A kert

Ez a kicsiny kert hatalmas sütőtököknek ad otthont. Hagrid új, sajátos módszerrel érte el, hogy a növények ilyen hatalmasra teremjenek. Ezek a tökök szolgálnak Haloween-kor dísznek például. Ez a kert a Tiltott Rengeteg partján fekszik. Az egyetlen gond az, hogy sok a varjú.

[[Vad és szőrös barátok…]]

[Vad és szőrös barátok…]

*Éppen indult volna ki a Rengetegbe, vállán nyílpuskával, amikor egy szürke, minisztériumi bagoly szállt le kerítésre. A vadőr eléggé megrémült, elvégre… legutóbb amikor a Minisztérium baglyot küldött, akkor éppen az egyik kedvencét akarták lefejezni. Azelőtt kirúgták, és az Azkaban-ba zárták… tehát, jogosan ijedt meg a szárnyas kis jószágtól.
Ám végül odalépett, lehámozta róla a pergament, majd magában betűzgetni kezdte a levelet.
Na, aggodalma pillanatok alatt eltűnt, amikor másodjára is végigfutotta a sorokat… Már alig hitte, hogy valaha is találkozhat régi cimborájával. És hoz valami érdekességet, nahát…
Végül folytatta az útját a Rengetegbe, ám azon a napon már teljesen felvidultan dolgozott.

Hát még, mikor elérkezett az a nap, amit Maraous beígért. Egész nap, izgalomtól fűtve dolgozott, és mikor eljött a naplemente, már kissé ideges is volt, hogy hol késik régi cimborája. Persze el tudta ő ütni az idejét… Mert hát a vadőrlak körül volt egy kis teendő, de azért fél szemmel mindig is az ablakot pásztázta, és várta, mikor is bukkan fel a barátja… Ám az csak nem jött, helyette egy sólyom telepedett le a kerítés azon részén, ahol pár nappal ezelőtt még a minisztériumi bagoly trónolt.
Erre az állatra most nem szentelt figyelmet, így nyugodtan pakolgatott tovább, egyre jobban figyelve az eget, és találgatva, vajon mennyi az idő. Tíz perc múlva aztán, hirtelen észhez kapott… Az a sólyom Maraous , hogy is felejthette el?
Felkapta hát vakondbőr kabátját, mellé nyílpuskáját a vállára, majd kidöcögött a hátsó kertbe.*

- Maraous, öreg cimborám!
*Ölelésre tárta karjait, ám ekkor felismerte, hogy… bizony, egy madarat eléggé nehéz lenne megölelni, meg is ölné azonnal. Így hát türelmetlenkedve rászólt a fiatal aurorra.*
- Megint ebben a trükkös alakodban vagy.
*Megvárta, míg Maraous visszaváltozott emberi alakjába, majd szorosan megölelte a nála nem sokkal alacsonyabb barátját, de úgy, hogy annak recsegtek a csontjai is. Hiába, már rég látta őt.*
- Mit hoztál nekem?
*Titkon remélte, hogy sárkányt mondd az auror, de ugyanakkor sejtette is, hogy azt nem ő neki adta volna le. Így hát, megvárta, míg elmondja a fejleményeket, hogy hol is rejtette el a teremtményt, majd utána elindultak a Rengeteg felé.*
- És mondd csak… Mit művelsz te ilyenkor? Mert azt hallottam, hogy auror vagy… csak úgy tisztázásképpen, hogy mi is a feladatod.

*Útközben bizony beszélgetni kezdtek. Három éve ballagott el innen Cuwi, azóta nem sokat hallott róla. Viszont a fiú mindig is emlegette, hogy ő auror lesz. Hát igen, Harry-ék mellett még ez a griffendéles is ott volt, főleg, hogy egymásra találtak, mint vad és szőrösek. Csak akkor még Maraous nem volt ennyire… khm… szőrös. Viszont mindketten rajongtak a vadonért, ami könnyedén ki is mutatkozott…*
- Messze vagyunk még?

[[Szőröstől szőrösnek]]

[Szőröstől szőrösnek]

- Ahogy szeretnéd…
*Válaszolja még vissza, majd végleg elindulnak a Tiltott Rengeteg felé. Most már kezd odabenn sötétedni. Vajon olyan részre rejtette el Maraous a kis bestiát, ahová nem éppen kellene? Áh… bizonyára van annyi esze már a fiúnak, hogy nem a kentaúrok területére teszi. Bár, azok a jószágok mind azt hiszik, hogy az egész erdő az övék… Higgyék csak! Viszont nem mindenhol találhatók meg. Például Aragog, vagy Gróp területére sosem merészkednek, mert ott a biztos pusztulás vár rájuk.

Míg Hagrid megtesz egy lépést, addig Maraous kettőt lép, ám még is a fél-óriás megy hátul. Persze a léptein tud lassítani, ezt meg is teszi, ám így eléggé kényelmetlen.
Közben természetesen társalognak, de már csak fojtott hangon, mert beértek a sötétebbik részébe az erdőnek. Egy kis rész után ismét világos tisztás következik. Még nem lehetnek messze a kunyhótól…*
- Persze-persze. Nem lehet mindig a közepébe trafálni, így van-e?
*Mondja szórakozottan, ám figyelme nagy részét az köti le, hogy merre is lehet ez a teremtmény. Ő maga keresi össze-vissza, ám sehol sem látja a kis bestiát… Vajon megszökött volna? Áh… Maraous nem olyan felelőtlen, csengenek Hagrid elméjében a gondolatok. De akkor hol lehet?*

- Hát, a kastélyban minden rendben van most… Idén talán még Harry körül sem lesznek bajok. Tudod barátom, minden évben van valami zűr, de most… jelét sem látom. Bár a rejtélyes eltűnését még mindig senki sem tudja, mire volt jó… Persze Dumbledore mindent tud, ám ő nem szól senkinek sem róla.
*Sóhajt egyet. Ez a téma kissé visszazökkentette a jelenbe.*
- Aggódom a fiúért. Nagyon jóban vagyunk, és nem szeretném, hogy bármi baja legyen…
*Aztán a következő pillanatban egy szakadék bukkan fel előttük. Különös… soha sem volt itt. Hagrid összeráncolja a homlokát, ám mire cselekedne, már el is tűnik. Sejthette volna, hogy csak afféle hókuszpókusz.
Ám nincs ideje megkérdezni Maraous barátjától, hogy mi is volt ez, mert ekkor megjelenik az a különös állat, ami csak egy hatalmas füttyöt vált ki Hagridtól.*
- De hiszen… Marous, honnan szerezted?