Szellemszállás

James Wolf pennájából

Az esemény kedvéért megnyitották a Szellemszállást, és az Élménypark dolgozói igazi kísértetkastéllyá varázsolták. Be lehet menni (10 sarló belépő fejében), és halálra rémülni! Sokan úgy gondolják, hogy a Szellemszállás minden titkát ismerik már, ám van-e olyan bátor nagyszájú, aki be meri tenni oda a lábát most?
12 éven aluliaknak a belépés még kísérővel sem ajánlott.

[Gwen]

Gwen

!nyomokban alkoholt és káromkodást tartalmazhat!

Az utolsó Lángnyelv whiskey talán mégsem kellett volna, de most már késő bánat. Még két lábbal állok a földön, ami nem körülöttem, hanem a tengelye körül forog, legalábbis egyelőre, és ennek kimondhatatlanul örülök. Ne kérdezze senki sem, hogy miért kezdtem akarom mondani kezdtünk el inni Gwennel. Összefutottunk a Samhainon és azt hiszem ott jött fel, hogy rég dumáltunk már és itt lenne az ideje egy hosszasabb beszélgetésnek. Az első alkalmasnak tűnő helyen megálltunk, arról meg már én nem tehetek, hogy az pont egy olyan sátor volt, amit kocsmának rendeztek be, és készségesen kiszolgáltak minket pedig virított rólunk, hogy a  Roxfort falai közül eresztett ki minket. De ez őket nem érdekelte, minket meg az nem amit majd esetleg érte kaphatunk. Büntetőmunka vagy bármi egyéb, mi az nekünk, valahogy majd csak túléljük. Ha meg nem kell suliba járni azzal csak mi járnánk jobban, bár kétségtelen, hogy talán ott vagyunk a legnagyobb biztonságban. Na de hagyjuk ezt az egész suli mizériát. Van ennél ezerszer jobb dolgunk is.
Ahogy telt múlt az idő a poharak ürültek, mi pedig egyre jobban mélyültünk bele a minket érdeklő témákba. Szóba került minden és mindenki. Suli, tanárok, hülye háború, pasik, kibeszéltünk mindenkit, aki eszünkbe jutott vagy elhaladt a közelünkben.
A véralkoholszintem századról századra való növekedésével, egyre felszabadultabb és vidámabban kezdtem el viselkedni. Az alkohol jótékony hatása. Rég éreztem m ár ilyen jól magam, mint most. Igen tudom, az alkohol is nagyban befolyásolja ezt az érzést, de ezt a kis apróságot leszámítva is rég röhögtem ilyen jókat, mint most. Csak ezt el ne felejtsem majd közölni Gwennel is. Lehet, hogy holnap, amikor az elviselhetetlen fejfájás fog emlékeztetni a mai baromságaimra, nem így fogom gondolni, de ma még ma van, holnap meg holnap lesz. Milyen nagyszerű és elmés megállapítás, Abigail, azt hiszem többet nem kellene innod a mai nap folyamán. Enyhén ittas állapotban túl sok hülyeséget hordok össze.
Itt állunk a Szellemszállás bejárata előtt, arra várva, hogy végre beengedjenek minket. Azt se kérdezze senki, hogy miért pont ide vezetett az utunk, meg amúgy is ez lényegtelen részletkérdés, nem kell vele foglalkozni.
-Kösz. – mondom az embernek, aki a belépő kifizetése után végre hajlandó beengedni minket. Úgy nézz ránk, mintha soha az életében nem látott volna két ittas állapotú roxfortos diákokat. Bár, ha jobban megnézem, lehet, hogy nem is erről a bolygóról származik, hanem valamiféle még fel nem fedezett galaxisról pottyant ide, az idióta földlakók közé. Pedig szerintem Gwennel nem is vagyunk nagy látványosság. Meg szerintem mindenkinek van jobb dolga, annál, hogy két őrült sulis fazon után szaladgáljon, és ellenőrizze, hogy úgy viselkedünk, mint ahogy abban a kibaszott házirendben le van írva.
Belépve az ajtón egyelőre semmi extra nem vár ránk. Még senki nem ugrott a nyakunkba zombiként, vagy síros bohócként, vagy ijesztett ránk mint valami betépett vérfarkas. Ránézek Gwenre, aki ha minden igaz és nem képzelődök akkor itt áll melettem, már pedig azt kétlem hogy itt összevissza haluznék különböző emberkéket. Elindul a gondolatszál a fejemben, hogy vajon legközelebb kit fogok ideképzelni magam mellé? Endet vagy valamelyik másik helyes srácot a suliból? Esetleg Jimmy Ratheadet a Mennydörgő csontvázak irtó helyes dobosát? Alig észrevehetően megrázom a fejem, hogy eloszlassam a fejemben kavargó képeket, még mielőtt valami más is megjelenne a nem éppen kicsi fantáziámban.
- Kezdődhet a rémisztgetős buli Gwen? – kérdezem a lánytól óriási fülig érő mosollyal az arcomon, amit lehet, hogy az alkohol váltott ki vagy legalábbis nagy szerepe van benne. Teszek néhány lépést az egyik irányba, hogy ne álljuk el az utánunk érkezők útját. –Merre? Jobbra, Balra vagy egyenesen előre? Mert nekem aztán teljesen mindegy. Vagy ijesztgessük mi inkább a kicsiket? – vetem fel az ötletet és várom a lány reakcióját.

*hangulat csinálónak: tequila vodka alkohol (:*

[- Abs.. -]

- Abs.. - kiáltok fel, amint ujjaimmal masszírozni próbálom a fejfájástól sajgó halántékomat. - Azt hiszem, le kell ülnöm. - folytatom tovább, majd jobb karommal a lány felé kapok.
Nem, nem sikerül elesnem, csupán belekarolva Abigail-be próbálom meg magam az állás szintjén megtartani, mivel nem áll szándékomban a földön landolni.

Azt sem tudom, hogy sikerült eljönnünk idáig. Annyi még rémlik, hogy valamelyik bódé előtt találkoztunk Abs-sal, és mivel már elég régen beszélgettünk egymással, úgy döntöttünk, hogy beülünk valahova egy jó kis csevejre. Hogy miért pont a Sörsátort választottuk, nem tudom, valahogy az vonzott minket a leginkább. Rászántuk magunkat, hogy a pletykálás közepette, lehúzzunk egy-egy pohárkával, majd egyre többel, és többel. A végén, ahogy felálltunk az asztalunktól, rögtön elfogott a szédülés, így aztán gyorsan elhagytuk a helyet, mielőtt bárki is megláthatott volna minket. Végül is elég érdekes, hogy a Hollóhát hetedéves prefektusa egy hatodéves Hugrabugos-sal iszogat az egyik sátorban, ahelyett, hogy figyelne a rendre és fegyelmet próbálna kicsikarni a többi Roxfort-os diáktól.
Nos, rögtön meg is indultunk a Szellemszállás fele, úgy gondolva, hogy ott senkinek nem okozunk problémát. Kifizettük a belépőket (mondjuk még most se tudom, hogy nem vették észre, hogy kicsit be vagyunk csiccsentve), és beléptünk az ajtón.

Odabent Abigail azzal a kérdéssel fordul felém, hogy mit csináljunk most. Nos, hát erre nem gondoltam. Idáig. Megvonom a vállam.
- Mindegy. Szerintem először is helyezkedjünk el valahol, és valahogy. - vigyorodok el, az utolsó szót kiejtve.
Nem mutatna túl jól, ha egy prefektus ittas állapotban kicsi gyerekeket ijesztgetne. Még ha az ijesztgetést ki is hagyjuk a sorból, akkor sem túlzottan jó pozícióban leszek, ha kiderül ez az egész dolog. Nem is szólva Tristram-ról, akit biztos meg fog enni a fene, hogy James húgocskájával sikerült rendesen a pohár fenekére néznünk.
Hmm.. Azt hiszem érdekes egy délutánnak nézünk.

Remegő ujjakkal, azért mégiscsak felkutatom a varázspálcámat, és nem törődve a lehetséges közönséggel, letelepedésünk után elmormolok egy varázsigét, mely újabb üveg alkoholt varázsol a kezembe.
Valahogy sikerül eltávolítanom a kupakot, majd először az üvegre, aztán Abs-ra pillantok, és rákacsintok.
- Egye fene, ha már itt vagyunk, és ilyen állapotban, folytassuk tovább a bulit. - mondom, majd meghúzom az üveget, aztán megtörölve a számat, egy mozdulattal Abigail-nek nyújtom az alkoholt.

[Gwen]

Gwen

!nyomokban alkoholt és káromkodást tartalmazhat!

-Csak azt hiszed? Akkor ez ellen még tehetünk valamit. –felelem, miközben érzem, hogy Gwen engem használ kapaszkodónak, hogy függőlegesben tudja magát tartani. Még jó, hogy nem dőlünk el mind a ketten, mert akkor egyhamar nem kerülnénk vissza a saját lábainkra. Azt hiszem, egy kicsit kész vagyunk. Mind a ketten. De mintha erre gondoltam volna már. Nem is tudom, hagyjuk az egészet. A túlzott jókedvem és az alkohol tökéletesen törli az olyan haszontalan gondolatokat, mint például a suli, a következmények, a suli, a tanárok, a suli, a büntetőmunka.

-Neked is mindegy nekem is mindegy. - Még jó, hogy nem vagyunk mindig ennyire döntésképtelenek. -Mit szólnál, ha inkább állva maradnánk? Sokkal jobban járnánk. Azt hiszem, ha én most a földre kerülnék, akkor egykönnyen nem lehet majd onnan felkaparni.

Értetlenül nézem, hogy mit szenved a varázspálcájával. Egyáltalán mit akar vele kezdeni? A lumosra nincs szükségünk, tökéletesek a fáklyák amik felettünk égnek és kétlem, hogy valaki titokban itt áll mögöttünk és meg akarna támadni. Ha meg mégis, akkor minden bizonnyal hamar elmenne a kedve tőle, mert két részeg roxforti diákkal nem tudna sok mindent kezdeni. Hacsak… hacsak mi is? Bassza meg már a saját gondolataimat is elfelejtem. Becsukom egy pillanatra a szemem, próbálok visszaemlékezni, hogy mit is akartam, de úgy látszik ez a gondolatfoszlány az alkohol oldó hatása alá került. Pápá gondolatocskáim! Majd találkozunk egyszer valahol.

Feleszmélek egy pillanatra és azt veszem észre, hogy egy üveg finomnak tűnő nedűt tolnak az orom alá. –Te ezt most nem gondoltad komolyan? Ugye nem? –vágom a hülye pofákat, ám a következő pillanatban felcsillanó szemekkel, hatalmas mosollyal kapom ki a kezéből az üveget, hogy aztán úgy meghúzzam, mintha csak szimplán víz lenne benne. Pedig rohadtul nem az van benne, hanem valami sokkal erősebb, de kit érdekel. Jóleső érzés ahogy az alkohol szép lassan végigfolyik a nyelőcsövemet, felmelegítve azt, hogy aztán a véráramomba kerülve a véralkoholszintemen lökjön egy kicsikét. Aztán visszaadom az üveget Gwen kezébe, hogy egy újabb kör indulhasson el.

-Mi-mi-mit szólnál hozzá, hogyha elindulnánk valamerre. Nézz ott az a bazi nagy ajtó. Kukkantsunk be hogy mi lehet mögötte. Hátha megtaláljuk ott hamupipőkének vagy kinek az elveszett cipőjét. JÉZUSOM?! Valaki magyarázza meg nekem honnan jutnak eszembe ezek a mugli ökörségek. Ez a fránya alkohol, már nem csak öl, butit, savakkal észtereket képez, de már mugli vackokat is az embernek az eszébe juttat?!

Hatalmas lendülettel nekiindulok, hogy bemenjek az ajtón. Szaladok, szaladok és egyszer csak óriásit koppanok. Mi a picsa? – Áááááááááááááúúúúúúúúúúúúúúúú – csak ennyi tud hirtelen kiszaladni a számon. Sajgó arcomon végig simítok, majd elkap a röhögés. Neeeeeeeeem Neeeeem Neeeeeee. Nem lehetek ilyen hülye. Nekirohanni egy ajtónak. Tuti, hogy nem vagyok normális. Ember. –Nyugi megvagyok. –nyögöm ki két hosszabb – rövidebb röhögő görcs között. -Ez rohadtul nem volt vicces. –sziszegem az Isten tudja, hogy miért. –Még jó hogy nincs visszajátszás gomb.

Valami megcsillan a földön, ami felkelti az érdeklődésemet. No vajon mi lehet az? Még mielőtt megtekinteném közelebbről a csillogó tárgyat, követelődző tekintettel és kinyújtott kézzel követelem magamnak a piát. Nem lesz ennek jó vége, de leszarom. Meghúzom az üveget, majd végre megnézem azt a fénylő vackot. –Nini ez egy kulcs. –szólalok fel, majd a felfedezésemet újabb korttyal jutalmazom. Gwen kezébe nyomom a kulcsot majd az üveget és nagy nehezen megszólalok. –Nézd, kezedben a kulcs, és csak egyszer élünk. Kipróbáljuk?