Szellemszállás

Gwendolyn

Rezzenéstelen arccal hallgattam a monológját, amiből teljesen az jött le, hogy nem idegen számára a halálfalósdi. Bár manapság már senkinek sem idegen, hiszen valaki vagy a Nagyúr szolgái közé tartozik a családjából, vagy éppen közülünk ölte meg valaki az ő valakijét. De még egy csomó eshetőséget felsorolhatnék, szóval a lényeg: a halálfalók már mindenütt ott vannak. Az persze részletkérdés, hogy ez kinek mennyire jó, de annyi biztos, hogy nekem ez így kényelmes. Egyelőre.
Továbbra sem mozdultam, álltam a tekintetét. Azt akartam, hogy megingathatatlannak lásson, hogy soha többé ne merüljön fel benne a gondolat, hogy esetleg jó lennék. Mert nem így van. Hiába az a kellemetlen kis érzés, amit szüntelenül próbálok elnyomni magamban, győzedelmeskedni fogok efölött a kis mumus fölött, és nem engedem, hogy ennek a lánynak a szavai csak egy kicsit is megérintsenek.
- Ch, és abba bele sem gondolsz, hogy esetleg én nem akarom leállítani ezt az egészet? – gonosz mosollyal arcomon megcsóváltam a fejemet. Valóban nem akarom leállítani. Ezért élek, és nem érdekel senki más véleménye ezzel kapcsolatban! Főleg nem egy diáklányé. Szóval ideje lenne megmutatnom neki, hogy miért is érdemeltem ki a bal karomon a Sötét Jegyet. Nem okozhatok csalódást a Nagyúrnak. Vagy az elveimnek.
Mivel nem nyúlt a pálcájáért, ellöktem magam a faltól, s lassú léptekkel megindultam a még mindig fejjel lefelé lógó lány felé. Ha ő tudni akarja, hogy miért csinálom ezt, akkor megmutatom neki.
- Nos, ha úgy véled, hogy tudni szeretnéd, akkor meg is tapasztalhatod a saját szemeddel. – gúnyosan elvigyorodtam, majd leguggoltam a másik lány elé, és a nyakának szegeztem a pálcámat – Egyébként elárulok neked valamit. Hiába próbálsz meggyőzni arról, hogy igazad van, ez rajtam nem segít. A szavaidból megítélve van valaki, aki közel áll hozzád közülünk, de ez engem nem érdekel, mivel ő nem én vagyok. Szóval fölösleges próbálkoznod, úgy sem tudsz meggyőzni. – szavaim keményen csengtek, de valójában egy utolsó lehetőséget adtam neki, csak burkoltan. Nagyon-nagyon burkoltan, hogy ő erről ne is tudjon. Kicsit mintha megkedveltem volna ez alatt a rövidke kis idő alatt, mivel olyan elszántan próbálkozik bebizonyítani, hogy márpedig én jó is lehetnék. Ez tényleg aranyos. És ha mondataim, és a pálcám iránya megteszi a hatását, akkor most támadni fog, és még meglátjuk, hogy is alakulnak majd a dolgok. Talán még el is engedem élve. Viszont ha továbbra is csak egy helyben marad, és folytatni akarja a prédikálást, akkor a másik lány azonnal meghal. Elég kedves vagyok, nem?