Sabrina Joanna Wilder - újított verzió

SABRINA JOANNA WILDER

   Alapok

jelszó || "A holnap nem ígéret, csupán egy esély."
teljes név || Sabrina Joanna Wilder
becenév || Sab, Sabi
nem || nő
születési hely, idő || Strood, 1980. május 19.
kor || 17
vér || félvér
iskola || Roxfortban tanul jelenleg is
évfolyam || hetedik
szak || -
munkahely || -

   A múlt

Strood egy gyönyörű kis város Délkelet-Angliában. Az egész település egy csodaszép képet fest a patakjaival, kis utcáival, gondozott parkjaival. S még szebb, amikor Anglia borús vidékein a nap is néha kinéz a szürke és unalmas felhők közül. 1980. május 19-e is egy ilyen kivételes nap volt. A fák már rég virágba borultak, még úgy is, hogy alig akadt olyan alkalom, amikor ne esett volna az eső. De 19-én minden más volt. A madarak is máshogy énekeltek, s a felhők sem csúfították el Strood egét. Mintha csak érzeték volna, hogy nem sokára egy újabb kisgyermek fog a világra érkezni. Igaz, a jövevénynek egy héttel később kellett volna megszületnie, de ő meglepve a családját korábban akart a világra jönni. Amikor Dorothy, a pici anyja érezte, hogy jön a baba azonnal szólt az Edwardnak, aki történetesen az apa, aki azonnal intézkedett. A két nagyobb gyermekükhöz, Alysonhoz és az ifjabbik Edwardhoz áthívta a szomszéd idős nénit, hogy vigyázzon rájuk, s amint mindezt elintézték hoppanáltak a Szent Mungóba. Végül a kórházban több órás szenvedés árán, de végül megszületett legkisebb gyermekük: Sabrina Joanna Wilder, aki természetesen én vagyok.
Apu és anyu nagyon jó szülők, imádom őket. Mindketten rajonganak a mugli dolgokért, talán tőlük örököltem, hogy én is szeretem ezeket a tárgyakat. A mugli tárgyakért érzett szeretetük miatt is nyitottak egy kis boltot Stroodban, amit közösen vezetnek.
Anyu aranyvérű boszorkány, de mivel beleszeretett apuba, aki félvér, a nagymamámék kitagadták a családból, mert szerintük nem méltó a családjukhoz, hogy összeházasodott egy félvérrel. Így anya szüleit nem is ismerem, mivel ők még az unokáik születésétől sem hatódtak meg. De ha így állnak hozzá a dologhoz, akkor nem is akarom őket megismerni.
Ám Alyson, a nővérem nem így volt ezzel. Mindig is haragudott a szüleinkre, de legfőbbképpen anyára, amiért hozzáment egy félvérhez. Mindig is szeretett volna aranyvérű lenni, s amiért nem az volt, ezért apuékat okolta. Talán ezért is történt az, hogy két évvel ezelőtt halálfalónak állt. Már előtte is sokszor emlegette, hogy ő Voldemort szolgái közé szeretne tartozni, de sosem hittünk neki, azt gondoltuk, hogy csak fenyegetésből mondja. Akkor lepődtünk meg csak igazán, amikor fél évre eltűnt, majd egy nap beállított két dementor kíséretében. Az egész házban rettenetes hideg lett, az ablakok befagytak nyár ellenére. Én a szobámban ücsörögtem az íróasztalomnál, amikor az ajtó kivágódott és belépett rajta a nővérem. Amint megláttam megörültem neki, s már indultam is volna, hogy üdvözöljem itthon, de ekkor a pálcájával a falnak lökött, s csak akkor vettem észre mögötte a két dementort. Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy ő már nem az, aki volt. A szemében már nem kedvesség csillogott, hanem valami egészen más, mondhatnánk úgy is, hogy gonoszság. Nem kell mondanom mennyire megijedtem, de szerencsére nem bántottak, csak kerestek valamit, ami biztosan nagyon fontos lehetett, mert nem csak a szobámat túrták fel, de az egész lakást is. Ám Alyson arra nem számított, hogy a szüleink közben kihívják a Mágiaügyi Minisztériumot, s mire a nővérem leért az emeletről, már ott vártak rájuk. Alyson hiába próbált menekülni, értelmetlen volt, így végül elvitték az Azkabanba. Ezt az egészet a lépcső tetejéről néztem végig értetlenül állva a történtek előtt. Nem bírtam felfogni, hogy Alyson, aki eddig olyan kedves volt velem, most az Azkabanban fog ülni. Utána napokig rosszul éreztem magam a történtek miatt, sokszor sírdogáltam este, de szép lassan sikerült túl tennem magam ezen.
Van még egy testvérem Edward. Apa után kapta ezt a nevet. Egy éve végzett a Roxfortban, és sárkányokkal szeretne foglalkozni. Nagyon jó báty, kiskoromban is rengeteget foglakozott velem, mindig meghallgatott, amikor csak szükségem volt rá. Sokszor fedezett, ha valami rosszat követtem el. Ilyen alkalom volt például az, amikor körülbelül nyolc éves koromban anya elment otthonról, de előtte kifejezetten megtiltotta, hogy bent a házban labdázzak. Persze, amint elment én neki álltam játszani, és természetesen mi történt? A labda a falról lepattanva anya kedvenc vázájának csapódott, ami hatalmas ricsajjal millió darabra tört. Annyira megijedtem attól, hogy vajon mekkora büntetést fogok ezért kapni, hogy sírva fakadtam. Ekkor Edward jött le az emeletről, hogy mi történt, és én hüppögve elmeséltem neki az egészet. Ő csak elmosolyodott, majd amikor anya hazaért, és meglátta az összetört vázát, Ed azt mondta neki, hogy Alyson macskája volt az. Ezek után Morcos ki lett tiltva a házból, és Aly nem értette, hogy miért, s ez csak Edward és az én titkom maradt.
Egyszóval imádom a bátyám, bár mostanság kicsit megváltozott. Rengeteget tanul, sokszor nincs itthon, mindig valamerre elutazik egy-két hónapra, vagy akár egy egész félévre is. Ha meg itthon van, akkor a legtöbb idejét a barátnőivel tölti (mert miden alkalommal más van neki), s lassan úgy érzem, hogy a régi időkkel ellentétben most már egyáltalán nem törődik velem. Amikor odamegyek hozzá, hogy egy kicsit beszélgessek vele, azonnal elhesseget magától. Nem tudom mi történt vele, de remélem, hamar helyre rázódik minden.
A varázserőm kilencéves koromban jelentkezett. Éppen a televíziót néztem Edwarddal, de az adás nagyon unalmas volt, ezért elkezdett csiklandozni. A könnyeim folytak a nevetéstől, hang is alig jött ki a torkomon, mivel annyira csiklandós vagyok. De ő tovább folytatta. Amikor végre sikerült kiszabadulnom a kezei közül, felrohantam a szobámba, és lekuporodtam az ágyam sarkába, magamhoz szorítva a párnám. De arra nem számítottam, hogy ezzel csapdába esek, ugyanis semerre sem tudtam menekülni, amikor Ed végre felért, és nevetve ismét elkapott. Ismét kiabálni kezdtem, hogy ne csinálja, mikor a körülöttünk lévő plüss állataim felemelkedtek a levegőbe, és nekivágódtak a bátyámnak. Szerencse, hogy nem tányérok voltak, mivel biztosan komolyabb baja esett volna akkor. Először azt hittem valami rosszat csináltam, de amikor megpillantottam a szüleim örömtől ragyogó arcát rájöttem, hogy ez csak is jó dolog lehet. Utána világosítottak fel, hogy ez azt jelenti, hogy én is boszorkány vagyok, és majd később járhatok a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Onnantól kezdve már nagyon vártam, hogy megkapjam azt a bizonyos levelet, miszerint felvettek oda, s tizenegy éves koromban nagy örömömre megérkezett. Annyira boldog voltam, hogy szerintem anyuék legszívesebben lelőttek volna, annyit áradoztam erről. De hát mit kellett volna tennem? Inkább törtem volna le? Mert eszem ágában sem volt ilyet tenni.
Ez a lelkesedés akkor sem lankadt, amikor elmentünk bevásárolni az Abszol útra, s amikor megkezdtem az első évemet a Roxfortban. Az első és második évem nagyon jól telt, rengeteg emberrel ismerkedtem meg. Ekkor még nagyon jól tanultam. Második évben, amikor azok a „megdermedős” dolgok történtek haza akartam menni, mert nem éreztem magam biztonságban, ám szerencsére hamar lecsillapodtam, és minden visszakerült a régi kerékvágásba.
A harmadik évem gyorsan eltelt, semmi érdekes nem történt tulajdonképpen, bár nagyon tetszett LLG-n az a hippogriff. Annyira aranyos volt. Ja, és ekkor kaptam egy seprűt. Nagyon szeretem a kviddicset, de eddig még soha nem próbáltam meg bekerülni a csapatba, s így ez az ajándék csak porosodott otthon. Nyaranként persze gyakoroltam vele a repülést, de egyébként nem nagyon használtam.
Negyedévben a jegyeim valahogyan romlani kezdtek, a legtöbb tantárgyból épp hogy csak átmentem. Ennek talán az volt az oka, hogy már nem is figyeltem annyira a tanulásra. Ebben az évben kaptam egy macskát, aki az Austin nevet kapta. Hűséges kis lány cica, imádom.
Ez ötödévben is így maradt, pedig ekkor volt az RBF vizsga. Persze tanultam rá, de jobban szerettem volna szórakozni magolás helyett, és sokszor ott is hagytam a könyvet. Talán pont emiatt történt az is, hogy LLG-ből és átváltozatásból K-t(mivel ezek a kedvenc tárgyaim, emellett a kedvenc tanárom McGalagony), a többiből pedig elfogadhatót kaptam, de volt amelyikből V-t. De az a lényeg, hogy átmentem, nem?
A tavalyi évem jóval kalandosabb volt az előzőeknél. Majdnem belefulladtam a vízbe, mert egy ártatlannak tűnő növény ádázul megtámadott. Ugye milyen hihetetlen?! De tényleg megtörtént, és senki ne röhögjön, mert lehet, hogy ő lesz a következő áldozata!
Egyébként emellett átmentem egy szellemen, pedig egész idáig sikerült elkerülnöm, hogy ilyen történjen, és rögtön utána neki mentem egy kemény ajtónak. Engem üldöz a balszerencse. Vagyis igazából nem, mivel az utolsó hónapokban ismertem meg Christian Ashmoret. Véletlenül estünk egymásba, szó szerint, mert egy tócsában kötöttünk ki, s ezek után elhívott, hogy menjek vele legközelebb Roxmortsba, és mivel rettentően megtetszett a srác igent mondtam neki. A második találkozásunk alkalmával kaptam tőle egy rózsaszín törpegolymókot, akit Momonak neveztem el. Nagyon aranyos kisállat, jól el vannak Austinnal.
A nyár folyamán valahogyan a Zsebpiszok közbe tévedtem, ahol betértem egy kis kocsmába, mivel már rettentően szomjas voltam. Annyira ügyes voltam, hogy sikerült leöntenem a mellettem ülő srácot kávéval, aki nagyon is helyes volt. Amikor felálltam, hogy hazamenjek, ő is jött velem, s egy darabig elkísért, majd egy falnál leállva megcsókolt. Nem tudom mi történhetett akkor velem, teljesen elvesztettem a fejemet, s hagytam, sőt visszacsókoltam, teljesen elfeledkezve Chrisről. De ami ez után következett csöppet sem mondható kellemesnek, mivel a csók után a Darnellnek bemutatkozott egyén először Cruciot, majd Lex Ignist küldött rám, és miután befejezte a „szórakozását” eltűnt, otthagyva engem megkínozva. A Lex Ignis hegei azóta sem tűntek el a mellkasomról, de kendőző bűbájjal elrejtettem a sebhelyeket. Ezt az élményt próbálom elfelejteni, de folyton az eszembe jut az a szenvedés, amit akkor éltem át.
Remélem egyszer tényleg csak halvány emlékfoszlányok lesznek ezekből, és hát nagyjából ez lennék én, most kezdve a hetedik évemet a Roxfortban.

   Jellem
Sabrina nagyon kedves lány, ha úgy vesszük sosincs benne rosszindulat, ha valakit megbánt, akkor azt nem szándékosan teszi. Általában azért kerül bajba, vagy azért sért meg valakit, mert néha túl sokat beszél, és nem tudja hol a határ.
Nem szeret kibeszélni másokat, a pletykákat is csak meghallgatja, de nem szokta tovább adni. Ha még is, az csak nagy ritkán fordul elő, vagy azért mert a sok beszédben véletlenül kikotyog valamit, de a rá bízott titkokat mindig megtartja.
Sokat lóg a barátaival, semmi pénzért nem hagyná cserben őket. Az iskola területén ritkán látható egyedül, sosem mászkál egyedül. A barátai mellett még nagyon fontos számára a családja, akiket nagyon szeret. Saját magának sem vallja be, pedig így van, hogy nem is azért haragszik Alysonra, mert a rossz oldalát képviseli, hanem azért, mert úgy érzi cserbenhagyta a nővére, hiszen kicsi korában mindig olyan sokat foglalkozott vele, s két éve meg szó nélkül itt hagyta őket.
Imádja a mugli dolgokat, ezt valószínűleg a szüleitől örökölte, s ezért sokan furcsának is tartják, de azokkal nem törődik.

   Apróságok

mindig ||
- Chris<333
- átváltoztatástan
- varázslények
- barátok
- kviddics
soha ||
- halálfalók
- dementorok
- beképzeltség
- stréberek
- szellem ízű drazsé
dementorok || a szokásos hideg érzés, ezenkívűl eszébe jut, az a nap, amikor Alysont elvitték az Azkabanba
mumus ||vérfarkas
Edevis tükre || bárcsak ne lett volna Alyson halálfaló, és akkor nem vitték el volna az Azkabanba
titkok ||
- van egy gyík alakú tetoválása a bokáján
- nyáron összetalálkozott Brandon Gray-el (akkor még nem tudta a nevét), aki először megcsókolta, majd megkínozta
- rajong a mugli dolgokért
rossz szokás ||
- sokszor nem bírja befogni a száját
- ha túl unalmas az óra, elalszik rajta

   A család

apa || Edward Wilder, 40 éves, félvér
anya || Dorothy Wilder, 38 éves, aranyvérű
testvérek ||
Alyson Wilder, 21, félvér
ifj. Edward Wilder, 19, félvér
családi állapot || van egy barátom, Chris <333
állatok || egy cica*-*, Austin
   egy törpegolymók, Momo *__*

Családtörténet ||
Apám félvér származású, hiszen a nagymamám mugli volt, a nagypapám viszont szintén félvér varázsló. Az ő házasságukból született két fiú gyerek, az egyik Albert nagybácsikám, a másik apu, aki feleségül vett egy aranyvérű boszorkányt, az anyámat. Anyu mindig is kedvelte a mugli dolgokat származása ellenére, s ezt már gyerekkorában sem nézték jó szemmel a rokonai. De amikor hozzá ment egy félvér varázslóhoz kitagadták a családból, mert a szülei nem tartották méltónak, hogy egy aranyvérű boszorkány egy nem tiszta vérű varázslóval házasodjon össze, így velük teljesen megszakadt a kapcsolata.
Ebből a házasságból született három gyerek, Alyson, Edward, és én.

   Külsőségek

magasság || 172 cm
tömeg || 59 kg
szemszín || barna
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || a mellkasába betű alakú hegek vannak, de ezt a legtöbbször nem látni
kinézet || Hosszú, sötét barna színű haját általában lófarokba kötve, vagy kibontva hordja. Szeme is, csak úgy, mint a haja barna színű, s mindig ravaszul csillog. Aki belenéz az íriszeibe, legtöbbször vidámságot láthat. Vékony testalkatú, arca gömbölyű, nem túl magas, de nem is mondható alacsonynak. Szeret divatosan öltözködni, de nem divatmajom!
egészségi állapot || egészséges, mint a makk^^ [font]

   A tudás

varázslói ismeretek ||[/size Mivel a kedvenc tantárgyai a LLG és az átváltoztatástan, ezekből jól is tanul. Az RBF vizsgán ezekből K-t kapott, a többi tantárgyból E-t, egy-kettőből V-t. Leginkább a Mágiatörténet nem megy neki, hiába próbál jó lenni belőle, nem sikerül. Igaz sosem volt jó a történelemben.
felvett tantárgyak ||
a fakultatív órák: mugliismeret
   Legendás Lények Gondozása
mugli képzettségek || tud gitározni
pálca típusa || 10 és fél hüvelyk, vörösfenyő, főnixrollal bélelve
különlegesség || jól mennek neki a sportok

   Szerepjáték-példa

Fürkésző tekintete egyáltalán nem zavart. Most minek zavarjon? Had nézzen, hiszen én is ugyanígy bámultam rá az előbb. Mikor megemlítettem neki, hogy indulnék egy pillanatra elkomolyodott az arca, majd ismét mosolyra húzódott a szája. Alig vette észre, hogy én közben elkészültem és már indulásra készen álltam. Kíváncsi voltam, hogy elkísér-e, vagy inkább itt marad. De úgy tűnt, hogy jön velem. Elkísérhet egy darabig. Ismét azt mondtam volna, hogy nem, mert az eszem azt súgta, de ekkor megint csak nem az jött ki belőlem, amit gondoltam.
- Hát persze.- válaszoltam egy bájos mosoly kíséretében. Legszívesebben halálra átkoztam volna magamat ezért a válaszomért, de megint csak a testem beszélt és nem az eszem. Nem lesz ennek jó vége, én már akkor tudtam. Ha velem jön, akkor itt mindennek vége. Nem bírok majd parancsolni magamnak, és… ez így nem lesz jó.
Darnell gyorsan felpattant a székéből, hogy elkísérjen, meg sem várta a válaszomat. Néhány aprót előkapart a zsebéből és kifizette az én kávémat is. Milyen kedves. Elpirultam, de ezzel egy időben halkan elnevettem magamat a „nyanya” beszóláson. És igaza volt, hogy ne várjon fizetséget ezek után. Bár én ezt azért nem mertem volna megtenni, mert ki fél egy ilyen lánykától? Könnyűszerrel tehet vele bármit, de úgysem tud védekezni az ellen. A srác óvatosan kiirányított a kis kocsma ajtaján és abba az irányba vettük az irányt, ami nagy valószínűséggel a jó irány volt. Legalábbis reméltem. Kicsit féltem, hogy nem-e egy olyan valaki sétál mellettem, aki meg akar ölni, de megnyugodtam, amint rápillantottam finom arcvonásaira. Olyan jóképű volt, hogy csodálkoztam volna, ha valaki azt mondja rá, hogy ronda. Az biztosan egy idegbeteg lenne, aki ilyet merne állítani róla.
A friss levegő, mikor megcsapta az orromat olyan jól esett, mint egész napi hegymászás utána hideg, friss víz. Nem az a büdös, koszos levegő volt, amit ott bent a kocsmában lehetett inni. Nem. Ez egészen más volt. Ez tisztább volt, és jó érzés volt beleszippantani, nem úgy, mint a kis koszfészekébe.
Lassan elindultunk az úton. Az utca teljesen üres volt, senkit sem lehetett látni rajtunk kívül. Semmi kunyeráló mágus, vagy esetleg egy rühes macska. Senki, csak mi ketten. És ez a felállás nem tetszett nekem. Nem bírtam ellenállni annak a jóképű pasinak, aki mellettem ment. Egyszerűen nem lehetett ellenállni. Túlságosan jól nézett ki ahhoz. Elegáns, szexi és emellett még jó modorú is. Egy ilyen pasinak ki tudna nemet mondani?!
Elhaladtuk pár kitört kirakatú üzlet mellett, amik cseppet sem jó benyomást keltettek bennem. Félelmetes volt látni azt a nagy, tátongó, fekete lyukat, ami ott éktelenkedett a kitört üvegek helyén. Sok kisebb sikátorok is voltak errefele, de nem arra mentünk szerencsére. Oda nem akartam menni. Szűkök voltak és tulajdonképpen járhatatlan volt az egész.
Darnell elkezdett a régi boltokról beszélni, amik valaha itt álltak, de nem figyeltem rá tulajdonképpen, hogy mit mond. Csak beszélt és beszélt, míg nem elértünk egy helyhez ahol megállt. Én vele együtt leálltam és ő megkerült engem, hogy én voltam a téglafalnál. Két kezét előrenyújtva közeledett felém, én folyamatosan hátráltam, míg elértem a falat. Ott a fejem mellé rakta a kezeit, így nem is tudtam kibújni onnan. Vajon mik a tervei? Futott át az agyamon néhány szörnyű gondolat. Lassan közel hajolt hozzám, már alig volt közöttünk pár centi. A levegőt kapkodtam, de a srácnak nyugodt maradt a légzése, sőt folyamatosan lassult. Lassan felém közeledett a feje, majd ajkait az enyéimhez érintette, s megcsókolt. Nem bírtam neki ellenállni. Nem ment. Visszacsókoltam, s ő közben a füleim felé haladva csókolgatni kezdett. Élveztem. Lehunytam a szemeimet és nem ellenkeztem. Nem ment, s az élvezet most erősebb volt annál. Légzésem még mindig gyors volt, rettentő sebességgel kapkodtam a levegőt. Elért a fülem tövéhez. Beleszuszogott a fülembe, majd a szájába vette a fülcimpámat és beleharapott. Élveztem, rettentően élveztem. Lassan suttogta a fülembe, hogy élvezem-e. Hogyne élvezném. Mindenegyes pillanatát. Chris már teljesen elszállt a fejemből és nem tudtam ellenállni Darnellnek. Ismét a fülem tövét csókolgatta, majd újabb szavakat suttogott. Édes, Crucio. Egy lágy döfést éreztem a derekamon, majd szörnyű kín fogott el. Először nem tudtam mi ez az egész, majd ekkor eszméltem rá, hogy ő küldte rám az átkot. A kellemes, romantikus érzés hirtelen rettentő fájdalomba ment át. Mintha ezer kést döftek volna belém egyszerre. Egy halk nyögést hallattam, majd nem bírtam és a földre rogytam. Fájt. Égetett. Szúrt. A kín egyre jobban erősödött bennem, de még csak a földre rogyva tűrtem.
Erősebb fájdalom.
Erősebb kín.
Mindenhol. Mindenhol fájt és égetett. Nem tudtam miért csinálja ezt velem. Mivel érdemeltem ezt ki? Talán nem is Darnell a neve? Talán ezzel is átvert. Csak néhány dologra tudtam gondolni, mivel a kín egyre jobban erősödött. Levegő után kapkodtam. Nem tudtam, hogy ebből élve kijövök-e de fájt.
Még erősebb fájdalom.
Még erősebb kín.
- Miért? Miért csinálod ezt?- nyüszögöm alig érthetően a fájdalomtól. A kések mintha egyre mélyebbre hatoltak volna bennem és még jobban kínoztak volna. Kétségbeesve néztem fel az előttem álló alakra, aki az imént még olyan kedves volt velem. Talán csak színjáték volt amit velem csinált? Talán mindez gonosz játék volt? Vagy miért teszi ezt?
Egy könnycsepp. S azt követi a többi. Könnyeim lassan végigfolytak az arcomon, s már ez is olyan volt, mintha tűvel böködnék az arcom. Már ez is fájt. Az átok hatása nem akart múlni, és minden egyes pillanatban erősödött. Nem tudta mivel érdemeltem ezt ki. Nem értettem, hogy miért kell ezt?

Egyéb

Néhány apró dolgon változtattam, és nem úgy van, ahogy az első előtörimben, de szerintem ezek nem annyira lényegesek, hogy mindent megváltoztatnának.