IC aranyköpések!

Dimitrij Vulkanov: Bocs, hogy megvárattalak, csak gyalog jöttem, és útközben megálltam adakozni pár hajléktalannak. Aztán gondolhatod… meglátta a többi is, és leszaggatták rólam a ruhám, úgyhogy haza kellett mennem, hogy átöltözzek. --- napi KAMU

Kalina Pierce: Még hogy érdeklődök a magánélete felől ! Jó, hogy nem azt kérdezem meg, hogy van-e barátnője, meg hány centi. Mármint a barátnője! -- A barátnője... Tök logikus

---Bejárati csarnok, Dimitrij Ivan Vulkanovnak---

[Bernard Rowe féle életérzés]

Bernard Rowe féle életérzés - sztem zseniális
A kórház szentsége jár mindenkinek. A rohadt életet jár mindenkinek. Az élet kegyetlen, szar meg miegymás. Én megtanultam a leckét, tanulják mások is. Auror lettem, hogy megtanítsam a könnyenélőknek ezt a leckét. Mert ezt tudni kell. Még akkor is, ha esik az a kurva eső. Mint most.

[Caleb E. Dawis]

   ~              Az ágy mellett szanaszét szórva üvegek, melyekben nem kérdéses, hogy alkohol volt. És egy nagy összegyűrt zsebkendő gombóc. A gombócon elidőzött a tekintetem. Ismerős volt, fél perc gondolkodás után le is esett, hogy majdnem megszületett gyermekeim hadát rejti.             ~

Caleb E. Dawis, James Wolf menyasszonya meghúzása után
este a szobában

Jules Mayfield:
"Szokatlanul fürge léptekkel suhanok át a folyosókon, ahol szerencsémre kevés akadályozó tényező- más néven diák- állja utamat."

"Gyorsan felkaptam egy csokibékát, és üzekedő őzek eleganciájával szökelltem le a lépcsőn, egyenest a tanteremet véve célul."

"Persze éppen akkor lép be a tanár amikor fuldokló gólyának álltam. A maradékot hirtelen nyelem be a számba, hörcsöggé alakulva, majd eltűntetem beszüntetve az állatkerti bemutatót, és gyorsan megdörzsölöm a számat, minden bizonnyal tintára cserélve a talán nem is létező csokoládéfoltot."

"Kicsit lankadni kezd a figyelmem és csak akkor rezzenek újra össze, amikor elkezd feladatokat kiadni. Nem engem választ, ez jó. Küldetésem, hogy észrevétlen maradjak az óra végéig sikeresen halad. "

Nem tudom, pontosan mit is értett azalatt, hogy „maradjunk reggelig”. Én, meg ő, egész éjjelen át, ezen a kis, elrejtett zugon? Kettesben? Nem egészen tudom eldönteni, hogy a lánynak most olyan szándékai vannak velem, vagy csak nyugodt, egymás melletti remegésre gondolt-e, miközben az odakint küzdő, és ez esetben életükért küzdő emberek sikolyait hallgatjuk, melyek aztán örök emlékként vésik lelkünkbe maguk. Egy keserű emlékként, mely azt a gondolatot hordozza majd magával, hogy „Segíthettem volna rajtuk, de gyáva voltam”.

Grisam Windflower
hátsószínpad és kelléktár

 
"Csúsznál-e térden, Brayden, ha muszáj lenne, megmerítkeznél-e a szennyben, amit élettér gyanánt kapsz, ha ez az egyetlen lehetőség a túlélésre? Van annyi fájdalom, hogy némán kushadó, üres tekintetű, vegetatív férget csináljon belőled? Ki tudja oltani a szenvedés, elég szenvedés, kegyetlenül, embertelenül sok szenvedés ezt az elmeháborodott lángolást belőled, betömi-e a szádat, ha kiégetem belőled az összes szinapszist, kiégeti belőled ezt a veszélyes értelmet, ha tönkreteszlek sejtről sejtre, lesz-e belőled végre csöndes, nem mozduló sötétség, vagy még a szétzúzott koponyádból, porrá morzsolt gerincedből kiloccsantott velő is ordítaná tébolyult, világmegváltó eszméit?"

Saulus Armstrong.  
(beleszerettem!)    

[Tristram de Crasso]

~       Alapvetően úgy gondolom, minden nő ribanc.      ~

- Tristram de Crasso
Roxfort, Gardróbszoba