Euphemia Crusader

EUPHEMIA CRUSADER

   Alapok
jelszó || "A százszorszép mindentől megóv."
teljes név || Euphemia Crusader
becenév || Ephie
nem || nő
születési hely, idő || Edinburgh, 1981. november 17.
kor || 16
vér || sár
iskola || Roxfort Boszorkány -és Varázslóképző Szakiskola
évfolyam || 6.

   A múlt
Mr és Mrs Crusader muglik, ez nem kétséges. Mindketten tisztességes dolgozó polgárok, akik nem is sejtik, hogy úton van a lányuk. Hiszen az előző este egy kicsit vadabbra sikeredett a szokásosnál és nem is gondolták, hogy valami hiba eshet számításukba. Ez a hiba természetesen én voltam, de miután megszülettem korántsem kezeltek úgy, mintha elrontottam volna valamit a tökéletes életükben. Apa újságíróként dolgozott, anya pedig óvónőként egy közeli óvodában.
A születésem előtt pár héttel házasodtak meg, így anyu lemondhatott az álom esküvőről, ahol a legjobb formájában lép színre, de még is boldog volt. Újszülött csecsemőként és azután is rengeteget foglalkoztak velem, egészen a húgom, Amber születéséig. Mint minden kisgyerek eleinte olyan volt nekem, mint egy új játék, de miután észrevettem, hogy anyának is ilyen, rosszul éreztem magam. Abban az időkben kezdődtek az első varázslásaim, amelyeket a hisztizés váltott ki belőlem. Az egyik legemlékezetesebb az volt, amelyikbe Amber majdnem belehalt, mert felgyújtottam a gyerekágyat. A szüleim nem tudták mire vélni a hirtelen tűzvészt, de nem is érdekelte őket túlzottan, inkább annak örültek, hogy mindenki túlélte az incidenst.

Az egyik közeli edinburgh-i iskolába jártam, ahol rengeteg barátot szereztem magamnak, de ez egy átlagos gyereknek igen kevés lenne. Furcsának neveztek, amiért szokatlan dolgokat csináltam és ezért előszeretettel ki is gúnyoltak. Nem haragudtam rájuk, de rosszul éreztem magam ott, tehát érthető módon a fellegekben jártam, amikor megkaptam a Roxfortos levelet. A család is örült, hogy végre boldognak lát (bár eleinte rossz viccnek gondolták az egészet, majd miután ellátogattunk az Abszol útra mindent valóságossá vált).
Apa 11 éves koromban kapott rá, hogy cikkeket írjon az új világomról, de eleinte csak sejtető sztorikat fabrikált, majd amikor már 15 lettem elszabadult a pokol. Emlékszem arra a napra, amikor elküldték a rivallót. Maga a Mágiaügyi Miniszter kérte meg rá édesapámat, hogy álljon le és ne okozzon több kellemetlenséget a társadalmuknak, mert ha nem engedelmeskedik komoly következményei lesznek. Akkor még el se tudtam képzelni, hogy mire képesek, éppen ezért csak figyelmezettem apát, hogy vigyázzon mit csinál. Az újságírók viszont a friss információk után mennek és ha találnak valami áttörést azt nem tudják csak úgy elengedni, pláne, ha ezen múlik a fizetésemelésük is. Nem mondanám, hogy rossz körülmények között éltünk vagy bármiben hiányt szenvedtünk volna, de jól jött volna egy kis plusz pénz. Tehát apámnak esze ágában sem volt lemondani a sztoriról, így tovább cikkezett a varázslók furcsa és egy mugli ember számára meglehetősen abszurd életéről. A muglik számára azonban ez teljesen abnormális dolog volt és kigúnyolták őt, amiért feltételezetten ilyeneket talált ki. A végén már ott jártunk, hogy a főnöke ki akarta rúgni őt, de apám egy utolsó esélyt kért a bizonyításra. A felettese azonban nem várt semmiféle igazolást, csupán egy jót akart szórakozni, mielőtt megválik az egykoron kedvenc alkalmazottjától, aki szerinte pszichés gondokkal küzdött az utóbbi időben. Ám apám nem hagyhatta, hogy megalázzák, így engem használt magyarázatként. Megparancsolta, hogy varázsoljak az emberek előtt és áruljak el mindent a Mágiaügyi Minisztériumról, meséljek a Roxfortról és végül, de nem utolsó sorban vezessem el őket az Abszol útra. Szerencsémre Cornelius Caramelnél pontosan ekkor telt be a pohár és küldött embereket a házunkhoz. Apa tényleg megőrült a végére, de egyetlen egy varázslattal segítettek rajta, hogy többé ne szenvedjen elmebajban. Életemben akkor láttam először, hogy valakin alkalmazzák az Exmemoriam-et. Anya választhatott: apámmal marad tudatlanul vagy velem marad és hallgat. Engem választott. A minisztériumi dolgozók elégedetten hagyták el otthonunkat és magukkal vitték édesapámat is, majd kirakták egy elmegyógyintézetbe. Ezzel semmi gond nem lenne, de abba bele sem gondoltak, hogy két gyereket is elszakítottak a nevelő apjuktól. Sötét, szomorú idők telepedtek a házunkra.

Ezután feltehetitek a kérdést, hogy hogyan tekintettem az apámra? Szerettem őt, mindvégig, de néha elgondolkoztam azon, hogy vajon mit csináltam azért, hogy ilyet tegyen. Semmit, hiszen az agyára ment a munka. Ő is imádott engem és soha nem kevert volna bajba. Anya ezt teljesen megérti, de Amber nem. Amber gyűlöl mióta a Roxfortba járok, azt mondta tönkretettem a családot azzal, hogy felültem a Roxfort Expresszre 11 éves koromban, de igazából nem így gondolja. Csak irigy, hogy van egy világ ahová eltudok menekülni. Mert nem a varázslásra fáj a foga, hanem a szabadságra, ahol egyedül tud élni, gondok nélkül. És igen, valóban így van, a családi gondok elől el tudok menekülni, de „odaát” sokkal több rossz vár rám, mint otthon.
Számomra viszont a Roxfort, mint megannyi gyereknek, nem a második otthonom. Sokkal inkább a menedékemmé vált, bár mára már sehol sem vagyok biztonságban. Elsős koromban úgy kerültem oda, hogy kis híján megölt egy baziliszkusz – szerencsémre akkor még elég friss voltam ahhoz, hogy ne érdekeljenek az állatok, így még csak tervben sem volt, hogy megkeresem és szó szerint szembe nézzek vele, de ha most történne ugyanez, szerintem lennék ilyen bolond. Aztán jött a híres gyilkos Sirius Black, majd a Trimágus Tusa és azután minden egyre bizarabb lett. A negyedik évem előtti nyáron olvastam utána Voldemortnak, igaz előtte is hallottam róla, de miután Harry Potter azt állította, hogy visszatért kíváncsivá váltam. Megrökönyödve vettem tudomásul, hogy valaki képes csatlósokat gyűjteni maga köré és gyilkolni, hogy megszerezze a hatalmat mások felett. Miután kiderült, hogy igaz és hús-vér ember elkezdtem félni. Anyának csak akkor meséltem róla, amikor olvastam, de azután soha.
Clyde Cole-al is a Roxfortban ismerkedtem meg. Griffendéles fiú, nem mellesleg aranyvérű és roppantul szexis – kifejezetten gyűlöli, ha ezt a szót használom rá, de már hidegen hagy. Egy évvel idősebb nálam és már az első pillanattól kezdve kinéztem magamnak. Sajnos ő is magának, így tehát oda meg vissza voltunk egymásért egy ideig. Nem zavarta, hogy mugli szüleim vannak, amit nagyon szerettem benne, de a szülei ezzel nem így voltak. Nem sokszor fordultam meg náluk, mert gyűlöltek és ezt nem is féltek hangoztatni vagy kinyilvánítani. Clyde-al viszont az a probléma, hogy nagyon befolyásolható és a szüleire még inkább hallgat. A Cole-család tehát nem óhajtott vérárulóként megjelenni az aranyvérűek körében és igazán féltették a bőrüket a halálfalóktól is, ezért Clyde kidobott. Nem is óhajtok többet mesélni a szerelmünkről, mert még mindig fáj visszaemlékezni rá.

Magától a háborútól nem félek, de attól, hogy meghalok igen. Nem magam miatt, hanem sokkal inkább anyu miatt. Nem élné túl, hogy engem is elveszítsen és ez az egész hajcihő Ambernek sem tenne jót. Azonban ők nem tudnak túl sokat Voldemortról és a varázsvilágban dúló háborúról... Tudom, hogy nem engednének vissza, de már csak két évem van és a Roxfort befejezése után tovább szeretnék tanulni. Olyan állatokkal szeretnék foglalkozni, amelyekről Göthe Salamander írt a Legendás Állatok és Megfigyelésük című művében. Tovább szeretném tanulmányozni az életműködéseiket és a képességeiket. Már csak az a kérdés, vajon meddig tudom titokban tartani, hogy a titkos világomban minden rendben, miközben valójában ez korán sem így van?!

   Jellem
Az idő múlásával az emberek átformálódnak, vannak akik kevésbé és vannak akik jobban. Euphemia minden téren változott, de nem egyenlő arányban. Ahhoz képest, hogy elveszítette az apját és a szerelmét a humora a régi. Általában soha senki nem veszi észre rajta, ha szomorú – kivéve, ha nagyon maga alatt van, de ilyen ritkán fordul elő.
Az örökké mosolygós lány szereti a társaságot és rengeteg felszínes barátsága van, amire ugyan nem építkezhet, de szerencséjére van pár igaz barátja, akikre bármikor számíthat. Viszonzásképpen ő is bármit megtenne értük, sőt számára a barátai fontosabbak, mint egy fiú. Azt vallja, hogy a szerelemnek vége, de egy igazi jó erős barátságnak soha.
A fiúkhoz való viszonya azonban a régihez képest igazán megváltozott. Régebben mindenhol a szerelmet kereste, de miután ezt megtalálta és el is vesztette úgy döntött nem foglalkozik többet azzal, hogy ki mit érez iránta, hiszen csak pár hétig vagy hónapig tartja meg „áldozatait”. A szíve mélyén viszont arra vár, hogy jöjjön valaki, aki újra ragyogást varázsol a szívébe.
A háborúban küzdeni fog, ha küzdenie kell. Tudja, hogy nem erőssége a támadás, de ha nagy izgalomba kerül szinte bármire képes, így egy-két rontás csak ragadt rá, hogy tényleg harcolni tudjon.

   Apróságok
mindig ||
-család
-LLG
-vajsör
-mosolygás
-bulik
soha ||
-éjszakai tanulás
-emberek közti megkülönböztetés
-halálfalók
-nyávogás
-sötét varázslatok
dementorok || Amikor a Minisztériumi tagok kimondták az exmemoriamet.
mumus || Valaki kimondja rá az exmemoriamet, merthogy ettől fél a legjobban.
Edevis tükre || Visszakapni az édesapját.
százfűlé-főzet || Mustáros tej ízű (kimondottan hányinger gerjesztő) és neon zöld színű.
titkok ||
-Valójában az apja ügyét is próbálja eltusolni, azonban ez nem feltétlen titok mindenki előtt.
-Néha napján rágyújt, de a Roxforton kívül ez sűrűbben megtörténik, azonban erről a családja nem tud.
-Előszeretettel mesél a muglivilágról azoknak, akik nem érintkeznek vele (és persze, akiket érdekel).
rossz szokás ||
-Ha hazudik elkezd viszketni az orra, amitől tüsszentenie kell.
-A dohányzást ide sorolnám.

   A család
apa || Hugh Crusader; 43; mugli
anya || Julia Crusader; 40; mugli
testvérek || Amber Crusader; 15; nem boszorkány
családi állapot || egyedülálló
állatok || bagoly klikk, akit Harcosnak nevez

   Külsőségek
magasság ||173 cm
tömeg || 60 kg
szemszín || zöld
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || Nincs veleszületett különleges ismertetőjele, de egy nyakláncot hord a nyakában, aminek medálja gyémántból van és néha előbukkan benne egy C-betű (Igen, a nyakláncnak ez egy mágikus tulajdonsága, de az eddigi viselői ezt még nem fedezték fel benne. Családi örökség, így tehát Ephie feltételezi, hogy apai ágról örökölhette mágikus képességeit – furcsa, nem? Pont Mr. Crusaderről a törtető leleplezőről).
kinézet || Már messziről feltűnést keltenek a szőke loknik, de amint közelebb ér a levakarhatatlan mosolya is az arcára ül. Ezért is első pillanattól fogva bárki elmondja róla, hogy soha senkinek sem ártana, ha az illető nem érdemli meg. Amikor éppen nem az iskolai talárban van, szeret egyedien öltözködni. Nem túlzottan érdekli a divat, ám korán sem megy olyan messzire a stílusában, mint Luna Lovegood.
egészségi állapot || teljesen egészséges

   A tudás
varázslói ismeretek ||
Mivel az átkok és rontások használata nem az erőssége, legalább a védekező bűbájokat tökéletesen alkalmazza. Így tehát, ha valakivel párbajozik legalább nem esik túl sok baja, még ha az ellenfelének éppen annyi sem.
Bűbájtanból remekül jeleskedik és emellett szereti a választott tantárgyát a Rúnaismeretet is. Mivel odáig van a varázslatos lényekért, ezért nem kétséges, hogy LLG-ből lekörözhetetlen tudással rendelkezik.
Az SVK és a bájitaltant kifejezetten nem szereti, de a Gyógynövénytant már csak az állatok miatt is szívesen tanulja.
felvett tantárgyak || Rúnaismeret és Legendás Lények Gondozása
mugli képzettségek || Valójában mindent tud, amit egy átlagos mugli ismer, viszont semmi különleges mugli oktatásban nem vett részt, amióta a Roxfortba jár – egyedül autót tud vezetni, de egyelőre nincs jogosítványa.
pálca típusa || 10 és 1/4 hüvelyk, egyszarvúszőr, cédrusfa
különlegesség || Nincs.

   Szerepjáték-példa
Az Abszol úton zsúfolt tömeg volt és valójában semmi kedvem nem volt egyedül kóborolni az emberek között, miközben az agyam folyamatosan egy tegnapi emléken cikázott. Úgy haladtam végig a varázslók kedvelt boltsorán, akár egy élőhalott. A hajam az égnek állt, a szemeim kisírtak voltak és a tegnapi szemfesték volt rajtam, amit nem volt energiám lemosni. Akárki láthatott azon a napon egyből gondolhatta, hogy egy cseppet sem aludtam az éjszaka és valami kifejezetten bántó dolog ért. Nem tagadom tényleg így volt és bármennyire is próbálom leplezni a fájdalmamat ennél jobban nem megy, pedig velem sose szokott ilyen... Nem szokásom, hogy ilyesmi miatt ennyire összetörjek. Annyira pocsék ez a nap.
Visszaemlékezve, mit sem sejtettem az egészből. Romantikusnak indult és pokoli vége lett.
Clyde megállt egy pillanatra, s kisimította az arcomból a hajamat. Mélyen a szemembe nézett, mintha most tehetné meg utoljára. Érzéki pillanat volt és azon gondolkoztam, hogyan szakadhatnék el belőle, mert utálom, ha valaki ilyen módon elgyengít. Az arca lassan közeledett az enyémhez és megcsókolt – ajjjj, de jól csókolt istenem, mert vele nem éreztem azt, mintha pucér csiga mászott volna a számba.
- Euphemia Crusader – szólított meg hivatalosan és ha nem ismerném, eléggé komolyan ráfognám, hogy meg akarja kérni a kezemet, amitől megint csak óckodok. Viszont mivel tudtam, hogy ennyire buta nincs, kíváncsian vártam, hogy vajon mit akar tőlem. - Beszélnünk kell...
Húú ez egy kicsit durván hangzott az előző romantikus pillanat után, de mivel ilyen szépen felvezette nem én leszek a hibás, hanem ő. Egy kicsit majd eljátszom a sértődöttet aztán pedig minden a régi kerékvágásban lesz.
- Ez olyan anyásan hangzott, általában ő szólít a teljes nevemen, ha nem viszem ki a szobámból a szennyest – próbáltam viccelődni, miközben ő komolyan állt előttem.
Sajnálatomra nem találta olyan viccesnek, ahogyan én sem, de egy próbát megért.
- Gondolkoztál már azon, hogy miért is vagyunk együtt még mindig? - érdeklődött, miközben elengedte a kezemet (merthogy előtte úgy viselkedtünk, mint egy pár: fogtuk egymás kezét).
- Mert szeretjük egymást? - találgattam gúnyosan.
- Igen, de én... - gondolkozott el. Mi de ő? Ha valakik szeretik egymást akkor mi a kérdés... - A szüleim... - hallgatott el.
Nem is kellett tovább mondani, egyből levágtam a szitut. Sosem szerettek a szülei, mert sárvérű voltam és Voldemort visszatérésével csak még inkább féltették magukat a halálfalóktól, így tehát megváltak tőlem. Valahogy még is többet vártam volna tőlük, mindenesetre ennek már vége. Ennyi volt a kis love-storynk. Gondolom nem is kell mondanom, hogy ezek után jöttek a könnyek és a „miért csinálod ezt velem?” meg „előbb is gondolhattál volna erre!” című költemények.

   Egyéb
avialany|| Amber Heard
Remélem nem hagytam ki semmit...