Tender kisses and I'm floating on air

[ruhába]

Első szakasz.megismerkedés.

Ha nem létezne megbocsátás, senkinek sem volnának barátai.

1997. június

Lányháló, Északi szárny

Ötödév. Szörnyű korszak egy olyan lázadó mardekárosnak, mint amilyen én vagyok, de még milyen szörnyű. Kys meg Jess már hetedikesek, biztosan együtt flangálnak  valahol a tónál, mint ahogyan azt mindig is szokták. Engem meg hátrahagynak, nem mintha akarnék velük menni, de akkor is illene engem is invitálniuk.
Mit várok én? Terrorban tartom őket.
Nincsenek testvérim.
Nincsenek barátaim.
Szövetségeseket akarok!
Hogy lássák, boldogulok nélkülük is ebben a zord és kemény világban, még ha ilyen gyáván meg is futamodtak előlem. Fogtam magam, belebújtam egy kényelemes ruhába, fésültem kettőt a hajamon, felhúztam a magassarkú cipellőm és a rúzs. Igen, ennek a rúzsnak története van. Kys nem tudom honnan szedi, talán ő maga állítja elő? Nem, ezt nem hiszem. A lényeg hogy gyönyörű vér színe van. Éppen ezért folyton ellopom tőle, ő meg nem ostoba, szerez másikat. Ha az enyém elfogy, ismét elcsenem,  Ez egy örök korforgás mióta világ a világ.
Ha megpillantja az ajkamon, én az egyik szobatársamra fogom,  és el hiszi. El kell hinnie, jobbat nem is tehet, mert nincs bizonyítéka. Ha tudná szerencsétlen. Úgyis megérdemli az az átkozott kis ember alakba bújt boszorka. Cöh.
Belenéztem a tükörbe, s mivel mindent rendben találtam, így kitártam magam előtt a nagy barna ajtót, és elindultam a folyosón jobbra.

Északi szárny, Folyosó

A tóhoz akartam lemenni, vagy a tiltott rengetegbe, bánom is én, csak ne kelljen egymagam ülni a falat bámulva.
Bumm.
Valami kemény tárgyba ütköztem. Mintha egy lassított felvétel lett volna az esés,  A fejem a kemény földön koppant, egy darabig nem tértem észhez.  Mikor kinyitottam pupilláim, egy barna tekintetbe ütköztem. Jake Baxton. Igen ő az a hatodikos háztársam, de nem tud figyelni Merlinre?
-Legközelebb azért az orrod elé nézhetnél!
Vetettem oda dacosan, majd éreztem, hogy lüktet a fejem. Hátranyúltam, megfogtam a  tarkóm, de szerencsére nem vérzett. Történhetett volna rosszabbul is, ennek örömére fel kéne már tápászkodni. Már épp álltam  volna fel  a jobb lábamra, amikor megpillantottam valamit. A cipőm sarka hiányzott. Na ne, ez volt a kedvenc fekete lakkcipőm, ez nem történhet meg.
-Nicolas Jacob Baxton!
Sipákoltam el magam már-már elcsukló hangon, és a szavak nem jöttek ki a torkomon.
-Ajánlom, hogy ismerj olyan varázslatot, amivel vissza tudod rakni a cipőm sarkát, különben...
Különben mi? Tettem fel magamban a kérdést. Megátkozom vagy fellököm? Így is úgy is nekem lesz a rosszabb, mert a cipőm sarka nem lesz a helyén.
-Mondd hogy ismersz...
Ebben a mondatban már nem volt benne az az utasítgatás, a dühös hangnem, inkább kérlelően ejtettem ki minden egyes szót. Elvégre egy évvel idősebb nálam, csak tud valamit. Hogy miért nem egy hollóhátasba ütköztem bele vagy magába Hermione Grangerbe?
Isten nem ver bottal.
Visszhangzott a fülemben Jessica sipákoló hangja, pontosan ezt mondta a legutóbbi összeszólalkozásunk alkalmával. Igaza lett volna? Remélem nem, egy hugrásnak soha de soha nincs igaza, a feltételezés is nevetséges.

Nadalia


Éjszaka. Nicolas szokás szerint felkelt, amíg a többiek aludtak és felöltözött valami olyan ruhába, ami tökéletesen passzolt egy kis éjszakai sétához. Felvet egy farmert és egy ahhoz passzoló pólót, majd a tükör elé sétált és megigazította kócos haját. ezek után még zselét kent rá és már el is indult a folyosóra, hogy ki mehessen egyet sétálni. Ezt mind halkan tette meg, hiszen nem akarta, hogy észrevegyék.

A falakon csak egy fekete árny látszott, semmi több, s as rác hangtalanul surrant végig a folyosón. Mikor már azt hitte, hogy végre kijuthat a kastélyból, hirtelen beleütközött valamibe, vagy inkább valakibe. ~Na szuper! Mindig kell lennie valaminek~ gondolta magában, és ekkor vette csak észre, hogy ki volt az, akibe belement. Az illető Nadalia Faith Graham volt az, aki egyben háztársa is. Mivel az összeütközés során a lány kitörte magas sarkú cipője sarkát rögtön nekiállt ezért visítozni. Baxton csak nyitott szemekkel pislogott rá, hiszen bántotta a fülét a sipítozás.
- Azért te is jobban vigyázhatnál ilyenkor magadra a folyosón.- válaszolta még nyugodt hangsúllyal. Persze, ha Nadalia tovább folytatja ezt a visítást, ő is könnyen begurulhat, és akkor már nem lesz ennyire béketűrő. De a lány csak azért sem hagyta abba. Nicolas keresztbe rakta a kezét és úgy hallgatta a csaj szitkozódását, majd mikor az befejezte a beszédet, maga a srác is megszólalt.
- Nem tudnál egy kicsit halkabban lenni. Semmi kedvem büntető munkát végezni miattad.- mondta enyhe bunkózással. Mivel még nem állt szándékában megbántani Nadot, ezért azt nem tette hozzá, hogy egy ilyen visítozós lánnyal meg pláne nem lenne kedve büntetőmunkát végezni. Inkább csak hallgatott erről.
- Amúgy meg mit ismerek? Varázslatot? Most valahogyan egy sem jut eszembe, de ígérem megpróbálok rajta gondolkozni- válaszolta kicsit ironikusan, majd ismét ő kezdett el beszélni- És te ilyen későn mit keresel idekinn?- kérdezte negyedéves társától. A lány egyel alatta járt, de ez most egyet cseppet sem foglalkoztatta, inkább csak az, hogy valahogyan elhallgattassa.

A gyűlölet a gyengék haragja.

1997. június

Folyosó

Éjszaka,Sötét.
Telihold.düh.
Még hogy büntető munka? Mintha nem éltem volna már át eleget annak a zsíros összetapadt hajú varjúnak a sötét vermében, még egy ide vagy oda?
-Tudod, ha én megyek büntetőre te is jössz velem!
Tapintottam rá arra pontra, ami miatt előbb úgy lehordott, biztos neki nem lenne ínyére a dolog, amit meg is lehet érteni, igazából nekem sincs kedvem azt a kevéske szabadidőmet elpazarolni.
-Mivel miattad a cipő volt és nincs, ezért kötelességed elkísérni a szobámig ,hogy kihozzak egy másikat! Nem hagyom, hogy én miattad lebukjak, te meg szabadon csavarogj az éjszakában.
Csattantam fel, azért halkan, mert úgy érzem, teljes mértékben igazam van a dolgot illetően.
Gúnyosan végig mértem a szemem sarkából a kisportolt testű fiút, értem már miért fáj úgy mindenem.
Ami meg a cipőt illeti? Oh hogy miért nem egy hollósba vagy magába Hermione Grangerbe ütköztem bele?
Isten nem ver bottal.
Visszhangzott a fülemben Jessica sipákolós hangja, a múltkori vitánk után mondta ezt. Igaza lenne? Nem! Egy ilyen félvér kis senkinek igaza nem lehet.
-Ha ma nem mehetek ki sétálni...
Sóhajtottam fel halkan, mert mióta a Roxfortba járok egy olyan péntek este sem volt, hogy ne tettem volna egy kis kerülőt. Hogy miért ilyenkor járok ki?
A válasz egyszerű.
Mert ilyenkor nem ütközöl minden sarkon egy hugrás sipákoló csajba, egy padon tanuló hollósba vagy egy téged gúnyosan végigmérő griffendélesbe.
Nem, ilyenkor szinte minden kihalt, na jó egykét hozzám hasonló ember szokott kint botorkálni, de előfordulnak idióták is a holdfényben, akiket jobb ha elkerülsz.
-És most halkan el a szobámig!
Súgtam, majd választ meg sem várva karon ragadtam a mardis srácot, és vonszoltam a szobáig.
-Mezítláb nem mehetek sétálni, ennyi a minimum amit megtehetsz.
Adtam magyarázatot a viselkedésemre, majd halkan belopóztam a szobába.

Lányháló

Óvatosan lépkedtem magam előtt, mikor egyszer csak, bumm. Ismét a földön voltam, és már éreztem a lebukást. De semmi nesz. Ekkor rájöttem :
Mary beteg nincs a szobában, és Lily meg Cindy is valahol kint csavaroghattak, így nem volt kit felvernem. Gyorsan belebújtam egy új cipőbe, aminek a sarka LAPOS volt, majd felkaptam egy kabátot is, elvégre meggondolatlanság volt, hogy anélkül indultam ebben a hajnali hűvösben "kirándulásra". Két perc alatt kész voltam, és már nyitottam is ki a tölgyfa ajtót, majd óvatosan kiléptem, és szétnéztem, vajon a srác megvárt-e.

Nadalia

Ott ácsorogtak ketten a folyosón, miközben a lány ismét arról kezdett el beszélni, hogy mit követett el Nicolas. A srác a hosszú kioktatás után végre szóhoz akart jutni, hogy valamit ő is hozzáfűzhessen ehhez az egészhez, de az említett háztárs úgy döntött, hogy ő most cipőt cserél és Nicknek is vele kell mennie. Azzal magával húzta a srácot. Nick nem ellenkezett, mivel ez a viselkedés nagyon is tetszet neki. Nem az volt, mint a többi lánynál, hogy akkor ő most kicseréli a cipőjét, majd egyedül folytatja a sétát, nem. Nadalia úgy döntött, hogy igen, leveszi a magas sarkúját, aminek immár nem is volt sarka, de Nicolasnak is vele kellett tartania. Ez a viselkedés tetszett a srácnak.
Hagyta, hogy a lány húzza és amikor Nadalia bement a lányok hálókörletébe, hogy ruhadarabot váltson, addig Nick leült a klubhelyiségbe és várt. Várt, és ezen még ő maga is meglepődött, hiszen százszor megfordult a fejében, hogy miért is nem hagyja a francba ott a csajt és megy el egyedül. De ezt nem tette meg, mivel most már érdekelte, hogy Nadalianak a többi tulajdonsága is ilyen-e, vagy ez csak egy sima dühroham volt, mivel az eddig látott jelleme nagyon is szimpatikus a Nicolasnak.
Tehát ott ücsörgött a klubhelyiségben, és várakozott eléggé hosszú ideig. Nem értette, hogy egy egyszerű kis cipőcsere miért tart órákba. Miért olyan hosszú művelet ez az egész egy lánynál. De ekkor végre megjelent az ajtóban Nadalia és körbe nézett, nagy valószínűséggel azért, hogy Nick ott van-e még. És ott volt. Mikor meglátta a lányt, felállt és indulásra készen volt.
- Hova menjünk?- kérdezte, és még saját maga is meglepődött a viselkedésén. Soha, Arlethen kívül senkivel sem volt még ennyire kedves. És most még is. Nadaliaval egészen másképp beszélt, mint a többi háztársával. Ezt ő maga is furcsállta, s nem értette, hogy miért csinálja ezt. Mindenesetre kilépett ismét a folyosóra, és vára, hogy Nad utána jön-e, vagy még kicsit elidőzik a klubhelyiségben.

Klubhelység

Nem kellett sokáig nézelődnöm , a srác ott ült és várt. Csak azt tudnám miért olyan laza, mikor már rég a szobájában kéne aludnia, erre meg a látványosság középpontjában ücsörög.
-Te megvesztél? Bárki megláthat itt!Suttogtam dühösen, ha valaki miatt ma nem sétálok az biztosan ő lesz. Felrángattam a fotelról, és már húztam is magam után, ki a szabadba. 2 perc alatt ki is értünk, akkor már elengedtem a kezét, talán kicsit erősebben szorítottam a kelleténél.
-Bocsi...
Néztem rá a piros kéznyomatra az alkarján, amibe hatalmas valószínűséggel pontosan beillik majd az én kezem nyoma.
-Majd azt mondod valakinek nagyon kelettél.
Nevettem fel, majd a számra tapasztottam a kezem, nehogy túl hangosra sikerüljön az attrakció. Lépteket hallottam, és szörnyen megijedtem.
-Te jó ég ez tuti valami tanár, biztos pöfékelnek.Újra akaratlanul mosolyra húzódott az ajkam, majd nekitoltam a srácot egy fának,  s annak a takarásában vártam meg, míg a zajok elcsendesülnek. Mikor végre már semmit sem hallottam, kiléptem a nagy tölgyfa mögül, és  az egyre távolodó hang irányába leskelődtem.
-Óh, hát ez csak Candy volt, egy mardis csaj, a barátjával szokott kilógni este.
Nyugtattam magam, miközben észrevettem, ma nagyon durva vagyok. Húzok, vonszolok, lökök.
Ez az Nad, szörnyen megnyerő a természeted.
Az este harmadjára nevettem ki magam, önkéntelenül, ez nem sokszor szokott velem előfordulni. Talán mert eddig mindig egymagam jöttem ki ide, és nem volt kin/kivel nevetnem. Legalább nem ráncosodom.
-Na, asszem sétálhatunk is Jake. A tóhoz megyünk, ne kérdezd miért, csak mert azt mondtam.
Parancsolgattam vigyorogva, majd lassan lépkedni kezdtem a  célirány felé. A hold gyönyörűen világított, néma csend vette uralma alá az egész birtokot. Néha egy-egy bagoly szárnyának csapkodására lettem figyelmes, de nem zavart, sokkal inkább kellemes érzéssel töltött el. Az állatok megbízhatóbbak, mint az emberek. Nem hátulról támadnak, nem alattomos módon, hanem szemből.
Ekkor hátranéztem, és láttam, hogy a fiú tétovázik.
-Szedd a lábad, egy kettő.
Fordultam hátra, s a mondatomhoz még tapsoltam is kettőt, majd vigyorogva ismét előrefordultam, és újra elkezdtem lépkedni.

Nadalia

Megveszett-e? És hogy bárki megláthatja itt? Milyen kérdések ezek? Legfeljebb a mardekáros társak láthatják meg őket itt, de azok, akik meglátnak, nagy valószínűséggel szintén éjszakai túrára indulnak, így nem nagy a valószínűsége, hogy be akarják köpni őket. Ha meg valaki még is megpróbálná azt Nicolas nagy valószínűséggel jól kioktatná a helyzetről pár átokkal, és az illető megtanulná, hogy vele nem érdemes kötözködni.
- Én kérlek szépen nem vesztem meg, csak kényelmesebbnek tartottam a fotelt az állás helyett, mert hát mit ne mondjak kicsit hosszú időbe telt, míg átvetted a cipődet.- mondta gúnyosan vigyorogva, s már indult is. Nadalia megszorította a kezét és ismét elkezdte a srácot húzni, ki a kastélyból. Nick nem ellenkezett, hagyta, hogy had vezessék, ám mikor már kint voltak, és Nad elengedte a keze nyoma ott maradt Nicolas kezén.
- Semmi gond.- mondta a srác kissé meglepődve. Nem gondolta volna, hogy egy ilyen lányban ekkora erő lakozik. És itt volt a következő nagy meglepetés, mivel lépteket hallottak valamerről és Nadalia fogta, és nekilökte a srácot egy fának, hogy takarásban legyenek. Nick ezt is tűrt,  de egyre inkább meglepődött az össze-vissza taszigáláson. Majd mikor már végre nem hallották a lépteket a lány kilépett a fa mögül és körbenézett. Nicolas csak akkor örült igazán, amikor kiderült, hogy azért vágták neki egy fának, mert egy mardekáros lány a barátjával sétálgatott. Rettentő boldog volt ettől.
- Látom, te nagyon szereted az embereket ide-oda lökdösni, meg huzigálni.- jegyezte meg kissé vigyorogva, miközben megigazította a felsőjét, és leporolta a nadrágját. Ezek után Nadalia kijelentette, hogy akkor sétálhatnak is, és a tóhoz mennek.
- Én nem akarok semmit sem kérdezni.- mondta Nicolas, majd elindult, hogy lépést tudjon tartani sietős társával, aki még direkt tapsolt is neki, hogy szedje a lábát. A srác nem értette mire ez a nagy sietség, de azért megszaporázta a lépteit, hogy le ne maradjon. Mivel elég nagy csend állt eb kettejük között Nick felhozott egy témát, s közben zsebre dugott kézzel sétálgatott.
- És te hányadéves is vagy tulajdonképpen?- kérdezte, de nagyjából tudta a választ, csak nem jutott az eszébe semmi más. Kérdőn nézett a lányra, majd várta a választ.

A helyzet kezdett vicces lenni, mikor felismertem, tényleg össze-vissza taszigálom, húzom-vonom magam után, mint egy játékmackót.
-Bocsáss meg, de nagyon úgy néz ki, te hozod ezt ki belőlem!
Vetettem oda viccelődve, mikor újabb kérdéssel állt elém. Hogy hányad éves vagyok is? Utálom ezt a kérdést, ilyenkor mindig nagyon fiatalnak  érzem magamat, akár az ötödieksekhez, akár a hetedikesekhez képest.
-Negyedikes és éppen alattad vagyok.
Fűztem hozzá mosolyogva, mert igen, én bezzeg tudtam hogy ő mennyi idős. Jó az arc memóriám, sok háztársam nevét, korát ismerem, és néha még azt is , melyik szobában ki van.
Aztán gondoltam bele a mondatom második felébe.
" --- éppen alattad vagyok." Hát ez nevetéses, hogy lehetek ilyen ostoba, emiatt a benyögés miatt még szerintem bűnhődni fogok. Vagy egyszerűen neki fel se tűnt, és csak az én állandó megfelelési kényszerem mondatja ezt velem. Igen, biztosan így van.
Mikor megérkeztünk a tó partjához, fogtam egy követ, és belehajítottam a vízbe. Hallottam, ahogy érintkezik a víz felszínével, ez a csobogó hang mindig nyugalommal tölt el.
-És te hogy-hogy így egyedül?
Dobtam fel újabb témát, mikor már az a bizonyos kínos csend kezdett beállni. Az én meglátásom szerint két jó barát között néha a csend többet mond minden szónál.
Oh, de mi a nagyon jó barátságnál még nem jártunk, mardekárosok meg a nagyon jó barátaik- Vicces dolog, de mégis elkeserítő. Miért van az, hogy a  többi ház diákjai úgy imádják egymást, két perc beszélgetés után már kedves ismerősként tekintenek a másikra, két óra, az már barátság. Hogy ez pozitív dolog avagy sem, azt nem tudom megmondani, de mindenesetre becsülendő.
Lenne, ha én nem én lennék.
De én én vagyok, és most a szokásostól eltérően jól érzem magam más emberi lény társaságában. Egyedül Lucas az, akivel még jól eltudtam a közelmúltban beszélgetni, pedig ő maga a kiköpött ellentétem.
-Ugye tudod, hogy nem vagy hétköznapi srác? Kitöröd a sarkam aztán én mégis itt vagyok veled a tónál.
Mondtam halkan, kicsit nevetve, mert érdekes, mindig azokkal akarok összebarátkozni, akikkel nem kéne.

Nadalia

- Én hozom ezt ki belőled?- kérdezte meglepetten Nicolas. Mi az, hogy ezt ő hozza ki a lányból? Ez kezdett egyre furcsább helyzetté válni. Sőt nagyon is kezdett érdekessé válni, hiszen először a lány tűsarka eltörött, majd visszaráncigálta Nicolast a klubhelyiségbe, majd pedig elrángatja a srácot a Fekete-tóhoz. Szép kis este mondhatni.
Negyedéves. Alatta jár. Tényleg, most már Nicknek is beugrott. Viszont láthatólag Nadaliat elkeserítette egy kicsit a dolog, hogy ő tudja hányadéves a srác, de Nicolas viszont nem tudja, hogy ő hányadéves. Bár mit várt egy sráctól?
Mikor megérkeztek a vízhez, Nad beledobott egy követ a vízbe, mely hangos csobogással merült el benne, majd ő kérdezett valamit.
- Mindig kijövök esténként. Nem bírok bent maradni, az túlságosan is unalmas.- válaszolta Nick, majd nézte, ahogyan a lány egy újabb követ hajít bele a vízbe. Néha saját maga is szokott kavicsokat hajigálni a vízbe, de tulajdonképpen nem is tudja, hogy mi ebben olyan jó. Ki tudja?
Ezek után ismét Nadalia szólalt meg, s megint csak egy érdekes mondatot mondott.
- Tudod nem én kértelek, hogy gyere ki, hanem te ráncigáltál el idáig, de ha akarod én szívesen visszamegyek, vagy esetleg, ha akarsz te is szívesen távozhatsz.- mondta a srác enyhe szarkazmussal, de nem akarta megbántani mardekáros társát, így próbált finom lenni, ami valahogyan nem az erőssége, de azért remélte, hogy nem volt túlságosan is bántó. Ez is egy érdekes szituáció volt, s a lány is eléggé furcsa dolgokat hoz ki belőle, hiszen eddig senkivel nem akart nem bunkó lenni, kivétel ez alól Arleth. Ez egyre furcsább dolog, s ki tudja, hogy még mi fog ebből kisülni.
Ismét beállt közéjük a csend, így most Nicolas kezdett el valamiféle témán gondolkozni, de nem nagyon akart eszébe jutni semmilyen ép mondat. Így tovább folytatta az elmélkedést. A cipőről nem akart beszélgetni, nem is akart bocsánatot kérni, hiszen nem az a fajta volt, és nem is bántotta a dolog, akármennyire sem akart rosszat Nadalianak.
- Gyakran szoktál ilyenkor kint sétálgatni?- kérdezett egy igen hülye kérdést, de jobb nem jutott az eszébe, és így várta a választ rá.

Nico

Tekintetemmel az eget pásztáztam: a hold fénye álmosan kúszott végig a tó felszínén, a  sok milliárd csillag apró fénye mégis barátságosabbnak tűnt. De vajon miért? Hisz azok a csillagok, melyeket mi földi halandók szabad szemmel látunk, talán már rég kihunytak. Csillagászat? Oh, talán valami még rám is ragadt azon kívül, hogy a Föld geoid alakú.
-Ne!
Csattantam fel hisztérikusan, mikor a távozását pedzegette a mardekáros srác, aki percek alatt egyre közelebb és közelebb került talán nem is létező szívemhez.
-Maradj, kérlek.
Mosolyogtam rá biztatóan, majd leültem a tópartra, és kezénél fogva vontam le őt is magam mellé.
-Igen, gyakran jövök én is ki. Még az idióta tücskök ciripelése is jóval izgalmasabb, mint a szobatársam horkolása. Tudod iszonyatos az a lány. Orrsövény ferdülése van, és az apja nem járul hozzá a műtéthez.
Színpadias nevetést hallattam, majd újabb követ dobtam  a tóba.
-Neked is biztosan nyomós okod van rá, hogy ilyen vagy.
Mélyen a szemeibe néztem, majd gyorsan elkaptam a  tekintetem. Nem sűrűn állom, ha áthatóan vizslatnak, és nem is sok ember szemébe szeretek mélyen belenézni. Az ember egy nyitott könyv, és a szem a könyv első oldala.
-Rémítően feketék a szemeid.
Jegyeztem meg egy déli mosollyal ajkamon, majd hátradőltem  a nyirkos fűben.
-Hiszel a Sorsban?
Tettem fel sokadik kérdésem a mai napon. Nem tehetek róla. Ha valaki egyszer felkelti az érdeklődésem, kérdések idióta millióival bombázom, ahogyan azt most is tettem.
-Kíváncsi lennék, mi van a szarkasztikus és cinikus srác álarca mögött. Vagy egy álarc ez, amit a külvilág felé mutatsz, Jake? Ne kérdezd honnan tudom a harmadik neved.
Oldalra fordultam a fűben, és a válaszra vártam.

Nadalia


Sosem gondolta volna, hogy egyszer egy negyedéves társával fog éjnek idején a tónál sétálgatni. Ez még eszébe sem jutott. S most tessék itt van, itt áll egy olyan lány mellett, akit ez idáig még csak látásból ismert. S amikor felajánlotta, hogy ő neki nem muszáj itt lennie, akár el is mehet, akkor hirtelen valami furcsa érzés töltötte el, ami arra késztette, hogy reménykedjen, hogy nem kell elmennie, és még maradhat Nadaliaval. Nem tudta mi ez az érzés, hiszen nem régen még el küldte volna a francba, ha itt találta volna. S most meg… most meg szívesebben maradna itt, mint hogy ő, vagy a lány elmenjen.
Nagyon is megkönnyebbült, amikor a lány szinte már hisztérikusan felcsattant, hogy ne menjen el. Nem tudta, hogy miért akart maradni, vagy hogy egyáltalán miért is viselkedik így vele, de így történt.  Akkor sem ellenkezett, amikor Nadalia lehúzta maga melé a tó partjára, s ketten üldögéltek már ott.  A rövid ideig tartó csendet a lány szíkatotta meg, amikor válaszolt Nicolas előbb feltett kérdésére. Elmosolyodott azon, amit a lány mondott.
-Sokszor jövök ki ide, de csak azért mert vagy ide lógunk ki a többiekkel, vagy mert pont ide hoz az utam- mondta, miközben a vizet bámulta.  Viszont a következő megállapításron megakadt.  Biztos van oka rá, amiért ilyen? Ezen még sosem gondolkodott el. Ez neki idáig természetes olt, hogy így viselkedik. De ha jobban bele gondol, tulajdonképpen ez az egész akkor bontakozott ki leginkább, amikor az apja meghalt. Előtte is már ilyen volt, de nem ennyire. Ez a lány egyre furcsább hatással van rá, hisszen eddig sosem gondolkodott el rajta, hogy miért ilyen. Érdekes.
A gondolkodásból, ismét Nd hangja zökkentette ki, amikor is megállapította, hogy rémisztően feketék a szemei. Ezen ismét elvigyorodott, majd megszólalt.
- Igen, már sokan mondták.- válaszolta, s ezután ismét a másik féltől jött egy kérdés.- A sorsban? Nem nagyon hiszek benne, mivel szerintem ha lenne is sorsunk, bármikor megfordíthanánk egyetlen döntésünkkel is. Hülyeség lenne.- mondta.
Ismét egy rövid időre egy kis csönd állt be, amit szintén Nadalia szakított meg, s ez a kijelentés is némiképp meglepő volt a srác számára. Mi rejtőzik a cinikus álarc mögött?  Álarc… Ez tulajdonképpen nem is álarc, hanem a valaóság. A valóság, amilyen Nicolas valójában. Természetesen van egy valamivel kedvesebb énje is, ami legtöbbször csak Arlethnél jön elő, de ez most hirtelen megjelent Nadalianal is, ami nagyon ritka és különös. De az még inkább, hogy valóban, honnan tudja a harmadik nevét? Hiszen ezt nem nagyon szokta hangoztatni, sőt ezt talán még senkinek sem említette. De akkor honnan…? A fene se tudja.
- Jó hát akkor nem kérdezem, pedig igazán kíváncsi lennék rá.- vigyorgott rá a lányra.