Bazársor és kirakodóvásár

[Tristram]

Tristram

• • • •

   Érdeklődve szimatolok a levegőbe, csak mert látom, hogy mások is ezt teszik. A nagy durrogás, csattogás, és valószínűleg örömteli kiáltások idehallatszanak a főtérről, de ez a büdös füstszag vajon a rakéták miatt terjeng erre, vagy valami egészen más okozza? Mi lehet itt? Valami titkos szervezkedés bűze van a levegőben. Mintha a sötét alakok gyűlnének, egyre több baljós arccal találkozok, s egyre többen hoppanálnak körülöttünk. Tekinteten kíváncsian kapkodom, nem is nagyon figyelek fogva tartómra, csak mikor megáll, nézek érdeklődve arcára.
Most meg mi van?
   Fejét lehajtja, így nem láthatom arckifejezését, de azért próbálkozok. Emma Gray vagyok, hey! Nem adom fel oly könnyen, ha érzelmekről van szó. Meg ha vásárlásról. Oh, milyen kár, hogy nem tudtam rendesen szétnézni, pedig olyan jó cuccok vannak! Imádom a karneválokat! Olyanok, mint a karácsonyi akciók a mugli plázákban, egyszerűen varázslatosak!
- Hát… - ez elég váratlan kérdés volt, és ezen már rengeteget gondolkoztam, de ha a bátyám képes volt kitörölni az emlékeim, ki tudja meddig hajlandó elmenni, csak, hogy neki jó legyen. Lehet, hogy teljes agymosást hajt végre rajtam, csak, hogy maga mellett tarthasson. -… azt nem tudom, megölne- e, de bántani bántott már, és szerintem bármit megtenne, hogy maga mellett tarthasson. – ejtem ki gondolataim hangosan is, s úgy érzem, szemeimben könnyek gyűlnek, így szabad kezemmel gyorsan megdörzsölöm őket. Most nem sírhatok.
   Úgy látom Tristram nagyon átlátja a helyzetet, és tudom is, hogy igaza van, de nem hat meg. Csak kicsit furcsa, hogy így mentegetőzik Brandon helyett. Fel is vonom szemöldököm, de nem akarok rákérdezni kettejük kapcsolatára. Valahogy kétlem, hogy hallani akarom a választ. Aztán meg ki tudja…
   Kicsit megijeszt, mikor váratlanul felemeli fejét, és úgy kezd beszélni. Olyan… nem is tudom. Olyan hatást kelt, mint mikor a mugli horrorfilmekben valaki valami nagyon rosszat, valami nagyon sátáni hangon akar közölni, amitől majd’ összepisilem magam. Brrr…
   Ezek szerint nincsenek túl jóban, remek. Lehet, hogy tényleg megúszom élve ezt a találkozót!    Elengedi kezem, én pedig értetlenül bámulok rá. Pár percig csak érdeklődve nézek szemébe, próbálom kiolvasni belőle érzelmeit, de olyan érzésem van, hogy ez neki sokkalta jobban megy, mint nekem. mindegy… olyan szép szemei vannak, már csak ezért is megéri nézni. Huu, milyen lenne meztelenül? Awww, de megnézném! Kit érdekel, hogy a rossz oldalon áll? Rohadt szexi!
   Szedd össze magad, meg a hormonjaid Emma, ez itt nem egy disco, nem ugorhatsz rá, még ha jól esne, akkor sem! Épp most engedett szabadon, fuss!
- Köszönöm. – mondom halkan, és megdörzsölöm csuklóm, mely kissé elzsibbadt szorításában. Elképesztő, hogy mennyire emlékeztet a bátyámra! – Szia… Tristram. – suttogom, s teszek egy tétova lépést hátra, nem foglalkozva a rám kiáltó emberekkel. Lehet, hogy útban vagyok, de nem érdekel. Nem tudom elszakítani tekintetem a férfiról.
   Egy hangos sikoly hasít a levegőbe, a főtér felől jön. Tekintetem egyből odafordítom, arcomra ijedt kifejezés ül. Még egyszer, utoljára a halálfalóra nézek, majd megfordulok és futni kezdek, ki a faluból, el ettől a baljóslatú helytől. Még jó, hogy előre megbeszéltük, hol találkozunk vészhelyzet esetén. Hiszen egy halálfaló elkapott, aztán pedig érthetetlen módon elengedett. Mi ez, ha nem vészhelyzet? Itt valami nagyon nincs rendjén.
Elég furcsa találkozó volt…

:: köszönöm a játékot!