltűrni és elment, ezek után a két másik gyerek engem hibáztatott ezért, pedig én aztán tényleg nem tehettem semmiről.
-Hol van apa? És kik ők?
Fordultam bizalommal anya felé, mert mást nem ismertem.
-A testvéreid!
Válaszolta anya, én pedig értetlenül álltam, és makacsul megtagadtam ezt a feltételezést, eddig se volt soha testvérem, és most hirtelen kettő, ez nem létezik.
-Ők nem a testvéreim! Hol van apa?
Kérdeztem ismételten, de úgy látszott, hogy senki nem akar nekem válaszolni.
-Apát nem látod többet, szívem.
Simogatta meg édesanyám a fejem, én pedig zokogásban törtem ki, nem tudtam elhinni, hogy lehet képes apa ilyen kegyetlenségre, hogy egyedül hagy engem, rettenetesen hiányzott.

egyéb

A két féltesó userét ismerem, és jó barátságban vagyunk, tőlük kaptam a linket szív