Travis D. Foley

T R A V I S D O N O V A N F O L E Y

   alapok

teljes név || Travis Donovan Foley
becenév || Trav, Foley
nem || férfi
születési hely, idő || Dublin, 1966. augusztus 1.
kor || 32
faj || ember
vér || arany
évfolyam || -

   a múlt

   Gazdag családba született bele, ahol a vér aranyszín csillogása többet ért a földi javaknál. Az előkelő, tiszta vérvonulat fontosságának szellemében nevelkedett, ám a szülei mégsem állíthatták, hogy büszkék a másodszülött fiúkra.
   Patrick – a legidősebb fiú – volt a követendő példa; jeles tanuló, jó modorú fiú, rendkívüli tehetsége a sportoktól kezdve a párbajokon át a bájitalkészítésig szinte minden témában kitűnt. Nagyrészt ezért is volt Travis olyan lázadó, kezelhetetlen és kicsapongó. Már zsigerből ellenállt mindenféle elvárásnak, amit megkívánt a szülői szigor. Nagyon nehéz ám egy tökéletes testvér árnyékában felnőni, de mennyivel egyszerűbb, ha eleve különböző személyiségekről van szó.
   Travis – az első roxforti évében – összeismerkedett azzal a személlyel, aki egész életében a legnagyobb hatással volt rá. Tony Flynn, a mugli származású griffendéles háztársa a legjobb barátja volt, annak ellenére, hogy a Foley ősök rendíthetetlenül darálták a nemtetszésüket a két fiú barátságát elnézve. Mindhiába, Travist a legkevésbé sem érdekelte, hogy nem elég előkelő emberekkel tölti az idejét, sőt. Kifejezetten szórakoztatta, hogy ebben is csak tovább élezte a különbséget ő és a bátyja között.
   Ahogy teltek az évek, a két fiú is egyre nagyobb botrányokat kavart, és nagyon sok őrültséget eszelt ki, aminek nem egyszer csonttörés és/vagy büntetőmunka lett a vége. Ám mindent összevetve Tony olyan volt, mint egy harmadik fivér a sorban. Ezért lehetett az, hogy Travis a legnagyobb természetességgel állt ki a fiú becsületéért, amikor az utolsó iskolai évüket megelőző nyáron összetűzésbe keveredtek két helybéli alakkal. A nyílt utcán párbajig fajult a szóváltás, s ekkor következett be a tragédia. Travist egy erős kábító átok leterítette, így csak a kórházban tudta meg a szörnyű hírt; Tonyt végzetes baleset érte. Mint hogy a fiatalok az úton csatáztak, akarva-akaratlanul is az ott közlekedő autók veszélyének voltak kitéve… Travist lesújtotta barátjának elvesztése, s nagyon sokáig nem tudta, hogyan folytassa tovább – egyedül. Az sem segített soha a továbblépésben, hogy mindmáig magát okolja a történtekért.
   Ahogy végzett az iskolával, elköltözött otthonról. Alkalmi szállásokra futotta csak a pénzből, amit magához vett, ezért előbb-utóbb kénytelen volt munkát keresnie. A jó arisztokrata ifjakhoz hasonlóan ő sem dolgozott soha életében, hisz nem gondolta, hogy valaha is szüksége lesz arra, hogy maga keresse a kenyerét. Beugró munkákat végzett, s nem egyszer verték át, hagyták egyszerűen fizetés nélkül. Ez volt az a fordulópont, mikor már a mugli robotolásra sem húzta a száját. Volt már pénze, lakást is tudott bérelni, és évekig nem is volt semmi különösebb problémája. Ám egy nap beállított hozzá az bátyja, Patrick. Ő ugyan tagadta, hogy a szülők küldték volna azért, hogy fivére lelkére beszéljen, de Travis átlátott a helyzeten. Ennek ellenére fontolóra vette az érveket, melyeket Patrick a mostani életmenetével kapcsolatban felhozott. A reményteljes jövőképét hagyja lassan köddé foszlani azzal, hogy gyakorlatilag a lakhelye fenntartásáért gürcöl egész hónapban, hogy aztán a következőben is ugyanazért a célért küzdjön tovább, és tovább, az unalom és a megfeszülés között ingázva.
   Pár hónapra testvére látogatása után döntött. Egyetlen utazótáskába gyűjtötte minden holmiját, és hazatért.
   Ismét otthon. A helyzet azonban nem sokat változott; még mindig feszült és hideg volt a családi légkör. Travis pedig csak tehetetlenül állt a bátyja előtt, akiről kiderült, hogy soha életében nem kívánt rosszat az öccsének, sőt, ő mindig is azon volt, hogy kettejük kapcsolatát valahogy egyenesbe hozza, csupán Travis ellenállt ennek makacsul. Az adott helyzet némi aggodalmat keltett Travisben, azonban új lehetőségek kapuját is megnyitotta. Végül aztán döntött: tanárként tér vissza az alma materbe, oda, ahol minden kezdődött, de soha nem ért igazán véget; oda, ahova visszaléphet, hogy új csapáson induljon el megint.

   jellem

   Tudatosan tett róla mindig, hogy ne ragadjon rá sok dolog a szülei nevelésből, de még így sem járt teljes sikerrel. Alapvetően heves, temperamentumos jellem, ám az évek során megtanult uralkodni magán. Rájött, hogy vannak helyzetek, amikor előnyösebb, ha a visszafogottabb, kimértebb, esetleg ridegebb énjét mutatja. Szeret elegánsan öltözni, mert akkor hivatalosan is úgy érezheti magát, mint aminek született: egy előkelő naplopónak. És amit még ennél a látszatnál is jobban szeret: elengedni magát. Valami lezser szerelésbe bújik, és próbálja egy időre elfelejteni, milyen családból származik. Talán különös, de valahol élvezte azt az időszakot, amikor egyik munkahelyről járt a másikra. Megtalálta benne a kellő változatosságot, az izgalmat, és kipróbálhatta valódi képességeit is.

   apróságok

mindig ||
vívás;
komolyzene;
verseny;
zöldség/gyümölcs;
fügebor;
száguldás;
becsület, meg az ilyen elavult dolgok^^
soha ||
ha utasítgatják;
angol időjárás;
önámítás;
manipuláció;
szabályok;
általános aljasság, árulás, és egyebek...
dementorok || ugyanazt a kínzó ürességet érzi, mint amikor a kórházban közölték vele legjobb barátja halálát. Kongó üresség, hiányérzet, tehetetlenség, magány, bűntudat… és a sosem múló gyász.
mumus || Amythia holtan
titkok || régebben Tonyval elástak egy időkapszulát, de nincs elég ereje ahhoz, hogy felkeresse az emlékekkel telirakott dobozkát;
szeret dúdolgatni;
sohasem tudta meghatározni pontosan, mit is érzett egész életében Amythia iránt
rossz szokás || dúdolgat;
szamárfülezi a könyveit;
ha ideges, dobol az ujjaival vagy a lábával;
nem veszi észre, ha valakire mogorván, vesébe hatolóan szúrós tekintettel néz, akár egy ragadozómadár

   a család

apa || Gordon Foley (61), aranyvér
anya || Marianne Mallory-Foley (56), aranyvér
testvérek || Patrick (33)
családi állapot || nőtlen - '96 telétől Seyala Kiba gyámja, valamint van egy 2 éves kislánya, Alice
állatok || -

   külsőségek

magasság || 182 cm
tömeg || 80 kg
rassz || európai
szemszín || szürkés zöld
hajszín || barna árnyalatai
különleges ismertetőjel || egy félarasznyi hosszú heg a mellkasán; átok ütötte sebek a vállán és a karján szerteszét (mióta csatlakozott a Rendhez, jó párszor volt már alkalma összecsapni a halálfalókkal); kelta indás motívum a jobb vádlijára tetoválva, egyéb kisebb csomók és rúnák a teste több pontján
kinézet || egyenes tartás, erős felépítés, szívós alkat. Sokféle sportban kipróbálta magát. Öltözködésében mindig az adott környezethez alkalmazkodik. Persze akkor is megválogatja ruhadarabjait.
egészségi állapot || egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek || a Roxfort öregdiákja, visszatért az iskolába, ám most nem a padok, hanem a katedra mögé. Tanulmányait anno lazán vette, s csak a vizsgák idején szedte össze magát, de talpraesettségének (és improvizációs tehetségének) köszönhetően ez éppen elégnek bizonyult mindig.
patrónus || egy borjúnagyságú farkaskutya alakját veszi fel
animágus alak || Falco vespertinus, azaz kék vércse. Bejegyzetlen.
pálca típusa || 10 hüvelykes magyal, főnixtoll maggal kép

   egy darabka belőled

   És Grace McAlly megindult felé. Kínzó volt már a várakozás, mindazonáltal nem is lehetett volna izgalmasabb ez a szüntelen macska-egér játék. Olyan élő a karcsú alakja, olyan lágyak a vonásai, a kipirult arca, a csigás barna fürtök pedig egészen angyalivá teszik a megjelenését. Már több mint két hónapja csapta neki a szelet, de a lány mindeddig kérette magát. Ám úgy tűnik, ő sem tarthatja sokáig kordában a hormonjait, s valami oknál fogva ezt a napot választotta a jégfalak lebontására.
   Travis a tóparti fűzfa tövében üldögélt országos cimborájával, Tonyval, és éppen a kviddicsről vitatkoztak, mikor a kiszemelt leányzó feléjük vette az irányt. Az előbbi srác már valóban hosszú hetek óta Grace lépteit figyelte, és tette neki a szépet, s nagyot dobbant a szíve, mikor minden jel arra mutatott, hogy végre eredményt is elért. A májusi meleg persze még sokakat kicsalogatott az udvar zöld füvébe egy kis láblógatásra, de semmi kétség sem fért hozzá, Grace tényleg őket szemelte ki.
   - Hé, Trav, odanézz! McAlly beadta a derekát. De készülj fel, lehet, hogy az éjjeli szerenádért fájni fog a köszönet – súgja epésen barátjának Tony, és látványosan összedörzsöli a tenyerét.
   - Nem is adtam szerenádot neki – böki oldalba válaszul a negyedéves srác, és fürgén talpra szökken, hogy méltón köszönthesse Grace-t. – Helló… Grace. Az idényzáró meccsen is számíthat rád a cikesz?
   - Ööö… persze. Figyelj, Foley – a lány egy intéssel letudja a felületes csevegést a kviddicsről, de mintha egy kicsit zavarban lenne. Szégyenlősen összefűzi maga előtt a kezeit, és még billeg is egyet-kettőt a cipője talpán; ez a viselkedés abszolút nem vall rá – tudod, lesz az év végén az a bál…
   - Igen-igen, a bál… furcsa, hogy pont most hozod fel, hisz magam is épp erre gondoltam – Travis heves bólogatással próbál hitelt adni a szavainak, majd várakozón Grace-re függeszti szürkés zöld tekintetét.
   - Ééés mondd csak… Patrick, a bátyád… elhívott már valakit? – most már egyértelmű, hogy Grace arca miért piroslott úgy; már régóta szándékozta feltenni ezt a kérdést. Kibújt a szög a zsákból… Patrick, hát persze, már megint befurakodott az életébe. Travis tüsszentést mímel, hogy leplezni tudja a keserűséget, ami valószínűleg kiült az arcára is. De a pótcselekvéseket sem lehet az örökkévalóságig húzni, egyszer válaszolni kell a tökéletes Patrick elvakult rajongójának.
   - Nem, ő egyáltalán nem megy a bálba. A nagy izgalmaktól kijöttek a ragyái, és nem akarja a rút pofikáját közönség előtt mutogatni. Még megfertőzne valakit, érted – a fiú zsarnoki vigyorral, szemrebbenés nélkül kimondja az első marhaságot, ami legelőször eszébe jut. Hihetetlen, hogy a fivére (még ha tudtán és akaratán kívül is) mindenben keresztbe tesz neki. És ha ezek után még azt várják tőle, hogy készségesen megszervezze neki a randevúit is, hát akkor tehetnek egy szívességet… érdekes, ilyen közelről nézve Grace McAlly már nem is olyan különleges. A két elvesztegetett hónapot, amit az udvarlásra pazarolt, fordíthatta volna sokkal hasznosabb tevékenységekre is. Például a kviddicsre.
   A lány fancsali képpel igazít egyet a frizuráján, majd amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnik, akár a nyári zápor.
   - Hát ez szívás. Na mindegy, szóval mit is mondtál arról a lengyel terelőjátékosról? – folytatja Tony fesztelenül, ismét bizonyságot téve heveny empatikus készségéről; Travis legnagyobb örömére.

   egyéb

   Ahhoz képest, hogy előkelő családból való, ismeri a kétkezi munkát (volt már rakodómunkás, színházi kellékes, londiner, mosogatófiú, dolgozott már pékségben, volt statiszta, de még hivatásos kutyasétáltató is…), és tudja, milyen a nélkülözés.