A jósnő sátra

[- Ön aztán nem fog sokáig élni, fiatalúr. Durva és erőszakos halált fog halni, miként ahogy durva és erőszakos életet él.]

Na, hát megint egy okostojás! Nem szégyen segítséget kérni attól, aki látja a jövőt, de akkor legalább ne add már elő, hogy mennyire nem izgat a kérdés...
Ó, igen, a pénz viszont elég ösztönző, úgyhogy vágjunk is bele.
A tenyeredet kéri el, megszemléli a vonalakat, majd némi hümmögés után turbékolni kezdi neked, mit is lát.
- Ön aztán nem fog sokáig élni, fiatalúr. Durva és erőszakos halált fog halni, miként ahogy durva és erőszakos életet él.
Felpillant, seprűszerű pilláival villant egyet szemein, majd visszapillant a tenyérbe.
- Látom, hogy a jelenéhez szorosan kapcsolódik egy személy, akihez nagyon mélyen kötődik, holott ez egyáltalán nem jellemző magára. Elég kevés emberrel ápol emberinek nevezhető viszonyt.
Hogy mindezt vajon a tenyeredből olvassa-e ki, vagy máshonnan... Netán ismer? Ki tudná megmondani?
- Ám ez a kapcsolat is inkább csak egy függőség. Egy függőség melytől nem tud szabadulni. Milyen szívet szaggató a tudat, hogy az a valaki viszont valami mást bálványoz ilyen szinten... Nem magát.
Felnéz, hát, várja a kérdést, már ha van. Ha nincs, elengedi a kezed és utadra bocsát.

SZABAD A GAZDA!

Nem igazán értem minek is erőltetik. Nevetséges az egész, de tényleg!
Ám hiába beszélek, fölöslegesen teszem és csak süket fülekre talál az egész. Persze hogy nem úszhatom meg. Egyszerű sóhajjal pillantok Ben-re aki kellő lelkesedést imitálva pislog rám nagy, ártatlan szemekkel. Szinte könyörög, hogy tegyem meg a kedvéért... és... nem értem miért nem tudok tényleg nemet mondani, ahogy legszívesebben tenném.
Mondhatnám, hogy hajt engem is a kíváncsiság, de igazából nincs így. Hazugság az egész, ahogy a jóslás is egy nagy humbug csak, egy vakvágánya a mágiának és csak megcsonkítja és kicsúfolja az eredeti szépségét a varázstudománynak. Hol érthetné meg ezt Bishop!
Mély levegőt veszek és még egy dacos pillantást vetek rá.
Hát legyen ha ennyire akarja. Igen, a közröhej tárgyává teszem magam, mondhatni, csakis miatta, de ingazából tényleg elfog az érdeklődés. Az érdeklődés, hogy két koszos galleonért vagy talán többért milyen fékevesztett idiótaságokat hordanak majd össze nekem.
A sátorból kilépő lány sápadt arcát figyelmen kívül hagyva lépek be egyetlen szó nélkül. Ben úgyis tudja a véleményem, nem látom tovább forszírozni az ügyet.
Megcsapja az orrom a jellegzetem illat, talán valami füstölőféle, de nem tudom nem is akarom beazonosítani mi az. Egyszerűen csak émelyítő, de kellő hatást gyakorol az emberre a hatásos félhomállyal együtt.
A jósnőre rá se pillantva huppanok le szembe vele, tincseim felborzolódnak egy pillanatra, majd teljes szobormerev mozdulatlanságomat követve megnyugszanak.
Nincs kérdésem, csak a nőre pillantok. Tudja miért vagyok itt. Amiért mindannyian.
- Nos, ne kíméljen...-
Hangom elég rideg és kellően unott hogy lássa rajtam, nem jószántamból jöttem és hogy hamar kívánkozom távozásra. Talán a legjobb kuncsaftjainak az egyike vagyok... nem húzom az idejét és a fölösleges információkat, sőt... nekem tesz szívességet még ha enged. Talált valaha is ennél jobbat vajon?

[- Előbb a pénzt, édesem. Ingyen még neked se jár semmi]

Hogy nem fárasztó-e minden egyes ember életének elkövetkezendő éveinek eseményeit kutatni a jelekből? De, nagyon is az. Nem igazán törődik viszont azzal, hogy kire milyen sorsot mér, noha némi empátia szorult belé, csak azokkal szemben alkalmazza az áldott eufemizmusokat, akik megérdemlik.
A szőke ciklon, aki épp beviharzik, nyilván nem fog azok közé tartozni, akikkel szemben felébred benne az anyai ösztön. Ahogy elhangzik a dacos-dühös felszólítás, kedve lenne kikacagni téged.
- Előbb a pénzt, édesem. Ingyen még neked se jár semmi - figyelmeztet, majd miután leszurkolod a két aranytallért, már ha komolyan gondolod és nem menekülsz el átokszerű jövendölése elől, a kristálygömbét kezdi bűvölni.
- Eddig minden az öledbe hullott, igaz? Minden olyan szép volt, míg meg nem jelent valaki a színen... De ki is ez? Ó! A tükörképed... Ő tett tönkre mindent, nem igaz? Annyira hasonlít rád, mégis annyira más, néha már belepirulsz, annyira szégyelled őt a szíved mélyén.
Felpillant, vajon le lehet-e olvasni bármit az arcodról, mely igazolás vagy cáfolat az elhangzottakra.
- Itt ez a jóképű fiú, azt hiszed ismered. - Yue tisztán látja az illető arcát a gömbben, ám megnevezni nyilván nem tudja. - De rosszabb ember, mint hinnéd. Ám csókja mézét már tapasztalta más is... Ki éppen az, akit minden nap látsz a tükrödben. Hogy lehet egyszerre gyűlölni és szeretni ugyanazt az arcot? Hm? - érdeklődik. Egyáltalán nem kedves veled, sőt, mintha mulattatná a kérdés, bár valahol mélyen azért átérzi az ügy tragikumát.
- Egyébként pedig, a gerincferdüléseddel fordulj szakemberhez... - teszi hozzá, akármit is jelentsen ez... Hisz egy jósnőnél nem kell mindig mindent szó szerint venni.

Miután a galleonok kérésre az asztalra repülnek, önkéntelenül is cinikus félmosollyal várom a  hablatyolást. Más esetlegesen nevetne, látva hogyan rezzenek össze az idegen nő hangjára, engem viszont kétségbe ejt hogy bármilyen hatással is van rám. Arcom ugyan rezzenéstelen maszk, ahogyan mindig is, mindössze talán még jobban kihúzom magam, mint általában, vívva a csatát vele és nem szándékozva feladni azt.
Sötét pillantást mérek a jósra mikor a testvéremet hozza szóba és még inkább azért, amiket összehord itt...
Nem az akinek gondolod...  a tükörkép... gyűlölni és szeretni...gerincferdülés...
Hogy a búbánatba jön ide a GERINCFERDÜLÉS??
Mindössze a falfehérről még falfehérebbre vált az arcszínem, amint a másik tökéletesen láthat a halovány gyertyafényben is. Ennyi elégtételt kap a külsőmtől a szavaiért. Más kérdés, hogy mit gondolok belül, de azt egyelőre megtartom magamnak, addig amíg összeszedve két értelmes szót tudok kinyögni.
- Mégis hogy gondolja ezt? -
Hangomban az él jelzi, hogy bizony nem vagyok csöppet sem olyan higgat, mint tűnik. Sőt, megérintettek a szavai, bármennyire is nem szeretném. És tudom, hogy tudja. Hisz ez a munkája... manipulálni, játszadozni mások babonás eszével és érzelmeivel, minden gátlás nélkül.
Már bánom hogy beléptem ide. És ha kimegyek Ben kapni fog, amiért nagyon sajnálnom kellene, hiszen ő csak 'jót' akart. Mert ő csak mindig 'jót akar'. Hát nem jött be, ezúttal sem.
Nem, nem tetszik, amit hallottam. Sem magamról, sem róla, sem Yolandáról. Mert még magamnak sem merem bevallani hogy akár az is megeshet, amit itt összehordanak nekem. Vagy hogy töredéke talán igaz is. Épp ezért csak a düh tart még idebent a magyarázatig.

[- Nem én, édesem. Mindezt sajnos te magad gondolod -]

Nos, Yue számított rá, hogy nem fog neked tetszeni, amit mond, de a válaszod hallatán mégis felvonja egyik szép, szemceruzával erősített szemöldökét. Felpillant a közelben lebegő homokórára, melyben akad még egy pár szem, úgyhogy kivételesen a második kérdésedre úgy válaszol, hogy nem kér érte el egy újabb galleont.
- Nem én, édesem. Mindezt sajnos te magad gondolod - adja meg a homályos választ az értelmetlen kérdésre, majd lehullik az utolsó homokszem. Nálad is, úgy tűnik, elpattan az utolsó cérnaszál. A szék csaknem felborul, ahogy felpattansz, és a sátor is megremeg, ahogy kicsörtetsz a sátorból és berántod a függönyt magad mögött.

[~ oOo ~]

~   oOo   ~

Nos, igen. Nem mondanám azt, hogy mindig is hittem az ilyen hóbortokban, mint a jóslás (Jóslástant is messziről elkerülte), de mindig érdekesnek találta, ehhez kétség sem fér. Most se azért jöttem be ide, hogy megjósoltassam a jövőmet, hanem, hogy valamiféle útmutatást keressek. Hülyeség, vagy sem, mindenképpen beléptem a sátorba.
A furcsa jósnő előtt álló szabad székre ültem, hogy jósoltassak.
Hát én megőrültem, hogy kidobjak ezért még ennyi pénzt is!
De mégis itt vagyok. Először nem is voltam biztos benne, hogy észrevett, ezért halkan köhécseltem, és akkor már felfigyelt a kártyáiról.
- Jó napot kívánok! - köszönök illedelmesen, majd azonnal leteszem a pénzt az asztalra. Annyit gondolkoztam, hogy mit is kérdezhetnék, de egy biztos volt.
- Meg szeretném kérdezni, hogy mit lát a jövőmben? Egy bizonyos fiúról lenne főképp szó... -
Nem tudom, hogy mennyire fog részletesen válaszolni, reméltem, hogy minél érthetőbben, és rendesen válaszol. Kíváncsi vagyok a válaszra, ugyanakkor félek.... rettentően.

[Szervusz]

Miután (csúnya dolog vagy sem) jól kikacagta magát, és jóideig nem is jött vendége, elkezdett csak úgy magának kártyát vetni, miközben egyre türelmetlenebbül pislog a sátor hátsó kijáratára, ahonnan Bernie-t várja, akit elküldött Lángnyelvért. Ám nem hátulról, hanem ismét elölről szűrődik be a kinti fény és a zsivaj a sátorba.
Lassan fölnéz, és egy gyors mozdulattal megigazítja homlokán az arcába hullott kendőt, karperecei pedig sürgetően csörrennek össze, ahogy összeszedi a lapokat.
- Szervusz - köszön vissza, és amint csendül a pénzed az asztalán, máris élénkebben húzza ki magát székében. Pláne akkor csillan fel a szeme, amikor egy bizonyos fiúról kérdezed. Az ilyen történetek mindig izgalmasak!
Megkeveri a kártyapaklit, eléd tartja, hogy emelj lapot, majd elkezdi egy furcsa és ismeretlen, látszólag logika nélküli rendszer szerint leszámolni életed lapjait.
- A jelened igen zavaros és bizonytalan. Olyan döntést hoztál, melyet mostanra talán már megbántál, de nem látsz visszautat. Egyelőre. De nincs messze az a pont, ahonnan elkezdenek a dolgok letisztulni. El vagy szakítva azoktól, akik fontosak számodra. Ettől a szívednek kedves fiútól is, de hamarosan látod őt, hamarabb, mint gondolnád! A szerencse mellettetek áll, bár a kapcsolatotok igen...
Keresi a szavakat, de közben érdeklődve hajol szeretett kártyái fölé.
- ...igen kevéssé volt egyértelmű eddig. De már tisztában vagy az érzéseiddel, igaz? Legjobb lesz, ha nem habozol tovább, hanem követed a szíved! Mondj igent minden felkínálkozó lehetőségre.
Pillantása, mellyel méreget most, igen sokat sejtet, ám ennél jobban nem egyértelműsíti homályos célzásait.
- Ez a mai éjszaka is izgalmas meglepetéseket tartogat számotokra.
...bár más talán nem ezt a jelzőt használta volna...

[~ oOo ~]

 

~   oOo   ~

   Alig bírok a fenekemen ülni. Bár tényleg badarságnak tartottam ezt az egészet, de most, ahogy kiterítette a kártyákat mélyről jövő remegés járt át. Izgatott voltam. A szívem a torkomban dobogott, mialatt beszélt. Ittam a szavait, és bár azt mondta, amit hallani akartam, szinte biztos voltam benne, hogy nem humbug, hiszen pontosan leírta a kapcsolatunk eddigi állomásait. Jó, nem pontosan, de körülbelül. Úgy éreztem, hogy rászánom az összes vagyonomat arra, hogy most kikérdezzem a jósnőt, de nem hoztam magammal az összes vagyonomat...
Kérdések kavarodtak a fejemben, cikáztak egymás előtt, és nem tudtam eldönteni, hogy melyiket válasszam. Ha igazat mond a nő, akkor ki kell használnom a lehetőséget, és fontosat kell, hogy kérdezzek. De mit?! A családom meghalt, a barátaim elvesztek, Jamesről mit tudnék még? Hogy szeret-e? De úgy döntöttem, hogy mégis róla kérdezek.
   - Mit fogunk ma csinálni, ketten? - az utolsó szó feleslegesnek bizonyult, de ki kellett mondanom. Merlinre, akkor ma láthatom megint...? Ezek szerint lesz valami? A pénzérmék már a jósnő előtt voltak.

[- Ne kezdd el keresni őt, mert azzal csak távolabb sodródsz tőle. Hagyd, hogy ő találjon rád, mert már keres, most is. Kicsit zaklatott, de elég határozott abban, hogy mit akar neked mondani és mit akar tenni. A karneváli tömeg elrejt benneteket a kíváncsi szemek elől, de... ne kavarodjatok túlságosan bele semmibe. A mai este kellemetlen meglepetéseket tartogat mindenkinek, aki itt van ma Roxmortsban. Igazából jobban tennétek, ha még az Örömtűz előtt olyan messzire kerülnétek innen, amennyire csak lehet. Nem kizárt, hogy veled tart. Fontosabb vagy neki mindennél. De komoly veszélybe sodrod, ha így történne...]

Hm, ilyen közeli eseményekről nem szokták őt kérdezni, és az ilyesmit nem is látja olyan pontosan, de azért kiveti a kártyákat, hisz azok eddig sosem hagyták még válasz nélkül. Kirak egy párat, majd újabbakat és újabbakat gyorsan, ami kicsit furcsa is, hisz eddig nemigen tett hirtelen mozdulatokat, de úgy tűnik izgatott lett valamiért.
- Ne kezdd el keresni őt, mert azzal csak távolabb sodródsz tőle. Hagyd, hogy ő találjon rád, mert már keres, most is. Kicsit zaklatott, de elég határozott abban, hogy mit akar neked mondani és mit akar tenni. A karneváli tömeg elrejt benneteket a kíváncsi szemek elől, de... ne kavarodjatok túlságosan bele semmibe. A mai este kellemetlen meglepetéseket tartogat mindenkinek, aki itt van ma Roxmortsban. Igazából jobban tennétek, ha még az Örömtűz előtt olyan messzire kerülnétek innen, amennyire csak lehet. Nem kizárt, hogy veled tart. Fontosabb vagy neki mindennél. De komoly veszélybe sodrod, ha így történne... - figyelmeztet még, majd jobbnak látja, ha becsukja a száját. Az időd is letelt, különben is, a hallottak után kétséges, hogy sokáig itt akarnál maradni, ha egyszer odakint vár az, aki most mindenkinél jobban érdekel.

A SZÉK ÜRES!

Hatalmas karneváli forgatag, izgatott diákok, és tömeg. Ez az első dolog, amit el tudok mondani a Shamhain-ról. Egyedül nem is lett volna érdemes nekivágni, így Helgával jöttem, de most már kétszer is meggondolnám, hogy biztos jó ötlet-e. Helgát ugyanis inkább a jósnő vonzotta, engem már nem annyira, de addig-addig kérlelt, amíg be nem adtam a derekam, és végül belementem, hogy keressük meg a jósnőt. Személy szerint nem igazán akartam sietni, de Helga karomnál fogva megragadott, s maga után vonszolt a tömegben.
Unottan hagytam magam, abban bízva, hogy hátha megtaláljuk azt a sátrat, és szabadulhatok. Ám eddig úgy tűnt, hogy nem lesz ekkora szerencsém.
Mikor egy pillanatra megálltunk, boldogan vettem tudomásul hogy végre körbenézhetek, amikor Helga belevisított a fülembe.
- Nézd Sab, ott van!- örömködött, s már ráncigált is oda.- Menj te először azután meséld el mi volt!
- De én nem...- kezdtem tiltakozni, de mondandóm végére már be is toltak a sátorba.
- Öhm, jó napot!- köszöntem, majd helyet foglaltam a jósnővel szemben- Igazából ezt nem is én akartam, csak a barátnőm vett rá erre, de ha már itt vagyok tudna pár dolgot mondani, hogy mit hoz a jövőm?- hadartam miközben a zsebemből előhúztam a galleonokat, amiket az asztalra is tettem, mivel fogalmam sem volt, hogy mennyi a jósoltatás, így vártam hogy vajon ebből mi lesz.

[- Sokan keresnek ürügyet, de a kíváncsiság nem bűn]

Játékos mosoly ül sötétre festett ajkán, ahogy a szabadkozást hallgatja.
- Sokan keresnek ürügyet, de a kíváncsiság nem bűn - összegzi együttérző véleményét, majd elkezdi kevergetni a kártyákat. Nos, igen, letagadhatatlanul ez a kedvenc jóseszköze, úgy tűnik. Kever, emeltet, terít.
- Hm... - kezd hümmögni, miközben a mágikus homokszemek lassan peregnek a lebegő homokórában. - Sötét alakokat látok a jövődben. Mindegyikükkel találkoztál már a múltban. Nem mondom, hogy jelentős befolyással bírnak-e majd a jövődre, de biztos, hogy mindkettejükkel még találkozol. Egy férfi és egy nő. Egyikük a nővéred. Azt hinnéd, biztonságban vagy tőle, de sajnos nem. Tele van bosszúvággyal, és ha nem vigyázol, könnyen lehet, hogy ez rajtad csattan majd. A családodat nem biztos, hogy sikerül megóvnod tőle, noha erős boszorkány vagy, és meglenne rá a képességed.
Kirak pár új kártyát, melyek új szálakat fűznek a történetbe.
- Egy nagyon közeli barátod is az ellenségeddé válik majd. Te magad éred ezt el nála. Jobb, ha vigyázol a szavaidra és arra, kinek mit mondasz másokról.
Újabb kártyák következnek, de ismét röviden nyilatkozik, mert lassan lejár az időd:
- A távoli jövőben viszont sokáig nem lesz melletted férfi. Hosszú időbe telik majd, mire megtalálod a párod, mivel előbb meg kell találnod önmagadat. Jó érzéked van a transzfigurációkhoz, nem kizárt, hogy ebből kovácsolsz majd tőkét a jövőben. Viszont a sárkányoktól tartsd távol magad, könnyen megégetheted magad, ha a tűzzel játszol... - tesz egy homályos utalást, ahogy szokott, minden jóslat végén. Aztán felpillant, van-e még kérdésed, ha nincs, hát két galleont félretesz, a többit visszatolja eléd.

Most hogy ha már így betoltak a sátorba, kezdett egyre kíváncsibbá tenni a dolog. Figyelmesen hallgattam a jósnőt, s néztem ahogyan a kártyákat keveri, de arcomra egyre jobban kiült a döbbenet, mikor elmondta, hogy mi vár rám. Hogy Alyson hatással lesz a jövőmre, és nem biztos, hogy a családomat meg tudom védeni tőle?! De mégis mikor szabadult ki? Bár a bosszúállás tudom miért van, hiszen anyáéknak köszönheti, hogy az Azkabanba került. De akkor is ezt nem hittem volna.
Rengeteg elmélet jutott eszembe, s a jósnő a végén tett tüzes megjegyzésén is egy kicsit elgondolkodtam, mint ahogy az összes eddig hallott mondaton. Vajon mit jelenthet ez? Temérdek kérdés halmozódott fel bennem a jóslat hallatán, így a maradék galleonjaimból ismét az asztalra helyeztem kettőt.
- Meg tudnám előzni valahogy a nővéremmel való találkozást? És ki az a másik sötét alak?- kérdeztem, bár nem voltam benne biztos, hogy tudni akarom-e. Ezen kívül pedig még volt egy hatalmas kèrdőjel, amit mindenképpen tudni akartam.- Meg ha sokáig nem lesz mellettem férfi, akkor mi lesz velem és Chrissel?- ez volt az utolsó dolog, amit kérdeztem, de ezt muszáj volt. Azt tudomásul vettem, hogy vigyáznom kell arra, hogy mit mondok, s ezt igyekszem is betartani, így ez annyira nem érdekelt, de a többi igen.

[- Tudod, a jóslatok ezért veszélyesek. Ha megtudod a jövőt, és nem tetszik, tenni akarsz ellene, és miközben próbálod elkerülni azt, ami meg van írva, éppenhogy belesodrod magad a veszélybe, és ahelyett, hogy elkerülnéd, te magad idézed elő a bajt]

Újabb kérdések következnek, pedig azt hitte, elég pontos volt. Ez most egy jól sikerült jóslat volt, de lehet, hogy a kis szépség kíváncsiságát épp ezért keltette fel még jobban jövője. Nincs hát más választása, mivel a kérdésekre nem tud egyértelmű választ adni az eddig látottakból (illetve tudna, de nem árt a dolgot kicsit misztifikálni), ismét elkezdi leosztani a lapokat, egyenként és lassan.
- Tudod, a jóslatok ezért veszélyesek. Ha megtudod a jövőt, és nem tetszik, tenni akarsz ellene, és miközben próbálod elkerülni azt, ami meg van írva, éppenhogy belesodrod magad a veszélybe, és ahelyett, hogy elkerülnéd, te magad idézed elő a bajt - magyarázza a dolgot, mert tényleg a szívére venné, ha a kislány épp az ő jóslata miatt kerülne még nagyobb veszélybe, mint amekkorát a kártyákból is kiolvas.
- Tudnod kell, hogy a nővéred még nincs teljesen elveszve. Senki sem válik a velejéig romlottá. Lehet, hogy gyűlölöd, de a legnagyobb varázslatokra a szeretet képes. Nem biztos, hogy el kell kerülnöd a vele való találkozást.
Némi hatásszünet, megigazít egy-két kártyát, majd folytatja.
- A másik alak egy világos hajú fiatal férfi, akihez fájdalmas emlékeid fűződnek. Erősebb és veszélyesebb, férfiasabb, mint az a fiú, akivel együtt vagy. - Szándékosan nem használja a Chrisnek nevezett kapcsolatra a férfi szót, hiszen a kártyákból egyértelműen az derült ki, hogy nagyon fiatal még az illető, és hogy nem is illetek egymáshoz.
- A mostani kedvesedhez fűződő kapcsolatot nem érzem erősnek jelenleg. Bár lehet, hogy ez csak egy apró közelmúltbeli vita vagy efféle okozza - teszi hozzá gyorsan, mielőtt elkeserítene téged. - A jellemedből fakad, hogy hamar túllendülsz az apróságokon.
Leperegtek a homokszemek.

ELSŐ JÓSLAT (30 perc)     2 GALLEON
MINDEN TOVÁBBI MEGKEZDETT 10 perc     1 GALLEON

Mielőtt darabokra esne szét, hadd rakjam össze a képet
Kopott már, megsárgult, a széle meg kicsit tépett

Utam a tömegen keresztül a forgatag talán legkülönösebb sátra felé vezet. Nem mindig hittem a jóslásokban, a jóslástanért se igazán rajongok, de biztosan van valami valóságalapja. Meg Trelawney-nál csakis jobb lehet. Remélem.
A sátor előtt pár lány ácsingózik, s még látom az épp kilépő Sabrinát, kit volt szerencsém megismerni a nyáron. Arcomon mindenféle kifejezés nélkül sétálok közéjük, s hozzájuk se szólva lépek be az ajtón. Ha ezt lehet egyáltalán ajtónak nevezni.
Egyből megcsap a szokásos jóslás-illat. A jóslás illat a jóslástan órák illatát jelenti. Trelawney tömény parfümjét, enyhe alkoholszagát, és a füstölők tömegének illatát. Úgy látszik minden jósnő ugyanolyan, valamilyen szinten.
- Szép napot! – köszöntöm a fekete nőt, az asztal mögött, majd leülök vele szemben. Milyen ironikus köszöntés. Elvégre hiába kívánok neki szép napot, ő úgyis tudja, hogy milyen lesz az időjárás, vagy a nap hangulata. Szóval ez nem valami jó kívánság egy jósnőnek, de most már mindegy. A kimondott szó nem visszaszívható.
Zsebemből előkotorok két aranytallért, s az asztalra helyezem, majd kezeim ölembe téve eldőlök a székben, és elgondolkodva nézek a boszorkányra.
Mit kérdezzek? Vagyis miről?
Magamról? A jövőm alakulásáról? A háborúról? A családomról? Barbiról?
És ha mindegyikről kérdeznék? Elvégre időm, mint a tenger, és vagy még három-négy galleon lapul ott, ahonnan az asztalon fekvő kettő jött.
- Hogy fog alakulni a jövőm? Elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy mit változtat majd meg bennem a háború, és hogy a suliban visszanyerem-e a népszerűségem. És, hogy milyen veszteségekkel számolhatok majd, ha véget ér ez az őrület. – kérdem halkan, a nőre figyelve, majd miután végeztem, gyors terepszemlét tartok szememmel a különböző kellékek és hátborzongató cuccok között.
- És mi lesz a szerelemmel? – teszem fel a kérdést, pár másodperc elteltével, a legfontosabbra térve. Ha ezekre értelmes választ tud adni, talán még kaphat egy kis borravalót is. De csak talán.

[- Neked is!]

A nem fekete, hanem hipófehér nő épp megkapta végre a pohárka Lángnyelvét, amit egyből fel is hajt a lányka távozása után, a poharat pedig lendületesen csapja az asztalra, miközben fogát szívva élvezi ki az alkohol útjának minden egyes araszát a gyomráig. És alighogy megrázza magát, máris itt az újabb vendége.
- Neked is! - válaszol vidáman, és az asztalra csap lázasan. Fiatal fiú még nem is tévedt erre! Ki hinné, hogy a kamaszlányokon kívül akad más is, aki komolyan veszi még a jóslatokat...
Egész konkrét kérdésekkel fordulsz hozzá, ami ritka, az emberek általában nem tudják, mit is akarnak hallani egy jóstól. De ezzel csak megkönnyíted a dolgát - meg persze meg is nehezíted, hisz nyilván nem fogod beérni egyszerű klisékkel.
A kristálygömbhöz hajol, azt kezdi bűvölni hosszú, fekete karmokban végződő ujjaival. A kis sátor mintha vibrálni kezdene valamiféle furcsa energiától, ahogy a füst megelevenedik a kristály belsejében. Képeket kezd látni, és érzések költöznek belé, akár egy látomás.
- A háború mindenkibe beleégeti a maga billogát - kezd beszélni. - Azok a döntések, melyeket mostanában hoztál, gyanúsan vezetnek ahhoz, hogy előbb-utóbb megkapd te is a sajátodat. Veszélyes kapcsolatokat szereztél és ártalmas kompromisszumokat kötöttél. Megváltoztál, és a körülötted levők ezt észre vették. Nem tetszik nekik, de neked sem. Csakhogy neked a bírálatuk sem tetszik. Sok harcot vívtál... az elmúlt hónapokban és sokmindent adtál fel. Felégetted... a hidakat magad mögött.
Hogy mindezt miből szűri le? Talán a viták képeiből, abból, hogy lát téged harcolni másokkal, hogy látja, ahogy olyanoktól tanulsz, akiknek a karján a Sötét Jegy feketéllik, és abból, hogy tulajdonképp effektíve felégettél egy egész szobát valaki mással együtt. Tényekből szimbólumok, s a szimbólumokból tények.
Mindezzel talán már megnyerte a bizalmadat... pedig a java csak ez után következik.
- A barátaid elfordulnak tőled, és mivel nem hajszolod a népszerűséget, az el is pártol tőled. Viszont mikor visszatérsz majd az iskolába, új esélyt kaphatsz.
Vajon ezt mire értette? Hogy "amikor majd visszatérsz"? Lehet, hogy nagyon rossz úton jár... Vagy lehet, hogy olyasmiről beszél, amit te még el sem tudsz képzelni.
- De semmi sem lesz olyan, mint rég. Hiába a megbocsátás, ha a bűntudat ott marad a szívekben, nem igaz?
Egy szívdobbanásnyi ideig a szemeidet fürkészi, majd csavar egyet vékony csuklóján, mintha továbbtekerné a filmszalagot, amit a gömbben lát.
- A veszteségeid listája nem hosszú. Barátok. Bizalom. Státusz. De a legfontosabb, hogy elvesztetted önmagad. Van viszont, amit megtaláltál... Vagy legalábbis hamarosan meg fogod találni.
A homályos foltok közt megjelenik egy arc a kristályban, Yue szeme megvillan. Látta már ezt az arcot. Ma. Édes gödröcskék a mosoly mellett, nagy szemek, csokoládészín hajcsigák és seprűszerű pillák. Ez a lány járt ma nála. Ő lenne hát a kislány lovagja? Ez szinte vicces. Lehet, hogy a lány mégis elkezdte keresni a fiút, ezért kerülték el egymást... Pedig nem sokon múlott, igazán.
- A mai délután meg fogod találni azt, akit hónapok óta nem láttál. A szerelmed... - hagyja a levegőben pár pillanatig a szót, hogy legyen idő újra megízlelni a visszhangját. Gyönyörű.
Ha fecsegős fajta volna, most elsztorizná, hogy a lány nemrég járt itt és épp rólad kérdezősködött, és hogy milyen mókás az egész, de ő mindig csak annyit mond, amennyit kell és amennyit lehet.
- Te is nagyon fontos vagy az ő számára. Miattad jött ide, nagy veszélyt vállalva ezzel, ezért mihamarabb meg kell találnod. Nem hiszem, hogy túl sok szóra lenne szükségetek majd, de vigyázz, mert az időtök véges. Hacsak nem hozol meg egy újabb döntést. Az előtted álló két út közül ez az édesebb, ám a veszélyesebb is... Légy okos!