Tudományok Sátra

Ebben a sátorban a két mágusfőiskola népszerűsíti képzéseit, legalábbis elvileg. Gyakorlatilag mindenféle szórakoztató programmal és bemutatóval készültek tanárok és hallgatók egyaránt. Lehet nézni kísérleteket, különös varázslatokat, van önvédelmi oktatás, de a leglátványosabb része a dolognak az animágus bemutató!
Két animágus kiáll a mini pódiumra, átváltozik, és összemérik tudásukat egy rögtönzött, barátságos összecsapás kíséretében. Súlyos sebet nem ejtenek egymáson, épp csak érzékeltetik, milyen előnye van egyik vagy másik állati alaknak. A bemutatók, humoros jellegüknél fogva igen mulatságosak, ezért nagyon közkedveltek.

Craig

*A hatalmas téren sétálgatva nem sok helyen jártam még, de úgy vélem, hogy nem is sok minden érdekel.
Lehet, hogy én vagyok csak túl komoly az itteni gyerekes dolgokhoz, de Weasley-ék? Jósnő sátor?
Könyörgöm...
Persze, az eszembe sem jut, hogy csak én vagyok túl komoly az ilyen dolgokhoz és esetleg kicsit lazítanom is kellene.
De sajnos nem igazán főleg, hogy minden alakban gyanús halálfalókat látok és a zsebembe tartom a kezeimet, hogy egy gyors mozdulattal tudjam előhúzni a pálcámat, hogyha szükség lenne rá.
Nagyon remélem, hogy nem lesz rá szükség és már elhatároztam, hogy teszek még egy kört és visszamegyek a kastélyba, amikor egy igen különlegesnek ígérkező sátor felé keveredtem.
Nem erre akartam jönni, de úgy tűnik, hogy a tömeg lökdösődése most jótékony hatással volt rám, mert egy olyan helyre sodort, ami esetleg még érdekes is lehet.
A Tudományok Sátra - olvasom a sátor előtti kis kifüggesztett táblán, majd érdeklődve pislantok befelé.
Ahogy lassan besétálok a hatalmas sátorba, ahol szintén kellemesen meleg van - bizonyára egy jó kis bűbáj miatt, rengeteg aszalt pillantok meg, ahol különböző kísérleteket és bűbájokat mutatnak be mindenféle varázslók és boszorkányok.
Gyanítom, hogy tanárok, hiszen meglátom az egyik roxforti tanárt is.
Néhány "sima" felnőtt is járkál erre, de a legnagyobb tömeg az egyik nagyobb színpadnál van.
Érdeklődve nézek arrafelé és indulok meg, kezemet még mindig nem véve ki fekete farmernadrágom zsebéből.
A homokos föld miatt magas sarkú csizmám, melybe bele van tűrve a nadrágom nem csap zajt, így normálisan, szinte feltűnésmentesen tudok odafurakodni a színpadhoz.
Habár nincs annyira hideg odakint, most mégis jól esik ez az enyhe kellemes idő, ami idebent a sátorban uralkodik, hiszen egy egyszerű fekete top és egy piros ing van rajtam.
Hosszú, fekete hajamat kiengedve hordom, és leér a hátam közepéig.
A fülem mögé tűrve egy tincset nyújtogatom a nyakam és hamarosan meg is látom mi folyik a színpadon: egy nagyobb fajta kutya és egy hatalmas sas vívnak ádáz harcot.
Megdöbbenve figyelem az eseményeket és észre sem veszem, ahogy valaki a lábamra lép, vagy épp kicsit arrébb löknek.
Egy apró táblát látok meg, ami azt hirdeti: "Animágus bemutató".
Most már minden világos és kissé fintorogva, mégis kíváncsian, csillogó szemmel nézem az előadást.*

*A vásári sokadalomban megannyi színes figura térül, s fordul. Így tesz most az immár lassan egy éve Britanniában tengődő  fiatal ausztrál varázsló Craig. Az elmúlt hónapban furcsa dolgokon ment keresztül.. gondolhatná magában.. de ő nem az a fajta aki ilyesmiken agyal. Bár az élete határozottan veszélyben volt az elmúlt 30 napban.. Furcsa dolgokon.. tulajdonképpen ez is ferdítés, hiszen nem volt jóformán egy nyugodt napja sem mióta Britanniába érkezett. Még az erre felé oly nagy félelemmel vegyes tiszteletnek örvendő "Sötét nagyúrral" is volt szerencséje összefutni. Talán könyvet is írhatna a az elmúlt egy év történéseiből a magántanárkodástól kezdve a halál közeli élményeiig. Azonban Craig valamiért még mindig csak a helyét keresi talán pont ez a nyughatatlanság, a még mindig kínzó önvád, és a feledés iránti vágy hajtotta ebbe a ricsajba. Ricsaj pedig elég nagy. Már órák óta ténfereg az emberek között. Valami olyasmin jártak a gondolatai amit már nagyon régen csinált. A különféle sátrakból helyenként a zaj mellett zene is kiszűrődik. Igen a zene.. ez kifejezetten egy olyan dolog amivel régen foglalkozott.. de a kósza gondolat hamar el is inal, és az Ausztrál egy az eddigieknél valamivel érdekesebb sátorhoz érkezik. "Tudományok Sátra" olvassa magában, és közben leveszi a kapucniját. Szürke pulóvert visel, mely pont olyan fakó mint maga a srác arca. Fekete farmernadrágja bokáig sáros a tornacipője pedig szinte szerves egységet képez a talajjal olyannyira átitatta már a barna lé. Ez kissé aggasztja is Craiget, de nem habozik túlzottan sokáig a vékony alak megtorpan a sátor bejáratánál, és ügyet sem vetve a bent zajló "rendkívül érdekfeszítőnek kikiáltott" eseményekről egy laza csuklórándítással búcsút int a sárnak. A cipője pedig megtisztul ehhez pálcára sem volt szüksége, majd egy újabb intés, és a fehér tornacipő feketébe vált. Az ausztrál elhúzza a száját, majd csettint, és a cipő ismét fehérre színeződik. Így már jó lesz majd lassú léptekkel indul a sátorba, pontosabban indulna, de egy magasabb fickóba ütközik.. Az mogorván vet oda néhány keresetlen hangot, majd tovább sétál. Craig még csak vállrántásra sem méltatja dolgot, és besétál. Hamar feltérképezi a terepet, és konstatálja ide, s oda ténferegvén, hogy a beharangozó igencsak túlzó, és ha bár felsőoktatást reklámoznak nem viszik túlzásba a varázslatokat, bár kétségtelenül avatatlan szem számára akadhatnak érdekes dolgok. Látszik, hogy a srác lélekben nincs itt.. de hogy is lehetne, hisz annak egy darabját valahol az óceánon túl felejtett egy zajos koncertteremben.. A környezet most is zajos, de a fájó emlékek valamiért nem fakulnak. Mélyet nyel a srác, s a nézegetés közben felfigyel rá, hogy a sátorban lévő tömeg jelentős része egy helyre csoportosul, félkört formálnak, és valami igencsak látványosat figyelnek egy színpadon. Lelkesedés támad az ifjú ausztrálba, s ezzel a lendülettel el is indul a vélt látványosság felé. A magassága pedig nincs igazán segítségére ebben első körben semmit sem lát az egészből ezért kénytelen helyezkedni kicsit. Egy nála valamivel alacsonyabb feltűnően hosszú hajú lány áll előtte piros ingben, mellette próbál meg közelebb férkőzni a látványossághoz a kisebb tülekedés hatására a lány Craig felé fordulna akit a tömeg hatására furcsa szorongás kezdi hatalmába keríteni, ennek következtében vissza is veszi a kapucniját. Ezzel azonban az időközben mögé került pár fiatal hangos nemtetszését vívja ki. Az egyikük nem is habozik sokáig. "Tolakodj máshol 'animágus'" vetik oda neki, majd egy meglehetősen nagyon taszítanak a srácon. Ennek eredményeképp Craig kissé nekiütközve az imént kikerült lánynak egészen közel bucskázik a színpadhoz. A felbőszült fiatal mágusok azonban nem érik be ennyivel a zavarodott Ausztrált feltuszkolják a színpadra, majd tovább gúnyolják. Időközben a kutya, és a sas ismét emberi alakot öltenek, és távoznak a színpadról. Craig pedig hajával az arcában féltérden keresné a kiutat, ami sajnos egyre távolibbnak tűnik, ugyanis a konferansz, aki pálcáját a torkának szegezve izzítja a nézősereget, most aggasztó hangnemre vált.!
"Remek remek egy önként jelentkező!!" Majd perceken belül Craig mellett terem, és felsegítve felemeli a kezét, mintha csak valami díjnyertes bokszoló volna. Craig azon nyomban kisöpri szeméből a kósza tincseket, és bár még nem tudja igazán hol van de egy igen nagyszámú felgerjedt tömeggel találja szemben magát. Furcsa régi emlékek tolulnak az agyába, de mire képes volna rendszerezni őket, és felmérni a helyzetet a konferansz, már kérdi is.*

-Egy nevet a kedves jelentkezőtől.!!
-C-cCraig! *Feleli a srác kissé zavarodottan, de konferansz egy percre sem lankad, a műsornak folytatódni kell, s időközben még nagyobb lesz a kíváncsi tömeg.*
- Nagy tapsot kérünk Mr. Craig-nek a bátor önkéntesünknek! Akkor ahogy mondani szokás pálcát fel, és műsorra fel! *A fura cilinderes alak megpödri a bajszát, és már el is illan. A színpad egyik oldalán pedig egy körülbelül 190magas zömök testalkatú vörös talárt viselő varázsló jelenik meg. Craig pedig csak térül fordul a zsibongó tömeg előtt a színpadon a srácok akik feltuszkolták kajánul vigyorognak, Craig még vet egy pillantást feléjük, majd egy pillanatra egy kíváncsi lányon is megakad a tekintete, talán őt lökte meg korábban.. gondolkodik el.. de nem sok ideje marad, hiszen velőtrázó üvöltés hallatszik a színpad sarkából Craig pedig riadtan fordul arra, mire konstatálja, hogy a zömök fickó alkatának tökéletes leképezéseként időközben méretes barnamedvévé alakulva habzó szájjal próbál közeledni felé. Az ausztrál vére forrani kezd miközben a medve bal oldalán meglátja a feliratot. "Animágus Bemutató". Vet egy kaján pillantást a körülbelül vele egyidős srácokra a nézőtéren, majd magában ennyit szól csak. .. animágus bemutató mi.. Elugrani vagy másra semmi ideje kitérni is felesleges, hiszen a medve méretes pofonra lendíti a mancsát. Egyetlen kínálkozó lehetőség marad. A kócos alak pulóverujjából görbe pálca kúszik elő majd varázslat következik. A medve mancsa pedig az üres levegőt súrolja, miközben Craignek hűlt helye. Gyáva dehoppanálás lenne csupán? Merülhet fel a kérdés, amit hamarosan egy lány undorral teljes hangja válaszol meg. "Ez egy csótány" Hallatszik, és Craig helyén valóban egy a medvéhez mérten aprócska csótány tanyázik. A medve is hamar reagál, és megpróbálja eltaposni a miniatürizált varázslót, és hamarosan egészen vicces kis medvetánc alakul ki. A közönség egy része kifejezetten élvezi az előadást. Pár perc után Craig taktikát vált gyors mozdulatokkal felkúszik a medve egyik lábán, mélyen a bundájába fúrja magát, mellyel igencsak megzavarja az állatot. Az animágus megpróbálja levakarni magáról, de nem jár túlzottan nagy sikerrel pár perccel később pedig egy kisebb pukkanás hallatszik, és a nézőtér legnagyobb megdöbbenésere a kócos alak újra eredeti formájában jelenik meg a medve nyakában lábaival körülfonva annak nyakát pálcáját pedig a feje tetejéhez szegezve. *
- Le a földre!!  *Kiáltja Craig, a tömeg pedig hirtelen halkulni kezd.*
- Földre!! *Kiáltja az ausztrál furcsa akcentussal, mire a medve lassan a földre ereszkedik. Végül Craig leszáll a medvéről, és leereszti a pálcáját. A zömök varázsló is visszaveszi eredeti alakját, majd meghajol egymás előtt a két mágus, és kezet is fognak. Craig pulóvere eléggé megtépázódott az események alatt, de ő ezzel nem igazán törődve viharzik le a színpadról szúrós pillantásokat vetve a srácokra akik feltuszkolták. Azok pedig lesütött szemmel hátrálnak ki a tömegből. Craig pedig a színpadtól nem messze lihegve támaszkodik neki a fából eszkábált színpadi talapzatnak.*

Craig, a csótány

*A színpad előtt állva igen csak gyűlik a nézősereg és elgondolkodom, hogy mi lehet ennyire izgalmas egy ilyen bemutatón?
Hiszen, OK, hogy varázslók verekednek egymással, de ebben mi olyan izgalmas - főleg, hogy állatalakban teszik ezt?
Azt hiszem, hogy egy egyszerű párbajbemutatót szívesebben néznék és talán a nép is, de hát megesik az ilyesmi.
Mögöttem zúglódás támad és kíváncsian pislogok hátra.
Szinte a sarkamon állva mögöttem egy kapucnis srácot pillantok meg, aki - így, kapucnival a fején - igen csak riasztó látványt nyújt.
Egy kicsit ki is mered kék szemem és előrébb lépek, de ekkor a többiek hangos nemtetszésüket fejezik ki és előrébb lökik a srácot, egyenesen nekem, majd a színpadnak.*
- Hé, normálisak vagytok? * szólok hátra a fiúknak, akik azonban csak kaján vigyorral figyelik a színpadot.
Morcosan és sértetten fordulok vissza és eláll a lélegzetem, ugyanis az előbbi kapucnis srác már ott is áll fent a színpadon és úgy tűnik, hogy harcra készül.
Igen csak zavartnak tűnik, így biztos vagyok benne, hogy ő nem jelentkezett erre a kis versenyre, egyszerűen csak oda tuszkolták és elgondolkodom, hogy most vajon mit fog csinálni?
Hiszen azért nem minden második ember animágus, gyanítom, hogy ő sem az és így igen csak kevés esélye lesz a hatalmas medvévé változott varázslóval.
~Jesszus, mi vesz rá egy embert, hogy medve legyen?~ * gondolom kissé fintorogva, de hamarosan az apró pukkanás eszembe jutottja a viadalt és keresem tekintetemmel a srácot, aki úgy tűnik, hogy dehopponált.
Vagy mégsem?
Egy lány kiált fel, hogy csótány, mire kimeresztve a szememet én is meglátom a kis bogarat, ahogy szaladgál a medve talpa alatt.
Habár nem ismerem a fiút, mégis meghűl bennem a vér, mikor arra gondolok, hogy agyon taposhatja a hatalmas medve.
- Hé! Állítsák már le! *kiáltok fel riadtan, hiszen úgy volt, hogy nem vérre megy a küzdelem, de igen sokan lepisszegnek, amire még jobban aggódva pislogok a színpadra.
A csótány hamarosan visszaváltozik a sráccá és immár a medve nyakában ücsörög és kiáltani kezd.
Most már látom, hogy kár volt érte aggódni, hiszen úgy tűnik igen csak ura a helyzetnek.
Egy lágy mosoly fut át az arcomon és megcsóválom a fejem, mikor a tekintetünk találkozik.
A medve hamarosan a földön és engem is lerántanak a földre, bár nem tudom miért.
A srác leugrik a színpadról, és helyette egy másik varázsló tápászkodik fel a színpadra, jelezve harcos szándékát.
A harc hamarosan el is indul, és immár a medve ellenfele egy igen csak veszélyesnek ígérkező rénszarvas.
De ez engem valahogy nem köt le, tekintetemmel a srácot keresem és hamarosan meg is látom a színpad szélénél.
Átvágva a tömegem kisebb szitkokat kapva a nyakamba a fiúhoz sétálok.
Kezeim még mindig a zsebembe vannak, így igen csak lazának tűnhetek, pedig nem vagyok az.
Csillogó, kíváncsi kék szemekkel pislogok a srácra.*
- Craig ugye? A csótány... * lépek oda hozzá és szólítom meg, apró mosollyal az ajkaimon.*
- Parádés medvetáncot mutattál be! * jelentem ki és habár nem dicséretnek szánom, a fiú veheti annak.*
- Érdekes, hogy te is pont animágus vagy * jegyzem meg azt, ami már a harc kezdete óta motoszkál a fejemben.*
- Miért épp csótány? *jön egy egyszerű kérdés, amire gyanítom nem fogok választ kapni.
De ki tudja...*

*Az ifjú ausztrál varázsló lihegve görnyed hátát nekivetve a fából készült emelvénynek. Ez a nap sem éppenséggel úgy alakult ahogyan várta, mi több a sátorban eltöltött idő sem azt az eredményt hozta amire felkészülhetett volna. Meredten bámul mag elé percekig, és az elmúlt eseményeket pörgeti magában. Legszívesebben átkok, és rontások tucatjait szórná arra a pár alakra akik feltuszkolták a pódiumra akarta ellenére, és ilyesmire kényszerítették. Azonban egy része akár hálás is lehet nekik, hisz olyasmit érzett amire már jó ideje nem volt példa. Őszinte elismerést, mind a közönség, mind a másik animágus, mind pedig a konferansz részéről. Ennek ellenére palástolatlan zavarodottsággal gubbaszt  csak magában és a földre bámul. Mélázásából csupán az lendíti ki, hogy nemsokára társasága akad egy lány személyében, aki nem utolsó sorban ismerősnek is tűnik neki. Ki lehet ez.?? Aztán lassan kapcsol ő volt a lánya tömegből akit meglökött mikor a színpadra "segítették" de hisz az nem volt szándékos.. ő nem is tehet róla.. most bizonyára szemrehányást jött tenni.. de de hát ő tényleg nem tehet az egészről. Nem néz a másikra csupán lefelé azonban kisvártatva az megszólal. A szavai elismerően hatnak, de a hangnem másra utal.. csupán a beszélgetéskezdeményezése a cél.. Craig sosem volt az a fajta akit az effajta dolgok félrevezettek. Jól érzékeli hát a szándékot most is. Lassú mozdulattal kisöpri szeméből a kócos barna hajszálakat, majd a lány felé fordul, és kicsit jobban kihúzza magát. A kérdések hallatán kételkedő tekintete vet a másikra, majd mélyet de őszintét sóhajt megdörzsöli a bal szemét, és végigfuttatja magában az animágus alakokat melyeket jelen pillanatban ismer.. talán valami efféle kissé bugyuta reakció kívánkozna ide. "Mert ez tűnt jó ötletnek.. lehetnék akár elefánt is.." Azonban Craig nem ez a fajta srác, és a válasz is ennek megfelelő.*
- Igen Craig Szia!
- Ez téged tényleg érdekel..? *Kérdezi bárminemű sértő szándék nélkül, de értetlenül.*

*A sráchoz sétálva igyekszem nem észrevenni a sok tekintetet, akik végik követik az utamat és fujjognak és fintorognak.
Ezek az arcok többnyire azok, akikre rászóltam és akik feltuszkolták a srácot a színpadra - akarata ellenére.
Lassan oda is érek hozzá, kezeim a zsebembe pihennek és néhány szót szólok Craighez, a csótányhoz.
Igazán humoros-nak tarthatnám, ha nem lennék most kicsit karót nyelt és amúgy is igen csak komoly a koromhoz képest.
Egyszerűen csak érdekel, hogy mi késztethet valakit arra, hogy egy ilyen undorító csúszó-mászóvá változzon át.
Az én szemléletemben hogyha már valaki állattá tud változni, akkor már valami normális állattá mondjuk farkassá, kutyává, macskává vagy éppen sassá változzon.
De medvévé és csótánnyá?
Igen érdekes jellemre vallhat egy ilyen választás, de persze ki tudja, hiszen sosem lehet tudni, hogy mi is áll a választás hátterében.
Ezért is vagyok kíváncsi arra, hogy a srác miért a csótányt választotta állatalaknak.
Erre rá is kérdezek is igen csak érdekes visszakérdezést kapok, ami lehetne flegmba is, de a srác hangjában inkább csak kíváncsiság csillam, mintsem sértő szándék.
- Igen. Érdekelne, hogy mi vett rá arra, hogy csótány legyél. Szeretnék én is animágus lenni *szólalok meg határozottan és kicsit közelebb lépek a fiúhoz és a szemébe nézek, majd az utolsó mondatot kicsit halkabban, elnézve a sátor széle felé jelentem ki.
Majd tényleg kíváncsian a fiú felé fordulok, várva a válaszát - már ha kapok.*

*Craig hallgatja ugyan a lányt, de mintha átnézne rajta. Valójában még mindig az iménti eseményeken jártak a gondolatai. Nem akarta ő ezzel megsérteni a lányt, akinek az érdeklődését őszintén szólván nem nagyon tudta hová tenni. Azonban nem tudott elszakadni az események forgatagától. Kissé még mindig zihált. Aztán ahogy  ez lassan elült úgy jutottak el agyáig a lány szavai, pontosabban annak tartalmi mondanivalója. Az utóbbi halk mondatra Craig már valamivel érdeklődőbben reagált. A tekintete kitisztul, és kíváncsian fürkészi a lányt. Szóra nyitná a száját, de valamiért elharapja az elsőnek kikívánkozó gondolatot. Ez igen látványos is. Amolyan pótcselekvés gyanánt megvakarja a nyakát, majd másodjára is nekifut. *
- Most jelen pillanatban csak annyi azt hiszem.. *Mondja a másik szemébe nézve, s közben a haját igazgatva, mintha gondolkodna, de a szeme nem erről árulkodik, és a beszéde is folyamatos.*
- Hogy a csótány tűnt jó választásnak.. lehettem volna akár macska is.. vagy kenguru.. igazából ez jutott hirtelen eszembe.. de így utólag nem bánom.. egy medvével szemben talán egy macska nem a legjobb választás lett volna.. *Itt habozik egy pillanatig, mintha tényleg elgondolkodna a választása értelmén.. de igazából nem valószínű, hogy erről van szó.*
- Bár kétségtelen, hogy jobban imponált volna közönségnek.. *Ezzel nagyjából lezártnak is tekinti a válaszadást, és mint korábban megint szóra nyitná a száját, de mégsem. Csak annyi lett volna a kérdés: "Tényleg ezért jöttél utánam..? Van ott ezer másik animágus a színpad körül..." Ez azonban végül nem hangzik el. Craig csupán unottan beletúr a hajába, és kissé jobban összehúzza magán tépett pulóverét. Majd nézegetni kezdi, és kissé elégedetlenkedve simít végi tenyerével a szakadásokon, melyek ennek következtében a keze nyomán újra összeforrnak, és a pulóver mintha csak új lenne megint..*

*Látom, hogy Craig nem annyira figyel Rám, mint ahogy azt elvárnám, így kicsit hangosabbra is veszem a hangom, habár tudom, hogyha a fiú elmélyedt a gondolataiban, akkor tök mindegy, hogy mit teszek, max. mások figyelmét hívom fel a beszélgetésünkre, ami nem biztos, hogy jó lenne.
Engem is magával ragadott az események forgataga, és a pillantásom néha-néha visszarebben a tömegre, akik még mindig a kis harcot nézik és igyekeznek napi rendje jutni azon, hogy érdemes-e megtanulni az animágiát, vagy épp teljesen felesleges és csak nevetségessé teszik magukat.
A kérdésre persze válaszolok, és tényleg érdekelne, hogy egy ember miért is választja azt, hogy inkább csótánnyá változzon, mint valami értelmesebb állattá, amit esetleg tisztelet vagy szeretet övez.
A srác szóra nyitja a száját, de végül hang nem jön ki a torkán és a száj be is csukódik néhány másodperc után.
Kíváncsian várakozóan és felvont szemöldökkel pislogok rá és úgy várom, hogy ez mi is akart lenni, és hogy mond is valamit, vagy csak tátogni fog?
A válaszára azonban elakad a lélegzetem és ámulva, meglepődve nézek a srácra, majd nyelek egyet és kicsit közelebb lépek hozzá.*
- Azt akarod mondani, hogy igazából bármilyen állattá át tudnál változni, ha szeretnél? - *kérdezek rá a dologra és tényleg meglepetten pislogok a fiúra, habár kék tükreimben ámulat és megmutatkozik, ha Craig mélyebben belenéz kicsit.
A fiú ismét szóra nyitja a száját, de most sem mond semmit, amire kicsit elmosolyodom, és míg figyelem, hogyan foltozza össze a kezével (??) a kabátját, lazán megkérdezem:*
- Ezt gyakran csinálod? - *utalok itt arra, hogy mióta itt beszélgetünk – ami nem több mint 5 perc – kétszer is kinyitotta a száját, hogy mond valamit, de egyszer sem hangzott el semmiféle mondat vagy szó a szájából.*

*Craig, egy laza mozdulattal ellöki magát támaszkodó helyzetéből, és így egy kicsivel közelebb kerül a lányhoz, akit láthatóan felcsigázott a válasz. Talán a kelleténél kicsivel jobban is. Mintha egyik percről a másikra Craig is kezdené tudatosítani magában, hogy a lány érdeklődése őszintébb, mint elsőnek gondolta. Azonban a szemiben táncoló álmélkodás újból visszarántja a srácot eredeti állapotába. Miután tökéletesen meggyőződött róla, hogy a ruhája rendben van (az egyszerű "képzettebb" varázsló számára pálca nélkül is kivitelezhető korrekció után) kezeit a zsebébe csúsztatva válaszol a kíváncsiskodó lánynak.*
- Nem azért nem, egyelőre csak a csótány a macska, és a kanguru van napirenden, és az utolsót még tökéletesítenem kellene ráadásul.. de ha elég időm van rá.. pontosabban sok.. *Kicsit megköszörüli a torkát.*
- Nagyon sok idő.. elég sok alakot meg lehet tanulni.. akár mindet.. de az már egy bonyolultabb story.. *Ecseteli zsebre dugott kézzel a srác. A következő felmerülő kérdésre, Craig hirtelen válasszal felelne, de aztán leesik neki, hogy a lány pontosan mire célzott. Így épp úgy mint korábban tátott száj beszívott levegő, és elharapott gondolat. Kissé ironikus ez így, de aztán az újabb lendülettel megérkezik a válasz is, pont mint eddig mindig.*
- Hát öhm.. nem igazából nem gyakran.. sőt csak most.. azt hiszem még sosem csináltam ezelőtt..
- Mint ahogy még animágus bemutatón se szerepeltem soha.. *Viszi le a srác lassan a hangot, s közben kedvetlenné színeződik a tekintete. Lepörögnek előtte az iménti események, aztán azonban a fejét felszegve kedvesnek mondhatóan, de érdeklődően néz a kelleténél talán kicsivel közelebb lévő szempárra. Érezvén ezt Craig picit hátrál is ám meglepetésére beleütközik az állványzatba. Ez elég szerencsétlenül fest.. de a mozdulatok őszinték. Miután megtalálja az egyensúlyát meg is szólal.*
- Esetleg kíváncsi, vagy még valamire.? *Kérdezi végül halkan a kissé zavartnak tűnő varázsló.*

*Sajnos úgy veszem észre, hogy Craig nem az a beszélgetős típus, aki csak úgy elkezd csevegni valakivel és kérdésekre válaszolgat.
Persze, eddig minden kérdésemre kaptam választ, és nem is valami flegma választ, de mégsem érzem azt, hogy a srác szívesen beszélgetne velem.
~Totál hülyeség volt utána jönni. Jesszusom…~*gondolom magamban és sóhajtok egyet.
Egyik lábamról a másikra helyezem a testsúlyomat és a fejemet és kicsit megdöntöm, úgy pislogok a fiúra, hogy vajon mit is válaszol a kérdésemre.
Nagyon lazának tűnik, és miután megigazítja a kabátját – vagyis beforrasztja a szakadásokat – tényleg kapok egy újabb választ a kérdésemre, amin igen csak elpislogtam.
De a válaszból kiderül, hogy nem, nem minden animágus tud bármivé átalakulni, hiszen ez nekem is új információ lett volna, pedig azért már hallottam ezt-azt a Roxfortban töltött 5 évem alatt az animágiáról.
Kiderül, hogy a srác már három állat alakját birtokolja és mikor a kenguruhoz ér, igen csak rendben kell tartanom az arcizmaimat, hogy ne nevessem el magam.*
- Kenguru? *nevetés helyett csak egy megdöbbentő kérdés jön ki a számon és lehet, hogy a hangsúlyból azért érződik, hogy legszívesebben nevetnék.
Craig elkezdi ecsetelni, hogy bizony igen sok idő megtanulni az állati formákat, amit persze én is tudok, de szívesen lennék animágus.*
- Hát, mindent el kell kezdeni valahol… *jegyzem meg egy csipetnyi titokzatossággal a hangomban.
Craig egy kicsit hátrál, amire csak felvonom a szemöldököm és a kérdésre, miszerint kíváncsi vagyok-e még valamire, lesújtó pillantást vetek a srácra.*
- Nem, kössz… *morgom és egy utolsó pillantást vetve a srácra, sarkon fordulok és lassan az egyik kis asztalhoz sétálok nézelődni.*

*A lány viselkedése, kissé feszélyezetté válik, amint folytatódik a beszélgetésnek csak nagy jóindulattal nevezhető interakció. Na nincs mit szépíteni a dolgokon igazándiból Craig nincs épp a legmegnyerőbb hangulatában. Ráadásul ez a színpadra tuszkolás, is eléggé megbolygatta a gondolatai. A tömeg "ujjongass" pedig szintén kellemetlen élményeket ébresztett benne. A lány csodálkozva kérdez vissza, és az is jól látható rajta, hogy magában elég nevetségesnek találja ezt a kenguru dolgot. Ez Craig-et kevésbé zavarja, az már azonban inkább, hogy kénytelen belátni a viselkedése a legkevésbé sem mondható szívélyesnek, pedig a lány valóban őszinte érdeklődést tanúsít. Persze ki tudja meddig. "Hát, mindent el kell kezdeni valahol…" Jön is hamarosan a választ aztán az Ausztrál kelletlen kérdésére kelletlen válasz is érkezik a lány pedig már távozóra is fogja. Tulajdonképpen ez sem érinti meg különösebben a srácot, az viszont már annál inkább, hogy ilyen mogorván viselkedett valakivel aki egyáltalán nem szolgált rá. Bánata, és rosszkedve sokkal inkább szól magának mint bárki másnak, de legkevésbé ennek a párperces ismeretségnek. Elvégre azért is érkezett Angliába, hogy új életet kezdjen.. persze eddig nem sok sikerrel.. de ki tudja.. lehet pont a mai rosszkedve húzná keresztül újra a terveit.. Arról már nem is beszélve, hogy Craig jellemét tekintve egyáltalán nem ilyen.. ez az ország azonban egyre jobban kifordítja magából.. talán épp úgy mint mindenki mást...  Da a lány azonban már lassan hátat is fordít neki. Ekkor azonban, ha nem zárja ki teljesen a srácot a "köszönés" után egy tompa csattanást hallhat, mely nem más mint annak a hangja, hogy Craig a fejét leszegve tenyerével erősen a homlokára csap. Mintegy ezzel elismervén mennyire kiállhatatlanul viselkedett. Majd nem túl hangosan, de azért még jól hallhatóan a lány után szól, hogy meg hallja e, meg akarja hallani az már csak rajta áll.*
- Várj..
- Ne haragudj, de nincs túl jó napom, és ez az iménti színpadi cirkusz sem segített túl sokat.. sóval sorry..*Mondja jellegzetes Ausztrál akcentusával. Aztán, ha szerencséje van, és lány nem távozik így folytatja.*
- Egyébként be sem mutatkoztál.. ami azt illeti, én Craig vagyok.. *Mondja miközben kócos haja alól bámul kifelé.*
- De ezt már tudod.. azt hiszem..

*Reméltem, hogy kicsit többet megtudok a sráctól, vagy a srácról, hiszen habár 5 év alatt szinte minden embert megismertem, nem sokkal vagyok beszélgető kapcsolatban, és ahogy mindenkinek, néha nekem is szükségem van társaságra.
Ezért is jöttem el erre a nagy hajcihőre, hiszen itt mindenki beszélget mindenkivel, még azzal is, akit nem is ismer.
És Craig igen csak érdekes embernek tűnik, főleg, hogy animágus, amit már régóta meg szeretnék tanulni, csak eddig még nem igen volt rá lehetőségem.
Egy apró ötlet villan fel a fejemben, hogy esetleg ő taníthatna, de azt sem tudom, hogy ki ő, honnan jött és mit csinál itt.
Megszidom magam, hogy ennyire bizalmas lennék egy vad idegennel, főleg ilyen időben, így kicsit el is szégyellem magam, de biztos, hogyha akad rá lehetőség, meg fogom tőle kérdezni.
Csak nem ártana előtte kicsit megismernem, hogy ki és milyen fáról is termett ez a srác.
Sajnos úgy tűnik, hogy nem igazán akarja, hogy megismerjem, mert habár nem bunkó, mégis nem törődöm és lerí róla, hogy nem akar semmit tőlem és jobban örülne, hogyha elhúznám a csíkot.
Kissé mogorván és sértetten indulok el, mikor hallok egy nagyobb csattanást.
Felvont szemöldökkel fordulok hátra és látom, hogy a srác magát pofozgatja igen csak lelkesen.
Újra elindulok, megcsóválva a fejemet, de a hangja megállásra késztet, és mivel igen csak önző és számító személyiség vagyok, meg is állok.
Még mindig zsebre tett kezemmel pislogok a srácra, kissé unott pillantással.
A bocsánatkérésre felvonom a szemöldököm, majd biccentek, elfogadva a bocsánatkérést.
Nem szokásom sok ideig haragudni emberekre és megsértődni sem szoktam hamar.
- Igen, tudom, hogy Craig vagy *jelentem ki kicsit mogorván, visszahúzódóan, majd sóhajtok egyet és kezemet nyújtom a srác felé:*
- Mila. Mila Boyka *mutatkozom be, habár nem túl lelkesen.
Nem igazán szeretem elárulni a nevemet, csak ha kérdezik.
Úgy vélem, hogy az ismerkedéshez és a beszélgetéshez nem feltétlen fontos tudni a másik nevét.
Hiszen nem a másik neve alapján döntesz és ítélsz, nemde?
- Roxfortos vagy? *nézek rá fürkésző szemmel, mert nem igen láttam még a suliban, de persze az nem jelent semmit.
Minden esetre biztos, hogy végzős, vagy minimum hatodikos.
A lényeg, hogy nálam idősebb.*

*A lány végül megtorpan, sőt mi több még kezet is nyújt. Craig első körben eltávolítja a szemei elől a kilátásban jelen pillanatban igencsak zavaró hajszálakat, majd elfogadja a kezet. Craig tenyere meglehetősen kemény, és érdes. Maga a keze pedig feltűnően hideg. Mintha jégbe áztatta volna egészen idáig. A lány tehát mégsem adta fel teljesen az ismerkedést, és Craig is kissé megkönnyebbül. Legalább is a lelkiismerete tisztább most már, hogy bocsánatot kért a korábbi viselkedésért. Azonban mintha a lány most inkább átvette volna a morcosabb fél szerepét kelletlenül mutatkozik csak be. Legalább is Craig ezt véli felfedezni rajta. Végül is ez érthető.. nem mindenki szereti elárulni a nevét ennyi idő ismeretség után.. Craignek mondjuk ilyen problémái nem igen vannak, voltak. Bár az igazsághoz tartozik, hogy ezúttal nem igen volt választása. A fél sátor tudja hogy hívják. Craig kicsit közelebb lép a kérdések hallatán, majd habozás nélkül válaszol.*
- Nem dehogy is.. *Mondja határozottan.*
- Igazából nem is vagyok idevalósi.. Úgy nagyjából egy éve vagyok csak Angliában.. *Kis időt hagy magának a levegővételre is, Majd megvakarva a tarkóját a lány szemébe nézve, a korábbiaknál jóval lelkesebben, már már csevegő hangon válaszol. Mintha teljesen szerepet cseréltek volna.*
- Nem rég kaptam állást az Akadémián, eddig munkát kerestem.. meg leginkább a helyemet..
- Erre a fesztiválszerűségre is azért jöttem, mert azt mondták kihagyhatatlan, és segít beilleszkedni, ha látok ilyet is.. de úgy fest ezt az itteniek annyira nem tudják.. legalább is a fogadtatásból gondolom.. *Utal szemlesütve a korábbi eseményekre, annak ellenére, hogy tulajdonképpen egésze látványosan jött ki a dolgokból.*
- Te idevalósi vagy? Úgy értem Angliába. *Kérdez vissza Craig kíváncsian, közben megdörzsölve a szemét.*
- Csak mert a neved alapján, másra gondolnék! Ez valamilyen szláv eredetű igaz? *Kíváncsiskodik tovább a srác kezeit visszacsúsztatva a zsebeibe. Reménykedik benne, hogy sikerül valamivel jobb képet festenie magáról, nem mintha nem érezné kiköszörültnek a csorbát így a bocsánatkérés után, de összességében Mila kedvesnek látszik, még ha most kissé mogorva is jelen pillanatban, szóval akár egészen kellemesen is alakulhat az ismeretségük Craignek pedig tényleg nincs sok kapcsolata új választott "hazájában".*

*Habár elgondolkodom, hogy tényleg itt hagyjam-e a srácot, végül mégis csak visszafordulok felé.
Hiszen én szólítottam meg és lehet, hogy még tanulhatok is tőle.
Jó lenne, hogyha meg tudná nekem tanítani az animágiát vagy valami ilyesmi.
Persze ezt baromira nem várom el tőle, hiszen végül is vadidegenek vagyunk, de egy apró kis remény sugár azért ott pislákol a szívem mélyén, hogy hátha Craig esetleg elszól egy ilyen apró mondatot vagy valami.
Kezet nyújtva mutatkozok be neki és habár a srác kicsit késve, de ú is megfogja a kezemet és megrázza.
Érzem, hogy hideg és kissé érdes a keze és nem is tudom miért, valahogy az ugrik be, hogy biztosan hangszeren játszik.
Persze nem zongorán, hiszen attól nem lesz ilyen az ember keze, de mondjuk gitár vagy dob vagy valami ilyesmi.
Elhessegetem a hülye gondolatokat a fejemből és a srácra koncentrálok.
Rákérdezek, hogy Roxfortos-e, amire egy nemleges választ kapok.
Persze gondolhattam volna, hiszen idősebbnek néz ki, bár van pár heted éves, akit kinézek simán 25-nek.
Na igen, vannak ilyen hamar idősödő, gyorsan szőrösödő egyedek, de hát ki érdekel?
Végül is tök mindegy, hogy Roxfortos-e vagy sem és hamarosan meg is tudom, hogy nem rég keveredett Angliába.
Érzem, hogy a srác kicsit lelkesebben ecseteli a dolgait, amire csak egy lágy mosolyt eresztek meg, hiszen az előbb még totál passzív volt minden fajta kommunikációra, most pedig megeredt a nyelve.
Ennek persze én csak örülök, mert végül is beszélgetni jöttem ide hozzá és nem azért, hogy nézzem, hogyan rendezgeti a haját, vagy épp hogyan varrja összes az ingujját.*
- Milyen munkát kerestél?  *teszek fel egy kérdést, ami igen csak érdekel.
Kicsit közelebb sétálok a fiúhoz és az egyik oszlopnak dőlve, kezeimet ismét visszatűrve a zsebembe totál lazán pislogok a srácra.
- Talán lerí rólad, hogy nem idevalósi vagy, azért próbálták meg egy kicsit feldobni a napodat *vonom meg kicsit a vállam és egy apró mosolyt küldök a srác felé, majd visszanézek a színpadra, ahol most éppen ismét valami madár és valami négy lábú - leginkább farkasnak vagy kutyának kinéző - állat harcol.*
- Az értelmét nem értem... *jegyzem meg a színpadot nézve, majd visszafordulok Craig felé és kíváncsian fürkészni kezdem az arcát.
A kérdésére egyszerűen csak bólintok.
Igen, angliai vagyok, de nem fűzök hozzá sok mondanivalót.
Viszont mikor a nevem szláv eredete kerül szóba, elhúzom a számat és ismét bólintok.*
- Anyám imádja a szláv dolgokat. Oroszországot, Ukrajnák meg mindenféle ilyesmit. És hát ez lett a nevem *vonom meg a vállam és a fintoromból lerí, hogy én bizony baromira nem szeretem se a szláv dolgokat, se a nevemet.*

*Lassan újabb beszélgetés alakul ki s két ismeretlen között. Ezúttal azonban már jóval oldottabb az egész dolog hangulata. A lány mosolya pedig némiképp visszaigazolást nyújt az Ausztrál számára, hogy volt valami értelme szorgalmazni az ismerkedés folytatását. Craig pedig készségesen válaszol az újabb kérdésekre. Enyhén gesztikulálva közben.*
- Hát elég sok helyen próbálkoztam.. elég sok mindennel.. de nem vált be. Lehet azért mert az alapvető dolog amit szerettem volna az a tanítás. De végül azt hiszem jól alakultak a dolgok. Most így, hogy felvettek az Akadémiára tényleg kipróbálhatom magam. A rúnamágia tanszékre kerültem, úgy hogy szerintem rendben lesznek a dolgok.. *Ad hangot bizakodásának az ausztrál továbbra sem csökkenő lelkesedéssel. Semmit sem sejtve Mila szándékáról az animágia tanítást illetően. *
- Meglehet.. amúgy most hogy így végig gondolom.. *Kezd válaszolni a lány okfejtésére az iméntieket illetően.*
- Végül is ez egy animágus bemutató.. annyira már nem is bánom a dolgokat.. legalább látott a tömeg valami olyat is ami kicsit eltér az átlagostól.. és lehet épp olyan hasznos...  mint valami látványos állat.. *Feledkezik bele a magyarázatba talán kissé túlságosan is a srác. Az azonban kétségtelen, hogy szívesen beszél a dologról, hogy a lány érdeklődése alább hagy e azzal most nem is törődik. Csupán őszintén megosztja a gondolatait. Témát váltva jól érzékelhető, hogy Mila nem igazán van kibékülve a nevével. Craig-nek viszont határozottan tettszik. Ezt a szemin átsuhanó apró derű árulhatja el, mikor a lány zsörtölődve kezd beszélni neve eredetéről. Kimondani azonban inkább nem mondja a dolgot. Nem akar tolakodó lenni.. meg álságosan udvariasnak sem szándékozik tűnni.. Arról már nem is beszélve, hogy hányszor hallhatta már ezt másoktól.. és mennyire nem érdekli. Úgy, hogy ezt az apróságot inkább megtartja magának az Ausztrál. Most pedig ő kérdez.*
- Ezek szerint te viszont ide jársz suliba igaz? *Várja a vélhetően igenlő választ közben mindkét kezével kissé felborzolja a haját, és körbe is néz maguk körül, és néhány számára teljesen ismeretlen alakot vesz észre pár méterre tőlük akik feltűnően bámulják a beszélgető párost.*
- Ismerőseid? *Kérdi kíváncsian, s biccent fejével abba az irányba.*