Craig Nicholls
Eltávozott karakter
  

''The Mad Rune Mage'
Hozzászólások: 200
Jutalmak: +149
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Hajszín : Világosbarna
Szemszín: Kék
Kor: -
Ház: -
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Egyedülálló
Kapcsolatban:: -
Kedvenc tanár: Professzor Ahurewa - Rúnaismeret (Macquarie School of Witchcraft and Wizardry)
Legjobb barát: Patrick Matthews
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: Régi: 15,7 hüvelykes Eperfa, Fwoopertoll maggal Új: 15,4 hüvelykes Eperfa, Fwoopertoll maggal

Nem elérhető
|
 |
« Válasz #1 Dátum: 2009. 09. 18. - 00:28:25 » |
0
|
Úgy fest a dolog Craig sikeresen felkapaszkodik a lány ölébe. Az utazási költséget már biztosan megspórolja, nem mintha gondolt jelentene, de így alakult. Most már erről ennyit. Átható melegség járja át apró testét, melybe most egész lénye szorult saját varázslata következtében. A sebeit mesteri módon gyógyítja be a lány, látható hogy ez a szakterülete. Egy hálás tekintet csupán a reakció de macskaként ennél többet aligha tehet jelen körülmények között. Esze ágában sincs visszaváltozni. Pedig túlzottan nagy feltűnést sem keltene. Alig vannak az éjszakai járaton a kocsi teljesen üres. Talán ha az egész szerelvényen van 5 ember velük együtt. Arról pedig hogy a Londoni metró tárnáiban milyen varázslények lapulnak meg nincsenek információi. A Sydneyekről annál inkább nem is biztonságos arrafelé ilyen időtájt. A lány nyugodtsága azonban elhiteti vele, hogy itt nincs félni valója. Talán itt erre a közegre más szabályok vonatkoznak. Sydneyben sem muglinak sem varázslónak nem volna biztonságos ilyenkor a föld alatt. Persze Craig érzi a közelségüket, és nyilvánvalóan jelen vannak itt is, de mutatkozni nem mutatkoznak Nem hiába macskabőrbe bizonyos érzékei felerősödnek.. A kocsi ajtaja kattan a hangosbeszélő a következő állomás nevét mondja. Craigre a lány nyugodtsága nyugodtságot erőltet. Nem forgolódik már idegesen apró szőrős fejével. Nincs tisztában a szokásokkal, a régi reflexek léptek életbe az imént. De lassan visszatér az újabb szétáradó melegség, és meghitt nyugalom. A cica lehunyj a szemeit, és csupán azon morfondírozik magában, miközben szuszogva dorombol a lány karjaiban, hogy menyire kár azért a pusziért, és orrosért.. mármint, hogy nem épen emberi alakban jutott ki neki belőle.. természetesen ő alakult át erről szó se.. ne de talán más estben egész máshogy alakult volna. A ritmusos lépések egészen andalítóan hatnak rá. Rég tapasztalta a macska perspektívát, de határozottan élvezi most is mint régen. Az osztálytársai közül magasan elsőként önszorgalomból sajátította el ezt.. és a tanárjai dicsérték érte. Azonban mikor hazament senki sem törődött vele mindenki a bátyjával volt elfoglalva, pontosabban hogy megjött a felvételi elismervénye, hogy a Roxfortba folytathatja.. értetlen, és tanácstalan volt.. senki nem volt kíváncsi rá.. pedig tehetsége testvérével szemben már akkor megmutatkozott.. el is rohant otthonról, és próbált a barátaival.. az ellentétek valahol ebben az időben kezdtek gyökeret verni közte, és a családja között. Most azonban semmi más nincs csak a lány ütemes léptei, és a meleg karok, melyekben egyre inkább elálmosodik, azonban igyekszik észben tartani a másik szavait. Csak a bejáratig. hamarosan egyre egyértelműbben közelednek egy épülethez miután maguk mögött hagyták a metrót szürreális valójában ahol az éjszaka közebén egy elbűvölő teremtés egy macskával tarkíthatja a tájat. Lassan megérkeznek a lépcsőházhoz, ahol Craig fájdalmasan ugyan de tudva a dolgát leugrik a földre. Talpra érkezik könnyedén. Látható, hogy nem most kezdte az animágiát, és a hanyagolás jelei sem látszanak. Ízig vérig macskának tettszik. A földre huppanva elérve a lány lakásának ajtaját kérdően pillant fel a másikra. Egy lanyha nyávogást is kifacsar magából, valami effélét mondva közben. - Akkor ha jól sejtem változzak vissza..? *Miau mi mi miaúú" Hallatszik kifelé, s közben a kérdő zöld tekintet. Ha a válasz egyértelmű igen, persze ha értik a kérdést. Kénytelen visszaváltozni, és csapzottan újra a lány mellett terem, de ezúttal már bőrkabátjában, kissé leporolva magát, és várja a fejleményeket. Ha esetleg a lány inkább látná még macskabőrben akkor marad, és úgy várakozik.
|