Norina Mortal

NORINA MORTAL

   Alapok

jelszó || "Gerzson, te ittál? Lehelj rám!"
teljes név || Norina Mortal
becenév || Nora
nem || nő
születési hely, idő || 1981. 09. szeptember 1. Britt- szigetek
kor || 16
vér || arany
iskola || -
évfolyam || 5.

   A múlt

   Van, hogy egy második esély kell ahhoz, hogy értékelni tudjuk az élet szépségeit. Hogy megértsük, semmi sem történik hiába. Mert amíg rossz, addig tudjuk, hogy élünk, s az élet akármilyen gúnyosan is kacag az arcunkba, attól még élünk. És van, hogy egy mosoly szebbé tesz mindent.
Élek.
De néha nem tudom ki vagyok, ugyan próbálom megtalálni önmagamat. Néha ülök a tükörrel szemben, és figyelem ezeket az arcvonásokat. Idegennek hatnak, de én vagyok. Az angyalszárny szemöldök, a cseresznyeajkak, az a bizonyos kis gödör, mikor szám mosolyra húzódik. A bársonymelegségű íriszem csillogása, amely ha hagyod, elkápráztat. Ki vagyok? Hova tartok? Minden annyira rémisztő, még akkor is, ha jelen pillanatban boldog vagyok. Boldog?
Ezer gondolat kavarog a fejemben. Néha csak sikítanék és rohannék, aztán megállnék, nevetnék, körbe- körbe forognék a tengelyem körül, és azért ordítanék, hogy essen az eső, és mossa el a bűnös vétkeket.
A nevem Norina Mortal.
Talán ismersz. Egy régi ismerősöd vagyok, egy lány, aki mindig visszatér, mert nem tudja megállni, hogy ne így legyen. Leégtek ugyan már a szárnyaim, és nem nőnek vissza többet, de halandóként én is fel tudok állni a földről. Időnként ugyan vártam a segítő kezet, de rájöttem, hogy az se létezik többé. A tündérmese ugyan örök, de van, hogy a tündérpor sose izzik fel.
Volt egyszer egy nővérem. A neve Tyara volt. Hogy miért beszélek múlt időben? Mert Ő eltűnt. Állítólag Franciaországban van. Valamiért nem hiszem el. A szívem már régóta tudja, hogy soha többé nem látom. Csak eleinte volt nehéz. Amikor arra értem haza a kúriába, hogy üres a szobája. Hogy eltűnt a fogkeféje, és reggel senki nem volt az ágyában. Akkor még kiabálva vágtam volna a fejéhez, hogy gyáva, undorító alak. Végül, ahogy lenni szokott, minden lecsendesült bennem. Talán az idő tényleg jó gyógyír. Vagy inkább csak elfeledteti, elássa jó mélyre az emlékeket, amik mindig is készen állnak majd arra, hogy a kicsi korcs szíven végighúzzák a véres pengét.
Ami örökké a saját bíbor gyémántjainktól vöröslik. Az emberek ugyanis szadisták. Addig nem értékelik a dolgokat, amíg el nem veszítik őket. Én is így voltam a barátaimmal. Elmartam őket, aztán hiába kapálóztam….az életem mint egy kártyavár úgy omlott össze. A kártyákat már nem értem el. Rájöttem, hogy illene egy új paklit vennem. Amiben a szereplők megegyeznek, de nem köt hozzájuk egyelőre semmi. Csak a régi emlékek. A poros, eltűnő emlékek. Dáma, Bubi, Király … Ász
A papír megvág, ha nem vigyázol vele. Ejthet felületi sérülést, de lehet annál sokkal rosszabb, fájdalmasabb is.
Most annak kéne következnie, hogy a családom aranyvérű volt? Vagy, hogy miként neveltek? Ha összehoz kettőnket a sors könyve, akkor a penna új bekezdést szánt számunkra. Majd akkor rájössz, hogy neveltek. Ismerj meg, de ne a származásom alapján ítélj. Ne a külsőm alapján. Ne a kedves kacagásom miatt mosolyogj rám. Vessz el a szememben. Kérlek!
Kérlek…Nem akarok többé egyedül lenni. Soha!
A Roxfortba járok elsős korom óta. Sok emlék fűz ide. Sok sok régi emlék. Szükségem van rá? Barátok akik cserben hagytak, idegenek akik felkaroltak, szeretők akik megcsaltak. Szerelmes vagyok. Mondtam már? Igen … szerelmes vagyok. Életemben először. És talán örökre.
Mit meséljek neked? Az első bájitaltan órámat, amikor leöntöttem a fura lila löttyel a mellettem ülő lányt? Amikor a torony tetején valaki átölelt és megkaptam életem első csókját? Hogy csak egy perc elteltével jöttem rá, hogy csókolózok valakivel?
Hogy voltak álmatlan átsírt éjszakáim? Mondd… ugye hiányoztam neked? Ugye Te érted?

   Félek a halálfalóktól. Tönkre tették az életemet. Sok ember életét tönkre tették. És ebben az évben félve jövök vissza az iskolába. Ők vették ugyanis el tőlem a nővéremet. Ők mérgezték meg a családomat. Ők tették gonosszá a nagynénémet. Mondd, Te nem félsz tőlük?

   Voldemort. Csak egy név. Egy név, amit az ezernyi sikoly éltet, a milliónyi könnycsepp. Hisz mi lenne akkor, ha ezek után mégis mindenki kacagna rajta? Elvészne a hatalma. De amíg az emberek képesek félni valamitől, addig irányíthat.

   Én nem vagyok Tyara. Volt idő amikor hasonlítottam rá, de azóta az évek sok mindent kiöltek belőlem. Hiszek az örök mesében, hiszek a jóban, a reményben. Reménykedek. De már magam sem tudom miben.
Kérlek, segíts nekem. Add vissza a szárnyaimat. Ne ments meg. Nincs rá szükségem. Csak a szárnyaimat kérem vissza. Hisz a mennyország itt van melletted.

   Jellem

Kacagás. Néha néma segélykiáltás az égiek felé. Ezernyi könny és buja gondolatok. Ha Norinat jellemezni kéne akkor bizonyára nehezen tenné meg ezt bárki, ugyanis ritka, hogy megnyílik valakinek. Soha nem játssza meg magát, nem arról van szó, csupán tanult a múltból, és nem szeretné ha gondolatait bárki is felhasználná ellene. Nem szeret ítélkezni, kivéve amikor úgy gondolja, hogy joga van hozzá. Sokszor bambul el, igazi álmodozó. Hisz abban, hogy minden jóra fordulhat, csak akarni kell. Néha szeszélyes, és egyik érzelemből gyorsan csap át a másikba. Elfogadta, hogy semmi se olyan, mint régen. Azonban bátor. Kiáll maga és a barátai mellett. Képes volna szeretteiért az életét adni, ha tudná, hogy akkor jobb lesz számukra.

   Apróságok

mindig || téli este sálban sapkában kesztyűben, megállni az éjszaka közepén a csillagokat bámulni, elnevetni magát őszintén, rózsa, csokoládé, üres füzet
soha || pók, hazugság, harcolni azért, hogy megfeleljen, forróság, tömeg
dementorok || Egy hangos sikoly. Nem tudja, hogy ki volt, egyszer valaki azt mondta, hogy ő maga, amikor Tyara eltűnt.
mumus || magánytól
Edevis tükre || Boldogság, olyan öröm, amiért nem kell megfizetni
százfűlé-főzet || sötétzöld, az íze talán alma beütésű
titkok || Naplót ír, hisz a szőke herceg fehér lovon-ban, gyűlöli Draco Malfoyt xD
rossz szokás || Gyakran kiabál ha feldühítik, sokszor csücsörít ha gondolkozik.

   A család

apa || Robert Mortal, 40, arany
anya || Carmen Mortal, 39 arany
testvérek || Tyara Mortal, 17 arany
családi állapot || jegyes
állatok || nincs

Családtörténet ||
A Mortal családnak világszerte nem egy kúriájuk van, s miután Tyara eltűnt, a hercegnő a család életében Norina lett. Mindig adnak a jó modorra, az előkelőségre, a protokollra. Ízig vérig aranyvérű család. A halálfalókkal viszont nem értenek egyet. Talán innen ered Norina jósága. Apja sose követelte meg, hogy gyűlölje a félvéreket, vagy a mugli születésűeket. Volt azonban példa arra, hogy a szülők az estélyeken máshogy vélekedtek idegenek jelenlétében. A család neve hosszú időre nyúlik vissza, már az ipari forradalom idején is jelen voltak. Carmen Mortal családja vélekedésileg azonban a régi hagyományőrző típus. Amikor Norina náluk tölti a nyarat, mindig elszörnyed a gondolkodásmódjukon.

   Külsőségek

magasság || 168 cm
tömeg || 50 kg
szemszín || barna
hajszín || feketés barna
különleges ismertetőjel || A mosolya
kinézet || Hatalmas szemei csodálkozva pillantanak a világra, vékony testalkata van. Haja milliónyi gyémántként csillog a napfényben, cseresznyeajkai pedig állandó mosolyra húzódnak. Csuklóján karperec, nyakában a nővérétől örökölt nyaklánc lóg.
egészségi állapot || nincs

   A tudás

varázslói ismeretek || 5. éve jár a Roxfortba, amolyan jó tanuló féleség. Rájött, hogy nem másért, magáért tanul. Azóta elég jól megy neki a tanulás. De pl, a bájitaltant kifejezetten imádja, a mágiatörténetbe belehal.
felvett tantárgyak ||
   Rúnaismeret, Legendás lények gondozása
mugli képzettségek || képes zárat feltörni
pálca típusa || Cseresznyefa, 11 hüvelyk, sárkányszívizomhúr

   Szerepjáték-példa

Dobban egy szív, álmodik a lélek, remél az ember. De vajon meddig? Mi az a láthatatlan, selyemvékonyságú határ, amit átlépni már vétek? Létezik? Vagy csak mi emberek követeljük meg az élettől?
Ha nyitott szemmel jársz a világban, sok mindent megláthatsz. Egy kedves mosolyt, egy néma segélykiáltást. Egy pillanat alatt zeng a kék ég rekviemet, míg a lemenő Nap, dicsőítő himnuszt költ egy érzelemről. Arról, amit minden ember keres. Arról, amiről minden gyermek álmodozik.
Egyszer megtalálni, s többé sose engedni el. Kéz a kézben járni, átölelni és érezni a szívének dobogását, esténként mosolyogva elaludni. Királylánnyá válni egy pillanat alatt, megkapni az egész világot, minden csillagban őt látni. Igen...mindenki erre vágyik. Arra, hogy többé ne kelljen megrémülni az érzelmektől, hogy elhihessük, teljessé válik ezzel az életünk. S végül be is lássuk.
De miért ijedünk meg, ha erről van szó? Miért nem bíznak már az emberek? S miért van az, hogy csak a sötét szoba magányában mernek álmodni? Hisz ez ezeréves álom!
Hinni kell...
Valakinek meg kell mentenie a meseországot, hisz a tündérpor valós, a csoda pedig örök!
Nézz rá! Higgy benne! Adj esélyt! S Te leszel a legboldogabb ember. Ne félj! Légy Te a hercegnő akiért eljön a szőke herceg fehér lovon! Mert létezik...olyankor bukkan fel, mikor nem is várnád.
Végülis mi a szerelem? Mi az, amire oly nagyon vágyunk, s biztatjuk a másikat, hogy Ő se adja fel?
Ezer lélegzetvétel is kevés, az oxigén nem éri el a tüdődet, s a szó, hogy "Szeretlek" eltörpülni látszik amellett ami a szívedben dübörög. Feladnád az álmaidat, hagynád, hogy tornádóként tépje szét az életedet, hogy a szíven ejtett múltbéli sebeket összevarrja.
Mert Ő a Te őrangyalod.

   Egyéb

avialany|| Nathalie Kelley