A Fekete-tó

[Shaelynn]

Shaelynn

Figyelem a lányt s óhatatlanul is észreveszem az érdeklődését. „Ezek mind látszanak rajtad” Hangzik a válasz a kis felsorolásom után, majd azért csak-csak oda tekint a hölgy, ahova ilyenkor a lányok tekintete terelődni szokott. Nos, nincs mit szégyellni, ilyenek a lányok. A lány mosolya őszintének tűnik így viszonzom ezt. Ekkor társaim intenek, hogy ők már indulnának, de én jelzem nekik, hogy én még inkább maradnék, s ekkor ők tovább is állnak.
Amikor a kviddicsre terelődik a szó és a Shaelynn megemlíti, hogy a szülei is játékosok, hirtelen felkapom a fejemet. Nem mindennap találkozok ilyesmivel. Hallgatom a beszámolóját, arról miként tanulgatta e játékot, néha meglepődök. Még kómába is esett… Hála istennek én ebből kimaradtam, de benne van ebben a játékban, ha félnék ilyesmitől akkor nem játszanék szinte semmit.

- A szüleid valóban játszanak? Melyik csapatban? – érdeklődök, hiszen eléggé képben vagyok ezzel kapcsolatban. – Nem csodálom, hogy ezek után annyira nem vagy oda ezért a játékért. Én speciel elég keménynek találom, és pont ettől tetszik nagyon. Viszont mindig szívesen fogadom, ha valaki a pálya széléről szurkol, főleg ha szép lányokról van szó. –

Előveszem a mézes mázos, szövegemet, ami persze igaz, de azért van benne kellő adag imponálni vágyás is. A lányok mindig szeretik, ha bókolnak nekik, így egy-egy kacsintást is megengedek magamnak, majd szélesebbre húzom, a mosolyomat. Mindeközben egy pillanatra kissé szégyenlősen a földre tekintek, majd sandán ismét felnézek a lány szemébe.

Patrick

Eddig nem igazán került szóba a szülei hivatása, pedig akik járatosak a sportban ismerik a Scarborough nevet, aki pedig kicsit több újságot olvas anyjával is megismerkedhetett, még Shaelynn is alanya volt egy cikknek, bár az a Hírverőben jelent meg, mint olyan. Sajna a suliban kevesen tartják hitelesnek a lapot, pedig... Évekig igyekezett kerülni a témát mostanság viszont inkább csak úgy beszél róla, mintha ez egy teljesen hétköznapi dolog lenne. Na jó eddig ez az első alkalom, hogy szóba hozza. Sokáig bírta...

- Ahha. - motyogja kissé elvékonyodott hangon. Oké ez a laza dolog még gyakorlást igényel, de vegyük úgy ez volt a főpróba, vagy a premier előtti előadás, vagy valami hasonló, ahol az ember felméri, hogyan is állnak a dolgok. - Hát anya a Harpiesban, apa pedig az Arrowsban, Applebyben. - teszi hozzá, bár kétli, hogy be kell mutatnia, vagy el kell mondania kik is azok. Vagy ki tudja. A Scarborough-k sem szaladgálnak minden utcasarkon, mégsem következtet azonnal mindenki a neve hallatán arra, hogy neki bármi köze is lenne P.M.hez, ahogyan a csapattársai szólítják apját. Ami nem is baj, nem szereti ezeket a megrökönyödött pillantásokat, mint ami most Patrick arcán is átsuhan.

- A játékot imádom. - emeli fel mutatóujját és újra félbeszakítja a griffendélest. - Csak játszani nem szeretnék igazán már. Bár... olyan komolytalanul még oké a dolog. És néha ezek a kemény ütközések is hiányoznak... - utal a már eltávozott bandára. Biztosan nem felételeznék róla, nem is hord olyan ruhákat, amik sokat mutatnak. A mézes-mázos, csábogató megjegyzésen csak elvigyorodik. Kicsit talán tetteti is zavarát, hogy kicsit még növelje a szőke herceg egóját, így halkan kuncog is, ami pedig egyáltalán nem szokása.

- Talán nincs elég nagy szurkolótábora a Griffendélnek? - viszonozza a hangsúlyt, és a stílust is, pakol rá még egy kis lányos, vagy ha úgy tetszik nőies mozdulatot. Ajkai cinkos mosolyra húzódnak, szemeivel is próbál rákontrázni a fiú macsós megnyilvánulására, de még nem igazán gyakorolt ilyesmit. Szóval nézzük el neki a bénázást. - Majd meglátom mit tehetek az ügyében Mr. - jegyzi meg kissé kacéran, még kacsint is, de ez már látható, hogy csak a vicc kedvéért. - De nincs ám ez ingyen. - toldja meg, majd végül elneveti magát.

[Shaelynn]

Shaelynn

~ Ej, ez ám a belevaló csaj. A szülei híres játékosok és ő is szereti a sportot. Nem semmi, ko-molyan mondom nem semmi. ~

Figyelem a mozdulatait és a reakcióit. Van valami a lányban ami felkeltette az érdeklődésem, de egyenlőre csak játszadozzunk, ha már egyszer elkezdtem táncolni, s ő partner ebben, nos akkor miért ne járhatnánk tovább.
Amikor azt mondja, hogy meglátja, mit tehet ez ügyben, nos egy kissé még én is meglepődök, de alig észrevehetően és azonnal visszaugrok a játékba, ám ekkor ismét letaglóz. „Nincs ám ez ingyen.” Hú, te lány, na, erre válaszolj valamit nagyokos. Meg is van…

- Nos, valamivel talán mégis tudnék fizetni a kedvességért Miss. Hiszen, bár megfizethetetlennek tűnő ez a szívesség, mégis úgy érzem, nekem nem okozna gondot megtéríteni fáradtságát. – Mézes-mázas mondókám közben egy sejtelmes pillantást vetek a lányra, s a kék szemek most hűvösen futnak végig rajta. – Ám mindehhez először a csapatba kéne bekerülnöm, s amíg ez nem történik marad csupán a csodás eszmefuttatás erről a vizionált játékról. –

Valahogy, mintha nem a játékon lenne a hangsúly s ezt mind a ketten érzik, de vajon hol ment el ilyen irányba a beszélgetés. Itt már teljesen mindegy a lényeg az, hogy most mind a ketten élvezik a kötetlen és önfeledt beszélgetést, ezt a gyermeki fogócskát, amiben egyenlőre nem tudni ki üldöz valójában kit.

Patrick

Maga sem gondolná, és ha mondanák neki, feltehetőleg el sem hinné, hogy ő itt és most valóban azt csinálja, amit. De tényleg azt teszi. Persze próbálkozott már ezzel, egyszer. Nem sok sikerrel. Talán már most érettebb, meg az is lehet, hogy a szerelmes tiniregények lapozgatása is segített. Vagy csak szimplán jön belőle. A lényeg az, hogy bár ő esetlennek érzi magát és elég amatőrnek, Patrick nem neveti ki a próbálkozásai miatt. Talán nem megfelelő a próbálkozás szó, elvégre ő nem akar csábítani, csak reagál, csak válaszolgat. Egyáltalán nem tehet róla, hogy a szöszi irányba terelte a dolgokat és arról sem, hogy ő meg nem szeret semmi jót elrontani, és kontrázgat. Persze ezt tehetné máshogyan is, de jól esik neki. Határozottan.

- Valamivel biztosan... - válaszol kuncogva, és lenne rá néhány knútja, hogy egyáltalán nem ugyanarra gondolnak ezalatt. Nem baj ettől érdekes a szituáció és ettől olyan élvezetes ez a kis... bájcsevegés, ismerkedés, vagy ez már valami más? Nem tudja, beszélgetnek ez biztos, de arra már nem merne megesküdni, hogy még mindig a kviddics a lényeg.

- Hát abban már kevesebbet tudok neked segíteni, szóval rá kellene kapcsolnod a projektre. - neveti el magát ismét. Igazából nem gondolja túl komolyan ezt a mondatát, legalábbis a második felét, elvégre ha nincs hely, akkor nincs hely. Náluk, mintha lenne, de még nem kacérkodik a gondolat csírájával sem, hogy újra seprűre üljön. Vagyis így versenyszerűen.

- És amúgy hogy megy neked a kviddics? - érdeklődik, bár inkább hátsószándékkal teszi. Kíváncsi rá, hogyan vélekedik magáról a fiú. A sportolóknak ez az egyik legnehezebb, már amennyire ő ezt meg tudja mondani.

[Shaelynn]

Shaelynn

- Nos, én úgy gondolom, hogy nem vagyok rossz játékos, bár nem vagyok profi szintű. A profi szint, elég messze van tőlem. Én szeretek sportolni, fitten és edzetten élni, de egy iskolai szintnél ennyi idősen nehéz lesz magasabbra jutni. Természetesen nem vagyok egy olyan jellem aki feladja. Profi játékos akarok lenni, s bár rögös az út odáig és egy mugli sportban gyorsabban elérném, úgy gondolom, hogy ha valamit igazán akarsz és mindent megteszel érte, azt elérheted. –

Ez a beszélgetés most mintha visszazökkent volna az elején elkezdettekhez, ám most úgy gondolom, nem erőltetek semmit, rábízom Shaelynnre, azt, hogy miről szeretne beszélgetni, most kicsit irányítsa ő a beszélgetést. Most a mosoly is eltűnt egy pillanatra az arcomról, s látszik, hogy valóban komolyan gondolom amit mondtam, nem véletlen, hiszen a sport az amit igazán komolyan veszek.

Patrick

Van benne valami. Lehet picit kizökkentette a fiút, de lehet csak elterel. Na jó Shaelynn nem ennyire körmönfont. Szóval ez inkább tudható be gyakorlatlanságának, mintsem taktikájának. Nem igazán tudja még hogyan kell hatásosan tovább lépni, egyáltalán akar-e most tovább lépni. Kell-e...

Kíváncsian és figyelmesen hallgatja a bátor, s hősilelkű (legalábbis a süveg szerint) szőkeséget, ahogyan saját magát jellemzi. Az eddigiek fényében kicsit talán nagyobb öntömjénezésre számított. Azt kétli, hogy a fiú afféle álszerény lenne, vagy, hogy szándékosan nem sztárolja magát túl. Látható arcán a meglepettség, de ez gyorsan tova is száll és mosolyba rendeződik az arca. Hajába most belekap egy lágyabb, kellemes szellő, s míg a fiú befejezi némileg hadakozik a széllel hadakozó tincseivel. Hát persze, kell valami amitől Shaelynn lesz. A bénázás. Nem csak a flörtben, hát nem ő lesz a végzet asszonya.

- Szép életcél. Bár nem könnyű. - hajtja le kissé fejét, s tekintete az ölében pihenő kezeire téved, majd vissza Patrickra. - Hát remélem lesz alkalmam látni, hogyan játszol. - jegyzi meg mosolyogva. - Addig is elhiszem neked, hogy nem vagy rossz játékos.. - szemei futólag ismét a széles vállakra tévednek, de most nem áll meg itt - ... addig is gyűjtögetheted az ötleteket mit kínálsz a szurkolásért. - vigyorodik el kajánul, megenged magának néhány kíváncsi pillantást lejjebb is, bár nem sok mindent képes kivenni.

A sportot ő is komolyan veszi, ő is szereti több válfaját, a kviddiccsel is megvan, és amikor haza tud menni, mindig elmegy a szülei meccseire.
Miután sikeresen észbe kap, hogy áll a beszélgetés, és a fiú is őt nézve várja, hogy megszólaljon, ő pedig eddig nézegette, persze nem nyálcsorgatva csak diszkréten, de mivel elég közel egymáshoz foglalnak helyet eléggé kiszúrható, ha az ember figyel.
- A sporton kívül mik érdekelnek még? - kérdezi végül, a témaváltás mellett döntve, de talán nem mennek túl messzire, talán a félbehagyott témájuk is folytatódik.

[Shaelynn]

Shaelynn

Hallgatom a lányt, s közben még mindig kicsit azon gondolkozok, hogy van e helyem a profi ligában. Most azonban nem ezen van a hangsúly, s ebből az állapotból hozom vissza kicsit magamat a beszélgetésbe.
Gondolkozni sem nagyon kéne, hogy mit adnék a szurkolásért. Gondolom magamban, s ekkor kicsit el is mosolyodok. Pont annyira, hogy sejtse mire is gondolok. Most legalább, már tudom, hogy az iménti beszélgetésünk sem került a feledés homályába, ez jó, ez igazán jó.

- A sporton kívül? Nagyon sok minden. – kezdek bele ekként. – A jó bulik, a szép lányok. – itt felnézek kicsit egy kis kaján mosollyal, majd mintha misem történt volna, folytatom. – Imádok a szabadban lenni, szeretek gitározni, még régebben tanultam meg ezt is, egy olyan varázsló tanította, aki ismeri a mugli világot. Szeretek táborozni is, vagy éppen egy tó partján a barátokkal egy tábortűz mellett mulatni… Elég sok mindent szeretek, ami nem bent a négy fal között kell, hogy folyjék. –

Egy kicsit srégen felnézek az égre, tiszta, mint ilyenkor mindig. Ez az, ami csodálatos, s mosolyt fakaszt ismét az arcomon. Aztán lassan visszanézek a lányra, s most én veszem át a kérdező szerepét.

- Viszont eddig, csak rólam volt szó. Érdekelne, hogy téged mi érdekel, mi az, amit szívesen csinálsz? Nem vagyok én sem egoista, sem önző, hogy elvegyem tőled a válasz lehetőségét. -

Patrick

Az a féloldalas mosoly, amely most kiül Patrick arcára, más esetben nyugtalanítaná a barnát, most azonban csak egyszerűen megmosolyogtatja. Sokat elárul ez a griffis gondolatairól, ami nem esnek rosszul elhanyagolt kicsi szívének, még ha nem is állítaná biztosra, hogy helyesen vette le, amit a szőke próbál sejtetni.
~ Már meg is lenne? ~ kérdezi ezt csak magában boncolgatva az arckifejezést. Határozottan kellemesen esik neki, amit gondol, és amit sejt, hogy a másik gondol. Kit ne doppingolna, ha így néznek rá ilyen kék szemek. Arca enyhén elpirul és ebben semmi megjátszottság sincs, nem szándékos, sőt ő igyekezne elkerülni. Sikertelenül.
Mosolyogva hallgatja a monológot ismét, most nem szakítja félbe.

- …a szép lányok… – és felnéz Patrick… rá? Egy halk ohh-t mormol, miközben zavartan lehajtja picit a fejét, s az ujját tördeli. Kedves, kedves, kedves.  Nem szakítja félbe, pedig szívesen megosztaná nézeteit a szép lányok dologról és arról, hogy ehhez neki mennyi köze van, de nem teszi, hiszen már így is elégszer szakította félbe a fiút.
- Áhh, gitár… - mosolyodik el végül, mikor abba maradt a mondandó. Tetszik neki a gitárok hangja. Nem folytatja, de hangja kifejezi, hogyan vélekedik a dologról. Aztán, ahogy az várható volt jön is a visszakérdezés.

- Hmm… én sajna nem sok buliban voltam még, amiben voltam eddig nem ragadtak igazán magukkal, pedig nagyon szeretek táncolni… - jegyzi meg egy jelentőségteljes mosoly kíséretében  – én inkább zongora párti vagyok, de én magamtól tanulok hét éves korom óta. Imádom, ha süt a nap és meleg van. – mondja csak a legáltalánosabb dolgokat.  Mit mondhatna még… imád olvasni és komponálgat is… - hát én is elég sok mindent csípok, ami a szabadban űzhető, de jó néha a kandalló előtt elnyúlni, akár egyedül, akár kettesben… - tart egy pillanatnyi szünetet. A hatás kedvéért, rikító zöld szemei csintalanul méregetik a szőkét. - …hideg téli éjszakán. – fejezi be a mondatot.

[Shaelynn]

Shaelynn

Hallgatom a lányt, aztán hirtelen megint csak azt veszem észre, hogy témánál vagyunk. Aztán szoba kerül a tánc, na, ott vagyok egy kissé meglőve. Azonban ebben az esetben, ezt is könnyen a javamra fordíthatom. Shay sem hagyja felütött labda nélkül a dolgot, így könnyedén fűzöm tovább a gondolatsort. Ez tetszik...

- Sajnos, én nem vagyok egy nagy táncos. Illetve, hát elvagyok, de nem vagyok virtuóz. Ez van sajnos, ebben nem vagyok túl jó. Mondjuk, ezt egy kicsit sajnálom is, de hát mindenki jó valamiben és ugyan így van ez azzal is, hogy van, ami nem megy annyira. Nekem ez a tánc.
Viszont ha már itt tartunk… Igazán megtaníthatnál táncolni engem, amikor van egy kis szabad időd. Mondjuk hideg éjszakán, a kandalló előtt és mivel ilyen téren szégyenlős is vagy, így ha lehet…kettesben. –

A gondolatsort egész jól fűztem tovább, remélem, veszi a lapot. Milyen szép mosolya van, tetszik, hogy végig mosolyog. Az ilyesmit szeretem, nem egy csendes lányka, aki csak úgy mélán elvan és nem csinál semmit, igazi belevaló csaj. Kíváncsi vagyok vajon most mit fog mondani, hiszen a szálat most sem zártam le lehet ezt még tovább vinni.

Patrick


Hát ez is amolyan szárnypróbálgatás, a nővé válás rögös útján kénytelen az ember ilyeneket is kipróbálni. És nem titkoltan tetszik neki ez a fajta beszélgetés, hogy nem csak a nap miatt önti el olykor a forróság, hanem azért is, mert egymást húzva adogatják egymásnak a labdát, amelyet sportban járatosként mindketten igyekeznek játékban tartani. Érdekes meccs.

~ És csak nem adja meg magát. De nem adom fel, nem én leszek az, aki bedobja a törölközőt. ~ morgolódik magában, miközben még mindig az a kaján, elbűvölő arckifejezése van, amellyel próbál kissé kacérabbnak tűnni. Így belülről nézve iszonyatosan nevetséges, ahogyan próbálkozik, mégis úgy látszik Patrick máshogyan vélekedik erről, hiszen újra és újra visszaadja a labdát, nem kevésbé igyekezve elbűvölni a barnát. Még mindig mosolyog, olykor fogait is felfedve. Kuncog, mint valami kisiskolás, de nem képes mást tenni, vonzza a téma.

- Hmm... megleptél. De igazad van, bár azt nem tudom elképzelni, hogy egy a sportban ilyen járatos fiúnak nincs ritmusérzéke vagy, hogy nem tudna jól mozogni. Elvégre, ha jól tudom a foci és a kosár többnyire az ütemre épül. - kötekszik. Hát ezt is megéltük, ő kötekedik valakivel. Vicces.

Arcán még mindig él az előző nyílt célzás okozta zavar. Teljesen elvörösödve néz a fiú szemébe, próbálva állni annak kék tekintetét. Szüksége van arra a kevés ravaszságra és kurázsira, ami belé szorult az évek során. Hiába rossz hatással van rá az iskola.
- Sok a szabadidőm... - kezdi majd a fülében csengő saját szavai ötlenek fel benne. - ... a hideg éjszakákra elég sokat kell akkor várni. - jegyzi meg látványos sóhaj kíséretében, próbál utalni az egyre enyhülő időre. Ilyenkor már nincsenek hideg éjszakák. - Milyen táncokat szeretnél tanulni? - kérdezi megcsillanó szemekkel. Van elég sok és van néhány, amit ismer. Ezek mind elég különbözőek, de az ő gondolatai között a kissé simulósabb táncok jelennek meg, a latin szenvedélyesebb táncok. De ezek csak az ő kis gondolatai, aki azt állítja nem tud táncolni biztosan nem ilyenekre gondol.

[Shaelynn]

Shaelynn

Teljesen mindegy, hogy tánc vagy sport, itt a dolgok mögött már régóta egészen más húzódik. Viszont ha már így megkaptam a magamét, nem hagyhatom szó nélkül. Lehet, hogy azt hiszi, nem sok közöm van a táncokhoz, de azért ismerek ezt, azt. Így most ismét próbálkozok meglepni őt.

- Valóban kell a ritmus érzék, ami meg is van, de én inkább olyan zenéket hallgatok, amire nem kell az emlegetett táncok közül lejteni.
Valóban a hideg időknek vége, de nekem nem szükséges, hogy lobogjon a tűz a kandallóban. Elég ha lobog az máshol. – Egy pillanatra megállok, s mélyen a szemébe nézek a lánynak, s csak aztán folytatom. – A mozgásomon is javítana a tangó, szívesen tangóznék. Az a mozgásomon is javítana, és ha hirtelen hűvösebbre váltana az idő, akkor sem kellene félnünk attól, hogy fázni fogunk. –

Fejezem be végül így. Úgy érzem, hogy az eddig is meleg hangulat, most mintha szint már-már forróvá vált volna, épp csak a fű nem perzselődik meg körülöttünk. Egyáltalán nem érdekel, hogyan is jutottunk idáig, csak nézem őt, s közben ismét hűvös pillantásokkal illetem, épp csak annyira, hogy ezt ő is megérezze.

Patrick


Nem sok tapasztalata van fiúkkal, voltak ugyan komolytalanabb próbálkozások, de még a csókig sem jutott el soha, kevés a tapasztalat, de úgy néz ki a flörthöz nem kell nagy tudás. Elég, ha sokat olvas az ember lánya, amit hősnőnk bizony elég gyakran megtesz.
Azt már így is tudja, hogy imádja, amikor a fiúk a méltóságukért, az egójukért vagy egyéb fiús dolgaikért próbálnak küzdeni, mert attól tartanak egy-egy csipkelődő megjegyzés után, hogy a lánynál rontja az esélyüket, hogy ha nem is túlságosan, de valamelyik oldaluk kissé sebezhetővé válik. Pedig ez nincs így, ezért is olyan jó nézni, ahogyan próbálják kiköszörülni a nemlétező csorbát és ismét kicsit éreztetni, hogy ő egy nagy és erős és ügyes fiú, ami ugyebár eddig már kiderült.

- Hmm... tangó. - mosolyodik el kajánul a lányka, mintha a fiú a gondolataiból olvasta volna ki a dolgokat. A szavai ismételten zavarba hozzák. Megvan a véleménye erről a stílusról, elvégre az ilyen zene a szenvedélyen, hovatovább az érzelmeken alapul. - Tehát tangó egy kandalló előtt. - nyugtázza a dolgokat és, mintha nem is lenne ellenvetése. Volna? Valahol olvasott pár sort a tánc kialakulásáról, és megakadt a szeme egy gondolaton, melyet elraktárazott. "Az argentin tangóban minden benne van, ami férfi és nő között megtörténhet".

- Az biztos, hogy javítana a mozgásodon... - nem mintha tudná, hogy hogyan mozog a fiú, de valamit mondania kellett. Éppen gondolkodóba esik egy pillanatra, amikor zöldjei a fiúra ugranak. Kicsit végigszalad rajta a hideg, ahogyan a kékek hidegen futnak rajta végig. Mosolya szélesedik. A hangulat forró, őt mégis kirázza a hideg. Tekintete kíváncsian fürkészi Patrcik arcát, s bár vár rá kétli, hogy megtudja a gondolatait. Pedig milyen jó lenne.

- Kíváncsivá tettél... - mosolyog rá, hogy azért ne legyen az, hogy semmi válasz. - Kíváncsi vagyok te... - és itt megenged magának egy jóleső pillantást, mely végig fut a szöszi felsőtestén - ...hogyan táncolsz tangót. Tudod, persze biztosan tudod, de ez egy olyan tánc, aminek nincs megkötött koreográfiája. A zenék mind ugyanazokra a taktusokra épülnek, de innentől a táncosra van bízva, hogyan táncolja. - kacsint a fiúra, és mosolya is jelzi, hogy amit mond és annak jelentése merőben eltérnek egymástól. Még mindig a táncról beszélt? Vagy ez volt a metafora?

[Shaelynn]

Shaelynn

- Szerintem minden tánc partnerfüggő is. Ha veled táncolnék tangót, akkor lehet, hogy még én is meglepődnék azon, hogy mennyire van érzékem a dologhoz. - Sejtelmesen pillantok a lány felé, majd folytatom. – Azonban azért biztos találnál némi kifogást a mozgásomban, ami… - itt tartok egy kis szünetet – javításra szorulhat. Akkor már miért ne veled javítsam mindezt rögtön, hiszen itt könnyen vezethetnél te is engem. Elég közel lennénk egymáshoz, így könnyen irányítanál. -–

Mondandóm végeztével, aztán ismét csak rápillantok Shayre, hogy mikként reagál, az elhangzottakra. Bár annyira még nem ügyes ebben a „flörtölősdiben”, ettől függetlenül én élvezem a vele való társalgást, flörtölést. Kellemes társaság, s így szinte repül az idő, ám ezzel most egyáltalán nem is törődök.
Lassan felé fordítom a felsőtestem is és kicsit közelebb ülök, mint érkezési helyem. Talán nem veszi tolakodásnak, s ez még a beszélgetésnek is jót tehet. Sosem lehet tudni…apróságnak tűnik, de előrébb viheti a dolgokat.

Patrick


Gondolataiban megjelenik egy-egy kép, ahogyan ő tanítgatja a griffendélest egy-egy szexisebb lépésre, majd a következőben a kép már kissé viccesebb. Itt Patricken rajta van a tangós szerelés, kidolgozott izmain és elég széles vállain ez egészen viccesen néz így ki, de lehet élőben nem lenne ilyen, most azonban csak elmosolyodik.

- Ha nem találnék is keresnék én valami kifogást a... csípőmozgásodban - kuncogja el magát, hát ez már tényleg elég erős megjegyzés volt, zavartan kapkodja is a tekintetét a tájon ide-oda, és még véletlenül sem néz Patrickra. Csak hallja, hogy mocorog, de mivel nem mer odanézni, nem veszi észre, hogy a távolságon is lop egy keveset.
~ Jöhetne egy kis szellő... ~ fohászkodik magában, hiszen eléggé zavarba hozta saját magát és az a megjegyzés bizony kicsit túlságosan meredek az ő ártatlan lényéhez.

- Szóval - vesz egy nagy levegőt és sóhajt egyet, majd végre ismét a fiúra néz. Egy pillanatra meglepődik, mert mintha kicsit közelebb lenne, hozzá a szöszi, mint az előbb. - ...most felfogadsz, mint tánctanárt... - teszi ezt burkoltan kérdezve, inkább csak, mint kijelentés mondja ki, arcán ismét kaján vigyor ül, s már várható, hogy ismét valami... olyat szándékozna mondani. De persze ki kell várni, hogy kapcsol-e Patrick.

[Shaelynn]

Shaelynn

Figyelem a lányt, s közben továbbra is hallgatom, amit mond. Meglep, hogy ilyen zavarba hozta magát, de akkor már nem hűtöm le a kedélyeket, lassan végigmérem, majd szemeim megállapodnak a lány íriszen. Mélyen belenézek, majd sejtelmes, s búgó hangon, ekként szólalok meg.

- Így is mondhatjuk. Bár reméljük, hogy arra a csípőmozgásra talán nem lesz panaszod. – egy kis kacsintást is megejtek. – Azt hiszem pont olyan táncot választottam, aminél fontos, hogy a partnerek érezzék egymást. Szerintem ezzel sem lesz gond, könnyen ráhangolódok egy megfelelő partnerre… -

Egy kis szellő érkezik, de a lánynak könnyen tűnhet úgy, mintha a beszélgetés közben még közelebb kerültem volna hozzá. Bár az előző óta nem ültem közelebb, egy kicsit közelebb hajoltam, pont annyira, hogy a személyes teret ne sértsem, de eléggé ahhoz, hogy a hangulat még forróbb legyen. Egy kis mosoly is húzódik már az arcomon, de nem zavart, nem kaján, egy kedves, megnyugtató mosoly. Azt sugallja, hogy bár egy kissé elpirult és zavarban van a lány, ő ezt nem úgy fogja fel, hogy égő volna.